Új Szó, 1965. augusztus (18. évfolyam, 211-241.szám)

1965-08-19 / 229. szám, csütörtök

Válaszolunk olvasóinknak MIKOR EMELKEDIK A TOVÁBB DOLGOZÓ SZÖVETKEZETI NYUGDÍJAS ÖREGSÉGI NYUGDÍJA? E

gy reggelen a ház előtt •pillantottam meg. A szürke falnak támaszkodott, mintha a repedezett falmezőn valahova a tető felé igyekezne. Csupán a figyelmesebb tekintet árulta el ennek az embernek a tragédiáját. Mankőja volt — csavarokkal összefogott fadarabok. Számára szárnyat jelentettek. Rendszerint sietek a műszakra, s nem igen fürkészem a környezetet. Az autóbuszhoz menet csupán azt figyeltem meg, hogy az ismeretlen polgár már fél hatkor üdvözölte a napot. Mozdulatlanul állt, mint a szobor, kissé beesett vállal, amint a mankót megemelte. Kézzel Intve üdvözöltem. Viszonozta. A rendszeres reggeli találkozás szomszédi barátsággá vált. Aztán hangosan köszöntöttem, ő úgyszintén. Az egyik délelőtt — éppen zuhogott az eső az autóbusztól jövet elidőztem nála. Ott állt a falnál, mint máskor; az esőtől az eresz védte. — Irigylem magát ö szólított meg, s a mankó hegyével bele-belebökött a megduzzadt földbe. — Valamikor én is futkostam az autóbuszra ... Maga három perc tizenhat másodperc alatt megteszi az utat — majdnem csúcsidő, nekem tíz másodperccel tovább tartott... Kesernyésen mosolygott. Valószínűleg jól megfigyelt. — Baleset? — néztem köpenye szélére. Harmincöt éves lehetett, haja fekete, szakálla éles. «-> Karambol, a barátom vitt autóján — gerincvelősérűlés ... Már sohasem fogok járni... És mennyire szeretnékl Szemében felismertem az óhajt, hogy utánafusson a piros autóbusznak. Figyelmemet a gödröcske kötötte le, amit sárcipőjével mélyített. — Az orvosok megmondták az igazságot, s ez jobban fájt, mint a seb.. Most már belenyugodtam, de korábban arra gondoltam: le mondok az életről. Ez már másoknak is szándékában volt, de mindig találtak valami kifogást... Fiatal feleségem és fiam van ... — Talpra áll Ismét, biztosan =-• vigasztaltam a frázissal. Visszautasító fejmozdulattal szakított félbe. >— Elégedett lennék, ha odáig el tudnék menni. Ujjával a közeli halom felé mutatott, a kertbe. Hasonló hely ezrével található: a föld felett egy gyommal benőtt miniatűr dombocska emelkedett. Ezen ágaskodott egy görbe törzsű, ferde koronájú fiatal tölgy- A dombocska tövében egy (ozsdás sütő és egy elázott kas merev rúgói között összetört fazekak, edények, konzervdobozok hevertek. A cél, amely valakit életvággyal tölthet el. Hét méter a földgolyón, mely nem érdekelt, s nem izgatott senkit. Hetven deciméter az űrhajósok által megtett több millió kilométerrel szemben. Ott ketten a világűrbe merészkedtek — itt az ember centiméterrel mérte útját. — Drukkolok magának — ígértem. — Én pedig igyekezni fogok ... Minden mozdulatnál fájdalmakat érzek, de otthon egy mukkot se szólok, a feleségem könyvelő, tele van gondokkal... Ogy találkozgattunk, mint azelőtt. Rohangásztam az autóbuszra, s a szomszéd mozdulatai, helyzete és testtartása szerint ítéltem, tulajdonképpen mi is történt. Szokott helyén délelőttönként is megjelent, és hallgatag, szemüveges, szőke felesége vezette haza, máskor pedig az apjára hasonlító, nyúlánk fiú segítette egy kicsit odább. Esetét lakótársaim mesélték el... Juŕíčeknek hívták, az aknában dolZALA JÓZSEF: A CSENDES ÉPÍTŐK SORÁBÓL Cégértelen valahány tetted, hidd el, épp ez tetszik nekem. Mindentől, minek nagy port vernek, eleve idegenkedem. Megcsodálom, ki csendbe adja erejéből, ami telik, helyét becsülettel megállja, figyelik, vagy nem figyelik. Kerülöm a hangoskodókat, kevés az őszinte szavuk. Csak egy a fontos mindegyiknek: a hangadó, tehát maguk. ÜJ SZÖ 6 * 1985. augusztus 19, gozott; tlz évig semmi Saja sem történt, és egy kiránduláson, ittas barátjával — baleset érte. juŕiček a klubban a gyerekek érdekkörét vezette. A lánykák rajzlapokkal délutánonként a fal mellett gyülekeztek, úgy ültek ott, mint a csirkék, s nagy barátjuk mozdulatlanul állt fölöttük. Láttam, amikor egyszer testsúlyát áthelyezte a bal kezére, erőlködve kiegyenesedett, s jobb mankójával a halom felé intett. Számára ez artista teljesítmény volt. Két hónappal megismerkedésünk után a házmesterné elüjságolta, hogy Juŕiček úr bélyeget gyűjt, s az egész világgal levelez. A kézbesítő naponta viszi neki a bélyegekMILAN DAŇEK: A szomszéd tői tarka borítékokat. Megértettem a bélyeggyűjtőt, rövid kezét a távolságok után nyújtogatja, ott akart lenni, ahova nem mehetett. Nem elégedett meg az orvosok ítélethozatalával, mely arra kárhoztatta, hogy a világot egy helyből szemlélje. Egy héttel később meglepetést készített számomra. Futottam az autóbuszra, mely kissé késett. A megállótól világosan láttam Juŕičeket, aki — egészen hihetetlen — egy fél méterrel arrébb állt, mint akkor, amikor elrohantam mellettel Fájdalommal és erőlködéssel viaskodott, hogy megtegye ezt a nevetséges ötven centimétert. Egész délelőtt rá gondoltam. A hivatalban barátaimnak is elmondtam teljesítményét. Ütődöttnek bélyegezték. Hiába magyaráztam nekik: Ha juŕiček a bélyegeken keresztül kapcsolatot tudott teremteni Ausztriával vagy Szibériával •=-' ez a tette elrugaszkodás úgyszólván a sztratoszféra határáig. Alig vártam már a műszak végét, hogy osztozzam élményében. Már távolról integetett felém. Ismét a ház előtt állt, mintegy két és fél méternyire a faltól. Mankóit a feje fölé emelte. — Látja? — kiáltotta. s1 Gratulálok! — mondtam, mintha főnyeremény részese lennék. Aztán szótlanul néztük egymást. Tekintetünk volt a párbeszéd. Az embereknek néha a kevés is elég, hogy megértsék egymást. Beszéltem az esetről a házmesternének. A morgó asszony panaszkodni kezdett. A fiatalok, akik Juŕiček után futkostak, az utóbb besározták a járdát. Védtem a gyerekeket, de ő hajthatatlan maradt. — Betegállományban van, legyen nyugton és feküdjön! Majd ha kap kocsit, elmehet Pirlpócsra is! Ismerem az ilyesmit. Szenvedélyesen tiltakoztam. Belém kötött. Férjemet nyolc évig gondoztam, állandóan feküdt és panaszkodott — tulajdonképpen egy évvel halála előtt már halott volt... " Szepegett, szemét köténye sarkába törölte és hozzátette: — Képzelje el, átnéznem Juŕíčekékhaz, az meg, sehol semmi, a szemétnél áll, és a mankóval hadonászik — nézem, kivel társalog, de nem volt ott senki... Biztosan képzelődik... Akkor megtette az út nagyobbik felét. Szobámban, a szőnyegen leA jóságnak, a becsületnek minek a parádés szavak? Az érdemmel hivalkodások engem visszataszítanak. Meglepő megállapítások? Soknak úgy tetszik, - meglehet, és önmagukra érvényesnek nem is tartják nézetemet. Ajkbiggyesztés és lekicsinylés lesz a bér véleményemért. Jónéhány őszintén bevallja: meghallgat bár, de meg nem ért A hétköznapok csendes hőse megérti halkuló szavam, az ő soraikba osztom be tettekre képes önmagam. Az önzetlenek tengerébe viszem parányi csöppemet, egy a tömeggel és az vele. Irányuk csak közös lehet. Cégértelenek dicsőségét nem nagy szavaik hirdetik, de annál ékesebben szólnak helyettük, t róluk tetteik. mértem, négy métérf. Kérésztávolság volt az ember útja, amelyet két hónap alatt megtett. Egyáltalán megfigyeljük-e a távolságot, melyeket magunk mögött hagyunk? Reggel egy perccel korábban indultam. — Már itt vagyok! — üdvözöl Juŕiček. Mankóját fél kezében szorongatta, a másikkal egyensúlyozott. Minden pillanatban leeshetett s megsérülhetett volna. — A harmadik méteren egy repedt kő van — mondta készséggel — tíz centiméterrel odébb egy gilisztalyuk, és még egy lépéssel a halom felé fekszik egy gyufaszál... Ostromolta az ő Mount Everestjét, melynek fiatal tölgy volt a tetején. Szerette volna megölelni a zord kérget, a fa testébe vájni körmeit és a győzelem érzését megízlelni. Abban az időben közgazdaságtanból vizsgáztam a levelező tagozaton. A tananyag sok volt, már-már azt hittem, hogy nem birok vele. Ám ilyenkor elég volt, ha Juŕíčekre gondoltam. Szégyenbe hozott; neki több joga lett volna rá, hogy feladja a harcot. Sokat köszönhettem neki. Ö erről nem tudott. Egy héttel később hihetetlen képet láttam: a mankó, mint valami szükségtelen cókmók hevert a fűben eldobva, s Juŕiček a domboldal közepén állt. Széttárt karokkal bizonygatta, hogy bolygónk számára kicsi volt. A hivatalban bolondnak tartottak. Mindegyiknek megvolt a saját gondja: az egyik kolléganő kirándulni, a másik fiúkhoz készült, a barátom pedig meccsre ment. Más örömében nem voltak hajlandók osztozni. A szomszéd elvégre nem volt Idegen. Másnap az eresz alja elhagyatott volt. Egy hétig senki sem mutatkozott. A házmesterné mugtudta, hogy Juŕiček a veséjével fekszik. A reggelek üresnek tűntek, s minden levél a barátra emlékeztetett. Végre a kM^ncedik napon ismét megjelent a falnál. Az első centiméternél kezdte. Ismét átlépte a kőrepedést, a gilisztalyukat és a gyufaszálat Is, s állt a halom ócskavas fölött. A fáig alig egy méter hiányzott. Számára, aki a dombról csupán hátrálva tudott lejönni •—' vándorlás volt az Egyenlítő körül. Aztán megtörtént. Családommal a bolgár tengerpartra készültem. A perzselő napról és a kék hullámokról ábrándoztunk. Nem maradt Időnk, hogy Juŕiček felől érdeklődjünk. Az elutazás napján a bőröndökkel csupán nagy üggyel-bajjal jutottunk az autóbuszra és a vasútállomásra. Szélvihar söpört végig az utcákon, cibálta a fákat. A házmesterné kísért el bennünket. Ő a rokonaihoz utazott a Beskydekbe. S amint az előcsarnokban a vonatra vártunk, gondolkodás nélkül kiböktem: — A szomszéd most egyedül marad A

házmesterné felélénkült. —• Dehogyis ... 1 Tegnap éppen az ablakon néztem ki, amikor abban a zord időben a dombra mászott. Képzeljék el, megölelte a fát, s csak fogta és fogta, annyira, hogy már megijedtem, azt hittem kővé meredt ... Aztán összeroskadt, éppen a szemétbe gurult — s állítólag az arcát csúnyán összevagdosta. De amikor a mentőautó vitte, saját szememmel láttam >— az az ember mosolygott.. .1 A várost, Ostravát magasan a felhők felett hagytam el. Juŕíčekre gondoltam, aki valahol alattunk most a kórházban fekszik. Kerekes István fordítása. A losonci zeneiskolában gitározni is tanulnak a kislányok. A gyakorlásra Pórteleki elvtárs, a zeneiskola külső munkatársa felügyel. (Agócs V. felv.) FABŰ GYÖRGY VEZEKÉNYI olvasónk több, az EFSZ ben tovább dolgozó szövetkezett nyugdíjas nevében kérdt, mikor és milyen jeltételek mellett emelkedhet öregségi nyugdijuk? A lévai JNB szociális ügyosztályán ugyanis úgy tájékoztatták őket, hogy erre az emelésre az EFSZ nyugdíjasoknak nincs igényük. Az EFSZ-ben tovább dolgozó teljes öregségi nyugdíjat élvező EFSZ nyugdíjasok éppúgy, mint az alkalmazotti öregségi nyugdijat élvezők nyugdíj igényük keletkezése után két lehetőség között választhatnak: Az első lehetőség, hogy további munkatevékenységük tdejére lemondanak nyugdíjuk további folyósításáról. A további munkatevékenység minden éve után havi nyugdíjuk a havi átlagos keresetük 4 százalékával, be nem fejezett év esetében a további munkatevékenység minden három hónapja után a havi átlagkereset 1 százalékával emelkedik. Ha a tovább dolgozó szövetkezeti nyugdíjas ezt a lehetőséget választotta, különbséget kell tenni a magasabb színvonalon működő EFSZ (ahol munkaegység helyett pénzbeli jutalmazást vezettek be) nyugdíjasa, és a többi, ún. övezeti EFSZ öregségi nyugdíjasa között. A MAGASABB SZÍNVONALÚ szövetkezet tovább dolgozó nyugdíjasa számára a törvény egy évi további szövetkezeti munkatevékenység után minimálisan 440 korona, két évi munkatevékenység után 480 korona, és három évi további munkatevékenység után minimálisan 520 korona öregségi nyugdijat biztosít. Ha az ilyen szövetkezeti dolgozó rövidebb Ideig, de legalább 10 évig dolgozott az EFSZ-ben, és 65 évnél idősebb, a nyugdíj igény keletkezése BITTŰ BÉLA, HOSŤOVCE, levelében közli, hogy feleségének van egy családi háza, amelyben a HNB által kiutalt lakó lakik. Eredeti megállapodásuk szerint lakójuk a lakbér terhére helyettük kifizette a házadót, és a lakbér többi részét nekik utalta át. Lakójuk 1963. év végétől sem az adót nem fizette be fíeíy ettük, sem lakbért nem hajlandó fizetni arra való hivatkozással, hogy a HNB felhatalmazása alapján átszereltette a villanyvezetéket, kijavíttatta az összedőlt fatartót és addig, amíg ezeket a kiadásokat le nem lakja, nem hajlandó lakbért fizetni. A tulajdonos a HNB intézkedéséről nem tudott, a lakó a javítások szükségességét nekik nem jelentette, olvasónk kérdi, hogy köteles-e a lakó egyoldalú intézkedését tudomásul venni és milyen mértékben kötelezi őt a HNB állítólagos intézkedése. A közöltekből kitűnik, hogy olvasónk lakója még 1964. április 1. előtt, az új polgári törvénykönyv életbelépte előtt eszközölte a villanyvezeték átalakítását, ill. az öszszedőlt fatartó újra felállítását és javítását, ennek következtében az esetet még az előző, 1950. évi polgári törvénykönyv (141/1950. Zb.j álapján kell elbírálni. Ezen törvénykönyv 388. §-a alapján a háztulajdonos köteles volt a bérbeadott házat, lakást oly karban tartani, hogy az alkalmas legyen a szokásos használatra. A kisebb javítások, melyeknek felsorolását a 211/51 0. v. hirdetmény tartalmazza, a lakót terhelték, míg a karbantartás többi kiadásai a tulajdonost. AZ EMLÍTETT TÖRVÉNYKÖNYV 390. §-a értelmében a lakó köteles volt a javítás vagy átalakítás szükségességét haladéktalanul jelenteni a háztulajdonosnak, mert ellenkező esetben felelős lett volna a keletkezett kárért, nem kérhetett volna engedményt a lakbérből, 111. nem lett volna joga a lakbérleti szerződéstől elállni. Ha a lakó a háztulajdonos helyett viselt valamilyen költséget, a megbízás nélküli ügyvivőről szóló rendelkezések alapján (443. és további §-ok) alapján igényelhet kártérítést. Olvasónk esetében, mivel az eszközölt javítások valószínűleg nem fenyegető kár elkerülése miatt váltak szükségessé, a lakónak, akt nem kérte kt a tulajdonos előzetes hozzájárulását, csak olyan költségek megtérítésére van igénye, amelyek eredményével a tulajdonos meggazdagodott. Az emiitett törvénykönyv 391. §-a előirta, hogy a költségeket fedező lakó a munkák elvégzése után 30 napon belül köteles volt kártérítási Igényét a tulajdonosnak bejelenteni, és legkésőbb a lakbérleti viszony megszűnte után 30 napon belül érvényesíteni. Ogy tűnik, után a további szövetkezeti munkatevékenység 1 éve után minimálisan 330 korona, 2 év után minimálisan 360 korona, és 3 évi munkatevékenység után legalább havi 400 korona öregségi nyugdíjra van Igénye. Ha az övezetI EFSZ nyugdíjat élvező, vagy az ún. régi szövetkezett nyugdíjasok dolgoznának tovább az EFSZ ben, nyugdíj alapjuk emelése érdekében, a törvényben biztosított fentebb említett százalékos emelésen kívül nincs igényük az itt felsorolt minimális nyugdíjakra. Ha a szövetkezeti nyugdíjas továbbt munkatevékenysége ideje alatt megkívánja tartant nyugdíját, ez a 26/1956 Zb. számú rendelet 2. §-a értelmében a következőképp lehetséges: 1000 korona erejéig az ilyen tovább dolgozó nyugdíjasnak tovább folyósítják nyugdiját, melyet vagy alkalmazotti viszony alapján szerzett, vagy magasabb színvonalú EFSZ-ben 1964 július 1. után; 600 korona erejéig megtarthatja a tovább dolgozó szövetkezeti nyugdíjas nyugdiját, ha övezeti EFSZ nyugdíjat élvez; továbbá megtarthatja teljes nyugdíját az, aki az egyénileg gazdálkodó személyek nyugdíj biztosítása alapján szerzett nyugdíj igényt. HA A TOVÁBB DOLGOZÓ szövetkezett nyugdíjas a második lehetőséget választotta, vagyts munkatevékenysége alatt megtartja nyugdiját, nincs igénye arra, hogy további munkatevékenysége után nyugdija emelkedjék. Ez csak akkor lenne lehetséges, — mint ahogy az első lehetőségnél említettük ha nyugdíjuk folyósításáról munkatevékenységük idejére lemondanának. hogy olvasónk lakója ezeket az előírásokat nem tartotta be. Ennek ellenére ajánlatos, hogy olvasónk felesége, mielőtt még követelését bírósági úton érvényesítené, győződjék meg előbb arról, milyen intézkedést tett a HNB, miért nem értesítették ki őt mint tulajdonost (talán azért, mert a lakót tekintették a tulajdonos megbízottjának?). Ha a javítások eszközlése egyébként szükséges volt, és a háztulajdonost terhelte volna, méltányosnak tűnik az ügynek egyezség útján való rendezése A LAK0 JAVÍTÁSI KÖLTSÉG elmén keletkezett követelését csak a fenti feltételek betartása esetében vonhatja le a lakbérből, ha erről a tulajdonost értesíti. (A 141/1950 Zb. sz. volt polg, törvénykönyvnek a 326 § és köv. a beszámításról szóló előírásai értelmében). A fenti kérdésre vonatkozóan 1964. április 1. után az úf polgári törvénykönyv 158—167 paragrafusai vonatkoznak. Ezek szerint a szervezet (családi ház esetében a tulajdonos) köteles a lakást használható állapotban fenntartani. A lakásban az annak használatával kapcsolatos kisebb Javításokat, valamint a szokásos karbantartás költségeit a lakás bérlője tartozik viselni. Ha a szervezet j tulajdonos f nem teljesíti az olyan hibák kiküszöbölésére irányuló kötelezettségét, amelyek a lakás rendes használatát akadályozzák, vagy azt veszélyeztetik, a lakó jogosult a szervezet ja tulajdonos/ előzetes figyelmeztetése után saját maga kiküszöbölni a hibákat és jogosult követelni a szervezettől I tulajdonostól j a célszerűen kiadott költségek megtérítését. Ezt az igényt annak keletkezésétől számítva legkésőbb 6 hónapon belül bejelentéssel kell érvényesíteni a szervezetnél j tulajdonosnál f az igény megszűnésének terhe alatt. Ha a lakó igényét ebben a határidőben pl. ajánlott levélben való közléssel kellő módon érvényesítette, követelését a szervezettel szemben a bejelentéstől számított 3 éven belül perben érvényesítheti, tulajdonos esetében azonban az ilyen követelést legkésőbb a keletkezéstől számított 3 éven belül lehet csak perelni. Az így esedékessé vált követelést perlés helyett le lehet számítani előzetes bejelentés alapján az esedékes lakbérből, de a lakó kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a szervezet (tulajdonos) a leszámítást nem ismeri el jogosnak és per útján érvényesíti a lakbérhátrálékot. AZ ILYEN LESZÁMÍTÁS nem lehetséges azokban a magántulajdonban levő bérházakban, ahol a lakók a lakbért az állami takarékpénztárban vezetett számlára fizetik le. Dr. F. J. MIKOR VONHATJA LE A LAKÓ A JAVÍTÁSOK KÖLTSÉGEIT A LAKBÉRBŐL?