Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-09 / 250. szám, csütörtök

MUNKAHELYEM: 5000 MÉTERRE A FÖLD ALATT Az éjjeli műszak alig negyedórája ért véget. A. délelőttösök már lent vannak a föld mélyén, azok pedig, akik este tíztől reggel hatig dolgoztak, most szállingóznak ki a fürdőből. Valentin Valica haja még vi2es. Arcát csak az imént borotválta simára. Azt beszélik róla, hogy műszak után mindig megborotválkozik. A fürdő küszöbén rágyújt, nagyot nyújtózik, az ég felé tekint. Látszik rajta, hogy a bányában töltött nyolc „sötét" óra után örül a szeptemberi bágyadt napfénynek. Óvatosan ejti a szót, a bányászember Ilyen. — Higgye el, nem szeretem, ha az újságíró ezzel esik neki az embernek: „Valica elvtárs, Három VILÁGREKORD története — A partiführer remélem ott lesz a meccsen — kiáltotta neki. — De nem a jobbszélen..» mondja el a három világrekord történetét". Ilyenkor, bányásznap táján meglepik az embert az 'újságírók. Esz a méreg, ha még sürgetnek is, és azt szeretnék, hogy dióhéjban mondijam el, hogyan döntöttük meg háromszor a világrekordot. Azt szeretik, ha csupa „mosolygós" történetet mesélek. Hogy a gépek így, a gépek amúgy, a gépek mennyire leegyszerűsítették a bányász munkáját. A bánya udvarán egy gép mellett megáll a csoportvezető, néhány pillanatig tart csak, míg körüljárja a kombájnt, valamit még mond is a karbantartóknak, aztán rámutat az akna felvonó szerkezetére: A bánya... A felvonó, meg úgy felületesen nézve az egész bánya ugyanolyan, mint huszonhét esztendővel ezelőtt, amikor életemben legelőször láttam bányát belülről. Ez azonban csak a felületes szemlélőnek tűnik így. Annak, aki a bányát csak újságból ismeri... Harmincnyolcban, hogy Ide kerültem, a bányászok kinevettek, mert nem tudtam bagózni. És nagyokat köpni... Azt mondták, az nem bányász, aki nem rágja a bagót. Ismertem régi aknászokat, akik megesküdtek rá, hogy a bagótól az ember megerősödik. Valentin Valica megáll, viszszanéz a kombájn felé. — Látja, nekem most dicsérnem kellene ezt a gépet, ahelyett, hogy a régi világról beszélnék, meg a bagóról... És a régi bányász szokásokról. De azért mégiscsak azt hiszem, ha meg akarom magyarázni a világrekord történetét, vissza kell térnem néhány évet. Azzal kezdem, hogy harmincnyolcban — pedig még újonc voltam a bányában — összevesztem az öregekkel. Azokkal, akik azt állították, hogy a bányász ereje a bagórágásban rejlik. Kinevettem őket. ök megsértődtek. Én azt mondtam nekik, olyan lapátot kellene szerkeszteni, amelyet... Pontosan nem tudtam nekik megmagyarázni, milyen lapát kellene a bányába, csak azt mondtam az öregebbeknek, hogy nem jól van az, hogy ilyen nehéz munkát végzünk. Akkor ők nevettek ki engem. Hogy mit fantáziálok. Hiszen amióta világ a világ, a bányász mindig ilyen lapáttal dolgozott,.. Ezúttal az öreg bányászok nevettek rajtam és én sértődtem meg. Az igazgatósági épület előtt fegy húszév körüli fiú állította meg a csoportvezetőt: Esetleg csak mint középhátvéd, felelt Valica. Meglepődtem. Hiszen úgy hallottam, hogy Valentin Valica ötvenedik születésnapjára kapta a Munkaérdemrendet. — Ne nevessen rajtam, hogy ötvenéves fejjel is futballozom. Már csak az üzemi szakszervezeti tanács csapatában játszom. Vasárnap a vállalatvezetőség csapata ellen állunk ki. Hadd nevessenek rajtunk a fiatalok. A mai húszévesek se jobbak, mint mi voltunk harminc esztendeje ... Az ám, a sportról jut az eszembe, hogy a háború után az üzem sportolóiból ifjúsági brigádot szerveztem. Azt hiszem, itt kezdődik a rekord története. Elhatároztuk, hogy gépesítjük a bányát. Te jó ég...! Gépesítés, 1946-ban. örültünk, ha kaptunk egy-egy légkalapácsot. Mi lelkesedtünk, az öregek meg nevettek rajtunk és mérgelődtek. Azt mondták: „Ti mindenáron okosabbak akartok lenni, mint mi." Ezerkilencszázötvenben érkezett hozzánk az első bányakombájn. A Donbasz mintájú gépet mi népiesen csak Ivánnak hívtuk. Ma már mosolygásra készteti az embereket, ha visszaemlékezünk rá, hogy az első években a havi 10 000 tonnás teljesítmény nagy tettnek számított. Volt, aki ebbe

n az időben még fogadásokat kötött, hogy a kombájnok záros határidőn belül „bedöglenek". Néha magánál a kombájnnál is olyan emberek dolgoztak, akik a kombájn egy-egy „temetésén" meghúzták a lélekharangot. Még így is állandóan nőtt a gépek teljesítménye. 1955-ben a Bogocz-csoport már 18 ezer tonnás teljesítményt ért el egy hónap alatt. 1957-ben új rekord született a Néphadsereg Bányában. A Mynáf-kollektíva egy hónap alatt több mint 27 ezer tonna szenet fejtett egy Donbasz-kombájnnal. 1958-ban — ekkor már több tucat kombájn dolgozott a szénmedencében — már nem egy kollektíva havi 30 ezer tonnán felüli teljesítménnyel dicsekedett. — És mit csinált ebben az időben a Valíca-kollektiva? — Hm... Mit? Rájöttünk arra — amit már az imént Is mondottam — hogy a bányász élete a gépek megjelentével sem vált egyszerűbbé. Megint visszatérek a bagóhoz. Ne nevessen rajtam. 1940-ben, vagy 1945-ben úntig elég volt, ha a bányász műszak kezdés előtt meggyőződött róla, hogy elég rágnivaló van-e a zsebében. Ma — nem egy, nem is tíz ember a csoportból — munka után, vagy műszakkezdés előtt szakkönyvet, vagy folyóiratot tanulmányoz. Mint akkor, az első és a többi rekord előtt is... — Mikor döntötték meg az első rekordot? — Ezerkilencszázhatvanban. A szovjet bányamérnökök akkor csak a fejüket csóválták. Itt Ostrava környékén egyre magasabbra állították a mércét. Napirenden voltak az új rekordok. Egy karagandai szovjet mérnök találóan jegyezte meg: „Érdekes, mi készítjük a bányakombájnokat, az ostravaiak meg rekordokat „aratnak velük". Ez újabb ösztönzés voli számunkra. 1960 májusában 31 munkanap alatt 37 632 tonna szenet fejtettünk. Még ugyanabban az évben újabb világrekordot értünk el. Decemberben több mint 43 ezer tonna szenet hoztunk a felszínre. Tudja, hogy örültünk? Az országban mindenütt szénhiány volt, és mi folyamatosan túlteljesítettük a tervet. Egyszer — már a hónap vége felé közeledtünk — valaki a felszínen tréfából azt írta rá az egyik csillére: „Lassabban, mert nem bírjuk elszállítani". Akkor már sejtettük, hogy másodszor is felállítottuk az új világrekordot. — És akik régebben elparentálták a kombájnokat? Azok mit szóltak mindehhez? — Mit? Hát mit mondjak? Az egyik régi vájár, aki fiatal korában még csákánnyal dolgozott, egyszer műszak után megkínált bagóval. Tudja, milyen megtisztelés volt ez? Egy zöldfülűt — mert tizenöt éves gyakorlattal is zöldfülűnek tartottak — bagóval kínálni? Mert ők nem azt nézték elsősorban, hogy hány tízezer tonna szenet fejt a kombájn, hanem azt, hogy könnyebb lett a munka. A kereset viszont egyre fokozódott. Mert a bányász — ne legyünk álszentek — nagyra becsüli ezt. De még milyen nagyra ... — És a harmadik világrekord ...? — Arra három évvel később — 1963-ban — került sor. Akkor az egy kombájnra eső egyhavi termelés már a legtöbb helyen meghaladta a 70 ezer tonnát. A világrekord valamivel több, mint 80 ezer tonna volt. Mi — 1963 nyarán — 84 454 tonnás havi teljesítménynyel tovább emeltük a mércét. — Ogy látszik, mintha egyegy bányász-világrekord megdöntésénél elsősorban az emberekkel kellene megvívni a harcot.,. — ... a maradiság ellen. Mint mindenütt, itt is állandóan kísért a megszokottság ördöge. Az ember könnyen rámondja: eddig jó volt így, miért ne lenne jó ezután is. A partiba például időnként új emberek — brigádosok is jönnek. Ezek közül sok még egyszer sem volt a föld mélyén. Legtöbbjük első kérdése ez: „Milyen mélyen vagyunk?" „ötszáz méter" — válaszolom nekik rendszerint. De utána azt is elárulom nekik, hogy én már ötvenéves múltam, huszonhét éve bányász vagyok, de még semmi bajom se történt. Ha a brigádos érdeklődik a gép után, akkor már majdnem bizonyos, hogy jő bányász lesz belőle. Dél-Szlovákiáből már sok keménykötésű brigádos érkezett. Szívesen dolgozom velük. • • • Valentin Valica nem szereti a „mosolygós" történeteket. Azt mondja, a bányász munkája nem könnyű munka. És főleg nem egyszerű munka. Ostravára szinte naponta érkeznek a korszerű, új gépek. A követelmények — a mérce — egyre feljebb kerül. A csákány és a lapát ma már a szó szoros értelmében múzeumi tárgyak. És velük együtt a maradi gondolkodásmód tó. töTH MIHÁLY Bányászbecsülettel Ajéhány esztendővel ezelőtt nem. Igen lehetett beszélni • » eredményes tervteljesítésről a rozsnyói vasércbányában. Az ellenkezőjéről annál inkább. Viszont, aki ennek okait emlegette, leggyakrabban süket fülekre talált. A vezetők nem hallgattak a munkaszervezés és a gazdálkodás hibáit bíráló tapasztált bányászokra. — Az igazgató csak a „pletykákkal", személyügyekkel törődött ... Nem bízott ő kérem senkiben — hangoztatják még ma is a bányászok. — Ha a párt- és szakszervezet képviselőt javasoltak valamit, elvette a kedvüket, rájuk förmedt: „Nem tűröm, hogy beavatkozzatok hatáskörömbe ..." Nem csoda, nyomasztó fásultság uralta a rozsnyói bányászokat, s nem teljesítették a tervet. 1963-ban például a fejtésben több mint 9 ezer tonnával maradtak le. A tervezettnél 400 méterrel kevesebb feltáró munkát végeztek, ezzel szemben az önköltségeket 18 millió koronával túllépték. Az exportfeladatok nem teljesítése következtében közel négymillió korona késedelmi illetéket fizetett a bánya ... A terv nem teljesítése ismeretlen fogalom KEDVEZŐ LÉGKÖR A ROZSNYÓI BÁNYÁKBAN • MIRŐL BESZÉLNEK A TERVMUTATÓK? • HELYES ÚTON A MŰSZAKI FEJLESZTÉS ÉS AZ ÚJÍTÓMOZGALOM • MÁJUS 1-TŐL 44 ÓRÁS MUNKAHÉT • 11 ÚJ SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD • AZ UTÁNPÓTLÁS NEM OKOZ GONDOT • DERÜLÁTÓ TÁVLATOK ROZSNYÓN Az 1964-es év jelentős változásokat hozott a rozsnyói vasércbánya vezetésében. A bányászdinasztia egyik tapasztalt tagja, Csillík János elvtárs került az üzem élére. Egyik fiatal munkatársa, Jozef Kočiš főmérnök, — aki vele egy időben került ide, vezető beosztásba — az elmúlt év első felében igen érdekes és fontos kijelentést tett, ezt jól megjegyeztem: „A terv nemteljesítés fogalmát ki akarjuk törölni szótárunkból... Ebben az előrehaladás minden vonalán erős támaszunk az üzemi pártszervezet és a szakszervezet, s velük együtt üzemünk minden dolgozója..." Ennek a bizakodásnak megvolt az alapja s a főmérnök „Jóslata" beteljesült. Átálltak a munkaszervezés helyesebb módszereinek alkalmazására, a 12 bánya, 5 dúsító és többi segédüzem irányítását ezután nem csupán egy ember, az igazgató látta el. A jogkör bővült s a felelősség ma több vezető vállán nyugszik. Megjavult a munkaszervezés, jobb a termelés, növekedett a bányászok átlagkeresete. Vanek igazgatóhelyettes örömmel tájékoztat az eredményekről. — Az elmúlt év folyamán, — üzemünk új korszakának kezdetén — a fejtési tervet 101,5, a készárutermelését 107,4 százalékra teljesítettük, s az önköltségből közel 4 millió koronát megtakarítottunk ... Végeredményben, pénzben kifejezve 11 milliő koronával jobban gazdálkodtunk, mint az 1963-as esztendőben, amikor az átlagkereset 1600 korona körül mozgott. Ez, 1964-ben 1722-re emelkedett, de volt olyan időszak, amikor elérte havonként az 1768 koronát. Ezek alapján méltán megillette a rozsnyói bányát a „SZNF 20. évfordulója üzeme" és „A Felszabadulás 20. évfordulójának üzeme" megtisztelő cím... Nem nyugszanak babérjaikon A rozsnyói elvtársak bíznak közösségük erejében, munkájuk eredményességében, s mondjuk meg, teljes joggal. Ezen a bizalmon alapul véleményük: „Meggyőződésünk, hogy bányászaink az Idei karácsonyi ünnepeket az egész évi tervfeladatok hiánytalan teljesítésének jegyében tölthetik..." A tapasztalatok alapján semmi jogunk sincs a kételkedésre. A bányaüzem minden dolgozója szocialista munkaversenyben áll, ismeri és igyekszik teljesíteni feladatát. Merész felajánlásokat tesznek a tervmutatók túlszárnyalására. Vállalták például, hogy az Idén az első hat hónap alatt az árutermelés tervét 481 ezer koronával túlteljesítik. Az eredmény 1 millió 305 korona. Az önköltségeket 317 ezer koronára akarták csökkenteni, a valóságban közel kétmillió megtakarítást értek el. közül kerül ki. Az újítók közül legismertebbek: Lapsanszky Károly, a felszíni üzemrészleg karbantartó csoportjának vezetője, Katona Dezső géplakatos, Pitonyák József bányamérnök, Káposztás Pál gépész ... Nyugodt lelkiismerettel tolmácsolhatjuk: a rozsnyói vasércbányában az új, a haladás fogalma a gyakorlati életben is szabad útra talált. Ebből ered, hogy ez év május 1-től bevezették a 44 órás munkahetet és szeptember elsejétől, az új irányítási rendszer szelleméBalázs Viktor kollektívája a bányásznap alkalmából a „Szocialista munkabrigád" címet kapja. Érthető, mindez nem jött magától. A már említett okokon kívül jelentősen hatott az eredményességre a szélesebb alapokon nyugvó műszaki fejlesztés, az új fejtési módszerek alkalmazása, a helyes mederbe terelt újítómozgalom, ami külön említést érdemel. Nem állíthatjuk azt, hogy az újítóknak itt népes a tábora, erre nem is törekszenek mindenáron a rozsnyói elvtársak, Egyet kell értenünk abban, többet ér a kevesebb és céltudatos újítás. Ebben az évben 60 újítási javaslat született a bányaüzemben, ebből 32-t elfogadtak és huszonhármat már megvalósítottak. Az év végéig 600 ezer korona értékű újítás bevezetésével számolnak. A javaslatokat felülbíráló bizottság rendszeresen, havonként ülésezik. Szükség esetén gyakrabban. Figyelme az érdemleges újítások bevezetésére is kiterjed, örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy az újítók fele a fizikai munkások A bányásznap tiszteletére szervezett szocialista versenyben a Novákyi Szénbánya vájárai és technikusai kiváló eredményeket értek el. Ez évben ünneplik a bánya megalapításának 25. évfordulóját. Az év kezdete óta 42 ezer tonna szenet fejtettek terven felül. Felvételünkön balról: Štefan Beseda, Jozef Homolka, Michal Miirgai vezető és Viliam Zemko a vágathajtás elfikészitő munkáiról beszélgetnek. (J. Valko —. CTK —. tel v. i ben életbeléptették a dolgozóit anyagi érdekeltségét. A kedvező légkör kialakításában jelentős szerepet játszik a bányaüzemben helyesen, céltudatosan irányított politikai, társadalmi élet Erről egybehangzó a vélemény mind a bányászok, mind a politikai, társadalmi és gazdasági vezetők részéről. A dolgozók több mint 30 százaléka a munkásosztály élgárdájának tagja, kommunista, aktív pártharcos

4 Ennek tudható be elsősorban, hogy a kommunista párt bizalmat élvez. — Ebben az évben 24 fiatal kérte felvételét a pártba —• tudjuk meg Kuruc István elvtárstól, az üzemi pártszervezet elnökétől. A munka mellett a rozsnyói bányászoknak a kulturális és társadalmi életre is Jut idejük. A szabad szombatokon, vasárnapokon üzemi autóbusz ál] rendelkezésükre. Nyáron, Magyarországon, Lengyelországban, hazánk nevezetesebb helyein Jártak. Rozsnyótól nyolc kilométerre 70 személyt befogadó üdülőjük van, ahol hetenként 50 koronáért kiváló ellátásban lehet részük. A kulturális élet kedvelőinek hat klub áll a rendelkezésükre. Van a bányának üzemi vadászegyesülete, sőt labdarúgó csapata is, amely jelenleg a kerületi versenyben első helyen áll... Ilyen körülmények között érthető, hogy az utánpótlás nem okoz különösebb nehézségeket. Modern, új épületben kapott otthont a bányásziskola, amely Jelenleg még a Keletszlovákiai Vasmű részére is nevel 80 fiatal géplakatost. A fiataloknak van kitől és van mit tanulniok. Rozsnyón számtalan, tapasztalt öreg bányász élvezi megérdemelt pihenőjét, igen sok hozzájuk hasonló szakember végez még ma is hasznos termelőmunkát, akik közül a bányásznap alkalmából csaknem ötvenen részesülnek különböző kitüntetésekben. KULIK GELLÉRT Ű| SZÖ 6 * 1985, szeptember 9.