Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-03 / 244. szám, péntek

V al a i z ó lu n k o Ivasóinknak Kolozsnéma: az árvíz után — bontás. (Zsílka László felvétele) A CSEMADOK IS SEGÍT A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA szintén hozzá akar járulni az árvíz okozta sebek mielőbbi begyógyításához. A Központi Bizottság elnöksége felhívással fordult a CSEMADOK-szervezetekhez és a tagsághoz, hogy minden lehető eszközzel támogassák a nemzeti bizottságoknak az árvízkárosultak megsegélyezésére indított akcióit. A felhívás Szlovákia-szerte élénk visszhangra talált a CSEMADOK tagsága körében. Naponta érkeznek a levelek, amelyek arról számolnak be, hogy az egyes szervezetek milyen eredményt értek el. Az elsők között a košicei járás áll, amelynek CSEMADOK-szervezetei július végéig 62 530 koronát utaltak át az árvízkárosultak folyószámlájára. Ebből a járásból pl. a szepsi helyi szervezet 21320, a buzitai 13 450, a tornaújfaluSi 11760, az alsólánci 6050, a košicei 2000 koronát utalt át. A nyitra! járásban a gerencséri és menyhei CSEMADOK-csoportok kultúrrendezvényeik bevételét 500—500 koronát, az alsóbodoki, gímesi, lédeci, pogrányi, kalászi, kolőnyi és zsérei szervezetek pedig a helyi nemzeti bizottság irányításával gyűjtést rendeztek és egy-egy községben átlag 3—4000 koronát gyűjtöttek össze. A galántai járásból szintén hasonló híreket kaptunk. A vágsellyei helyi szervezet a Tacskó című színmű szabadtéri előadásának tiszta bevételét, 2900 koronát ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. A vágsellyeiek példáját követve a farkasdí helyi szervezet népdalestet szervezett, melynek tiszta bevételét, 1100 koronát utalt át. A taksonyi és zsigárdi szervezetek szintén egy-egy kultúrrendezvény tiszta bevételét, 1300 és 1150 koronát. A dunaszerdahelyi járásban Sárosfán a CSEMADOK a nőbizottsággal közösen agitációs napot rendezett és 3760 koronát gyűjtött össze. Hosszan lehetne még sorolni azokat a CSEMADOK-szervezeteket, amelyek 500 —600 koronát adtak. KÖVETÉSRE MÉLTÓ a csenkei, bakai és nádasdi CSEMADOK-szervezet példája is, ezek munkacsoportokat alakítanak, hogy részt vehessenek az újjáépítési munkákban. A CSEMADOK Központi Bizottsága most dolgozza ki munkatervét az őszi és téli Időszakra. A munkaterv egyik pontja szintén feladatul adja a CSEMADOK járási bizottságainak és a helyi szervezetek vezetőségeinek, hogy továbbra is erejükhöz mérten segítsék a HNB-nek az árvízkárosultak megsegítését célzó akcióit. A munkaterv a továbbiakban feladatul adja a helyi szervezeteknek, hogy rendezzenek különböző kulturális fellépéseket, és ezek tiszta bevételével járuljanak hozzá a károsultak megsegítéséhez. A dunaszerdahelyi és komáromi járások azon községeiben, amelyeket nem érintett az árvíz, valamint a közeli érsekújvári, galántai és bratislavai járások helyi szervezetei a CSEMADOK-tagok soraiból szervezzenek munkacsoportokat — főleg szakemberekből —, akik szombat és vasárnaponként (vagy szabadságuk alatt) a dunaszerdahelyi és komáromi JNB mellett létesített bizottságok utasításai alapján segítsék elő egyes községekben az újjáépítési munkálatokat. A KEZDETI EREDMÉNYEK biztatóak és arra jogosítanak: biztosak lehetünk abban, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei és tagsága a jövőben ís hasonló lelkesedéssel kapcsolódik bele ebbe a nemes akcióba, hogy még a tél beállta előtt, valóban minden árvíz sújtotta család fedél alá kerüljön. HÉGER KÄROLY VONATKOZIK-E A SZÖVETKEZETI DOLGOZÓK ÜJ NYUGDÍJTÖRVÉNYE A RÉGI EFSZ-NYUGDÍJASOKRA? ZSIGRAY ISTVÄN BODAKI lakos levelében előadja, hogy most 69 éves, 1961 óta havi 251 korona EFSZ-nyugdíjat élvez, e mellett eddig dolgozgatott, de most magas kora és romlott egészsége miatt már dolgozni nemigen bír. Szerinte több fiatalabb volt szövetkezeti tag, aki hasonló ideig dolgozott, állítólag magasabb nyugdíjat kap. A JNB szociális osztályán kérdésére azt válaszolták, hogy nincs törvényes mód a régi alacsony EFSZ-nyugdíjak emelésére. &érdi, vonatkozik-e az új törvény az öreg EFSZnyugdíjasokra is, és tehet-e valamit nyugdíja emelése érdekében? Olvasónk 1952-ig egyénileg gazdálkodott és mint ilyen, 1948-tól 1952ig fizetett nyugdíjbiztosítást. 1952ben lépett be az EFSZ-be, 1961-ben töltötte be 65. életévét, amikor 251 korona öregségi nyugdíjat állapítottak meg részére. Olvasónk nyugdíját még az 56/1956 Zb. számú, az EFSZ-dolgozók és az egyénileg gazdálkodók nyugdíj biztosításáról szóló rendelet értelmében állapították meg. Ezen rendelet 6. §-a módot .nyújtott arra, hogy minden EFSZ-dolgozó szabad választása szerint havi 230—440 korona összegű öregségi nyugdíjra jogosító biztosítási illetéket fizessen 18—88 korona havi összegben. Akik alacsony biztosítási díjat fizettek, azoknak a korhatár elérése*után ennek megfelelően csak alacsonyabb öregségi nyugdíj jár. így keletkezhettek még azonos korú és egyébként azonos feltételű EFSZ-dolgozók között is különbségek. Az új 103 és 104/1964 Zb. számú, az EFSZ-dolgozók társadalombiztosításáról szóló törvénynek nincs viszszamenő hatálya, és csak azokra vonatkozik, akik a nyugdíj korhatárt 1965. január 1. után érték el. Ennek értelmében tehát az új törvény rendelkezései olvasónkra sem vonatkoznak. Olvasónknak a jelenleg érvényes törvényes előírások alapján nincs jogigénye arra, hogy nyugdíját felemeljék. A hasonló helyzetben levő öreg nyugdíjasok esetében remélhető, hogy maguk a szövetkezetek a szociális alapból való juttatással egészítik kl régi szövetkezeti nyugdíjasok alacsony nyugdíját. HÁZASSÁGKÖTÉS MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRRAL TATAY ISTVÄN (KUTŇA HORA) levelében előadja, hogy tényleges katonai szolgálatának befejezése után ez év őszén házasságot kíván kötni Budapesten élő magyar állampolgár menyasszonyával. Kérdi, milyen formalitásokat kell betartania? További kérdése, milyen feltételek mellett települhetne át Magyarországra? Magyar állampolgárral való házasságkötéshez külön engedély nem kell. Ha olvasónk a házasságot itt Csehszlovákiában kívánja megkötni, akkor az itteni, házasságkötésre illetékes HNB megkívánja, hogy a magyar állampolgár házassági tanúsítvánnyal igazolja, hogy a magyar jogszabályok értelmében házasságot köthet. Ezt az Igazolást a magyar állampolgár számára vagy a magyar igazságügyminísztérium állítja ki, vagy kiadhatja a csehszlovákiai ma, g,yac kiüképviselet is (a csehországi kerületek részére a prágai magyar nagykövetség, szlovákiai lakosok részére a bratislavai magyar főkonzulátus), ha előtte a magyar állampolgár felmutatja személyazonossági igazolványát és érvényes útiokmányát, a másik házasulandó pedig (a csehszlovák állampolgár) személyes kijelentésével is igazolja a házasságkötési szándékát. Mindkét külképviselet hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt fogad ügyfeleket. Ugyanez vonatkozik, csak az illetékes hatóságok megfordításával, arra az esetre, ha a házasulandók a házasságot Magyarországon kívánják megkötni. Meg kell jegyezni, hogy a házasságkötéssel egyik fél sem szerzi meg antomatikusan a másik házastárs állampolgárságát. Ha pl. a magyar állampolgárságú fél Csehszlovákiában kíván élni házastársával, mielőtt Ideköltöznék, végleges beutazási engedélyt kell kérnie a budapesti csehszlovák nagykövetségtől, ennek birtokában pedig kivándorló útlevelet a magyar belügyminisztériumtól. Az ilyen útiokmánnyal ellátott magyar állampolgár áttelepülése után Csehszlovákiában tartózkodási engedélyt kap. Ha magyar állampolgárságú fél csak közönséges betétlappal érkeznék ide, a házasságot ugyan érvényesen megköthetné, de csak az útiokmányban megszabott ideig, tehát 30 napig tartózkodhatnék Csehszlovákiában. Ugyanez érvényes megfordítva is. A Csehszlovákiába áttelepült magyar állampolgár a csehszlovák állampolgárságot csak külön kérelemre, adományozás útján nyerheti el. Az adományozás feltétele azonban, hogy a magyar állampolgár előzőleg kéri a külképviseleti hatóságon keresztül a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátását. A Csehszlovákiából Magyarországra való áttelepülés menete lényegében azonos: Legelőször is az áttelepülni szándékozónak be kell szereznie a magyar külképviseleti hatóság útján az elővfzumot. Ezt azonban csak akkor kérheti, ha előzőleg az illetékes magyarországi tanácstól hatósági bizonyítványt szerez be arról, hogy Magyarországon megfelelő lakással rendelkezik és megélhetése is biztosítva van. (Csehszlovákiába való áttelepülés esetén is szükséges ugyanez az igazolás). Az elővízum birtokában a járási rendőrhatóság útján csehszlovák kivándorló útlevelet kell kérni. Az áttelepülés után magyar állampolgárságot csak külön kérelemre honosítás vagy visszahonositás útján szerezhet. Ennek előfeltétele azonban, hogy áttelepülése előtt vagy után elbocsátást nyerjen a csehszlovák állam kötelékéből. dr. F. J. Elvezettek. Rinaldo cigarettára .gyújtott, néhány pillanatig mozdulatlanul ült az asztal mellett, aztán az ablak felé Intett. — TI vagytok soron, elvtársak! Hogy is volt csak a téli készletek elrejtésével? Kénytelen kelletlen beismerték, hogy semmibe vették a parancsot, könnyelműen és következetlenül hajtották azt végre. Baratta hosszú, súlyos léptekkel járt fel és alá előttük. Végül elnyomta a cigarettáját és vigyázzba állt. — Bobo, Rechtor, Morous, Nahozený elvtársi Szigorú parancsnoki megrovásban részesltlek benneteket a parancs formális, hanyag teljesítéséért! Elrendelem, hogy kihágástoka t tárgyalják meg a distakamentotokban és vonjáik le belőle a következtetéseket! Dunajčík és Sáros! elvtárs, titeket nem részesír telek megrovásban, — bár az lndlrittai búcsún az asztalra rajzoltátok a rejtekhelyeik térképét. A vállatokon keresztül aikárki beletekinthetett volna. Hát, hogy megjegyezzétek — Rinaldo villámgyorsan megfordult és megparancsolta az őrségnek: — Vezessétek elő a két lányt! — Majd ismét a „proteiktorátusiak" hervadt kedvű csoportját vette elő: — No, üljetek ide az asztalhoz, bíráskodjatok velem! Elővezették a két torinói lányt, akival az indlrittai búcsún találkoztak. Körültekintettek, s míg a nyúlánk, karcsú fekete mindenbe beletörődve állva maradt a „vádlottak padja" mellett, a fürge kis szőke Nahozenýhoz rohant, nyaikába borult, ölelgetni kezdte, s hozzásimult. — Mon amore, ugye, nem hagysz itt, ugye, értem Jöttél?! Rinaldo éberen figyeli Nahozený viselkedését. A tizedes zavartan elhúzódik, megfogja a lány vállát, Igyekszik eltolni magától. — Nem, nem, nem megyek mellőled, mon amore! — Maradhass, mert megkötöztetlek! — förmed rá Rinaldo. A lány meghölkken, még egy érzéiki mosolyt vet Nahozenyre s odasuttogja neki: — Kedvesem! — s visszahúzódik társnője mellé. Rinaldo elgondolkozva néz kl az ablakon, majd lassan, hűvös hangon megszólal: — Egyszóval nem tudjátok, elvtársak, ki árulta el a náciknak rejtekhelyeiteket. Az Indirittai búcsún néhányan közületek megismerkedtek ezzel a két lánynyal, a torinói Beátával és Lukréciával. Nahozený elvtárs, lépj elől Voltál sétálni Beátával? — Igen, ezzel a szőkével Itt — ismerte be komor képpel Nahoze— Es miről beszélgettetek? — Mindenféléről, de főleg szédítettem, hogy milyen szép ... — Hm — rándul mosolyra Rinaldo arca, de nyomban ismét szigorú kifejezést ölt. — Miről kérdezősködött és magad miről beszéltél neki? — Hát — az életünkről, az osztagról, dicsekedtem, hogy egyszer gépfegyverrel húsz nácit terítettem le egyszerre. Nem igaz ugyan, dehát... — Ne bohóckodj, elvtárs, ez kihallgatás! A rejtekhelyekről ls beszéltetek? — Igen — Ismeri be halkan Nahozený, — Dicsekedtem, s messziről megmutattam neki, hová ástuk el a készleteket. — így van, így bizony. A kisaszszonyok gyanúsak voltak, megfigyeltettük Ďket. A megfigyelők ugyan nem hallották, mit mondtál, de látták, amint a Colle Bione, a rejtekhelyek felé mutogatsz. Signorina Beata, tudtára adta ezt a náciknak?! — Igen, de.2) Rinaldo olyan gyorsan tette fel a kérdést, hogy Beatának nem maradt megfontolásra való Ideje. Megpróbálkozott ugyan magyarázkodni, hogy nem mondta el pontosan a náciknak, nem adott nekik helyrajzot... Nahozený dühösen lépett hozzá. Beata nem tudta, mitévő legyen, ráförmedjen-e, vagy a nyakába boruljon. Siránkozni, jajveszékelni kezd. — Ez már Beata kisasszony ötödik bebizonyított kémkedési esete! — szólal meg ismét Rinaldo. — Morous elvtárs, lépj elől Beata leül a padra Lukrécia mellé, lábát keresztbe veti, fehér blúza kivágását igazgatja. Morous keményen összevágja a sarkát. Egy pillantást se vet a szótlanul ülő Lukréciára. — Kérdezősködött slgnorina Lukrécia a partizánok titkai felől? — Azt hiszem, nem! — válaszol katonás-nyersen Morous. — Hm, azt jelentették, hogy szótlan volt, nemigen szórakozott veled. Azt hiszed, hogy csak falazott Beátának? — Lehetséges, parancsnak elvtárs! — Miből gondolod? — Csak úgy ... — Gondolkodj egy kicsit! Nem vagy fasiszta, hogy „csak úgy" ítélkezz, pontosan mondj ej mindent! (Folytatjuk) Búcsú helyett P

ONTOSAN negyed századdal ezelőtt — szeptember elsején — dobogó szívvel, szorongó érzéssel álltam az Ipoly sági gimnázium kapufa előtt. Néhány perccel nyolc elbtt megjelent a pedellus csengővel a kezében. jól megrázta és méltóságteljesen, tisztsége fontosságának teljes tudatában kitárta az ajtót a betóduló diáksereg előtt. A gimnázium hatalmas épületének, csengőjének és pedellusának magamfajta elsős diák számára nagy volt a varázsa. Gimnazistának lenni — akkoriban valamit jelentett ám! Kábultan, várakozással tele sodródtam a tömeggel, de hirtelen erős kéz szorítását érteziem a vállamon. Dudás bácsi volt — a pedellus. — Fiam, nem tudsz köszönni? Eredj csak vissza és gyere be még egyszer! Akkor döbbentem rá elsős gimlazista ésszel, hogy ebben az épületben ő — a pedellus az első számú tekintély. Minden csak utána, a kapun túl következik. Pedig utólag ő panaszkodta el, hogy a visszacsatolás, a Horthyrendszer éveiben, á tekintetesek és méltóságosok világában egy fiatal tanárocska idős igazgatójának éppen ezt kifogásolta, hogy a pedellust úrnak szólította. Ranggal és rang nélkül, néha magát felmagasztalva, máskor másoktól megalázva szolgált harmincnyolc éven át nemzedéket nemzedék után. Az első köztársaságban — 1927-ben szegődött az iskolához és ezen a -helyen maradt egészen mostanáig. Három kort vészelt át: az első köztársaságot, a Horthy-rendszert és a háború utáni nehéz éveket. Mint mondja, ő cserélte ki az osztályok falán Masaryk képét Benešével, Benešét Horthyéval és Horthyét újra Benešével. Ezt úgy mondja, mintha nemcsak államfők képeit cserélte volna, hanem ö váltotta volna le magukat az államfőket is egy-egy új fejezetet nyitva az ipolysági gimnázium történetében. Közel négy évtizeden át foriitotta a kapuból vissza az elsős az érettségiző diákokat egyaránt és teljes komolysággál magyarázta: — En és az Igazgató úr úgy határoztunk... Es bevallom őszintén, igazgatóim képét, személyét régen a feledés homálya takarja, de Dudás bácsi — a pedellus ma is elevenen él az emlékezetemben. TÖRTÉNELMI KOROK múl' tak, államfők, igazgatók, tanárok váltották egymást, de ő egy emberöltön üt minden szeptember elsején újra ott állt a gimnázium kapujában és ugyanazzal a méltóságteljes mozdulattal rázta a csengőt. Es ez a csengetés mindig új tanév kezdetét, új fiatalok indulását jelezte. Most is megszólalt a csengő, mint minden évben. Az alma mater küszöbét átlépve új nemzedék vág neki az Elet hosszú, kiszámíthatatlan országút jának. Övék a fövő és ki tudja meddig, milyen magasságokig viszik? Közben az évek elszállnak. És harmincnyolc év után az idén először nem áll az iskola kapufában Dudás bácsi — a pedellus. Megérdemelt pihenőre vonult. Nem nyomja többé a csen gő gombját f mert azóta a kézi csengő ls eltűnt ám!) és nem 6 nyit ajtót a meghatódott ktsdtá koknak S

OK SZÁZ, talán ezer egykori diák itthon, és azok ts, akiket az élet, a történelem forgataga a szélrózsa minden irányába az öt világrészen szét szórt, örökre szívükbe zárták az egykor szigorú, néha kellemetlenkedő, de az évek távlatából így ts kedves pedellust — Dudás Józsi bácsit, ZSILKA LÁSZLÓ ÜJ SZÚ 4 * 1965. szeptember 3.