Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-08 / 249. szám, szerda

Fal u a Murany A RADIO KÖZVETÍTETTE ... Pódium 65 • Egy hazában • Az iskolások és a pionírok műsora 'A hegyek, dombok fölött alacsonyan szállnak a fellegek, szürkésfehér köd ereszkedik az erdőkre, konok egyhangúsággal esik. Nem szemerkél, nem is zuho-g, csak hull, hull a borult égből, olyan őszies esőféle már ez, és nem ls adja alább kéi-három napnál. Szomorú az idő, kedvetlenné teszi az embert, különösen a szövetkezeti parasztot, akinek tétlenül kell vesztegelnie a sutban. Pedig minden perc, minden óra aranyat érne ebben a dologidőben. Licén, ebben a Murány-völgyi kis falucskában ls csendes most az élet, a szövetkezeti parasztok nagyobb része csak téblábol, várja az idő jobbra fordulását. Az utcák során gyűlik a sár, az emberekben is felgyülemlik az Indulat, de már nem csodálkoznak, megszokták az esőt, hiszen egész nyáron át szakadt. Nézelődöm a házak során, embert alig látok, csak a kacsák hápognak rám. Jóleső érzés, szép látvány a sok virágoskert a házak előtt. Úgy látszik, a liceiek szeretik a virágot, a rózsát, szegfűt, violát, szeretik, ha csinos a portájuk környéke. Mit mond a krónika A falu közel ezeréves múltra tekint vissza. A XIII. századot megelőző korban mint várbirtok szerepelt, 1243-ban az Ákos-nemzetségnek adományozták, amely 1566-ig uralta a falut. Fejlődését elősegítették a környékbeli vasbányák, az erdőségek, amelyekből rendszeresen termelték a fát, hogy faszenet égessenek a kohók részére. Úgyszintén kifejlődött a fazekasság, amit hoszszú évszázadokig müveitek a liceiek. Formás, jó minőségű fazekaik, korsóik, cserépedényeik híresek voltak messze környéken. Sajnos, az utóbbi két évtizedben egészen elcsenevészesedett ez a szép, a művészi hajlamot is kifejlesztő mesterség. Ma már senki sem foglalkozik Licén a fazekassággal, a fazekaskorongok talán örökre megálltak, a régi fazekasok átköltöztek a temetőbe, már csak néhány öreg fazekas emlegeti a hajdani szép időket, no meg a falakra aggatott köcsögök, dísztányérok regélnek a fazekaskorról, a fürge kezek munkájáról. Pedig talán nem is volna rossz ötlet a szövetkezeten belül felújítani ezt a régi hagyományos mesterséget. A téli időszak hosszú hónapjai alatt bizonyára lenne erre is idő, s a szövetkezet szép jövedelmi forráshoz jutna. A mai fiatalok azonban már nem érdeklődnek az ilyesmi iránt, bizonyára le is nézik ezt a mesterséget. Kár. A licei agyagbányákból még sok ezer cserépedény kitelne... De forgassuk tovább a krónika lapjait. Lice fejlődését az elmúlt évszázadokban szerencsés fekvése is elősegítette. Mert ezen az útvonalon nemcsak a török és magyar hadak Jártak, hanem árusok, fuvarosok, tőzsérek, szóval a hegyek felé induló és a hegyek világából az alföld felé tájékozódó kereskedőnépség. A középkor elején és a török hódoltság korában sok sorscsapás érte a falut, amely abban az időben el is néptelenedett. A végnélküli robot, a nagy dézsmaadó menekülésre késztette a liceieket, és aki tehette, elhagyta a falut. A XVI. század vége felé különösen nehéz idők jártak. Zoltay János udvarbíró az utolsó csepp erejéig kiszipolyozta a licei Jobbágyságot és elriasztó kegyetlenséggel bánt vele. Az akkori összeírások sok puszta telekről és szökött Jobbágyról tanúskodnak. A falu csak a XVII. században, a könyörületesebb Wesselényinemzetség idején kezd újból magához térni. Az emberibb körülmények a további évszázadokban egyre jobban erősítik Licét, ahol a mezőgazdaság mellett a fazekasmesterség is virágzik. Az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy az 1760as összeírás 1 kovácsot, 1 szűrszabót és 47 fazekast említ... A mai korban új fejlődést él át a falu, de ez már a szövetkezeti falu fejlődése. Csak egy heti derűsebb idő kellene A szövetkezet irodája oda rúg ki a főutcára. Az üveges ajtó nehezen nyílik, de mégiscsak bekerülünk a szobába. Itt találjuk Micski Istvánt, a szövetkezet elnökét, Miklós Edét, az agronómust, a főkönyvelőt és kisegítőjét. De itt tartozkodik a körzeti instruktor is, Molnár Miklós. Mélyen beletemetkeztek a munkába, talán zavarjuk is őket. De azért szívélyesen fogadnak, hellyel tessékelnek és a kézfogások után megered a beszéd. Elmondják, hogy az új ötéves tervre készülődnek már, meghányják-vetik a tennivalókat, körvonalazzák a szövetkezet fejlődésének további útját. Bizony, jó előre készülődni kell az eljövendő évekre, mert hűbelebalázs módjára nem lehet csinálni, a felelősségteljes feladat megkívánja a minden részletre kiterjedő figyelmet. A szó az időjárásra terelődik. Igaz, hogy nem is kell az időjárásra terelni, odafordul az amúgy is, magától. Hiszen ezen a tavaszon meg nyáron tízszer annyit beszéltek az emberek az Időjárásról, mint máskor. — Csak egy heti derült idő kellene, akkor végeznénk a betakarítással és a csépléssel — sóhajt az elnök. — De hát most is hull, most is esik, a munka meg várat magára. — Azt olvastam, hogy egészen 1970-ig ilyen lesz az időjárás — szólt közbe az agronómus. — Ha ez igaz, akkor felvet bennünket az árvíz — toldja meg az elnök. >— Az árvízből ez idén is jócskán kijutott mindnyájunknak. Elmondják, hogy két ízben is kiborult medréből a Murány folyó. Elsó ízben június 8-án, majd július 17-én. Mintegy 60 hektárnyi rétet és 10 hektárnyi szántóföldet öntött el. — Ám az esőzések ellenére is szép a termés — üti meg az agronómus a derűsebb hangot. Kiderül, hogy hektáronként átlagban 30 mázsás hozamot értek el a licei szövetkezetesek. A szövetkezet tulajdonképpen vetőmag termesztésre rendezkedett be. Ebben az esztendőben 60 hektárnyi búzát, 55 hektárnyi árpát, 15 hektárnyi zabot vetettek vetőmag termesztésre, ezenfelül 10 ha lencsét, 5 ha őszi keveréket, 10 ha tavaszi keveréket, 6 ha cukorrépát és 6 ha mákot. A cukorrépa és a máktermés is jónak ígérkezik, bár nem olyan mint tavaly, amikor hektáronként 10 mázsa mákot és 450 mázsa cukorrépát takarítottak be. — A gabonatermesztésben most ls rekordot értünk el — mondja a könyvelő. — Annak ellenére, hogy sok helyen kézi kaszával kellett aratni, annyira megdőlt a termés. — Mennyi gabonát küldtek a raktárba? — Eddig 451 mázsa vetőmagbúzát. Már csak mintázásra vár és szállíthatják a szövetkezeteknek. — Hogyan érték el ezeket a szép eredményeket? — Megadjuk a földeknek, ami jár — szól közbe az agronómus —, így aztán a föld sem fukarkodik. A szövetkezet tagjai szorgalmasak, jól megművelik a közöst, mert így szokták meg. ők ma is úgy szeretik a földet, mint régen. Az elnökök jártak elől a munkában A licei szövetkezet a rozsnyói járás legjobbjai közé tartozik. — Sosem kullogtunk hátul, mindig az első három között voltunk a járásban .— fűzi a szót Miklós Ede. — Ez az elsőség legnagyobbrészt a szövetkezetesek igyekvésének köszönhető. Ebben az esztendőben ís mi fejeztük be először az aratást. *-< Hallottam, hogy segítség ís volt. — Az is. Nem mondom, a segítség jól jött és örömmel fogadtuk. Köszönet illeti a védnökségi üzemek dolgozóit, a rőcei kórház és a Útkarbantartási Vállalat brigádosait, valamint a HNB elnökét, Gregor Miklóst és a helyi pártszervezet elnökét, Czako Imrét, akik több hete dolgoznak a szövetkezetben és jó példával járnak elől. — Ki kell emelnünk továbbá a szövetkezet állatgondozóit és fejőit, mintegy 20 embert, akik szabad idejüket a termés mielőbbi betakarítására fordították és két műszakot végeztek a legégetőbb munka idején. Brente Ferenc, Szögedi József és a többiek kérés nélkül siettek az aratók segítségére, ezért minden dicséretet megérdemelnek. Sfok kellene az ilyen áldozatkész emberekből. — Végül az Iskolás gyermekeket kell kiemelnünk, hiszen mintegy tizenöten vettek részt az aratásban. Bene Miklós, Nagy Aladár, Voltér József, Habán Zoltán és a többlek derekasan munkálkodtak és nagy segítségére voltak a szövetkezetnek abban, hogy a járásban elsőként végezhessen az aratással. Az aratási munka oroszlánrészét a traktorosok és a kaszával arató tagok végezték. Habán Pál, Voltér József traktorosok és társaik kévekötözőgéppel vágták a gabonát, míg Bene István, Voltér János és a többiek kaszával aratták le a megdőlt kalászerdőt. A jól összehangolt munka meg is hozta a várt eredményt... partján Húsz személygépkocsi * a szövetkezetesek , J tulajdonában / A licei szövetkezetesek jövedjelméről folyik a szó. Bene János könyvelő elmondja, hogy a munkaegység értéke 20 korona. Ebből az összegből 16 koronát fizetnek ki előlegképpen, a többit zárszámadáskor. A készpénzhez járul még a természetbeni Jövedelem, valamint a háztáji gazdaság haszna. Szép számmal akadnak jól kereső szövetkezeti családok, de azok is megtalálják számításukat, akik egyedül dolgoznak. Bene János kimutatást vesz elő, amelyből kisilabizáljuk a szövetkezetesek 8 hőnapi jövedelmét. Íme, két szövetkezeti család: Az első ifjabb Voltár József traktoros és családja. Felesége, Anna a növénytermesztésben dolgozik, az édesapja, idősebb Voltár József ugyancsak a növénytermesztésben. Hármuknak eddig 1000 munkaegysége van. Ez 20 000 korona készpénzben. Egy másik családból ugyancsak hárman dolgoznak a szövetkezetben: Micski Zoltán traktoros, felesége és édesanyja, ök 1400 munkaegységet kerestek meg 8 hónap alatt. Ez 28 000 korona jövedelem készpénzben, a természetbenleken felül. — A pénzjövedelem havonta átlag mintegy 1000—1200 korona — mondja a könyvelő. •—• Nem csoda, hogy az a húsz személygépkocsi, amelyet a faluban nyilván tartanak, egytől-egyíg szövetkezeti dolgozóké. A televíziókészülékekről, hűtőszekrényekről, motorkerékpárokról nem is beszélve. íme, ezt jelenti Licén a szövetkezet. A liceiek mégsem építkeznek. Vajon miért? — Mennyi új ház épült az utóbbi években? — kérdezem Bene János-/ tói. / Megvakarja a fejét. — Az építkezés dolga bizony nem halad a legjobb mederben. Értetlenül nézek rá. — Nálunk nem érdemes építkezni, — folytatja, — mert kitelepítik a falut. — Hogyhogy? " Víztárolót akarnak építeni a völgyben, a falu helyén. Ez a mi nagy bajunk. A víztároló megvalósításának kérdése még függőben van, végleges választ csak 1970-ben kaphatunk. A falu új kultúrházának építését azonban leállították, pedig már a falak is fel vannak húzva. Hát így áll a dolog. Most bizonytalanságban élünk. Szerintünk sokkal alkalmasabb lenne, ha a Beretke és Melléte közötti völgyben építenék fel a víztárolót. Ebben az esetben a község is megmenekülne és kb. 1000 hektárnyi szántóföld megmaradna. Nem tudom, milyen indítékok késztetik a víztároló tervezőit arra, hogy a gátat a licei völgyben építsék. Annyi azonban bizonyos, hogy alaposan meg kellene rágniuk a dolgot, nem volna-e helyesebb és kifizetődőbb, ha a Beretkei völgyben építenék meg. Annál ls inkább, mert a licei szövetkezet a virágzó kollektív gazdaságok sorába tartozik, már eddig is sokat adott dolgozó népünk asztalára. A liceiekben sok az optimizmus, bíznak abban, hogy a víztárolót végül mégiscsak más helyen építik fel és ők tovább dolgozhatnak azzal a szorgalommal és odaadással, amely eddig ls jellemezte őket, tovább fejleszthetik otthonukat, szövetkezeti gazdaságukat. DÉNES GYÖRGY Követésre méltó ötlet Prágában a Vencel téren egy kis önki szol g áil 6 előtt minden nap tolongás van. A műanyagból készült konyhaeszközök boltja az, amely annyira vonza a vásártókat. Ma már mindenki ismeri a műanyag előnyeit: olcsó, ízléses, könnyein kezelhető. Az üzletet most egy éve nyitották. Vezetője, Hurt Josef elvtárs elmondja, hogy naponta mintegy 200 fajta áruból válogathatnak a vásárlók. Legnagyobb áruszolgáltatónk Magyarország, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság. A pénztárnál naponta átlag 1400 embert szolgálnak kl. Havonta ez 400 000 korona bevételt jelent. Ez is bizonyítja, milyen nagy az érdeklődés. Okos ötlet volt megnyitni ezt az üzletet. Jó lenne, ha a többi nagyobb városban is egy helyen vásárolhatnák be konyhaeszközeiket a háziasszonyok. O. K. Már megszoktuk, hogy a budapesti rádióállomások gyakran közölnek csehszlovákiai vonatkozású műsorokat. Legutóbb a Kossuth-adó rendszeresen jelentkező Pódium 65 című rovata foglalkozott csehszlovákiai eseményekkel. A több mint kétórás műsor Prágába vezette hallgatóit. A változatos és élénk adás során többek között Interjút közöltek Zuzana Ružičková csembalóművésznővei és Hana Hégerovával, a Semafor-sztnház kedvelt énekesnőjével, bemutatták Jifí Retnbergert, az orgona „mesterét", szóltak Mozart Prágájáról, a Gólem-legendáról, az aranycsinálókról, elvezettek a konzervatórium dzsessz tanszékére, az óvárosi piactérre, a Viola borozóba, s ízelítőt adtak a nemrégen lezajlott prágai dzsesszfeszttvál anyagából, a Jónás a tingli-tangliban című nagysikerű műsorból és egyéb prágai eseményekről. A Prága távolból című összeállítás a híres város ma ls megtalálható történelmi, irodalmi és ze^ nei érdekességeire hívta fel a figyelmet. A szórakoztató és ismeretterjesztő adás közelebb hozta a várost, a felvillanó képek Prága nyüzsgő életét érzékeltették. A műsor közben Husz János, a zsebszínházak, az aranycsinálók, a dzsessz-klubok és a zenei fesztiválok vibrál óan izgalmas, ódon és modern városában éreztük magunkat. Az „Arany Prága" aranylóan csillogott... Az adást minden bizonnyal azok is élvezettel hallgatták, akik már ismerik ezt a szemet-lelket gyönyörködtető várost és azok is, akik csak leírásokból vagy hallásból tudnak róla. A hangosfotókat követően a Pódium 65 a prágai írótestvérek: Karel és Josef Capek emlékét idézte. Az önálló műsornak ls beillő színdarabbemutató során, Hosszú Ferenc átdolgozásában, A rovarok életéből című Capek-mű rádióváltozata került színre. A gazdag mondanivalót tartalmazó szatirikus éle ellenére is humanista szándékú darabban Capekék az akkori társadalmat három oldalról világítottak meg. A Lepkék című részben a szerelem, A zsákmányolók című részben a harácsolás, A hanygyák című részben pedig az imperialista háborúk világába vezettek el. A gyakran megdöbbentő, de líraían ábrázolt események az egykori valóságot Idézték igen kifejezően és sokat mondóan. A neves színészek közreműködésével sugárzott darabhoz Dobossy László irodalomtörténész, Capek életrajzírója, a cseh és szlovák irodalom kiváló ismerője mondott értékes, Capek életét és művészetét elemző bevezetőt. A műsort Gyenes György szerkesztette, a hangjátékot Török Tamás rendezte. Említésre érdemes, hogy a Prágai tavasz anyagából a Kossuth rádió J ifi Waldhans vezényletével a napokban közvetítette hangszalagról a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekarának hangversenyét. Mszstylszlov Rosztropovics gordonkaművész Rudolf Karel-, Britten- és Sybeliusműveket adott elő. Gyermekjátszótéren A Csehszlovák Rádiő múlt héten sugárzott műsorai közül az Egy hazában című adásra figyeltünk fel. Az Irodalmi félóra keretében Henry Barbusse-re emlékeztek halálának harmincadik évfordulója alkalmából, majd részletet hallottunk a neves író Tűz című világhíres regényéből. Mind a méltatás, mint a regényrészlet egyaránt megvilágította a nagy antifasiszta profilját. Az adás további részében Stmko Tibor, Tóth Elemér, Török Elemér és Glnzery Arpád verseit, Dohányt Tibor karcolatát, valamint Tóival Bertalannak Ozswald Arpád Földközelben című könyvéről szóló ismertetését sugározták. Az Egy hazában elsősorban irodalmi műsor. Ezért helyes, ha az összeállításban az irodalmi anyag van túlsúlyban. A versek és elbeszélések mellett azonban szívesen hallgatnánk az irodalmi és kulturális életet ismertető elemzéseket, beszámolókat, nem utolsósorban híreket. A többrétűség a műsor tartalmi és formai gazdagodását eredményezné. A múlt héten kíváncsian vártuk Az iskolások és pionírok műsora című adást. Azt reméltük: az új tanév megkezdése alkalmából érdekes összeállítást hallgathatunk majd. Sajnos, csalódtunk. Az Iskolások műsorában a tanévnyitóval kapcsolat-, ban mindössze annyi hangzott el, hogy „szeretettel köszöntünk benneteket, kedves gyerekek, az új iskolaév küszöbén, és munkátokhoz sok sikert kívánunk". A félórás adásból több mint húsz percig Nikolaf Statnyikov f egy a marsba című ifjúsági regényének hangjátékváltozatát sugározták. A hátralevő néhány percben a lévai alapfokú iskola pionírcsapatáról hangos riportot, a budapesti Universiadéról beszámolót közöltek... A Csehszlovák Rádió más adásaiban megemlékezett az új tanévről. Szerintünk ezzel az eseménnyel kellett volna foglalkoznia az iskolások és a pionírok műsorának is, méghozzá sakkal ötletesebben. Az élményekben gazdag szünidő, valamint az új iskolaévben elvégzésre váró feladatok bőséges anyagot szolgáltattak volna ahhoz, hogy az egész adást aktuálissá, ugyanakkor színessé, változatossá tegyék. Az ifjúsági műsor is csak akkor jó, ha egybehangolják az eseményekkel. Hazai íróink közül a múlt héten Dávid Teréz élt „rádiós-időszakot". A budapesti Kossuth-adó pénteken A gyerek című elbeszélését, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége pedig vasárnap Az asszony és a halál című rádiójátékát közvetítette. Az előbbit Gyarmati Anikó, az utóbbit a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége rádiószínpadának tagjai tolmácsolták. Ismert írások újraközlését hallottuk. Dávid Teréz írói erényéről tanúskodik, hogy az idő múltával sem A gyerek, sem Az asszony és a halál nem vesztett időszerűségéből. (bj Stubňa felvétele 1965. szeptember 6. * (JJ SZÖ 8