Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-25 / 235. szám, szerda

Mi okozta az árvízkatasztrófát? Lassan behegednek a sebek Dél-Szlovákia árvíz sújtotta közsé geiben, és bár az újjáépítés munkája rendkívül nehéz és nagy feladatot ró mindnyájunkra, bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert az országos összefogás, az egész társadalom segítsége bizonyosan meggyorsítja az újjáépítés ütemét. Nagyon helyes volt a Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezése, amikor július elején külön munkacsoportot létesített az idei katasztrófa okainak kivizsgálására. Az eredmények alapján a jövőben hatékonyabban védekezhetünk majd a víz pusztító ereje ellen. T. JEŽDIK, a Csehszlovák Tudományos Akadémia vízgazdasági bizottságának elnöke nyilatkozott a sajtónak az árvízzel kapcsolatos kérdésekről. • Elsősorban azt szeretnénk megkérdezni az akadémikus elvtárstól, mi okozta az idei árvízkatasztrófát? Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy hazánk déli részén a tavaszi árvíz nem valami különleges jelenség. Az idei katasztrófát azonban a kedvezőtlen együtthatók sora Idézte elő. Télen nagypn sok hó esett, és mivel a tavasz hideg volt, az Alpesekben és a Tátrában lassú volt az olvadás. Ausztriában még május közepén is 17,4 milliárd köbméter hó feküdt a hegyeken, június 1-vel még mindig kb. 5,1 milliárd köbméter 0,7—0,8 sűrűségű hőmennyiség volt Ausztria területén. Éppen az olvadás időpontjában a Duna mentén — nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is nagyon bőséges volt az esőzés. Ez magas vízállást idézett elő a Dunán, valamint mellékfolyóin (különösen a Moraván, Vágón, Nyitrán és Garamon). Hogy érzékeltessem a helyzetet, részletezeti a Duna vízállását Bratislavánál a március 15-től július 26-ig: 500 cm magasabb vízállás 106 napig 600 cm magasabb vízállás 77 napig 700 cm magasabb vízállás 48 napig 800 cm magasabb vízállás 19 napig 900 cm magasabb vízállás 4 napig Négy nap alatt, julius 16-tól 19-ig a Duna Bratislavánál 914 centiméterrel tetőzött, és másodpercenként 9170 köbméter víz folyt le a medrében. A Duna magas szintje hatást gyakorolt az ún, oelso vizekre. A talajvíz március végétől már nem tudott lefolyni. Ugyanakkor Dél-üzlovékiára nagyon sok esö hullott: Bősön áprilisban 80 milliméter, májusban 114 milliméter és júniusban 1U7 milliméter csapadékot mértek, ami azt jelenti, hogy kb. az egész évi csapadék mennyiség fele 3 hónap alatt hullott erre a területre. Ennek következtében a Csallóközben már a katasztrófa előtt feltört a talajvíz és nagy területeket árasztott el. A hosszú ideig tartó magas vízállás és esőzések következtében a szokottnál előbb kezdődtek a buzgárok. Június első felében 50 buzgárt szigeteitek el, de később ezek száma 500-ra emelkedett. Kedvezőtlenek a geológiai feltételek is. A csehszlovák Duna-szakasz homokos rétegeződésű. A talajvíz egyes helyeken kimossa a homokot, és az így keletkezett üregekből feltör a buzgár. A homokos réteget általában agyagos-homokos keverék fedi. Ez természetes védelem a buzgárok ellen. Ez a réteg azonban különböző vastagságú, és egyes helyeken teljesen hiányzik. Az ilyen védőréteg keletkezését erősen befolyásolja a Duna-medar rendkívül erős lejtése Palkovičovónál. Amíg Passautól PalkoviCovólg a lejtés átlagosan 0,40 promill, addig itt 0,06 promill. A becslések szerint ezen a 30 kilométeres szakaszon évenként kb. fél millió köbméter kavics rakódik le, amit csak részben lehet eltávolítani. A hordalék tehát feltölti a medret és ugyanakkor kedvezőtlen hatást gyakorol a Csallóköz belvizeire is. Ugyanis e terület egy része alacsonyabban fekszik, mint a Duna szintje. • Mik voltak a csicsói és pati gátszakadás közvetlen műszaki okai? Legjobb lesz, ha erre a kérdésre munkacsoportunk megállapításával válaszolok: „Az okok vizsgálatánál mellőzni kell a gát alacsony, vagy szilárd voltát. A szakadást vagy az alapok alatti rétegek szuffőziója, vagypedig a gát fedőrétegének törése okozta. Tekintettel arra, hogy a szemtanúk szerint a gátszakadás hirtelen történt, valószínű, hogy a szuffóziót fogadhatjuk el okként. (Szuffózió: a talaj finom részecskéinek kiázása.J • Ez tehát azt jelenti, hogy a gátszakadásnak más okai nem tehettek? Munkacsoportunk megvizsgálta a hasonló katasztrófák szoxasos okait és megállapította, hogy ezek közli) egyiK sem jönet szániuasoa. Usicsonal június lb-ig nem állapítottak meg sem beszivárgást, sein szuíioziót. Usak ezen a napon keilett néhány buzgárt elszigetelni. Junius 17-en délelőtt azonoan bekövetkezett a katasztrófa, A nyomás olyan eros volt, hogy ioKalizaiásard nem is gondolhattunk, elegendő munkaerő sem állt rendelkezesünKre. 11 óra utan 35 meter szélességben áttört a gát, majd késoDD elérte a öb méteres szeiesseget. A gatszatsauas helyet 1B—ÜU nieter melyre mosta ki az ár, a környező terepuez viszonyítva 13—ID meterre. julius 5-ig Csicsónál települt a 67

u meter nosszú körgát. Ehnez 30 ezer köbméter követ használtak fel és elsüllyesztettek hót kiselejtezett uszályt. • Milyen károk keletkeztek? Párkánynál 2700 hektár és Nádszegnél 1800 hektár területet öntött el a víz, mivel ezen a részen nem voltak védőgátak. A pati gátszakadás következtében 10 ezer hektár, a Csicsónál pedig 50 ezer hektár került víz alá. Csallóköz területét 1,1 milliárd köbméter víz öntötte el. Körülbelül 50 ezer lakost kellett biztonságba helyezni. Rendkívül súlyos az anyagi kár: összedőltek és megrongálódtak lakóházak és ipar telepek, megsemmisült a termés. A vízgazdálkodási berendezések közül nemcsak a Duna, a Vág és Garam védőgátjai sérültek meg, hanem öntözőberendezések, vízlevezetők, szivattyúk stb. • Történtek-e a múltban is ilyen katasztrófák ezen a területen? Igen, többször is. Az 1899 évi árvíz óta 1926-ban és 1954-ben is hasonló árvíz volt. A feljegyzések szerint az előbbi katasztrófák okai nagyjából azonosak a jelenlegivel. Például 1899-ben a gát Csicsónál közvetlenül a jelenlegi mellett tört ét. A dunai gátak újjáépítésére és javítására 1954-től 131 millió 390 ezer koronát fordítottak. • Milyen intézkedésekkel gátolhatjuk meg a hasonló katasztrófákat? Ma még korai lenne erre a kérdésre pontos feleletet adni. A tervet az illetékes szervek szeptember végéig kidolgozzák, és ez év végéig megoldjuk a Csallóköz végleges védelmének kérdését is. Ez kapcsolatban lesz a tervezett dunai vízierőművel. A munkákat legjobb szakembereink végzik, akik az idei tapasztalatok birtokában bizonyosan megtalálják a védekezés legmegfelelőbb és legbiztosabb módját. Az árvlzellenes intézkedések során a jövőben nemcsak az emelkedő szintnél kell elrendelni a védelmi készültséget, hanem figyelni kell az áradás egész folyamatát és elsősorban időtartamát. Ezenkívül úgygondolom, hogy szükséges lesz a bratislavai geológiai vizsgálatokat végző nemzeti vállalat irányításával állandóan figyelni a szuffózió és áttörés által veszélyeztetett helyeket. Az is fontos, hogy a tennivalókat olyan központi szervre bízzák, amely megfelelő anyagi és munkaerőalappal és jogkörrel rendelkezik, mert csak így számolhatjuk fel a jelenlegi szervezeti széttagoltságot. A HÉTOKOS /I ázszentelőre voltam hivatar~J los. Négyen ültük körül az ' ' asztalt. Közben ötcsillagos :onyakkal próbáltuk ellensúlyozni a hűvös augusztust. Azt persze már mondanom se kell, micsoda mélyenszántó eszmecsere lobbant lángra a literes társaságban. Legtöbb szó azonban mégiscsak a szokatlan időjárásról, meg a nagy árvízről esett. Az asztaltársaság kor és rangidős tagja így summázta az elhangzottakat: — ... már a folyók sem bírták nyelni a rengeteg vizet. Es most kezdődik a csoda. A társaság legifjabb tagja, akit fiamnak szoktam nevezni, közbeszólt. — A Tisza sem. Az se bírta már nyelni. A folyók sem, a Tisza sem — Ismételte még egyszer. Elképedve néztünk egymásra. Ilyet még nem hallott a világ. Ez aztán a gyerek. Már a Tiszáról ls úgy beszél, mintha itt folydogálna a kertek alatt. A kor és rangidős asztaltárs, aki egyébként a csodálkozást kiváltó lurkó nagyapja, csavart egyet a bajuszán. — Fog az esze, akár a borotva. A másik meg: — Pap lesz ebből a gyerekből. A harmadik: — Földrajztanár, akármit mondotok. Ennyi dicséret hallatára bennem ts ágaskodni kezdett az apai büszkeség. Szerénységet színlelve, de azért, hogy értsenek is belőle, hümmögtem egy kicsit, aztán beadtam az ultit: — Szeptemberben megy elsőbe. Erre a csodálkozás még jobban kikerekítette a szemüket. A kor és rangidős vendég most már se szó se beszéd, ölébe cibálta a hétokost. Aztán újabb bölcseségek ktcstholásával próbálkozott. — Azt is meg tudnád mondani, hol folyik a Tisza? Az én fiam csodálkozva nézett nagyapa szemébe. — Nem folyik, hanem szálad. Nem emlékszel rá, te csináltál szíjat a nyakára? Most már én sem állhattam szó nélkül: — Mond csak, ml az a Tisza — kérdeztem gyanakadva. Hát te nem tudod? — függeszti rám elképedt tekintetét. A Tisza a szomszéd Pista bácsiék kiskutyája. A bodzafapuskából öntöttük a szájába a vizet. Azt hiszed bírta nyelni? Elfogyott a szavam. Ügy éreztem, mintha ágaskodó apai hiúságomat öntötték volna nyakon a kérdéses bodzafa-puskából. SZARKA ISTVÁN HELYREÁLL AZ ÉLET Bratislavában az új állomáshoz már építik a villamosvágányt. A bekötésnél jó szolgálatot tesznek a légkalapácsok. (E. Remp f elv.) MAS ÉVEKBEN ilyenkor már az aratási eredményeket értékelték a Bálványi Magtermesztő Állami Gazdaságban. Az idén, sajnos, erre nem kerülhetett sor. Kasza helyett a zavaros hullámok „takarították" be a termést. Négy hektár szőlő, 2 hektár lucerna és 7 hektár takarmánykeverék kivételével a gazdaság öszszes földjét — együttvéve 4772 hektárt — elöntötte az árvíz. A megmaradt területekről sem sok a hasznuk, a menekülő vadak találtak rajta menedéket. A terméseredmények értékelése helyett most egészen más felméréseket végeznek: a károk megállapításét. A becslések azt bizonyítják, hogy a fékevesztett elem nem rabolt el mindent. A gyors evakuáclónak, a dolgozók áldozatkész munkájának és a testvéri gazdaságok segítségének köszönhető, hogy az állatállományt, 1971 marhát, 4735 sertést, 424 juhot és 101 lovat úgyszólván baj nélkül biztonságba helyeztek. A tehenek közül egy, a sertésekből is mindössze kettő hullott el az átszállításkor. A Nagyfödémesi, Tapolcsányi, Spačincei, Holíči, Kosúti, Trnavai és Lévai Magtermesztő Állami Gazdaságban jól gondoskodtak a Jószágról. Befogadták a gépeket és az embereket is. A VlZ MÉG NEM VONULT teljesen vissza, öt részleget csak nehéz terepjáró tehergépkocsikkal, esetleg kétéltüvel lehet megközelíteni. Helyenként egy-, sőt kétméteres a víz a földeken. Nem csoda, mert éppen itt folyik le a Vágba a CsicsóA tábor lassan ébredezik. Korábban, mint máskor. A tó partján álldogáló Rechtor mellé odalép Nahozený. Szippant még egy utolsót cigarettájából, a csutkát elhajítja. Feltűri nadrágját egészen a lábikrája feléig, mezítláb tocsog a vízben, marokkal meregeti a vizet arcéra, nyakéra és napbarnított mellére. Egész teste lúdbőrös, de nem törődik vele, csak hányja magára a vizet és dörmög: — így kellett ennek lenni — hogy ne jártassuk állandóan a szánkat — hogy összetartsunk — de miért éppen Mlíčko ... miért nem én ... — A legderekabb közülünkl — sóhajtott fel Rechtor s eszébe Jut a szolgálat a határ menti erdőkben harmincnyolcban, 1939. március 14-én a Czajanek-gyárban Mistekben és a távozás Lipník nad Bečvou-ból. Magasan felettük a reggeli nap bíborszín fürdőben mosdatja a hegycsúcsokat. — Ki jön sorra legközelebb — és ki jár még rosszabbul...?/ Bocca hívja őket. Vajon mit akarhat? Francesco Resinio Jött meg Coazzából. Hihetetlen — már meg is érkezett?! Hogy volt képes ilyen gyorsan megtenni az utat?! A torinói Fiat-gyár huszonkilenc éves, csont és bőr mérnökét még soha senki nem látta kimerültnek — de most az volt. Az egész hosszú, meredek utat futva tette meg... Idejében érkezett. Orvos nem jött vele, de hozott magával orvosságot, Injekciókat és utasításokat az orvostól Bocca számára. Rechtor, Nahozený, Zolik és Cyril segítenek Boccának az Injekcióadásban. Mlíčko elvesztette eszméletét, de az injekciók és orvosságok felélénkítették. Egy óra hosszára még nyugodtan el is szunnyad, úgy alszik, akár a csecsemő. Felébredése után azonban megint elveszti életkedvét. — Derék fiúk vagytok, tudom jól, de csak vigasztalni akartok ... Bocsássatok meg, ha valamelyiteket megbántottam ... Es bosszuljatok meg! Ha már meg kell halnom, akkor inkább itt haljak meg, mtnt amott. Es ígérjétek meg, hogyha hazakerültök, elmentek hozzánk, haza, Olinkához ... Hiába próbálják valamennyien meggyőzni, hogy nem olyan veszélyes az állapota. Nem hiszi se a társainak, se az olaszoknak, sem pedig az oroszoknak. Hiába mutogatja neki Gavruska átlőtt lábát, hiába emlegetnek az olasz bajtársak olyan partizánokat, akik sokkal súlyosabb sebesülésből is kilábaltak. Mlíőko nem hisz nekik, minden érvüket csak vigasztalásnak, flastromnak tartja. Déltájban az indirittai Zeyles szaléziánus jelent meg a Lago Blu mellett. Amint édesanyjától meghallotta, hogy Mlíčko megsebesült, nyomban fogott a kamrában egy kanna tejet és indult a sebesülthöz. Nem csupán azért, mert a szaléziánus rend szigorú szabályai parancsolták neki. Üdvözletet és üzenetet hozott don Methodtől, don Stefantól és don Františektôl is. Hosszan elbeszélgetett Mllčkóval. Sikerült neki, ami a többiek egyikének sem. Mlíčko szeméből és ajkáról eltűnt az apatlkus kifejezés, s felvillantak az élet, a gyógyulni akarás sugarai. Mlíčko szellemileg felfrissült, testileg azonban elgyengült. Magas láz gyötörte, félrebeszélt. Bocca csak szerencsétlenül ingatta a fejét: — Itt lehetetlen kigyógyítani! Fascino pásztorgúnyát öltött és eltűnt a táborból. Autót ment rendelni. Az egész tábor türelmetlenül várta, mit végez. Az éjszaka már úira ráborította fekete fátylát a Lago Blu völgykatlanára, s Rechtor, Cyril és Zolik ott ült a sziklán az odú felett, amelyben beteg társuk feküdt. — Egyre vért látok magam előtt — reggel a hegyek olyanok voltak, akár a frissen kiömlött vér .., — Nehogy egyszer a tó ts vérszínű legyen. Ha a fasiszták megszimatolják, hogy hol vagyunk, hová vonulnánk vissza? A sziklákra? Ügy lövöldöznének agyon bennünket, mint a lőtéren, célpontul szolgálnánk nekik ... Egy szálig elesnénk itt, senki se menekülne meg közülünk! Sokszor eszünkbe Jutott ez a fenyegető lehetőség. A tábor ugyan jól el van rejtve, de van egy nagy hátránya — nincs visszavonulási útja. Fascino ugrott fel melléjük a sziklára, rágyújtott Cyril cigarettájáról. — Holnap délben. Eljönnek érte a Pale alatti malomig. Oda kell szállítanunk MlíCkót... Búcsúzkodásra tehát van még elég Idő. De inkább csak ne búcsúzzunk el tőle ... Az egész délelőtt készülődéssel telt el. Az olasz elvtársak megszállták az út mentét, amerre Mličkót szándékoztak szállítani. Ha véletlenül feltűnne egy náci osztag, elterelik a figyelmét. Délután csak az őrség maradt a táborban. (Folytatjuk) tói betörő víz. Ügy látszik, hogy egyes dűlőkből szivattyúk segítsége nélkül el sem távozik. A bálványi részlegen aránylag legjobb a helyzet. Megindult az élet a műhelyekben, folyik a gazdasági épületek asszanálása. Egyebütt sem rakták karba a kezüket. Az igazgatóság huszonegy alkalmazottja közül tizennyolc a nagyfödémesi gazdaság üléstermében készíti a félévi gazdálkodás mérlegét, az alkalmazottak jutalmának kifizetését. Állandó kapcsolatot tartanak fenn elsősorban azokkal, akik részlegvezetőik és csoportvezetőik irányításával a 30 testvéri gazdaságban dolgoznak. A GAZDASÁG 839 DOLGOZÓJA közül pillanatnyilag 430-an kapcsolódtak be másutt a munkába. Többen közülük családjukkal együtt találtak új otthonra egyik-másik helyen. A špačincei gazdaságban például 179 menekültet fogadtak be. A víz visszavonulása előtt nem lehetséges az élet felújítása egyes részleteinek a kidolgozása. A védnökök — a prágai Egyesült Nemesítő és Magtermesztő Vállalat és a tfebíčí járás képviselői a napokban tanácskoznak a gazdaság vezető dolgozóival a legsürgősebb intézkedésekről, amelyek lehetővé tennék a termelés mielőbbi felújítását. Ezzel kapcsolatban elsősorban szivatytyúberendezések üzembe állítása, a víz elvezetése és a hajléktalanul maradt dolgozók elhelyezése Jön számításba. Ez nem kis feladat. Mlg közvetlenül a gazdaságban a 189 lakás közül csak 22 dőlt össze, a 600 dolgozó, aki a környező falvakban lakik, nyolcvan százalékban lett hajléktalanná. RÖVIDESEN HOZZÁLÁTNAK az állattenyésztés felújításához. Az aszszanáció befejezése után a bálványi Istállókba az egészséges tehenek, a tenyészmarhák és a sertések térnek vissza. A magtermesztő vállalatok központi Igazgatósága tavaszra 350—400 növendékállatot ígért. Az állattenyésztés felújítása természetesen a takarmányellátástól függ. Saját termésből semmire sem számíthatnak. A vlz elvonulása után — a járványveszély miatt — a szalmát is be kell szántani vagy komposztolni kell. A legfontosabb teendő egyelőre az alkalmazottakról való gondoskodás. A lakásprobléma megoldásán kívül más tekintetben is segíteni kell az embereken. Virágh Ferenc igazgató ős Gőgh Ferenc, az üzemi szakszervezet elnöke már sorra látogatták azokat a gazdaságokat, ahol bálványlak dolgoznak, hogy megnyugtassák őket: bizonytalan helyzetükben sem maradnak magukra. AZ ÁRVlZ hatalmas csapást mért a bálványi gazdaságra. Reméljük azonban, hogy úgy, ahogy a legnehezebb pillanatokban helyükön maradtak az üzem dolgozói, a következő Időszakban is — a védnökök segítségével — megbirkóznak a nehéz feladatokkal. I. FIALA ŰJ SZÖ 4. * 1865. augusztus »,