Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-22 / 263. szám, szerda

MAGÁNÜGY? Ezerszáz ipari tanuló fiú ás lány tanul szeptember elseje óta a Sko* da Plzeň üzemben. Elsősorban kohó és gépipari szakmát tanulhat* nak. Felvételünkön: Jlri Kalousek — egy az ezerszáz közül. (J. Vlach — CTK felv.) Őszinte szóval az ú| évadról egyven év körüli asszonyka ballag az utcán. Vállán fagereblye, kendője mélyen a siémére núzva. Elmennek mellette, ha nem szólítana meg. — Hát már meg sem ismersz? Nem ls csoda, régen elkerültél a faluból. Látom, nem szenvedsz szükséget ... — Te vagy az'Ilus? — mondom csodálkozva. Hirtelen felvillan emlékezetemben: szöszke, piszeorrú csitri arc bontakozik kt előttem. Nyolcadikos korában már egészen szemrevaló lány volt. Ha a tanulással nem ts állt a legjobban, versmondásban senki sem tett túl rajta. Később a bálban ő volt a legkapósabb lány. Hamarosan férjhez is ment. Más faluból jöttek érte. Ezt azonban már csak hallomásból tudom. Azt beszélték akkoriban: Ilona szerencsét csinált, a vőlegény jómódú család egyetlen gyermeke. — Hiába, felejt az ember — nem 'is haragszom azért, hogy szótlanul el akartál menni mellettem — így az asszony. — Jól mondod, Ilus — hagytam helyben szavát. — Megöregedtem, úgye? Mit mondjak erre? Mondjam, hoqy nem? Igen, Ilus túlságosan megöregedett. A mosolya ls vénaszszonyos, bágyadt, erőtlen, akár az őszt napsütés. Mi lett belőled, te asszony? Gond, vagy betegség hervaszt? Mintha olvasna a tekintetemből. — Elfogyok már lassan, mint a kaszakő ... — kezdi újból. — Megvert engem az isten mind a két kezével. — Beszélj, Ilus, szívesen hallgatlak — és keresem a tekintetét. — Ha nem bánod, elkísérlek egy darabon. Egymás mellett indulunk a kalászillatú határba. És Iám, mintha elszakadt volna a fonal, amelyen előbb elindultunk. Ilus hallgat, szótlanul, szinte géplesen szedegeti a lábát. Már a Barázdás dűlőben járunk, Ilus az út szélén terebélyesedő vadkörtejára mutat. — Erre akarta magát felakaszta' ni. Önkéntelenül mindketten megállunk. — Kicsoda, Ilus? Kt akarta magát felakasztani? Most néz először hosszabban a szemembe. Tekintetéből ezt olvasom ki: tényleg észrevehetően megvonta a vállát. — Hát Jani, a férjem. Persze, te nem ismered. Kezdetben igen jó ember volt. Aztán rászokott az Italra. Talán három hónappal ezelőtt történt. Részegségében már nem tudta, mit csinál. Elrohant otthonról, hogy elemészti mnnát. Másnap reggel a csősz hozta a hírt, hogy itt fekszik a fa alatt. A hurkos vépű kötél meg a feje fölött lóg. Amikor látta, az ijedtségemet, szánakozva hozzátette: Ne félf, nem akasztotta föl magát. y Ogy húzza a lóbőrt, hogy ugyancsak. Alighanem azt gondolta: előpb alszik rá egyet, s csak aztán cselekszik. Elképzelheted, mit éreztem ... A szégyen sokszor kegyetlenebb az ostornál... Akár a megáradt zuhatag, ömlik belőle a panasz. Sohasem hittem vnlna, hogy egy törékeny asszonykában ennyi keserűség gyűljön öszsze. Három hónap múlt el a csallóközi katasztrófa óta, a Csehszlovák Rádió magvar szerkesztőségének munkatársai azonban, — nagyon helyesen _ változatlanul sokat foglalkoznak az árvíz sújtotta vidék problémáival. Híreket, riportokat, beszámolókat és hangosfotokat közölnek az építés üteméről, s ugyanakkor rámutatnak a fogyatékosságokra is! A múlt héten sugárzott Nők tízperce cl ni fi adásban a nagymegyeri közszolgáltatási vállalatnál észlelhető hibákat bírálták és nagyon megszívlelendő tanácsokat mondtak el azzal kapcsolatban, mi a teendő, hogy a munka ezen a téren is zavarmentes legyen és az emberek megelégedettségét szolgálja. A rövid, de frissnek és lendületesnek ható műsor keretiben több hasznos háztartási tanács ls elhangzott. — Keresetéből már évek óta alig ad haza. Ha rám nem is, legalább a gyerekeinkre gondolna. Elképzelheted, mit jelent, három gyereket nevelni, etetni, ruházni. Ö meg a kocsmában hagyja a keresetét. Olyan a sóhajtása, mintha malomkő nyomná szíve táját. — Jó helye van, raktáros a terménybegyűjtö vállalatnál. Ott szokott rá az Italra. Már az igazgatójának is szóltam: beszéljen vele, vagy tegye más munkahelyre. En Jól ismerem. Ha ihatnékja támad és elfogy a pénze, mindenre képes. Egyik alkalommal ezer koronát lopott el otthonról. Télikabátra, cipőre gyűjtögettem a gyerekeknek. Ezt csak én tudom. De ml lesz, ha ezt a munkahelyén is megteszi. Öt becsukják, nekem Itt marad az örökös szégyen. Lassítja a lépést, mintha nehezére esne a kapaszkodó, amelyet nem kerül kl a kocsiút. — Ha iszik, nem is ember. Csak az isten a megmondhatója, hány éjszakát töltöttem már a szénapadláson vagy szalmakazal tövében kuporogva miatta. Míg a szüleim éltek, volt hová menekülnöm. De azóta .. ? Az egyik alkalommal véresre vert. Űqy jutottam át az alsó szomszédba. Hiszen ismered te is Berta Józsit, akinek az apját agyonütötte a villám. Amikor sírva panaszkodtam, azt mondta: mindent hallottunk, Ilus. Mosakodj meg szépen, aztán ballagj haza. Ami történt, a kettőtök ügye. Nem szeretnék beleavatkozni. Jobb ötlet híján a helyt nemzeti bizottság segítségét ajánlottam. Vagy talán szólhatna még egyszer férje felettesének. Elvonókúrára kellene küldeni. Ilus lemondóan legyint. Megpróbáltam már mindent. Ilyen dolgokba senki sem avatkozik bele szívesen: családi ügy, magánügy — mondják. Ha panaszkodom, előbbutóbb a fülébe jut. Ojból én húzom a rövidebbet. Összetett kézzel kértem a kocsmárost is: ha látja, hogy ittas, ne adjon neki. Hiába minden. Hiába... Zúgó fejjel búcsúztam Hústól. Sajnálom a szerencsétlen asszonyt. Az eset nem hagyott nyugton. Ogy intézem a dolgomat, hogy mások szaV,át, véleményét is .halljam. A régi barátságra hivatkozva kopogtatok be Berta Józsefhez. Egy pohárka bor. mellett óvatosan Ilusékra terelem a szót. •> — Isten ments, hogy mások 'dolgába avatkozzam — vette föl fózsi az elejtett fonalat —, de az már mégiscsak több a soknál, ahogy az a részeges ura bánik vele. Üti, veri őt is, a gyerekeket is. Egyszer márhozzánk is átszaladt. Orrán, száján A Szülök iskolája című rovat mostani adása szintén fontos kérdéssel foglalkozott: a csallóközi Iskolák helyzetét elemezte. A komáromi járás több iskolájában még mindig tart a kényszerszünet. Az adásban ezzel kapcsolatban Kovács Károly, a komáromi járás iskola és kulturálisügyi szakosztályának vezetője nyilatkozott. Többek között elmondta, hogy az új tanévet nem sikerült megnyitniuk a komáromi, az ógyallai és több más iskolában. Ezeknek az Iskolák nak diákjai átmenetileg más vidé ken fognak tanulni. Némelyik iskolát már áthelyezték, a többit a napokban helyezik át. Sajnos az Intézkedés nehézségekbe ütközik. Különösen a csicsói iskola áthelyezése okoz sok gondot. A csicsói szülők egy része vonakodik attól, hogy folyt a vér. Megmosakodott, aztán hazaküldtem: amit főztek, egyék ts meg. Másnap a felvásárló üzem Igazgatófához kopogtatok be. — Egyet s mást hallottam már a dologról — kezdi vontatottan. — Az asszony is járt nálam. De mit tehetek én az érdekében. Munkáját a férfi becsületesen elvégzi. Egyébként, nem vagyok híve, hogy bárki is beleszóljon más emberek magánügyébe ... A helyi nemzeti bizottság elnöke csak hümmög, amikor Ilusék helyzetét említem. — Nagy baj, hogy ilyen ember a Jani — sajnálkozik. — Nem egyszer mondtam már neki, hogy uralkodjon a természetén, vagy gyógyíttassa magát. Tudtommal eddig nem követett el törvénybe ütköző dolgot. Nem tehetek ellene semmit. Én azt tartom, intézzék ők egymás között a dolgaikat. Hová lyukadnánk ki, ha mindenféle magánügyekben is a helyi nemzeti bizottságnak kellene igazságot tennie. A vendéglőben egy gyerekkori barátom a vezető, a kiszolgáló, a csapos egy személyben. Már fogytán a söröm, és még mindig nem tudom, hogyan ís fogfak a dologhoz, mert nem akarnám, hogy kilógjon a lóláb. Hirtelen egy táblácskán akad meg a tekintetem. A pult fölül adja tudtára a vendégeknek, hogy: „Ittas embereket nem szolgálunk kii". — Es csakugyan betartjátok, amit a táblácska mond? — próbálom megjátszani a mindenáron tréfálkozni akaró vendéget. — Mikor hogy — von vállát a csapláros. Jó darabig egy szó sem esik a kérdésről. Kisvártatva azonban dolga híján mellém telepszik. — Hogy visszatérjek az előbbi kérdésedre — pedzi a dolgot — nincs az a kocsmáros, aki azt betartaná. De ezt csak neked mondom. Aztán nehogy újságba teddl Két okból nem tartjuk be. Akadnak kocsmárosok, akik félnek a részegtől. Ha látják ts, hogy a vendég többet ivott, mint amennyit elbír, öntenek neki, csak azért is, hogy hamarább szabaduljanak tőle. Többségük azonban a saját zsebére gondol. — Aztán fog a ceruza — ugratom. — Ne hidd! Persze akadnak becstelen emberek ts. Többségük azonban abból indul kt, hogy. a berúgott ember keresi a társaságot. Fizet, amíg a pénztárcája engedi. Néhány ilyen mulatozás nagyot „lendít" az eladást terven. Egy kiss prémium jól jön a fizetéshez. Szerintem mindenkinek megadta az isten a magához való észt, ne várja hát, hogy más gondolkozzék helyette. Ha valaki elissza a pénzét, az ő baja, ahogyan egyesek mondani szokták, a magánügye. gyerekeik másutt tanuljanak. Kérik, hogy az iskola a faluban folytassa munkáját. Ezt azonban az egészségügyi feltételek még nem teszik lehetővé. Néhány szülő ennek ellenére kitart álláspontja mellett. A csicsóiak azonban, akik az építkezésnél olyan szép eredményeket érnek el, remélhetőleg ezen a téren is közös nevezőre jutnak és megértik, hogy saját érdekeiket szolgálják, ha eleget tesznek a hivatalos szervek intézkedéseinek. Nehézséget okoz a komáromi iskolák helyzete ls, mivel az épületekben jelenleg még katonák és menekültek tartózkodnak. A termeket azonban rövidesen kiürítik s a városban október elsején megkezdődik a tanítás. Az áthelyezett iskolákban az ellátás Ingyenes. A gyerekeket saját, vagy Ismerős tanítók anyanyelvükön oktatják. Megszervezik a szülői szolgálatot és a rendszeres szülői látogatásokat is. Az adásban az iskola áthelyezését ellenző és helyeslő szülőket egyaránt megszólaltatták. Az érvek Beköszöntött az ősz, új plakátok jelentek meg a hirdetőoszlopokon, a falakon, a kirakatokban hazai és külföldi jól Ismert, vagy a hírnév felé éppen elinduló művészek fényképeit láthatjuk. Az új zenei évad előkészületei, programja és gondjai felől érdeklődtünk dr. Michal Palovčíknál, a Hangverseny és Színházi Iroda dramaturgiai osztályának vezetőjénél. • Érdekelné olvasóinkat, hogyan készültek fel az új zenei évadra? — Nagy felelősségtudattal készülünk fel minden évadra, hiszen tisztába vagyunk vele, milyen számottevő társadalmi hatást érhetünk el a színvonalas hangversenyekkel. S hogy törekvéseink többnyire gyümölcsözőek, annak igazolására csak egy adatot hozok fel — a mi munkánk eredményeit különben ls nehéz kézzelfogható adatokban, számokban kifejezni — 1959-től 1964végéig a hangversenyek száma évi kétezerre emelkedett. • Milyenek az idei tervek? — Az Idei zenei évadban Szlovákiában a hangversenybarátok körében 650, az ifjúság részére kb. 1000, a fürdővárosokban 200—250 hangverseny lesz. A Zenei Tavasz keretében 80—100, a Bratislavai Zenei Ünnepségeken, a Piešfanyi Zenei Fesztivál és a Trenčianské Teplice! Zenei Nyár alkalmából 80—100 koncért hangzik majd el. • Összevetve ez azt jelenti, hogy az új évadban a hangversenyek száma meghaladja a kétezret. Hasonló fejlődést mutat a közönség igényessége is? — E téren, ha igazán őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, várakozásaink nem mindenütt váltak be. Azt reméltük, hogy az elfelt 5—6 év alatt a közönség zenei ízlése jobban kicsiszolódik. S itt közönség alatt a széles nyilvánosságot értem, mert természetesen nálunk is létezik szűkebb körű, kimondottan igényes, zeneértő hangversenyközönség. A programok összeállításánál azonban figyelembe kell vennünk a nagyközönség kívánságait is, hiszen egyre nagyobb tömegeket szeretnénk megnyerni a hangversenyek rendszeres látogatóinak, mert csak így juthatunk el oda, hogy az embert nemesítő komoly zene dolgozóink mindennapos, nélkülözhetetlen szükségletévé váljék. • Ogy tudom, államunk komoly áldozatokat is vállal e cél érdekében. — Sajnos a hangversenyekre többségében ráfizetünk. Államunk Szlovákia zenei életét évi 600 ezer az áthelyezés mellett szóltak s a hallgatók maguk dönthettek el, kinek van igaza. A Szülők iskolája című műsor — mivel időszerű és mindenkit érdeklő kérdéssel foglalkozott — mondanivalójánál fogva ragadott meg. A szerkesztés kevésbé tetszett. A rádiószerűségnek az a legnagyobb ellensége, ha túl hosszú a szöveg, legyen az kommentár, riport, beszámoló, vagy nyilatkozat. De különösen az utóbbi esetében tűnik soknak, unalmasnak a tizenöt—húsz perces műsoridő. Rádiónk munkájában mégis gyakori, hogy a riport-alanyt tíz—tizenöt percig ls beszéltetik. Sőt előfordul olyasmi is, hogy az egész félórás műsorban — zenei betétekkel és néhány kérdéssel tarkítva — végig egy, esetleg két ember nyilatkozik. A közel húszperces nyilatkozat — annak ellenére, hogy érdekes kérdésről szólt — jelen esetben ís hosszúnak, monotonnak hatott. lb) korona szubvencióval támogatja, Nagy összeg ez, de néha mégis kevés. A gyakorlatban ez úgy nyilvánul, hogy sok helyütt a ráfizetés csökkentése érdekében a színvonal, a minőség terén alkusznak meg. Márpedig ezt nem akarjuk. A gazdaságosság fontos szempont, tiszteletben kell tartani, de nem az eszmei, a művészeti megalkuvás árán. • Állíthatjuk, hogy ma máir a színvonal kérdése a zenei élet legnagyobb problémája? — Vitathatatlanul az egyik legnagyobb probléma ez. De hasonló gon^ dókat okoz például, hogy több vá-> rosban teljes közönybe ütközik minden jó szándékunk, nem tudjuk áttörni az érdektelenség falát. Például Rozsnyón, Tornaiján, Füleken, Ipolyságon, Prievidzán, Handlován stb. jöhetünk a legnagyszerűbb ajánlatokkal, kínálhatunk élvonalbeli külföldi művészeket, elutasítás a részünk. Az igazság az, hogy a közönség biztosan szívesen meghallgatná a hangversenyeket, de a nép-< művelési otthon, vagy a kultúrház vezetője a könnyebb ellenállást válassza. S mivel nincs megszabva, hogy a kulturáls célokra meghatározott összegből mennyit fordítsanak hangversenyekre, a kultúra e rendkívül fontos területét teljesen elhanyagolják. A járási és helyi nemzeti bizottságok jobban szívükön viselhetnék ezt a kérdést, hogy hazáik zenei élétéhól végťé'

: eltűnjenek a fehér foltok. • Milyen az érdeklődés a recitálok és az orgonahangversenyek iránt? — Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy a közönség nem tanúsít elég érdeklődést a recitálok iránt. Pedig e hangversenyforma, ahol szerencsésen ötvöződik a zene és a költészet, a legtisztább művészi élményt nyújtja. A magyar közönség elé Ady, Petőfi, Arany János költészetével lépünk, és ahol a hangversenyre sor kerül, sikerrel. — Az orgonahangversenyeket kérik, de... itt más a baj. Az idén összesen nyolc orgonakoncert hangzik el Szlovákiában, Johannes Ernst Köhler németországi, Marcell Druart belga, Eduard Souberbielle francia és dr. Relnberger prágai műv§szek felléptével, valamennyi Bratislavában. Érdeklődés lenne másutt is, de az orgona olyan hangszer, amit nem lehet egyik helyről a másikra szállítani. Kínálkozik viszont más megoldás, ami lehetővé tenné orgonakoncert rendezését a kisebb városokban ls. • Mikor és mivel indul az idei zenei évad, és kik lesznek a vendégei? — Az 1965/06-os hangversenyévad Bratislavában október 10-én a Firenzei Vonósnégyes hangversenyével kezdődik. Kassán október 13-án lesz a megnyitó koncert. Az évad során élvezhetjük majd Samo Hubád karnagynak, a ljubljanai opera fődirigensének, Igor Hozim hegedűművész, Mirían Vugdragovics zongoraművész, Pavica Grozdics zongoraművész, jugoszláv vendégek művészetét, Georgij Badev bulgár hegedűművészt, a varsói zongoraötöst, stb. Csehországból vendégszerepel az ostravai, a gottwaldovi és brnói Állami Filharmónia, az olomouci Morva Filharmónia, a prágai FOK Szimfonikus zenekar, valamint a prágai Pro Arte Antiqua zenekar. A haíai szólistákon kívül olasz, szovjet es NDK-beli művészek lépnek a közönség elé. Ezenkívül márciusban a budapesti Fővárosi Operettszínház tart nyolc előadást Bratislavában, egyet pedig Košicén. Gazdagnak ígérkezik az idei hangverseny-szezón. Várakozással tekintünk elébe, s reméljük egyre kevesebb lesz a fehér folt zenei életünkben. Feljegyezte: SKALINA KATALIN Már zárnám a sorokat, de egy kérdés még válaszra vár: tényleg magánügyről lenne szó? Egyesek annak tartják, és ekként kezelik az eseteket. Ez pedig nagy hiba. Számtalan példát tudnék felsorolni, amikor az iszákosság következménye börtön, vagy jóvátehetetlen családi tragédia lett. A most elmondott eset sem egyedül álló. Nézzünk csak egy kicsit szét magunk körül! Hány olyan asszonyt találunk, akinek Ilus sorsa jutott? Magánügy az, ha egy asszonyt üldöz, véresre ver valaki, legyen az illető akár a férje? Magánügy a részeges szülő gyerekeinek további sorsa? Szerintem nem! A társadalom számára egyetlen egy család sorsa sem lehet közömbös. Az alkoholizmus ellen szerkesztett falragaszok, előadássorozatok is azt bizonyítják, hogy ez a kérdés nem „mindegy" a társadalom számára. Az érem másik oldalát vizsgálva azonban azt tapasztaljuk: egyes embereknek érdekük, hogy minél töb b szeszes italt eladjanak. És most már tényleg pontot teszek az írás után, abban a reményben, hogy olvasóink is elgondolkoznak a dolgon. És ha szükségét látják, véleményüket, elgondolásukat vessék papírra, küldjék meg szekesztőségünknek. SZARKA ISTVÁN A rádió közvetítette NÖK TIZPERCE © SZÜLÖK ISKOLÁJA 19B5. szeptember 22. • (jj SZÖ 5