Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)
1965-08-12 / 222. szám, csütörtök
M™ ' s hittem volna, milyen egyszerű dolog kémmé válni. Például: rokoni látogatásra utazom külföldre, és beszerveznek; vagy: sok sok év után ellátogat hozzám a Nyugaton élű rokonom, és beszervez A titok titok marad, nincs mitől félnem, hiszen ezrével járnak hozzánk a külföldiek, és ezrével utaznak tőlünk külföldre. Hála az egyre növekvő idegenforgalomnak, gyanútlanul dolgozhatok, és ami a legfontosabb, szép pénzt kereshetek ... Elgondolkoztatnak ezek az emberek. Az újságokban ők is olvashatták a kémek elítéléséről szálé híreket; nem lehetnek annyira együgyűek, hogy ne tudnák: a jegenyefák nem nőnek az égig. A közmondást ls jól ismerik: addig jár a korsó a kütra, míg el nem törik; vagyis az ügynö kök útja a börtönbe vezet! És mégis sokan vállalkoznak a veszélyes feladatra. Miért? Kalandorok lennének? Családos emberek, gyermekeik vannak, a munkahelyükön megbecsülik őket. Vagy lelkük mélyén ellenséges magatartást tanúsítanának rendszerünkkel szemben? Bizonyára ők is olvassák a kémregényeket, csakhogy nem okulnak belőlük. Hisz még a legképzettebb, legóvatosabb kémek sem tevékenykedhetnek hosszú ideig, előbb-utóbb leleplezik őket. Így van ez nálunk is. Állambiztonsági szerveink nem hagyják fiket sokáig szabadon futni. És mégis . . .1 Vakon hinnének az imperialista kémiigynökségeknek? Azzal bíztatják őket, sosem derUlhet ki a titkuk! Könnyű nekik azt mondani, és dollárt, márkát ígérni a hírekért. Csak akadjon valaki, aki számukra dolgozzon! A titkos felderítő tevékenység nem szünetelhet. Minden érdekli őket, ami nálunk törtéoik. A vereségek sorozatától sem riadnak vissza. Ha lebukik száz ügynök, bevetnek kétszázat. Az egyszerű emberekre vetik kí a bálójukat. A modern kémke dési eszközök korszakában sem nélkülözhetik őket. Nem adnak a kezük be órának álcázott lehallgatókészüléket, fényképező öngyújtót, cigaret tacsomagba rejtett adóberendezést, nem oktatják ki őket a csillárba helyezett kis TV-kamera kezelésére, vagy arra, hogy figyelemmel kö vessék az országutakon száguldó autó elUlsó részébe szerelt érzékeny készülék jeladását, mely atomfegyverek közelségére figyelmeztet. Megelégszenek azzal, hogy ezek a „sorkatonák" csupán a szemükkel és fülükkel „térképezzék a helyzetet". De kik legyenek a közöttünk gyanútlanul mozgó, egyszerű, szürke emberek, akik rendszeresen küldenék a híreket? Számtalan próbálkozás volt már, de minden csődöt mondott: lebuktak a csoportos szervezetek, lebuktak az egyének. Az utóbbi években a kémszervezók a rokonokra, a turistákra specializálják magukat, abban a reményben, hogy kémelhá rítóink nem jönnek a nyomukra, hiszen nem figyelhetnek egyszerre több ezer embert. Állambiztonsági szerveink azonban résen vannak. Készségesen elmesélték egy-két leleplezett akció történetét. Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimininitiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii Eladom az unokatestvérem PÁRIZSI JEGYZETEK nekről az unokatestvérével, amikor egy jó hírért száz dollárt is kaphat?! A hal tehát horogra akadt. H. N. legközelebbi, negyedik útja alkalmával tudatta unokatestvérével, hogy ezentúl a MIS központjával kell fenntartania a kapcsolatot, ugyanis feltűnő lenne, ha a hírekért havonta Bratlslavába kellene utaznia, sok hír Időszerűségét értékšt Is veszti, ha nem közölheti azonnal a központtal. I. D.-nek ez sem okozott fejtörést. Veszélytelen munka — gondolta. Kapott egy titkos címet, egy müncheni asszony címét, akinek rendszeresen küldhet! titkos írással írott kémhíreit. Fedőnevet is kapott: János. Feladónak mindig egy János keresztnevfl embert kell feltüntetnie. Hogy ki legyen ez a János? A telefonkönyvben rengeteg címet talál! Ha a levelek gyanút keltenének, a detektívek nyomozzanak a Jánosok után! H. N„ amint visszatért Ausztriába, azonnal levelet küldött rokonának. Őrizze meg ezt a levelet, mert a titkosíráshoz szüksége lesz rá. Ez lesz a másolópapír. A segítségével írott szavakat csak a meleg hatására lehet előhívni. Ha sürgős és igen komolv katonai hírei lennének, János aláírással küldjön táviratot a müncheni címre. Jelszavas táviratot. Néhány jelszó ízelítőnek: Nagyanyó — idegen hadtest érkezett az országba. A távirat így szól: pl. Banská Bystricán megbetegedett a nagyanyám. Azt jelenti: Banská Bystricára Idegen hadtest érkezett. Nagyapa — a szabadságolt katonákat, tiszteket sürgősen visszarendelték Apa " általános mozgósítás. — Bátyám => szigorítják a határ, a katonai objektumok, középületek őrzését. Nagybácsi — kitört az ellenforradalom ... Halhatatlano kk özött N' [IMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllI Ä Bratislavából származó H. N. mérnök Salzburgban lakott. 1956-ig amerikai megszálló hadsereg helyi parancsnokságának személyzeti osztályán dolgozott. Barátkozott a tisztekkel. A „hazai" kapcsolatokról sem feledkezett meg. A városukban is működött a Charitas. Az emberszeretetet hirdető szervezet vezetőjét, Šumichrast nevű szökevény papot is a barátjának mondhatta. És eljött az« a nap, amikor Ausztriát elhagyták a megszálló hadseregek. Elmentek az amerikaiak is, átkeltek a határon túlra, Nyugat-Németországba. H. N.-ról azonban nem feledkeztek meg. Hosszabb idő múlva az egyik civilbe öltözött tiszt Salzburgba látogat, hogy felelevenítse a régi jó barátságot, s hogy látogatásának foganatja is legyen, „elintézte", hogy egykori munkatársuk az említett szervezet útján anyagi és pénzügyi támogatást kapjon. Azt nem kell titkolnunk, hogy az illető felderítő tiszt volt, és nem azért kereste fel H. N.-t, hogy a családi élet szépségéről tárgyaljon vele. Nyugat-németországi állomáshelyéről turistaként járt Ausztriába. Rendszeresítette látogatásait. Először puhatolódzott, hol élnek H. N. csehszlovákiai rokonai, mit tud róluk.? H. N. csak neveket és bizonytalan címeket mondhatott, mert a háború óta senkivel sem tartott fenn kapcsolatot. A Military Intelligence Service tisztje egy alkalommal kirándulásra hívta salzburgi barátját, beültette autójába, s egy nyugat-nSmetországi kis határvárosba vitte, ahol hivatalosan ls megbeszélte vele az együttműködés formáit és anyagi előnyeit. Biztosította H. N.-t: semmilyen veszély nem fenyegetheti, csupán egyszerű rokoni látogatásra kell Bratislavába utaznia. Miért ne látogathaná meg a sok-sok éve nem látott unokatestvérét? Erre a célra több ezer schilinget adott, hogy mielőbb elintézze a kiutazási engedélyt. Útjának célja: a Csehszlovákiában élő rokonok, ismerősök meglátogatása, pontos címük megállapítása; s annak megérdeklődése, hol dolgoznak, milyen funkciót töltenek be a munkahelyükön, milyen a politikai nézetük, családi, anyagi helyzetük, s hogy tekintenek Nyugatra; és főleg: alkalmasok-e kémtevékenységre?! H. N. két napra Bratislavába látogatott. Megtalálta unokatestvérét, I. D. mérnököt, akivel 1938-tól 1943ig együtt tanult a bécsi gimnáziumban. Meglepődve ismertek egymásra, s örültek a találkozásnak. Te még élsz?! S mint ilyenkor szokás, kérdés kérdést követett, mit csinálsz, hol dolgozol, hogy vagy megelégedve az új rendszerrel? I. D. osztályvezető egy nagy gyárban; káderanyagában sehol sem szerepel, hogy az apja exponált fasiszta volt. Élvezte a népi demokratikus rendszer előnyeit, szorgalmasan tanult, a CSISZ-ben tevékenykedett, elvégezte a főiskolát, mérnök lett. Mégis elégedetlenkedett. Mások előtt nem vallott érzéseiről, de váratlanul felbukkanó unokatestvérével nyíltan beszélt. H. N. visszatérve Ausztriába részletesen beszámolt útjáról az amerikai felderítő tisztnek. Mindent elmondott az unokatestvéréről. I. D. mérnök kész főnyeremény! Megkezdhetik az embervásárt! H. N. eladja az unokatestvérét. Gyakran utazott a Német Szövetségi Köztársaságba, hogy az amerikai tiszt elkészítse a második útra. Most már komolyabb feladatokat kapott: szoros kapcsolatot kell létesítenie a rokonaival, ismerőseivel; a velük folytatott beszélgetés során terelje a szót a gazdasági, politikai helyzetre, hogy minél több bizalmas adatot csikarhasson ki tőlük; készítse elő a feltételeket a kémtevékenység megkezdésére. Elsősorban I. D. mérnökre vesse ki a hálót. Tudakolja meg, milyenek a Csehsziovákiából Magyarországra való utazás lehetőségei, s milyen okmányokra kellene szert tenniük? H. N. sikeresnek mondhatta a második útját is. Őszintén beszélt unokatestvérével, nem titkolta el, hogy ötvenhatig az amerikai megszálló katonaságnál dolgozott, s azóta is fenntartja volt kenyéradójával a kapcsolatot. Mellékesen megjegyezte, bizonyos adatokért szép pénzt fizetnek. I. D. mérnök habozás nélkül válaszolt a rokon kérdéseire. H. N. megígérte unokatestvérének, hogy a Tuzex útján „ajándékot" kap, legközelebbi útja alkalmával pedig részletesebben „elbeszélgetnek". I. D. mérnököt megnyugtatta, senki sem tudhatja meg, miről társalog a titokban tartott rokonával. H. N. második útja után a MIS központja egy másik tisztet bízott meg salzburgi ügynökük Irányítására, aki megkezdte az új hálózat kiépítését. I. D.-én kívül értékes adatokat szerzett egyik Ismerősétől T. K.-től ls. Rövidesen újra Bratislavába látogat, hogy unokatestvérét végleg rávegye a kémtevékenységre. J. D. mérnök elégedetlenségét fejezi ki a rendszerünkkel szemben, hajlandónak mutatkozik az „együtt működésre", különösen katonai jellegű adatok gyűjtésére, melyeket H. N. legközelebbi útja alkalmával kellene átadnia. Nem kerül pénzbe, széles az Ismeretségi köre, s a sző elszáll. Miért ne beszélhetne ilyeI. D. néhány nap múlva levelet kapott az unokatestvérétől. Villanyfőző felett előhívta a titkos üzenetet: Mária néni elvárja, hogy mielőbb levelet írsz neki... Minden hír száz dollár! Letétbe helyezik egy nyugati bankban! Gyártania kell tehát a híreket! Gyűjti az adatokat. Jó ismerősei, barátai bizalommal vannak iránta. Munka után az üzemben maradt, „túlórázott" — Irta az első titkos levelét. Odahaza ezt nem tehett meg, fiatal felesége nem tudott a titkáról. A„ túlórát" hivatalosan is bejegyezte, az is nShány koronát hoz a konyhára. Első levelében egyik fegyvergyárunk kapacitásáról adott számot. Sietett a második levéllel. Egy nappal később arról tudatja a MIS központját, hová helyezték át Bratislavából a hidászalakulatot, közölte a katonák létszámát, a parancsnokok nevét is, és nem feledkezett meg a műszaki felszerelésről sem. Az adatokat a hadgyakorlatról visszatérő ismerőseitől szerezte meg. Két nappal később újabb levelet írt. Mint a vallatás során kitűnt, a berlini helyzettel kapcsolatos kiagyalt hír volt. A negyedik levélben a tankgyártásról írt. És nem telik el egy hónap, amikor letartóztatták. A zsebében megtalálták ötödik üzenetének anyagát, a Dimitrov Üzem termeléséről és kapacitásáról szóló adatokat... A letartóztatása utáni napon levelet kapott Salzburgból. H. N. a szokásos úton közölte vele: azonnal szüntesse be a müncheni titkos cím használatát, s míg nem kap újabb titkos címet, szüneteltesse a híradást. Egyúttal figyelmeztetik unokatestvérét: rövid időközökben ne küldjön annyi levelet, mert gyanússá válhat a csehszlovák hatóságok előtt; megelégszenek, ha havonta egy vagy két hírt közöl velük... A felesége a biztonsági szervek segítségét kéri, hngy valahol elhelyezkedhessen, mert ki bízna egy kém feleségében? Az asszony nem tudott a férje tevékenységéről. Rövidesen munkát kapott. I. D. nem nyugodott, ha őt elfogták, tartóztassák le az unokatestvérét isi A fogságban is „folytatta a kémtevékenységét", leveleket küldött és leveleket kapott. Kémelhárítólnk asztalán gyűltek a bizonyítékok. Amikor tisztában voltak a kémügynökség céljaival, munkamódszereivel, I. D.-nek lehetővé tették, hogy rokoni látogatásra hívja meg az unokatestvérét. A gyermeke most tölti be az első évét, jó alkalom! A felesége ls aláírta a levelet, szeretettel várják a rokonukat. H. N. nem késlekedett, a feleségével együtt szálloda előtt unokatestvére helyett útra kelt. Nagy csodálkozásra a kémelhárítólnk fogadták a MIS ügynökét ... PETRÖCI BÄLINT ľ |em szívesen járok temetőbe, az élet, a munka, a mindennap kérdései, gondjai annvira lefoglalnak, hogy alig van időm rá, hogy a halálra vagy a temetőre gondoljak. Ezúttal azonban más volt a helyzet, olyan írók nyomait kutattam, akik rég nincsenek már az élők sorában, mégis halhatatlan alkotásaik révén elevenebben élnek ma, mint életükben. Soha Balzacnak, vagy Heinének annyi olvasója nem volt, mint most. Ezért úgy döntöttem, hogy megtekintem örök nyugvóhelyüket, azt a kis földterületet, ahol hamvaikat elhelyezték. Ezenkívül meg akartam nézni a híres kommünárok falát, ahol a kommün utolsó napjaiban a reakció vérszomjazva kitombolhatta magát. Először a Montmartre temetőbe mentem. Valóságos kisváros bontakozott ki előttem, aszfaltozott utcákkal. Itt nem sokáig időztem, mert rövid keresés után ráakadtam Heine sírjára. Tisztelegve álltam előtte néhány percig. Arra gondoltam, senki annyi iróniával, gúnnyal nem ostorozta a német vaskalaposságot, mint ő. Versben, prózában, újságcikkekben harcolt a német militarizmus ellen, és igazi forradalmárhoz méltón, megalkuvást nem ismerve vállalta a száműzetést, az emigrációt, hogy figyelmeztesse a világot arra a veszélyre, melyet a német reakció rejt magában. Itt, Párizsban érte utói a halál. Sírköve fehér márványból készült s a múlt század végén állították fel. A sírkő tetején a költő mellszobra áll. Színes élő virágok, porcelánból készült rózsák, nefelejcsek díszítik emlékművét. A sír tiszta, gondozott és a mögötte hervadó virágok bizonyítják, a költő tisztelői állandóan gondoskodnak arról, hogy sírhelyét mindig friss virággal díszítsék. A sfrkövön egy könyv és babérkoszorú van, a keresztet hársfa helyeftesíti. Talpazatán halhatatlan költeményeinek néhány sora olvasható. Együtt nyugszik Itt feleségével, egykori cselédjével akit' később feleségül ve\t, s aki élete utolsó leheletéig ápolta az évek hosszú során át fekvő beteg költőt. Innen ered Zangvil híres Heine-életrajzának a címe is, A matracsír költője. Az igazi meglepetés azonban a másik, a Pöre Lachaise temetőben ért. A temető utcái kövezettek, hatalmas, dúslombú gesztenyefák szegélyezik őket, árnyékuk részben a sírokra, részben az útra esik. A temetőnek gondozói is vannak, akik halombaseprik a hervadt virágokat és rendben tartják számozott utcáit. "érképpel a kezemben indultam el, hogv felkutassam Balzac sírját. Útközben más hírességek sírját ls megnéztem. Többek között Mussetét is. Egyszerű sírköve van, négysoros versszakasz olvasható rajta, utolsó kívánsága. Fűzfát kért a sírja mögé, és ezt a kérését teljesítették. Amikor ott jártam, éppen öntözték. Utána Sarah Bemard, a francia tragika örök nyugvóhelyét néztem meg. Sírkövét poros művirágok díszítik. Egy holland családdal találkoztam ott, tizennyolc éves lányuk is velük volt. A fiatal lány szomorúan nézte a nehéz követ, bizonyára arra gondolt, ha valaki meghal, nem használ neki még a dicsőség sem. A halál elvégzi a maga dolgát. Aztán egy pillantást vetettem Wilde Oscarnak, a Deprofundis szerzőjének a sírjára. Hatalmas négyszögletes modern alkotás a sírkő. Hátlapjára oda van írva, hogy egy női tisztelője helyeztette el a költő sírjára. A kő csupasz, még művirág sem díszíti. Végül a negyvennyolcas utca elején ráakadtam Honoré de Balzac sírjára. Sírkövén ott a nemességet jelentő „de" szócska, melyet önkényesen a nevéhez ragasztott. Neje, aki lélekben még életében elhagyta, a sírban vele nyugszik. A sírkövön bronzból készült hatalmas könyv, rajta lúdtoll. Sem a könyv, sem a lúdtoll nem mond sokat és márványfeje, amely ott magaslik a sírkő csúcsán, sem mond sokat. A közönséges duzzadt arc inkább egy jól táplált polgár, mint egy alkotó arca. Ez a fej késztetett arra, hogy később megnézzem Rodin Balzac-szobrát. Kellett, hogy lássam az igazit, a gyötrődőt, hogy elfeledjem a semmitmondó, simára vasalt arcvonásokat. Ami vigasztaló volt Balzac sírjánál, az az élő virág volt. Vörös, fehér és tarka virágok díszítették és árasztották az illatot annak az óriásnak emlékére, aki hatalmas regényciklusában egy külön világot alkotott. A meglepetés akkor ért, amikor a sírok között felfedeztem a mauthauseni emlékművet, amely szürkés fehér kőből készült. Lépcsőzetesen emelkedik a magasba, és a lépcsők alján meztelen, csontvázzá fagyott deportált görnyed. Hatalmas nehéz kő nyomja a vállát, szinte roskadozik az elviselhetetlen teher súlya alatt. Az emlékművön fel van tüntetve hány deportáltat végeztek kl a németek gázzal, akasztással és golyóval. Az is a kőbe van vésve, hogy a 12 500 francia deportált közül a nácisták tízezret elpusztítottak. A mauthauseni emlékműtől néhány lépésnyire a ravensbrücki emlékmű ágaskodik a magasba. Nincs szöveg rajta, mindössze a koncentrációs tábor neve és két hatalmas öszekulcsolt, megkötözött kéz hívja fel a járókelők figyelmét a fasiszták irgalmatlanságára, embertelenségére. két emlékmű között francia ellenállók, partizánok nyugosznak, katonák és diákok, akik hősiesen harcoltak az ellenállási mozgalomban, s akik ebben a harcban életüket vesztették. A tömegsírt virágok díszítik. Amikor ott jártam, egy anya helyezte virágait a fia nyugvóhelyére. Nem sírt, feketében sem volt, de hallgatag, szomorú arcán, a gyászos mozdulatain látni lehetett, hogy veszteségét és a fasjzmus gyilkos tetteit soha nem felejti el. Ugyancsak itt látható annak a kilenc kommunista áldozatnak a sírja is, akik 1962-ben Párizs utcáin estek el, az algériai háború elleni tüntetések során, amikor a francia rendőrség neki támadt a békés tüntetőknek. A kilenc áldozat között volt a tizenhat esztendős Dunch Feri és három asszony. E sír szomszédságában nyugszik Marcell Cachin, a Francia Kommunista Párt tántoríthatatlan harcosa, aki 1958-ban, és Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, aki 1964-ben hunyt ei. Itt mindjárt néhány lépésnyire nyugszik Jean Richard Bloch kiváló költő és regényíró, aki 1947-ben halt meg, s akiről Ilja Ehrenburg szép, magasztaló sorokat ír életrajzában. Itt van eltemetve Paul Eluard, a harcos, úttörő francia költő, aki 1952-ben halt meg. Nagy költő volt, a francia ifjúság ma rajong érte, költeményei óriási példányszámban fogynak. Hatalmas emlékmű emelkedik újra a magasba. Ezt az oswlecimi koncentrációs tábor emlékére állították fel, hogy soha senki el ne feledje ennek a halálgyárnak iszonyatos működését. Az emlékművön halálra kínzott gyermek alakja idézi a tábor gyilkos légkörét. Széles talpazatán anyák kőből faragott névjegyeiket helyezik el. A névjegyen ott a fiú, vagy a kislány neve és fényképe, akiket a fasiszták kivégeztek. A névjegyek egyre szaporodnak, egymás mellett sorakoznak. Virág és néma gyász övezi emléküket. E monumentális emlékműtől néhány lépésniyre nyugszik Henry Barbusse, a nagy francia író és harcos, akit Fábry Zoltán mesterének tart. Tűz című világhítű művét Lenin is nagyra értékelte. Barbusse sírköve vörös márványból készült. A márványt az urall orosz munkások küldték a következő ajánlással: „A francia munkásosztály és a francia nép hű fiának, a világ munkásai nagy barátjának, annak a férfiúnak, aki szóval és tettel hirdette »Világ proletárjai, egyesüljetek®, s aki az imperialista háború és a fasizmus ellen harcolt." Számos sírhely azoknak az emlékét őrzi, akik az ellenállási harcban a német fasiszták gyilkos kezétől pusztultak el. Végül a buchenwaldi emlékmű következik. Mind közül ez a legimpozánsabb. Három agyonktnzott deportált alakja áll Itt, egyik a másikat támogatja, s míg az egyik kéz segít, támogat, a másik harcosan ökölbe szorul, hogy halálos csapást mérjen a fasizmusra. Talpazatán Aragon négysoros költeménye olvasható. koncentrációs tábor emlékművével szemben, szinte jelképesen húzódik a kommünárok fala, ahol 1871. május 21—28-án száz számra végezték ki a párizsi kommün harcosait. Emléküket minden évben megünnepli a francia munkásosztály. Az ünnepséget a párt rendezi, s százezer számra gyűlnek itt össze munkások, öregek, ifjak, asszonyok, férfiak, hogy virággal és hűséggel tisztelegjenek a kommün hősi halottjai előtt. Aznap, amikor kint jártam, a zöld folyondár és az örökzöld borostyán között rengeteg aranybetűs koszorú jelezte, hogy a francia munkásosztály híven őrzi a kommün gondolatát. A francia munkásosztály sohasem felejti el a kommün véres hetét s a rengeteg emlékmű és emléktábla bizonyítja, hogy mélyen az emlékezetébe véste azt is, mjt művelt a német fasizmus az ártatlan emberek millióival SZABÓ BÉLA A A ÜJ SZÖ 6 * 1965. augusztus -7.
