Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-23 / 264. szám, csütörtök

1 FALÜ — 10 HÍR Csatai éjszaka A TELIHOLD ezüstös fénye fázósan reszket a Duna hullámaiban. Hűvös a szeptembert éjszaka. mi ls beljebb húzzuk a nyakunkat a kabát hajtókáidba. Párkányt már rég magunk mögött hagytuk, s a gazdaság kettes számú részlegének ökonómusával szótlanul ballagunk a friss szántás mentén. — Hová lettek? — teszi fel önmagának a kérdést az ökonómus. — Ügy látszik, a fiúk rátapostak a gázpedálra. Körülnéz a határban, belehallgat a csendes éjszakába. — Amott vannak. Menjünk eléjük! Elsőnek Morvay László ér ki a dűlő végibe. — Ma éjszaka meg lesz a száz — mondja, arra célozva hogy eddig már majdnem száz hektárt szántott fel. Tomasovszky Mihály mtndöszsze 65 hektárral dicsekedhet, de 6 csak néhány napja szánt két műszakban. Üzemzavar? Érthetetlenül néznek egymásra. Dehogy. Ha napközben megállnak egy pillanatra, hogy megpihenjenek, rendbehozzák a gépeket. Néha éjszaka ls kijön a gépjavító. Elvégre sietniük kell. Az átázott talaj, a talajvíz ... Kénytelenek behozni az elmulasztottakat. NEM IS MARADNAK sokáig. Felszedelőzködnek, és csak a frissen hantolt barázdák és a lánctalpasok távolódó fényei bizonyítják, hogy ttt éjszaka sem ülnek tétlenül. - • Jó KÉSŐRE járt az idő, mire Csatára értünk. Az agronómust, Ctbula Jánost nem találtuk otthon, állítólag a határba ment. — Könnyen megtalálják — biztatnak. Már könnyen, ha könnyen. Széles a határ, hol keresse őket az ember. A traktorzúgás azonban, úgy látszik, biztos útmutató a nyárt határban. Juhos Pál és Pekárik felváltva szántanak. Egyszer egyik dolgozik éjszaka, másszor a mástk. Hogy a gépek is bírják, arról Babiszky Mihály és Zuba István gondoskodnak. MÉG 160 HEKTÁR vár vetőmagra. A repce már a földben pihen. Alvásra nem sok idő jut. Azt mondják, hogy majd később eljön annak ts az ideje. Most, egyelőre, ki kell használni a kellemes estéket. J. KRÁTKY 9szi munkák előtt A Záhorién és a Kis-Kárpátok északi lejtőin még alig fejezték be a gabonabetakarítást a Bratislava-vidék járás mezőgazdasági dolgozói, t máris megkezdhetik az őszi munkákat. Nem kevésbé komoly feladat előtt állnak most, mint a nyár derekán. GONDOS TALAJELÖKÉSZlTÉS után közel 15 ezer hektáron vetnek őszieket. Ennek több mint a fele búza, de a takarmánykeverékekről sem feledkeznek meg. Az őszi vetéssel egyidőben még mintegy 3200 hektár kukoricát kell besilózniok. Sít napok kérdése csupán és teljes ütemben megkezdődik a burgonya, cukorrépa és kukorica betakarítása. Aggodalomra nincs ok. Az elmúlt év óta minden tekintetben gyarapodott a géppark. ERŐPRÓBA ELŐTT A KÖZLEKEDÉS Rendkívül nagy feladatok hárulnak a legközelebbi napokban a közlekedésre. Hozzávetőleges becslések szerint mintegy 60—70 ezer vagon takarmányt, vetőmagot és műtrágyát kell átszállítaniuk. A vasúti forgalom tehermentesítése érdekében az idén is azt az elvet érvényesítik, hogy a cukorrépa a határból közvetlen a cukorgyárakba kerüljön. VERSENY, PRÉMIUMOK 'Az őszt munkák felkarolására ezúttal is versenyt indítanak. A Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság 99 250 koronát irányoz a legjobb dolgozók jutalmazására. A szövekezetekben azonI ban ezen kívül is fizetnek kü: lönprémiumokat. • KÉT URADALMI GAZDASÁG 642 hektárén 1950-ben alakult a szövetkezet. Két évre rá 850 hektárra szaporodott a földterület, mivel az egész falu a közös gazdálkodás mellett döntött. A szántóföld 630 hektár, amelyet a tagság gazdaságosan művel. • 1957 ÖTA a rimaszombati járás élenjáró szövetkezetei közé tartozik. 1962-ben a járás első szövetkezete volt, a többi években is az első három között foglalt helyet. Tavaly a tervezett 20 korona helyett 23 koronát fizetett munkaegységenként. Az Idén 22 koronát tervezett egyegy munkaegységre, s hogy mennyit fog fizetni egyelőre még nem tudni. Sok elemi csapás érte a szövetkezetet. • A PERONOSZPÓRA MIATT a dohányból 400 ezer koronával kevesebb lesz a bevétel. [Tavaly a dohányból ennyivel nagyobb volt a jövedelmük.) A len szalmája ls 150 ezer koronát veszített az értékéből, mivel megdőlt. A veszteségeket részben a gabonahozamok, részben az állattenyésztési termékek mérsékelik. • AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI termékekből jól teljesítette a szövetkezet az első félévi eladási tervet. A marhahúsét 167 százalékra, a sertéshúsét 132 százalékra, a tojásét 300 százalékra teljesítette, s az eladott áruért őszesen 1385 000 koronát kapott. MUNKÁBAN A LÁNCTALPAS • S10 MÁZSA korai burgonyát adott el a szövetkezet a három hektáros parcelláról 69 ezer koronáért. A burgonyaföldbe másodnövényként kölest vetettek a szövetkezetesek és 30 mázsás szénatermésre számítanak hektáronként. Ezek szerint a háromhektáros parcella egy-egy hektárján 24 600 korona értékű termény terem. Tavaly is jól gazdálkodtak az abafaliak. A növénytermesztésbe befektetett összeg 3,11-szeresen megtérült, az állattenyésztésben pedig 2,09-szeresen. • 80—100 MUNKAEGYSÉGET szerez havonta Vranec András sertésgondozó. A múlt hónapban ls 65 dekás napi súlygyarapodást ért el. A nagyobb hízók súlygyarapodása túlhaladja a 80 dekát is. Még szebb eredményt is elérhetne Vranec elvtárs, ha állandóan rendelkezésére állna a szükséges takarmánykeverék. A sertésgondozó a nedves etetést alkalmazza. • TAVASZKOR 50 hektár lóherét kellett kiszántania a szövetkezetnek. A helyébe bükkönyt vetett. A szükséges takarmány mennyiségileg meglesz, a minősége azonban gyengébbnek ígérkezik. Egy-egy számosállat napi adagjába 35 kiló silótakarmányt készít a szövetkezet. Jó minőségű lesz a silókukorica, amit kézi kapákkal is megkapáltak és 400 mázsás hozamot ígér hektáronként. • AZ ARATÁSI MUNKÁK befejezése után minden évben kirándulást szervez a szövetkezet. Rendszerint 60 személy vesz részt a többnapos kiránduláson. Az idei jelentkezők Magyarországon töltik szabad napjaikat. • 80 HÁZ ÉPÜLT a faluban a szövetkezet megalakítása óta, ami azt Jelenti, hogy a lakóházak egyharmada új. Minden második házon televíziós antenna, és sok a motorkerékpár a faluban. • 1050 MÉTER HOSSZ0 utat kövezett kl a falu lakossága a faluszépftésl akció keretében. Az anyag szállítását a földművesszövetkezet vállalta, az árét pedig a hely! nemzeti bizottság fedezte. (bj) TEJET TEREM A FÖLD! Szabó József mechanizátor a magasra nőtt silókukorica láttán nem titkolja, nem is titkolhatja örömét. A dunaszerdahelyi járásban egyik szövetkezetben sem nőtt olyan nagyra a silókukorica, mint náluk, Tejfaluban. Hektáronként 550—600 mázsa zöldtakarmányra számítanak. Nem csoda tehát, hogy a traktorosok örömmel végzik a betakarítását. Kifizetődik az igyekezet, mert a sok és kiváló minőségű silókukoricából lényegesen növelhetik a tejtermelést. — Talán a véletlen folytán, de Tejfalu a mi községünk neve. Már miért lennénk hűtlenek a nevünkhöz? — jegyezte meg a mechanizátor, miközben búcsúzkodtunk. (Kép és szöveg: J. SLUKA.J SOO hektáron még mindig a vlz az úr. Ezt a területet az idén aligha lehet felszántani. Persze az időjárástól is sok függ. A száraz ősz még sokat segíthetne. Csakhát ritkán felhőtlen az ég. S ha az ősz a csapadékot illetőn még a nyáron ís túltesz, akkor az 500 hektárnál több is szántatlan maradhat. Nem az ócsaiakon, főképp nem a traktorosokon múlik, hogy az 1800 hektáros határban mikor éled újjá az élet, mikor terem újra a föld. Ahol leapadt a víz, s ekéért üzent a föld, a traktorosok késedelem nélkül mentek, ekét akasztottak a talajba. Megközelítőleg 500 hektárt már felszántottak. Az őszi árpát aránylag idejében elvetették. Jókora területen már a búzára vár a nehezen,- de gondosan megművelt televény. Gondosan, reálisan III. Ha a faluban megújhodik az élet Alégy hónappal ezelőtt olyan volt a falu, mint sziget a tenger közepén. Vagy Inkább olyan, mintegy erődítmény? Az utóbbihoz is lehet hasonlítani. A gátszakító árádás ellenségként tört a falura. Menekülni kellett, és nemcsak a falubeli gyermekeknek, öregeknek, asszonyoknak, hanem azoknak is, akiket néhány nappal azelőtt a veszélyesebb területről ide, Nemesócsára költöztetett az árvízvédelmi bizottság. A férfiak egy része előbb a közösség vagyonát, főképp az állatállományt mentette, majd az itthon maradt 180—200 ember mind a gáton találkozott. Szinte egyik óráról a másikra emeltek „védősáncot" a veszélyes szakaszokon, a pusztító ár elé. Aztán, mint a várbástyák egykori hősei, éjjel-nappal ott őrködtek, virrasztottak a gáton, erősítették az ostromlott helyeket, harcoltak — a győzelemig. Kellemetlen emlékek — Ma is borsódzik a hátam — sűríti az emlékeket Buzsaky Kálmán agronómus, ha azokra a napokra gondolok. Dolgozott az ember, egyik a másik mellett, látták egymás arcát, de ha megkérdezték volna valamelyikünktől a mellette dolgozó nevét, bizisten nem tudta volna megmondani. Mással volt akkor tele az ember feje. Igen, a kimerülésig küzdő emberek győztek. Mindenekelőtt ennek a hősies küzdelemnek köszönheti Nemesócsa, hogy a komáromi járásban talán ők úszták meg a legkisebb veszteséggel a nagy csatát. A több mint 700 lakóházból „mindössze" 34 dőlt össze. Igaz, számos megrongálódott. Sok sebet ütött az emberek szivén a kegyetlen ár. Mint a csatában, a harc itt is, még győzelem esetén is áldozatokat követel. Még Jő, hogy a jelen esetben nem emberáldozatot. Sok milliós a kár így is. Arra gondolni se jó, mennyi lett volna, menynyivel több könnyet követelt volna A termőföld őrei A terméshozamok növelésén kívül nagyon fontos a parlagon heverő földek termővététele. A Rybanyl Talajjavító Szövetkezet 38 EFSZ és két állami gazdaság, összesen 30 000 hektár termőföld felett vállalt védnökséget. Négyéves fennállása Idején dolgozói 428 hektáron lecsapolták a vizet, 160 hektáron kijavították az alagcsövezést, 80 kilométeren rendbehozták a szenny- és hulladékvíz levezetését, 193 hektárt pedig rekultiváltak. Végül 75 hektár gyümölcsöst, 5 hektárnyi halastót létesítettek, további halastavakat pedig kitisztítottak és rendbehoztak. M. MATASEJE A látottak és hallottak alapján a magunkfajta ember megnyugszik, a nemesócsai szövetkezetesek körében már fel se vetődik, mi lesz a földdel. Hiszen minden úgy mutatja, hogy a határban, a termelésben is normalizálódott az élet. Emberek sürögnek-forognak és gépek dolgoznak a földeken. Letakarították a gépek munkáját akadályozó, visszamaradt szalmát, gazt, elszáradt növényzetet. Szántanak, vetnek, tehát rendben van minden. A szövetkezet vezetői azonban — érthetően — nem látják ilyen egyszerűnek a helyzetet. — Évekre volt szükség, — magyarázzák — amíg kialakítottuk a megfelelő vetésforgót. Ha az idén a tervezett vetésterületet maradéktalanul be akarjuk vetni, akkor ezt a sok évi, szakmai alapossággal végzett munkát az alapjától kezdve fel kell borítanunk. Mert most oda kell vetni) ahová lehet. Gondosan, reálisan kell tehát felmérniük azt is, hogy a jövő évben mire számíthatnak. Most, hogy helyreállt a faluközösség élete, hogy megindult a munka a földeken, az istállókban, a szövetkezet vezetői ls higgadtabban mérhetik fel a lehetőségeket. Ne nagy kiesést! Említettem, a vezetőség a vetésforgó felborítása árán is mindent megtesz, hogy mag kerüljön a földbe. Ez pedig azt jelenti, hogy talán búza kerül oda, ahov.l cukorrépát szántak. Vetni kell. Igen ám, de ez ls áldozattal Jár. Mert arra még a legkedvezőbb körülmények mellett sem számíthatnak, hogy a kilúgozott talaj olyan hektárhozamokat ad majd, mint amilyet a fejlesztési-távlati terv előír. Szerves trágya kellene a talajnak, de az idén ilyet már nem tudnak biztosítani. Hiszen a trágyateiepeket is széthordta, kilúgozta az árviz. Szóval vetnek. Pedig tudják, hogy az ősziekből jó esetben is alig 70 százalékos hektárhozamra számíthatnak. A tavasziakban már jobban bizakodnak, mert addig gyűlik a trágya, s a mélyen szántott, jobban megművelt talajban a műtrágya is Jobban hat. És.., miért ne bizakodjon az ember — mondották, a tavasziak részben még pótolhatják az őszieket. Legalábbis takarmányokban. A falu társadalmi életében lassan elmúlik a pusztító árvíz nyoma. ** A szövetkezetesek vállalták azt az áldozatot, hogy ha a nyugatcsehországi kerületből ts, de takarmányt biztosítanak az állatállománynak. A traktorosok szántanak, vetnek. Talán kettő, talán három évbe telik, amíg minden sebhely beheged. A bizakodás, a tettrekészség, az élnlakarás azonban már kibontotta szárnyait. És a lövőt illetően itt most ez a legfontosabb, s egyúttal a legmegbízhatóbb kezesség. HARASZTI GYULA az árviz a töméntelen önfeláldozó munka nélkül. Felszáradnak a könnyek Gúta, Megyercs, Nagykeszi meg jő pár falu még nyakig vízben álltak, amikor az Öcsáról elköltöztettek lassan már visszatérhettek falujukba. Nem Jó azokra a napokra emlékezni. Ki a sajátját, ki a szomszédét, ki a rokonét siratta. — Legjobb könnyszárltó a munka — mondotta akkor Halász János elnök talán csak úgy magának. És az elgondolást tett követte. Ezernyi volt a tennivaló, okosan el kellett osztani a munkát. Akinek a háza épségben maradt, az vagy a bajbajutottakon segített, vagy a szövetkezet gazdasági udvarában a helyreállítási munkálatoknál szorgoskodott. Az asszonyoknak is kijutott a munkából, ők dolgoztak a legtöbbet az istállók fertőtlenítésénél, meszelésénél. A férfiak közül 70-en Cheb, Sokolovo és Český Krűmlov rétjein kaszálták, gyűjtötték a szénét. A faluban tehát lassan helyreállt az élet. A gazdasági udvarba ís viszszatérhettek az állatok, egyúttal megérkeztek a takarmányokkal megrakott első pótkocsik. A munka és a kereseti lehetőség, a megújhodó élet felszárította a könnyeket. Mentek, mert üzent a mező Lassan apadt a tenger, de apadt. Az 1800 hektáros határ szárazon maradt 92 hektárja mellett újabb hektárok várták az embert és a gépet. Ahogy elvonult a víz, fokozatosan megmutatta arculatát a föld. A víz alatt elsorvadt növényzet csak az egyik kár. Igaz, sok milliós értéket temetett el a vlz, de az sem lényegtelen, hogy megközelítőleg 320 hektárról a termőtalaj jelentős részét is elhordta a sebes ár. És csaknem Í9flí> szeptember 23. * Oj SZÖ 5