Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-02 / 243. szám, csütörtök

Uj éva d k uszooen Évente, az ősz vitathatatlan küzelgésánek egyik hírnöke a színházak évadkezdése. A nyár végén: augusztus utolsó, szeptember első nap­jaiban ugyanis színházaink újra megnyitják kapuikat a közönség előtt. A most kezdődő új évad érdekességeiről, a bemutatásra váró darabok­ról érdeklődve látogattunk el a Szlovák Nemzeti Színház és a bra­tislavai Cj Színpad igazgatóságára, ahol IVAN TURZO és JÁN KÁKOS igazgatóval beszélgettünk el. A Szlovák Nemzeti Színház opera­és balettegyüttese Verdi Trubadúr­jának előadásával augusztus 25-én kezdte évadját, a Hviezdoslav Szín­ház művészei pedig 30-án kezdték előadásaikat. Csupán a Kamara Szín­ház fogadja első látogatóit szeptem­ber 7-én. Turzo igazgató szavai szerint a Szlovák Nemzeti Színház az új évad­ban is azt a két éve megkezdett művészi irányvonalat követi majd, melynek első eredményei már az elmúlt évadban is tapasztalhatók vol­tak. A céltudatosabb vezetés és szí­nészi munka, főleg a balettegyüttes­ben volt észlelhető, de ezt bizonyítja A bűnbeesés után, A vágy villamosa, A sebhely és más színművek óriási közönségsikere is. A fejlődés útján, a színház mindhárom együttese ezek­ben az években tette a legnagyobb lépést. Érthető tehát, hogy ez idén is elsődleges feladatuknak tartják a már megkezdett fejlődési folyamat továbbfejlesztését. Különfeladat vár az opera- és balettegyüttesre. Elő­adásaikra — a Hviezdoslav Színház­hoz hasonlóan — nekik is vissza kell nyerniük az utóbbi években egyre gyérülő színházközönséget. Az el­múlt évadban bizony nemegyszer fordult elő, hogy míg például A bűn­beesés után-ra, A legyezőre, Seb­helyre stb. már hetekkel előre elkelt minden jegy, addig a Svätoplukot, a Feltámadást, a Carment, a Ray­mondát s más operákat, baletteket néha alig tekintette meg 100 néző! Nehéz feladat lesz a nézők csábítá­sa, de mindkét együttes — ami a művészi színvonalat illeti — már most képesnek mutatkozik rá. Természetesen az új évad bemu­tatóinak dramaturgiai tervét is e cél­kitűzésekre való tekintettel állították össze. Azok az operák, balettek és színművek, melyekre a választás esett, minden bizonnyal felkeltik majd a látogatók érdeklődését. A be­mutatásra váró művek között ta­lálunk klasszikus, modern, világ­irodalmi, >— köztük hazai — alkotá­sokat. Az operák „ranglistájának" szer­zői között szerepel Rossini, Puccini, Strauss, Dvoŕák, Janáček és Holou­bek neve is. Holoubek operájának (Mamlock professzor) bemutatója, ősbemutató lesz hazánkban. A balett­együttes Dvofák Szláv táncalt és egy három egyfelvonásosból álló balett­estet mutat be az évad folyamán. Ezenkívül természetesen játszanak majd csaknem minden múlt évadi műsorszámot is. A nézőnek így al­kalma nyílik megnézni a fent emlí­tetteken kívül az Aidát, az Anyegint, a Toscát, az örvényt, a Libušát, a Dalibort és más operákat. A balettek közül A keszkenő, A csodálatos man­darin, a Raymonda stb. is szerepel majd műsoron. A Hviezdoslav Színház bemutatói is — a tervezet szerint — színvo­nalasnak ígérkeznek. A hazai drá­mairodalmat P. Karvaš, L. Ťažký és Štefan Králik színművei képvise­lik. Karvaš a Kegyetlenség kertje című darabja annak a háborús te­matikájú drámatrilógiának a befe­2. Susa és Sangona völgyében új­ra a partizánok az uraik, dlstaka­mentóik egymással vetélkedve hajtják végre az akciókat. Váratlan parancs: — Bobo, Naho­zený, Moroüs, Sárosi, Dunajčík, Rechtor — a brigádtörzshöz! Valami különleges akció? Fas­cino sem tudja, miről van szó, vállát vonogatja. A törzsnél nagy a lótás-futás, az összekötök egymás sarkát tapos­sák, a törzshöz beosztott partizá­nok sietve hajtják végre a kapott parancsokat. — No, megérkeztetek?! Gyertek csaik.., jező része, melynek első két „köte­te" az Éjfšli mise és az Antigoné és a többiek voltak. A prózai színház dramaturgiai ter­vében továbbá két, nálunk még Is­meretlen szerző neve ís szerepel. Az egyik a fiatal nyugatnémet Hoch­huté (A helytartó) a másik: J. P. Sartre-é (Az ördög és az úristen). Főleg a Nyugaton oly nagy port fölverő Hochhut darabot előzi meg nagy várakozás. Shakespeare és Lope de Vega víg­játékai, valamint Dosztojevszkij, A félkegyelmű-je képviseli a klasz­szikus drámairodalmat. A régebben bemutatott színművek közül tovább­ra is műsoron maradnak pl. A. Mil­ler, T. Williams, és Szophoklész da­rabjai (A bűnbeesés után, A vágy villamosa, Oidipusz király). A fiatalokhoz vezető helyes utat próbálja majd megtalálni az 1965— 66-os évadban a Kamara Színház. Az évad folyamán összesen nyolc új színművet mutat be, nagyrészt kül­földi szerzőktől. Különösen érdekes vállalkozás lesz Beckett Boldog na­pok című egyszemélyes színdarabjá­nak bemutatója. Kipphardt, Ustinov, Dudley-Watkyn, Topof, V. Havel ne­ve ls ott szerepel még a műsorter­vezetben. Az előző évadhoz hasonlóan a színház együttesei ez idén is utaz­nak külföldi vendégszereplésre, s Bratislavába ls ellátogat egy-egy külföldi színházegyüttese. Az előze­tes tervek szerint a Szlovák Nemzeti Színház művészei Krakkóba, Bécsbe, Budapestre ás Olaszországba láto­gatnak el. Arra a kérdésre, hogy a most kez­dődő évad küszöbén mi Turzó igaz­gató legnagyobb gondja, meglepő választ kaptunk: elmondta, hogy a legtöbb problémát a színháznak a megkezdésre váró átépítési munká­latai jelentik. Hosszas tárgyalások Tágas helyiség, jó hat méter hosszú, négy méter széles. Négy kitárt ablaka mögött verebek csi­ripelnek. Az ajtó közelében az asz­tal mellett Rinaldo Baratta a bri­gád parancsnoka ül. Barna képű, izmos fiatalember, a közeli Santo Ambrogióból való. Megtermett, bir­kózó termet — az egész divízióban tudják róla, hogy szeret birkózni. Mozdulatai gyorsak, fürgék, ami meglepő ilyen termetű embernél. Előtte egyszerű fapadon öt fej­kendős falusi asszony ül. A helyi­ségben mág néhány partizán áll­dogál Rinaldo, a nők és a fal mel­lett. — Már visz is minket a kivégző osztag! — ugrik fel a padról egy mintegy negyvenéves nő jajveszé­kelve, amint belépett a helyiségbe a hat „protekturátusi". Zokog, olasz temperamentummal kegyele­mért könyörög, s jajveszékelésére a többiek is sírva fakadnak. Rinaldo kezet nyújt a „protekto­rát u siak n ak." — Mindjárt készen leszünk, addig telepedjetek az ab­lakhoz. A nők lecsillapodnak, Rinaldo csípőre tett kézzel, óriásként áll elébük. — No, ti négyen! Nem kell mind­járt mindent elkotkodácsolnotok, ha a jasiszták megkérdik tőletek, hogy mit tudtok a partizánoktál. után sem sikerült olyan építkező vállalatot találniuk, mely a három évre tervezett átépítési munkálato­kat elvállalná. A probléma annál ls sürgetőbb, mert a színház vezetősé­ge — érthetően — azon fáradozik, hogy a közelgő 50. jubileumi évadot a Szlovák Nemzeti Színház mér tel­jesen új pompában várhassa. Lényegesen kevesebb nehézséggel kezdik az „újévet" az Oj Színpadon. Tavaly a jegyeket szinte minden elő­adásukra már hetekkel előre ki áru­sították, s minden valószínűség sze­rint, ez évben sem lesz közönség­hiány. Ez nagyon jó előfeltétele nem­csak a sikeres rajtnak, hanem a foly­tatásnak is. Renoválási gondjaik sincsenek, hiszen a színházépület — a tavaly befejezett átépítés után — egész újnak tetszik még. így nem csoda, hogy Kákoš igazgató is vidám arccal fogadja vendégeit, de éppoly lendülettel beszél a szeptember el­sején kezdődő évad új bemutatóiról: A műsorterv szerint kilenc bemu­tatót tartanak Goldoni, Hervé, Mar­ceau, Majakovszkij, Hermán, Friml és más szerzők színművelbői vagy operettjeiből, muzicaljaiból. A Halló, Dolly, A kánkán, A komédiások ha­jója, A bolha, a Nebáncsvirág, A to­jás és hasonló címek láttán azonnal kiviláglik a színház vezetőségének azon törekvése, hogy az új évadban is előnyben részesítsék a „tavaly" oly nagy sikert elért zenés-vígjáté­kokat. Ez évben a Halló, Dolly-tól várnak a My fair Ladyhoz hasonló „kasszasikert". A már megtárgyalt megállapodá­sok szerint az együttes a közeljö­vőben Zágrábba és Újvidékre láto­gat. Folynak azonban a tárgyalások a budapesti, várnai és varsói szín­házakkal is egy-egy csere-vendég­szereplés lehetőségéről. • • * A hallottak alapján tehát a most kezdődő új színházi évad bővelkedik színvonalas darabokban, és — re­méljük — színvonalas előadási.kban is. Most tehát a közönségen a sor, hogy a színészek lelkiismeretes mun­káját minden előadás után telt ház jutalmazza vastapssal. Miklósi Péter Forco mio, hát olyan anyámasszony katonái vagytok, hogy mindjárt reszketni kezd a térdetek, ha a fa­siszták rátok ordítanak?! Ha már nem akartok segíteni nekünk, leg­alább ne ártsatok! Nem érdemUtek meg, de — eleresztlek benneteket. De isten legyen irgalmas nektek, ha még egyszer elárultok valamit rólunk a fasisztáknak és a ná­ciknak! Ogy bánunk ei veletek, mint a fasiszták velünk. Tudjátok .. Es ilyen körülmények között töb­bet ne találkozzunk! Az asszonyok nekiestBk a kezét akarták csókolni, de erélyesen le­rázta őket. Intett az őrségnek, hogy vezesse el a nőket, ő maga Bo­bóhoz és Rechtorhoz 'épett: — Átkozott fehércselédek! Elárulták a feketeingeseknek az egyik paiti­zániraiktáir helyét, egyik elvtársunk­nak átlőtték miattuk a tüdejét! A padon egyedül az ötödik nő ül. — Te pedig — te pénzt fogadtál el a fasisztáktól a partizánokról hozott hírekért. Kétszáz lírát. Ez árulás, kémkedés. Tudod, ml jár érte? A vádlott még jobban lehajtotta fejét, mélyeket nye't, — Golyó általi halál. Bennünket a nácik és a fasisztáik felakaszta­nak. A golyó könnyebb és gyorsabb halál. Visszaült az asztal mellé, ököl­mm Család és iskola MEGNYÍLTAK AZ ISKOLÄK KA­PUI, az „Alma mater" szeretettel várja lakóit, a tanulóifjúságot, hogy az élet szüntelenül ismétlődő folyamatában átadja nekik mind azt az ismeretet és tapasztalatot, amelyet egyre gazdagodó örökség­ként minden nemzedékre ráhagynak a múló századok. Az iskolaévet sok reménnyel és aggódással figyeli a család, a szülői ház, amely sok­szor hallótávolságban van ugyan az iskolától, mégis nehezen tart lé­pést azzal, ami ott történik. Ennek elllenkezője is előfordul olykor: az iskola nem ismeri fel merre mu­tat a szülői ház. Szeptember van, eljött ismét az Ideje annak, hogy elgondolkozzunk: merre, milyen irányban vezessen az út, gyerme­keink nevelésének útja, hogy az ifjúságba vetett reményeink meg­valósulhassanak. Család, iskola, társadalom... Ez az a három döntő tényező, amely a nevelés szellemét Irányítja. Egyik­nek jelentőségét sem szükséges kü­lön kiemelni. Nevelőhatásuk egysé­ge nélkülözhetetlen a gyermek fej­lődése szempontjából. Gondoljunk csak arra, hogy a családban szer­zi meg a gyermek első benyomá­sait, fogalmait a környező világ­ról, itt alakulnak ki benne az alap­vetően fontos erkölcsi vonások. Ha ezek a családból hozott hatások nem felelnek meg az iskola nevelé­si céljainak, Igényeinek, kialakul a család és az iskola kettőssége, amely a gyermeket súlyos lelkivál­ságba sodorja. A gyermek ilyen helyzetben az otthon és az iskola nevelési célkitűzései, követelmé­nyei között vergődik, s egész életére hatással lehet a létrejött konfliktu­sok sora. A gyermek ingadozóvá, alakoskodóvá, végül cinikussá vá­lik, nem hallgat sem szüleire, sem tanítóira, hiszen csalódott vala­mennyiben. A tanítók úgy tekinte­nek az ilyen diákra, mint akire nem érdemes fáradságot pazarolni. A cinikus gyerek nem egyedülálló jelenség az osztályban és a család­ban, de nem is tipikus. Mégis gon­dos figyelmet érdemel, mert nem becsülhető ie a diákközösségre gya­korolt hatása. Vizsgáljuk meg, mi az oka ennek a kettősségnek, a csa­ládi és az iskolai nevelés különbö­zőségének. A NEVELÉS A CSALÁDBAN igen sokrétű, mint ahogyan eltérő a szü­lők műveltsége, elfoglaltsága, élet­tapasztalata, világnézete, egyénisége, a családi élet sajátossága is. Sok helyütt a családi hagyományokra támaszkodnak a gyermeknevelésben csak a bevált módszereket alkal­mazzák tekintet nélkül arra, célra vezetők-e a mai életkörülmények között. Ez a maradiság nem számol a gazdasági és társadalmi fejlődés­sel és azzal sem, hogy a gyerme­ket a családi nevelésen kívül más, eltérő hatások is érik, amelyek el­lensúlyozzák törekvéseiket. Vannak természetesen olyan családi neve­lési hagyományok is, amelyek ma is helytállók, mint például az össze­tartás, a szeretet, megbecsülés, az Idősebbek tisztelete, amely pozitív alapot jelent ma is az Iskolai neve­lés számára. A hagyományos neve­be szorított kezét maga elé tette és nézte a magába roskadt nőt. Odakünn csend, csak a verebek csiripelnek. — Állapotos vagy? — veszi őt szemügyre figyelmesebben. — Há­nyadik hónapban? — A hatodikban... Megint csak a verebek szenve­délyes vitáját hallani az ablak alól. — Hm — szerencséd, hogy te­miattad nam esett el egyetlen par­tizán sem, hogy az elvtársak Ide­jében rájöttek, miben törik a fe­ketelngesek a fejüket. Tudod, mit csináltak májusban a Dogherián? Elfogtak egy sebesült partizánt, szuronnyal fülig hasították a szá­ját és addig tömték a vörös gari­baldi-inget a torkába, míg megful­ladt. Te meg kétszáz líráért ilyen sorsra juttattál volna min-ket?! Nézz körül, nézz meg jól bennün­ket! Nem nézett körül. Remegés fogta el, zokogott. — Téged is elengedünk! Még ma éjszaka! Nem magadért, azért a kicsiért! De eszedbe ne jusson a jövőben egy centesimőt ls elfogad­ni a fasisztáktői! Most pedig elég legyen a bőgésből! Aztán fiú legyen és Palmiro nevet adj neki Togliatti, vagy Giuseppe nevet Garibaldi utáni (Folytatjuk) lés mindent egybevetve mégiscsak jelent bizonyos rendszert, amely ha­tározott formában alakítja a gyer­mek egyéniségét. Vannak azonban családok, ahol a nevelés csak a pillanatnyi han­gulat, kedélyállapot, érzelmi indí­tékok függvénye, tehát következet­len és szeszélyes. Nem csoda tehát, ha a gyermek is állhatatlanná és rapszodikussá válik, fegyelmezet­lenné gondolataiban, következetlen­né cselekedeteiben. Elfogadja a szü­lő kívánságát, parancsát, de mivel tudja, hogy azt senki sem ellenőr­zi, ritkán teljesíti, megszokja, hogy ok nélkül-büntetik, esetleg dicsérik, vagy jutalmazzák. Ebben a nevelési környezetben nincs módszer, nincs cél és szándék, nincs rendszer, mégis van valami folytonosság, láncolat, amely olykor pozitív, vagy negatív eredményt hoz. Sokkal nagyobb baj az, ha a csa­lád közömbös a gyermeknevelés iránt, nem figyel fel a gyermek hi­báira, baklövéseire, nem törődik azzal, mi lesz vele, ha megnő. A közöny sok esetben a szülők vallot­ta „életbölcsességből" fakad, amelyet úgy lehetne megfogalmaz­ni, hogy „csak a mának élünk", egyéni élvezeteik, hóbortjaik, szen­vedélyeik rabjaivá válnak, a gyer­meket pedig szükséges rossznak te­kintik. Hagyják is menni a maga útján, önzővé, cinikussá teszik, mert életére a szülők viselkedése nyomja rá bélyegét. Megint másutt a lelketlen szigor, számonkérés és a parancsolgatás félelme befolyá­solja a gyermek nevelkedését. Ö a gyengébb a kisebb, enged a kény­szernek. Ugyan mit is tehetne mást? Csak a durva parancsnak en­gedelmeskedik, az erőszak előtt hajtja meg fejét, s benne is durva, erőszakos jellemvonások alakul­naki kl. Ezt a nevelést a türel­metlenség jellemzi és legnagyobb hiánya a megértés és a szeretet. SZÁNDÉKOSAN SOROLTUK FEL a családi nevelés határeseteit, bár a gyakorlatban ez az esetek többségén ennyire különállóan és élesen nem nyilvánul meg, hanem az egyes tí­pusok összefonódnak és ismertetett jegyeik felcserélődnek. Az ezzel ellentétes harmonikus családi környezetben, ahol a gyer­mek nem kolonc a család nyakán, hanem a család igazi és érvényes tagja, a felnőttek jóakarta, megérté­se, szeretete segítségével fejlődik önálló egyéniséggé. Az őszinteség és a bizalom légkörében nevelkedik, ezért jelleme kedvezően fejlődik, nem ismeri a félelemből, vagy szo­kásból fakadó hazudozást, nem is­meri a testi fenyítést, mint a bosz­szúállás eszközét, de a mértékte­len kényeztetést sem. A szülői sze­retet és felelősség, nyugodtság és kiegyensúlyozottság, életrend és jó­kedély hatnak rá, teljes összhang­ban a jó iskolai neveléssel. Ám vessünk egy pillantást az iskolára is, mint ad és mit adhat, hogyan segítheti és fejlesztheti a pedagógus jó munkája a családi ne­velés pozitív eredményeit, ugyan­akkor hogyan mérsékelheti annak negatív hatását. A pedagógus munkájának sikere attól függ, vajon felismeri-e a va­lódi okokat és Időben irányítja-e működését ezek kiküszöbölésére. Gyakran előfordul, hogy a gyermek rossztulajdonságait nem indokolja a családi nevelés hiánya. Máskor meg tanúi lehetünk annak, hogy kedve­zőtlen környezethatás ellenére a gyermek határozottan jó tulajdonsá­gokkal rendelkezik, erőteljesen po­zitív személyiségnek mutatkozik. A tanító e jelenségeket sem hagyhat­ja figyelmen kívül, mert ezek okai­nak felismerése nagyot lendít az ő munkáján ls. De önmaga keveset tehet akkor, ha törekvéseinek pozi­tív hatása semmivé lesz a gyermek otthoni környezetének ellenállásán. Ebből fakad az a követelmény, hogy a tanító gyakori látogatója legyen a családnak, olyan bará', akire a család hallgat és aki időről Időre módot talál arra, hogy összehangol­ja az Iskola és a család érdekeit. A TANlTÖ ÉS A SZÜLÖK egyaránt viselik a gyermeknevelés nagy fe­lelősségét a társadalom előtt, ezért együttműködésük a nevelésben nem lehet alkalomszerű, hanem a leg­nagyobb mértékben céltudatos le­gyen. Ne tévesszük szem elől azt a dialektikus törvényszerűséget, hogy országunk szocialista átalaku­lása nemcsak gazdasági politikai folyamat, és bár az ember fejlődé­se lassúbb, kétségtelenül előre ha­lad és az átalakulás a családok éle­tében is egyre Inkább látható. A ta­nító segítse elő e folyamatot, az Iskola kövesse figyelemmel a csa­ládi nevelést. Jó kapcsolatok fellöd­nek így ki a szülő és a pedagó­gus között, amely az egységes neve­lési ráhatás alapja. H. t, Az Ústi nad Orličí-i gyapotfeldolgozó Ipari Kísérleti Intézet dolgo­zói olyan készülékeket fejlesztenek, amelyek segítségévei pontosan megállapíthatják a gyapotszálak minőségét. Képünkön: A textilkutatók is analóg számítógépeket használnak. (B. Krejčí — C(TK felv.) ŰJ SZÖ 6 * 1985. szeptember 3,

Next

/
Thumbnails
Contents