Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-11 / 252. szám, szombat

V. Kszsemjako riportja a Szovjetunióból EGZOTIKUM ÉS ÜJ ÉLET a Parancsnok-szigeteken De hagyjuk az egzotikumot. Hazatérve ugyanis nem az egzotikumok, hanem az emberek jutnak eszünkbe, a látogatókra ők vannak a legnagyobb hatással. A természet A Parancsnok-szigetek nagyon messze vannak — még Kamcsatkán is elég gyakran „távoli" szigetekként emlegetik őket. A szovjet ember számára azonban mégsem olyan messziek, mert nemcsak a korszerű közlekedési eszközök rövidítik le a nagy távolságokat, hanem az is, hogy e szigetvilág élete a nagy szovjet társadalom életének egy része, tehát kiveszi a részét sikereiből, terveiből, gondjaiból. A Parancsnok-szigeteken máig is neheztelnek egy szovjet íróra, aki ittjártakor mindenen csodálkozott: „Jé, bölcsőde!", „Jé, iskola!" Hát hogy a fenébe ne lennének dühösek az ilyesmire az itt lakók. Hisz nem rosszabbak itt a bölcsődék, a gyermekotthonok, a bennlakásos iskolák, a klubok, az üzletek, mint bármelyik szovjet kerületi székhelyen. Nyikolszkoje falu, a hering-sziget Aleut kerületének központja az utóbbi években kétszeresére gyarapodott. Pedig nehéz építkezni egy olyan szigeten, ahol nincs fa. A sziklás partokon mind gyakrabban kötnek ki építőanyagot szállító gőzösök. Viktor Vasziljevics Genyeralov párttitkár dolgozószobájában feltűnő helyen van Nyikolszkoje építkezési terve. Nemsokára emeletes házakból fog állni az egész falu, s a házakat ellátják a szükséges közszolgáltatásokkal. — Semmiféle egzotikum — nevet Viktor Vasziljevics. Persze azért van egzotikum, nem hiába vonzódnak ide a vadászok. Utánozhatatlan szépségű a tundra. Zordak és festőien szépek a csodálatos sziklák. Mednij-szigeten nyugodtan megsimogat- J hatjuk a vad sarki rókát, s a névtelen folyóban, helyesebben a zöld zsombékok között kígyózó keskeny erecskében tisztán láthatjuk az „azzal dacoló" lazac útját. Lehet, hogy — ha szerencsénk van — a part közelében ritkán megjelenő tengeri vidrákat is láthatunk. Lehet, hogy még sokáig a fülünkben fog csengeni a Madár-sziget „bazárjának" lármája, a tengeri oroszlánok utánozhatatlan üvölAz emberek A szigetvilág őslakói áleutok. E Ičis^ számú nemzetiség a szovjet hatalom éveiben jogot kapott az élethez és a boldogító munkához. A Vlagyimir Iljics emlékműve előtti téren Szergej lllario novics Szuskov, a kerületi végrehajtó bizottság aleut nemzetiségű elnöke ecse telte honfitársai sorsát. Az aleutok között vannak tudósok, mérnökök és orvosok. Az ország anyailag gondoskodik a távoli szigetvilág gyermekeiről. Láttam, hogyan dolgoznak és pihennek a Parancsnok-szigetek őslakói. Nagy elismerést érdemel Vladlena Nyeupokojeva, Szvetlana Habarova, Anna Akszjonova, szőrmeállattenyésztők munkája, Mihail Peskov fókavadász virtuozitása, Szasa Szuskov, a szőrmekombinát munkása szabad idejében szobrászattal foglalkozik. Sok művészi őstehetséget fedezhetnénk fel a szigeteken. Az őslakókkal együtt az új telepesek ls érdekes fejezeteket írnak a messzi földrész krónikájába. Igor Konsztantyinovlcs Usszelman nyolc évvel ezelőtt, a moszkvai állatorvosi főiskola elvégzése után telepedett le a szigeten. Rövid időre jött, de örökre itt maradt. Most a szőrmekombinát fő zootechnikusa. Munkájához nélkülözhetetlenek az állandó tudományos kísérletezései. Kezdeményezésére jött létre a nercfarm. Tudósok A Parancsnok-szigeteken a tudósok nagy tiszteletnek és közmegbecsülésnek örvenden&k. Azelőtt például keveset tudtak a medvefókákról. Pjotr Georgijevics Nyikulin egész életét e ritka tengeri állat tanulmányozásának szentelte. A szigetlakókra az ügyért való lelkesedés, elragadtatás jellemző. Mednij• szigeten mindenki ismeri Netti Mihajlovna Oszipovát. Nemrégen még a leningrádi 2. számú szőrmegyárban dolgozott. Több javaslatot terjesztett be a szőrme minőségének megjavítására. Ennek érdekében ki kellett utaznia a szigetekre. Nelli megoldotta feladatát, közben annyi problémával találkozott a Parancsnok-szigeten a kombinátban, hogy elhatározta, örökre ott marad. Az emberek önfeláldozó munkája enyhíti e szigetvilág zordságát, utat tör a napfénynek a partokat körülvevő ólomködön át. Otthon — Csehszlovákiában eltelejtett fogkrémet, vagy sütőport venni? Semmi baj, legfeljebb leszalad érte az üzletbe. Itt, Delhiben, azonban sokkal bonyolultabb a dolog, mert valahogyan el is kell jutni az üzletig. A várost nagy területre terjesztették ki, mert a több emeletes házak az itteni forróságban, izzasztó kemencéül szolgálnak. Ezért, ha nem la kik az ember valamelyik árúház közelében, beülhet autójába, és irány a Cannaught Place (Delhi kereskedelmi központjaj Ha nincs autója, a legközelebbi taxiállomásról (ilyen a hazai viszonyokkal ellentétben minden negyedben elegendő számban található), a turbános, szakállas sofőr „szédületes" 30—40 kilométeres óránkénti sebességgel a város központjába repíti. JARMILA uhrqya delhi levele A delhi utcák forgatagában A delhi sofőrök többnyire a sikh szekta tagjai, akik nem borotválkoznak, nem nyírják le a hajukat sem, hanem öszszecsomúzzák a fejük tetején és turbánnal befedik. Magában mindenki találgathatja, vajon a legközelebbi úton vagy pedig városismertető körutazást nyújtva viszi-e a taxi céljához. Ha az utas siet, átveszi az irányítást és utasítgatja a sofőrt, merre forduljon. Nem mintha az nem ismerné az utat, de tudomására kell hozni, hogy nemcsak ő ismeri. Így az út saját autóval, de bérkocsival is egy bizonyos mértékig mindig kalandos. A fegyelmezett csehszlovákiai gépkocsivezetőnek, akinek az összes közlekedési előírás a kisujjában van, más szakmát kellene választania, vagy — el kellene felejtenie az előírásokat Az indiai városok minden útja dzsungel, amelyeken néhány évszázad fogata közlekedik egymás mellett: ökrösfogatok, lő, öszvér vagy szamár húzta kétkerekű tongák, riksák, kerékpárok, valamint bizonyos háromkerekű, nálunk ismeretlen közlekedési alkalmatosságok is. amelyek a taxi, kerékpár és a riksa kereszteződéséből keletkezhettek. Aztán autók, tőként indiai Ambassadorok, közönséges és emeletes autóbuszok és még számos más jármű. Például Kalkutta utcái a közlekedési eszközük múzeumának tekinthetők: a repülőtérről a városba vezető ň ton még emhervonta ású riksák százai látha tók, a fő útvonalakon villamosok, autók közlekednek, amelyek között a jelenkori villamosok és autók ősei Is megtalálhatók Delhiben viszont a legmodernebb autótípusokkal találkozhatunk. FÍLMIUIÓ KERÉKPÁROS A gépkocsivezetők megállapítása szerint az autó légionRIKSÁK, TONGÁK, FÜGGÖÁGYAK tosabb része Delhiben a fék és az autókürt. A fék azért kell, hogy időben megállhasson, ha például kerékpáros kerül a kerekei elé. a fülsiketítő dudálással pedig utat vág magának a tömegben. Szinte csodának tűnik az ember előtt, hogy ebben a hihetetlen zűrzavaros forgatagból végül is elevenen ér a kitűzött helyre. Talán azért, mert senki sem tartja be az előírásokat, csak a saját éberségében, elővigyázatosságában bizik. Közlekedési balesetek aránylag ritkán fordulnak elő. Ezeket is leginkább a kerékpárosok okozzák, akik megérdemlik az: „öngyilkosok klubja" elnevezést. A sofőrökkel ellentétben figyelmetlenül közlekednek, egyenesen hazárdíroznak életükkel. Elképzelhetetlenül sok a kerékpáros. A helyi újságok becslése szerint Delhiben félmillió kerékpáros van. Delhiben járda csak az üzletek előtt van, más helyen különféle kerekek között csetlik-botlik az ember. „CÖPD C 5 O K i D Ä R" Az utas végre megérkezik. Ha taxival jött, kifizeti az öszszeget, amelyet a taxaméter mutat és nincs többé gondja. Ha sa|át járművel érkezett, megkísérel parkírozni. Azonnal fiúk tömege rohanja meg, akik „good csokidar, good csokidar" kiáltásokkal hívják fel a figyelmet magukra. „Csokidar" hindi nyelven valami őrfélét jelent. Nem marad más hátra, mint valamelyikükre rábízni az autót. Tudja ugyan, hogy az „űr" csak akkor jelenik meg Ismét, ha az őrzésért a dijat kéri. mégis nyugodt lehet, autója biztonságban van. Nagy az összetartás a fiúk küziitt, és nem szerveznek ablakbelörést, vagy keréklyukasztást, ha az autó valamelyik társuk védelme alatt áll. Minden áruház előtt van kerékpár megőrző is, csakhogy az őrzési díj magassága elegendő ok arra, hogy a kerékpár-tulajdonosok inkább azon kívül helyezzék el biciklijüket. Ennek következtében a kerékpárlopás a delhi rendőrség egyik legnagyobb problémája. A Times of India szerint az idei év első négy hónapjában 884 biciklit loptak el Delhiben, és ugyanakkor csak egyetlen tolvajt sikerült elcsípni Az újságok felszólítják a tulajdonosokat, hogy adják megőrzőkbe kerékpárjukat. Csakhogy például a postás naponta sok helyen megáll, az őrzésre úgyszólván egész kere setét kidobhatná. riSIAKAI PIHENŐ •< Al UICXW Ha nem sürgős a vásárlás, vagy nincs hivatalos elintéznivaló, Delhiben este érdemes sétálni. Még mindig sok autó közlekedik, de a kerékpárosok már pihenni tértek. A taxiparkolóhelyek taxiháztartásokká változtak. Faszénkályhákon az utcán sütik az ún. „csapát"-ot (lepényszerű tésztaféleség), és emellett a rögtönzött konyha mellett mindegyiküknek rögtönzött hálólehetősége is van, egy kötélágyon az ún. ,,csarpaj"-on. A késő éjszakai órákban nem örül egyikük sem, ha hálószobája láthatatlan ajtaján belép valaki. Reggel ismét egy újabb tikkasztó nap köszönt rá, és a mindennapi kenyérért folyó barc vária. A

z „Akwaplm Six"-nek két accral kiállítását láttam. S teljes őszinteséggel mondhatom, mindkettő igazi művészi élményt jelentett számomra. És még sok ezer látogató számára. Az egyre növekvő alkotór csoport tagjai elsősorban azzal tűnnek ki, hogy 'eredetiek. Nem másolnak senkit. Munkálkodásuk kétirányú Egyrészt igyekeznek feltárni és újjáéleszteni Ghana hagyományos művészetét, amelynek olyan értékel vannak, mint az ashantl királyi székek, a művészeti kidolgozásukról nevezetes aranysulyok, a remekmű számba menő törzsfőnöki pálcák és a római tógára emlékeztető, művészi kenték. Másrészt modern formában igyekeznek kifefeznl az afrikai ember felszabadult, úf életét. Alkotásaik közérthető ek, és magas fokú művészi ízlésre vallanak. A csoport egy-egy tagjának műveit már Ghánán kívül, így például D. Cobbla kerámiáit 1962-ben Prágában Is bemutatták. S a külföldi műértő közönség is elismeri a fiatal ghanai művészgeneráciő tehetségét. A ghanai „Akwaplm Six" nehéz körülmények között Igen tiszteletreméltó vállalkozásba kezdett, amikor elhatározta, hogy kttör az elmaradottságból és elszigeteltségből. S e vállalkozás sikerét mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy a csoport Immár komoly művészeti tényezőnek számít nemcsak Ghanában, hanem Afrika-szerte. rapodó ss £3 zobám falát, könyvállványomat afrikai maszkok, fafaragások, szobrocskák díszítik. Munka közben gyakran pihentetem a szemem rajtuk. A még mindig félig-meddig ismeretlen Afrika múltját, jelenét és talán egy kissé már a jövőjét Idézik fel előttem. Többnyire ghanai művészek munkát. Tudatosan nem használom az „alkotásat" lelzőt, mert nekik, az alkotóknak ls hosszú utat kell megtenniük, hogy saját közönségük egyenrangúnak Ismerje el őket európai sorstársaikkal. A ghanai művészek, szobrászok és festők egyáltalán nem Ismeretlenek Európában, sem más világ részén. Munkáikat világhírű művészek csodálják. A csodálat azonban Afrikában sem elég az üdvösséghez Európában sem könnyen jut el egy szobrász oda, liogy alkotásaiból meg is tudjon élni. Hát még Afrikában, ahol talán csak ezrelékekben mutatható kl azoknak a száma, akik képet, szobrot vagy faragást vásárolnak. Marad tehát az állami megrendelés Ami — valljuk be — édeskeveset jelent a kezdő afrikai művészek szépen gyarapodó seregének. igéria fővárosában, Lagosban ismerkedtem meg egy furcsa nevű szobrásszal. Ehlglátornak hívjáik. Pár fontért három faragását vásároltam meg. Közben beszélgettünk. Hogyan él, mik a tervel? Keserűen fakadt ki: — Nyomorgok. Terveim ugyan vannak, de tudom, hogy valóra válthatatlanok. Külföldi ösztöndíj kellene. Szeretném magam képezni. Sokat tanulhatnék az európai szobrászoktól Amikor szabadságra mentem, hazavittem az egyik faragását, és megmutattam egy neves magyar szobrásznak, Kis Sándor barátomnak. Oda volt a lelkesedéstől: — Még hogy ez akar tőlünk tanulni? Nevetséges Hiszen ez egy eredeti, kiforrott művész munkája. Az európai iskola csak ronthatna rajta. Kár lenne idehozni. Előbb utóbb elveszítené eredeti, mélységesen igaz és művészi kifejezéstképességét. Igazat adtam neki. Csak az szomorított el, hogy Ehlglátor ma Is olyan nehéz körülmények között él, mint két vagy három évvé) ezelőtt. S hittel hiszi, hogy csak az változtathat életén, ha külföldre jut. A külföldön járt művészek munkáiát többre becsülik Afrikában. r. Oku Ampofóval egészen véletlenül Ismerkedtem meg. Vidéki úton voltam, s hazafelé tartottam Accrába, amikor az út szélén hirdetést vettem észre Friss tojást lehet kapni Bármilyen mennyi ségben Gondoltam, meglepem a családot néhány tucat, Accrában nem mindig beszerezhető falusi tojással. Mi közben a farmerral egyezkedtem, szemem néhány érdekes szobron akadt meg a szomszédos ház kertjében. — Ki lakik ott? — Érdeklődtem. — Dr. Oku Ampojó Remek orvos, és legalább olyan jó szobrász — világosított fel a farmer. által neki ajándékozott évsžázados maszk, királyi trónus és áldozati edény ls. — Szeretem az afrikai művészetet. Nemcsak azt, amit magam alkotok, hanem azt is, amit mások tehetsége szül — mondotta, s közben melegen érdeklődött, milyen a művészek helyzete Európában, különösen a szocialista országokban. Nem nagyon lepte meg, amikor elmondtam, hogy a ml művészeink nem küzdenek megélhetési gondokkal, és milyen széles nálunk a művészetek iránt érdeklődő és a műalkotásokat meg ls vásárló közönség. — Irigylem őket — mondotta — De bízom benne, hogy egyszer eljön ennek az Idefe Afrikában is. Mi még a kezdet kezdetén vagyunk. Mi, művészek s a közönségünk is. De évente megrendezett kiállításainkat már ezrek tekintik meg. S ez minden anyagi elismerésnél többet ér nekünk. Az energikus mozgású, élénken gesztikuláló Dr. Oku Ampofó a vezetője annak a ghanai alkotócsoportnak, amely az első hallásra furcsa „Akwaplm Six" nevet választotta. Az elnevezés eredete az, hogy Ampofó doktor az Accra közelében levő Akwapimban lakik, és a helyi kórházban dolgozik. Amikor megszervezte baráti köréből a művészek alkotóegyüttesét, összesen hatan voltak. Így lett belőlük a ma már országos hírű „Akwaplm Six", vagyis az akwaplmi hatok. Ma már az alkotócsoporthoz tartozó művészek száma meghaladja a negyvenet. Az eredeti elnevezést azért megtartották. T OR. OKU AMPOFO EGYIK SZOBRA. (A szerző felv.) Mihelyt kiejtette a nevet, azonnal tudtam, kiről van szó. Becsöngettem hozzá. Szerencsére otthon volt. Bemutatkoztam, s elnézést kértem a hívatlan látogatásért. Sokat hallottam és olvastam róla. Gondoltam, megismerkedem vele. Az alacsony termetű, fürge mozgású Ampofó azonnal megszüntette aggályaimat Az ő háza mindig és minden, az orvostudomány és a művészet iránt érdeklődő látogató előtt nyitva áll. Leültetett, és itallal kínált. Közben megmutogatta legújabb művelt. És Ghanában talán egyedülálló nagyszerű gyűjteményét. Lakása tele van szobrokkal, faragásokkal, festményekkel és kerámiával. Közismert vagy tel lesen Ismeretlen afrikai művészek munkái. Akad köztük törzsfőnökök