Új Szó, 1965. szeptember (18. évfolyam, 242-271.szám)

1965-09-16 / 257. szám, csütörtök

A dél-vietnami hazafias erők katonáinak négyötöde 16 és 23 év közötti fiatal. A betűvetést az aknavetők kezelésének elsajátításával együtt tanulják. Az ősi dalok újszerűen hangzanak. A frontegyiittes új műsort gyakorol. N-ruhagyárban egyenruha készUl a hazafiaknak. Az amerikai betolakodók és bérenceik gaztette a Mekong deltájá ban. Gyilkolhatnak, fölmetszhetik egy paraszt hasát, megölhetnek hét parasztot - i est a Vietkong elleni biintetőexpedíclónak nevezhetik — a megültek helyébe azonban ezrek állnak. I. Scsedrov, a Novosztyi hírügynökség tudósítója nemrég bejárta Dél-Vietnam felszabadított területeit és fényképein megörökítette a vietnami nép Hősi harcának, nehéz 'életének egyes mozzanatait. Érdekes fényképeiből az alábbiakban bemutatunk olvasóinknak néhányat: A bécsi nemzetközi történésztalálkozóról A

történelemtudomány nemzetközi kongresszusainak évtizedes hagyományai vannak. A világ történészei ötévenként összegyűlnek, s e találkozókon sor kerül a nagy és közös problémák megvitatására, az elért kutatási eredmények számbavételére. A második világháború megszakította e hagyományos nemzetközi összejövetelek sorát. Az 1938 nyarán Zürichben megtartott kongresszuson a hitleri agresszió, a szudétanémet fasiszták terrorakciói, Csehszlovákia drámai élethalálharca előrevetette az elkövetkezendő sorsdöntő idők árnyékát. Kik sejthették vagy tudhatták jobban, mint éppen a történészek, hogy a világégés új korszakot nyit az emberiség történetében? A háború utáni kongresszusokon, 1950-ben Párizsban, :1955-ben Rómában, 1960-ban Stockholmban az új erőviszonyok a történészfronton is megmutatkoztak. A kapitalista és a szocialista tábor ellentétes történelmi felfogása egyre élesebb vitákat váltott ki. A viták csak hasznára váltak az elmélyültebb, alaposabb kutatásnak, a tudományos módszerekkel kidolgozott eredmények kialakításának. A világ történészei alaposan felkészülnek az ötévenként! találkozókra, hogy a tudományos érvek erejével védjék meg saját álláspontjukat, ott, ahol a kölcsönös meggyőzésnek, kompromisszumnak helye nincs. A történelemtudomány művelői az utóbbi öt évben nem egy fontos, alapvető problémát vetettek fel, s ezért a bécsi kongresszust (1965. augusztus 29 — szeptember 5) nagy érdeklődéssel várták a történészek a világ minden táján. A kongreszszus megnyitásának napján közel háromezer regisztrált résztvevő s további sok száz megfigyelő gyülekezett a bécsi egyetem tágas csarnokaiban és az Operaházban. Kihasználva Bécs közelségét, a Duna hajózhatóságát és a Szlovák Szakszervezeti Tanács jóindulatát, hazánkból az „úszó szállodában" számban talán a legnagyobb delegáció érkezett a találkozóra, s részt vett a kongresszus minden szakosztályának munkájában. E

lőadások, jelentések, vitaindító referátumok és felszólalások tömegéből csak néhánynak a címét ragadjuk ki, hogy olvasóink képet alkothassanak maguknak a megtárgyalt problémák történelmi, társadalomtudományi fontosságáról s betekintést nyerhessenek a kongresszus munkájába. Már az első napon nagy érdeklődést keltett a szovjet történészek előadása a történelmi eszmék fejlődéséről a XX. században, a magyar adalék a feudalizmus gazdasági, szociális alapjainak kérdéséhez. Nem kevésbé széles körű vitára adott alkalmat a kulturális kiegyenlítődéssel foglalkozó francia, az európai nemzetiségi államok megjelenési formáinak kérdésével foglalkozó német referátum. A második napon többek között a dekolonizáció, a XX. század világtörténelmének tervezete és koncepciója, az első világháború politikai problémái kerültek megvitatásra. A harmadik napon hangzott el a nagy érdeklődéssel várt amerikai előadás a XIX. és XX. századbeli nacionalizmusról és internacionalizmusról, a német hadsereg szerepéről Németország politikai és szociális életében a második világháború idején. A negyedik napon Igen éles vita folyt két téma körül. Az egyik az evolúció és a forradalom világtörténelmi jelentőségével, a másik az uralkodó osztályok szerepével foglalkozott. A következő napon hangzott el a „szocializmus és a nemzetiségi kérdés a XIX. század végén", a „Föderalizmus és szövetségi állam a történelemben" című előadás. Az említett előadásokkal párhuzamosan szakkérdésekkel foglalkozó csoportok a történelemtudomány minden ágazatában, a rabszolgatartó társadalomtól a kapitalizmusig, LatinAmerika történetétől a Távol-Kelet nemzeteinek történetéig, a papirológiától a diplomatikáig, a szociális mozgalmaktól a parlamentarizmusig, a jogtörténelemtől az összehasonlító egyháztörténelemig, a sajtó történetétől az egyetemek történetéig, a numizmatikától a hadtörténelemig majd minden speciális historiográfiai kérdés megtárgyalásra került. Külön említést érdemel az európai antifasiszta ellenállás történetével foglalkozó nemzetközi történész szervezet ülése, melyen •—< a két év előtti Karlovy Vary-1 kongresszus folytatásaként — az ellenállás történetének metodológiai és dokumentációs problémáival foglalkoztak. A

kongresszus a várakozásnak megfelelően nem volt „békés gyülekezet". A marxista és polgári nézetek gyakran éles ellentéteket váltottak kl, s ha nagy általánosságban a vita ritkán tért le a tudományos nézeteltérésekből származó szócsaták szokásos mezsgyéjéről, a világnézeti és politikai hátsógondolatok nem maradtak elrejtve. Ha a polgári történészek nem akarják elismerni a forradalmak jelentőségét, kételkednek a feudális abszolutizmus centralizált egyeduralmi Jellegében és tagadják a történelmi fejlődés törvényszerűségét stb., akkor ezzel a kapitalista rend állandóságát, a kapitalizmus államformáinak változatlanságát, a kizsákmányoló osztályuralom fenntartását szolgálják. A szocialista történészek természetesen nem maradtak adósak a válasszal, és a történelmi tényekből kiindulva védték álláspontjukat, a szocialista rendszer igazságát, humanizmusát, történelmi Jelentőségét és szerepét. A szenvedélyes viták nem voltak fölöslegesek, ha a szembenálló felek nem ls győzték meg egymást. A szocialista történészek meggyőződhettek arról, hogy ellenfeleik — az elmúlt találkozókkal ellentétben — tanulmányozzák és ismerik a marxista historiográfia eredményeit, módszereit. S ami még fontosabb, megmutatkoztak azok a metodológiai hiányosságok is, melyek a dogmatizmus okozta hibák leküzdése során még Javításra várnak. Ugyanakkor felszínre kerültek a marxizmus ellenfeleinek módszertani hibái, gyönge oldalai is. Az ideológiai fronton tehát nincs békés együttélés. De a szembenálló felek meghallgatják egymást, megismerik ellentétes álláspontjaikat, érveket és ellenérveket sorakoztatnak fel, s mint egyenrangú partnerek folytatják a vitát az objektív Igazság keresése céljából. Ebben volt a kongresszus fő jelentősége. Felmerül a kérdés, találkozhatnak-e homlokegyenest ellenkező nézetek, ha kompromisszumokat nem fogadhatunk el? A gyakorlat azt mutatja, hogy az erősebb, a tudományos érvak végeredményben győznek. Ilyen a helyzet például az európai antifasiszta ellenállással foglalkozó történetírás terén. T

alán szélesebb érdeklődést kelthet az a módszer, melynek segítségével a történészek e csoportja Ily termékeny nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az ellenállással foglalkozó történészek első összejövetelén 1955-ben Lüttichben csak a nyugat-európai államok képviselői találkoztak. A második konferencián Milánóban, 1961-ben már mint központi kérdés került megvitatásra. A szövetségesek, és az ellenállás Európában, volt a konferencia tárgya. Itt találkoztak először a nyugati nácista megszállás alatt volt államok és az európai szocialista államok, illetve népi demokráciák történészei, akiknek nagy része személyesen vett részt az ellenállásban. Az elkerülhetetlen öszszeütközések és izgalmas polemikák ellenére is, a találkozó értékes történelmi anyagot produkált, és a résztvevők megelégedéssel konstatálták, hogy „ugyan nem mindig értették meg egymást, de legalább kölcsönösen meghallgatták egymást". Már ez a tény is lehetővé tette a nagysikerű 1963. évi Karlovy Vary-i kongresszus előkészítését és lebonyolítását. Az Európa megszállásával foglalkozó kongresszus munkája, nyugodt, tárgyilagos légkörben folyt le, Igen értékes tudományos eredményeket hozott, mivel a résztvevők közelebbről megismerték egymást s kölcsönös tisztelettel és érdeklődéssel vizsgálták a mindanynyiukat érdeklő közös problémákat. Az antifasiszta küzdelem közös élménye közelebb hozta egymáshoz az embereket. A bécsi találkozón, — ahol a szűkebb értelemben vett „szakembereken" kívül a fasiszták álltai meg nem szállt országokból származó töténészek is részt vettek, és a fiatalabb történészgeneráció tagjai ls megjelentek, akiknek az ellenállásról személyes élményeik nincsenek már — egy jól összehangolt nemzetközi munkaközösség mutatkozott be a kongresszusnak, amely a komplikált módszertani kérdésekről és az egységes dokumentációról, valamint további közös feladatokról hozott az összes résztvevő számára elfogadható határozatokat. A történészek nemzetközi kap** csolatai a fennálló Ideológiai ellentétek s nézeteltérések ellenére, korunk egységes világtörténelmi felfogásának kialakítását segítik elő, s ami a legfontosabb, azzal, hogy a történészek a közös feladatok keretében a világháborúk gazdasági, szociális, társadalmi okait kutatják, a nemzetek gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésének történelmi feltételeit keresik, tudományos felismeréseikkel a népek békés együttélését, a világbéke biztosítását szolgálják. A történetírás e célokat még hatékonyabban szolgálhatná, ha a történészek a történelmi felismeréseknek nemcsak hordozói, hanem hirdetői, tanítói is lennének nemcsak a békeszerető szocialista országokban, hanem ott is, ahol ma még a háborús uszítók befolyása alatt áll az ifjúság és az iskolai oktatás. A bécsi kongresszus résztvevőinek nagy többsége egyetértett e kívánságokkal, s úgy határozott, hogy öt év múlva a következő kongresszust Moszkvában tartják meg. VIETOR MARTON A SZABAD FÖLDMŰVES október elejétől módosított formában és az eddiginél gazdagabb tartalommal jelenik megl A jelenlegi 16 oldalas terjedelem keretén belül 8 oldalas melléklettel gazdagszik minden száma! A „GYÜMÖLCS - ZÖLDSÉG és VIRÁG", a „KISÁLLATTENYÉSZTÉS", a „M E H É S Z", a „VADÁSZ és HALÁSZ" hasznos tapasztalatokat közvetít és tanácsot ad nemcsak a merögazdasági nagyüzemeknek, hanem a ház táján gazdálkodó kistermelőknek, - tehát az iparban és más munkaszakaszon alkalmazott városi és falusi dolgozók többségének isi A mellékletekként megjelenő iolyóiratok mindegyikéből egy év után 12 példánya lesz! A SZABAD FÖLDMŰVES-t megrendelheti a helyi postahivatalban, vagy a postai kézbesítőnél! . Keze$KepFtMVMC MeaisMeitreri Kisebb helyiségek (turistaházak stb.) fűtésére legalkalmasabb a petróleumkályhal VESUV: Korszerű kivitel, különböző színek. Felemelhető felső loppal főzésre is alkalmas. Fogyasztás: 6 óra alatt 1 liter petróleum. Ára: 360 korona. REKORD: Különösen turistaházekba ajánlható, Billenő tükörrel irányítható hősugarak. Fogyasztás: 6 óra alatt 1 liter petróleum. Ára: 280 korona. PETREX: Elegáns, nagy teljesítőképességű. A díszes rostély felemelhető, és így főzésre is alkalmas. Fogyasztás: 6 óra alatt 1 liter petróleum. Ára: 420 korona. PETROLUX: Folyton égő, Kezelés és szabályozás nélkül működik. 4,5 liter űrtartalmú tartállyal. Fogyasztás: 10 óra alatt 1 liter petróleum. Ára: 210 korona. KATALOR: Minimális meleget biztosító benzinkályha: autók, vagy motorburkolat fűtésére. Teljesen biztonságos. 1 liter műszaki benzin majdnem 24 órára elegendő. Ára: 150 korona. Könnyű begyújtás, egyszerű kezelés és szállítás, olcsó üzemeltetési Gyártja a KOVODELNÝ PODNIK PRAHA. Megtekinthető és beszerezhető az állami szaküzletekben, ÚF-250 Q) SZÖ 4 * 1985. szeptember 18, I