Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-12 / 222. szám, csütörtök

Gyümölcsöző barátság A hosszas esőzések és az árvíz a Bratislava-vidéke járást sem kímélte. A Morava, a Duna és a talajvíz 19 ezer hektár termeteidet árasztott el. 6500 hektáron teljesen megsemmisült a termés, 2000 hektáron tönkrement a széna. Az elemek szeszélye komoly feladat elé állította a mezőgazdasági dolgozókat. Különösen a takarmányalap biztosítása okoz gondot az árvíz sújtotta üzemeknek. Segítség nélkül aligha lábolnának ki szorult helyzetükből. A bruntáli járás lakossága azonban testvéri segítséget nyújt a dél-szlovákiai mezőgazdasági dolgozóknak. Felajánlották a Bratislava-vidéki járás földműveseinek, hogy járásukban korlátlan mennyiségű szénát kaszálhatnak. Ehhez még tudni kell, hogy a Morvaországban fekvő bruntáli járás hegyes vidéken terül el, és fő termése a széna, máskülönben legeltetéses állattenyésztéssel foglalkoznak. Éppen a minap tért haza a kaszások mintegy 50 tagú csoportja. Ez két hét alatt géppel és kézzel nagy mennyiségű fiivet vágott le. A kaszások brigádja is az ipari dolgozók testvéri segítségével született. A brigádosok a JNB, az SZLKP járási bizottsága, a Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság és a Járási Szakszervezeti Tanács felhívására úgyszólván egytől-egyig másmás munkahelyről kerültek ki. Rudolf Slovák például a pezinoki gépállomásról jelentkezett, Ottó Autrata a JNB szociális ügyosztályának dolgozója, JOzef Rybár jánosmajori ÁG-részleg vezetője, a többiek: František Pavešic a Strojstavból, Valentin Chalúpka a szenei Elektrovodbúl ment Morvaországba. A bruntáliak önzetlen segítségén kívül az ipari dolgozók hozzájárulása is dicséretet érdemel. Ám ha már a bruntáliaknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak szénát ajándékoztak a dél-szlovákiai földműveseknek. Itt talált dús legelőre 2500 szarvasmarha a nyugatszlovákiai kerületből. A Hajnal EFSZ tagjai például 120 szarvasmarhát helyeztek el a bruntáli járástan, és rendkívül elismerően nyilatkoztak a jószágról való gondoskodásról. P. L. Búgnak a cséplőgépek. Az idei aratásban minden gépi eszközre szükség van. E

béd után a vendéglő előtt gyülekeznek az aratók. Egyikmásik sörrel toldja meg az ebédet. Elbeszélgetnek, tréfálkoznak, nagyokat kacagnak a jól sikerült bemondásokon. Egyáltalán nem látni rajtuk, hogy nagyon nehezükre esik az aratás, pedig túlnyomó részüknek már „deres" a haja. Alig akad köztük ötven éven aluli. A hetvenéves Varga József és a hatvannyolc éves Nagy András is vállalta a munkát. Csuprai András agronómus is itt van köztük, ő nem hozott magával kaszát, neki más a dolga, irányít, szervez, beosztja, ki hová megy dolgozni. Egymás után jönnek az aszszonyok, érdeklődnek, van-e munka számukra. Hiába való az asszonyok készsége, ma csak a kézi kaszások jutnak szóhoz. Közben az aratók kiürítik a söröspoharakat, mozgolódik a csoport. — Gyerünk emberek, egy óra elmúlt — bíztatja társait Maczák András, s a vállára emeli kaszáját — Hej, a nemjóját — mordul föl Paksi Arpád, a kocsmáros — otthon felejtettem a kaszakövet, s az agronómustől kölcsön kéri a kerékpárt, hogy gyorsabban visszatérjen. Indul a csoport az árpadülőbe, az alávetéses árpát aratják kaszával. A felsőpéli szövetkezetben is (lévai járás), aki csak teheti, kiveszi a részét az aratásból. Harmincegy arató vágja a rendet, köztük nyugdíjasok, ipari dolgozók, traktorosok, állatgondozók, éjjeli őrök. Nem munkaegységre dolgoznak, minden learatott 10 ár után 6 kiló gabonát kapnak, ami bizony nem mondható nagy fizetésnek. Az aratók a gyűlésen keveselték is, s hogy mégis vállalták, az is érthető. A termés szép, s nem szeretnék, ha kárba veszne. Persze, a fizetést illetően a döntés még nem végleges. ARATOK — Ha látjuk, hogy munkaegységekre jobban jönnek kt az aratók, akkor úgy számlázzuk a munkáért járó összeget — mondja Sivó András könyvelő. — Ezenkívül még prémiumot is kaphatnak. Jó szándékú a vezetők nézete is, s bár az aratók a termés megmentését tartják a legfontosabbnak, mégis nagyobb kedvvel dolgoznának, ha előre tudnák milyen lesz a részesedés. A jutalmazásról és az aratási tervről beszélgetünk, s közénk jön FranttSek Masár, járási instruktor is. — Nehéz az idei aratás — jegyzi Harc a mindennapi kenyérért Hónapok óta naponta esik az eső, ennek ellenére, ha fáradságos munkával is, augusztus 5-én a párkányi Állami Gazdaság párkányi részlegén befejezték az aratást. A kedvező időjárás minden perce drága volt, s ennek a jó klhasználá sa eredményezte, hogy befejezhették az aratást. A kedvezőtlen időjárás mind a gépeket, mind a dolgozókat erősen próbára tette. Külön dicséret és elismerés illeti a cseh kombájnosokot, névszerint Josef Malýt, aki 1888 mázsa, Jaroslav Hudecet, aki 1839 mázsa és Antonín Muzikárt, aki 1783 mázsa gabonát csépelt ki. A kedvezőtlen időjárás ellenére is jók a hektárhozamok: árpából 27,86 mázsa, búzából 32,40 mázsa átlagos hozamot ért el a gazdaság. Az újmajori részlegen a napokban szintén befejezik as aratást. Az eddigi eredmények szerint árpából 33 mázsa, búzából 30 mázsa az átlagos hektárhozam. Az ebedi részlegen, ahol előreláthatólag 10— 11-én fejesik be az aratást, Tesava František, Bylik Jaroslav és Klaubal Karol kombájnosok küzdenek az elázott táblákon. A gazdaság vezetője csak elismeréssel beszél róluk. Itt előreláthatólag árpából 30 mázsán felül, s búzából is szép hektárhozam várható. Legkritikusabb a helyzet a berki résslegan, ahol S0 hektáros területet kézi kaszával kell learatni. As aratók 15—25 cm magas talajvízben vágják a gabonát, s a dombosabb helyekre hordják. —nj— Favágás vízzel A favágás a korszerű technika idejében is a legnehezebb munkák közé tartozik. Roszklenko és Szaltikov szovjet mérnökök a közelmúltban egy olyan hidraulikus berendezést szerkesztettek, melynek segíségével lényegesen megkönnyebbül a favágók munkája. Az új berendezés vízzel helyettesíti a fűrészpengét. A hidraulikus gép a hang terjedésénél háromszorosan nagyobb sebességgel lövell vékony vízsugarát a kivágásra szánt fa törzsére s a nagynyomású vízsugár könynyedén átvágja a fát. A favágók, akik kipróbálták až új gépet azt mondják, hogy segítségével kevésbé megerőltető, szinte kellemes a munka. A hidraulikus berendezés úgyszólván za] nélkül dolgozik és a hulladék ls. kevesebb, mint a hagyományos favágással. meg Masár elvtárs a gabona nagy részét kaszával kell levágni. Az egész tevünk jelborult — toldja meg Csuprai elvtárs. — Beosztottuk, mennyit aratunk kétmenetesen, mennyit közvetlenül kombájnnal. Sajnos a tervünk nem sikerült, egyik napról a másikra kell megváltoztatni, aszerint, milyen az időJárás. A tervből mindössze az maradt meg, hogy 265 hektárról kell learatnunk a gabonát. Probléma azonban, hogyan. Jól gondolták a felsőpéliek. Bajnovics Józsej kombájnost odakölcsönözték a kálnai traktor állomásnak, hogy kapjanak egy nagy teljesítményű SZK—4-es kombájnt. Ez a tervük sikerült, csakhogy a kombájnnal mind ez ideig keveset arathattak. — De ha már így alakult a helyzet, akkor is igyekszünk a lehető leggazdaságosabban elvégezni az aratást — mondja az agronómus, s felsorolja hogyan képzelik el. A sok esőnek az az előnye, hogy a here jól kifejlődött az árpában, s így kiváló takarmány lesz. Most ezt szeretnék megmenteni a felsőpéliek. A legújabb elképzelés szerint, ha továbbra is sok lesz az eső, az árpaszalma nagy részét lesilózzák. Kevernek bele silókukoricát is, hogy növeljék a keményítő tartalmat. Ha viszont jobbra fordul az időjárás, az árpát felkötözik és cséplőgépeken kicsépelik, így jó minőségű árpaszalmát és pelyvát nyernek. Hogy az aratásnak melyik módja kerül előnybe, azt az időjárás határozza meg. Az alávetéses árpát mindenesetre így is, úgy is kézi kaszával kell learatniuk, mert a sűrű termés alatt nehezen szikkad a talaj. Az árpa Jelkötözése nem jelent nehézséget — mondja az agronómus — hiszen női dolgozó sok van a szövetkezetben. Az árpát pedig lóJogatokon hordanák a cséplőgépekhez. Az agronómus tervez, a 31 arató vágja a rendet, mindenki szeretné, hogy a termés minél előbb biztonságba kerüljön. Az eső azonban gyakran közbeszól, most is rákezdte, pedig csak egy parányi felhőcske lebeg az aratók fölött. Ám az aratók „nincsenek cukorból", és nem hátrálnak meg egy kis futó esőtől. BENYUS JÓZSEF NEM ÁRT AZT MEGTANULNI PÉTER ISTVÁN mechanizátor és Tankó László Ícsoportvezető szombat este azzal búcsúzott az alsópokorágyt traktorosoktól: „Fiúk, holnap reggel találkozunk." A társaság tagjai közül ki erre, kt arra vette útját. Néhányan egy kis disputára meg-megálltak az iroda előtt. Az utca mélyedéseiben csillogott a víz, a felhők pedig szinte ráültek a környező dombok csúcsaira. Előkerült a cigaretta, s közben megindult a tár• salgás. — Azt hiszem, hogy holnap reggel nyugodt szívvel meghosszabbíthatjuk az éjszakát — kezdi az egyik traktoros. — En is amondó vagyok, hogy a holnapi munkába nem szakadunk vele — toldotta meg a másik. Hajnál felé azért valamennyien „meglesték" az időjárást. Némelyek csak a nyitott ablakon keresztül, mások pedig az udvarról kémlelték a felhőket. Csípős volt a hajnalt szél, de nem esőszagú. Hat traktor verte fel a vasárnap reggel csendjét. S alig fél óra múlva a határ különböző ré szein hat kévekötő gép után már sorakoztak is a kévék. Valami azonban nem volt egészen rendben, mert hol az egyik, hol a másik traktor horgonyzott le a tarlón. Sem az öreg, sem az új ké vekötő gépek nem működtek úgy, ahogy kellett volna. — Ezt kellene látnia mechanizátorunknak — mérgeskedett az egyik traktoros, miközben izzadtan, nyakig olajosan kikászálódott a gép alól. — Itt nem elég azt mondani, hogy aratni kell, a gépek rendben vannak, indulhatnak

É MINT A MESEBELI KÍVÁNSÁGRA termett ott Péter István, nektgyürkőzött, javított. Mert itt most nem beszélni, tanácsokat osztogatni, hanem tenni kell. A szerelők közül ezen a napon „... csak egy legény van talpon a vidéken" — Babic János, gépészkovács. Szerszámokkal megrakodva érkezett a helyszínre. A közismert, jókedélyü ember néhány borsosabb viccet ts megeresztett, de a kezek is szaporán mozogtak. Rövid idő múlva indulhatott a gép. A gyalogmunkások — vagy 25-en — kissé később álltak munkába. Meg kellett várniuk, hogy a korábban rendre vágott árpa felső része megszáradjon, hogy aztán megforgathassák az esőtől alul nedves árparendeket. Ha nem esne, másnap azt már csépelhetné a kombájn. Ezen a vasárnapon emberek és gépek napestig dolgoztak a határban. Jó eredményeket, stkeres napot hagytak maguk mögött. Egy kissé jobb szervezéssel sikeresebb ts lehetett volna, ez a vasárnap. A falu lakosságának csak kis része kapcsolódott be a vasárnapi munkába. A csoportveze tők is tudhatták volna, hogy az idet gabonabetakarításnál minden dolgos kézre szükség van. Már azért is, mert szeszélyes az időjárás, de méginkább, azért, mert az idén olyan gazdag termést ígér az alsópokorágyi határ, amilyenre az idősebb emberek sem emlékeznek. Gyönyörű látvány a telt kalásztól görnyedező búzatenger. — Ebből a drága magból egy szemnek sem szabad kárba vesznie — mondta akkor vasárnap a gyalogmunkások egyike. — Bizony nem — erősítette a másik —, hiszen nekünk most azok helyett is kell aratnunk, akik nek gabonáját elsodorta a pusztító ár. MINTHA A VASÁRNAP elejtett szavaknak va rázserejük lett volna, hétfőn szinte egy emberként indult munkába a falu népe. Már kora reggel vt dám nóta ébresztette a szövetkezeteseket, majd a csoportvezető felolvasta a munkabeosztást. Jutott ember a rendrakóra, a kévekötőre, a kombájnok hoz, a maghordáshoz, sőt, a kis falu legidősebb lakosainak is akadt munka a keresztrakpsnál és az asztagolásnál. Azon a reggelen olyasmi ts tarkította a falu megszokott zaját, amttől néhány éve már elszoktak a szövetkezetesek. Kaszát kalapáltak itt ts, ott ts. No, nem a fiatalok, inkább csak az idősebb korosztály. Közülük szerveztek meg 20 pár aratót, hogy a felázott talajú laposokban se maradjon ott a termés, s hogy a földön fekvő gabona is a lehető legkisebb veszteséggel kerüljön raktárba. SOK FIATALNAK érdemes lett volna végignéznie, milyen gondosan készül a parasztember az aratásra. Már maga a kaszakalapálás is szinte szertartással folyik. Mert, ugyebár a kasza éle nem lehet csipkés, habos. A csapófa felszerelése ts külön tudomány. Az aratásra készülődés, a kalászok üzenete még a betegeskedő földművelőt ts kicsalja az ágyból. Egész nap szorgos munka folyt a földeken. Jól dolgoztak a rendrakók, kévekötők, szinte hiba nélkül csépelt a kombájn, de a legnagyobb elismerést mégis a hat ikszesek, meg még az azoknál is idősebbek nyerték el, akik kitartásból, de nem kevésbé hozzáértésből is kitűnőre vizsgáztak. Olyan munkára vállalkoztak galambősz fejjel, amit a mai fiatalok akarva is nehezen tudnának elvégezni. Hiszen nem kalapáltak soha kaszát, a kaszanyelet sem markolták meg talán egyetlen egyszer sem. PEDIG A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS olyanynyira függ j és bizonyára fog is függni) az időjárás szeszélyességétől, hogy nem ártana azt megtanulni, amit apáink, nagyapáink olyan jól tudtak. Gondolom, hogy az idei tanulság erre ts figyelmeztet. VARGA JÁNOS, Alsópokorágy 1 FALU — 10 HÍR N AGYCÉTÉNY • 1081 HEKTÁRON — amelyből 773 hektár a szántóföld •— gazdálkodik a szövetkezet. A 250 hektárnyi rétről az idén még egy mázsa szénát sem takaríthattak be. A réteket először április 23-án öntötte el a Nyítra vize, s a gyakori áradás miatt azóta sem adódott alkalom a kaszálásra. • A SZÁNTÓFÖLDEKNEK csak 10—11 százalékán termeszt évelő takarmányokat a szövetkezet, mert sok a rétje. Mivel az évelő kevés, s a rétről sem sikerült mindig betakarítani a termést, rendszerint takarmánygondokkal küszködnek a szövetkezetesek. Pedig a szarvasmarha-állomány kicsi, csak 36 számosállat jut 100 hektárra. A napi fejésátlag sem nagy, 4,5 liter tehenenként, ezért a tejtermelés önköltsége magas, a rezsim és amortizáción kívül 2,17 korona literenként. H TAVALY A TERVEZETT munkaegység értéket csak úgy tudta kifizetni a szövetkezet, hogy különféle magvakból több mint félmillió korona külön bevétele volt. A félmillió koronás jövedelem 6 koronával növelte a munkaegység értékét. • AZ IDÉN JÚ A BORSÔTERMÉS. 28 mázsa termett egy-egy hektáron, így a 25 hektáros területről szép bevételhez jutott a szövetkezet. Vojtech Kšiňan könyvelő szerint 13180 korona egy-egy hektárról. A borsóföldet most fölszántották. Másodnövényt termesztenek rajta, ami további jövedelmet jelent. Ha a másodvetés nem nő meg úgy, hogy lekaszálhassák, blrkalegelfinek fogják használni. • A REPCETERMESZTÉS NEM SIKERÜLT, a hektárhozam csak 12,5 mázsa lett. Oka, hogy az érés és betakarítás idején kedvezőtlen volt az Időjárás, és sok mag kipergett. A repceföldekről a 3750 koronás hektáronkénti bevételt úgy szeretné növelni a szövetkezet, hogy ezen a dűlőn is másodnövényt termeszt. • A HÁROM ES FÉL MILLIÓ KORONA helyett tavaly négymillió nyolcvanezer korona bevétele volt a szövetkezetnek. S hogy mégis gondot okozott a munkaegység teljes értékének a kifizetése, az a nagy kiadásokkal magyarázható. Az építkezési költségek törlesztése, as adó, a biztosftások, a takarmányvásárlás és más kiadások tömérdek pénzt emésztenek fel. • AZ IDÉN IS 450 EZER KORONÁÉRT vásárolt takarmányt a szövetkezet. A gabonatermés ugyan jó, s ha veszteség nélkül sikerül betakarítani, mérsékeli a szénaveszteséget és javít a gazdasági mérlegen. A vezetőknek azonban így is megfontoltan kell számolniuk, hogy biztosítsák a hektáronkénti 6890 koronás tervezett bevételt. • SZABŰ FERENC KOMBÁJNOST óvatossága ellenére is baleset érte aratás közben. A dobba szorult szalmát akarta kiszedni, a motort leállította ugyan, kézzel forgatta a hengert, az újjait azonban így Is elkapta és a sínek közé szorította. Egy ujja eltört, a másik pedig megrepedt. Gipszben van a kezefeje s nem vehet részt az aratásban. • NAGY FEJLŐDÉSRŐL TANÚSKODIK a falu statisztikája. 1920-tól 1945-ig csak 20 ház épült a faluban. 1945-től 1964-lg azonban 209-cel szaporodott a házak száma. 1945 előtt 3 rádió volt a faluban, 1964-ben viszont már 400 rádiót számláltak az adatgyűjtők. Ezenkívül följegyeztek 4 autót, 74 motorkerékpárt, 60 mosógépet, 35 hűtőszekrényt, 51 televíziókészüléket, 40 villanysütőt és sok más olyan használati tárgyat, ami 1945 előtt nem volt a faluban. A felszabadulás előtt a középiskola' egy-egy tantermében 56 tanuló szoroskodott. Az új iskola felépítésével javult az arány, 46 tanulónak jut egy-egy tanterem. A régi Iskolában mozihelyiséget rendeznek be. A lakosság 1500 órai munkát ajánlott föl az építés elvégzésére. Az anyagot a pótköltségvetésből vásárolja meg a HNB. • A KÖZELMÜLTBAN az óvoda is bővült egy tanteremmel. 80 gyerek fér el benne, míg azelőtt csak 20. Az űj tanterem karbantartását az EFSZ vállalta, s játékokat is vásárol a gyerekeknek. (DJ.J 1885. augusztus 12. * ŰJ SZÖ 5<