Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-12 / 222. szám, csütörtök

Molnár Ferenc: Házassági reform Vonaton hallottam egyszer két urat vitatkozni a szabad szerelemről. A beszélgetésük elejét híven tudom közölni. Általánosságokban mozogtak. — A házasság Intézménye csődbe jutott, lejárta magát, lehetetlenné vállt — konstatálta az egyik. A másik ezt mondta: j í— Úgy van. =- Ezt mutatja a sok válás, j — Ügy van. — A sok szerencsétlen családi élet, botrány, gyilkosság, öngyilkosság. — Ügy van. Kis szünet után azt kérdezte az egyik „hogy mit lehetne csinálni a házasság mostani intézményével, s a másik azt felelte, hogy okvetlenül el kellene törülni. Erre természetesen azt kérdezte az egyik „hogy: ha eltörli a házasságot, mit tesz helyébe? A másiknak felragyogott az arca: — Szabadságotl Korlátlan szabadságot! A férfi ls, a nő is szabadon rendelkezik önmaga fölött, azt szereti, akit akar, addig szereti, amíg akarja! De rögtön megkapta a nehéz kérdést: — Hogy képzeli ezt bátyám a praxisban? Idáig autentikus ez a jegyzet. Áml ezután következett, annak csak a formája az enyém. A szerzői jog nagyrészt a beszélő urat illeti. A lényegét annak, amit kifejezett, híven adom vissza. Csak éppen kijavítgattam, arányossá tettem a dialógust, végiggondoltam azt is, amit ő csak pedzett, szóval, mint mondani szokták: „sajtó alá rendeztem" az okfejtését. Azt hittem valamikor egyszer jó jelenet lesz ez egy vígjátékban és jó figura ez a vakmerő reform, aki ilyen zseniális új dolgot talált fel a házasság helyett. Így azonban csak ez a dialógus lett belőle. A kérdésre, hogy hogyan képzeli a szabad szerelmet a praxisban, ezt feleli a merész újító: — Nagyon egyszerűen. Vegyünk egy példát. Egy férfi szeret egy nőt. A nő viszontszereti őt. Elhatározzák tehát, hogy együtt fognak élni. A másik vállat von: Mi az, hogy: „Együtt fognak élni?" — Ha egy egészséges férfi és egy egészséges nő szereti egymást, legfőbb vágya együtt lakni, együtt tölteni a napot és az éjszakát. Tehát összeköltöznek és szeretik egymást. Büszkén vallják, hogy egymást választották. Tudtára adják az egész világnak, hogy ők együtt vannak. — Hogyan adják tudtára ezt a világnak? Mindenkinek, akivel találkoznak, elmondják? — Nem. Egyszerűen beleteszik az újságba. — Jó, akkor én beletehetem az újságba, hogy együtt élek X. Y. kisasszonnyal, még akkor is, ha az a kisasszony nem akar velem élni. — Ezen nagyon könnyű segíteni. Mind a ketten kijelentik, hogy egymáséi akarnak lenni. Ezt kijelentik. f— Az újság szerkesztője előtt? — Nem. Hát hol? — Valami olyan személy előtt, aki ezt nem felejti el és később, ha valaki kérdezi, „kivel él együtt X. Y. kisasszony" — meg tudja mondani, hogy — mondjuk — Szabó úrral. —- És az a személy a fejében tudja tartani majd ezt a sok urat és kisasszonyt, aki naponta elmegy hozzá ilyen bejelentést tenni? KULTURÁLIS HÍREK • A prágai Színjátszó Klub előadásait az új évadban filmrendezők rendezik majd. O'Casey komédiájának próbái (Nyárilak agglegények számára) J ifi Krejfiík rendezésében már most is folynak. A darabban játszó színészek véleménye szerint, Krejčík filmjeihez hasonlóan, a színpadon is nagyon jó, segítőkész rendezőnek bizonyul. • Egy újabb amerikai „szuperfilm": A biblia özönvízl jeleneteinek képeit Vojvodinában forgatják. John Huston rendező és a film operatőre Jugoszlávia árvízsújtotta vidékein készíti a felvételeket. • Rolf Hochhut nyugatnémet drámaíró világszerte oly nagy visszhangot keltett színműve: A helytartó a tél folyamán hazánk színpadain is bemutatásra kerül. Prágában a Nemzeti Színház, Bratislavában Z. Jesenská és J. Rozner fordításában a Szlovák Nemzeti Színház mutatja be a darabot. Az előadások megkezdése előtt, valamint annak szüneteiben a művet könyvalakban is árulni fogják. — Nem. Mondjuk: vesz egy nagy könyvet és abba mindig beleírja a neveket és a dátumot. — Ez igen okos és praktikus újítás, belátom. — Igen. Bizonyos rendet azért meg kell tartani! Hiszen nem vagyunk állatok. Már most az Ifjú pár együtt él, szereti egymást, segít egymásnak a munkában, ápolja egymást ha beteg, satöbbi. — Nos, és mi történik, hogy ha például a fiatal nőt valaki felszólítja, hogy éljen vele együtt, mert ő szerelmes belé. — A fiatal nő egyszerűen azt váloszolja: „Nem akorok önnel együtt élni, mert már együtt élek Szabó úrral." — Ez fárasztó lesz, ha naponta tízen-húszan kérdezik a hölgytől, hogy szabad-e még. Pedig szép aszszonynál ez elő fog fordulni. Nem viselhetne az a hölgy valami jelet, amiről mindjárt megtudnák, hogy le van foglalva? — Ez elől nem zárkózom el. Ez praktikus. Viselhetne valami címet. Az Ilyen nőt, mondjuk, másként szólítanák, mint azt, aki nem él együtt egy férfivel. — Ez már okos. Igazán merész és helyes újítás. >— Sőt még tovább ls megyek: addig, amíg egy nő egy férfivel együtt él, a megszólításhoz mindig hozzá lehetne tenni ama férfi nevét, akivel együtt él. — Hogyan? Akkor így kellene szólítani ezt a hölgyet: „Jó napot, Szabó úrral együtt élő társ-hölgy?' —• Nem. Ez nagyon hosszú. De van egy ötletem. Meg lelTet ezt rövidíteni. Ezt lehet mondani: „Jónapot, Szabó úr nője?" Vagy rövidítve: „Jónapot, Szabőné!" «— Nagyszerű és milyen nyílt, becsületes ötletl A nő úgyszólván viselné annak a nevét, akivel együtt lakik. — Ogy van! — El vagyok ragadtatva. Na és mi történnék, ha például a férfi megunná a nőt és egy másik nővel akarna együtt lakni? — Egyszerűen elmenne a nőtől és összeköltözne a másik nővel. — És ha Szabóné ezt nem akarná? ' — Ez kissé megnehezítené a dolgot. Szabó úrnak be kellene bizonyítania, hogy oka volt elmenni a nőtől. Elvégre nem vagyunk állatok, hogy például egy hisztérikus férfi vagy egy hisztérikus nő mindennap egy másikkal költözködjék össze. Valami kis rendet azért kell tartani. — Tehát? " Ha Szabó úr el akar menni a lakótársától, előbb elmegy ahhoz az emberhez, aki akkor egy nagy könyvbe beírta őket és azt megkéri, hogy a nagy könyvből törölje ki őket. — Nos, és ha Szabó úr élettársa Is elmegy ehhez az emberhez és arra kéri, hogy ne törölje ki őket, mert ő szereti Szabó urat és tovább is együtt akar vele élni? — Nagyon egyszerű: egy elfogulatlan embernek kell dönteni köztük. — És k! legyen az az ember? — Megállapodnak ketten egy okos és tŕsztességes emberben. — És ha nem tudnak megállapodni? — Akkor... mondjuk... talán az állam jelölje meg azt a személyt, aki eldönti, tartoznak-e tovább ls együtt lakni vagy nem. Nagyszerű! Csodálom az ön elméjének gyorsaságát. A legnehezebb kérdésekre Is rögtön, szinte gondolkodás nélkül találja meg a választ! Bár, azt hiszem, hogy akkor az államnak mindennap több száz személyt kell kijelölnie, aki az Ilyen kérdésekben döntsön. Ez nagyon komplikált. ~ Erre is van egy ötletem. Az állam jelöljön meg néhány Ilyen okos személyt és aztán mindig azok döntsenek; minden nő és férfi ezekhez menjen döntésért. Ennek még az az előnye Is meglesz, hogy az Ilyen személy bizonyos Idő alatt nagy gyakorlatra tesz szert és minél öregebb lesz, annál okosabban fog dönteni. — Elragadó! ön csak úgy ontja a merész új reformokat! Kíváncsi vagyok, mit talál ki arra, hogy kié legyen kettőjük közül például eey kis ház, amit közösen vettek —, ha szétmennének egymástól. — Ezt ls az az állami bizalmi személy döntené el. — Brávó. No most egy nehéz kérdés. Ha gyermekük születik és ők szétmennek, melyik nevelje tovább a gyermeket? — Az állam. — De ha például az anya nem akarja az államnak adni a gyermekét? Lehet őt erre kényszeríteni? Hol van itt a szabadság? >— A kérdés helyes. De ezt sem nehéz megoldani, csupán egy kis genialitás kell hozzá. Ugyanaz az állami bizalmi személy, aki eddig a többi dolgokban döntött, döntene ebben ls. —Kápráztató, milyen villámgyorsak az ötleteil • — Köszönöm a bókjait. De mindezt nem azért mondtam el, hogy ön előtt ragyogtassam az eszemet, hanem azért, mert be akartam bizonyítani, milyen elavult a házasság mai rendszere és milyen könnyű e helyett valami sokkal okosabb, praktikusabb és egészen új dolgot kitalálni. Csak szív, ész és merészség kel hozzá. — És gondolja, hogy ötletét keresztül lehetne vinni a praxisban is? —Nem hiszem. Jegyezze meg, barátom: az emberiség mindig irtózik a reformoktól, az új eszméktől. De egy dolog vigasztal engem: hogy lassú fejlődés útján az emberiség mégiscsak el fog jutni ebben a kérdésben ahhoz a megoldáshoz, amit most itt ön előtt volt szerencsém kifejteni. A Cseh Paradicsom - minden évben a turisták tízezreinek célpontja. Képünkön: A vežáki völgy egy része a halastó melletti sátortáborral. (CTK e Pich felvétele) AZ IFJÚSÁG ÉS A SZABAD IDÖ FELTÉTELEZHETŰ-E, hogy a fiatalok unatkoznak, nem tudják mit kezdjenek szabad idejükkel? Ha akadnak is ilyenek, a legtöbben megbecsülik azt a néhány órát, amikor kikapcsolódhatnak a munkából, a tanulásból; bizonyára szívesen meghosszabítanák a napnak ezt a legkellemesebb részét. Otakar Nahodil szociológus, a tudományok doktora, a prágai November 17. Egyetem docense egész munkásságát a fiatalok problémái vizsgálatának szenteli. Kitűnően ismeri a mai fiatalok lelkületét, gondolkodásmódját. Sokéves kutatómunkájának eredményeiről, tapasztalatairól beszélve ezeket mondja: — Nálunk az Ifjúság nem alkot szociális csoportot, és ezért nem általánosíthatjuk vele kapcsolatos megfigyeléseinket. Mindössze kor szerinti csoportosítása helyén való. Az Ifjúság a társadalomnak abba a csoportjába tartozik, mely felkészül az életre, hogy folytathassa a felnőttek megkezdett művét. Jellemének kialakulása az adott okjektív szociális-gazdasági feltételektől, vagyis attól függ, milyen életkörülmények vannak rá hatással. Ghanában például más viszonyok között élnek a fiatalok, mint az USA-ban vagy nálunk. Ezek a különbségek természetesen befolyással vannak jellemük, gondolkodásmódjuk alakulására. Ha az ifjúságot az egyes korosztályok szerint csoportosltjuk, mindenekelőtt feltűnik, hogy ma a fiatalok sokkal hamarább kinövik gyermekcipőjüket, hamarabb kerülnek serdülőkorban, mint azelőtt. Ez a jelenség a lányoknál sokkal szembeötlőbb, mint a fiúk esetében. Oka nemcsak rohamos fiziológiai fejlődésükben keresendő, de korunk fejlett technikai vívmányaival, a környezet műveltebb voltával is magyarázható. Ma minden téren tájékoztatjuk, felvilágosltjuk őket, amiben nekünk gyermekkorunkban nem lehetett részünk. Természetesen, hogy ezek a felvilágosítások nem minden esetben hatnak kedvezően a fiatalokra. Sokszor meg sem értik őket, vagy pedig annyira erős benyomásokat keltenek bennük, hogy fiatal agyuk képtelen feldolgozni a hallottakat. A további kedvezőtlen és egyben veszélyes következmény, hogy a kapott széles körű tájékoztatásokat felületesen ítélik meg, s esetleg gépiesen elfogadják őket. Ez aztán feltétlenül kényelemszeretethez vezet; ha pedig ezt megszokják, akkor ez szabad idejük beosztásával kapcsolatban problémákat idéz elő. MOSTANÁBAN sok szó esik a szabad időről. Hogyan töltsék azt a felnőttek és fiatalok célszerűen, úgy, hogy pihenjenek is, de mégse herdálják el feleslegesen szabad idejüket. — Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a munkában eltöltött idő és azok között az órák között, amelyeket nem töltünk munkával — véli a szociológus. Ez utóbbi elsősorban a rendszeres alvásra és táplálkozásra, továbbá a munkába és a munkából vezető útra szánt idő, mely sokszor naponta néhány órát is igénybe vesz. Ide tartozik még a higiéniára, a háztartásra, a gyermeknevelésre, személyes ügyeink intézésére, sőt a foglalkozásunkból eredő köztevékenységre, műveltségünk és Szakképzettségünk gyarapítására fordított idő is. A szabad idő ennek a munkával nem töltött időnek egy része, mely nemcsak a szervezet regenerálására, felfrissítésére szolgál, de pihenésre, pszichológiai és fizikai tulajdonságaink, képességeink harmonikus fejlesztésére ls. Az Ifjúság rendelkezésére állő szabad idejét akkor használja ki a legcélszerűbben, ha hozzászokik, hogy egy részét rendszeresen a kultúrának szenteli, s ezzel életszükségletévé válik a kultúra. Ennek az eredménye csakhamar megmutatkozik a Jellem formálódásában: minél műveltebb, kulturáltabb valaki, annál inkább ébred tudatára társadalmi és erkölcsi kötelességeinek. És ha ez így igaz, akkor e tétel fordítottja is érvényes: minél kevésbé kulturált valaki, annál kisebb mértékben észlelhetők nála a társadalmi és erkölcsi gátlások, annál kevésbé kifinomult érzelmi világa, és persze könnyebben kerülhet összeütközésbe a törvénnyel is. Maguk a fiatalok ls azt tartják, hogy a huligánok kisebbségi érzettel küzdő, unatkozó, kulturálatlan fiúk és lányok. Komplexumaikat azzal Igyekeznek leküzdeni, hogy mindenképpen igyekeznek kitűnni társaik közül. Ha ez az igyekezetük pozitív mótíon csődöt mond, akkor legalább erőszakkal, gorombasággal és ököllel hívják magukra a figyelmet. És e patológikus jelenség oka? A fiatalok saját bevallása szerint többnyire a hiányos nevelés, a rossz környezet, a szülők feldúlt házasélete, mely feltétlenül bomlasztóan hat erkölcsükre. Mondottuk már, hogy a fiatalok akkor töltik szabad idejüket a leghasznosabban, ha annak nagy részét kulturális érdeklődési körük kielégítésére fordítják. Ezen a tSren Igen nagy jelentőségük van a kultúra és tájékoztatásokat nyújtó eszközöknek. Nahodil elvtárs személyes kutatásai során megállapította — és ez a szociológiai nevelés pozitív eredményének tekintendő —, hogy például a sajtó az ifjúság körében sokkal népszerűbb, mint a felnőttek között. A 4376 megkérdezett fiatal közül azoknak csupán 0,8 százaléka nem olvas egyáltalán és csak 5.1 százaléka olvas néha újságot. Az is kitűnt a kutatások során, hogy a fiúk érdeklődése a napisajtó iránt élénkebb (65,1 százalék), mint a lányoké (44,9 százalék). A lányok viszont inkább a folyóiratokat, a képeslapokat kedvelik. MI A FIATALOK VÉLEMÉNYE a rá dióról? — Az ország 8 kerületében megkérdezett 4376 fiatalnak mindössze 1.2 százaléka nem hallgat rádiót. Azokon a fiatalokon kívül, akik csak ritkán érdeklődnek ezen szórakozás iránt (3,9%), a többiek állandó hallgatóknak számítanak, és nagy érdeklődést mutatnak bizonyos műsorszámok iránt, elsősorban persze a tánczene és más szórakoztató műsorok iránt. Utánuk a rádiójátékok és a folytatásos olvasmányok következnek. A sportközvetítések is nagy népszerűségnek örvendenek. A televízlót a megkérdezett fiatalok 95 százaléka kíséri figyelemmel. Ezeknek 58,6 százaléka otthon élvezi, a többiek a szomszédoknál, barátoknál, vagy az iskolában, esetleg klubhelyiségekben nézik. Ez az eredmény is ipeggyőzően igazolja, hogy nálunk a televízió az ifjúságra befolyást gyakorló kulturális tömegeszközökkel összehasonlítva a legműveltebb államokkal vetélkedik. A legkevésbé kedvelt műsorok közé a komoly zene és a műveltséget terjesztő adások tartoznak. Az általános érdeklődés középpontjában az említettek mellett azonban mégiscsak a mozi áll. Az ifjúság mindössze 0,4%-a nem jár moziba. Legnagyobb részük szintén megválasztja az ízlésének megfelelő filmeket, melyek között az első helyen a vígjátékok és groteszkek szerepelnek, majd a kalandés detektívfilmek következnek. Igen nagy az érdeklődés az ifjúság mai életét tárgyaló filmek iránt is, amelyekben a fiatalok önmagukra, a saját életükre ismernek rá. Nahodil elvtárs fenti észrevételei túlnyomórészt örvendetesek. Ám azt sem hallgathatjuk el, hogy a kultúrának nem minden ága vonzza egyformán az ifjúságot. így például aligha beszélhetünk az Irodalom, a színház, a hangversenyek általános népszerűségéről a fiatalok körében, akik a kötöttséggel járó szervezett kulturális tevékenységet nem kedvelik. Ezzel indokolható talán csekély érdeklődésük az ifjúsági alkotóversenyek iránt is. A SZABAD IDÖ célszerű kihasználása, amint látjuk, továbbra is egyike a fiatalok legbonyolultabb, legégetőbb problémáinak, mert a tapasztalatok szerint az gépiesen nem szervezhető meg. A fiatalokat előrelátással és érzéssel úgy irányítsuk, hogy élvezzék szabad Idejüket, amikor ls az üdülésen és sportoláson kívül a kulturális és a szórakozás iránti igényeiket is kielégíthetik. Természetesen a fiatalok érzelmi világának követelményei sem téveszthetők szem elől. Amint látjuk, az ifjúság szabad idejének megfelelő kihasználása olyan probléma, amelynek mielőbbi megoldásához a szülők, a pedagógusok, a tudományos dolgozók és a társadalmi szervek segítségére, felelősségteljes irányítására van szükség KARDOS MARTA 1965. augusztus 12. * (JI SZÓ I