Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-01 / 242. szám, szerda

KILENCEZER-NYOLCSZÁZ ÓRA Lejárt a munkaidő a detvai gépgyárban, az autóbuszok karavánja hosszú sorban viszi haza a munkából az embereket. Az egyik műhelyben azonban égve marad a kts villanylámpa. Valaki az esztergapad fölé hajol, figyelmét a megmunkált alkatrészre összpontosítja. Ennek az embernek a műszak végét jelző sziréna új munka kezdetét jelenti. „Az örökmozgót akarod tán feltalálni?" — ugratták gyakran munkatársat. Hívták szóra kőzni, kirándulni is — emberünk azonban csak legyintett. Ügyis csak ezen járna az esze, micsoda szórakozás lenne az, ha úgysem képes kikapcsolódni! Ez az ő vesszőparipája, szenvedélye — szinte már attól tart, hogy egyszercsak befejezi a munkát, s üresnek találja majd estéit... AZ ELNÖK LJáromezerötszáz hektárja van ' ' a jarkasdi szövetkezetnek. Lassan öt éve lesz, hogy ezt a nagy gazdaságot Pál Kálmán vezeti Nem könnyű a dolga. Van ugyan mezőgazdasági szakiskolája, a két mérnök szakember, az agronómus és a zootechnikus sokat segít neki a i

imun

uBi

j

uv

iTflj

mrn

— gazdasági jellegű dolgokban. Ám egy ilyen nagy közösségben sok ember dolgozik. Sok embernek sok a baja. Olykor annyi, hogy az elnöknek kevés ideje jut arra, hogy az emberekkel foglalkozzék. Az idei nehéz nyár különösen sokat „kivett" mindenkiből, belőle is. Még sem látszik túlságosan gondterheltnek ez a középkorú elnök. Kevesebbet panaszkodik, inkább cselekszik. Persze ő sem teljesen htba nélkül való. Ennyi ember között j hatszáznál több tagja van a szövetkezetnek) mindig akad, aki okkal vagy ok nélkül megrövidítettnek, mellőzöttnek érzi magát. Es ilyenkor rendszerint az elnök a bűnbak. Így szokott ez már lenni. 0 is tudja, hogy mehetnének a dolgok jobban is. Ám eddig gazdaságilag kellett talpra állítani a közöst. Ez kisebb-nagyobb zökkenőkkel sikerült is. Így aztán tényleg kevesebb ideje jutott arra, hogy az emberek személyes ügyével foglalkozzék. Z

öldfedelű kis könyvecskét húz elő íróasztalából. A galántai fárás szövetkezeteinek eredményeit tartalmazza ez a statisztikai évkönyv. Mutassunk be néhány adatot, amelyre nemcsak ő, hanem általában minden farkasdi ember büszke. Öt évvel ezelőtt az egy hektárra eső tiszta jövedelem négy és fél ezer korona körül mozgott, a múlt évben már hat és fél ezerre szökkent. A tagok átlagos évi keresete j természetbenieken kívül) öt esztendővel ezelőtt hétezer hétszáz korona volt, tavaly közel tizenötezer koronára rúgott egy-egy tag egész évi jövedelme. Fanyar mosoly bujkál szája szögletében. Aztán emeltebb hangon olvassa a tételt, majd hozzáteszi: „Ezt is említsük meg." Magam is kíváncsi voltam rá, mi következik. A teljesség kedvéért ezt sem hagyjuk ki. Ez pedig az adó. Ezerkilencszázhatvanban hektáronként százkilencvenhét koronát fizettek, a múlt évben már háromszázhatvanhármat. Kis csend. Végül ts megszólal valaki. — Lehetne kevesebb is. Azt vár.tam, hogy az elnök is teliesen osztja ezt a nézetet. A törvény az törvény Ha növekszik a bevétel, több az adónk — mondja, bár ő sem bánná, ha nem emelkednék ennyire progresszívan. Öt inkább az bosszantja, hogy túl soka

f Kell tenni D«sgBR^79rrs»naRf az oszthatatlan alapba Sok pénz „eUeksuk" így, amit másra lehetne fordítani. Az w™

11

1 '••'•"' 1 aratásra terelődik a szó. I Igy látszik, túl sok gabona ter^ mett, mert még a szabad ég alatt is nagy halmokban szárítgatják — ha nem esik, — jegyzem meg. Tele van már minden. Az Iskolák, a kultúrház, a magtárak. Annyira nedves a gabonánk, hogy nem tudjuk szállítani. A felvásárló vállalat meg csak a tizenöt százalékos nedvességtartalommal veszi át — A száritásnál dolgozók morfondíroztak, hogy sok megy tönkre. Így van ez? — Van miből — feleli tréfásan. De félre a tréfával. Tény, hogy száznyolcvan vagon gabonát elhelyezni nem könnyű. Kevés a magtár. Talán el lehetne a tagok padlásán helyezni, amíg kiszárad? — Tudja, erre már gondoltunk, de az emberek nem egyformák. Soknak ragadós a keze. Ki tudja, mennyi maradna belőle a szállításig. Túlzottnak véltem ezt az aggodalmát, bár az elnök egész biztosan f óbban ismeri faluját, az embereket. Ennek ellenére azt mondom: több bizalmat a tagság iránt. Lehet, hogy akadna néhány enyveskezű, de a többség mégiscsak óvja a közös vagyonát, ragaszkodik hozzá ... Még szerencse, hogy az aratás nagy gondjaitól eltekintve az előző évekhez képest sokkal bizakodóbban indulnak a télbe. — Amióta itt vagyok, soha ennyi takarmányunk nem volt, mint az idén. Igaz, „hagyták" termelni. Cz a „hagytak" szó sokat rejt '— magában. Önállóbban dolgoznak. A járásiak nem okoskodnak már annyit. Hiszen mindenütt másmás á gond. Farkasdon is bebizonyosodott: Nem az általános utasítások üdvözítenek, hanem a helyi körülmények észrevétele alapján születő tanácsok... A „hagytak" szóban az ts benne van, hogy az elnöknek stncs annyira „megkötve" a keze. Es úgy jobban boldogul az elnök és a közösség egyaránt. MÉRY FERENC GAZDAG TERMÉS a magtermesztő gazdaságokban Három éve és nyolc hónapja dolgozik Ján Boldeš találmányán. Most végre célhoz ért. Az utolsó alkatrészt is a helyére illesztette, kipróbálta. A gépgyár műszaki fejlesztési műhelyében álló „csodagépet" gondosan letakargatj'a ponyvával. A gép csendben, megolajozva, Ján Boldeš pedig izgatottan a szakértők véleményére vár. A feltaláló azonban érzi, hogy a kudarc most már lehetetlen... • Univerzális mezőgazdasági gép Ján Boldeš természetesen nem az örökmozgót találta fel, hanem egy felette elmés rendszerű önjáró mezőgazdasági gépet szerkesztett és készített. Amikor a gépről lekerül a ponyva, meglepetten látjuk, hogy aránylag kicsi szerkezetről van szó. Három kisméretű gumikeréken mozog az alig másfél méter magas gép, oldalán támlás ülőke a kezelő számára. A kezelőtől jobbra fedett szállítószalag látszik, rajta fényszóró. Elöl forgódob és különféle szerkezetek. így, első látásra igen egyszerűnek tűnik. Mint megtudjuk, a szerkezet is egyszerű, — s éppen ez a gép egyik fő előnye. De nézzük inkább, mit ,tud" az univerzális gép. Az önjáró szerkezetre 16 félő szerszám erősíthető. Cukorrépát rakodhatnak, burgonyát szánthatnak ki, hereféléket kaszálhatnak vele. A gép lyukat ás, répát egyel, burgonyái ültet, kukoricát vet és számos más fárasztó munkát végez megfelelő szerszámmal. Alkotója — talán a nagyobb hatás kedvéért — a Prágából érkezett mezőgazdasági bizottság előtt távirányítással vezeti a csendesen zümmögő masinát. Minden nagyszerűen működik. A szakértők bólogatnak, a munkatársak ámulnak, a feltaláló arca ragyog a boldogságtól... • Mi lesz tovább? Ján Boldeš gépét júliusban mutatta be a minisztériumi szakértőknek. Számos kérdést tettek fel az alkotónak, részletesen megismerkedtek a szerkezet működésével, sőt alkatrészeivel is, hogy megállapíthassák, esetleges gyártása nehezen beszerezhető anyagok miatt nem ütközik-e akadályba. A szakértők első benyomása kedvező volt, úgy vélik, a gép alkalmas nemcsak az előbb említett munkák elvégzésére — ami mindig a kisebbik probléma —, hanem a gyártásra is. Az első benyomás, néhány ember véleménye azonban még nem döntő. Egészen természetes, hogy az univerzális gép sorozatgyártásának lehetőségeit mélyebb elemzésnek kell alávetni. Meg kell például nézni, nem kapható-e előnyös feltételek mellett hasonló gép a külkereskedelem révén (efelől a szerző megnyugtat), ki kell számítani, milyen megterhelést jelentene a gép gyártása a mezőgazdasági gépgyárnak, az esetleges gyártási költségeket össze kell vetni a várható eredménnyel.., Egyszóval: — En ugyan nem száladtam a sarzsi után! Azért adták, mert szolgálatilag a legidősebb vagyok köztetek, nekem volt és van is rá jogom! Hogy hibát követtem el azzal a telefonnal — ilyesmi mindenkivel megeshet! — Igaz, megeshet, de emberéletbe kerül. Mi pedig nem akarunk a veszteséglistán szerepelni, ha már éppen ezt akarja tudni! — mondta a magáét Nahozený Bobónak, mintha csak könyvből olvasná. — Meg aztán nem egészen az a helyzet, ahogy Nahozený állítja. A háborúban is lehet becstelen úton karriert csinálni, csak hamamost jön csak a java, most dől el, megvalósítható-e nagyban ls Ján Boldeš álma. Hiszen ez a lényeg. Nem célunk, hogy beleszóljunk a távolabbi összefüggéseket e sorok írójánál bizonyára jobban ismerő szakértők és szervek dolgába. Egyre azonban figyeltneztetni szeretnénk: a múlt tapasztalatai arra tanítanak, hogy a rugalmatlan, sok huzavonával Járó jóváhagyási eljárások miatt számos esetben késve valósíthattunk meg igen jó elképzeléseket, s ez nem fizetődött ki. Kétségtelen, hogy a legnehezebb mezőgazdasági munkákat végző gép gyártása nagyszerű dolog lenne, s éppen ezért az Illetékes szerveknek nem lenne szabad a régi hibába esni. Gondolunk itt néhány olyan esetre, amikor idehaza feltalált szerkezeteket — jóval később — importálnunk kellett, mert, úgymond, nem találtunk idejében olyan üzemet, amely a gyártást vállalta volna... • Gondolatok a lakatosról Itt állunk egy jól működő, érdekes és bizonyára igen hasznos gép mellett, de akaratlanul is néhány nyugtalan gondolat ébred bennünk. A detvai gépgyár nem mezőgazdasági gépgyár, a gép megszerkesztője nem konstruktőr, hanem a gyár egyik lakatosa, s 9800 munkaidő utáni munkaóra hosszú idő, még egy ilyen elmés gép megszerkesztésére is. Nyolc órás munkaidőre átszámítva ez a közel tízezer óra, több mint négy év. Ján Boldeš tehát rendes munkaidejénél Jóval többet áldozott a gépre, ha három év és nyolc hónap alatt elkészítette. Minden bizonnyal hősies küzdelem volt ez az idő, s az előtt az ember előtt, akinek szenvedélye, hogy hasznos és jó gépet adjon a földművesek kezébe, kalapot kell emelnünk még akkor is, ha találmánya esetleg nem kerülne futószalagra. De — nyugtalanít a kérdés — mérnöki képzettséggel rendelkező szakember nem tudta volna sokkal rövidebb idő alatt megoldani ezt a feladatot? S ha ráadásul nem egyedül, hanem egész konstruktőr kollektívával együtt dolgozott volna? Ami egy gépgyári lakatosnak hónapokig fejtörést okoz, az — lehetséges — a konstruktőr mérnöknek csak egy kis lapozgatást Jelent az iskolában tanult tételek között... Eszünkbe jut, hogy az ötlet megszületése óta eltelt négy év helyett ezt az „okos" kis gépet már talán két évvel ezelőtt sorozatban gyártott típusként a szántóföldekről ismerhettük volna, ha nem egy ember 9800 óra hosszat pepecsel rajta, hanem egy mezőgazdasági gépgyári mérnök-kollektíva veti magát a kérdés megoldására. ...Már éppen az előbbi gondolatmenet összefoglalására készültem, úgy képzelve a megoldást, hogy az alapötlettel a feltalálónak azonnal szakkörökhöz kellene fordulnia, hogy meggyorsuljon a kivitelezés, amikor megzavart valami. Egy hír r, v fir

m*f

wiM rabb észreveszik. Annyi szent, hogy itt becsületesebben folynak a dolgok mint békében, amikor azok másznak fel az uborkafára, akik mindenre képesek! — próbálja egyszerűen és minden hátsó gondolat nélkül elemezni a helyzetet Dunajčík érvezető. Ogy tekint körül, mintha csak a szélesen hömpölygő Duna vizét látná. Az átélt veszedelem és idegfeszültség, a sikeres akció felett érzett öröm egybekovácsolta, s felbátorította őket, hogy nyíltan beszéljenek olyan dolgokról ls, amelyekről eddig csak suttogva, négyszemközt beszélgettek. — Rendben van, kérni fogom, hogy helyezzenek át az olasz, vagy a lengyel partizánok osztagába. Néhány osztag éppen parancsnok nélkül maradt — szólalt meg Bobo. — Talán megsértődtél? — támadt rá Rechtor. — Nem sértődtem meg. De jusson csak eszetekbe, hogy amikor Mlíőko megsebesült, vagy amikor bekerítettek a Lago Blun, az életünket adtuk volna egymásért! Most meg ... — Több hibát is elkövettünk. Nem csak Bobo, mi is, mindegyikünk. Hogyan gúnyolódtunk a téli készletek rejtekhelyein és menyérkezett a plesokl gépgyárból — szerszámgépeket készítenek itt — és tudtul adja: a gyár egyik villanyszerelője évekig szorgoskodott újrendszerű elektrofonikus c r g° n a elkészítésén, mlg igyekezetét siker koronázta, s már szabadalomra be is terjesztette a csodálatosan kisméretű és nagy hangterjedelmű talál mányát. Ennek részleteiről majd legközelebb tudósltjuk olvasóinkat. Most csak ennyit: úgy látszik bele kell törődnünk abba, hogy a feltalálók alkotó fantáziáját nem a munkahely és a munkakör szabja meg... Lemondok az általánosításról, az ötletek felkarolására elképzelt javaslataimról. Inkább várok, talán megérem, hogy valamelyik bányagépész majd újszerű helikoptert konstruál... VILCSEK GÉZA A Philips Electrical Ltd. cég újdonsága a legkisebb angol gyártmányú gramorádlö, mely kényelmesen elfér minden nagyobb nfii kézitáskában. A mintegy 2,5 kg súlyú készülék rádiója hosszú- és rövidhullámú, gramofonján pedig kUlönböző nagyságú lemezek külünbözS sebességgel játszhatók. (CTK felv.) 400 fejőstehén automatizált etetésére alkalmas berendezést állítanak össze a nyugat-németországi Mannesmann cég szerelői a prágai Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságának Rudná nevű farmján. A Harvestore rendszerű automatizált berendezés 12 henger alakú Ifi m magas tároláből áll. (K. Horák —. CTK-felv.) nyire pórul jártunk! Mily nagy volt az örömünk, amikor a rastrelamento során olasz és orosz barátaink élelmiszert hoztak és megosztották velünk lőszerüket! Ha jól meggondolom, itt mindenki fokozottabb mértékben felelős, s nemcsak önmagáért, de a többiekért, az egész brigádért és divízióért, a hegylakókért, a civilekért is, akik támogatnak bennünket. S fölényeskedni — itt? Katonásdit játszani? Tábornokokat, őrnagyokat fabrikálni magunkból? Nálunk, morvaszlovákok között azt szokták mondani, hogy ami hamar érik, hamar ts rohad. Meg azt is, hogy könnyen szerzett jószág, könnyen ts veszik el. Egyszóval fiúk, engem ezentúl ne szólítsatok „szakaszvezető úrnak", hanem csak Cyrtlnek. Es tanácskozzuk meg, ha valamire készülünk. Dicsérjük meg a jó teljesítményt és okuljunk a sikertelenségeken. Elvégre a szabadságért harcolunk és nem azért, hogy az egyik uralkodjék a másikon! — Kész filozófus vagy te, Cyril! — támogatja az előtte szólót Rechtor. — Ezentúl engem se szólítsatok őrmester úrnak, csak Rechtornak. Parancsnoknak azonban kell lennie és a magam részéről a parancsnokságot meghagynám BoA BRATISLAVAI NÖVÉNYNEMESlTÖ és Magtermesztő Vállalat hatáskörébe tartozó gazdaságokban a közelmúltban befejezték az aratást. A magtermesztők összesen 11147 hektárról takarították be a gabonát. A kedvezőtlen időjárás ellenére rendkívül jó terméseredményekkel büszkélkedhetünk. Előzetes, még nem végleges ellenőrzés szerint az egyes gabonafajtákból a következő hektárhozamokat értük el: őszi búzából 30,9 mázsát, tavaszi búzából 31,4, őszi árpából 28,6, tavaszi árpából pedig 30,6 mázsát. Rozsból és zabból szintén több termett a tervezettnél. A kenyérgabonán kívül figyelembónak. A telefontól eltekintve ma jól vezetett bennünket. — Senkt sem akarja tőle elvitatni a parancsnokságot, senki sem akar a helyére kerülni, a köztünk levő viszonyról van szó! — horkant fel Morous. — Itt más a helyzet, mint a kaszárnyában! — Rendben van, ebből elég! Ezentúl csak a fedőnevünkön szólítjuk egymást. Beleegyeztek? — javasolja Stanin. — Ki van ellene? Senki. — Beleegyezel, Bobo? A törzsőrmester bólint, kissé meglepetten figyeli osztagát, egyébként mintha mindegy lenne számára, mit határoznak. — Es Zolik meg Mlíőko? — Beleegyeznek, kezeskedem! — Ezzel készen is lennénk. Igyunk egyet az egyetértésre! Es ha tévedésből válamelyiteket a régi módon szólítanék meg, vágjatok jól hátba — hagvta jóvá Kvit az egyértelmű határozatot. — De fegyelemnek kell ám lennie, nagyobbnak, mint eddig! — Ne félj semmit. Fegyelem lesz! Másképp ugyancsak könnyen megütnénk a bokánkat! (Folytatjuk) re méltó sikert értünk el a borsótermesztésben. A tervezett 14,6 mázsa helyett vállalati viszonylatban egy hektárról átlagosan 21,9 mázsát takarítottunk be. A gazdaságokban néhány termékből az átlagosnál jóval Jobbak voltak a hozamok. A Trnavai Magtermesztő Állami Gazdaságban a Zlatka tavaszi búza 44 mázsát adott hektáronként. A Veiké Chlebany-1 Növénynemesítő Állomáson a Dianából 30 hektáron 46,8 mázsa termett hektáronként, s az őszi búzából az átlagtermés is 40,5 mázsa volt, ami szintén rekorderedménynek számít. Sőt a Kosúti Állami Gazdaság hidaskürti részlegén a Diana nem kevesebb, mint 47,93 mázsát termett. Úgyszólván kivétel nélkül sorolhatnánk a többi állomást is, ahol egyik-másik gabonafajtából rekordtermést takarítottak be. VLADIMlR DOLEŽAL, a Növénynemesítő és Magterniesztő Vállalat igazgatóságának dolgozója Megvédik a vándorzászlót... A Sznmotori Magnemesítö Állami Gazdaság nyerte el a Kerületi Magnemesítö Állomás vállalati vándorzászlaját. A felszabadulási évforduló tiszteletére hirdetett szocialista munkaversenyben ugyanis kerületi szinten a legjobb eredményeket érték el a tejtermelésben. Jelenleg 12 literen felüli fejési átlaggal dicsekedhetnek, viszont a nagykövesdi részlegen — ahol az utóbbi időben az élen járnak a tejtermelésben — 14 liter tejet fejnek átlagosan tehenenként. Itt hat fejőgulyás gondjaira bíztak 79 tehenet. Közülük Gaboda János 16,5, Horváth József 15,8, Lukács László 15,6 literes fejési átlagot ért el az elmúlt hónapban. IJrbancslk Viktor részlegvezető bizakodva újságolta, hogy a kerüloti vándorzászlót tőlük telhetően a jövőben ls megvédik. -k. ŰJ SZÖ 4 *19B5. szeptember f.