Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-20 / 291. szám, szerda

A bizalom fokmérője TIZENÖT ÉV ÖTA — amikor a kisiparosok különféle szakágazati szövetkezetekbe társultak — hazánkban intézményesen gondoskodunk a lakosságnak nyújtandó szolgáltatásokról. A cipőjavítástól az igényesebb szerelési munkák megszervezéséig, minden gondot a nemzeti bizottságok vállaltak. A kezdeti nehézségek és a jelenleg Is előforduló hibák ellenére a reájuk háruló feladatokat sikeresen teljesítették. Jelentős mértékben bővítették a közszolgáltatási vállalatok hálózatát, komoly eredményeket mutathatnak fel a kisipari üzemek fejlesztésében. Próbáljuk csak felmérni erőfeszítéseiket a nyugat-szlovákiai kerület eddigi eredményein. Ha az eltelt évek és az idei esztendő adatait vesszük alapul, megállapíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságok irányította kisipari üzemek — nyolc hónapi tevékenységük felmérése alapján — 108 százalékos növekedést könyvelhetnek el az árutermelés tervének teljesítéséhez. Bevételük jelentős része a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból származik, 2 300 000 koronával teljesítették túl bevételi tervüket. Ugyanezt a közszolgáltatásokról ls elmondhatjuk, ahol a teljesítmények előirányzatát 105 százalékra, a lakosságtól eredő bevételi tervüket pedig 101 százalékra teljesítették. A kerület nemzeti bizottságai emellett komoly lépéseket tettek az újabb szolgáltatások kiépítésének útján. Bratislavában például ez idén két gyors vegytlsztítót és gyorsmosodát helyeztek üzembe. Léván új cipőjavítóval, tv és rádió mozgó javítóműhely létesítésével bővítették a közszolgáltatást. Azokon a helyeken, ahol a szolgáltatások intézményes biztosítása anyagiak és megfelelő épületek hiánya miatt nagy nehézségekbe ütközött, ipari engedély kiadásával javítottak a helyzeten. Az érsekújvári járásban 139, a nyitraiban 63 magánkisiparos jó hézag, pótló szerepet tölt be a szolgáltatások eredményes fejlesztésében. a tervet A komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgqzői. szeptemberben is túlteljesítették a tervet. A szovjet megrendelőnek átadták az 51-es számú 2000 tonnás motoros teherhajót, továbbá a Dunahajózási Társaságnak az 1500 tonnás univerzális úszóhajót. Sz. J. A számadatokon keresztül mégsem értékelhetjük eléggé a közszolgáltatást. A közszolgáltatási vállalatok és a helyi ipar üzemeinek tevékenységében még elég sok a kifogásolnivaló. Leggyakoribb hibájuk, hogy nem tartják be a megrendelések és a javítások határidejét, sok esetben a szolgáltatások minősége sem felel meg a lakosság követelményeinek. Ezenkívül visszaélésekkel, árdrágítással ls találkozhatunk. NEM VÉLETLEN TEHÁT, hogy a CSKP Központi Bizottsága éppen a panaszok, bíráló megjegyzések alapján foglalkozott a közszolgáltatás kérdéseivel és határozatban megjelölte a hibák kijavításának módját. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság a párt ez irányú határozatainak teljesítésére megtette a szükséges intézkedéseket. Ennek értelmében több közszolgáltatási üzemet szemeltek ki, ahol már az új gazdaságirányítási elvek szellemében folytatják tevékenységüket. A' kísérletezés eddigi eredményei biztatóak, mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatók sikeres teljesítésében megnyilvánulnak. A tények itt is bizonyítanak. A Bratislavai Városi Iparvállalat gyártmányaira például 1964 első felében 74 esetben érkezett kifogás. Azóta a minőség sokat javult és a reklamálások száma a múlt évihez viszonyítva ez idén lényegesen csökkent. Hasonló a helyzet Léván, Trnaván és Érsekújvárott, ahol a járási iparvállalat gyártmányai minőségének javításával nagyban emelte tekintélyét. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala, mert a mosodák, vegytisztítók szolgáltatásaira még számos kifogást emelnek. Ha a mosodába beadott fehérnemű elveszik, vagy a tisztítás következtében megrongálódik, sok időt vesz igénybe, míg a megrendelőket kártalanítják. A minap a KNB illetékes szakbizottsága is foglalkozott a kérdéssel és a közszolgáltatási üzemek jelenlevő képviselői egyértelműen kijelentették, hogy a, kifogásolható minőségért nem minden esetben a szolgáltatási üzemek dolgozóit terheli a felelősség. Hiányzanak a korszerű gépek, berendezések, műszaki felkészültség tekintetében nagyon elroa-, radtunk a fejlett országok szolgáltatási üzemeinek színvonalától. Ebből természetesen az ls következik, hogy a felsőbb szerveknek is többet kell t0nniük az eddiginél, mert másképpen a lakosság igényeinek kielégítésében nem tarthatjuk a lépést. A SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSÉVEL kapcsolatosan a nemzeti bizottságok felelősségét a lakásgazdálkodásban is Jobban érvényre kell juttatni. Ezen a területen rengeteg a panasz, főleg a régebbi lakások javítása, karbantartása terén merül fel sok kifogás. A kerületben fehér hollóként emlegethetjük a komároinl jó példát, ahol a járási nemzeti bizottság és az építővállalat szoros kapcsolata eredményeképpen sikeresen megoldották a lakások javítását. Erre a célra külön Javító-tatarozó csoportokat szerveztek, melyek tervszerűen végzik kötelességeiket, munkájukra mind kevesebb a panasz. Ä lakásgazdálkodás egyik sarkalatos kérdése a karbantartás. Az újabb és a régibb épületek egyaránt ki vannak téve a rongálódás veszélyének. Megreped a vízvezeték, elromlik a zár, felpúposodik a parketta. E látszólag apró-cseprő hibák eltávolítására a lakóknak — mert javító nincs mindenütt — leggyak rabban fuserekhez kell folyamadnia.* A nyugat-szlovákiai kerületben a hiányosságok ellenére jó eredményekről is beszélhetünk. Az igények növekedése azonban naponta újabb követelményeket támaszt a nemzeti bizottságok munkájával szemben. Ezért oda kell hatniuk, hogy terjesszék a kiváló közszolgáltatási üzemek bevált tapasztalatait, a falvakban is fejlesszék a szolgáltatások hálózatát. A topolfianyi járásban számos jó példával találkozhatunk. A járás községeit körzetesítették, a helyi ipar és a közszolgáltatási üze mek gyűjtőhelyeket létesítettek a központi falvakban. Ha valamely családban a vlllanyrezsó, a vasaló, a tv- vagy a rádiókészülék felmondja a szolgálatot, nem kell igénybe venniük a fuserek segítségét, mert a mozgó-javítószolgálat szakemberei helyszínen kijavítják a hibát. SOK DOLGOZÓ falusi asszony munkáját könnyítené meg, ha a ruhatisztítók, mosodák hasonlóképpen értelmeznék és szerveznék meg tevékenységüket. A gyűjtők létesítésére mindenütt megvan a lehetőség. Ehhez azonban a nemzeti bizottságok rugalmas munkáján kíh vül átgondoltabb tervekre van szükség. A szolgáltatások színvonala ezelőtt ls és jelenleg is fontos értékmerője a nemzeti bizottságok tevékenységének. SZOMBATH AMBRUS k Ö z vét i te 11 el fűszeres, 20 százalék az Idegeri anyag — mondja Brúder János, az osztály vezetője. A szelekciós nemesítés mellett ma már hibrid hagyma termelésével ös kísérletezünk. Érdekességként hadd említsük meg azt is, hogy a nemesítésben munkába fogták a legyeket is. A hímsterilek és a keresztezésre váró „parnerok" szellős vászonnal fedett izolátor alatt — az ecsetet, vagy vattát kiiktatva — legyek segítségével termékenyülnek meg. A hagyomány fejlesztése legfontosabb tényeként azonban az agrotechnikát és a nagyüzemi dughagymatermesztés, tárolás és szedés megoldását említik. A hőszabályozás kidolgozásával nemcsak a nagyüzemi tárolás lehetőségét biztosították, hanem a várható terméseredmény növelését és a felmagzási százalék csökkenését, illetve kiküszöbölését is. A szabályozott hőmérsékleten való dughagyma ládában történő tárolásával a vidék mintegy 300 évre viszavezethető kistermelői gyakorlatának fordítottak hátat. A lakószobában, nád-rácson történi szárítás elképzelhetetlen ugyanis a nagyüzemi hagymatermesztésben. A termesztést a gépesítéssel is megkönnyítik. Az ágykészítő gép, kombinált ágyrendszerbe vető- és növényápoló gép megszerkesztése a munkaszervezés szempontjából jelent nagy segítséget. S ezt csak fokozza a közelmúltban szabadalmazott dughagyma-szedő gép is, melyek teljesítménye 10 óra alatt 2 kh. Az új gép naponta mintegy 200 dolgozó kézi munkáját végzi el. Ezek a gépek a makói 7000 kholdas hagymatermelés szempontjából valóban a hagyomány korszerűsítését jelentik. o Csípős" ügy Valamelyik lapban olvastam, hogy a közelmúltban a linzi bíróság előtt egy osztrák kereskedő állt, aki „Julicska" feliratú dobozban, „magyarosch" csomagolású paprikával tévesztette meg a vevőket. A bíróság a magyar paprika „felsőbbrendűséA Szegedi 57—13-as csípősségmentes fűszerpaprika gét" mondta ki, s elmarasztalta az osztrák kereskedőt. Szegeden járva egy kissé ez a „felsőbbrendűség" ás érdekelt, s a szakma titkaival ismerkedve tudtam meg, hogy az ügy itt nem is annyira „csípős". Persze, a paprikára értve. Az üzlet — üzlet, s a külföldi kereslet már néhány évtizeddel korábban napirendre tűzte a nem csípős paprika kérdését is. Az erek kézzel való eltávolítása hosszadalmasnak bizonyult, s így a laboratóriumi kísérleteknek kellett kimondaniuk a döntő szót. Megállapították, hogy a csövenként! kiválasztással a festéktartalom fokozható, a csípős fűszerhatást, előidéző kapszaicln-tartalom pedig lényegesen csökkenthető, sőt teljesen kiküszöbölhető. A gyógyszergyártás céljaira viszont olyan törzseket termesztenek, melynek kapszaicintartalma háromszorosa a közönséges csípős fűszerpaprikáénak. A kísérletek útján jutottak el a közelmúltban a hidegágyas palántaneveléshez is. Ezzel a módszerrel a gépi ültetésre is alkalmas palántákat nyertek. Most a nemesítő csoport legnagyobb gondja, hogy az ültetés és művelés gépesítése után a betakarítás ls gépesíthető legyen. A kutatómunka ezért most a csövek egyidőben történő beérésének elérésére összpontosul. A kutatómunka és a gyakorlat — összesen 28 növényfajta nemesítésével foglakozunk — mondja az igazgatóhelyettes —, s feladatunk a kutatási eredmények népszerűsítése Is. Teevük hozzá: Ez utóbbi a tulajdonképpeni tűzpróbát is jelenti. Elmélet és gyakorlat kölcsönhatásé ban mérhetők le igazán a kutatás eredményei, s az intézet munkatársai ezt minden esetben szem előtt tartják. S mivel ahány szövetkezet, annyi probléma, mégpedig megoldásra váró kérdés, munkájuk aligha mondható könnyűnek. A közvetlen szakmai tanácsadásom kívül nem feledkeznek meg a szakemberek iskoláztatásáról sem, mert ez is egyik útja annak, hogy munkájuk mihamarabb eredményes legyen. Az Iskoláztatásra a téli időszak a legmegfelelőbb, s a kiváló szakelőadókon kívül a 10 ezer kötetes tudományos szakkönyvtár is jó segítséget nyújt a tanfolyam részvevőinek. - • A napfény városáról szólva hadd mondjuk el azt ls, hogy ez az intézet csupán egyike a Szegeden fellelhető Intézményeknek. Munkája bizonysága szerint azonban nemcsak a város, hanem a vidék rangját is emeli. Igaz, legtöbbször a névtelenség homályába burkolózva. Munkájuk eredményességéhez azonban így sem férhet kétség. Utam során tapasztalhattam, hogy e hangulatos, kedves várost megszeretni csupán néhány óra kérdése, megismeréséhez azonban sokkal több kell annál. S hogy a kereső szem Szegeden mindig találhat valami újat, ez ma már szilnte természetes is, hiszen e Tisza-parti város most kezdi mutatni igazi énjét. FONOD ZOLTÁN FÉNYSZÓRÓ Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének dolgozói munkájuk jelentős részét az ifjúság nevelésére fordítják. Amellett, hogy a napi adásokban is sokat foglalkoznak a fiatalság problémáival, nevelési kérdéseket tárgyalnak a Szülők iskolája, Az iskolások és pionírok műsora és a Fényszóró című, rendszeresen jelentkező rovatokban ls. Az előbbi húsz, illetve harminc, az utóbbi hatvanperces adás. Ennyi műsoridő mindenképpen tekintélyes még akkor is, ha ezt olyan fontos és szinte kiaknázhatatlan témakör kapja, mint a nevelés. Kérdés, vajon a rádió dolgozót élnek-e a lehetőséggel, tudnak e a nagy mennyiségű műsoridővel megfelelően gazdálkodni? A húsz és harminc perc nem okozhat különösebb gondot. A rádiózásnak ez a legelterjedtebb müsorformája. Az ilyen adás, — mégha egyetlen témakörrel foglalkozik ls, — könnyebben érdekessé, változatossá tehető. Nehezebb a szerkesztő dolga, amikor hatvan perc áll rendelkezésére és ezt egyetlen témakörnek szentelve, úgy kell összeállítania, hogy a műsor ne legyen egyhangú. Ebben az esetben nemcsak ötlet, hanem arányérzék és jó szerkesztési készség is szükséges., Ellenkező esetben a hatvanperces műsor elviselhetetlenül hosszúvá, unalmassá válik. A Fényszóró néha még hatvan percnél is tovább tart. Ennek ellenére a műsor többször igazán jő, érdekes, ami bizonyítja, hogy szerkesztője tud igényes összeállításokat szerkeszteni. Előfordul azonban, hogy az egyórás adás azt az érzést kelti: a szerkesztő időmilliomos és csak azért beszélteti a riportalanyt, hogy legyen mit közvetítenie .Ez történt legutóbb is. A Fényszóró szerkesztői a Nyltrai Pedagógia Főiskolát látogatták meg abból az alkalomból, hogy felavatták az iskola új épületét. Az ötlet kitűnő. Nemcsak az esemény, hanem a diákok élete is rengeteg lehetőséget kínált, hogy Nyitráról eleven, gondolatgazdag műsort sugározzanak. Helyette azonban csupán egy nyelvbotlásoktól hemzsegő, semmitmondó nyilatkozat-fűzért kaptunk. Bosszantott, hogy mind a riporterek, mind a tanítójelöltek felkészületlenül álltak mikrofon elé. De még jobban csóváltuk a fejünket azon, hogy a beszélgetések során a hangsúlyt nem az iskola munkájára, eredményeire, hanem olyan kérdésre helyezték, amely, ha fontos is, nem nyilvánosság elé tartozik. Különösen tanítók esetében... Az iskola életéről — bár a diákok közül többen nyilatkoztak — igen keveset tudtunk meg. Pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan élnek és dolgoznak, milyen tervéket szőnek a nyitrai magyar főiskolások — a jövő nemzedék tanítói. Lehet, hogy a spontán beszélgetéssel, a kötetlen „csevegéssel", a rádió munkatársai eredetiségre törekedtek. Sajnos, ezt sem érték el. Meghitt és közvetlen beszélgetések helyett többnyire csak érdektelen, néha görcsös véleményeket rögzítettek szalagra. Volt az adásnak erénye is. Érdekesen beszélt Onódi János és Mózsi Ferenc, hasznos dolgokat tudtunk meg a rádió kulturális versenyéről, szépen szerepelt a nyitrai énekkar és a bratislavai big-beat csoport. Egészében véve azonban a műsor szétesett, hiányzott a gondolati öszszefüggés, nem tanúskodott igényes szerkesztésről. A hatvan perc ebben az esetben soknak, a szöveg unalmasnak hatott. A Fénysžórónak ez a száma példa lehet arra, hogyan nem szabad rádióműsort szerkeszteni. (b) Elbeszélőképesség és művészet (Nagy Irén: Fiatalok voltunk című könyvéről) Nagy Irén új könyvének a Fiatalok voltunknak főtémája a háború. Nem közvetlen valóságában mutatja be a vérfürdőt, maguk a harci események kívül esnek ábrázolásának keretein. Az írónő kevés erényeinek egyike, hogy ismeri, vagy legalább is sejti lehetőségeinek határait. Amíg ugyanis a személyes tapasztalatok és élmények talaján mozog, képes olvasmányos történetet és aránylag élő alakokat formálni. Egy kisregényt és hét elbeszélést tartalmazó gyűjteményében felbukkan néhány motívum, alak, epizód, amelyek már előző két könyvében is fellelhetők s amelyeknek újból és újból való visszatérése prózái zömének autobiografikus jellegére, alakjainak és sorsuknak autentikus voltára utal. A címadó kisregény előző könyvének, a Kiskisasszonynak (1958) folytatása. Az írónő tovább követi Merényi Judit sorsának fejleményeit. A lány átéli első nagy szerelmét, megtalálja élete párját, s a regény végén mint boldog mama hagyja el férje oldalán a szülészeti klinikát. A csecsemő Itt egyben a háborús öldöklés, a megpróbáltatások' végének, egy új világ születésének szimbólumává válik. Kisregényének tartalmát szerzőnk nem egyszerűsítette le csak erre a szerelmi történetre. A szerelmet csak mint az élet egyik megnyilvánulási formáját ábrázolja, összekapcsolva Merényi Judit és Kálnai Laci küzdelmével, hogy emberhez méltó helyet biztosítsanak maguknak egy embertelen világban. Közben kitér néhány korabeli társadalmi problémára, melyeket szervesen összekapcsol hősei alakjával. így a háború és a fasizmus nem csupán kulissza, hanem mélyen kihat Judit és környezete életére. Juditnak például lehetővé teszi, hogy kikerüljön megalázó helyzetéből, amelybe az előző könyv végén jutott. Egy komáromi sörlerakat könyvelője bevonul, s a lány egy hirdetés alapján újból álláshoz jut. Az „anyaországgal" érkező kishivatalnok beleilleszkedése a volt Csehszlovákia területén élő demokratikus légkörhöz szokott környezetbe, a „bennszülöttek" és a „telepesek" kölcsönös viszonya, a felvidéki magyarság kiábrándulása az új hazából érdekes problémakör, melyet azonban a szerző csak felületesen érint, közelről sem aknázva ki a tárgy adta lehetőségeket. Mint eddigi könyveiben, most is erősen foglalkoztatja Nagy Irént a faji okokból üldözöttek problémája. Ennek szentelte az Apa visszajön és Békesség a földön az embereknek című elbeszéléseket, és sok helyet juttat neki kisregényében is. Persze a hangsúly mindvégig a két fiatal szerelmes kölcsönös viszonyának kialakulásán, szerelmüknek kibontakozásán iSs beteljesülésén marad. A prüdérlás, tartózkodó ábrázolásmód helyenként valami régimódi leányregény dohos szagát idézi fel. Szerencsére Nagy Irénnek kevés hajlama van az érzelgősségre, és így írásai nem egy gyengéjük ellenére elejétől végig élvezhetők. Nagy szerepet játszik ebben az írónő természetes naivan realista elbeszélőképessége, valamint a feldolgozott anyag bensőséges ismerete, ami biztosltja prózáinak valószerűségét, hitelességét. Kár, hogy mindez nem párosul elmélyültebb életszemlélettel és nagyobb intellektuális teljesítménnyel. Nagy Irén müvének hatását, eszmei-művészi színvonalát e két tényezőn kívül képzelő és megjelenítő erejének határai szabják meg. Szó volt már prózáinak kapcsolatáról, az autentikus életanyaggal. Ott azonban, ahol ez a közvetlen kapcsolat hiányzik és a konkrét élményt vagy tényismeretet képzeletével helyettesíti, többnyire nem nyújt egyenlő rangú teljesítményt. írói alkatának nem kisebb hiánya, hogy az ábrázolt valóságot, alakokat, történéseket nem tudja a maga teljességében, sokoldalúságában, gazdagságában megragadni és visszaadni, hanem leegyszerűsíti, ellaposítja. Ez azonban csak részben a tehetség kérdése. Nem kisebb mértékben összefügg a részletekig menő aprólékos írói munka bizonyos mértékű lebecsülésével. Szerzőnk kevés gondot fordít az epikus teljességet kiváltó részletek kidolgozására, nyelvezetének csiszolgatására. Kisregényében és elbeszéléseiben egyaránt sok a vázlatszerűség, illetve felületes megoldás, frózáinak javára válna a kiegyensúlyozottabb felépítés is. Az írói mesterség tökéletesebb elsajátítása fontos előfeltétele Nagy Irén továbbfejlődésének. Ez a követelmény értendő nyelvére és stílusára is, ami eléggé szürke, kifejezéstelen s nemegyszer pongyola megfogalmazások, klisészerű kifejezések tarkítják. Stiláris szempontból jobb néhány elbeszélése. (Kádervallomás, Két liter bor.) Több bennük a szín, koncentráltság, kifejezőerő. Ezek már sejtetni engedik, hogy elérkezett ahhoz a határvonalhoz, ahol az egyszerű elbeszélőképesség kezd művészi teljesítménnyé válni. KAROL TOMIS 1W5. október 20. * (JJ SZÖ 5 I