Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-02 / 243. szám, csütörtök

Uj éva d k uszooen Évente, az ősz vitathatatlan küzelgésánek egyik hírnöke a színházak évadkezdése. A nyár végén: augusztus utolsó, szeptember első napjaiban ugyanis színházaink újra megnyitják kapuikat a közönség előtt. A most kezdődő új évad érdekességeiről, a bemutatásra váró darabokról érdeklődve látogattunk el a Szlovák Nemzeti Színház és a bratislavai Cj Színpad igazgatóságára, ahol IVAN TURZO és JÁN KÁKOS igazgatóval beszélgettünk el. A Szlovák Nemzeti Színház operaés balettegyüttese Verdi Trubadúrjának előadásával augusztus 25-én kezdte évadját, a Hviezdoslav Színház művészei pedig 30-án kezdték előadásaikat. Csupán a Kamara Színház fogadja első látogatóit szeptember 7-én. Turzo igazgató szavai szerint a Szlovák Nemzeti Színház az új évadban is azt a két éve megkezdett művészi irányvonalat követi majd, melynek első eredményei már az elmúlt évadban is tapasztalhatók voltak. A céltudatosabb vezetés és színészi munka, főleg a balettegyüttesben volt észlelhető, de ezt bizonyítja A bűnbeesés után, A vágy villamosa, A sebhely és más színművek óriási közönségsikere is. A fejlődés útján, a színház mindhárom együttese ezekben az években tette a legnagyobb lépést. Érthető tehát, hogy ez idén is elsődleges feladatuknak tartják a már megkezdett fejlődési folyamat továbbfejlesztését. Különfeladat vár az opera- és balettegyüttesre. Előadásaikra — a Hviezdoslav Színházhoz hasonlóan — nekik is vissza kell nyerniük az utóbbi években egyre gyérülő színházközönséget. Az elmúlt évadban bizony nemegyszer fordult elő, hogy míg például A bűnbeesés után-ra, A legyezőre, Sebhelyre stb. már hetekkel előre elkelt minden jegy, addig a Svätoplukot, a Feltámadást, a Carment, a Raymondát s más operákat, baletteket néha alig tekintette meg 100 néző! Nehéz feladat lesz a nézők csábítása, de mindkét együttes — ami a művészi színvonalat illeti — már most képesnek mutatkozik rá. Természetesen az új évad bemutatóinak dramaturgiai tervét is e célkitűzésekre való tekintettel állították össze. Azok az operák, balettek és színművek, melyekre a választás esett, minden bizonnyal felkeltik majd a látogatók érdeklődését. A bemutatásra váró művek között találunk klasszikus, modern, világirodalmi, >— köztük hazai — alkotásokat. Az operák „ranglistájának" szerzői között szerepel Rossini, Puccini, Strauss, Dvoŕák, Janáček és Holoubek neve is. Holoubek operájának (Mamlock professzor) bemutatója, ősbemutató lesz hazánkban. A balettegyüttes Dvofák Szláv táncalt és egy három egyfelvonásosból álló balettestet mutat be az évad folyamán. Ezenkívül természetesen játszanak majd csaknem minden múlt évadi műsorszámot is. A nézőnek így alkalma nyílik megnézni a fent említetteken kívül az Aidát, az Anyegint, a Toscát, az örvényt, a Libušát, a Dalibort és más operákat. A balettek közül A keszkenő, A csodálatos mandarin, a Raymonda stb. is szerepel majd műsoron. A Hviezdoslav Színház bemutatói is — a tervezet szerint — színvonalasnak ígérkeznek. A hazai drámairodalmat P. Karvaš, L. Ťažký és Štefan Králik színművei képviselik. Karvaš a Kegyetlenség kertje című darabja annak a háborús tematikájú drámatrilógiának a befe2. Susa és Sangona völgyében újra a partizánok az uraik, dlstakamentóik egymással vetélkedve hajtják végre az akciókat. Váratlan parancs: — Bobo, Nahozený, Moroüs, Sárosi, Dunajčík, Rechtor — a brigádtörzshöz! Valami különleges akció? Fascino sem tudja, miről van szó, vállát vonogatja. A törzsnél nagy a lótás-futás, az összekötök egymás sarkát tapossák, a törzshöz beosztott partizánok sietve hajtják végre a kapott parancsokat. — No, megérkeztetek?! Gyertek csaik.., jező része, melynek első két „kötete" az Éjfšli mise és az Antigoné és a többiek voltak. A prózai színház dramaturgiai tervében továbbá két, nálunk még Ismeretlen szerző neve ís szerepel. Az egyik a fiatal nyugatnémet Hochhuté (A helytartó) a másik: J. P. Sartre-é (Az ördög és az úristen). Főleg a Nyugaton oly nagy port fölverő Hochhut darabot előzi meg nagy várakozás. Shakespeare és Lope de Vega vígjátékai, valamint Dosztojevszkij, A félkegyelmű-je képviseli a klaszszikus drámairodalmat. A régebben bemutatott színművek közül továbbra is műsoron maradnak pl. A. Miller, T. Williams, és Szophoklész darabjai (A bűnbeesés után, A vágy villamosa, Oidipusz király). A fiatalokhoz vezető helyes utat próbálja majd megtalálni az 1965— 66-os évadban a Kamara Színház. Az évad folyamán összesen nyolc új színművet mutat be, nagyrészt külföldi szerzőktől. Különösen érdekes vállalkozás lesz Beckett Boldog napok című egyszemélyes színdarabjának bemutatója. Kipphardt, Ustinov, Dudley-Watkyn, Topof, V. Havel neve ls ott szerepel még a műsortervezetben. Az előző évadhoz hasonlóan a színház együttesei ez idén is utaznak külföldi vendégszereplésre, s Bratislavába ls ellátogat egy-egy külföldi színházegyüttese. Az előzetes tervek szerint a Szlovák Nemzeti Színház művészei Krakkóba, Bécsbe, Budapestre ás Olaszországba látogatnak el. Arra a kérdésre, hogy a most kezdődő évad küszöbén mi Turzó igazgató legnagyobb gondja, meglepő választ kaptunk: elmondta, hogy a legtöbb problémát a színháznak a megkezdésre váró átépítési munkálatai jelentik. Hosszas tárgyalások Tágas helyiség, jó hat méter hosszú, négy méter széles. Négy kitárt ablaka mögött verebek csiripelnek. Az ajtó közelében az asztal mellett Rinaldo Baratta a brigád parancsnoka ül. Barna képű, izmos fiatalember, a közeli Santo Ambrogióból való. Megtermett, birkózó termet — az egész divízióban tudják róla, hogy szeret birkózni. Mozdulatai gyorsak, fürgék, ami meglepő ilyen termetű embernél. Előtte egyszerű fapadon öt fejkendős falusi asszony ül. A helyiségben mág néhány partizán álldogál Rinaldo, a nők és a fal mellett. — Már visz is minket a kivégző osztag! — ugrik fel a padról egy mintegy negyvenéves nő jajveszékelve, amint belépett a helyiségbe a hat „protekturátusi". Zokog, olasz temperamentummal kegyelemért könyörög, s jajveszékelésére a többiek is sírva fakadnak. Rinaldo kezet nyújt a „protektorát u siak n ak." — Mindjárt készen leszünk, addig telepedjetek az ablakhoz. A nők lecsillapodnak, Rinaldo csípőre tett kézzel, óriásként áll elébük. — No, ti négyen! Nem kell mindjárt mindent elkotkodácsolnotok, ha a jasiszták megkérdik tőletek, hogy mit tudtok a partizánoktál. után sem sikerült olyan építkező vállalatot találniuk, mely a három évre tervezett átépítési munkálatokat elvállalná. A probléma annál ls sürgetőbb, mert a színház vezetősége — érthetően — azon fáradozik, hogy a közelgő 50. jubileumi évadot a Szlovák Nemzeti Színház mér teljesen új pompában várhassa. Lényegesen kevesebb nehézséggel kezdik az „újévet" az Oj Színpadon. Tavaly a jegyeket szinte minden előadásukra már hetekkel előre ki árusították, s minden valószínűség szerint, ez évben sem lesz közönséghiány. Ez nagyon jó előfeltétele nemcsak a sikeres rajtnak, hanem a folytatásnak is. Renoválási gondjaik sincsenek, hiszen a színházépület — a tavaly befejezett átépítés után — egész újnak tetszik még. így nem csoda, hogy Kákoš igazgató is vidám arccal fogadja vendégeit, de éppoly lendülettel beszél a szeptember elsején kezdődő évad új bemutatóiról: A műsorterv szerint kilenc bemutatót tartanak Goldoni, Hervé, Marceau, Majakovszkij, Hermán, Friml és más szerzők színművelbői vagy operettjeiből, muzicaljaiból. A Halló, Dolly, A kánkán, A komédiások hajója, A bolha, a Nebáncsvirág, A tojás és hasonló címek láttán azonnal kiviláglik a színház vezetőségének azon törekvése, hogy az új évadban is előnyben részesítsék a „tavaly" oly nagy sikert elért zenés-vígjátékokat. Ez évben a Halló, Dolly-tól várnak a My fair Ladyhoz hasonló „kasszasikert". A már megtárgyalt megállapodások szerint az együttes a közeljövőben Zágrábba és Újvidékre látogat. Folynak azonban a tárgyalások a budapesti, várnai és varsói színházakkal is egy-egy csere-vendégszereplés lehetőségéről. • • * A hallottak alapján tehát a most kezdődő új színházi évad bővelkedik színvonalas darabokban, és — reméljük — színvonalas előadási.kban is. Most tehát a közönségen a sor, hogy a színészek lelkiismeretes munkáját minden előadás után telt ház jutalmazza vastapssal. Miklósi Péter Forco mio, hát olyan anyámasszony katonái vagytok, hogy mindjárt reszketni kezd a térdetek, ha a fasiszták rátok ordítanak?! Ha már nem akartok segíteni nekünk, legalább ne ártsatok! Nem érdemUtek meg, de — eleresztlek benneteket. De isten legyen irgalmas nektek, ha még egyszer elárultok valamit rólunk a fasisztáknak és a náciknak! Ogy bánunk ei veletek, mint a fasiszták velünk. Tudjátok .. Es ilyen körülmények között többet ne találkozzunk! Az asszonyok nekiestBk a kezét akarták csókolni, de erélyesen lerázta őket. Intett az őrségnek, hogy vezesse el a nőket, ő maga Bobóhoz és Rechtorhoz 'épett: — Átkozott fehércselédek! Elárulták a feketeingeseknek az egyik paitizániraiktáir helyét, egyik elvtársunknak átlőtték miattuk a tüdejét! A padon egyedül az ötödik nő ül. — Te pedig — te pénzt fogadtál el a fasisztáktól a partizánokról hozott hírekért. Kétszáz lírát. Ez árulás, kémkedés. Tudod, ml jár érte? A vádlott még jobban lehajtotta fejét, mélyeket nye't, — Golyó általi halál. Bennünket a nácik és a fasisztáik felakasztanak. A golyó könnyebb és gyorsabb halál. Visszaült az asztal mellé, ökölmm Család és iskola MEGNYÍLTAK AZ ISKOLÄK KAPUI, az „Alma mater" szeretettel várja lakóit, a tanulóifjúságot, hogy az élet szüntelenül ismétlődő folyamatában átadja nekik mind azt az ismeretet és tapasztalatot, amelyet egyre gazdagodó örökségként minden nemzedékre ráhagynak a múló századok. Az iskolaévet sok reménnyel és aggódással figyeli a család, a szülői ház, amely sokszor hallótávolságban van ugyan az iskolától, mégis nehezen tart lépést azzal, ami ott történik. Ennek elllenkezője is előfordul olykor: az iskola nem ismeri fel merre mutat a szülői ház. Szeptember van, eljött ismét az Ideje annak, hogy elgondolkozzunk: merre, milyen irányban vezessen az út, gyermekeink nevelésének útja, hogy az ifjúságba vetett reményeink megvalósulhassanak. Család, iskola, társadalom... Ez az a három döntő tényező, amely a nevelés szellemét Irányítja. Egyiknek jelentőségét sem szükséges külön kiemelni. Nevelőhatásuk egysége nélkülözhetetlen a gyermek fejlődése szempontjából. Gondoljunk csak arra, hogy a családban szerzi meg a gyermek első benyomásait, fogalmait a környező világról, itt alakulnak ki benne az alapvetően fontos erkölcsi vonások. Ha ezek a családból hozott hatások nem felelnek meg az iskola nevelési céljainak, Igényeinek, kialakul a család és az iskola kettőssége, amely a gyermeket súlyos lelkiválságba sodorja. A gyermek ilyen helyzetben az otthon és az iskola nevelési célkitűzései, követelményei között vergődik, s egész életére hatással lehet a létrejött konfliktusok sora. A gyermek ingadozóvá, alakoskodóvá, végül cinikussá válik, nem hallgat sem szüleire, sem tanítóira, hiszen csalódott valamennyiben. A tanítók úgy tekintenek az ilyen diákra, mint akire nem érdemes fáradságot pazarolni. A cinikus gyerek nem egyedülálló jelenség az osztályban és a családban, de nem is tipikus. Mégis gondos figyelmet érdemel, mert nem becsülhető ie a diákközösségre gyakorolt hatása. Vizsgáljuk meg, mi az oka ennek a kettősségnek, a családi és az iskolai nevelés különbözőségének. A NEVELÉS A CSALÁDBAN igen sokrétű, mint ahogyan eltérő a szülők műveltsége, elfoglaltsága, élettapasztalata, világnézete, egyénisége, a családi élet sajátossága is. Sok helyütt a családi hagyományokra támaszkodnak a gyermeknevelésben csak a bevált módszereket alkalmazzák tekintet nélkül arra, célra vezetők-e a mai életkörülmények között. Ez a maradiság nem számol a gazdasági és társadalmi fejlődéssel és azzal sem, hogy a gyermeket a családi nevelésen kívül más, eltérő hatások is érik, amelyek ellensúlyozzák törekvéseiket. Vannak természetesen olyan családi nevelési hagyományok is, amelyek ma is helytállók, mint például az összetartás, a szeretet, megbecsülés, az Idősebbek tisztelete, amely pozitív alapot jelent ma is az Iskolai nevelés számára. A hagyományos nevebe szorított kezét maga elé tette és nézte a magába roskadt nőt. Odakünn csend, csak a verebek csiripelnek. — Állapotos vagy? — veszi őt szemügyre figyelmesebben. — Hányadik hónapban? — A hatodikban... Megint csak a verebek szenvedélyes vitáját hallani az ablak alól. — Hm — szerencséd, hogy temiattad nam esett el egyetlen partizán sem, hogy az elvtársak Idejében rájöttek, miben törik a feketelngesek a fejüket. Tudod, mit csináltak májusban a Dogherián? Elfogtak egy sebesült partizánt, szuronnyal fülig hasították a száját és addig tömték a vörös garibaldi-inget a torkába, míg megfulladt. Te meg kétszáz líráért ilyen sorsra juttattál volna min-ket?! Nézz körül, nézz meg jól bennünket! Nem nézett körül. Remegés fogta el, zokogott. — Téged is elengedünk! Még ma éjszaka! Nem magadért, azért a kicsiért! De eszedbe ne jusson a jövőben egy centesimőt ls elfogadni a fasisztáktői! Most pedig elég legyen a bőgésből! Aztán fiú legyen és Palmiro nevet adj neki Togliatti, vagy Giuseppe nevet Garibaldi utáni (Folytatjuk) lés mindent egybevetve mégiscsak jelent bizonyos rendszert, amely határozott formában alakítja a gyermek egyéniségét. Vannak azonban családok, ahol a nevelés csak a pillanatnyi hangulat, kedélyállapot, érzelmi indítékok függvénye, tehát következetlen és szeszélyes. Nem csoda tehát, ha a gyermek is állhatatlanná és rapszodikussá válik, fegyelmezetlenné gondolataiban, következetlenné cselekedeteiben. Elfogadja a szülő kívánságát, parancsát, de mivel tudja, hogy azt senki sem ellenőrzi, ritkán teljesíti, megszokja, hogy ok nélkül-büntetik, esetleg dicsérik, vagy jutalmazzák. Ebben a nevelési környezetben nincs módszer, nincs cél és szándék, nincs rendszer, mégis van valami folytonosság, láncolat, amely olykor pozitív, vagy negatív eredményt hoz. Sokkal nagyobb baj az, ha a család közömbös a gyermeknevelés iránt, nem figyel fel a gyermek hibáira, baklövéseire, nem törődik azzal, mi lesz vele, ha megnő. A közöny sok esetben a szülők vallotta „életbölcsességből" fakad, amelyet úgy lehetne megfogalmazni, hogy „csak a mának élünk", egyéni élvezeteik, hóbortjaik, szenvedélyeik rabjaivá válnak, a gyermeket pedig szükséges rossznak tekintik. Hagyják is menni a maga útján, önzővé, cinikussá teszik, mert életére a szülők viselkedése nyomja rá bélyegét. Megint másutt a lelketlen szigor, számonkérés és a parancsolgatás félelme befolyásolja a gyermek nevelkedését. Ö a gyengébb a kisebb, enged a kényszernek. Ugyan mit is tehetne mást? Csak a durva parancsnak engedelmeskedik, az erőszak előtt hajtja meg fejét, s benne is durva, erőszakos jellemvonások alakulnaki kl. Ezt a nevelést a türelmetlenség jellemzi és legnagyobb hiánya a megértés és a szeretet. SZÁNDÉKOSAN SOROLTUK FEL a családi nevelés határeseteit, bár a gyakorlatban ez az esetek többségén ennyire különállóan és élesen nem nyilvánul meg, hanem az egyes típusok összefonódnak és ismertetett jegyeik felcserélődnek. Az ezzel ellentétes harmonikus családi környezetben, ahol a gyermek nem kolonc a család nyakán, hanem a család igazi és érvényes tagja, a felnőttek jóakarta, megértése, szeretete segítségével fejlődik önálló egyéniséggé. Az őszinteség és a bizalom légkörében nevelkedik, ezért jelleme kedvezően fejlődik, nem ismeri a félelemből, vagy szokásból fakadó hazudozást, nem ismeri a testi fenyítést, mint a boszszúállás eszközét, de a mértéktelen kényeztetést sem. A szülői szeretet és felelősség, nyugodtság és kiegyensúlyozottság, életrend és jókedély hatnak rá, teljes összhangban a jó iskolai neveléssel. Ám vessünk egy pillantást az iskolára is, mint ad és mit adhat, hogyan segítheti és fejlesztheti a pedagógus jó munkája a családi nevelés pozitív eredményeit, ugyanakkor hogyan mérsékelheti annak negatív hatását. A pedagógus munkájának sikere attól függ, vajon felismeri-e a valódi okokat és Időben irányítja-e működését ezek kiküszöbölésére. Gyakran előfordul, hogy a gyermek rossztulajdonságait nem indokolja a családi nevelés hiánya. Máskor meg tanúi lehetünk annak, hogy kedvezőtlen környezethatás ellenére a gyermek határozottan jó tulajdonságokkal rendelkezik, erőteljesen pozitív személyiségnek mutatkozik. A tanító e jelenségeket sem hagyhatja figyelmen kívül, mert ezek okainak felismerése nagyot lendít az ő munkáján ls. De önmaga keveset tehet akkor, ha törekvéseinek pozitív hatása semmivé lesz a gyermek otthoni környezetének ellenállásán. Ebből fakad az a követelmény, hogy a tanító gyakori látogatója legyen a családnak, olyan bará', akire a család hallgat és aki időről Időre módot talál arra, hogy összehangolja az Iskola és a család érdekeit. A TANlTÖ ÉS A SZÜLÖK egyaránt viselik a gyermeknevelés nagy felelősségét a társadalom előtt, ezért együttműködésük a nevelésben nem lehet alkalomszerű, hanem a legnagyobb mértékben céltudatos legyen. Ne tévesszük szem elől azt a dialektikus törvényszerűséget, hogy országunk szocialista átalakulása nemcsak gazdasági politikai folyamat, és bár az ember fejlődése lassúbb, kétségtelenül előre halad és az átalakulás a családok életében is egyre Inkább látható. A tanító segítse elő e folyamatot, az Iskola kövesse figyelemmel a családi nevelést. Jó kapcsolatok fellödnek így ki a szülő és a pedagógus között, amely az egységes nevelési ráhatás alapja. H. t, Az Ústi nad Orličí-i gyapotfeldolgozó Ipari Kísérleti Intézet dolgozói olyan készülékeket fejlesztenek, amelyek segítségévei pontosan megállapíthatják a gyapotszálak minőségét. Képünkön: A textilkutatók is analóg számítógépeket használnak. (B. Krejčí — C(TK felv.) ŰJ SZÖ 6 * 1985. szeptember 3,