Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-07 / 217. szám, szombat

TŰZHÁNYÓK VÖLGYÉBEN „ÜDÍTŐTŐL AZ ÉGIG CSAK EGY LÉPES" F E

cuador fővárosától, Quitótól 15 mérföldnyire, egy fennsík közepén obeliszk emelkedik kőglóbusszal a tetején. Talapzatánál az ember egyik lábát az északi féltekére, a másikat a délire teheti, mert az emlékmű pontosan az egyenlítő vonalán fekszik. Az egyenlítőre gondolva álltaiéban forró trópusi országok jutnak eszünkbe. Ezen az egyenlítői fennsíkon azonban olyan hideg szelek dúlnak, hogy még meleg kabátban is borzong az ember. Quitóban sem nélkülözhető a meleg ruha: a tűző nap ellenére az évi átlagos hőmérséklet mindössze 13 fok. Ennek az a magyarázata, hogy az ecuadori főváros az Andok nyúlványai alkotta fenslkon a tengerszint fölött 2800 méter magasságban terül el. Évszázadokkal ezelőtt a quitu indián törzs adott nevet ennek a hegyi fészeknek, melyet várfalaknak beillő hegyek vesznek körül. A város fölött emelkedik a méltóságteljes Pichlncha, melynek két csúcsát az indiánok öregnek és Gyermeknek nevezik. Ez a két név jelképes jelentőségű: Ecuadorban minden, ami új és fiatal, a régivel, az élő múlttal összefüggésben jelenik meg. Az obeliszket Charles Marié de la Condamine francia tudós tiszteletére emelték. Quitóban 1735 ben ő számította kí a Föld délkörének hosszúságát, ami a méterrendszer alapjául szolgáit. Annak ellenére, hogy ezt a mértékrendszert a világ legtöbb országa elfogadta, az ecuadoriak zöme máig ls Indián őseik hossz- és súlymértókét használja. Ecuador amerikai viszonylatban vezet a születések és a halálozások terén. Az ecuadoriak évezredekben számítják történelmüket, a valóságban azonban a világ legfiatalabb népei közé tartoznak: a lakosság több mint 60 százaléka legfeljebb 25 évet él. Ecuadornak jelenleg négy és fél millió lakosa van. Az alkotmány értelmében azonban a lakosság fele nem számít ecuadori állampolgárnak, mert csak azok érvényesíthetik állampolgári jogaikat, akik betöltötték 21. életévüket, tudnak írni és olvasni, és némi vagyonnal rendelkeznek. Az élelmiszerek világméretben Ecuadorban a legolcsóbbak, mégis a lakosság zöme napjában csak egyszer étkezik: a reggelijük és a vacsorájuk legfeljebb egy csésze kávé. Ecuadorban az a mondás járja: „Quitótól az égig csak egy lépés. Ez szó szerint és átvitt értelemben egyaránt értendő. Az országban hemzsegnek a papok és a szerzeteseik, minden utcasarkon templom és kolostor. A nap harangzúgással kezdődik és végződik. A főváros közepén, a Függetlenség téren a kormánypalota mellett van a székesegyház, ahol Sucre marsali, nemzeti szabadságharcos ham. vai nyugszanak. Nem messze van a Szent Ágoston-kolostor, amelyben 1809. augusztus 16án Ecuador függetlenségét kihirdették. Később itt nyílt meg az ország első egyeteme. ösi aulájában őrzik a Függetlenségi Nyilatkozatot. Itt tartják az tlnnepl gyűléseket. A kolostor belseje jellegzetes spanyol udvar, narancsfáikkal, V. BOROVSZKIJ ECUADORI RIPORTJA ECUADOR FŐVÁROSÁNAK A KÖZPONTJA virágokkal, szökőkúttal. Nyitott folyosókon Miguel Santlagónak, a gyarmati korszak kiváló festőjének képei. Több remekművét kikezdte az Időjárás, épségben maradt művei azonban vonzzák a látogatókat. Miguel Santiago viharos életéről rengeteg legenda kering. Egyesek szerint megölte modelljét, hogy a legélethűbben festhesse meg a halott Krisztust. A meleg, gőzölgő vér patakját figyelve megfelelő árnyalatokat keresett. Egyik bűntette miatt tíz évig rejtőzött a Szent Ágostontemplomban. Az atyák jól kihasználták kényszerhelyzetét — Miguel alkotásaival roppant gazdaggá tette templomukat .., Quito „fe^örr&b" pontja Mint minden nyugati város, Quito is 6. és újvárosból áll. Az újvárosban fényűző útvonal húzódik, itt vannak a külföldi nagykövetek és a helyi, gazdag burzsoák villái, Festői zöld hegyoldalban emelkednek az egyetem modern épületei. A prorektor érdekes adatokkal szolgáit az egyetem, életéről. Kiderült, hogy az indiánok, a munkás- és paraszti gyerekek előtt zárva maradnak az egyetem kapui. A diákok szövetségbe tömörültek, és részt vesznek az ország politikai életében. Erről egy tüntetés alkalmával magam is meggyőződhettem. Minden kar külön jelszóval vonult fel. Az egyik táblán például ezt olvastam: „Az állam egy lakos művelődésére harmincadát fordítja annak, amit egy katonai ló eltartására .. ° Indigám Ecuador egyik legélesebb problémája. Az indiánok a lakosság többségét alkotják, mégis fogfosztottak. Az alkotmány értelmében nem számítanak polgároknak: írástudatlanok és vagyontalanok. Túlnyomó többségük egy magas fennsíkon él. A feudális földbirtokosok ültetvényein dolgozó indián 12 órai munkáért mindössze fél sucrét (kb. 30 fillér) keres. Csak véres harcok árán sikerült néhol három sucréra felemeltetniük a béreket. Az ország hegyes részein még ma is dívik a vad vaclpungorendszer, a földbirtokos eléggé • terméketlen földdarabot ad a parasztnak, aki ezért köteles családostul hetente 3—4 napot földbirtokos ültetvényén dolgozni. Az állattan kizsákmányolt indián paraszt adósságokba veri magát, aminek következménye sírig tartó rabszolgamunka. Az ország egyes vidékein, például lójában a földbirtokosok még nemrégen tüzes vassal bélyeget sütöttek jobbágyaik testébe, hogy felismerhetők legyenek, akár a jószág, s a földdel együtt adták el őket. A földbirtokosok az indigenas élet-halál urai voltak. Az újságok még most is hírt adnak ilyen esetekről. Például Ambato közelében egy parasztot azért vontak kínpadra, és akasztottak fel, mert a hatóságokhoz panasszal akart fordulni a nagybirtokos önkényesség miatt. Amikor Tunguraua tartomány parasztjai meg afrarták akadályozni öntözött földjeik vizének elvezetését a kormányzó földjeire, katonák és rendőrök támadtak rájuk: 13 indiánt megöltek, sokat megsebesítettek. Nyolcszáz kérelmező a quitói szenátusnál panaszt emelt a vérengzés miatt. A szenátus nem intézkedett. Még szép, hogy pár percnyi csenddel adózott a megöltek emlékének ... Santo Domingo de los Colorados városka mellett végződik a fővárosból a tengerpartra vezető hegyi út. Az itteni őserdőben sok ősi indián törzs maradt meg, melyeket a civilizáció csak félig rontott meg. Ezek a félmeztelen emberek ritkán mutatkoznak a városban. Arcukra és testükre kék és vörös sávokat mázolnak. Hajukat valamilyen különleges vöröses masszával kenik be, s összetapadva furcsa fejdíszt alkot. Egy házaspárral megismerkedtünk. Az országút mentén banánt és kávét árul. Néha az egzotikus törzset megcsodáló turistáktól is csöppen valami. Vadállatok, mérges kígyók és moszkltók között nehéz az életük. Két gyermekük ismeretlen betegségben meghalt. Orvosaik nincsenek, háziszerekke! kezelik magukat. A házaspár fogai feketék valamilyen gyógynövénytől, melyet állandói rágcsálnak. Pedro panaszKodlk, hogy őseik földjét elveszik tőlük, s mindenféle tisztviselőknek meg kereskedőknek adják. Az indiánokat egyszerűen elűzik. Quitóban is jártak emiatt, ott sem értek el semmit. KüériM Ecuador tetejének tartják a Vulkánok-völgyének nevezett magas fennsíkot, ötszáz mérföld magasak a jéggel és hóval borított hegycsúcsok. Az indiánok a tűzhányók fiainak tartják magukat. A meredek hegy oldalait a t ősidők óta tarka foltok borítják — az indiánok kertjei. Csodálatos, hogy nem gurulnak le az emberek, nem csúsznak le a béikésen legelésző kecskék. Az indiánokat ide a magasba, az örök fagy hónába kergették, minden szem gabonáért kemény küzdelmet kell vívni. Az indiánoknak nincsenek szárnyaik, hogy még magasabbra emelkedjenek, viszont van erős lábuk, hogy leereszkedjenek a völgyekbe. 1961 decemberében tízezer vörös ponchóba öltözött indián a földbirtokosok fenyegetőzése ellenére bemerészkedett Quitóba, és hatalmas tömegtüntetést rendezett. Először fordult elő ilyesmi Ecuador történetében! A következő évben az Ecuadori Kommunista Párt kongresszusán első ízben indián vezérek is felléptek a szónoki emelvényre. Rosszul beszélnek spanyolul, de beszédük képletes, éles, mint a fametsző kése. Egyikük mondotta. — A paraszt verejtéke nem a földre hull, hanem a földesúr zsebébe. Eljött az az Idő, amikor a világon mindenütt kiestk a korbács a földesurak kezéből. A yankeek sem mindenhatók... — A ti erőtök abban van, hogy velünk tartotok, a miénk pedig a tt szövetségetekben rejlik. Ha mi együtt haladunk, ki állhatja utunkat? — mondta egy másik indián. JARMILA UHROVA INDIAI LEVELE Az a varázsige, amellyel napjainkban sok ifjú indus előtt kitárul a gazdaság kapuja, nem olyan egyszerű, mint az ismert keleti mesében volt. Ugyanis arról a gazdagságról van sző, amelyet már évezredek óta többre becsülnek az aranynál és a drágakőnél ls az öt szent folyó mentén lakók. Az értékes könyvekben, a bölcs indus férfiak és a távoli országok tudósaínak fejében rejtőzik ez a gazdagság. A történelem, a művészet, a költészet és természetesen a vallási legendák ismerete Indiában már a múltban ls a legmagasabb társadalmi fokra emelt bizonyos embercsoportokat. A legmagasabb, indiai kaszt — a brahman — emberemlékezet óta tagjai kötelességévé tette a tudást és a tanítást. Ebben az esetben polgártársai legnagyobb tiszteletét élvezte még akkor is, ha olyan szegény volt, mint a templom egere. Sőt, szegénysége még fokozta tekintélyét. A bőkezű természet ölében a szegénység erénynek számított, nem pedig az ősi vagy a saját vállalkozókedv hiányának. A legokosabb és a legszentebb embereket szigorú aszkétizmusuk tette ismertté. A tudás kapui az alacsonyabb kasztokhoz tartozók előtt sem zárultak be teljesen. Az óind tudományok és upaniszádok ismerete, — melyek az emberiség legrégibb Irodalmi emlékei közé tartoznak — volt az embert díszítő legszebb drágakő. • TANÉVKEZDÉS INDIÁBAN Júliusban, tehát a manszunszelek érkeztével köszönt be Indiában az iskolaév. Május, június és július első fele — az ország legmelegebb időszaka a tanulók nyári szünideje. Az ifjak tömege, amely ezekben a napokban feszült arccal, vágyakozással telt szívvel állt az egyetemek előtt igyekezvén azok közé kerülni, akiknek sikerül kinyitniuk a tudás kincséhez vezető kaput, bizonyítja, hogy a tudás értéke nem csökkent Indiában. Jelentős változások azonban mégis történtek, mert a bölcsesség fokozatosan elkülönül az aszkétizmustól. Nem szent férfiak osztogatják teli marokkal a tudást, akik ezáltal keresik a nirvánába vezető legrövidebb utat, hanem egészen e világi módon tandijat kell fizetni érte, melynek magassága az iskola színvonalától és hírnevétől függ. Csak igen kivételes esetben veszik figyelembe egyes állami iskolákban a jelentkező szüleinek jövedelmét. Ä műveltség utáni vágyat is befolyásolja a könnyeben elérhető földi örömök utáni vágy, és ezért a természettudományok a humánus tudás erős ellenfeleivé váltak, a technika harcba szállt a múzsák uralma ellen. A természet sem osztogatja teli marokkal ajándékait, India Britszigetekről származó volt urai az indiai föld terméséből nem az ottani népeket akarták jóllakatni. A tea, az indiai juta, gyapot, kaucsuk és más hasonló jellegű ültetvények elrabolták a mindennapi kenyeret termő földeket, Indiában az éhség a gyarmaturalom Idején már nem erény, de kényszerűség volt. Ezért határozta el India népe, hogy nem mond le a kenyérről, harcol érte. A függetlenségi harc volt az első lépés, amelyet bonyolultabb, az indiai élet összetettségéből ered5 hatványozott harc követ. Indiában az éhséget főként kapitalista módszerekkel akarják legyőzni, mindenki önmagáért — ezt elegyítik szocialista elemekkel: önmagáért, de a közösségért is. Azok az ifjak, akik ezekben a napokban ostromolják az iskolák kapuit, megértették, hogy a tudás első lépcsőfoka: a hogyan. Hogyan kényszeríthető a termőföld az emberek, a gyárak és a külkereskedelem ellátására, hogyan irányitható sok millió indiai kéz, hogy munkája gyümölcsözőbbé váljék, hogy ne csak dísztárgyakat, de közszükségleti cikkeket is készítsen. Sajnos, a tények észlelése nem elégséges, a szülők anyagi áldozatvállalása is szükséges. • A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ATALAKÍTÓ SZEREPE Az indiai élet előterébe az indiai — főleg műszaki értelmiség került, amely nemcsak az Ipar fejlesztésére képss, hanem gyermekei taníttatását ls biztosíthatja, hogy folytathassák megkezdett munkáját. Az Indiai műszaki értelmiség lesz az az erő, amely a főként háziipari termelésben gyökeret eresztett kasztrendszert legyőzi. Tervei megvalósításához különféle kasztokból származó munkásokra lesz szüksége, akik már nem újabb „kasztot", hanem „osztályt" alkotnak. És ez lesz az a mód, ami az indiai fejlődést minden kétséget kizáróan a leggyorsabban előre viszi. A jöv5be vezető első lépés a művelődés. • AZ ÉVI SZAPORULAT 11,5 MILLIÓ Hogy mit Jelent a művelődés Indiában? Ma a lakosság csaknem 80 százaléka írástudatlan. A 16 indiai állam egyikében ez a százalék alacsonyabb, a másikban magasabb. És emellett Indiában évente iskolák százait alapítják, ezrekkel szaporodik az új egyetemi hallgatók száma. Viszont egyre több az olyan csalódott Ifjú, aki nem kerülhetett egyetemre. Ez természetes, mert Indiában évente tizenegy és fél millió a népszaporulat, ami egy közép-európai ország lakosságának felel meg. Ez több iskolaépületet, több tanítót, több segédeszközt kíván. Delhi körül az utóbbi hetekben hatalmas sátortáborok nőttek ki a földből. Nem pionírtáborok ezek, hanem az iskolahiány pótlásának egyik módja. A közelünkben elhelyezett egyik sátortáborból már néhány napja látjuk az áhított Iskolaszerekkel megtömött, különféle táskákkal felszerelt gyermeksereget. A táborból egyenesen az utcára szaladnak. Az egyetemek brigádokat szerveznek a hallgatókból az első elemista tanulók részére, hogy megtanítsák őket a legelemibb közlekedést szabályokra, hogy ne fussanak egyenesen az autók, autóbuszok, robogók vagy más járművek alá. A városok perem kerületeiben nincsenek járdák. Az első osztályosok nem minden esetben hatéves gyermekek, sokan elmulasztották ezt a szokásos időpontot, mert akkor mint cipőtisztítók, utcai árusok dolgoztak. • 15 FŐ NYELVJÁRÁS Az épületek könnyen helyettesíthetők sátrakkal, mert Indiában csaknem mindig meleg van. A tél, amely Delhiben a „legkeményebb" (csupán Kasmír kivétel), a mi hidegebb nyarunkhoz hasonlatos. Indiában nem jelent különlegességet az „iskola a sátrakban", amelyek védelmet nyújtanak a monszun ellen. A tanítók azonban nem helyettesíthetik egykönnyen, és ezért a legégetőbb feladatok egyike az írástudatlanság felszámolása. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy Indiában 15 fő nyelvjárás létezik, amelyek egymástól nemcsak kiejtésben, hanem írásban is alapvetően eltérnek. A nyelvi kérdés azonban már India másik főproblémája. Most, hogy megnyíltak az iskolák kapui, az indiai éiet legérdekesebb képét alkotják a tanulók és az egyetemi hallgatók csoportjai, mert ez a kép ielképezi India jövőjét! , EZEK AZ INDIAI LÁNYOK VALAMENNYIEN SZERETNÉNEK BEJUTNI A FŐISKOLÁRA