Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-21 / 231. szám, szombat

Tíz esztendővel ezelőtt a Földön Kívüli élőlények „problémájával" jóformán még csak az utópista regényírók foglalkoztak. A legnevesebb csillagászok többsége ls kétségbevonta a Földön kívüli értelmes élőlények létezését. Az utóbbi időben azonban neves tudósok is mind gyakrabban foglalkoznak ezzel a problémával. Legutóbb például egy sajtókonferencián Viktor Ambarcumfan, a világhírű szovjet csillagász tett e kérdéssel kapcsolatban érdekes kijelentéseket. & f m • • IPliíS S ŕ. á' JUlläíí |||f|||fc Viktor Ambarcumjan akadémikus. (MTK Foto — Sziklás Mária gelvétele.) — Meggyőződésem, — szögezte le a világhírű tudós —, hogy Földünkön kívül nagy számban léteznek más égitesteken is civilizált lények. Nem tartom ugyan valószínűnek, hogy ilyenekkel a mi Naprendszerünkön belül is találkozhatunk. Eddigi tapasztalataink ennek ellentmondanak. De ellentmond a Józan észnek az a feltevése is, hogy a világegyetemben keringő megszámlálhatatlan égitest közül csak a mi bolygónkon alakult volna ki civilizáció. Ebben hinni — egyértelmű a csodákban való hittel. A szovjet tudós kijelentése még a laikust ls gondolkodásra készteti. Hiszen tudjuk, hogy csupán e csillagászok látómezejében — mintegy tízmilliárd tejútrendszerben — több száz milliárdra becsülhető a bolygók száma. Tudjuk, hogy e bolygókon a legkülönbözőbb „életfeltételek" vannak. Egyes bolygóknak egyáltalában nincs légkörük, másoknak viszont van. Kétségtelen azonban, hogy a világegyetemben számos bolygón megvannak az élet keletkezéséhez szükséges feltételek. Ez persze még nem jelenti azt, hogy minden ilyen bolygón ki is alakult a civilizáció. Ehhez még további kedvező feltételekre van szükség. Az ugyanis, hogy valamely bolygónak állatvilága is van, még nem jelent civilizációt. MÁS BOLYGÓKON IS? Ambarcumjan akadémikus a problémával kapcsolatos állásfoglalását így összegezte: —• A világegyetemben az anyagi létnek mindenütt ugyanazok a törvényszerűségei uralkodnak. Határozott meggyőződésem, hogy azonos feltételek mindenütt azonos eredményhez vezetnek. Bizonyos vagyok benne, hogy a világmindenségben létező száz és száz milliárd bolygó között igen sok van, amelyen a Földünkével azonos feltételek Jöttek létre. Ezek a feltételek ott is értelmes lények civilizált társadalmának kialakulásához vezettek. Az embert ezekután bizonyára az is élénken foglalkoztatja, hogyan kerülhetnénk kapcsolatba a többi tejútrendszerben élő értelmes lényekkel. A csillagászok és az űrkutatás legújabb eredményei arra a reményre jogosítanak fel bennünket, hogy bizonyos idő múltán az ember kapcsolatba kerülhet ezekkel az élőlényekkel. A legfontosabb teendőnk ma — Jelentette kl több neves tudós — a Földön kívüli civilizációk fény-, vagy rádiójelzéseinek felkutatása, felfogása. Ez nem könnyű feladat. A földihez hasonló feltételekkel hasonló bolygók ugyanis többségükben igen nagy távolságra ÜJ SZÖ 6 * 1985. augusztus 19, vannak tőlünk. Ezek a távolságok csak fényévekben mérhetők. A világűr kolosszális méreteit tekintve például 3000—4000 fényév nem ls olyan nagy távolság. Magunk is megítélhetjük, milyen nehézségekbe ütközik a kapcsolat létrehozása, amikor a rádióhullámokon útbaindított üzenet csak 3000 év múlva ér el a címzetthez. Ilyen körülmények között még a legegyszerűbb „párbeszéd" is 6000 évig tartana. — Túl gyors eredményre tehát ne számítsunk — figyelmeztet Ambarcumjan akadémikus. A technika mai állása minden esetre megteremtette a feltételeket, hogy ezekkel a kérdésekkel elmélyülten, tudományos szirrten is foglalkozzunk. JELZÉSEK A VILÁGŰRBŐL 1964 márciusában szenzációt keltő hlr járta be a világsajtót. A leningrádi Z v j e z d a című lapban Henrik Altov és V a 1 e n t y ina Zsuravljova — mindketten neves tudósok — nyilvánosságra hozták feltevésüket, amely szerint a Hattyú-csillagkép egyik bolygójáról értelmes lények, háromszor kíséreltek meg kapcsolatot teremteni Földünk lakóival. A szóban forgó bolygó több mint 11 fényévnyire van Földünktől. Ez azt jelenti, hogy a fény erről az égitestről 11 év alatt érkezik hozzánk. Ez óriási távolság, hiszen a fénysugár másodpercenként 300 000 km-es utat tesz meg. A csillagászok a Hattyú 61 — így nevezik a bolygót — forgásából észlelt egyenetlenségek alapján kiszámították, hogy a csillag körül egy sötét, távcsővel nem látható bolygó kering, melynek tömege ötször nagyobb, mint Földünkké. Altov és Zsuravljova szerint a titokzatos bolygó lakói 1882-ben küldtak először fényjeleket a Földre. Talán a bolygó lakói akkor akartak velünk először kapcsolatot teremteni. Ismert tény, hogy a tudósok akkoriban egészen különleges fényjelenséget, zöldesen villogó korongot észleltek a bolygó Irányából. A JELZÉSEK ISMÉTLÖDNEK 12 esztendővel később a csillagászok megint furcsa jelenségeket tapasztaltak. A szovjet tudósok véleménye szerint a Hattyú 61-es csillag megismételte az előbbi jelzést. Mivel a Földről a jelzésekre nem válaszoltak, a Hattyú 61 sem kísérelte volna meg harmadszor a kapcsolatfelvételt, ha 1883-ban be nem következik Földünk eddigi legnagyobb feljegyzett vulkánkitörése, a Krakatau-tűzhányőé. A robbanást hatalmas rádió-, sőt valószínűleg fényjelek sugárzása kísérte. A Hatytyú csillagkép bolygójának lakói ezt válasznak vehették jelzésükre. A leningrádi tudósok feltevése szerint a világűr lakói ekkor megkísérelték pontosabban ls meghatározni a Földünkről érkező jelzések forrását. Egyes feltevések szerint ezt lasersugár segítségével akarták végrehajtani. Egyes tudósok a Laser-sugárnak tulajdonítják a Szibériában 1908. június 30-án bekövetkezett borzalmas robbanást. A „tunguszkaí jelenséget" egyesek ugyan meteor becsapódással igyekeztek magyarázni. Meteor maradványokat azonban seholsem találtak, tehát valószínű, hogy mégis laser-sugár becsapódás ról volt sző. SZUPERCIVILIZÁCIÓ? A szovjet tudósoknak különösképpen feltűnt, hogy a világűrből érkező mindhárom „jelzést" Földünkön körülbelül ugyanazon a szélességi fokon észlelték. A jelzések között eltelt idő körülbelül 11—12 év, egybeesik azzal az idővel, amelynek leforgása alatt a fény megteszi a bolygónk és a Hattyú 61 közötti távolságot. Egyes feltevések szerint más bolygókról származó űrhajósok már látogatást is tettek a Földön. Mindezek azonban csak feltevések. Tény azonban, hogy a Hattyú 61-ről érkező sugarak színképe állandóan változó. Ez az ott élő szuperclvilizáciő felénk irányuló fényjeleivel is magyarázható. Ez teszi szükségessé — mondják a szovjet tudósok — a világűrből érkező jelek rendszeres figyelését. Modern, tudományos berendezéssel .kell ellenőrizni minden jelzést, amelyeket régebben esetleg természetes sugárzásnak tulajdonítottak. Ezekről kiderülhet, hogy egy távoli szupercivilizáciő kapcsolatkereső jelzéseiről van sző, Altov és Zsuravljova feltevését a tudományos világ meglehetősen vegyes érzésekkel fogadta. Voltak, akik figyelemreméltónak és elgondolkoztatónak, mások viszont üres szenzációhajhászásnak tartották fejtegetésüket. Ezekután bombaként hatott a hír: A moszkvai Sternbergcslllagvizsgáló munkatársai a CTA— 102-vel jelzett kozmikus objektum irányából olyan rádió jeleket fogtak fel, amelyekről feltételezhető, hogy rendkívül magas szintű civilizációhoz tartozó értelmes lények bocsátották ki. Az innen érkező jelzések a rádió-csillagászatban rendkívüli ritkaságszámbamenő hullámhosszon érkeztek. A szakemberek szerint ezek a hullámhosszak a legmegfelelőbbek a bolygóközi k ncsolat megteremtésére. A megállapítás időpontjától csak két év telt el, mikor 1965 februárjában Gennagyij Szolovickij moszkvai tüdős egy tudományos lapban közzé tette: a GTA—102 irányából rendszeres periódusokban — 100 naponként — ismétlődnek a rádiósugárzások. Ilyen rendszerességet a kozmikus űrből érkező rádiójelzéseknél eddig még sohasem tapasztaltak. A tudósok véleménye a jelenség magyarázatát illetően megint megoszlott. Egyesek állítása szerint a rendszeresen Ismétlődő jeleket értelmes lények bocsátják Földünk felé. Mások azt állították, hogy egy egészen új típusú kozmikus objektumról van szó, amely rendszeresen Nemrég épült tel a szerpuhovi szovjet rádióteleszkóp, amely értékes segftsé. get nyújthat a világűrből érkező titok, zatos rádiójelzések eredetének felkutatásához. küldi jelzéseit az űrbe. A tudósok Jelentős része azonban feltételezi, hogy lehetséges, mi szerint valóban egy távoli égitesten élő magasrendű civilizáció nyomába bukkantunk. Ma már nem kételkedünk abban, hogy minden valószínűség szerint a rádiócsillagászat történetének egyik legnagyobb jelentőségű felfedezéséről van sző. TITOKZATOS „CSILLAGOK" 18 esztendővel ezelőtt — 1947-ben történt, hogy J. S. Hey radartechnikus véletlenül felfedezte, hogy az égboltozat bizonyos tájáról — mtnt később kiderült — a Hattyú csillagkép Irányából — rövidhullámú rádiójelek érkeznek a Földre. A csillagászok rövid Idő múlva behatóbb tanulmányozás alá vették az égbolt e részét. Meglepetésükre a rádiójelzések jöttének irányában semmilyen csillagot sem láttak. A titokzatos rádióforrás láthatatlan volt. Borton angol fizikus arra a következtetésre jutott, hogy a Hattyú-csillagképben egy „rádiócsillagnak" kell lennie. Ez — véleménye szerint — nem bocsát kl a látható fénynek megfelelő hullámhosszú sugarakat, hanem csak annál sokkal hosszabbakat, vagy rövidebbeket, olyanokat, amelyek megegyeznek a ml rádióhullámainkkal. A csillagászok a „rádiőcsillag" pontos lényegét mai napig sem tudják megmagyarázni. Azt azonban már ma is biztosra vesszük, hogy a világűrből érkező rádióhullámok megfigyelése segítségünkre lehet a világűr titkainak feltárásában. így született meg az új tudományág: a rádiócsillagászat. Ez a rohamosan fejlődő tudományág az égbolt olyan térségébe is bepillantást ad az embernek, melyek eddig optikai eszközeink előtt láthatatlanok voltak. Kiderült, hogy a rádiócsillagászat segítségével olyan égitesteket is felfedezhetünk, melyek csak elektromágneses sugárzásokat bocsátanak ki magukból. Az elektromágneses sugárzások skálája a kilométeres hullámoktól a mikron milliomod részéig terjed. Ebben a széles skálában az emberi szemmel érzékelhető fénysugár csak egészen keskeny sávra szorítkozik. így történt, hogy azoknak az égitesteknek a helyét, amelyeknek kisugárzott fényét optikai eszközeink segítségével nem tudtuk felfogni, természetes rádiósugárzásuk nyomán ma már megállapíthatjuk. RÁDIÓTELESZKÓPOK A VILÁGÜRKUTATÁSBAN A tudomány az utóbbi két évtizedben a világűrkutatás terén ls hatalmasat fejlődött. A rádióteleszkóp ma már a csillagász egyik legfontosabb segédeszköze. Ez a bonyolult műszer homorú tükörként elhelyezett antennáival egy gyűjtőpontba egyesíti és hangjelekké alakítja át a világűrből érkező jeleket. Ma egy-egy csillagvizsgáló „szolgálatában" már a rádióteleszkópok egész rendszere működik. Egy távoli rádióforrás helyének pontos meghatározása e rádióteleszkóp rendszere által felfogott jelzések adatainak egybevetésével történik. A csillagászok számára így „ablak" nyílt a világűrbe. Kitágult előttünk a megismerhető világmindenség határa. A csillagászok munkája icönynyebbé vált. A rádiócsillagászok által jelzett pontokra mind nagyobb erejű távcsöveket irányítanak, míg végül sikerült szemmel is felfedezniük azt, aminek létezését a rádiójelek eddig csak sejttettek. A Palomar-hegyi csillagvizsgáló intézet kutatói már opitlkal távcsővel ls megpillantották a régebben csak titokzatos, ismeretlen rádiójelek forrását. A Hattyú-csillagképről érkező rádiójelek forrásáról kitűnt, hogy nem is egyszerű csillagról van szó, hanem két tejútrendszer egymásbahatolásának folyamatáról. Páratlan méretű elektromágneses energiaözön árad szét Innen a világűrbe. E Tejútrendszer távolsága a Földtől: 270 millió fényév. Rádióteleszkópjainkkal tehát ma már Ilyen távolságba is „kinézhetünk" a világűrbe. Ez egyúttal azt is Jelenti, hogy olyan jelenségeknek lehetünk majd szelntanúi, amelyek tulajdonképpen 270 millió évvel ezelőtt zajlottak le a világűrben. Az eddigi felfedezések alapján egyre több tudós foglalkozik a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatteremtés problémáival. Ambarcumjan akadémikus elnökletével például a kaukázusi Bjurakanban a közelmúltban e problémával kapcsolatban tudományos konferenciát ls rendeztek. A konferencián gyakorlatilag már nem ls képezte vita tárgyát, hogy a Tejútrendszerünkben a ml Naprendszerünkön kívül még számos más bolygórendszer ls létezik. A tu- . dósok például Itt már tudtak Van de Kemp világhírű amerikai csillagász felfedezéséről, aki kimutatta, hogy az egyik hozzánk legközelebb eső csillagnak a Barnard-féle nyllcslllagnak, a Jupiternél másfélszer nagyobb tömegű láthatatlan mellékbolygója van. Az a tény, hogy bolygót találtak a hozzánk legközelebb lévő egyik csillag mellett, igen meggyőzően támasztja alá a bolygórendszerek elterjedtségéről szóló feltevéseket. OJ FELFEDEZÉSEK A világ legnevesebb biológusai mind nagyobb mértékben elfogadják Oparln szovjet akadémikus állítását, amely szerint a szerves élet az anyag magasabb formákra való törekvésének természetes következménye. Ma már bizonyosra vehető, hogy az első szerves élet a Földön körülbelül 3 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ezt még további 500 millió esztendő előzte meg, amikor a biológiai ősformák kialakulása már megkezdődött. Oparln akadémikus állításának alátámasztására a tudósok többször megpróbálkoztak e folyamat reprodukálásával. A kísérleteket többször siker kísérte. Ezek folyamán sikerült az élő szervezet legfontosabb építőanyagait létrehozni. Igaz, ez még nem jelenti, hogy élő sejteket sikerült alőállítani, de nagyon valószínű, hogy a kísérletek nyomán keletkezett protein-alapelemek már az élő sejtek elődjei vagy azok változatai. Valahogy Így csinálhatta a természet is 3,5 milliárd esztendővel ezelőtt. Mindebből logikusan adódik az a következtetés, hogy hasonló feltételek között a világűr más bolygóin is kialakulhattak a szerves élet feltételei. Persze, a szerves élet fejlődésének nem kell mindenütt pontosan ugyanazt az utat járnia. Ezzel kapcsolatban Müller Nóbel-díjas professzor találóan így nyilatkozotti „Azt feltételezni, hogy a más bolygókon élő értelmes lényeg ugyanúgy festenek mint mi, éppen olyan nevetséges, mint azt hinni, hogy — ezek angolul beszélnek" Lehetséges, hogy a Földön kívüli civilizációhoz tartozó lények „repülő csészealjakhoz" hasonlító űrhajókon közlekednek? Äz embert e tárgykörrel kapcsolatban most már elősorban az érdekli, hogyan lehetne összeköttetést teremteni a Földön kívüli civilizációkkal. E problémával a ljurakanl konferencia különös alapossággal foglalkozott. Minden okunk megvan annak feltételezésére — jelentették ki a konferencia résztvevői •=---, hogy a Földön kívüli civilizáció túlnyomó többsége a tudomány és a technológia fejlettségének a mlenkénél összehasonlíthatatlanul magasabb szíjiv.ooalán ,411. A KAPCSOLAT FELVÉTELÉNEK PROBLÉMÁI A szovjet tudósok a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolat felvételének lehetőségeit is taglalták. Megállapították, hogy az eddig használatban levő rakéta-típusok segítségével aligha teremthetnénk meg az összeköttetést. A mai rakétákkal legfeljebb a Naprendszeren belül közlekedhetünk. A technika mai vívmányait — jelentette ki Joszif Szlovszkij szovjet csillagász — nem szabad túlértékelni. Nem szabad a 10. század tudósainak hibáiba esni. Tudatosítanunk kell, hogy a csillagközi kapcsolat minőségileg is más lesz mint a bolygóközi. A szovjet tudósok véleménye szerint a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatteremtés elsősorban az energiatermelés és e™ ^'^felhasználás kérdése. SIKERUL-E AZ ÖSSZEKÖTTETÉS? Az olvasó bizonyára felteszi a kérdést: Vajon mikor sikerül kapcsolatot teremteni a Földön kívüli civilizációkkal? Erre a kérdésre a tudomány ma még aligha tud kielégítő választ adni. Az azonban biztosra vehető, hogy a tudomány előtt a vllágűrkutatással kapcsolatban már napjainkban ls óriási feladatok állanak. Hiszen az amerikai GreenBank-i csillagvizsgáló vezetőjének számításai szerint saját Tejútredszerünk mintegy 100 milliárd csillaga közül mintegy 10 millióra becsülhető a lakott bolygók száma. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden tízezer laktalan bolygóra Jut egy, amelyen értelmes lények élnek Kl tudja, melyik távoli bolygó „fedez" fel bennünket először. És a „repülő-csészealjak" problémájára vajon mikor ad a tudomány kielépítő választ? LUKACS TIBOR (Ország-Világ, röv. szöveg) Joszif Szlovszkij, a neves szovjet csillagász.