Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-14 / 224. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Süllyed a neokolonialista államszövetség hajója I ondonban és Washingtonban • derült égből villámcsapásként hatott az a hír, hogy Singapore kilép a Malaysia Államszövetségből, s a jövőben önálló politikát folytató független állam lesz. Singapore a két évvel ezelőtt a kikötőállamból, Malájföldből, valamint Sarawak és Sabah volt angol gyarmatokból öszszetákolt föderáció második pillére volt, s kidőlésével az egész neokolonialista tákolmány megingott. Bár az imperialista hatalmak fővárosaiban egyelőre várakozással figyelik a fejleményeket, sehol sem tartják kétségesnek, hogy Singapore kiválásával megkondította a neokolonialista államszövetség lélekharangját. NEHÉZ SZÜLÉS UTÁN... Amikor hosszas huzavona után 1963. szeptember 16-án, két heti késéssel a hivatalosan megjelölt határidő után létrejött Malájföld, Singapore, Sarawak és Sabah nagymaláj államszövetsége, a Malaysia, több békeszerető, független ázsiai ország kormánya élesen elítélte az új hatalmi csoportosulást, mely hangzatos fedőnévvel brit neokolonialista szervezkedésként szolgált egyrészt a gyarmattartők gazdasági érdekelnek biztosítására, másrészt e földrész nemzeti felszabadító mozgalmainak féken tartására. Az sem volt kétséges, hogy a brit gyarmattartók és a SEATO fő bázisát alkotó Malaysia Szövetség elsősorban a bátor antiimperialista politikát folytató Indonézia ellen irányul. Hosszú vajúdás után, szinte megoldhatatlan ellentétekkel terhelten jött létre Malaysia, melyet Sukarno indonéz elnök már kezdetben a felszabadulásukért küzdő népekkel szemben álló „zavaros neokolonialista tákolmánynak" nevezett. Rövid történelmi fejlődés igazolta, hogy helyesen ítélte meg a helyzetet. A neokolonialista törekvések hű kiszolgálója kezdettől fogva Abdul Rahman herceg, malájföldi miniszterelnök volt, aki minden tekintélyét, rábeszélőképességét latba vetette, hogy rávegye a kiszemelt partnereket, lépjenek be a tervezett államszövetségbe. Ez érthető ls, hisz a herceget nagy gazdasági érdekek fűzték angliai megbízóihoz, másrészt az angol gyarmattartók Malájföldet szemelték ki a föderáció tengelyállamául. A második nagy hal — Singapore — Kelet Gibraltárfa volt. A kereskedő- és kikötőállamra azért volt szüksége a neokolonialistáknak, mert Singapore Kelet kapuja, ellenőrzi az áthaladó tengeri forgalmat ezenkívül mintegy ötvenezer angol gyarmati katona állomásozik az itteni támaszpontokon. Miért volt szükség további partnerekre az államszövetség létrehozásához? Hisz Malájföld és Singapore természeti kincsei így ls roppant gazdagsághoz juttatják Angliát. Ez is a régi gyarmattartó praktikával magyarázható. Az angol imperialistáknak nem volt érdekük olyan népeket összeházasítani", amelyek egységesen összefogva küzdenek a gyarmaturalom lerázásáért, országuk függetlenségéért és szabadságáért. A malájlakta Malájfölddel szemben Singapore-t nagy számú kínai lakja, találhatók Indiaiak is, Sarawakban és Sabahban pedig dajakok. A malájok és a kínaiak között nagy nemzetiségi és vallási ellentétek vannak; ezt igyekeztek kihasználni a neokolonialisták a nemzeti felszabadító harc esetleges kirobbanásának megakadályozására. Ezenkívül szívesebben alkalmaztak szorgalmas és pénzszerető kínaiakat a „lusta malájok" helyett, de ez csak másodrendű szempont volt. ... GYORS KIMÚLÁS Az államszövetség eredetileg öt államból alakult volna meg, Brunetben azonban valóságos népfelkelés tröt ki a terv ellen, ezért inkább kihagyták a nagymaláj szövetségből. Sabahot és Sarawakot azonban egy ENSZ-bizottság hamis cégére alatt irgalmatlanul bekebelezték, bár a nép később a hegyekben partizánmozgalom szervezésével válaszolt London és Kuala Lumpur akcióira. Li Kuang-ju singapore-1 miniszterelnök a tekintélyes hazai ellenzékkel dacolva eleinte a föderáció lelkes hívének bizonyult, később azonban annyira elhidegült Kuala Lumpurtól, hogy tavaly már veszélyesnek tartották és internálására is gondoltak. Mi okozta a singapore-i miniszterelnök hirtelen pálfordulását? Két szempontot kell látnunk: Malaysia a brit neokolonialisták érdekein kívül a nagymaláj hatalmi vágy érvényesülését szolgálta — természetesen a kínaiak rovására. Másodszor a tagállamok politikai és gazdasági önállóságát teljesen megbénító föderáció érzékeny gazdasági károkat okozott a singapore-i kereskedőállamnak. Singapore, mely 1819 óta angol megszállás alatt volt, 1959-től pedig belső önkormányzatot kapott, kilenc nemzetközi tengeri útvonal csomópontja. Kikötőiben évente 40 ezer hajó fordul meg. Évente 400 millió dollár értékű kaucsukot, ezenkívül ónt, fűszert, koprát, kőolajat szállít ki. Nagyon világos, hogy a 1820 000 lakosú, 880 négyzetkilométer területű kereskedő- és kikötőállam a társasországok nélkül is meg tudna élni. Viszont az államszövetség keretében mások fölözik le természeti kincseinek értékesítését. A gazdasági és politikai ellentétek Kuala Lumpur és Singapore között mindinkább kiéleződtek. A nemzetiségi torzsalkodáson kívül az is siettette Singapore kiválását, hogy nem volt hajlandó hozzájárulni Malaysia fokozott katonai kiadásaihoz. MOST MERRE? Singapore kiválását a Malaysia Államszövetségből Abdul Rahman és Li Kuang-]u kölcsönös megegyezése alapján jelentették be. Singapore elhatározása tisztán belpolitikai és gazdasági jellegű lépés; nem érinti az angolok támaszpontjait, amit Londonban megkönnyebbülve nyugtáztak. A független Singapore katonailag a jövőben is együttműködik az államszöveséggel, s tartózkodni fog minden bomlasztó kísérlettől. Felmerül a kérdés, milyen irányban fog fejlődni az új független állam? A külpolitikában nincs helye meggondolatlan jóslatoknak, annyi azonban bizonyos, hogy Li Kuang-ju politikai irányzata nem olyan konzervatív, mint a Kuala Lumpur-i politikusoké, antikommunizmusa ls enyhébb, s főként a gazdasági érdekek fogják diktálni az ésszerű politikát, hogy közeledjék szomszédaihoz. Már el is hangzottak olyan értelmű nyilatkozatok, hogy Singapore fel akarja venni a gazdasági kapcsolatokat Indonéziával, a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval is, s valamennyi néppel barátságban kíván élni. A szavak értékét majd a tettek mutatják meg. Tény az, hogy meglazult, s valószínűleg rövidesen kiesik egy láncszem az angol imperialisták támaszpontrendszeréből, mely Gibraltártól, Krétán és Máltán keresztül Adennel folytatódva TávolKeletig, a most széthulló Malaysiáig terjed. Találóan jellemezte a helyzetet a párizsi Monde: „Nagy-Britanniának az a próbálkozása, hogy egykori gyarmatbirodalmának roncsain, államszöveségeket létesítsen, nem sikerült sem Dél-Arábiában, sem Közép-Afrikában, és most DélkeletÁzsáiban ts csődöt mondott." LÖRINCZ LÁSZLÓ Virágot tessék... IUEM, nem háborús történetet akarok feleleveníteni. Elég volt belőle. Csupán címnek használtam a valamikor beidegződött, de közben meghaladottá vált menetszázad kifejezést. Az első világ háborúban a német nyelvű Marschkompanie után menetszázadnak nevezték azokat a katonai alakulatokat, amelyeket vonaton szállítottak a hadműveleti területre, majd megfelelő jármű híján gyalog men£eltették őket az arcvonalba. Aki bekerült a menetszázadba, annak számolnia kellett az „előbbutóbbal". Minap egy barátommal találkoztam, és arról beszélgettünk, ki mindenki szenderült fobilétre az utóbbi időben hasonló korú ismerőseink közül. Barátom akkor találóan megjegyezte: Hja, bennünket, 80 éven felülieket már beosztottak a menetszázadba. Ma nekem, holnap neked. Vagyis ebben a korban egyikünk sem tudhatja, mikor éri utói a végzet. Régebben jómagam is elgondolkodtam azon, milyen lesz majd egyszer az öregség. Ogy vélem — mások is akadnak talán, akik kíváncsiak erre. Felteszik maguknak vagy másoknak az erre vonatkozó kérdéseket. Ezeknek a kíváncsiskodóknak akarok néhány szóval válaszolni tisztán egyéni vonatkozásban, mert hiszen semmit sem lehet általánosítani. Ahány eset, annyi változat. Köztudomású, hogy az emberek átlagos életkora az utóbbi időben jóval kitolódott. Ennek ellenére aránylag kevés olyan hatvan éven felüli embert ismerek, aki fütyörészve ébred, egész nap bokázhatnékja van, este pedig dupla szaltóval ugrik az ágyba. Erre a nyáktörő mutatványra még kisportolt férfiak ls csak szórványosan vállalkoznak. Miért? rít, ha a villamosban „megcélzók" tekintetemmel egy légies tüneményt azzal az önámitással, hátha talál még rajtam „valamit", Mert ilyenkor a Beosztottak o menetszózodbo Mert ebben a korban — magyarán mondva —- hol elől, hol hátul fáj valami. A bukfencezést ajánlatosabb, ha a fiatálságnak átengedi az, aki nem akaf idő előtt megrokkanni. A hafdün gyengéd odaadással szerető hitves vagy élettárs egyik napról a másikra tudatára ébred megszámlálhatatlan, addig ravaszul leplezett fonákságunknak, rosz tulajdonságunknak, neveletlenségünknek. Ötször naponta felhánytorgatja az étkezés után a földre szórt mikromorzsákat, a padlón talált molekulris hamumennyiséget, a horgolt csipketerítők törvényszerű redőinek helytelen ráncbaszedését. Egy paradicsoműző arkangyal ábrázatával megjövendöli a zstradékdús étkezés borzalmas következményeit, a dohányzás romboló és az alkohol butító hatását az idősebbek szervezetére. Néha szinte megríkat a hitvesi gondoskodásnak ennyi megható önzetlensége, amelytől azután egyesek búskomorságba esnek. A HÁZASÉLET gyönyö** reitől függgetlenül egyéb tünetek is fellépnek az idősebb korosztálynál, amelyek nem mondhatók kívánatosaknak, Engem például módfelett elszomo„látomás" rendszerint testet szokott ölteni, hozzám lép, és udvariasan megszólal: — Tessék leülni, bácsit Nem kevésbe lesúftóan érintett a. múltkori eset, amikor a villamoson tolongók tömegéből egy gyönyörűséges női szempár fürkészett engem. Bármilyen hihetetlenül hangzik, igenis, engem fürkészett. Engem, az öreget, a sok fiatal között. De alig gyérült az utasok száma, tudatára ébredtem óriást tévedésemnek. Addig ugyanis csak a fejem búbját láthatta a lelkamadta, amelyet a természet dús sörénnyel ajándékozott meg. Ezt vizsgálgatta irigykedve a ritka hajzatú honpolgárnő. De amikor megpillantotta korosztályom csalhatatlan bizonyítékait, csalódottan fordult félre. Körülbelül olyan ábrázattal — bocsánat a hasonlatért —, mint ahogyan a hússal pukkadásig jóllakott kutya fordítja el diszkréten fejét, ha kenyérrel kínálják. Vannak azonban derűsebb mozzanatok is. Ugyancsak a villamosban történt, hogy rendkívül erős, kínzó köhögési roham fogott el. Az utasok egy része aggódva, mások szánakozva figyeltek szemük sar(Zsilka L. felvétele) kából, mikor térek magamhoz fuldoklásomből. Es •akkor egy velem szemben ülő, vagy hároméves kisleány mosolyogva megszólalt: — Bácsi, kérem, még egyszeri Előrehaladott asztmámból kifolyó gyötrődéseim közepette egyszer azzal „vigasztalt" egy vallásrajongó, hogy isten csak arra bocsát szenvedést, csak azt látogatja, akit nagyon szeret. Megígértem neki, hogy majd megköszönöm látogatását, ha kiköhögtem magamat, jobban örülnék azonban, ha nem szeretne ennyire. Minden szenvedésért és gyötrelemért azonban kárpótol bennünket, „menetszázadbelieket" a kiegyensúlyozottság érzete, a múlton való elmerengés, az emlékek felidézése. Ha csöndes nyárt alkonyon egyedül maradok otthon, oly jól esik a csend duruzsolását hallgatni, amely mindig újat mesél, Ha hosszabban elnézem egy jó pohár bor alját, régi arcok körvonalai rajzolódnak ki az aranysárga alapon, vagy egy álomszép szempár mered rám a kristálytiszta nedűből. Amíg befut értem az utolsó vonat, amelyről nincs leszállás, nincs megállás, mert könyörtelenül robog a Végállomás felé. E EZEN az utolsó " szerelvényen is a régi-régi nótát szeretném dúdolni — lehetőleg pohár csengés és asztaldöngetés közepette: „...ha fent leszek az égben, a szentekkel brúdert iszom én, és az angyalokat megtanítja lumpolni majd a vén legény", KOZICS EDE Hajnalhasadtával — ébresztői Tovább! Csodálatosképpen könnyebben megy a menetelés, jóllehet az idő nem változott meg. De legalább egy kicsit Jobban látni. Húsz lépésnyit előre, húsz lépésnyit hátra. — Allfl Ki vagy?! Egy héttagú előretolt partizánJárőr állítja meg őket. A járőr tagjai szemügyre veszik új fegyvertársaikat. De leginkább egy fürge, vagy tizennégy esztendős fickót, akit Balilának szólítanak. — Te mit keresel itt?! — HarcolokI — tűri fel Balila az ingét, és mutatja testén a golyó szántotta forradásokat. Kétszer sebesült... 3 A száraz levélre telepednek a kőből rakott pásztorkalylba öt helyiségének egyikében. Colle Bione hegynyeregben vannak. Lassan kipihenik magukat. Kidörzsölt lábukat masszírozzák, és szemügyre veszik első partizánholmikjukat. Tessa teleptől, ahol a partizánjárőrrel találkoztak, már csak háromnegyed óra járásnyira volt az „ő" brigádjuk, a Garibaldi-brigád parancsnokságának székhelye, Presse Garelo. Ott kiállították az igazolványukat, cigarettát és száz lírát adtak mindegyiküknek, kiegészítették fegyverzetüket, felszerelésüket, és beosztották őket egy torinói diák, Fascino vezette osztagba. A Presse Garelón megVaptak mindent, amit kívántai?. Rechtor nem kért új lábbelit. Szégyellte magát. Hogy magyarázná meg nekik, hogy a saját kurta csizmáját a partizánokhoz való átállás előtt beadta a cipészműhelybe, hogy a hegyekben rendben legyenek, addig pedig egy számmal nagyobb csizmát kért kölcsön, csakhogy a rajtaütésre hétfő helyett szombaton került sor ... A pásztorkalylba körül legalább nyolcvan partizán tanyázik, a puskáikat tisztogatják, készülődnek. Váratlanul megérkezik Fascino. Atlétatermetű, göndör hajú, magabiztos, nyílt tekintetű fiatalember. Van valakinek valamilyen kívánsága, panasza, Javaslata? Lassan és irodalmi nyelven beszél, hegy mindnyájan megértsék. — Ma éjszaka a Susa völgyében működő minden partizán, így tehát mi, a Sangone völgy partizánjai is, nagy vállalkozásba fogunk. Elfoglaljuk az egész völgyet. Néhány ezer partizán elfoglalja Santo Antoniót, Santo Ambrogiót, Aviglianót és más városokat. Az akcióban részt vesznek azok a szovjet partizánok is, akik brigádunk kötelékébe tartoznak. A brigád parancsnokának kívánsága, hogy valaki közületek is vegyen részt az akcióban. Ugyanis Aviglianóban van egy fontos feladatunk. Ki felentkezik önként? Egymásra néznek, elkomorodnak. Az éjszaka sikerült kijutniuk Aviglianóból, csak most, ebéd után pihenhettek egy kicsit, és nyomban újra megjárni azt a rettenetes utat?! Kínos zavar, kínos csend. Eh ... — Én, de velem jön Zolik és MlíCkoI Hajlandók Jönni? Igen, bólintanak. — Te meg, Nahozený, kölcsönözd a bakancsodat! — köti ki még Rechtor. Csak Nahozenýnak van bakancsa, és körülbelül akkora lába, mint neki. — Eszem ágában sincs! Otthagyod a fogad, én aztán mihez kezdfek?/ — tagadja meg dühösen a tizedes Rechtor kérését, majd fogja a bakancsát, és a sarokba húzódik vele. — Akkor eredj te! — kiált utána elvörösödve az őrmester. — Mafd bolond leszek! Még szerencse, hogy Fascino nem tud csehül! Az első veszekedés .». Rechtor zavartan húzza fel a kurta csizmát. Váratlan csend telepszik rájuk, míg csak az osztag parancsnoka tapintatosan odébb nem áll. — Mondhatom, kitüntetted magad! — áll meg Nahozený előtt Bobo törzsőrmester. — Add kölcsön neki azt a bakancsot! — Eredj a jenébe! — Vigyázz! Itt fegyelem lesz, érted! Az én parancsnokságom alá helyeztek benneteket, hiába nem fogom koptatni a számat! — ordít rá Bobo. A tizedes kelletlenül vigyázzba áll, Bobo elveszi tőle a bakancsot, és átnyújtja Rechtornak. — Ha nem akarsz engedelmeskedni, jobban tetted volna, ha lent maradsz! — támad Nahozenýra Cyril szakaszvezető, egy atlétatermetű legény Hodonín környékéről. Nahozený elvörösödött arcán egy Izom se rezdül. Csak a szemében lángol a dac. Keményfejű fickó. Szeret parádézni, imponál.ni, ügyel a felszerelésére, ruházatára ... Rechtor próbálgatja kurta csizmáját, Nahozený bakancsát nézegeti, majd gondol egyet, és odaveti a tizedes meztelen lába elé. — Parancsra nem kell... Zolik, Mlieko — indulunk! (Folytatjuk) ÜJ SZÖ 302 * 1965. augusztus -7.