Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-04 / 245. szám, szombat

I e V G E N Y I J JEISOV URUGUAYI OTIJEGYZETI történt a házasság, s egy nem általában az afrikai nök őnek lenni Afriká- idő múlva zátonyra fut, a vá- számára. Bízom benne, hogy ban, — hogy is lás is pénzügyletben végződik, megfelelek a belém helyezett mondjam csak —, Ha a válást a feleség hibájá- bizalomnak." egyáltalán nem ból mondják ki, s nem a bí- A Ghana-szerte népszerű könnyű. Afrika el- róságon, hanem a két család Susan négy gyermek anyja, maradott kontinens. Nemcsak közös tanácskozásán, akkor a Nem ő az első olyan asszony gazdaságilag, hanem a társa- férj szülei hiánytalanul visz- Ghanában, aki áttörte a múlt dalmi életét tekintve is. Ezt szakapják a feleségért fize- hagyományainak merev koraz elmaradottságot elsősor- tett összeget. Ha a férj a látait. S nem is az utolsó ban a nők, az asszonyok, az hibás, legfeljebb a feleségtől a ghanai diplomáciai szolgáanyák érzik. A politikát füg- szabadulhat meg. Az érte latban, az egyetemeken, az getlenség kivívása döntő vál- adott pénzt nem látja többé, üzemekben és a közinté'zmétozást eredményezett a leg- Az új idők szele azonban nyekben ezrével találhatók több afrikai ország életében, meglegyinti Afrikát is ősi ügyes, értelmes és rátermett Ez a változás azonban sok szokásaival együtt. Egyre erő- nők. Alig van ma már olyan esetben érintetlenül hagyta teljesebben bontakozik ki a terület, amelyen a lányok és az afrikai nő státusát mind a családon, mind az államon, illetve a társadalmon belül. A független Nigériában történt. Adebola Ajao, feltűnően az asszonyok háttérbe szorulnának a férfiak mögött. Sokatmondó tény, hogy a tvinnebai ideológiai főiskola hallgatóinak egyhatoda nő. Mi ez, ha nem valóságos forradalom az afrikai társadalom korlátok ÉLIÁS BÉLA ACCRAI LEVELE csinos hajadon szerelmes lett m^mmsmWWman a nyugat-nigériai Aáegunloye Adeshidába. A két fiatal, él- független afrikai országokban közé szorított életében? EhÍJSÍÄS

1, Vü

áf adt

a„ SZ

a" 8 nö

k egyenjogúságának biz- A hagyományos kiváltságosz

éP

e" "

ssz

e; tosítását követelő mozgalom, kért küzdő afrikai férfiak lutl ^. f

8

7? Ä

8** S m

e« k

e" mondani azt is, igyekeznek hadakozni az élet :°

aľ /°

yma

s"

ak lte

ki®

s h°gy e

bben a mozgalomban új, számukra kényelmetlen jeegymásért. Egészen addig, nemcsak a nők vesznek részt, lenségel ellen. Szidják a láÍwLk

618 n

eí

n,®

áZ

0'

t b°

l

d,,

0g So

k felvilágosult férfi harcol nyokat és az asszonyokat, eletükbe a múlt a törzsi ha- velük egy sorban A korsz8rű flkik nemcsak ü] éi

e

tf

0rmát, gyomány. Ez pedig úgy tör- gondolkodású afrikai politiku- hanem új divatot is terwntem * - 8 ,, so

k többje az egynefűség nek. Rúzst használnak, körNyugat-Nigena egy k befolyá- meUett tö

r i

ándzsát És ner

a. müket belakkozzák> fejükr

e sos torzstonöke, elhalálozott. cs

ak szavakban, hanem a gya- parókát erősítenek. És ki tud-' a^ ľ, /^®

gunloy

e korlatban is. Ez lényegesen n

á felsorolni mindazt, amivel ..A? o VálasZ t k „ m

e? megkönnyíti az afrikai nők megkeserítik férjüket, és álutódául. S a hagyományok emancipációjának elérését, talában a férfi nemet. Amszerint az új törzsi vezető Hatalmas lendületet ad az bár ha hívek maradunk a elődjének nemcsak a rangját egyenjogúsági törekvéseknek, meztelen igazsághoz, ez a és egyéb Jószágait örökli, ha- hogy az afrikal nők mind n

a. vészese

n terjedő szépítgetés nem a feleségeit is Az öreg gyobb szám

ban vívnak ki he- sokkal vonzóbbá, szemrevalóbAdeshiada pedig meglehetősen lyet mag

uknak az egyeteme- bá teszi az afrikai nőket, szabados volt a házasság te- ke

n, a kórházakban, az oktarén, Az egyetlen feleség rit- tás

í intézményekben, sőt a ka státusáról álmodozó fiatal gazdasági és a politikai élet asszony ennek következtében vezetésében is. egyik napról a másikra férjé- ^^^^^ TóLn

6- }elesé9éüé degrad

á- W^lusan Al-Hassan aszluuou. jr^i szon nemré n

e. válasü megadását az olvasóra tJLT.íT'S L*J vezték kl Ghanában bízza. Legfeljebb annyi en™ •• népjóléti miniszter- gedményt tesz, hogy javasol^^ ne

k- Eddigi pálya- Ja, alaposan meg kellene vizsSlní

U^ását pár mondatban össze gálni a boszorkányság prob™ e,TľJt W«t fialni. A tanítóképző imáját. A ghanai nők kacagS f i! Z/nt J ír elvégzése után középiskolában nak az efféle gyügeségeken, ÄL2 tanított. 1960 júniusában meg- és sok millió afrikai társukZ yZu» Mní ľJí fnuoť választották parlamenti kép- kai együtt küzdenek, tanulta 11 liS viselőnek. Egy évvel később nak, dolgoznak és nem utolsóÍ^Är^ľL^nlľ/ľ^ közoktatásügyi miniszterhe- sorban szépítkeznek azért, rJtoJZlí't nílluMóniin lett Most pedig mi- hogy - boszorkányos gyorsah ' ;

oZ,í Hr ^íl L niszter. Amikor megkérdez- Sággal kivívhassák az új tár» ték tőle, mit jelent számára sadalomban őket is megillető, nem, bele kell nyugodnom a > > a férfiakkal egyenrangú hemegváltozhatatlanba. A hagyó- a m

ag

a

s , f; ]

B1

B'V i„Jt mányoknak mindennél na- S * * , , Afola

1 gyobb erejük van Nigériá- hívás

t- Nemcsak magam, ha- (A szerző felvétele) ban... A z egyik ghanai újság ilyen címmel közölt cikket: „Minden vénasszony boszorkány-e?" S a ,,Como sl Uruguay no hay — Nincs még egy olyan őrsiig, mint Uruguay", ,,A boldogság szigete", „Földi paradicsom", „Latin-amerikai Svájc" — ilyen jelzőkkel ajánlják a prospektusok a turisták figyelmébe ezt a dél-amerikai köztársaságot. Vállalkozó szellemű olaszok kamerával bejárták aj egész országot, s a felvételekből összeállított film ezzel a címmel örökítette meg Uruguay életét: „Uruguay — egy nyugodt ország". EGY LEGENDA VÉGE A század elejére jellemzően ráillettek ezek a megállapítások jósé Battle y Ordonez elnöksége idején Uruguay valóban gazdasági és társadalmi virágzásnak indult. Fejlődött a nemzeti ipar, műszaki iskolák nyíltak, bevezették a kollektív kormányzási formát, államosították a legnagyobb bankokat és vállalatokat, haladé munkásvédelmi törvényeket adtak kl, egyéni hangot ütöttek meg a nemzetközi szervekben, virágzott a külkereskedelem, s az ország a labdarúgásban megszerezte a világbajnokságot ... A második világháború után még Anglia is adósa volt Uruguaynak, adósságát vasútjaival törlesztette. Bizonyára ezek a gondolatok foglalkoztatták azokat, akik a Szabadságtéren a Sorocahana kávéfeldolgozó vállalat hivatali helyiségei előtt gyülekeztek, s várták az északi Artlgas tartomány paraszttömegeit. Ezek az emberek gyermekestül, szerény Ingóságaikkal a vállukon, 700 kilométert gyalogoltak, bogy a hivataloktól 30 ezer hektár földesúri parlagföld elkobzását követeljék. Mit nem követett el a rendőrségi Megállította, megszámlálta a parasztokat, elvette tőlük a konyhakéseket, de a 220 ember mégis folytatta útját. A hatóságok erre rendeletet adtak ki a „nyilvános gyűlések korlátozásáról", ám a parasztok tovább mentek. Megtiltották nekik, hogy a szabad ég alatt éjszakázzanak. Ekkor a munkások befogadták őket hajlékaikba. — Mit lázonganak? Hová sietnek? Várják meg a földreformot! — ajánlották a halálra rémült miniszterek. — Nekünk föld kell — válaszolták a parasztok. A különféle parlamenti bizottságok és albizottságok ugyanis vagy harminc földreform-tervezetet süllyesztettek levéltárba. A legutóbbit 1964ben maga a földművelésügyi miniszter, Ferreira Aldnnate terjesztette be. A három kötetet kitevS, ezer oldalon 431 cikkelyből álló javaslat mit sem változtatott az uruguayi parasztok helyzetén: továbbra is hatszáz család uralja a megművelésre alkalmas földterületek 60 százalékát, a gyapjútermelés felét s a marhatenyésztés 70 százalékát tartja kezében. A félig mezítelen és mezítlábas parasztok oszlopa „Földet, de azonnali" jelszóval, a rendőrség elől bujkáló vezérlik képmásával eljutott a főtérre. Egyikük felkapaszkodott egy rögtönzött emelvényre: — Ez a mi második montevldeói felvonulásunk. Az első sikertelen volt. Egy ilyen felvonulás nem könnyű dolog. A további várakozás azonban éhséget jelent, jól ügyeljetek urak: Ez a ml második s egyben utolsó felvonulásunk! Ha süketek maradtok, mi majd más harci utat találunk! PÁRATLAN A MAGA NEMÉBEN Ilyen körülmények között esztelenség „latin-amerikai Svájcként" emlegetni Urugnayt. Persze, olyasmivel ls találkozunk itt, ami csakis Uruguayra jellemző. Például az egész országban a Blanco (fehér) vagy Nemzeti Párt a kormányzó párt, viszont Montevldeóban a Colorado (vörös) Párté a hatalom. Így alakult a helyzet az 1962. évi választások után, így rögzíti ezt az alkotmány is. Ennek következtében, persze, különféle félreértések támadnak. Egyszer például a városi hivatalok nagy mennyiségű húst hozattak Montevideo pereméről. Akkoriban nagy vita volt a hús áráról, s a „fehérek" azt a megoldást választották, hogy katonaságot vezényeltek a „vörösök" ellen. E háborúban éppen csak halottak nem voltak. Az államhatalmat egy évszázada kezükben tartó „vörösök" most ellenzéklek lettek, s elmarasztalják a „fehéreket", hogy nem tudják kormányozni az országot. A ,,fehérek" meg naponta azért bírálják a „vörösöket", mert elhanyagolják a város söprését. Uruguayban van Is köztársasági elnök, meg nincs is. A végrehajtó hatalom a kilenctagú nemzeti kormányzó tanácsot illeti meg. Ebben mindkét „hagyományos" burzsoá párt képviselve van: a „kormányzó többséget" a „fehérek" hat embere, a „kisebbséget" a „vörösök" három politikusa képviseli. Mihelyt az első csoporban nézeteltérés támad, könynyen megtörténhet, hogy a „ZÁTONYON" A montevldeól kikötő bejáratánál már hat éve éktelenkedik a zátonyra futott, félig elsüllyedt Calpin Star személy és teherszállító hajó. Pacheco kormánytanácsos, a Dia című lap igazgatója azt állította, hogy szovjet bálnavadászok aknára futtatták a hajót, jobban tájékozott egyének szerint maguk a hajótulajdonosok süllyesztették el. — Tudja mi ez? — kérdezte tőlem a magát „becsületes, tönkrement milliomosnak" nevező L. — Ez a mi gazdaságunk emlékműve. Se kormányrúd, se vitorlák. Zűrzavar. Pangás. Erőtlenség. Irány- és távlatvesztés. Valóban az ország mély vál ságba jutott. 1963-tól 1964-ig 60 százalékkal emelkedett a lakbér, továbbá az élelmiszerek és ruházati cikkek ára. A mezőgazdasági termelés még mindig az 1908-i évi szinten van, a lakosság viszont megháromszorozódott. Uruguay gabonát, burgonyát, olajat s egyéb termékeket importál. Az országban 250 ezerrel kevesebb lakás van, mint kellene. A tanköteles gyerekek harmada nem jár iskolába. Százötvenezer az állandó munkanélküliek száma, s az uruguayi pénz elértéktelenedett. TIz évvel ezelőtt egy dollár 2 pesót ért, ma már ötvenet. i h BI SS BNkJ* „kormánytöbbség" ellenzékivé válik. A kormányfőnek, bár hangzatosan „presidente" a címe, nincsenek különleges jogai, legfeljebb rázhatja az elnöki csengőt. Amikor Washington Beltran, a nemzeti kormányzó tanács jelenlegi feje Argentínába készült a délamerikai kupamérkőzés döntőjére, a tanács tagjai leállították a repülőgép motorjait, s követelték, hogy az „elnök" térjen vissza s teljestse hivatalbeli kötelességeit. Az alkotmány valóban nem engedi meg, hogy a tanács tagjai egy hétnél hosszabb időre elhagyják az országot. Komoly emberek hiányolják, hogy Uruguaynak nincs tervezésügyi és Idegenforgalmi minisztériuma, az élcelődők még egy csempészésügyl minisztérium szükségére céloznak. A csempészés valóban olyan méreteket ölt, hogy szinte színfolttá válik az ország életében. Nemcsak japán tranzisztoros rádiókat és füstszűrős cigarettákat csempésznek, hanem tő exportcikkeket is, például gyapjút. Kiderült, hogy a csempészbandák évente több tízezer tonna gyapjút visznek ki Braziliába, amely aztán feldolgozva törvényes úton brazil gyapjúként ismét visszakerül Uruguayba. A statisztikai adatok szerint évente 127 ezer ing, 24 ezer rádiókészülék. 400 ezer pár fehérnemű s egyéb cikk kerül csempészúton az országba. Egy közvéleménykntató intézet szerint a lakosság 38 százaléka csempészektől vásárol. Ennek következtében naponta 300 ezer dollár veszteség éri az országot. Azt mondják, Uruguay a legkevésbé latin-amerikai ország, inkább európai ország, mely véletlenül került amerikai földrészre. AZ URUGUAYI FIDEL Míg egyes uruguayiak a Colorado Párt újbóli hatalomra jutásában, alkotmányreformban vagy „erkölcsi megtisztulásban" látják a nebéz helyzetből kivezető utat, nagyon sokan a bazai „Fidelben" reménykednek. Nincs szakálla, nem idős, de szilárdan megvetette a lábát. Teljes neve: Frente Isquierda de Liberación —Fidel, vagyis Baloldali Felszabadítási Front, mely a kommunista pártat, a Keleti Forradalmi Mozgalmat, az „október 26. battlista csoportokat, az Előre és más csoportokat tömöríti. Fidel 1962 novemberében — ellenfeleinek ármánykodása ellenére — harmadik lett az általános választásokon. A választások utáu is megőrizte egységét, mlg ellenfeleit belső ellentétek bomlasztják. Fray Bentos járási székhelyen érdekes jelenet szemtanúja voltam. A harangok iitániára hívták a hfvőket, de a tömeg a templommal ellentétes irányba vonult. — Hová mennek? — érdeklődtem. - Ogy látszik, a Fidel megint kieszelt valamit — válaszolta egy újságárus. — Ha ez így megy tovább, a papunk átteheti a működési helyét a fidelista klubba. A FIDEL megszületése óta űj korszak kezdődött Uruguay életében. A hagyományos pártok elfordultak tőle, szidják, mert nemegyszer szembeszegült az összeesküvőkkel, s a jövőben is tartanak figyelmeztetésétől: „Ha a reakció puccsra vetemedik, a népnek elég ereje lesz ahhoz, hogy szétzúzza a reakciót, és ellentámadásba menjen át, utat nyisson a demokráciának és a társadalmi haladásnak kedvező politikai fejlődés előtt". nigériai feleség esete nem valami kivételes jelenség. A többnejűség az afrikai életforma termétaetes velejárója. A hagyományos afrikai házasság nem a fiatalok kölcsönös szerelmén, egymásra találásán alapul, hanem a szülők megegyezésén. Egyszerű gazdasági ügylet, amelynek sikere azon múlik, a vőlegényjelölt apja elég gazdag-e ahhoz, hogy megfizesse a menyaszszonyjelöltért kért összeget. Ez az összeg egy fonttal kezdődik, de elérheti a több száz fontot is. Aszerint, hogy szegényebb, vagy tehetősebb családok házassági ügyletéről van szó. Van azért az ár meghatározásában valami meglepően új. Mégpedig az, hogy a tanult, középiskolát, vagy netalán főiskolát végzett lányért a szülők lényegesen magasabb árt kérnek. Ha megL. KOLOSZOV OTIJEGYZETE BARI, A PROLETÁRVÁROS „A kommunista káderek kohója" Bari a legnagyobb olasz városok közé tartozik. Nagyszerű műúttal, zajos osztrigapiaccal, a tengerparton húzódó tetszetős utcai lámpák hosszú sorával fogad. Bari sok arcú és több nyelvű város. Őslakói büszkén emlegetik, hogy városukat Rómánál előbb alapították, s a normandoktól a franciákig mindenféle portyázó kalózhadak negyvenszer pusztították el. A különféle kultúrák hatása különösen a lakosság nyelvében érezhető. A gazdasági csodának kikáltott fellendülés Bariban, Dél-Olaszország legnagyobb kikötővárosában ls megmutatkozott. Iparvállalatok, új banképületek létesültek, több autó száguldoz az utcákon. Persze a „gazdasági csoda" nem müveit csodát azokkal, akik erre leginkább vágytak. Egyetlen nagy városban sem láttam olyan nagy különbséget a gazdagok és a szegények között, mint szebb jövőjéért küzdenek. Nem véletlenül tartják 1922 öbari — 25 ezer lakosú városnegyed, ahol halászok, kisiparosok, építőipari munkások laknak — Bari szivében fekszik Nehéz elmondani azt, ami a külföldi látogatónak szemet szúr. Ablaktalan kamrák, soha ki nem szikkadó bűzös pocsolyák, keskeny utcák. A legelemibb higiéniát is nélkülözik. Szavakkal le sem lehet festeni ezt az elriasztó képet. íme a számok száraz nyelve: 245 ház közül 143-ban nincs vízvezeték, 159-ben nincs WC. 1700 megkérdezett egyén közül 103 tüdőbajban szenved. Az óvárosi negyedben az emberek lakáshiány miatt zsúfoltan laknak, hogy jóformán lélegzetet sem tudnak venni, a városban pedig új házak állnak üresen ilyen táblával: VENDOSI, AFFITOSI, azaz eladó, bérbeadó. Igen ám, de ki tud fizetni 12—13 millió lírát egy kisebb lakásért, vagy havi 70—80 ezer líra lakbért? A halász? A kisiparos? Az épltőmunkás? Hisz alig keresik meg a havi 50 ezer lírát, feltéve, hogy van munkájuk. Az óváros azonban nem a deklasszált elemek menedékhelye. Egészséges szellem él a népben, mely tudja, ml kell neki, miért harcol. Az óváros lakosságának minden reménye a kommunistákban van, akik az ország itt. óta az ősi Barit „a kommunista káderek kohójának", OBI