Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-11 / 221. szám, szerda

D ERÜLT vasárnap reggel. Még a látóhatár peremén sem úszkálnak tethók az égbolton. Végre talán az Időjárás ls megem­bereli magát. Szorít a munka. Ak­kor kell dolgozni, amikor lehet. Ez­ért Istvánmajoron semmi jele az ünnepnek. A magtár előtti szérűn fejkendős, nadrágba öltözött leányok, porlepte ruhájú munkások tisztítják a gabo­nát. A kovácsműhely felől az üllők és a hegesztő pisztoly sistergését hozza fülünkbe a testet üdítő szellő. A szomszédban a jellegzetes ta­nyai lakások. Kéményükből bodor füst gomolyog, olykor-olykor le­száll, és elözönli a majort — Lehet, hogy Ismét esnt fog — jegyzi meg egy idős, ráérős bácsi, aki az unokákkal sétálgat a papsajt­tal, lapuval benőtt széles udvaron. — Hol laknak Laca fánosék? — Ott a szélen — mutat utat a bácsi. — De nem tudom, otthon ta­lálja-e őket. Lacáék ajtaja félig behajtva. Hiá­ba szólunk, senki sem ad választ a konyhából. Kicsit várunk. Szemün­ket legeltetjük a kiskertben virág­zó virágokon. Már-már fogyóban a türelmünk, amikor a szomszédasz­szony átszól. — Az Imént még itthon láttam őket. Tessék csak megnézni, nincse­nek-e ott szemben, az Ólaknál. A házigazdát valóban az ólak kö­zött találjuk. Az öreg akácfák ár­nyékában barkácsol. Asztalosszak­mába vágó munkával bíbelődik. — Nincs kire támaszkodnom — mondja kissé bizalmatlanul. — Míg tart a szabadság a ház körüli te­endőket is elvégzem. — Hát az asszony? — 0 ts szabadságon van. Most azonban nincs odahaza. Elment az apóshoz. Mint ilyenkor szokás, a tanya és az emberek életéről, sorsuk alaku­lásáról és sok mindenről érdeklő­dünk. Laca János elmondja, hogy ő még csak nemrégen került ide, mindössze öt éve él a tanyán. Szó­rakozás közben, mint egy család megsokasodunk. Mindenki beleve­gyül a beszélgetésbe. A szomszéd­ból Idős Babinec István a kerítésre támaszkodik, és közbeszól. — Tudják-e, hány éve lakom a pusztán? Harmincnyolc esztendeje. Fejőgulyás voltam már a prímási uradalomban. Ma nyugdíjas vagyok, nem dolgozom. Harmincnyolc év — bizony — szép idő. Babines bácsi felett gyor­san elfutottak az évek. Korához ké­pest azonban most ls Jól bírja ma­gát; az egészsége, étvágya körül sem lehetnek bajok. L aca János nála sokkal ala­csonyabb, vékony dongájú és megviseltebb ember. Fá­radt teste, sovány arca elárulja, hogy eddig is nehéz csatát kellett megvívnia az élettel. — Az ilyen magamfajta munkás­embernek bizony nehéz volt a sorsa. A családban kilencen voltunk test­vérek. Mit is haqyhattak volna sze­gény szüleink rám. Hiszen nekik sem volt semmijük, csak az az egy ház, amelyben laktak. Az ólban szép hízó gömbölyödik. A javuló élet jele. Alig akad csa­lád, amely ne tartana sertést. — Ma már nem panaszkodhatom, az Igaz. Tavaly ts volt nálunk disz­nóölés. Egyre jobban perzsel a nap. La­ca János befejezi a javítást, elrak­ja a szerszámokat, és meghív, néz­zük meg a lakását. Útközben a volt béresházakra, a háztetőn Integető tv-antennákra vetődik tekintetünk. A majorban, úgy látszik minden csa­ládnak van televíziója. Egyedüli le­hetőség, hogy a ház lakói kapcso­latban legyenek a városok, külorszá­gok kulturális életével. Lacáék konyhájában kellemes hűs fogad. A régi vastag sárfalak nem engedik egykönnyen át a meleget. A szűk konyhában rend, tisztaság Egyáltalán nem venni észre, hogy távol van az asszony. A szoba a konyhánál valamivel nagyobb. Agya­kon a párnák szana széjjel. Klslá­Vihar Istvánmajoron nyuk feje bújik ki a vastag dunyha alól. Sokáig lustálkodik, s közben egyedül nézi a tv délelőtti gyermek­műsorát. A szobatalaj padló, szőnyeggel védik a kopástól. Bútoruk sem öreg. A szekrények polcain kendők, ru­hák, fehérnemű. Mindenük megvan, ami egy család szerény megélheté­séhez szükséges. Miközben a házi­gazda leveti munkaruháját, és ün­neplőt cserél, benézek a konyhából nyíló spájz kitárt ajtaján. Sódar, szalonna, sonka hiányzik a fogas­ról. — Elfogyott már — mondja ki­csit restelkedve. — A fiú katona. Neki is küldtünk csomagot. Meg az­tán nem volt olyan nagy a hízó. Abból a négy mázsa gabonából, amit természetbeni járandóság címén hi­vatalos áron a gazdaságtól vásárol­hatunk, nem telhet, ki tudja, meny­nyire. Laca János saját sorsáról beszél, ö is fejőgulyás a gazdaságban. Fe­leségével együtt huszonhét tehenet gondoznak. Mennyit keresnek ha­vonta? — Mennyit? A fizetés nem egy­forma. Aszerint alakul, milyen a hasznosság, mennyi tejet termelünk. De azért, ha az átlagot veszem, két­ezren felül mozog a kereset. C IGARETTÁRA gyújtunk. Hasz­talan kínálom vendéglátó­mat Bystrlcával. Inkább so­dor egy vastagabbat a dobozból. — • A sodort cigaretta jobb és ol­csóbb. Ezzel is lehet spórolni. És valóban tudnak takarékoskodó ni? Van-e betétkönyvecskéjük? — Mióta Istvánmajoron dolgozom, férjhez adtam a legidősebb leányom. A fiúnak vettünk motorkerékpárt. Ezenkívül van tv-készülékünk s pénzünk is van a takarékban. Te­hát nem panaszkodhatom. Később az is kiderült, hogy a per­betei lakásuk újjáépítésére takaré­koskodnak. Hat évvel ezelőtt felhő­szakadás annyira megrongálta az épületet, hogy lakhatatlanná vált. Ez késztette a családot Istvánmajor­ra. Mi lesz, ha rendbehozzák a la­kást? Talán el akarnak költözni majorról? — Nem. Egyelőre, míg bírok dol­gozni, és nem megyek nyugdíjba, itt maradok. Aztán visszaköltözöm a faluba. Az ismerősök, rokonok közé. Azok, akik már kapják járadé­kukat, csaknem mindnyájan elköl­töztek. Gyermekeiknél töltik öreg­ségük hátralevő napjait. Kifogytunk a szóból. Laca János a kultúrház mellett rögtönzött sörö­zőbe invitál Kocsma, büffé hiányá­ban itt mérik a sört. De csak sört. Szódavizet, málnát, mustot még a helyi jednota elárusító boltjában sem lehet kapni a majorban. — Szódát, vagy ásványvizet? — vetik közbe többen a helyiségben. — Jó, hogy még cukrot és lisztet áru­sítanak. Az üzletvezetőnő nem fordít nagy gondol az áru beszerzésére. Konzerv, pástétom sincs az üzlet­ben. Ebédidő lévén, egyre többen szo­ronganak a kis helyiségben. Akik nem fértek be, azok kint az ajtó előtt fogyasztják el sörüket és ebéd­jüket. Látom, hogy legtöbben száraz kosztot majszolnak. Nincs talán üzemi konyha? Furcsa dolog. Egy Ilyen népes tanyán, ahol hetven­nyolc családon kívül a környékbeli községekből csaknem kétszázötve­nen járnak be dolgozni, hiányzik a közétkeztetés, áruféleségből sincs választék a jEDNOTÁBAN. Ez ls bi­zonyítja. mennyire kiesik a major a külvilág lázas forgatagából, de még az ellátásért felelős szervek gon­doskodásának hatósugarából is. Nem akartam úgy távozni, hogy mindezekkel a fogyatékosságokkal kapcsolatban ne kérjek magyaráza­tot a gazdaság vezetőjétől, akinek a termeléssel együtt az emberek el­látásáról is gondoskodnia kell. R EHÁK Imrich, az Intéző, nem volt a legjobb kedvében. In­gerült, túlzottan érzékeny ember benyomását keltette. — Es tulajdonképpen kik az elv­társak? — mordult ránk olyan hangnemben, mintha el akartuk vol­na enni előle az ebédet. Annak rend­je és módja szerint leigazoltatott. Mit tudni: nem vagyunk-e kémek. A meleg fokozódásával a vezető dü­he ls emelkedett. — Hagyjanak engem békén. Mi közöm nekem a Jednotához. En a termelésért vagyok felelős. Egyéb­ként pedig elárulhatom, hogy ille­téktelen, arra nem hivatott emberek tájékoztatták magukat. A konyha? Hiszen főzünk. Húsz személynek. Többnek is főznénk, de munká­sok nem tartanak igényt főtt étel­re. Nem tudom felfogni, miért papri­kázódott fel a vezető. A Jednota hiá­nyos ellátását neki ls észre kellett volna vennie, s figyelmeztetnie kel­lene a felsőbb szerveket, hogy gon­doskodjanak az áruellátás megjaví­tásáról. És kit tart Illetéktelennek, arra nem hivatott egyénnek? A gaz­daság dolgozóit? Valahol ezen a helyen szorít a csizma. Reháik Imrich nem nézte szívesen, hogy újságírók bátorkodtak a ma­jorba, és —.nélküle! — szót mertek váltani a dolgozókkal. És ezt telje­sen meg is értjük. Mert így tudo­mást szereznek olyan negatív jelen, ségekről, melyeket a dolgozók nem mernek megemlíteni a gazdaság ve­zetője előtt. Nincs üzemikonyha? Miért is legyen, ha a vezető fele­sége — aki egyedül főz húsz sze­mélynek — akkor is csak annyit kapna munkájáért, ha százötven munkásnak főzne. Annak ls megvan a magyarázata, miért nem gondoskodik a vezető arról, hogy az elárusítóhelyen ne csak cukor, liszt és só, hanem sajt, vaj, konzerv és más élelmiszer-vá­laszték is legyen. A major dolgozói nem Járnak bekötött szemmel. Egy­től egyig tudják, hány libája, ka­csája és süldője van a gazdaság ve­zetőjének. Ml magunk harminchat libát és harminc kacsát számláltunk meg, amint a baromfiak az eső elől hazafelé menekültek. Ha a gazdaság dolgozói az őket megillető négy mázsa gabonából alig bírnak kitar­tani egy hízót, vajon hogyan tarthat ki ugyanannyi mennyiségű eleség­ből a vezető felesége több mint hat­van szárnyast s hozzá még két hí­zót? D E NE FOLYTASSUK tovább, s ne legyünk ünneprontók. A közben megeredő eső a hangulatot amúgy is eléggé megron. totta, megbénította a munkát, és gá­tolja az aratás befejezését. így telt el Istvánmajoron egy szépnek ígér­kező nyári vasárnap. A dodgozók azonban tudják, hogy az aratás után következő ünnepnapok sokkal örömteljesebbek lesznek. SZOMBATH AMBRUS A könyvtárak újjáépítésében is SEGÍT az ország Az árvíz sújtotta területek életének helyreállítási tervei között szerepel Csallóköz kulturális élete színvonalának helyreállítása. E törekvés egyik követelménye a víz által sok helyütt elpusztított könyvtári hálózat újjáépí­tése. A Szlovák Nemzeti Tanács illetékes szervei is foglalkoztak e kér­déssel. Határozataik értelmében a tönkrement könyvtárakat mielőbb új­jászervezik, helyreállítják. A víz martalékává vált könyvek oroszlánrésze a komáromi járásban van. Számuk itt 23 290 kötetet, a dunaszerdahelyl járásban pedig kb. 3000 kötetet tesz ki. így sajnos, tönkrementek a hosszú évek sora alatt tervszerűen összegyűjtött könyvek értékes sorozatai. A köny­vekkel együtt, természetesen, kárt szenvedtek a könyvtári épületek és berendezések ls. A népkönyvtári há­lózat könyvein kívül sok helyütt tönkrement az üzemek, iskolák és földművesszövetkezetek könyvállo­mánya ' ls. E károkat a mai napig sem sikerült még felbecsülni. Mint már az árvízzel kapcsolato­san annyiszor, e probléma megoldá­sában is készségesen nyújtott segéd­kezet hazánk lakossága. A pribrami Járási Népkönyvtár felhívására az egész ország területéről sorozatosan válaszoltak a könyvtári vezetők, dol­gozók, akik sok esetben egész könyvsorozatokat ajánlottak fel. A különböző formákban megnyilvánu­ló segítség ma már meghaladja az elpusztult könyvek értékének a há­romszorosát. A Csehszlovák Könyv­kultúra például az 1948-tól a mai napig megjelent könyvekből — sa­ját másodpéldányaiból — Dél-Szlová­kiában egy teljes könyvtárat rendez be. A prágai Tudományos Könyvtár pénzösszeggel siet az árvíz sújtotta könyvtárak megsegítésére. Segítsé­get nyújtanak továbbá az olomoucl, plzefíl, Ceské Budéjovlce-1 nép­könyvtárak is. A segítségnyújtás a bratislavai Egyetemi Könyvtár dol­gozóin keresztül történik, ahol az egyes könyvtárak által felajánlott könyvjegyzékeket egy szűkebb körű szakbizottság vizsgálja fölül és oszt­ja szét. E bizottság által javasolt jegyzékeket aztán a járási nemzeti bizottságokra küldik el. Innen — a Bratislavából kapott jegyzékek sze­rint —, már a nemzeti bizottságok dolgozói értesítik az illetékes fel­ajánló könyvtárat, a könyvek leen­dő új „otthonairól". Bármennyire nagy is a segíteni akarás, sajnos, mégis akadnak prob­lémák: Vajon lesz-e majd elég ma­gyar nyelvű gyermek- és szakiroda­lom? Vajon ki tudják-e majd elégí­teni a községek és falvak olvasói­nak könyvigényeit? Ugyancsak problémát jelent a nagyszámban ér­kező könyvek szakmai dokumentá­lása ls. E széles körű segélynyújtás folya­matos lebonyolításéra az Országos Könyvtári Szakbizottság is többféle határozatot hozott. Ezek között sze­repel például az, hogy a Szlovák Pedagógiai Könyvtár és a Pedagó­giai Könyvkiadó veszi majd át mind­azokat a könyveket, amelyeket a kárt szenvedett Iskolák könyvtárai­nak újjáépítésénél tudnak majd fel­használni; az adományozott köny­vekről a bratislavai Egyetemi Könyvtáron kívül, a dunaszerdahe­lyl és komáromi járási könyvtárak és a Központi Könyvkiadó Vállalat dolgozói gondoskodnak. A határoza­tok között szerepel továbbá az, hogy a már említett bizottságokon ke­resztül látják el a pionlrtáborok­ban nyaraló árvízkárosult gyereke­ket gyermekirodalommal, valamint az is, hogy országunk könyvtárai — lehetőség szerint —, az évi pénzbeli tervükből 5 százalékot adjanak át az árvíz által tönkrement könyvtá­rak újjáépítésére. Az első lépések — még ha gyer­mekcipőben ls —, de mégis megtör­téntek. Reméljük, a konkrét munka sem várat magéra sokáig. BAJZA VINCE űj könyvek * A brnói opera- és balettizínház új épületét a brnói Magasépítkezési Vállalat július 31-én adta át a Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság képviselőinek. Képünkön az új brnói színház és a sziDgadmjBgyilágítást irányító páholy I.F. Nesvadba felvétele — CTK1 Bábi Tibor: A forrás éneke A Versbarátok Köre második tag­illetményeként jelent meg a napok­ban Bábi Tibor kötete. A kötet cik­lusaiban a költő, a felelős ember szemével elemeire bontva az egész élő és élettelen világ jelenik meg előttünk. Felméri a világot, az éle­tet, elsősorban az ember útját, és keresi a válságokból az utat egy harmonikus lét állapotába. A kötet mind hazai magyar irodalmunk, mind Bábi Tibor költői fejlődése szempontjából jelentős alkotás. (SZSZK, Versbarátok köre, 10B old.) (8,- Kčs) Nagy Irén: Fiatalok voltunk A kisregény a címadója a kötet­nek, melyben — a Klskisasszcny-ból Ismert — Merényi Judit életútját kö­veti a szerző. Mellette még hat elbe­szélés egészíti ki a kötetet. Monda­nivalójában figyelmet érdemlő s művészi feldolgozásban ls igényes­nek mondható a kötet. (SZSZK, 200 old.) (11,50 Kčs) Július Fučík: Riport az akasztófa tövéből Fucíknak ez a kötete közvetlenül a felszabadulás után Üzenet az élők­nek címmel jelent meg magyarul, s kétségtelenül a második világhábo­rú legmegrázóbb emberi dokumentu­mai közé tartozik. A halál küszöbén álló ember végső számvetése, utolsó kiáltása azonban nemcsak megráz és figyelmeztet, hanem a tragédiák tisztító erejével mutatja meg a hő siesség lényegét. (Magyar Helikon, 106 old.) (8,— Kčs) Nazim Hikmet: Romantika Hat évtizedes életutat zárt le mö­götte a halál. Az érett számvetés, az önvallomás ével helyett kegyetlen rendeléssel jött a kikerülhetetlen vég. Így a művészileg tudatosult számvetésnek csak egyetlen érett müvét, a Romantikát veheti át N. Hikmettől az olvasó. Az ismert köl­tőnek ez az egyetlen regénye. Mű­faja nehezen meghatározható: a re­gény és a memoár sajátos ötvözete a könyv, melyet a bensőséges lírai­ság hat át. A regény cselekménye a húszas évek derekán indul s a négy évtized távlatából megszűrt emlékmozaikok a második világháború éveiig vezet­nek. Mély emberi hitvallás s meg­győződés hatja át a sorokat, s a Romantika megvilágítja a Nazim Hikmet lírájának hátterét s bepil­lantást enged a török kommunista mozgalom történetébe. (.Európai Könyvkiadó) 19,— Kčs) Karol Tomaščík: Drótosgyerekek Az Idősebb nemzedék tagjai közül sokan emlékeznek még a házról házra járó drótosokra. A szegény, nyomorúságos drótosok és a drótos­gyerekek megélhetésük érdekében kénytelenek voltak az országot jár­ni. Ez a világ már a múlté, de nap­jaink olvasóit is érdekelheti a ván­doriparosok és inasok élete. Tomaš­čík ifjúsági regénye az élet mélysé­geibe ad betekintést. A könyvet Gl­mesi István fordította magyarra. Kovai Lőrinc: Porta Nomentana A három tribunus című nagysike­rű regénye után az író újra a római történelemből meríti alaptémáját. A hallatlanul Izgalmas, sodró erejű cselekménysorból az író fantáziája nyomán megelevenedik az olvasó előtt Néró császár korának Rómája, az életörömökben és a hatalombir­toklás zsarnoki vágyában tobzódó császári hierarchia. Kovai Urai szép­ségű stílussal meséli el a zsarnok Néró tragédiáját. Meséje közben megeleveníti a mitikus kort és sze­replőit, a mitológiából és a történe­lemből ismert személyeket. (Magvető, 496 old.) (16,50 Kčs) Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben A XXI. században játszódó regény egy fiatalember első űrutazásának állomásain vezeti végig az olvasót. Ellátogat azokra a bolygókra, ame­lyeket immár birtokába vett az em­ber, de teremtő fantáziája új, veszé­lyes vállalkozásokra ösztönzi. (Eu,rApa Könyvkiadó, 290 old.) (11,50 Kčs) Zofia Nalkowska: Vallomás A kiváló lengyel írónő már a má­sodik világháború előtt ismertté tet­te a nevét hazájában és külföldön ls mély emberszeretettől és Igaz­ságkereséstől áthatott műveivel. A megszállás éveit a sokat szenvedett Varsóban töltötte, rfiajd a hitleristák háborús gaztettét vizsgáló nemzet­közi bizottság tagjaként beutazta Lengyelország minden helyét, ahol koncentrációs tábor volt. E kettős élményanyag ihlette háború utáni első könyve nyolc novellájának megírására. A könyv megjelenése óta nyolc kiadást ért meg. Magyar nyelven, Mészáros István tolmácso­lásában, az elbeszéléskötet most jelenik mes első ízben. —dz­1985. augusztus 11. * ŰJ SZÖ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents