Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-07 / 217. szám, szombat

H OLOMPER JANI már egy fél évtizede bol­dogttja az egyik lap mezőgazdasági rova­tát. Jó fiú. Egyetlen hibája: nem tud írni. Ezt azonban ellensúlyozza határta­lan önérzete. Nem is olyan régen esett meg, hogy így hetvenkedett egyik kollégája előtt: Olyan cikket kanyarítok, hogy .., Csak az elejével, a kezdettel nem boldogulok. Talán segíthetnél egy­komáml Segített is másfél oldal erejéig. A toll azonban Jani kezében ez­után is megmakacsolta magát. Ve­rejtékező gyötrelmében nyitotta rá az ajtót a gazdasági rovat vezető­je. Jani gondolt egyet. — Az elejével már megvolnék, de ezekkel a számadatokkal nem boldogulok. Tudom, a te tolladban még a statisztikai adatok ts költe­ménnyé válnak... Egy órába sem telt, s már csak a bejejezés hiányzott. A jó befeje­zés! Csattanó kelll Falakat rengető csattanói De ki ts tud ilyen befe­zést írni? Hacsak nem Gombkötő Tivadar, a száguldó riporter. Éppen kéznél volt. Másnap elkészült a korszakalko­tó cikk. A szalmaszőke géptündér máso­lás közben lelkendezve magasztal­ta íróját. — Jani, kedves, igazán remek írás. Csak azt nem tudom, kinek a nevét írjam alá. Amint látom az eredetin hiányzik ... Jani nagyot szívott a kávéillatú levegőből. Lesújtóan végigmérte a gépírónőt. — Csodálkozom a szórakozottsá­gán. Öt esztendeje másolja a cik­keimet, mégsem ismeri fel a stí­lusomat?! Mire a szőkeség fülig pirult szé­gyenében. SZARKA ISTVÁN B GEN ritka eset, hogy olyan komoly művelet lebonyolítá­sát bízzák rám, mint a fe­hérnemű vásárlása. A napok­ban erre is sor került és én mindenre elszántan belép­tem az egyik bratislavai üzlet­be. Türelmesen várakoztam, köz­ben szokásomhoz híven nézeget­tem embertársaimat. Előttem két asszony ugráltatta az eladót. Előt­tük kombinék, melltartók, külön­böző nagyságban és különböző színben. Ez sem fó, az sem jó — hangzott a válasz az eladónő kér­dő tekintetére, őszintén szólva ne­kem már az idegeim remegtek, de az eladónő türelmesen és moso­lyogva teregette a két igényes ve­vő elé a habkönnyű, kacér sem­miségek tömegét. Csak a végén — a legvégén történt a baj. A két hölgy kategórikusan ki­jelentette, hogy „ez mind szemét". Az eladónő tiltakozott és neki volt igaza. Am a két hölgy kirob­banó temperamentummal követelte a panaszkönyvet és egy oldalon át írta le a teljesen ártatlan, bárány­türelmű alkalmazott „szemtelen magatartását". Amikor kijöttem az üzletből, a két hölgy még az ajtó előtt áll­dogált és az egyik éppen megje­gyezte: — Tudod, nem akartam vásárol­ni, mert éppen nincs nálam pénz, de mindig meg szoktam nézni mi­lyen új áru érkezett! PÉTERFI GYULA H UNAMOCSON történt. A hadsereg alakulatai bontották az össze­dőlt házakat. Az egyik nyomorúságos vályog­ház romjainak eltaka­rítására a százados földgyalut ren­delt. foggal. Aligha remélhetett ebből a víz dagasztotta masszából felhasználható anyagot. Másutt a katonák előbb gondosan kézzel ki­szedték a még beépíthető téglát, faanyagot, tetőfedő cserepet. De itt? Csakhogy a romok között egy hajlott hátú, ősz hajú nénike tur­kált. Szedegette ki a málló tég­lát. mindent, amit még értéknek tartott. — Hová jutnánk így — mondot­ta a százados a mellette álló cseh mérnöknek, az Ostl nad Labe m t védnökségi járás építkezési osztá­lya vezetőjének. — Nekem is tel­jesítményt kell kimutatnom, és itt valóban nincs mit menteni. — Ember, — szólt a mérnök, — nézz erre a nénikére. Ki tudja, hány évtizedig lakott itt. Ha ntncs ts értéke annak, amit kiemelünk, megéri. Kis örömet szerezhetsz ... A százados nem válaszolt, csak a néne könnyes szemébe nézett egy pillanatra. " Aztán halkan odaszólt három ka­tonájának: — Segítsetek GALY IVAN FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE Filmekben nem lesz hiány A negyven csillogó alumínium do­boz a filmgyár páncélfalú filmrak­tárában négy teljesen befejezett úgynevezett standard, vagyis vég­leges kópiával rendelkező filmet je­lent — ezek már csak a közeli be­mutatót várják. „Iszony" — Németh László regényének filmvál­tozatát Hintsch György rendezte. A film főszere­peit: Drahota Ágnes, Páger Antal (képünkön) és Kállai Ferenc alakítják. E negyven csillogó doboz szeré­nyen húzódik meg itt a polcokon, s csak néhány filmes, az alkotók, meg néhány újságíró emlékezik, micsoda izgalmas, küzdelmes perce­ket éltünk át, míg e dobozok ide­kerülhettek. A négy film egyike, a Sodrás­ban ma már Európa-hírű alkotó­jának, a fiatal Gaál Istvánnak má­sodik játékfilmje, a Z ö 1 d á r. Tör­ténete az 50-es évekbe nyúlik visz­sza, amikor tűzzel-vassal kényszerí­tették a paraszt- és munkásfiatalo­kat a főiskolákra, egyetemekre. Ez volt az új értelmiség „zöldár"-ja, s ennek az új értelmiségnek erkölcsi és szellemi problémáiról készített krónikát a rendező, aki maga is ép­pen ezekben a nehéz esztendőkben került fel vidékről Budapestre, a Színházi és Filmművészeti Főisko­lára. A film valamennyi szereplőjét fiatal színészek formálják, a forga­tókönyvet pedig Gaál István maga írta. A „Zöldár" bemutatóját nagy érdeklődéssel várják. A hírek sze­rint a Zöldár sok szempontból fe­lülmúlja a Sodrásban című filmet. Nagy érdeklődés előzi meg a már elkészült és bemutatóra váró má­sik filmet is, amely a fiatal Kósa Ferenc első filmalkotása. A film cí­me Tízezer nap; tulajdonkép­pen egy parasztcsalád életének kró­nikája. Nem kevesebb mint harminc évet ölel fel — beleértve a háború előtti, a háborús és a második vi­lágháború utáni éveket. Témája bi­zonyos szempontból rokon a Moszk­vában nemrégen nagydíjat nyert Húsz óra című filmünkkel, épp ezért kíváncsiak a szakemberek és a közönség is, hogy az érett Fábrt Zoltánnal szemben milyen szemléle­ti újdonsággal lepi meg nézőit az első nagyfilmjével jelentkező fiatal rendező. A harmadik a bemutatásra váró alkotások között, az Iszony Né­meth László ma már világsíkerű re­gényének filmváltozata, amelyet a Rab R á b y alkotója, Hintsch György vitt filmre — a szerző el­képzelései és saját forgatókönyve alapján. A film érdekessége, hogy az írói pályája zenitjén álló Né­meth Lászlónak ez lesz az első megfilmesített műve — épp ezért kíváncsiak az emberek, hogyan si­került a meglehetősen összetett, és nehéz némethi figurákat a film esz­közeivel életre kelteni. Épp e fel­adat és a tét nagysága miatt a film jóformán teljes csendben készült el. A ma már ugyancsak klasszikus­nak számító Kodály Zoltán Háry J á n o s-át vitte filmre Színetár Miklós rendező a Délibáb min­den mennyiségben alkotója. A Háry-mese egy ízben már a há­ború előtt megjelent a filmvásznon, ebben azonban egyetlen ária kivé­telével Kodály zenéje alárendelt szerepet játszott. Szinetár most operafilmet rendezett, mégpedig egészen sajátos elképzelések alap­ján. Történetét három síkban dol­gozta fel: egyszer az elbeszélés sík­ján: egyszer az álomvilágén; és egyszer a valóságén. E három világ díszleteiben és ruháiban Is élesen elkülönített, eredeti stílusokban jellemzett, s a szereplők ezenbelill a mese igényel és szövevényei sze rint mozognak, énekelnek. A szí nesfilm eszközeivel élénkített film már a legközelebbi hetekben a ma gyar közönség elé kerül. És ezzel ki ls léphetünk a pánoé lozott betonbunker, a filmraktár ka púján, és folytathatjuk utunkat a műtermekbe, ahol — immár augusz­tus lévén — teljes erővel folyik a munka. Hiába a nyár a filmgyárak­ban, a főszezon. (. A műtermekben nem kevesebb mint tíz új játékfilm készül. Bacsó Péter Szerelmes bi­ciklisták című alkotása mai fia­talok hol derűs, hol drámai epizó­dokkal váltakozó históriája csupa fiatal színésszel és néhány olyan fiatallal, akik még nem is szí­nészek. Bacsó, aki többnyire ma­ga írja filmjei for­gatókönyvét, min­dig a hozzá még korban is közel­álló fiatalok egy­egy problémájá­val foglalkozik — s első saját ren­dezésű filmjének sikere után ezzel a művével is megnyerheti a közönség tetszé­sét. Befejezésül Jancsó Miklós Szegénylegé­nyek című filmjének felvéte­lei is, most az utómunkálatok folynak. A film a lápvllág szélén élő népfelkelőknek, a szegénylegényeknek állít érdekes, modern gondolatokkal átszőtt emlé­ket. Lassan befejezéséhez közelednek a Patyolatakció című zenés vígjáték felvételei is, amely a Ma­gyar Televízió nagysikerű „Ki mit tud?" játékának egyik félig-meddig valóban megtörtént eseményét ele­veníti fel. A szereplők itt is fiata­lok, méghozzá fiatal katonák és művészi tornászlányok, akik éne­kelnek, táncolnak, szerelmesek lesz­nek egymásba — és közben nyolc zeneszerző tizenhét vidám, jóritmu­sú slágerével és néhány kedves tré­fával is szórakoztatják a közönsé­get. A filmet a sokáig betegeskedő Fejér Tamás rendezi. érdekes filmet. Mivel ennek forga­tását július utolsó napjaiban kezd­ték meg, amikor ezeket a sorokat írom, eddig még csak egy helikop­teres felvétel készült el, s most in­dulnak a második forgatási napra. A film azonban forgatókönyve alap­ján sokat ígér — és mivel Buda­pesten azt mondják: nem az első filmet nehéz elkészíteni, hanem a másodikat — valószínű, hogy jól sikerül. Novák Márk már néhány rövidfilmmel bebizonyította tehetsé­gét — és gondolatgazdagságát. Huszty Tamás Játék a mú­zeumban című kisregényéből Ké­szít filmet egy ugyancsak elsőfilmes játékfilmrendező, Bán Róbert, aki hosszabb dramaturgoskodás után Ju­tott el a nagyfilmrendezésig. Koráb­ban már egy érdekes gyermekfilm­kísérlete volt, az Igazi égszín­kék címmel, amely egy Balázs Bé­la mese nyomán született — ezt azonban a kritikusok szigorúan meg­bírálták, és hosszabb esztétikai dis­kurzus apropója lett. 0] filmjében lényegesen kevesebb a kísérleti elem — mint az Igazi ékszínkékben, igaz, ezúttal a forgatókönyv ís dra­matlkusabb... Az utóbbi évek egyik legjobb filmszatírájának a Tizedes meg a többiek alkotója, Keleti Már­ton, az idős rendezőnemzedék egyik kiemelkedő egyénisége, Gyárfás Miklósnak, a budapesti „Film, Szín­ház, Muzsiká"-ban megjelent, majd könyvalakban is napvilágot látott Butaságom története című hosszabb elbeszéléséből rendez fil­met. A film felvételei augusztus el­ső napjaiban kezdődtek meg. A tör­ténet, egy fiatal színésznő egy nap­jának históriája tele van vidám, ka­cagtató elgondolkoztató elemekkel. Mai tárgyú filmet készít a már nemzetközi filmversenyeken is ki­tüntetett és nagy feltűnést keltett fiatal rendező, Rényi Tamás is. fc - í k * f • 1 mä* J « j jrii iii. ' - - -fö-J Ipiff ' * * M kIPírIÍIÍII . 1 •L * j A „Zöldár" a Karlovy Varyban a „Sodrásban' -nal díjnyertes Gaál István második nagyjátékfilmje. Meszléry Judit. Ugyancsak utolsó tíz felvételi napjánál tart a Gyermekbeteg­ségek című film, amely két fiatal: Kardos Ferenc és Rózsa János első nagy játékfilmje. A két fiatal rende­ző történetének hőse egy hateszten­dős kisfiú, akinek a nővére gyönyö­rű szép maneken, és aki ezért is, meg nem ezért is, de konfliktusba kerül a környező világgal. A két rendező finom szatírája a gyerek szemén át ábrázolja világunk egy­két fonákságát — de ugyanakkor Budapest és az ország legszebb tá­jaira is elviszi a nézőt, s mindezt színes filmen mutatja be. Fekete Gyula, nagy sikert aratott regényének Az orvos halálá­nak filmváltozata már félig ké­szen áll. Rendezője, Mamcserov Fri­gyes Páger Antalt kérte fel a film főszerepére, és Páger, aki mindig örömmel segíti a fiatalokat, ezúttal is szívesen vállalta a nehéz és fá­rasztó forgatást. Egy fiatal, ugyancsak első filmes rendező, Novák Márk Szent Já­nos fejvétele címmel készít Tordai Teri és Kiss Manyi a „Háry János" ope­rafilm-változatában. A színes, szélesvásznú filmet Szinetár Miklós rendezte. Két főszereplője Tóth Bence és A mindennap élünk alkotó­ja ezúttal négy különböző társadal­mi réteg, négy különböző fajtájú és formájú szerelmi históriáját dol­gozza fel egy úgynevezett omnibusz­filmben. Tilos a szereiemi címmel. A főszerepekre szinte a magyar filmgyártás rendelkezésére álló valamennyi fiatal színészt és mény van rá, hogy legutóbbi nem túl szerencsés kirándulása (Déltől hajnalig) után, a mai témában Is­mét a már régebben megmutatott színésznőt felkérte — úgyhogy re­rendezői erőnyeit csillogtatja meg. Külön meg kell említenünk egy Játékelemekkel tarkított hosszabb dokumentumfilmet, amelyet a nép­szerű pesti színésznő, Psota Irén életéről készített Kovács András filmrendező és Vagyóczky Tibor operatőr. A film bemutatja a nép­szerű színésznő életét, készülődését az újabb színészi feladatokra, rész­ben megismertet baráti körével, és elkíséri egy bevásárló körútra is. A tele műtermek azt látszanak bizonyítani a magyar film bel- és külföldi kedvelői­nek, hogy ma­gyar filmekben nem lesz hiány. Nemrégiben egy ismert budapesti kritikus különö­sen örvendetes­nek minősítette, hogy a tele mű­termekben túl­nyomórészt mai tárgyú és szóra­koztató jellegű filmek készülnek. Ennél többet ml sem mondha­tunk. Reméljük, mi­előbb meglátjuk, hogy sikerült-e jól szórakoznunk az új magyar fil­meken a mozik­ban ... • ELEFÁNTOK - STOPLÁMPÁVAL A kenyai közvéleményt élénken foglalkoztatja egy Sharma nevű polgár Javaslata. Azt ajánlja, hogy a vadrezervátumban élő elefántok hátsó részére ún. farreflektorokat helyezzenek el. A javaslattevő ugyanis néhány nappal ezelőtt éj­szaka tette meg az utat két város között, és belerohant az út szélén legelésző vastagbőrűbe. • MEGRÁGOTT MILLIÓK Az arábiai Adu Dsabi fejedelem­ség uralkodója, Sahbut sejk min­den különösebb gond nélkül töl­tötte eddig napjait. A gazdag olajforrásokból származó jövede­lem mind a sejk trezorjába vándo­rolt. Ám néhány nappal ezelőtt megállapította, hogy a trezorban jelentékeny mennyiségű bogár tar­tózkodik, és a bogarak megették a papírpénz nagyobb részét. • ÖTSZÁZ ÉVES HAJÓRONCS Két brémai tudós búvárharang segítségével hozta fel a tenger mé­lyéről egy a XIV. században el­süllyedt hajó roncsait. 550 darabot sikerült kiemelni, és most egy kü­lönleges, fedett medencében meg­kezdik a középkori hajó összeállí­tását és tartósítását. A múzeális érték hossza 24 méter, és széles­sége 7 méter. Az összeállítás és konzerválás két évtizedet vesz Igénybe. • 700 MILLIÓ ÍRÁSTUDATLAN Sztrumilin szovjet tanár megál­lapítása szerint a négyosztályt végzettek teljesítménye 43 %-al, a középiskolai végzettséggel rendel­kezőké 108 %-kal és a főiskoláso­ké 300 százalékkal nagyobb, mint az írástudatlanoké. Ugyanakkor a Szovjetunióban az állami bevéte­lek 12 °/o-át, az Egyesült Államok­ban 5 %-át, Japánban 6 °/o-át, a latin-amerikai államokban viszont csupán két százalékát fordítják közoktatási célokra. Egy bécsi tu­dományos intézet megállapítása szerint a nyugati világban 700 millió analfabéta él. • Kl LESZ A HARMADIK? Ez a kérdés foglalkoztatja ma az angol közvéleményt, akik azt találgatják, ki lesz a harmadik postarabló, akit kiszabadítanak a börtönből. Az első volt Charles Wilson, a második Ronald A. Biggs, a banda alvezére. A londo­ni alvilági körökben már fogadá­sokat tesznek arra, hogy a legesé­lyesebb jelöltek Roy J. James vagy Gordon Goody. • ÚJ EXPRESSZ A SZOVJETUNIÓBAN A szovjet gépszerkesztők új sín­expresszt készítenek Rigában. A 10—16 kocsiból álló szerelvény el­éri a 200 kilométeres órasebessé­get. Az utasok kényelmét nemcsak a hőszabályozó készülékek bizto­sítják, hanem egy új fajta telefon is, amely lehetővé teszi, hogy a száguldó vonatból ls összeköttetést teremtsenek a külvilággal., A moz­donyon levő elektronikus számoló­gép viszont automatikusan elvégzi az üzemeltetéshez szükséges ösz­szes számításokat. • TILOS A KÖVEZETET FELSZAKÍTANI! Bourg-Saint-Andeol francia vá­roska polgármestere kénytelen volt a következő rendelettel kor­látok közé szorítani a horgászok szenvedélyét: „A horgászás na­gyon kellemes és hasznos időtöl­tés. De nyomatékosan felhívom a figyelmet arra, hogy még a hor­gászáshoz szükséges kukacok meg­szerzése miatt sem engedélyezhe­tem a kövezet felszakltását!" • ORSZÁGÚT A „ZÖLD POKOLBAN" Nyolcszáz kilométer hosszú or­szágúttal akarják összekötni Bra­zíliát és Párát. Az út az őserdő teljesen ismeretlen részén vezetne át, ahová még civilizált ember so­hasem jutott el. A legnagyobb ve­szélyt a brazíliai őserdő mélyében élő indián törzsek Jelentik, ame­lyek állítólag még mindig mér­gezett nyilakat használnak, és megakadályozzák a fehér embereit térhődltási szándékait. 0] SZO fi £ 1965i augusztus 7,

Next

/
Thumbnails
Contents