Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-08 / 249. szám, szerda

bratszk a Szovjetunió egyik leggyorsabban fejlődő városa. Bal oldali képünkön az Angora folyón épült óriási vízi erőmű egy része, jobb oldali képünkön a város egyik épülő új lakónegyede látható. (TASZSZ — CTK felvétel) Tagjelöltek nevelése néphadseregünkben Néphadseregünk alakulatainak pártszervezeteiben a legnagyobb figyelmességgel és gondossággal nevelik a CSKP új tagjelöltjeit. Különösen figyelemre méltó annak az egységnek tevékenysége, ahol C i m a őrnagy tölti be a politikai tiszt funkcióját. Ebben az egységben már a CSISZ keretében bízzák meg különleges feladatok elvégzésével a tagjelöltségre megfelelőnek talált katonákat. Számukra rendszeresen szerveznek pártoktatási tanfolyamokat stb. Az egység pártszervezete ez idén 16 — túlnyomórészt példás — katonát tartntt arra érdemesnek, hogy felvegye őket a tagjelöltek sorába. E napokban vették fel tagjelöltekké Šimeček és Kolaja őrvezetőket, a CSISZ példás funkcionáriusait, a „Példás katona" jelvény tulajdonosait, akik kitűnően tanulnak az altiszti iskolában és a délnyugat-szlovákiai árvíz sújtotta területen feladataikat több héten át példásan teljesítve segítettek a mentési munkálatokban. Oj tagjelölt N o v o s a d közkatona, kiváló járművezető is, aki mindig jól gondozza gépkocsiját és rendszeresen takarít meg jelentős mennyiségű üzemanyagot. Az elvtársak az említett egység katonáinak legjobbjai közé tartoznak, s ezért indokoltan remélhető, hogy a polgári életbe visszatérve megerősítik az adott üzemi vagy helyi pártszervezet sorait. 6ŕ- kl sh Cikk a könyv? (g. i.) — A klrályhelmeci könyvesboltban Leskő Júlia, aki különben az irodalmi estek tevékeny résztvevője, jő bizonyítványt állított ki a helmecleknek. Míg az utóbbi időben a könyvesboltok jórészében kisebb pangásra panaszkodnak, itt a könyvvásárlás adatai az érdeklődés fokozódásáról tanúskodnak. Ez az üzlet az év kezdetétől 109,1 százalékra teljesíti eladási tervét. Az emberek többnyire magyar könyveket vásárolnak. Sok fogyott el például Rácz Olivér, Megtudtam, hogy élsz clmü regényéből, továbbá vagy száz darab Kulcsár Tibor verskötetéből. Itt ls elhangzik azonban a sok helyütt hallott panasz: Kevés a mesekönyv, a gyermekirodalom ..« sW^ÉmimK lí $ * y • Ä Ä. Miska barátommal majd két évtizeddel ezelőtt együtt iratkoztunk be az orvosi karra. Három szemeszteren át egymásnak foglaltunk helyet a jobbára túlzsúfolt előadóterem lépcsőzetesen emelkedő padsorainak valamelyikében. Nemrég a puszta véletlen hozott össze bennünket. Vidéki kórház gyermekosztályán találkoztunk. Miska barátom kikíséri az utolsó betegét, kiürül a váróterem, kettesben maradunk. — Megbecsült ember vagy. Elmosolyodik, majd felkacag. Jóízűen, őszintén. — Ha nem úntatlak, elmondom az első páciensem történetét... Főiskolát tanulmányai befejeztével, rövid gyakorlat után megérkezett a kis városkába. Diplomáján jóformán meg sem száradt a tinta, amikor rendelőjébe belépett egy vidéki aszszonyka gyermekével. Az első tünetekből megállapította a fiú betegsé gét, de fogadalmához, hivatásához híven a kezdő alaposságával megvizsgálta, hátha más betegség is lappang a szervezetben. Az orvos olyan legyen, mint a fó nyomozó: ne menjen egyetlen nyomon, hátha hamis, s közben elveszítheti az igazit... A kis beteget röntgenre küldte, vett tőle véri, rögtönzött kis laboratóriumában ellenőrizte a vizeletet és a székletet. Csak aztán írta jel az orvosságot és szabta meg a gyógymódot. Közben számos tanácsot, utasítást adott az anyának, aki mindezt szépen végighallgatta, majd nekiszegezte a kérdést: — Doktor úr... mivel tartozom? — Ugyan már ... — Nem úgy van az! Papírpénzt dugdosott az orvos zsebébe. Nem fogadta el, mert jogtalannak és megalázónak vélte. Az asszony sértődötten távozott. Nem győzött méltatlankodni, hogy 6 bizony senkitől semmit sem kíván ingyen, és egy ilyen fiatal orvos csak úgy visszautasítja a pénzét. Az eset talán feledésbe ment volna, ha az anya két nap múlva ismét meg nem jelenik a beteg fiúval, akinek lángolt az arca, s az afka kicserepesedett a láztól. Az orvos megijedt. Az első betege ... Talán tévedett... Minden igyekezete ellenére sem állapította meg a betegséget? Rossz gyógyszert írt volna elö? Az anyán is látszott a rémület. — A gyógyszert előírás szerint adta? Lesüti a szemét. — Beszéljen! — kel ki magából az orvos. Az asszony elpityeredik. Restellkedve vallja be, hogy innen távozva a körzeti orvoshoz ment, ő irt elő valami orvosságot, azt adta be a gyereknek. — És az én receptem? Az asszony motyog valamit, s mint akit nagy mulasztáson értek, könyörög. — Doktor úr, segítsen a fiamon! A dolog nem hagyta nyugton. De csak hetek múltán jött rá a titok nyitjára, amikor az idős, hatvan év körüli körorvossal egy szakmai szemináriumon találkozott. — Kedves kolléga, a múltkor egy pácienst küldtem magához. — ??? — Biztosan emlékezik rá: egy vidéki asszony a fiával. — Ön küldte? — Én hát... Barátom dadogva vallotta be idős kollégájának, hogy az asszony előbb nála járt. A gyereket becsületesen megvizsgálta és fogalma sincs, miért ment még más orvoshoz ls. — Ja, barátom, nemcsak az alaposság a fontos. — Nem értem. — Ha megengedi, megmagyarázom. Néhány évtizede dolgozom a szakmában és ismerem az embereket. A beteg illúziókat táplál az orvos iránt. Ezt nem szabad tőle elvenni! Az egész élet illúzió ... Maga alaposan, hosszan megvizsgálhatta a fiút. Éppen ez ingatta meg az egyszerű ember bizalmát. Azt hitte, a fiatal orvos nem biztos a dolgában. — Enélkül ma az orvostudomány el sem képzelhető! — Igaza van. De tudja, kit tart a beteg jó orvosnak? Aki ránéz, egyetkettőt koppint a hátán, mellén és előírja a gyógyszert... Érti ezt? Ha az órás sokáig keresi a hibát, kételyeink támadnak. Ha egyből rátapint, megnő a szemünkben. Akár kicsi, akár nagy hibáról van szó ... Illúzió... Es mondja csak, nem kíváncsiságból kérdezem — kínált magának pénzt? — Igen. — Elvette? — Már hogy vettem volna el! — Hm ... Bejön magához a beteg. Megméri a lázát, megkopogtatja, vért vesz tőle, ide küldi, oda küldi. Az amúgy is aggcdó anya megkérdezi, mivel tartozik, s maga azt mondja: semmivel. Miféle orvos az, aki munkájáért pénzt sem kér? E s miféle munka lehet az ... — Nem érthetek egyet... — Nem is várom. De hallgasson végig. Az anya öntől egyenesen hozzám jön. Ránézek a gyerekre. Látom, lázas. Még nem is tudom mi a baja, de előírom az egyszerű lázcsillapítót, ami semmiképp sem árthat, és a lelkére kötöm: feltétlenül keresse fel a gyermekorvost. Mit tesz erre a páciens? Hazamegy és adja a gyereknek a lázcsillapítót. A maga receptjét ki sem váltja. — Két nap múlva meg visszajön hozzám és térden állva könyörög ... — Fiatal kollégám, sohase feledkezzék meg a nagy igazságról: az élet illúztó. A feleségem esténként nem tud elaludni, bevesz egy altatóport és abban a pillanatban alszik. Pedig a por hatása még kizárt... Erti ezt? Maga lehet nálam százszorta Jobb orvos, de ha a beteg rátekint erre az ősz hajra, és látja a reszkető kezet a recept írása közben, inkább nekem fog hinni. Tőlem remél többet. Az éveimben, a tapasztalataimban bízik .., • Eddig a történet. Közben a nővér elrendezett mindent és elköszönt. — Nos? — Féligazság, az öreg úr kicsit hazabeszélt... — Gondolod? — Igen. Ha részben igaza van is, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogu a fiatalok a tudomány legújabb eredményeinek birtokában kerülnek ki a főiskoláról. — Az emberek a legújabb tudományos felfedezéseket sem fogadták el fenntartás nélkül. Ami új, egyben fiatal ts! Nemegyszer kinevetik, megvetik, vagy visszautasítfák. Kinevették Galileit, Lenint és Ciolkovszkift is... És a ml szakmánkban a tapasztalat valóban jelent valamit — tudást, Ismereteket. — Az iskolában szerzett ismeretek és tapasztalatok vtszont nem egy emberé, hanem nemzedékeké... És mennyivel gyorsabb lenne az emberiség fejlődése, ha ezeket minél gyorsabban gyümölcsöztethetnék. Vigasztalód]! Lassan felettünk is elszállnak az évek. Az idősek is voltak fiatalok és nekik is meg kellett fárniuk a maguk útját. Es utánunk újra fiatalok jönnek. Közös emberi sors. Csak az idő, a tér és a személyek változnak. ZSILKA LÁSZLÓ 34. Lukrécia ű] személyi Igazolványt kapott és a giavenói kórház ápolónője lett. Zolikot és RochnSt ls felhívják a Golle Bionere, ugyanis a brigádot áthelyezik az Aviglianón túli síkságra. Biztos jelentésekből arról értesülnek, hogy néhány napon belül új rastrelamento veszi kezdetét. Sikerül-e ezúttal is túljárniok a fasiszták eszén, kiüríteni a hegyvidéket és egy időre megbújni a síkságon? Tavasszal sikerült. Trana mellett rövid pihenő az árokparton. Rechtort keresik. Rechtor előkerül, Francesco Resinio elé vezetik, aki ideiglenesen a brigád parancsnoka, mivel a törzs egyelőre a hegyek közt maradt. Francesco mellett a tranai plébános áll. Kezében levél, zavartan gyűrögeti. A nagy boríték don Methodtól érkezett. Benne cédula és még egy boríték — hazulról! Rechtor a címzésre tekint: Morousnak szól. Némelyik embernek micsoda szerencséje vanl Don Method azt írja, hogy Morous levelét azok a protektorátusiak szerezték meg, akik tudtak a partizánok és a szaléziánusok kapcsolatairól. „Olvassák el előbb a levelet és döntsenek úgy, ahogy jónak látják." Mit akar ezzel don Method mondani? Bobo, Rechtor és Cyril az elemlámpa fényénél olvassák a nehéz kézzel írt levelet, már tudniillik azt, amit a német cenzor bennehagyott: „...Megfeledkeznek arról, hogy férjes asszonyok..." Egyszóval: Morous özvegy, két gyermeke elárvult. Még az aszszony halálos ágya mellett is ott ült a náci, akivel megcsalta. Magzatelhajtás lett a veszte. A fehér papiros ott hever az árokpart füvén. Indulás tovább! — Nekünk is húznunk kell a levélből1 Így nem adhatjuk neki! — véli Cyrli. — Jobb, ha megtudja az igazságot — ellenkezik Bobo. A pianurán — a síkságon húszas csoportokban ütnek tábort, minden csoportban tíz olasz és tíz más nemzetiségű partizán. A csoportok a terep szerint öt-nyolcszáz méterre vannak, egymástól. Morous levele égeti Rechtor zsebét. Mitévők legyenek? Igyekszik másra gondolni. Még sötét van, de már látni, hogy a pianurán nem sokáig maradhatnak. Ha lehull a sűrű bokrok, a gesztenyefák és a mogyoró levele, hogyan bújhatna meg benne néhány száz partizán?! Sátrat vernek és Rechtor dönt: a német cenzor módjára kivágja a levélből azt a mondatot, amely Morous felesége halálának okáról szól. Majd talán később megmondják neki az igazat. Megkeresik Moroust: — Fogadd testvér őszinte részvétünket. Meghalt a feleséged, már egy hónapja... Morous reszkető kézzel nyúl a levél után, majd zsebéből elemlámpát és cigarettát vesz elő. Nehéz léptekkel a bokrok közé húzódik. Rechtor néhány lépésnyi távolságból követi. — Pedig mennyire szerettem! Rechtor barátságosan veregeti társa vállát. — Hiába, ilyen az élet — és meggörnyedve hagyja ott barátját. Hadd sírja ki magát Morous, ha ugyan tud sírni. Rechtor letelepszik egy mogyoróbokor tövébe, gépiesen rágyújt egy cigarettára. Hányadik már ma éjszaka? Lassan derengeni kezd. Rechtor nézi a halványuló csillagokat és igyekszik semmire se gondolni. Észre sem veszi, hogy háta mögött Morous áll. Reszkető kezében ha lott felesége fényképét szorongatja. Arca verejtékes, sapka nélkül van. Csapzott haja homlokába hull. — Bobo küldött. Azt mondta, hogy te voltál az első, akinek a levél a kezébe került... — Igen, én voltam. — Ide hallgass, Rechtor, ha — ha volt a levélben valami — va lami nem jó, mondd meg, mondj meg mindent, már nyugodt va gyok, de tudni akarok mindent — mondja Morous lassan, nyomatékosan. Rechtor nagyokat szippant a cigarettából és hol a földre mered, hol pedig Morous zilált arcát kémleli. A néhány mondatot, amelyet a levélből kivágott, még nem égette el. Ismét feltekint, Morous tekintetét keresi. Morous halott felesége fényképe fölé hajol, halkan beszél az aszszonyhoz: — Tudom, hogy nem tettél semmi rosszat, nem árultál el és ha valaki bántani merészelt, jaj neki, ha hazatérek ... A levelek között szellő susog. Rechtor elhatározza, hogy nem mo^ndja el az igazságot. — Nem tudok semmt többet. Senki sem tud semmit. A levélben nem állt semmi más. — Ez rettenetes, Rechtor, Franto, rettenetes, mi lesz a gyerekeimmel... (Folytatjuk) _' ü] SZÖ 4 *19BS. szeptember 8. Válaszolunk olvasóinknak KI DÖNT AZ ÜZEMI BALESET KÁRTALANÍTÁSA ÜGYÉBEN? HEVESI SÁNDOR ALSÖPÉTERI olvasónk levelében előadja, hogy 1964. március 11-én munkahelyén a Hydrostav n. v. Trenčianske Bohuslavíce-i üzeme vágsellyei részlegének alkalmazottjaként iizemi balesetet szenvedett: egy lecsúszó vaslemez eltörte bal lábafejét, és ennek következtében f. év április 26-ig munkaképtelen volt. Eddig nem kapta meg az üzemi baleset miatt öt megillető fájdalomdíjat és a munkaképtelensége idején a fizetése és a táppénz közti különbözetet, noha ezt már szóban és írásban is kérte és a szükséges orvosi igazolást is beterjesztette. A baleseti jegyzőkönyvet az illetékesek elmulasztották kitölteni. Kérdi, mit tehet? Továbbá kérdi: mit tegyen, mivel az Állami Biztosító sem folyósította eddig a balesetbiztosításból őt megillető kártalanítást. Végezetül kérdi: milyen fizetés illeti meg a nemrég munkába állt fiát? Olvasónkat az általa elszenvedett üzemi balesetért kártalanítás illeti ineg (a 150/61 Zb. 111. a 30/65 Zb. sz. törvény értelmében). A kártalanítás csak akkor nem járna neki, ha balesetét a munkavédelmi előírások megszegésével kizárólag saját maga okozta volna. Az üzemi balesetet olvasónk munkaadója köteles kártalanítani. Hívja fel — hivatkozással az eddig beterjesztett iratokra — munkaadóját ajánlott levélben, hogy a kártalanítást 30 napon belül fizesse ki, mert ellenkező esetben az üzemi döntőbizottsághoz fog fordulni (rozhodcovský orgán pri ZV ROH), hogy az döntéssel kötelezze a vállalatot a fájdalomdíj és az elesett kereset megtérítésére. Az üzemi döntőbizottság szerepét rendszerint maga az üzemi bizottság látja el. Ha ez olvasónk indítványát 30 napon belül nem intézné el (tárgyaláson, amelyre köteles megidézni a károsultat és az üzem képviselőjét), kérheti, hogy ügyéről a járásbíróság döntsön. Ha az üzemi döntőbizottság döntést hozott, ez ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül kifogásokkal lehet élni (námietky). A döntőbizottságnak joga van 15 napon belül eleget tenni újabb döntéssel a kifogásoknak, ellenkező esetben köteles az iratokat a járásbíróság elé terjeszteni, amely az ügyben rendes tárgyalás után dönt. Amennyiben olvasónk munkahelyén eddig nem vezették volna be a döntőbizottsági eljárást, akkor igényét közvetlenül a bíróságnál is érvényesítheti, éspedig joga van a káresemény színhelye szerint illetékes bíróságnál keresetét beadni. Az Állami Biztosítóval szemben kétségtelenül fennáll olvasónk igénye a biztosítási teljesítés kifizetésére a dolgozók társas balesetbiztosításából eredően. Feltételezhető, hogy munkatorlódás miatt nem került sor eddig ügye lezárására šs a kártalanítás folyósítására. Ajánljuk, hogy ajánlott levélben kérje ügye mielőbbi elintézését 30 napos határidőn belül. Ha ügye ez Idő alatt sem nyerne rendezést, ajánljuk, hogy küldjön sürgetést az üzemi bizottságon, esetleg később az ügyvédi tanácsadó irodán keresztül. Olvasónk fiának fizetési igényét illetően a fizetési szabályzat 'smereiu hiányában nem áll módunkban nyilatkozni. Fia kérjen betekintést a fizetési szabályzatba, és ha kételyei lennének helyes fizetési besorolását illetően, kérje ki a járási szakszervezeti tanács véleményét. F- J. TARTHAT-E AZ EFSZ-TAG LOVAT? SZÉP MIHÁLY SZÁLKÁI olvasónk levelében előadja, hogy eredetileg két lova volt, az egyiket bevitte a szövetkezetbe, a másikkal azonban dolgozni jár szövetkezeti tagok és egyéni gazdák szőlőjébe. Felszólították, hogy má. sík lovát is adja be a szövetkezetbe. Az érvényes EFSZ mintaalapszabályzat 34. cikkelyének 2. bek. értelmében a szövetkezeti tag a szövetkezetbe való belépésekor tartozik közös gazdálkodás céljaira átadni élő és holt leltárát, vagyis igás állatait, lovait és ökreit, valamint a többi gazdasági haszonállatot, az aprójószágon és azokon az állatokon kívül, amelyeket háztáji gazdálkodása részére tart meg. Továbbá köteles átadni a birtokában levő mezőgazdasági gépeket (vető-, arató-, cséplőgépeket stb.), járműveket és eszközöket, valamint azokat a gazdasági épületeket, amelyekre a szövetkezet a közös gazdálkodás érdekében igényt tart. A fentiek értelmében tehát, ha olvasónk továbbra is tagja kíván maradni a szövetkezetnek, eleget keli tennie a szövetkezet felszólításának. F. J.