Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-09 / 250. szám, csütörtök

ötezer tonnás hajó épül a várnai gyárban. 21 éves a Bolgár Népköztársaság A bolgár ha'óipar fejlődése Az ÚJ SZÓ számára írta: G. N A C S E V mérnök, a szófiai hajógyár igazgatóságának osztályvezetője B ulgária kedvező földrajzi hely­zete lehetővé tette már az ókorban ls a hajóépítést. Kétezer ötszáz évvel ezelőtt a mai Varna he­lyén építették az első hajókat a görög telepesek, és a várost is a mondabeli tengeri hajósról, Odisz­szeuszról nevezték el Odessosnak. A középkorban az ország fejlődé­sét megbénította az öt évszázados török megszállás, és csak 1907-ben létesült Várnában az első kikötői műhely, amelyben azonban csak ki­sebb javításokat végeztek. Az első hajót 1937-ben építették. 1950-ben a várnai hajógyár roha­mos fejlődésnek indult. Szovjet szakemberek segítségével bevezet­ték a leghaladóbb munkamódszere­ket, áttértek az előregyártóit ele­mek alkalmazására és a Szovjet­unióból korszerű automata és fél­automata gépek érkeztek a bolgár tengerpartra. Várna mai hírnevét nemcsak az Aranyhomok és a híres bor öregbí­ti, hanem elsősorban hajóipara. A várnai hajóipar gyártmányai bol­gár, szovjet, csehszlovák, koreai, albán, lengyel és magyar lobogók alatt hasítják a messzi tengerek hullámait. A bolgár hajóipar gyártmányainak több mint a fele Várnában készül, közöttük teherszállító, tartályhajók és 1000 tonna vízkiszorítású sze­mélyszállítók, ötvözött acélból, ame­lyeket a hajóipar céljaira egyre na­gyobb mennyiségben állítanak elő a hazai kohók. De ugyanakkor emlí­tést érdemel, hogy jó eredményeket érnek el a vasbeton elemekből ké­szült hajók építése terén is. Ennek előnye a tartósság, a korózióval szemben mutatkozó nagyobb ellenál­lóképesség, fémmegtakarltás, és a kisebb gyártási költségek. Vasbetonból tartályhajókat, úszó halfeldolgozó üzemeket, és hajóla­kásokat építenek. Az utóbbi évek­ben a 6500 tonnás úszó dokkok épí­tését is beillesztették a gyártási tervbe. Ugyanakkor a jelenben is foly­tatódik a várnai hajógyárak kor­szerűsítésé és bővítése. Épül egy 6000 tonnás száraz dokk és egy mo­dern vázépltőrészleg. Gyors fejlő­désnek indult a hajójavító ipar is. A korszerűen felszerelt várnai szá­raz dokkban 30 ezer tonna vízki­nyomású külföldi hajókat ls javíta­nak. . A hajóipar második legnagyobb központja Rusze. Itt van a legújabb Kis hirek Bulgáriából • Bulgáriában két új sörgyárat helyeitek üzembe, melyek teljesítő­képessége évente 15 millió liter. Bulgária a háború előtti évekhez viszonyítva ma 13-szor több aört gyárt. • A Bolgár Népköztársaság és Kuba áruforgalmi egyezménye ér­telmében Bulgária ez évben 7 me­zőgazdasági gépjavítómiihelyt szál llt Kubába. 1970 végéig 23 ilyen mű­hely iesz Kubában. • A bolgár geológusok a tolbu­hini terUleten nagy mangánérclelí­helyeket találtak. Folyamatban van a bányák kiépítése. • Szófia lakossága ez év végéig 7500 lakást kap. A kormány határo­zata értelmében már októberben megkezdik a kész lakások árusítá­sát és fokozatosan beszüntetik az előzetes szerződések eddigi rend­szerét. • Szeptember 21 és október 15 között Bulgáriában nemzetközi ér­tekezletet rendeznek a közegészség­ügyről. és legkorszerűbben berendezett Du­na menti üzem. Gépesített emelőszer­kezetei könnyen mozgatják a 15 ton­nás elemeket. Ruszéban épülnek a 2 ezer tonnás folyami teher- és tar­tályhajók, valamint a kőolajszállító uszályok. Itt végzik 3 ezer tonnás súlyhatárig a kis és nagyjavításo­kat is. De emellett Ruszéban gyárt­ják — a hagyományokhoz híven, a kikötők és hajógyárak számára az 5—10—15 tonnás emelődarukat is. A Fekete-tenger melletti Burgasz­ban viszont a halászhajók építésé­re és javítására szakosították a ha­jóipart. Itt épülnek ma a közepes nagyságú halászhajók, az úszó szi­vattyúállomások, a parti hajózás egységei és a műszaki hajók. A közeljövőben a burgaszi hajó­ipart is kibővítik, hogy 300 tonnás hűtőhajókat és 2500 tonnás halász­hajókat építhessenek. Jelentékeny a micurlni hajóipar ls. Itt gyártják a kis halászhajó­kat, a mentő-, a sport- és a könnyű teherszállító csónakokat, valamint a jachtokat. 1964-ben Micsurinban kezdték műanyagból gyártani a mo­torcsónakokat. A hajógépipari üzemekben horgo­nyokat, horgonyemelő szerkezeteket, hajódarukat és más felszerelési tár­gyakat és vezetékeket gyártanak. Említést érdemel, hogy Várnában öt éve működik a hajótervezési és -szerkesztési tudományos kísérleti Intézet, amely viszonylagos rövid te­vékenysége ellenére ls már számta­lan igényes feladatot oldott meg. Magától értetődő, hogy az egyre fejlődő bulgáriai hajóipar megköve­teli az utánpótlás biztosítását. A várnai gépipari főiskolán a jövendő hajómérnökök, az Ipariskolákban a hajóépítés műszaki középkáderei, az ipari szakiskolákban pedig a szak­képzett munkások készülnek a jövő egyre nagyobb feladatainak teljesí­tésére. A liliomnak is lehet e r t é k Valamikor jóformán minden csa­lád nappalt szobájában fényképal­bum feküdt az asztalon. A díszes bársonykötésü, sárgarézcsattos al­bum a családtagok elsárgult fény­képelt tartalmazta a felmenő és oldalági rokonokkal egyetemben, de nem hiányoztak a közelebbi és távolabbi szomszédok, barátok és ellenségek képmásat sem. Kereszt­mamák, szoptatós és szárazdajkák, vőfélyek, koszorúslányok, nász­nagyok, valamint az eskető plébá­nos úr fényképe nélkül egyszerűen elképzelhetetlen volt egy valami­revaló családi album. Valamennyi fénykép hűen tük­rözte az egykori korszellemet, a régi divatot és az akkori fotográ­fia „színvonalát". Apró gyermeke­ket akkor ts előszeretettel anya­szült meztelenül örökítettek meg az utókor számára, lehetőleg je­gesmedve — vagy tigrisbőrön hem­peregve. Iskolás fiúkat hintalovon nyargaltattak, diákok kemény szalmakalappal a fejükön járultak a fényképész színe elé. Leendő menyasszonyok fejére kocsikerék nagyságú kalapot nyomtak, ame­lyet a belterjes gazdálkodásnak számos mérsékelt égövi terménye díszített. Bármilyen nevetségesen hatnak manapság a rég letűnt időkből származó fényképek talmi oszlov­csarnokos vagy pálmállgetes hát­terükkel, ne dobjuk őket a szemét­be! Ne ócsároljuk elődjeink kép­mását csupán azért, mert rég el­hunyt személyeket ábrázolnak, akiknek görcsösen merev tekintete szinte megnevetteti a ma ko^izvrü fényképészét. Tekintsünk el a ké­pek „művészi" kivitelétől, színvo­nalától, groteszk hatásától és rak­tározzuk el őket valahová akkcr is, ha meghaladottnak tűnnek és helyet „rabolnak" ei fölöslegesen valamelyik szekrényben vagy fiók­ban. Senki sem tudhotja előre, mi­kor és milyen fontos ügyben ie­het szüksége apja, nagyavja vagy egyéb rokona régi képmására. Nem kevésbé fontos és értékes bizonyító anyagot képezhetnek egykor régi képes levelezőlapok, amelyek valamilyen községet, há­zat, városrészt ábrázolnak és ma­holnap teljesen átépülnek. Eljön az tdő, amikor bármelyik múzeum vagy irattár szívesen átveszi a már nem létező épületeket szemléltető „régiségeket". Ugyanez vonatkozik azokra a fő­leg női ruhákra, amelyek ma már kínos feltűnést keltenének utcán vagy nyilvános helyen, ha valaki felvenné őket. Kevésbé kirívó vál­tozás állott be a férfidivatban. Ami­kor az első világháború után fo­kozatosan divatját múlta a zsákéit vagy a fekete zakó kombinációja a jeketeszürke csíkos nadrággal, még álmodni sem merte a férfivi­lág, hogy az utóbbi ruhadarab vala­ha úfra divatba f ön. E s íme, né­hány év előtt megint nagy leit a kerestet csíkos nadrágokban. A \érfiak tehát ne herdálják el „idő előtt" öltönyeiket, hanem várják ki türelmesen azok „újjászületését". A női divat viszont gyorsabban és zlaposabban változik. g—k Önbizalommal a jó eredményekért ÜGY VÉLJÜK, hogy minden diák tudja, mi a tanulás. Megkapja a há­zi feladatot, kívülről kell megtanul­nia egy verset, be kell gyakorolnia néhány nyelvtani szabályt, vagy a madarak életmódját kell átismétel­nie a természetrajz-órára. Nincs szándékunkban felsorolni az összes tantárgyat, csak arra szeretnénk rá­mutatni, hogy nem minden feladat megtanulása igényel egyforma erő­ráfordítást. Gyakran a tanulásnál az Igénybe vett Idő sincs arányban az anyag terjedelmével. Vannak dolgok, melyeket hama­rabb, másokat később felejtünk el. Mindennek megvan az oka. Mielőtt rátérnénk a tanulás problémáinak elemzésére — ahová a fenti kérdé­sek is tartoznak —, le kell szögez­nünk, hogy általában akkor beszé­lünk tanulásról, ha valamit azzal a szándékkal Ismétlünk, hogy azt meg­jegyezzük, tágabb értelemben ak­kor, ha valamely tevékenységünk­kön meglátszik egy előzőleg hason­ló irányban kifejtett aktivitás hatá­sa. A tanulás szorosan összefügg az emlékezőtehetséggel, valamint a problémák megoldására irányuló készséggel. AZ EREDMÉNYES TANULÄSNAK megvannak a feltételei. A legfonto­sabbak közé sorolható mindenek­előtt a jó közérzet. Ha valaki beteg, álmos, fáradt, vagy bármilyen más ok zavarja figyelmének összpontosí­tásában, azonos terjedelmű anyag megtanulására lényegesen több Idő­re van szüksége, mint amikor az em­lített zavaró tényezők nem forognak fenn. A szomorúság, vagy más nega­tív érzelem ls zavarólag hat a tanu­lásra. Gátol azonban a pozitív irá­nyú érzelem is, ha annak intenzitá­sa túlságosan nagy, mindegy, hogy szerelemről vagy kedvenc futballcsa­patunk győzelme feletti örömről van-e szó. A lelki tényezőket illetően annál könnyebben tanul valaki, minél szé­lesebb körű a tudása, így ugyanis nagyobb lehetősége nyílik az újat régi ismeretekbe bekapcsolni, velük összefüggésbe hozni. Nagy szere­pet játszik az érdeklődés ls. A min­dennapi élet bizonyítja, hogyha va­laki érdeklődik mondjuk a sport Iránt, akkor egyáltalán nem meg­erőltető számára számos és külön­böző sporteredményt egyszeri olva­sás vagy hallás után emlékezetében megőrizni. Ezért tudják a sport iránt érdeklődő fiatalok pontosabban vi­lágbajnokok nevét, mint a görög mi­tológiai alakokét. A fárasztó szellemi vagy fizikai elfoglaltság nehezíti a tanulást, akár előtte akár utána következik. Nem ajánlatos tehát a tanulást közvetle­nül valamilyen nehéz sportköri ed­zés után kezdeni. A GYAKORLAT AZT MUTATJA, hogy a tanulók idejét az veszi leg­jobban igénybe, ha kívülről kell va­lamit megtanulniok. Több évtizedes laboratóriumi kutatómunka eredmé­nyeként ma már tudjuk, hogyan le­het ezen a téren ls a legnagyobb eredményt elérni. Gyakori kérdés a családban, hogy a tanuló a megta-; nulandó anyagot szakaszonként, vagy az egészet elolvasva tanulja-e? A tanulók többsége a szakaszonkén­ti tanulásra esküszik, ennek ugyanis gyorsabban mutatkozik meg az ered­ménye. A tanult vers első szakaszát például néhányszori elolvasás után már el tudják mondani. Az idevágó kutatás azonban ennek ellenére azt bizonyítja, előnyősebb, ha a nem túl­ságosan hosszú szöveget (pl. körül­belül 8—10 versszakot) állandóan elejétől végéig olvasva egyszerre ta­nuljuk. A szakaszonkénti tanulásnál ugyanis az egyes szakaszok külön­külön kerülnek az emlékezetbe és összekötésük aránytalanul sok Időt vesz Igénybe. Előfordul, hogy az el­mondott versszak után nem a kö­vetkező szakasz első sora, hanem a már elmondott szakasz első sora jut eszünkbe. Hosszabb szöveg ta­nulásánál még ajánlatosabb az úgy­nevezett kombinált módszer alkal­mazása, vagyis a lényeges részeket szakaszonként megtanuljuk, majd az egész anyagot többször végigolvas­suk. A fő súlyt arra fektessük, hogy mielőbb megpróbáljuk a teljes szö­veget önállóan visszaadni. NEM BESZÉLHETÜNK A TANU­LÄSRÔL anélkül, hogy ne tennénk említést a felejtésről. A tanulás be­fejeztével ugyanis azonnal megkez­dődik a felejtés folyamata és ez ép­pen közvetlenül a lanulás után a legintenzívebb. Egyetlen ellenszere az ismétlés, amit természetesen nem akkor kell elkezdenünk, amikor a megtanult anyagból már alig emlé­kezünk valamire. Azt ajánljuk, ak­kor kezdjünk Ismételni, amikor az anyagot még tudjuk, ám bizonyos részeiben már bizonytalanok va­gyunk. Ismétlésről ugyanis csak ak­kor beszélhetünk, amikor az anya­got még tudjuk. Különben már újra­tanulásról van szó, s ez mindig több időt követel. Megfigyelhettük, hogy egyesek ak­kor tanulnak eredményesen, ha a szöveget hangosan olvassák, mások viszont magukban hangtalanul Ismét­lik, és ugyanakkor inkább az írott szöveg formáját, képét Igyekeznek emlékezetükbe vésni. Ez nem vélet­len, vagy megszokás, hanem azzal magyarázható, hogy az emberek kü­lönbözőképpen emlékező csoportok­ba tartoznak. Van az úgynevezett auditív, vizuális és motorikus emlé­kezeti csoport, s mindegyik saját adottságai szerint, illetve azt kihasz­nálva tanul a legeredményesebben. Tehát a hallott, látott, vagy a benyo­mást kísérő mozgási élményekre tud az illető a legjobban visszaemlékez­ni. Tehát ha valaki a leghatékonyab­ban akar tanulni, tisztáznia kell, me­lyik csoportba tartozik és a megfe­lelő tanulási formát kell választania. CSAK NÉHÄNY SZEMPONTOT EM­LÍTETTÜNK itt, de már ezekből ki­tűnik, hogy az eredményes tanulás több tényezőtől függ, melyeknek többsége a tanuló által Irányítható. Ha a tanuló szem előtt tartja, hogy száméra egyetlen komoly feladat lé­tezik: a rendszeres és kitartó tanu­lás, akkor bizonyára hasznát veszi e rövid útmutatásnak. Helyes Időbe­osztás mellett feltétlenül jut idő sportra és szórakozásra is. Ha kellő önbizalommal látunk a munkához, az új iskolaév nemcsak új feladato­kat állit elénk, hanem meghozza a jó eredményeket ls. Dr. SZABÖ IVÄN pszichológus Rechtor maga marad a mogyo­róbokor alatt. Fáradtan, kimerül­ten fekszik. Ebben a pillanatban fegyverropogás csattan fel. Rechtor futólépésben Igyekszik Restnio sátrához. Ml történt? — Rajtunkütöttek, lőni kezdtek ránk, védekezni kellett — hadarja az összekötő. Nincs idő tovább az otthonra, az asszonyra, Morous feleségére gon­dolni. Az ellenség felfedezte őket. Egyelőre visszahúzódott. Azonban nyomban támadni fog, amint erő­sítést kap. Ez pedig — harcot je­lent ... — Hívjátok Ide a butiglieral Mariót — mondja mosolyogva Re­sinio. — Elvtársak — kezdi Frances­co, — miután Mario megérkezett, — itteni tartózkodásunkat, mint tudjátok, a lehető legtovább el kellett volna titkolnunk. De ha már tudnak rólunk, nem várunk. Butig­lieral őrségük veszedelmes lehetne számunkra. Mario, állíts össze egy rohamosztagot, számold fel az el­lenséges őrséget Butigllerában! — Mario, te vezettél el bennün­ket a partizánokhoz, most engem is vigyél magaddal! — állja el Mario útját Rechto?. Háta mögött már ott áll Morous is. — Engem is vigyél magaddal! — Aztán Zo­lik jelentkezik. — Ügy ismerem Butigllerát, akár a tenyeremet, oda jártam hozzátok borért! — De jó Zolíknakl Nem ismeri Morous felesége halálának okát. Butigliera szélén körülvesznek egy emeletes épületet. Az épület azonban üres. Valaki figyelmeztet­te az őrséget. — Rechtor, menjetek vtssza a táborba, mi otthon alszunk, reg­gel majd megfövünk — egyezik bele Mario a butiglieral elvtársak kívánságába. A táborban hajnal tájt Gavruska lelkesedve mondja: — Micsoda hú­ga van Martónak. Akár a nyíló rózsa! — Ismerjük Klárát, ismertük, Gavruska! — bólogatnak a többiek és álmodozva mosolyognak. Érdemes még szundítani egyet. Egyikük, másikuk leheveredik, de ebben a pillanatban vad lövöldö­zés zaja csattan fel Butiglierában. — Te és te, Osvaldo, Walter, Rtcct, Gavruska, Zolik, Vlagyimir — utánam! — vezényel Francesco Resinio. Rohannak Butigliera felé. A butiglierai partizánok már harcban állnak az ellenséggel. Ma­rio vezeti őket. Behatolnak a faluba. A két par­tizánosztag egyesül. A feketeinge­sek a templomtér felé vonulnak vissza. A nyomukban vannak. De a főútra kiérve már csak a fasisz­tákat elszállító, rohanó gépkocsi­kat látják. Utánuk küldenek egy­két sorozatot... — Magukkal hurcolták Polo Spinazzolát, tudniok kellett, hogy sebesülten fekszik otthon. És ná­latok is jártak, Mario! — tördeli kezét az egyik falubeli. Marioék már útban voltak a tá­borba, csak a lövöldözés zajára térnek vissza a faluba ... Marioék konyhájában rémületes kép fogadja őket. Az öregek szo­bordermedten, falfehéren állnak. Klára a földön fekszik. Mellét, ha­sát géppisztolysorozat érte. Mario letérdel a húga mellé, keze reszket, mint a nyárfalevél. Óvatosan megérinti Klára szemét. Dermedten állnak, sapkájukat gyűrögetik. Aztán letérdelnek. Ricci imádkozik. Majd megszorít­ják a szülők kezét, elbúcsúznak. — örséget állítunk a falu körül. — Csak Ricci és még egy butiglie­rai marad Marióval a házban. A ház feletti kertben ülnek, rá­gyújtanak. Félnek egymás szemé­be tekinteni. Végre Walter töri meg a csendet. — Fiúk, ne hív­jatok többet Shatterhandnek. Ké­sőn érkeztünk... A templom tornyában megszólal a lélekharang. Elindulnak a főút felé, őrségbe ... « • » A hangulat a táborban egyre romlik. A bizonytalanság Idegesíti őket, lépten-nyomon veszekedésre kerül sor. — A fene essen beléd, borotvál­kozz már meg egyszerl — förmed rá Zolik Kvitre. — Csak nyugalom! Megnövesz­tem a szakállamat, én leszek a Mi­kulás! — Aztán — majd megmondtam mit akarsz hozni?! — Véletlenül már majdnem mindegyiketek számára van aján­dékom. De odafönt, a hegyekben. Azt htszem, Mikulásra megtnt ott leszünk... Francesco Resinlónak sem tat­szik itt a pianurán. Nyugtalanko­dik. Mi lesz, ha az ellenség tud rólunk?! — Visszamentünk a hegyek kö­zé? — Egyelőre ne — tanácsolja néhány olasz partizán. Egyszer már sikerült bolonddá tartanunk a fasisztákat. Talán másodszor is sikerül. A németek, ukránok, oroszok, lengyelek és a mieink többsége visszakívánkozik a hegyek közé. — Ott nyugodtabbak vagyunk. Is­merjük a vidéket, az embereket, az emberek ts minket. — Ebben is van némi Igazság — Ismeri el Francesco. — Javasolni fogom a törzsnek. (Folytatjuk) ÜJ SZÖ 4 *19B5. szeptember 8.

Next

/
Thumbnails
Contents