Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-18 / 259. szám, szombat

ÉLIÁS BÉLA GHANAI RIPORTJA lUjégy övvel ezelőtt még " észrevétlenül húzódott meg az ezer mérföldnyi hosz­szan kígyózó Volta-folyó egyik kanyaréban. Ma Ghana és talán egész Afrika egyik legismertebb, fergeteges gyorsasággal gyarapodó váro­sa. A ghanai ember szemében öröm és büszkeség csillan, ha ezt a városnevet hallja, — Akosombó. Itt született meg az új Afrika egyik legnagy­szerűbb alkotása, a Volta-erő­mű. A folyó, mint sok minden Nyugat Afrikában, a hódító portugáloktól kapta nevét a tizenötödik században. Volta, — azt jelenti, hogy szeszélyes, kanyargó, bolyongó. Találóbb nevet aligha adhattak volna ennek a bővizű folyónak. A magasból nézve olyan, mint a zöld testű Ghana kékszínű, lüktető ütőere. Kanyargó sza­lagját Akosombónál mintha hatalmas csokorba kötötték volna. Néhány évvel ezelőtt az akosombói hegyeken és völgyekben a dzsungel volt az úr. A vidék legismertebb lakói a leopárdok, a majmok, az óriáskígyók és a cecele­gyek voltak. S a hegyek alatt kanyargó folyó vizében vídá­ban lubickoltak a krokodilok. Egy napon azonban, ponto­san 1962. január 23-án nagy erejű robbanás hasított a vi­dék csendjébe. Kezdetét vet­te a Volta-erőmű építése. Munkások ezrei lepték el a tegnap még kihalt környéket, hogy Nyugat-Afrika történeté­ben páratlan háborút vívja­nak a természettel. A Volta parti falucskából város lett, amelynek lakossága megköze­líti az ötvenezret. A dzsungel, lakóival együtt lépésről-lépés­re visszavonult. A Volta pedig, ha morogva és zúgolódva is, de engedett az erősebbnek, az alkotó embernek. a A LEGNAGYOBB MESTERSÉGES TÔ A Volta-szálló erkélyéről belátni az egész festői kör­nyéket. A forrón perzselő af­rikai nap fényében ezüstösen csillog-villog az erőmű vízve­zető csatornáinak nyolcméte­res átmérőjű hernyóteste. A monoton zöldet sokszínű acél­váz, zsilip, beton és daru töri meg. Gyönyörű látvány. A huszadik század ultramo­dern szimbóluma emelkedik ki az évszázados afrikai el­maradottság dzsungeléból. Ghanai barátom, akivel együtt gyönyörködöm a páratlanul szép és fenséges látványban, lelkesen mutogat. Kézzel-láb­bal magyaráz. Az ott a fő zá­rógát. Hétszáz méter hosszú. Százötven méter magas. Az erőmű épületében összesen hat automatikusan működő áramfejlesztő lesz. Amikor mind a hatot üzembe helye­zik, a Volta-erőmű teljesítmé­nye eléri a nyolcszáz mega­wattot. Az első generátort még ebben a hónapban bein­dítják. A próbaüzemeltetés ki­tűnően sikerült. Hallgatom, éc közben tekintetem messze ka­landozik, túl az erőmű épü­letén és túl a zárógáton. A Volta folyó valamilyen va­rázslat következtében tenger­ré változott. Az akosombói dombok ölében 3,275 négyzet­mérföld nagyságú óriástó ke­letkezett. Hossza eléri a 250 mérföldet. Ez jelenleg a leg­nagyobb kiterjedésű ember­kéz formálta tő a világon. Itt-ott elővillan egy-egy év­százados fának a koronája. Helyenként kis szigetek ütöt­ték fel a fejüket. Nemrég még magas dombok voltak. Örökre elnyelte őket a víz. • 60 EZER EMBER ÚJ OTTHONBA KÖLTÖZIK A mesterséges tó területé­ről nem kevesebb, mint nyolcvanezer embert kellett kitelepíteni. Embereket, akik­nek ez a vidék volt a szülő­földjük, itt éltek és haltak őseik. Törzseket, amelyek itt vetették meg a lábukat az af­rikai népek szakadatlan ván­dorlásai közepette. Nem volt könnyű dolguk az építőknek. A ghanai kormány azonban nemcsak a politikai meggyő­zés eszközét vette igénybe, ötvenkét új, korszerű telepü­lést építettek. Olyan házakat, amelyekről a vidék lakói ko­rábban álmodni sem mertek. Az elárasztandó területről ki­költöző családok háromszo­bás, betonfalú, alumíniumte­tejű házakat, Iskolákat, kór­házakat és mozikat kaptak. Az állam minden családnak megélhetést biztosító földte­rületet Juttatott. S az átme­neti időszakra ingyen élelmi­szert, pénzügyi segítséget. És mindezen felül anyagi kár­pótlást az elhagyott otthonért. • BORSOS KAMAT Ma is széles körű vita tár­gyát képezi, szükséges volt-e az afrikai viszonylatban kis Ghanának egy Ilyen sok pénz­be kerülő, hatalmas teljesít­ményű erőműre. Mert mond­juk meg őszintén, a Volta­erőmű sokba kerül Ghanának. A hetvenmillió fontos építke­zés költségeinek felét a gha­nai kormány, másik felét pe­dig amerikai, angol és más társaságok fedezik. Elsősor­ban amerikaiak. S hogy mi­lyen feltételekkel, arra EUen­der amerikai szenátor adta meg a választ, amikor kije­A N D R Z E J KONIECZNY LENGYELORSZÁGI RIPORTJA lentette, a ghanaiak kamatok formájában többet fizetnek vissza az Egyesült Államok­nak, mint az egész befektetett amerikai tőke. Vagyis a Volta­erőmű építése nem bizonyult rossz üzletnek Amerika szá­mára. Olyannyira, hogy az amerikaiak, ugyancsak Gha­nában, felépítenek egy alu­mínium kohóművet, — a Vol­ta-erőmű olcsó áramának fel­használására. Nyilván ez sem lesz számukra ráfizetős üzlet. Ezen túlmenően azt |s felhoz­zák Ghana bírálói, hogy ma­ga az ország nem sok hasznát veszi majd az új áramforrás­nak. • AZ ORSZÁG IPAROSÍTÁSÁNAK ALAPJA Ghana jelenlegi villamos­áram fogyasztása hetven me­gawatt körül van. S az erő­műnek egyetlen generátora száznegyvehhét megawatt áramot termel. A szomszédos országok — legalábbis egye­lőre — nem vesznek ghanai áramot. A ghanai falvak vil­lamosítása újabb nagy befek­tetést igényelne. A jelenleg működő kis erőműveket nem lehet leállítani, mert ezzel növelnék a munkanélküliek számát. Így a pesszimisták. Oktalanság lenne tagadni érveik meztelen igazságát. Mégsem lehet egyetérteni ve­lük. A gyorsan iparosodó Ghanának és Afrikának ál­talában, egyre nagyobb meny­nylségű villamosáramra van szüksége. Lehet, hogy a Vol­ta-erőmű által termelt áram­mennyiség ma túl soknak tű­hik. De hosszú távon és főleg hosszú időre megoldja a fej­lődő Ghana iparosításának és villamosításának problémáját. A Volta-erőmű első gépegy- 1 sége szeptember folyamán árammal tölti meg a fiatal iparváros, Téma felé húzódó távvezetékeket. S ezzel új fe­jezet nyílik a fiatal afrikai ország történetében. Accra, 1965. szeptember KARDOS MÁRTA DÉL-FRANCIAORSZÁGI TURISTAJEGYZETEI A RIVIÉRA Dél-Franciaország, Földközi­tenger, Azúr-part. Az utób­bi nevét valószínűleg az őrök­kék égtfil kapta, amelynek azúr­kék színe a valóságban sokkal kifejezőbb. mint a képeslapo­pon. A szűnni nem akaró hazai esőzések után szinte jólesik a harmóniát árasztó napfény, jól­esik a hűség, a nálunk július­ban sokat nélkülözött meleg, s a lubickolás a tenger incselke­dő hullámaiban. Cannes. Több mint kétezer kilométer választja el a világhí­rű fürdőhelyet Prágától, s még­is olyan közel van. A Caravelle Prágából röpke két óra alatt szállít ide. Olyan rövid ez az idő, hogy az ember meg sem tudja szokni a kellemes változást, vé­gig sem tudja élvezni az éjsza­kai repülés minden örömét. Mi­nél délebbre tartunk, annál in­kább vékonyodnak a felhőréte­gek. Felettünk a csillagok mi­riádjai, alattunk a megvilágított, hatalmas pókhálókra hasonlító, fénybe borult nagyvárosok. Nizza. Az idegen nem tud betelni az első benyomásokkal egy olyan országban, ahol so­hasem járt. Első pillantásra ész­reveszi a furcsa különbségeket. Összehasonlít és következtet. Erre a forgalmas Cannes-ban vagy Nizzában nagyon sok al­kalom van. Magával ragad a szédületes forgalom és a vele járó zaj, mely annyira elüt a fürdőhe­lyek megszokott csendjétől. A gépkocsik sűrű sorokban, fel­tartóztathatatlanul robognak cél­juk felé. Az úttesteken percekig tart az átkelés, és alaposan próbára teszi a járókelők türel­mét. A sűrű, fojtogató benzin­gőz elárasztja, megmérgezi a le­vegőt, de ezzel itt senki sem törődik. Ennek ellenére minden­ki arra törekszik — akárcsak nálunk —, hogy mielőbb gya­rapítsa a „boldog" autótulajdo­nosok soralt. így aztán minden hatodik francia saját gépkocsi­ján közlekedik, ami cáfolhatat­lanul a magas életszínvonal bi­zonyítéka. 9 Autón vagy gyalog? Azért Franciaországban sem fenékig tejfel az autósok élete. A hajógyár lassan bon­takozik kl a látogató előtt. Méretei meg­bújnak a gyárterület és a szerelőcsarnokok mögött. A gdanski hajógyárral ismer­kedve az embernek ideje marad az elmélkedésre. 1948-ban bocsátották víz­re az első hazai gyártmá­nyú tengerjárót, a Soldeket. Valóra vált egy ősi álom: a tenger uralása. Amikor a lengyel mérnök és munkás átvette a hajógyárat, az még tulajdonképpen nem is léte­zett. Első kalapácsütések A' kikötő az elsüllyesztett hajók nagy temetőjévé vált. Háború ütötte sebek éktele­aítették a hajógyár épüle­tét és a tengerpartot. Csúf csonkok meredeztek az ég felé. Ez volt a hajógyár 1945-ben. Az úttörők először is ak­naszedéssel, romeltakarítás­sal, a kikötőmedence kitisz­tításával kezdték az élet helyreállítását. A rendbe ho­zott hengerdében 1945. szeptember 13.-án ünnepel­ték az első „kalapácsütést". A hajógyár igazgatója így emlékezik vissza a nehéz kezdetre: „Valóban hősi évek voltak. A lengyel hajó­ipar akkor még valahol a XVIII. században kullogott. Hiányoztak a gépek, a tar­talékok, a tapasztalatok." A kikötőnapló megörökíti, hogy 1948. november 6.-án ünnepélyesen vízre bocsá­toták a lengyel techniku­sok és munkások alkotta el­ső tengerjáró hajót, melyet Stanislaw Soldek előmun­kásról neveztek el. Ennek már 18 éve. 1961­ben a Lloyd's Register of Shipping szenzációs hírt kö­zölt: A Shipyard of Gdansk, vagyis a gdanski hajógyár a világ legjobb hajógyárai kőzött az ötödik helyre ke­rült és sok elismert nagyha­talmat megelőzött. Nem kalandozunk el, ha emlékeztetünk Adenauer 1945. évi kijelentésére, hogy a potsdami szerződés értel­mében Lengyelországnak át­engedett területeken „még száz év múlva is kietlen pusztaság és vadon lesz". Ma már cáfolhatatlan való­ság, hogy e területek gaz­dasági ereje megtízszere­ződött, s az anyaország ke­B A L T | ÓRIÁS beiébe visszatérve új élet kezdődött rajta. Acélpiramisok árnyékában Amikor két szerelőcsarnok között váratlanul felbukkan az egész hajógyár képe, szinte megnémulunk a cso­dálkozástól. Dinamikus ké­pet látunk. Emelődaruk kar­jai merednek az égre, zu­hognak a kalapácsok, szi­szegnek a hegesztöplszto­lyok. Egy árnyékos helyen acél piramis nő az ég felé: Épül a B 64 mintájú hajó. E rövidítés tulajdonkép­pen úszó gyárat jelent, melyben korszerű rakodó­berendezés és műhelyek mellett hatalmas raktárokat, valóságos „kikötőt" talá­lunk. Mozi, kórház, klub­helyiség áll a tengerészek és a halászok rendelkezésé­re. A halászhajók majd itt adják le napi fogásukat, Itt töltik fel víz-, élelmiszer- és fütőanyagkészleteiket, s vég­zik el a szükséges Javításo­kat. A zsákmány e „gyár­ban" válik halszeletekké és konzervekké, itt készül a halzsír és a halliszt. A tízezertonnás óriás ha­lászhajó 165 méter hosszú és 21 méter széles. Energia­telepe kielégíthetné egy százezer lakosú város vil­lanyáram-szükségletét. A hű­tött raktárakban 40 ezer százliteres hordó fér el. Gé­peit a legkorszerűbb száraz­földi halfeldogozó gyár ls megirigyelheti. A B 64 je­lentése: a legkorszerűbb ha­lászhajó. KORSZER0 HALÁSZHAJÚ ÉPÜL A GDANSKI GYÁRBAN Különösen akkor nem, ha bosz­szúsan rádöbbennek, hogy nincs hol parkolniuk. Ilyenkor mást nem tehetnek, minthogy a város peremén leparkolnak, aztán az „apostolok lován" mennek a vá­rosba. A gyors mozgást a véget nem érő autóoszlopok gátolják. Ezzel kapcsolatban személyes tapasztalataim is vannak. Cannes-ból kirándultam a 40 kilométerre fekvő F r é j u s-be. Míg a vonat odafelé egy óra alatt tette meg az utat. vissza­felé autóstoppal mástél örát tartott az út. Az is igaz, hogy a zökkenő­mentes közlekedés érdekében sok olyan intézkedés történik, ami nálunk még várat magára. A sűrűn elhelyezett benzinkutak és a kifogástalanul működő au­tószervizek nagy könnyebbséget jelentenek az autósoknak. Franciaország 80 ezer kilomé­ter hosszú pompás, széles autó­útjait középütt az élő sövény két részre osztja, hogy a ket­tős sorokban egymással szem­ben jövő autők fényszórói ne zavarják a vezetőket. 9 A gazdagok gondig A sarokházak falalt támasztó, templomlépcsőkön fiidögélő kol­dusok világával merőben ellen­tétes képet mutat a felső tíz­ezer világa, amelyben rengeteg Amerikából importált szokás ho­nosult meg. Például az üzletem­berek legfeljebb két-három évig használják kocsijaikat. A kocsi­cserélgetés a (ólét, a korral ha­ladás kilejezője, s elmulasztása a barátoknak, üzlettársaknak megszólására ad okot. Ez a gaz­dagok gondja. A dolgozó nép­nek egyetlen gondja van: a mun­ka, amely a megélhetés fő fel­tétele. • Kirakatok és nők Az utcákon sok a látnivaló. Különösen a kirakatok kötik le a sétálók Hgyelmét. Ml. nők nem tagadhatjuk meg magun­kat. Megcsodáljuk az elegáns ruhákat, cipőket és más divat­cikkeket, a csábítóan és raffi­nált ügyességgel csomagolt élel­miszereket, melyeknek színes feliratai a gyártmányok minősé gét, előnyeit emelik kl, a fo­gyasztók hlszékenységében bíz va. Még jó, hogy szerény zseb­pénzű turistáinknak nem okoz nagy gondot a válogatás. Kép­zeljük, milyen dilemmában van nak az itteniek! A francia nőkről külön kell szólni. Inkább a férfiak mond­hatnának róluk szakértől véle­ményt, azt azonban meg kell Nemzeti különlegesség Ä hidegvérű és sohasem túlzó skandinávok állapítot­ták meg: Lengyelország el­érte a halászhajó-építés te­rén a világszínvonal csúcsát. Valóban a halászhajók minden fajtája a lengyel ha­jóépítők nemzeti különleges­ségévé vált. Ebben a hajó­ipari ágban Lengyelország Japán után mindjárt a má­sodik, a gdanski hajógyár viszont az első helyen áll. Mivel a hajók 60 százaléka külföldi megrendelésre ké­szül, érthető, miért töreked­nek a lengyel hajóépítők ál­landó korszerűsítésre. A háború utáni első évek­ben csak a szakirodalomra vagy tapasztalatokra támasz­kodhattak. Most elektroni­kus gépeket használnak, hogy több száz lehetőség közül kiválasszák a legjobb szerkezeti megoldást. A nagyipari módszerek és a legkorszerűbb technika le­hetővé teszi a legmerészebb tervek kivitelezését is. Sta­nislav Soldek, az egykori ki­váló előmunkás ma már ok­leveles mérnők, tejfölös szá­jú tanítványai pedig mind kiváló szakemberekké, vér­beli hajóépítőkké fejlődtek, akik ismerik hivatásuk min­den titkát. A gdanski hajógyár a len­gyel hajóipar büszkesége. Nem vált be Adenauer jósla­ta. A tengerek vizét baráz­dáló Made in Poland véd­jegyű hajóóriások dicsősé­get hoznak Lengyelország­nak és a lengyel szakembe­reknek. A gdanski, gdyniai és szczecini hajógyár a len­gyel Balt fejlődésének zá­loga. állapítanunk, hogy csábítóan csinosak, jó alakúak és elegán­sak. Sikereik titka? A francia férfiak szerint Ízlésük csalhatat­lan, értenek az olcsó és mégis divatos öltözködéshez. Sokat sportolnak, az édességtől tartóz­kodnak, az olcsó gyümölcsöt vi­szont nagyban fogyasztják. • Borisszák EIdorúdójg Elnémultunk a citrom- és na­rancsligetek láttán. A szőlőhe­gyek. a barackültetvények, a dinnyeföldek ontják a gyümöl­csöt Gabonát alig láttunk a föl­deken. Csupa veteménnyel, zöld­séggel ültetik be a földeket, ez az egészséges életmód egyik kelléke. A Riviérán drága mulatsr vízivás. A kútvíz egészsér az ásványvíz pedig olyar hogy a magunkfajta tu­jában háromszor alig' hatná magának. A tartják: igyunk b apraja-nagyja. . Mi Is bort V kor, s ha v * fogása van hivatkozi' v >V sóhtvatp ^ / értékp ^ ^ h" A-A v

Next

/
Thumbnails
Contents