Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-04 / 245. szám, szombat

Új fejezet Dominikában Oj fejezet kezdődött a több mint hégy hónapja tartó dominikai válság történetében. Tegnap elfoglalta hivatalát Hector Garda Godoy ideiglenes köztársasági elnök. Caamano, az alkotmányos erők vezetője aláirta az Amerikai Államok Szervezetének közvetítői által előterjesztett kompromisszumos javaslatot, az amerikaiak által támogatott Imbert-Junta pedig feloszlott és tagjainak többsége ugyancsak elfogadta az Ideiglenes kormány kinevezésére tett javaslatot. Látszólag sikerült kiútat találni a veszedelmes zsákutcából és a tervek szerint kilenc hónap múlva az ideiglenes kormány választásokat tart, amelyen a dominikai kormány eldöntheti az ország további sorsát. Dominikában a helyzet azonban nagyon bonyolult, számos kérdés még tisztázatlan és számolni kell azzal, hogy a reakciós katonatisztek folytatni fogják intrikájukat és elkeseredetten szembeszállnak minden demokratikus fejlődéssel. • Egy kis visszapillantás A Trujtllo diktatúrája idején elképzelhetetlenül sokat szenvedett dominikai nép 1961 májusában, amikor megölték a gyűlölt diktátort, azt hitte, hogy végre sikerült egy demokratikus rendszert teremteni az országban. Azok azonban, akik eltették láb alól Trujillót, csupán a diktátor helyére pályáztak és eszük ágában sem volt a demokratikus fejlődés útjára térni. A tömegek nyomása azonban egyre fokozódott és Washington ls szívesebben látott volna egy viszonylag liberálisabb kormányt. Így jutott hatalomra Juan Bosch elnök, akit néhány demokratikus intézkedés miatt a reakció alig hat hónapi kormányzás után elkergetett. A hatalmat azonban Wessin tábornok nem tudta megtartani. A tömegek már torkig voltak a reakciós katonákkal és ezért Caamano ezredes vezetésével elsöpörték a reakciós katonák klikkjét. Caamano nem tűzött ki nagy polltLÍkai célokat, csupán az alkotmányos rend visszaállítását. Washingtonnak azonban már ez is sok volt, megindították propagandagépezetüket és a „kommunista veszély" ürügyén négy nappal Caamano hatalomra Jutása után megjelentek Dominikában az amerikai tengerészgyalogosok. Az Egyesült Államok intervenciója óriási felháborodást váltott kt világszerte. Különösen a latin-amerikai országokban robbantak ki elemi erejű tüntetések a washingtoni durva beavatkozás ellen. Johnson elnök egymás után küldte legmegbízhatóbb munkatársait, diplomatáit Santo Domingóba, hogy valamiképp elsimítsa a helyzetet és ürügyet találjon e beavatkozásra. Az amerikai nagykövet Imbert tábornok vezetésével sietve összetákolt egy újabb katonai juntát, amelynek segítségével le akarták törni Caamanot. Az amerikai intervenciósok azonban hiába adtak meg minden fegyveres és anyagi támogatást a juntának, Caamano ezredes és a hozzája csatlakozott polgárt felkelők kitartottak és a Cludad Nueva negyedbe visszaszorulva folytatták a harcot. Súlyos veszteségek árán, de feltartották a 20 ezer amerikai tengerészgyalogos támadásait. Ezután következett egy újabb' amerikai sakkhúzás, amikor az Amerikai Államok Szervezetének leple alatt kísérelték meg a junta kezére játszani a hatalmat. Ez a cselszövés sem vezetett eredményre, mivel a latinamerikai országok többsége nem volt hajlandó csapatokat küldeni Santo Domingóba. (Így a jelenleg Dominikában levő 12 ezer külföldi katonából 9 ezer amerikai.

j Közben szakadatlanul folytak a tanácskozások. Bosch elűzött elnök kormányának több miniszterét kiszemelték egy átmeneti kormány megalakítására, az amerikaiak támogatását élvező Imbert azonban mindegyiket visszautasította. Végül is az Egyesült Államok belátta, hogy nem tanácsos tovább húznl-halogatnl a dominikai válság megoldását Valami kiutat kell találni még az > iierikal Államok Szervezetének elhalasztott értekezlete előtt, mert ott nagyon nehéz lesz klmagyarázkodnl, miért nem távoznak Dominikából a tengerészgyalogosok. Ezért az Egyesült Államok megvonta az anyagi támogatást Imbertéktől /Washington fizette a junta minden kiadását és mtnden emberének fizetését f. Imbert emberei pedig ingyen nem hajlandók senkit sem szolgálni és ezért a junta bejelentette feloszlását. ami lehetővé tette Hector Garcla Goday ideiglenes elnöknek, hogy tegnap elfoglalja hivatalát ős megkezdje az előtte tornyosuló problémák meg oldását. • Problémák, kérdőjelek? Az új miniszterelnökre igen nehéz feladatok várnak. Az elmúlt véres négy hónap igen kiélezte az ország ban a helyzetet és az amúgy is gyen ge gazdaság annyira leromlott, hogy komoly támogatás nél kül aligha lehet valamit kezdeni vele. De megoldásra várnak még fontos politikai kérdések is. A legjelentősebbekből emiitsünk meg legalább néhányat. A reakciós katonatisztek leváltása és egy újabb puccs megakadályozása; a külföldi csapatok mielőbbi távozása; a fegyverek beszolgáltatása; az alkotmányos rend helyreállítása; a demokratikus választások élőké szítése. Mindezek a kérdések nagyon érzékenyen érintik az eddig szemben álló feleket és nincs kizárva, hogy újabb összetűzések ls kirobbanhatnak, ami a helyzet elmérgesedéséhez vezethet. Az ideiglenes elnök bejelentette, hogy kérni fogja az amerikai, brazí líai, nicaraguai, hondurasi, Costa Rt ca-t, salvadori és paraguayi csapatok mielőbbi távozását. Santo Domingóból érkező jelenté sek szerint a város lakossága üdvözli az ideiglenes kormány megalakulását és határozottan követeli mind az amerikai, mind az Amerika-közi csapatok távozását. Persze arra is számítani kell, hogy Washington igyekszik megnyerni az ideiglenes elnököt, az amerikai nagykövet már fel ts ajánlotta az új elnöknek az Egyesült Államok „fokozott támogatását". Garcia Godoy burzsoá politikus, s nem valószínű, hogy a népi tömegek követelése mellé áll. • Amerika-közi hadsereg a láthatáron? Az amerikai lapok egyre többet írnak az úgynevezett Amerika-közi hadsereg felállításának szükségességéről, amely az Amerikai Államok Szervezetének leple alatt mindenütt beavatkozhatna és megvédhetné az Imperialista érdekeket Latin-Amerikában. A washingtoni tervvel azonban számos jelentős ország (Chile, Mexikó, Uruguay) nem ért egyet, mivel azt az ENSZ és az AÁSZ alapokmányának és a nemzetközi jog megsértésének tartja. Az amerikai szenátus azonban már 25 millió dollárt meg ls szavazott erre a célra. A domtnikat események a lattnamertkat országokat arra figyelmeztetik, hogy függetlenségük és önálló politikájuk kivívásában az Egyesült Államok továbbra ts a legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségük. SZŰCS BÉLA I larminc évvel ezelőtt az egyik t—j Heves megyei kiskocsmában I I a csaplárosné cifra kancsókban rakta a bort az asztalokra. Az egyik magányos asztalnál egy töpöttyű emberke a mámor birodalmában keresett menedéket. Zavaros tekintettel nézegette a csaplárosné három pöffeszkedő lányát. Nézi egyiket, másikat a csapszék mögött, a kezdetben csak pirongatja önmagát, de minél tovább gusztálja a rengő testeket, annál szigorúbban szólal meg lelkiismerete: Te semmirekelő... Nem segítesz a legközelebbin, az anyádon ... Ezekre dolgozol, a te pénzeden flancolnak, tömik a bendőjüket, élik világukat. Testvéreid koplalnak, anyád már férjhez adná őket, de nincs miben, és csak sír, mert az apád is olyan ... elissza az utolsó krajcárját ts... Az a másik énje azonban ellenszegül ... A csaplárosnét újra és újra szólítja, s a mámor újabb levét szívja magába. Tíz éve tart e viaskodás ... Ha ma abbahagyja, holnap újra kezdi. Míg végül is, a jobbik énje csatát nyer, s megtér ... Mit jelent e megtérés? — Igaz és erkölcsös életet — ezt a választ kapom Tresó Józseftől, akit a sors messze sodort Hevestől, s most nem messze Albártól az Ivánkái dűlőben látogattam meg. Annak idején ő ült az említett kiskocsmában. Albári ismerőseim hívták fel rá figyelmemet a falu remetéjére, mert mindenki annak tartja. A remetelakot kilométerek választfák el a falutól — esős időben csupán gyalogszerrel közelíthető meg, azért mégse állítom, hogy lakója valódi remeteéletet él, bár közel áll hozzá. Józsi bácsi — ha csak hébehóba is —, de be-be néz a jaluba. — Egy kis lisztet, olajat, mézet veszek... S talán ez minden. — Az úr győzedelmeskedett a sátán fölött. Harminc év óta nem eszem főtt ételt, nem iszom, nem dohányzom ... Az ember nagyot nyel, aztán átgondolja a tényállást. Nehéz megértenie, s önkéntelenül ez a kérdés kívánkozik ajkára: — Mi haszna belőle? — Kérem tisztelettel, megmondom. Azelőtt szív- és gyomorbajos voltam. Amióta nem eszem jött ételt, nem fáj a gyomrom. — Dohányzott is ... — Harminc év Óta nem dohányzom, és nem vagyok szívbajos. — Amint hallom, valamikor tíztizenöt liter bort is megivott egy ültében ... — Való igaz. Harminc év óta rá se nézek az italra, és amióta nem iszom, nem vagyok Istenkáromló — se parázna. Bezzeg valamikor ... — ÉS a felesége...? — Elkergettem. — Mikor? — Harminc éve. — Azóta asszony nélkül van? — Nem egészen. A gyerek kedvéért visszavettem, de amikor a gyerek kiment külföldre, az asszonyt is menesztettem.., — Miért? — Parázna életet élt... A remetelak elesik a külvilágtól, s nem tűnik valami meleg otthonnak, s ha a házigazda a Kis- és Nagy-Dunát összekötő csatorna mentén legeitett juhait, a kaktuszokkal teletűzdelt veranda, a konyha, s a szoba csendes és kihalt. A REMETE A szoba megjárja egy öneszkabált, otromba asztallal, két ódon szekrénnyel. A konyha sem császárt — a tűzhely szerényen áll középen, a bejáratnál egy priccs, ahol a gazda fáradalmait piheni ki. Igaz ugyan, 8V + 1 WK s jPQ P f * ^ « t - - • * | 1 ÜK fwm jLy| iSili hogy Józsi bácsi nincs állásban, de azért dolgozik. Mert a remetelak egy szép nagy kert közepén áll, s van még a portán juhákol ts. Józsi bácsi juhokat tenyészt. Huszonkilenc juhot tart. — Mit csinál a juhokkal? — A tejet megiszom — gyapfúfát és húsát eladom. — Akkor hát van pénze, hisz nem nagyon költ... — Néhány ezer korona a takarékban. — Mire gyűjti? — Elfogy, Havonta benézek a faluba ... Nincs sok pénze, mint ahogy valaki gondolná. Próbára tették már, az egyik éjjel kifeszítették az ajtaját, s nekiszögezték a kovbojregények ismert mondatát: Pénzt, vagy életetI A remete ezt is úgy vette, mintha kedves vendég érkezett volna hozzá. — Pénzem nincs, de az életemet víhetitek — válaszolta. Es bebizonyosodott, hogy van eset, amikor a betörök is elszégyelik magukat. • Kíváncsian érdeklődöm étlapja felől. — Vegetáriánus vagyok — kapom a választ. Vállat vonok, hallottam már ilyen tüneményekről, de eddig még nem találtam magam négyszemközt aemberek ilyen ritka példányával. Válasza készséges. Étlapját viszont nem irigylem. E n előnyben részesítem a birkapörköltöt az aszalt cseresznyével szemben ... Józsi bácst ellenkezőleg. Az 0 étlapja: gyümölcs, zöldség. Kenyeret, nem eszik. Illetve eszik, csakhogy azt ö saj^t maga süti... Simaliszthez korpát kever — mert úgymond, elben van a vitamin — és a tűzhelyen sütt. Nyár elején cseresznye, spenót, sóska szerepel az étlapján. Spenótkorszakban például a következő a menü: metélt spenót, mézzel leöntve. — Volt már beteg? —- Harminc évvel ezelőtt... — Mivel oltja szomját?l — Kutam nincs. A kanálisból iszom ... — Teát csak főz ... — Nem, de azért én ts teázom ... Nyáron megaszalom a cseresznyét ... Vizet öntök rá, fél napig áztatom, aztán leöntöm a levét — és mézzel édesítem. Józsi bácsi harminc év óta nem volt orvosnál, nem volt moziban, nincs rádiója, nem olvas újságot — tv-je sincs, de mégis tud a világ sorsáról —, mert hisz — akar vagy nem akar, találkozik emberekkel,.. — Tud az űrhajósokról? — Hallottam róluk. — A Holdra akarnak feljutni.. .1 — Nem hiszem, hogy elérik. — Miért? — Mert a Föld négyszögletes! — ??? — Hogyan mehetnének a Holdra, amikor még a Föld szélét sem érték el...? Ha a riporter hívő lenne, nyomban elmondott volna egy miatyánkot ... Vagy papot invitálna vígasztalóul ... Ezzel viszont pórul Járt volna Józsi bácsinál, mert neki bezzeg pap nem kell. Ö azt vallja: saját magának papja, s a templom a természet... Természetimádó. Ez ad számára életerőt, hitet. Életmódját saját maga alakította kt, megtagadván korát, a világot, melyben él. Hitét életmódjához idomította, mert neki ez jelel meg... Külön világot él, ami csak az övé, és senki másé. Amibe őt harminc évvel ezelőtt sodorta a mostoha sors... Összehasonlítom a fó csabai kolbászt Józsi bácsi menüjével: a mézzel leöntött metélt spenóttal, a cseresznyeteával meg a korpakenyérrel, s hajlandó vagyok megtagadni a természetet. Inkább maradok a civilizációnál P

edig hát Józsi bácsi jó, Igazán Jó ember — csak egy kicsit furcsa. Azt mondja, hogy „erkölcsös életet kell élni". Imádja a természetet. Kertje olyan, mint az édenkert. Szép rózsái vannak. Adót nem fizet — de- nem is szavaz. Önmaga a természet — s önmagának él. A riporter évezredek elejét sefti benne, de fülében cseng valami jelenéből is: Ottjártamkor esett az eső. Panaszkodtam. Erre ő így szólt: — A rosszat is el kell jogadni, nem csak a jót.. .1 De miért kell választani a roszszat...? KEREKES ISTVÁN Morous önbizalma alaposan megi rendült. — Mit árultál el neki már akár az ő, akár a magad kezdeményezéséből? — Azt hiszenn, nem sokat... — Beszéltetek Zeyles káplánról és a szaléziánusokról? — Csak amikor a fiúik odahoztak aláírni a torinói szaléziánusoknak küldött üdvözletet, azt hiszem — említettem őket... — Nahozený elvtársi Sétátok során láthattátok, amint bajtársaid a trattorla előtt Zeyles szalézlánussal beszélgetnek? — Láttuk. Még meg is jegyeztem — mindenki magához valóval szórakozik, ôk a csuhással én meg ilyen bella bimbával! — Signorina Beata, Így volt?! — Ühüm, — ringatta meg csípőjét a kis nőstény. — Beátát elvezetni! A padon már csak Lukrécia maradt. Könyökét ölébe támasztja, arcát tenyerébe hajtja, — Zeylest valaki feljelentette, hogy együttműködik a partizánokkal. Kihallgatták, két nap múlva szabadon bocsátottáik. Megállapítottuk, hogy figyelik, nyilván csaléteknek akarják felhasználni. A kihallgatás során szerzett adatokból ítélve az áruló Lukrécia és Beáta is lehetett... Sárostf elvtárs, te is táncoltál signorina Lukréciával. Miről beszélgettél vele? — Semmiről, parancsnok elvtárs. Tánc közben nem szoktam beszélgetni. Csak akkor szóltam hozzá, mikor kétszer a lábára tapostam; azt mondtam: ml scusi, signorina! — Hm, bonyolult eset. De mindenesetre tudta, hogy Beata kémkedik és bevallotta, hogy önként tartott vele. — Signorina Lukrécia, van valami kérdeznivalöja? — Már mindent elmondottam! — Lukrécia fel sem tekintett. — Lukrécia, felállni! Nahozený, lépj melléi Engedelmeskedtek, jóllehet nem tudták, ml célja a parancsnak. — Fel a fejjel, mindketten! Ezzel be ls fejezzük — Lukrécia visszamegy lakat alá, ti pedig ittmaradtok. A partizánbíróság vagy ma este, vagy holnap ül össze. Lehet, hogy még tanúskodnotok kell. És azt fogom javasolni ha halálra ítélik a két lányt — hogy büntetésből Nahozený elvtárs, esetleg még valamelyitek tagja legyen a kivégző osztagnak. Ha arra volt bátorságotok, hogy hanyagul teljesítsétek a parancsot, legyen bátorságotok az árulóval való leszámolásra is. Rinaldo helyettese ezután egymás után hivatta őket, mindegyiküktől másról kérdezősködött. Rechtortói különös dolgot kérdezett: i— Tudjuk, hogy Nahozený tökéletesen beszél németül. Szőke, szóval úgyszólván „tiszta fajú". — Hajlandó lenne-e vajon vállalkozni arra, hogy német tiszti egyenruhába bujtassuk és esetleg az SS-katonák közé küldjük. — Talán igen, az utóbbi időben igazán nincs rá panasz, kérdezze meg csak Fascinótl — válaszolja Rechtor. — Nem árulna el bennünket? — Nem akarok személyeskedni, Fascino és az egész osztag tud arról, hogy nyomban ideérkezésünk után hajbakaptam Nahozenývel. Kérdezze meg Fascinót, Resiniót, Cyrilt, Stanint, Zolíkot. Azt hiszem, hogy most már nem árulna el bennünket! Nahozenýt hivatta utoljára. Egy Wehrmacht-tizedesi egyenruhát tett elébe az asztalra. — Bújj bele! — Aztán látható kedvteléssel nézegette. — Menne a dolog, csak a tenyeredet kellene vagy egy hétig krémmel kenegetned, a németek tenyere nem ilyen kérges. Vállalkoznál egy feladatra a hátországban — természetesen, veszedelmes feladatra? — Igen! — mondta tétovázás nélkül Nahozený. — Inkább tfz olyan feladatot vállalok, mint hogy a kivégző osztagba kerüljek... azt sehogyse veszi be a gyomrom! — Porco mio, mintha rádöntötték volna ezt a ruhát. Mindiárt idehívom Rtnaldótl Amint Rinaldo kócosan megjelent az ajtóban, Nahozený vigyázzállásban Jelentkezett: — Genosse Brigadenführer, Kaprai Nahozený meldet sich g'horsamt — Bravó! Most vezessétek elő Lukréciát! Elővezették a lányt — ismét álmodozó volt, szinte Mona Lizára emlékeztette az embert. — Lukrécia — beszélfünk őszintén. Tudtad, hogy Beata kémkedik és nem figyelmeztettél erre senkit. Tekintetbe veszem, hogy azért tetted, mert a bátyádat Németországban büntetőosztagba osztották be, s azt ígérték, ha kémkedsz nektk, hazaeresztik. Látod, a ml kezünk elér Németországba ts és meglehet, hogy a bátyád épen, egészségesen kerül haza. Most arról van szó, hogy javasolni fogom a partizánbíróságnak: mentsen fel, de azt kérjük tőled, dolgozz nekünk. Konkréten: egy jóképű német tisztnek a szeretőjét fogod játszani — a tisztet már Ismered. — Részemről a szerencse, signorina! — hajolt meg mélyen a lény előtt Nahozený. — Fontoljátok ezt meg alaposan mind a ketten, s nem is kell azonnal válaszolnotok az ajánlatomra. — Es Beatával ml lesz?! — Szerintem halálra fogják ítélni. — Es én a kivégző osztagban leszek? — Ott és alighanem Bobóval és Moroussal együtt. Eredetileg az elvtársak azt követelték, hogy a kivégző osztagot kizárólag közületek állítsuk össze. (Folytatjuk) ŰJ SZŐ 4 * 1965. szeptember i,