Új Szó, 1965. október (18. évfolyam, 272-302.szám)

1965-10-15 / 286. szám, péntek

Irányítás és érdekeltség - munkásszemmel Az életszínvonal növelése a szocializmus hajtóereje. E rendszer egyéni, kollektív és társadalmi érdekeinek együttes érvényre juttatása a gazdaságirányítás eszközével az a mechanizmus, amely által e hajtóerő érvényesül. Oj, elméletileg megalapozott gazdaságirányítási rendszert dolgoztunk kt, s most már az első gyakorlati eredmények jelzik, hogy megszerkesztésében a szocialista termelést viszonyok működési mechanizmusára tapintottunk, és ez nem kis dolog. A központi probléma ugyanis mindig az volt, mivel helyettesíteni a magánvállalkozói kezdeményezés elemeit szocialista viszonyaink között. Társadalmunk fejlődése nagy mértékben attól függ, milyen tág teret biztosít a kezdeményezésnek. Ezért bármilyen irányítási rendszert dolgozzunk is ki, mindig azt a fő célt kell szem előtt ' tartanunk, hogy kezdeményezést hívjunk életre. A termelőerők mai fejlődést fokán ez csak az anyagi érdekeltséggel érhető el. Nos, az új gazdaságirányítási rendszerünk éppen az anyagi érdekeltség kérdését igyekszik megoldani. A vállalat kollektív dolgozó Munkamegosztással termelünk, külön-külön, de egymásnak. Egymást azonban csak közvetve ellenőrizzük, amikor üzletben vásárolunk, csak ott tudjuk meg, mit és milyen minőségben gyártottunk egymásnak. Ilyen körülmények között valahogy nem érezzük annyira a felelősséget munkánkért, mintha egymás mellett dolgoznánk, és a munkanap végeztével azonnal kicserélnénk termékeinket. De azért az apátfalvi textilesnek éreznie kell, hogyha kivitelezési, minőségi vagy más hiba miatt a füleki edénygyári munkás nem veszi meg az áruját, akkor nem lesz pénze, amiért az ő gyártmányát megvásárolja. És megfordítva. Az új irányítási rendszer keretében a bruttó-jövedelmi érdekeltségen alapuló önálló vállalati elszámolás ilyen irányban hat. A vállalat gyártmánykibocsátása egyetlen dolgozó, egyetlen kollektív termékeként jelentkezik, ennek értékesítésétől függ a Jövedelem, tehát az elosztásra kerülő munkabéralap nagysága ls. Az ebből származó felelősséget a dolgozók a megváltozott érdekeltségi viszonyok között érzik. — Valóban egyetlen emberként dolgozunk — mondják Nyitrán a bútorüzemben —, s főleg a minőség és a gazdaságosság érdekében. Ma nem engedhetjük meg magunknak, hogy szemet hunyva a rosszul öszszeragasztott asztallap felett, átvegyük a darabot. Mert a műszaki ellenőr úgyis visszatartja a selejtet, s akkor valamennyien megérezzük, hogy anyagot pocsékoltunk, és elveszett a beleölt munka. Ebben látjuk az új rendszert, és nem kell más, csak legyen munka, jó anyag, és tudjuk biztosan, hogyha ennyit és így dolgozunk, ezért ennyit kapunk. A fogyasztót nemcsak a használati érték, de az érték, és kifejezője, az ár ls érdekli. A termék akkor lehet olcsóbb, ha csökken a termelési költség, tehát az élő- és holtmunkaráfordítás. Az említett bútorüzem egyik asztalosa: — Én ebben is látom az új irányítási rendszert, hogy az embernek érdemes foglalkoznia a gondolattal, hol, mit takaríthatna meg. Egy példa: az asztallapok belső részét 35 milliméteres lécanyagból készítjük. A Jéceket mint félkészterméket a bánovcei bútorüzem szállította. Nemrég egyikünk agyában felvillant a gondolat: hiszen ennek a célnak megfelelne az a hulladékléc, amely az ebédlőasztal-lábak metszésénél keletkezik. Azóta a hulladékot felhasználjuk, s most az asztallap 64 korona helyett 24 koronába kerül. A különbözet 30 százalékát pedig megkapjuk. A munkabéralap képződése és elosztása a vállalat pénzbevétele alapján új egyéni, anyagi érdekeltségi feltételeket teremt az élőmunka-megtakarítás számára ls. A munkabéralapot kevesebb dolgozó közt lehet elosztani, ha ugyanolyan eredményeket érnek el, vagy ugyananynyi ember között, ha nő a teljesítmény. Megkérdeztünk egy karbantartót a bratislavai Dimitrov Üzemben: — őszintén, Indokolt, hogy idei havi keresete 12 százalékkal magasabb a tavalyinál? — Már hogyne lenne. Azelőtt tizen kezeltük a vasúti kocsikat és mozdonyokat, most csak hatan, pedig az állomány még növekedett is. — Ez azt jelenti, hogy kétszer annyit dolgoznak, mint eddig. Bírják? — Kétszer annyit azért nem dolgozunk. Volt köztünk két olyan ember, akiknek előbbre való volt minden más, mint a munka. Szóltunk a mesternek, hogy nekünk ilyenek nem kellenek, nem fogják rontani a keresetünket. Egyikünk megbetegedett, egy pedig nyugdíjba ment. Így maradtunk hatan. A mester azt mondta, ha bírunk véle, próbáljuk meg ennyien a munkát, nagyohb fizetést kapunk. Eleinte — akái hogyan is hajtottunk — a koSOK A TENNIVALÓ Javítsuk a falusi vendéglátóipari üzemek színvonalát A vidéki vendéglátóipari üzemek színvonalának javítása terén bőven akad tennivaló — annak ellenére is, hogy itt-ott már megfelelő, mondhatnánk korszerű, nagyobb igényeket is kielégitő vendéglőben fordulhat meg a falusi és vidéket járó ember. Egy helyen a helyiség, máshol a választék, megint másutt a kiszolgálás —, de legtöbb esetben mindez egybevetve jelenti falun a problémát. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a minap az érsekújvári Járás fogyasztási szövetkezeteinek Surányban székelő vezető funkcionáriusaival. Michal Bakó és Rózsa István közgazdászok több példát említettek, melyek azt bizonyítják, hogy megoldandó probléma akad bőven. • Ml a helyzet a vendéglátóipar fejlesztése terén a járásban? Az utóbbi Időben általában kevés történik ezen a téren. Az elmúlt két évben például úgyszólván semmi sem épült. Ennek oka egyrészt az, hogy kevés beruházási eszközzel rendelkeztünk, másrészt pedig, ha kaptunk is bizonyos összeget a beruházásra — az építővállalat kapacitáshiány következtében nem vállalta a munkákat. • \ vendéglátóipar fejlesztésének ezek szerint nem tulajdonítottak megfelelő jelentőséget. Érezhető ennek következménye? — Természetesen. Elég, ha meg említjük, hogy a járás kilencvenhat vendéglátóipara közül harminchá rom nem felel meg a követeimé nyoknek. Ezekben az esetekben H helyiségek rendszerint kicsik, ned vesek, sötétek, vagyis higiénia

1 szempontból ls kifogásolhatók. A kö vetkezmény azonban anyagi veszte ségekben is megmutatkozik. Évente ugyanis mintegy egymillió korona értékű áru vesz kárba — csak azért, nvert az áru raktározása nem felel meg a követelményeknek. • Milyen intézkedéseket tesznek a hiányosságok eltávolítása érdekében? — A beruházások terén lényeges változásokat rövid időn belül nem tudunk eszközölni. Az irányítás, a szervezés szakaszán viszont már tettünk lépéseket, melyektől lényeges Javulást várunk. A Jövő év elejétől ugyanis bevezetjük az új irányítási rendszert. • Milyen alapelveket dolgoztak ki? — Többek között azokat a vendéglátóipari üzemeket, amelyeknek évi forgalma nem éri el a 180 ezer koronát, átadjuk magánosoknak. Ilyen eset azonban kevés van a járásban. A lényeg tehát nem Is ez. Változást a Jutalmazási rendszer fog hozni. Ezek szerint az alkalmazottak nem fizetést, hanem az elért forgalom után kapnak majd bizonyos százalékot. Más szóval, ki hogyan kereskedik, ki milyen'forgalmat bonyolít le — aszerint lesz jutalmazva is. • Milyen téren várnak alapvető javulást az új irányítási rendszertől? — Javulást két irányban várunk. Véleményünk szerint egyrészt növekszik majd a forgalom, másrészt javul a kiszolgálás minősége is. A vendéglátóipar dolgozóinak ezek után nem lehet közömbös, milyen forgalmat érnek el, mert hisz anyagilag érdekeltek lesznek — nem úgy, mint eddig. Éppen azért törekedni fognak a kiszolgálás minőségének javítására, hogy megnyerjék a fogyasztóközönséget. S az olyan falvakban, ahol két, esetleg több vendéglátóipari üzem van — ezen a téren hasznos konkurrencia alakulhat ki. Mert a fogyasztó oda megv, ahol kedvesebben, hlgiénikusabban — egyszóval Jobban kiszolgálják. KEREKES ISTVÁN rábban felgyülemlett Javításokat, úgy tűnt, nem győzzük elvégezni. De azért csak igyekeztünk, mert kilátásban volt egy kis jutalom a negyedévben (így nevezi a nyereségrészesedést, és a „kicsiny" szón 300 koronát ért, amit 50 százalékos előlegként kapnak). Aztán szóltunk a szakszervezeti gyűlésen, hogy mi rendesen megjavítjuk a kocsikat, de a mozdonyvezetők és a tolatók is vigyázzanak jobban. Vigyáztak és vigyáznak is, mert sokat levonnak a fizetésükből, ha elóvigyázatlanságból karamboloznak. Így kevesebb lett a javítás, s most már valahogyan bírjuk. Az új érdekeltségi rendszer ilyen jótékony hatása azonban úgyszólván csak a segédrészlegek tevékenységére korlátozódik. A végtermékeket gyártó termelési szakaszokon ellenkező a helyzet: a létszámlgényesség, és ezzel a munkaráfordítás költsége a termelési költségben növekszik. Ezt az irányzatot vetíti a vállalatok jövő évi termelési tervjavaslata ls, amikor túlzott létszámkövetelésekkel állnak elő. Munka szerint Munkások a Dimitrov Üzem 6-os részlegén; — Mi az új érdekeltségi rendszerrel elvileg elégedettek vagyunk. Most már nagyjából biztosítja az Igazságos jutalmazást. Azért mondjuk, hogy most, mert az első negyedévben igazságtalanul jártak el a nyereségrészesedésben, a mesterek és műszakiak 15—20-szor annyit kaptak, mint mi. A szakszervezeti gyűlésen ezt megemlítettük, a második negyedévben aztán nem volt olyan nagy a különbség, s a mostani elosztás során már minden bizonnyal a helyes arányok érvényesülnek. Eleinte a havi prémium és a mesteri alap elosztásánál is hibáztak a művezetők, mert . nélkülünk intézték a dolgot. Azóta gyűlésen döntjük el, kinek mennyi jár. A „nagyjából" szót pedig azért használjuk, mert egy részlegen belül nem mérlegelnek minden tényezőt. Más-más elbírálás alá esik, hogy egyes műhelyekben kell-e éjJeli műszakba Járni, vagy kell-e vasárnap dolgozni, amiért bérpótlék nem jár, vagy ha az egyik műszakból egy marad ki, a másikból három hiányzik, s a munkát ugyanúgy el kell végezni Illúzió nélkül A vázoltak ne adjanak alapot Illúziókra. Ne gondoljuk, hogy most már minden rendben van, és ezután csak gazdaságosan, mégpedig kizárólag jó minőségű árut termelünk. Hangsúlyozni kell, hogy az érdekek nem érvényesülhetnek egymagukban, vagyis külön-külön az egyéni, a kollektív és a társadalmi érdekek. Megkezdtük az egyéni anyagi érdekeltség érvényesítését, amely aztán az alapját adja a kollektív, tehát a vállalati érdekeltség megteremtésének, de még jő Ideig eltart, míg elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk arányosan, hatékonyan fejlődik (pedig csak így érvényesülhetnek a társadalmi érdekek). Ez a he)yzet csökkenti az egyéni anyagi érdekltség hatékonyságát. Mégis, nem lebecsülendő, hanem jelentős tényező, hogy olyan kezdeményezést hívtunk életre, amire a jövőben építhetünk. MÉSZÁROS GYÖRGY Több mint 3000 tanuló végezte el tanulmányait a ružomberoki Textil- és Papíripari Középiskolában 25 éves fennéllása alatt. Az iskola egyedülálló a maga nemében Szlovákiában. Felvételünkön Božena Palkechová tanuló az iskola műhelyében kötőgépen gyakorol. (CTK — J. Valko íelv.J Budapesti színházi esték „Az Blat helyenként kész színház, még sincs mai tárgyú darab". Az új évad néhány bemutatóját látva kissé helyénvalónak érzsm az egyik napilap munkatársának ezt a szarkasztikus megjegyzését Persze, ez távolról sem Jelenti azt, hogy élményt nyújtó előadásokkal, figyelmet érdemlő darabokkal nem találkozhattunk. Az Indulás helyenkénti zökkenőjét azonban érezni és látni lehetett, s főleg az Igazán mai tárgyú darabok kínálata tűnt szerényebbnek a megszokottnál. Az alábbiakban — a teljesség Igénye nélkül — szeretnénk szólni néhány bemutatóról. Úri muri A budapesti Nemzeti Színház szeptemberi bemutatóján sz9rspel Móricz Zsigmondnak ez a közismert színmüve. 16 év alatt most negyedszer került felújításra s mindig nagy közönségsikere volt. Nem véletlen, hogy első bemutatója óta (1928) minden színházi korszak képviselői egy kissé kötelességüknek érezték előadását. Bár a dráma megítélését illetően erősen eltérőek a vélemények, s a drámai koncepció, a konfliktusok megragadásának kínálkozó lehetősége nemegyszer elmarad a sodró erejű jelenetek feszültsége mögött, a darab előadása mégis mindig rangot, erőpróbát jei9nt — színész és színház számára egyaránt. Társadalmi mondanivalójában, jelenetel művészi megformáltságában azonban a színmű minden része magán viseli a nagy magyar prózaíró kezenyomát. Móricz kíméletlen képet fest benne az úri világ alkonyáról, s a színmű végén felcsapó lángok és az eldördülő pisztolylövés nemcsak a drámai történet idejét, a 19. századot Idézi, hanem a 20. század társadalmi viszonyairól is ítéletet mond; a dzsentri világ kulturálatlanságát, hangoskodó ürességét s történelmi tehetetlenségét is ostorozza benne. A darabot rendező Egri István a lényegre, az úri világ pusztulására összpontosította a figyelmét, igaz, helyenként az árnyalatok, a jellembeli adottságok elmélyült ábrázolásának feláldozásával. A színészek közül kiváló alakítással tűnt ki Kállai Ferenc, (Szakhmáry Zoltán szerepében) s árnyalt alakításban láthattuk Horváth József Csörgheő Csuliját. A Vígszínház Ibsen-bemutatója, a John Gabriel Borkman akaratlanul ls távolinak, s kissé porosnak tűnt. Egy nagy művész esetében nem éppen Illendő ugyan így vélekedni, a „poros"-ság azonban a kissé távolit akarja érzékeltetni. Ebben ugyan jórészt szerepe van a mértéktartó, nemesen egyszerű, de kissé talán túlságosan szerény rendezésnek is. (Horvai István rendezte). Ibsen, a norvég irodalom kiválósága, s a színpad egyik legnagyobb mestere és korszerűsítője ebben a — utolsó előtti — drámájában kora, a kapitalista kibontakozás jellegzetes figuráját, a felkapaszkodó polgár hatalomvágyát, gátlástalan nagyravágyását s azt követő szükségszerű bukását mintázta meg. Borkman szerepében Páger Antalt láthattuk — s bár számára aligha létezik megoldhatatlan színészi feladat — ebben a szerepben mégsem tudott hiánytalant nyújtani. Borkman emberi vonásalt kiválóan abrázolta, a figura teljességéhez tartozó robosztus erőt és tekintetnélküli hatalmi szenvedélyt azonban már kevésbé árnyaltan jelenítette meg. A darab két „asszonyát" Sulyok Márta és Bulla Elma kiválóan alakította; Pethes Sándor miniszteri napidíjas Foldalja viszont színészi mestermunkája a darabnak. Egérút Gyárfás Miklós vígjátékát az angyalföldi József Attila Színház mutatta be. Az igazi derűt árasztó darab a kellemes és szellemes színházi est élményét adja a nézőnek. A könnyű műfajban nemegyszer fellelhető ízléstelen élcelődés, otromba és erőszakolt humor helyett ezt a darabot a gondolatiság és a szatíra eszközeinek jó alkalmazása jellemzi. Bár cselekménybonyolítása helyenként nehézkes és esetleges, az intellektuálisan megalapozott humor és komikum mindvégig uralja a darabot. A vígjáték központi figurája Orbók István, egy miniszter gépkocsivezetője. Orbók a „nagy ember" majmolója, s bár főnökéről közvetlenül keveset tudhatunk meg, a gépkocsivezető pózoló gesztusai, bölcselkedései, szavakban élő mozgalmisága, kimért modora ma már nemcsak a közéleti fórumokon nevetséges, hanem pizsamás megjelenésben is, s így természetszerűleg fordítja maga ellen a család haragját. Orbók István életeivel mögött sgy túlélt emberi magatartás vonásai rajzolódnak ki, s ezekre elsősorban akkor döbbenti rá a szerző a nézőt, amikor Orbók saját — tegyük hozzá: rokonszenvesebb — én-jét, igazabb emberi arcát mutatja. Karola, a vidéki látogató vállalja Orbók megnevelését, s ez a vállalkozás a vártnál is jobban sikerült, s bővérű, humoros fordulatokban gazdag jelenetek tanúi lehetünk. A helyzet- és jellemkomikumok mindvégig derűssé tették az előadást. A szereplők közül Orbók szerepében Ráday Imre játékát kell kiemelnünk. Egyenrangú társa a darabban, lónl néni, az idős hölgy szerepében — Gobbt Hilda. Minden megmozdulása, hangja, arcjátéka egyaránt lebilincseli a nézőt, s kiváló színészi adottságai nagyszerűen érvényesültek a vígjátékban. A vidéki lány (Karola) szerepében viszont Tóth Judit alakítását illeti méltán dicséret. A darabot Pethes György rendezte. A Thália Színház Iszaak Bábel kiváló szovjet író, a novella mesterének Alkony című drámáját mutatta be. A darab fő hősének, Mendel Krtk-nek a tragédiája: a későn megérkezett szeretet, a későn megtalált harmónia. Egy zsidó család hétköznapjai vonulnak fel előttünk a színpadon, nagy hevületű életkép-sorozatoktól, az Ogyeszszavldék vad, késelő Indulataival átszőve. A reménytelenül semmibe hulló életek tragédiája ez a uaiab. Mendel Krik, a darab főszereplője lányokba, vodkába és duhajkodásokba fojtja 62 évének tüzét, s szerelemre lobbanva életében egyszer boldog és szabad szeretne lenni. A vagyonféltés azonban arra készteti családJát — akik tudomást szereznek apjuk szándékáról —, hogy kicsavarják a családi hatalmat apjuk kezéből. S bár Benya a megszerzett családi hatalomra megkapja a közösség áldását, a kényszer lelkekben dühöngő Indulatai mögött érezzük: élete semmivel sem lehet különb az apjáénál. Az örök reménytelenségnek ez a zord színe uralja mindvégig a darabot. Az erős drámai hangvétel, a zsúfolt Jelenetek szokatlan vadsággal és sajátos szlávos érzeimességgel jelenítik meg ugyan előttünk a letűnt korok embertelenségét, ennek ellenére mégis kissé csalódottan távozunk a nézőtérről. Nem kételkedem abban, hogy magvas mondanivaló feszül a darabban, a bemutatón látott értelniezésben azonban á Kiikcsalád tragédiája túlzsúfoltsága mellett és ellenére is — erőtlennek tűnt. A színpadon megjelenített ellentmondások feszültségét erősen csökkentette, hogy szinte kizárólag „családias" keretek közé szorította azt a dramaturgia, s a személyek mögött kevésbé érezhettük a társadalom mozgását, a nyomasztó családi légkör társadalmi hátterét. Az epikus színház eszközeivel merészebben élő rendezés talán többet hozhatott volna kl a darabból. !

Kazimír Károly rendezte). A színészi alakítások közül Kovács Károlyé volt a legerősebb. A színházakról szólva két előadást hadd említsek még meg. Ezek bemutatója ugyan az előző évadban volt, Jelentőségénél fogva azonban szólnunk kell róluk. Az ogyik jean Anouilh: BECKET avagy AZ ISTEN BECSÜLETE című drámája, a másik Hetnar Kipphardt: AZ OPPENHE1MER ÜGY című színműve. Anouilh Intellektuális drámája (a József Atttla Színház előadása) a dialógusok pergőtüzében a vállalás, a helytállás tragédiája, melyben II. Henrik és Becket, tehát a vtlágt és egyházi hatalom vívja könyörtelen harcát, mély mondanivalótól sziporkázva. A Kazán József rendezte darab klváli művészi teljesítményekkel büszkálkedhet. melyek közül külön kl kell emelnünk Darvas Ivén (Becket) sokszínű, mélyen átélt alakítását. A Nemzeti Színházban bemutatott Oppenheimer-ügy az „atombomba apja" tragédiáját és emberi helytállását mutatja be, egy 1954-ben lezajlott amerikai modern boszorkány-per keretében. A tudós 1943—1944-ben szenvedéllyel, hittel dolgozik kutatótelepén, hogy Hitlert megelőzzék, a hirosimai katasztrófa után azonban súlyos etikai problémái támadnak, s a H-bomba elkészítése helyett a béke lehetőségeinek fettételeit látva a halogatás hősévé válik. A „rendhagyó" dráma, melyet a szerző jegyzőkönyvi anyagból készített, dokumentum hatású, s a Fábrl Zoltán rendezte puritán előadásban — Major Tamással a főszerepben — mindvégig izgalmas, megrázó. Az előadás után akaratlanul ls Oppenhetmer szaval vlsszliangzanak bennünk: „Az ördög munkatársai voltunk, és most visszatérünk igazi feladatainkhoz... Ennél jobbat nem tehetünk: megőrizni a világot ott, ahol még megőrizhető". FONOD ZOLTÁN 1985. október 12. * (jj SZÖ 3