Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-10 / 189. szám, szombat

RENDKÍVÜLI VALSAG VAGY A VÉG KEZDETE? A napokban szenzációs jelentések- kül ts élvezte mezőgazdasági egyed ben tálalták a nyugati lapok a poll- uralkodó szerepének előnyeit. Mivel tikai élet legfrissebb hírét: Válságba a legutóbbi határozat értelmében jú jutott a Közös Piac. Franciaország nius 30-ig kellett volna véglegesen visszarendelte képviselőit a briissze- rendezni a közös agrárpiac kérdését, li tanácskozásról, s ezzel — valószi- Párizsnak érdeke volt, hogy felrob nűlsg hosszabb időre — bevágta az bantsa a brüsszeli értekezletet, s ez ajtót a további tárgyalások előtt, zel időt nyerjen. Az időzített bomba A szorgalmas újságolvasót nem lep- pontosan robbant, né meg az ilyen hír, hisz valahányszor Brüsszelben összeültek a Közös Piac szervei vagy a AZ INTEGRÁCIÓ TÁVLATAI külügyminiszterek és az illetékes gazdasági miniszterek tanácskoztak, mindig a tárgyalóasztal fölött lebegett a 7álság árnyéka, s az ellentétek a sajtóközleményekből is tükröződtek. Most azonban komoly válságról van szó, mert a kapitalista Európa integrációs törekvései elértek egy kritikus pontot, amikor rendkívül megnehezült, mondhatnánk lehetetlenné vált a cselezés, s a vagy-vagy döntésen kívül nehezen járható egy harmadik út. IDŐZÍTETT BOMBA ROBBANT Az Európai Gazdasági Közö&ég vagy népszerűbben Közös Piac viszályát az agrárpiac kérdése váltotta ki. Lényegében régebbi keletű ellentétek kicsúcsosodásáról van szó. A két szemben álló fél, Párizs és Bonn, a nemrégen még „ölelkező" két „szövetséges". A Közös Piac bizottságainak ülései évek óta a franciák és a nyugatnémetek párbajának színhelyei. Párizs és Bonn vetekedését, különös viselkedését természetesen csak az öszszefüggések vizsgálatával érthetjük meg. A Közös Piac, azaz hat európai tőkésállam fokozatosan kialakuló gazdasági szövetsége, gazdasági erejüknek egy „nemzetek fölötti" szerv irányítása alá helyezése először ipari téren érvényesült. Az ipari vámok leépítése elsősorban a fejlettebb bonni államnak kedvezett, melyet Amerika is támogat. Az agrárunió, a közös mezőgazdasági piac létrehozásának gondolata jóval később vetődött fel, s ezen a téren Párizs érezte magát nyeregben. Mivel Franciaország a mezőgazdasági termelésben közös piaci partnerei között fölényesen vezet, jogosan remélt nagy előnyöket a „zöld Európától", ugyanakkor a francia vezetésű közös agrárpiacot fricskául szánta az amerikai segítséggel terjeszkedő bonni ipari hatalomnak, mely élelmiszerek, mezőgazdasági termékek behozatalában ki van szolgáltatva Párizsnak. Az ipari és a mezőgazdasági közös piac terve mögött tehát hatalmi versengés búvik meg. Mégpedig nem is akármilyen versengés, hanem két koncepció néz farkasszemet egymással. Párizs az Egyesült Államokat kirekesztő, francia vezetésű szupernacionalista gaulle-ista nagyhatalmi gondolatot szorgalmazza, és másodrendű szerepet szán az amerikaiaktól támogatott nyugatnémet államnak. Bonn viszont éreztetni akarja a franciákkal, hogy Amerika nélkül semmik, s az Egyesült Államok árnyékában maga tör európai vezető szerepre. Az agrárpiac kérdése hosszabb idő óta vajúdik. A fölötte tornyosuló fellegeket a tanácskozások alkalmával időnkint kiadott erőltetetten derűlátó közlemények sem tudták elűzni. A válságot eddig azzal tudták áthidalni, hogy a problémák megoldását rendszerint elhalasztották. Párizsnak ez megfelelt, mert a vámunió és a további fejlesztési kérdések rendezése nélPárizsi ellenfeleként a közös piaci agrárkérdés végleges rendezését, a vámunió, a finanszírozás és a fejlesztés végleges megoldását a Közös Piac fő szerve, a Hallstein-bizottság szorgalmazta. Ez viszszavágás akart lenni a franciáknak azért, mert 1962-ban kicsikarták az ipari téren fölényben levő nyugatnémetektől, hogy értsenek egyet a francia mezőgazdaságot támogató rendszerrel. Bonn akkor kénytelen volt engedményeket tenni, de azzal a hátsó gondolattal, hogy alkalmas pillanatban visszasújt. Ez a pillanat most jött el. A Hallstein-bizottság ugyanis olyan mezőgazdaságfejlesztési tervet do'gozott ki, amely korlátozná Franciaország önállóságát „nagyhatalmi pozícióját" mezőgazdasági kérdésekben, s a Közös Piac mezőgazdasági bankja, a FEOGA is a franciák ellen fordult volna. E bank eszközei alkották ugyanis a mezőgazdaság, elsősorban a francia mezőgazdaság finanszírozását szolgáló eszközöket, melyeket a közös piaci tagállamok más, kívülálló államokkal folytatott kereskedelmük révén nyert vámilletékekből hoztak létre. Franciaországnak robbantania kellett, mert a bonni ellentsrven kívül még egy kellemetlenségnek volt kitéve: a jövő év január elsejétől életbe lépne a Közös Piacot létrehozó, 12 évi időszak programját felölelő római megállapodásnak az a rendelkezése, hogy ezentúl megszűnik a vé tófog, s a Közös Piacban a többségi döntés érvényesül. Mivel Bonn a tagállamok között kellőképpen érvényt tud szerezni akaratának és befolyásának, nyilvánvaló, hogy az öt társállam a jövőben könnyen leszavazná Franciaországot. Nyugati politikai körökben és a sajtóban latolgatják, vajon a Közös Piac jelenlegi idült válsága nem jelenti-e a szervezet felbomlásának kezdetét. A francia küldöttek visszarendelése miatt megszakadtak ugyan a tárgyalások, ám ez korántsem jelenti azt, hogy vége a nagy szintű hazárdjátéknak. Párizs Brüsszelben tromfot adott partnereinek, de mégsem érezheti magát nyeregben. Elvégre a Közös Piac mai formájában, úgy, ahogy van, elsősorban a franciáknak kedvez. Párizsnak nem lehet érdeke a Közös Piac eltemetése, mert másképp nem tudná előnyösebben elhelyezni mezőgazdasági termékeit. Az ellentmondások, az érdekellentétek összeütközése és a politikai síkon folyó hatalmi versengés bizonytalanná teszi a Közös Piac jövőjét. A jelenlegi válság — bármennyire áthidalhatatlannak látszik — azért nem zárja ki egy későbbi kompromisszumos megoldás lehetőségét. Egyet azonban már most leszögezhetünk: a tőkés Európa politikai egyesítése, amit a nyugatnémetek azzal siettetnek, hogy a Közös Piacot politikai szervvé akarják fejleszteni, a tőkés ellentétek miatt aligha fog sikerülni. LŰRINCZ LÁSZLÓ ROSANA erős és kellemes kölnivíz MINDEN ALKALOMRA CÉLSZERŰ CSOMAGOLÁSBAN Oé&SZCf KOZMETIKA nemzeti vállalat BRATISLAVA 0F13Í KAPOCS AZ ÉLETHEZ f gy héttel ezelőtt még a radványiak tragédiájáról írtunk. Ma már r" a derűsebb napokról, a visszatérés boldog perceiről számolha / tunk be ebből a községből. Csilizradványban hetvenöt házat döntött romba a féktelen ár. Ennyi hajlék vált teljesen lakhatatlanná. Ezenkívül néhány házat megrongált a víz, de ezekbe a javítás, a tatarozás után beköltözhetnek a lakók. Ezeregyszáz lelket számlált ez a csallóközi kisközség. A nehéz napok idején Itizenöt személy kivételével/ mindenkit evakuáltak. E hét derekáig száznegyvenen tértek vissza, főképpen azok, akiknek hajlékát az ár „megkímélte". Visszamentek olyanok is, akiket ugyan csak romhalmaz ' „fogadott", de a rokonoknál ideiglenes hajlékot kaptak. AKIK MÁR VISSZATÉRTEK A betegség kiszakítja az embert az élet forgatagából. Munkaképtelen lesz, fölöslegesnek érzi magát a világon. Egészséges ember el sem tudja képzelni, milyen érzés ez. Valahogy ehhez lehetne hasonlítani ezeket az embereket ls. Tönkrement kis vagyonkájuk, odalett a hajlék, de ami legjobban hiányzik a visszatérés első napjaiban, a munka. Ez az, ami kapocs az élethez, ami a lüktető világ zajába vonja be az embert: kínlódásával, örömével. Addig, amíg a megszokott életmódra nem talál rá, egyedül érzi magát, még ha törődnek is vele, és szeretet veszi körül. Ilyenféle gondolatok jutnak az ember eszébe, ha végigmegy Csilizradvány utcáin. Az emberek csoportokba verődve beszélgetnek. Visszaidézik, hogyan is volt, amikor jött a viz. Bangó Gyula a falu szélén lakik, ö is azok között volt, akik elsőnek érezték a hullámok erejét. Hetvenedik évéhez közeledik, de amint mondja, ilyesmi még nem volt Radványon. — Burian Laci traktoros mentett ki a vízből. Mert olyan hírtelen jött és öntötte el udvarunkat, hogy az ember fejét vesztette. Mit tegyek? Kezdtem menteni a tyúkokat. Láttam, nem boldogulok velük. Időm sem volt, hogy gondolkozzam. Kis híján beleestem a vízbe. Átvillant az agyamon; itt fulladok meg, ha nem hagyom el gyorsan a házam... Már kinn voltam a vízből, amikor eszembe jutott: agy fillér sincs nálam. Visszamentem a pénzért. Ha nem jön Laci a traktorral, ki tudja, itt vagyok-e most? A szövetkezet állatállományának javarészét elhajtották. Most Abonyban van a jószág. Gondozzák, ápolják a fejőgulyások. A közösével együtt hajtották el a háztáji teheneket is. Bankó Gyuláé viszont nincs ott, eltűnt. Nem találja sehol sem. — Szép állat volt, ötéves. Már alatta volna a borjú. Nem bírta a hosszú utat. Azt mondják, levágták. De hol? Azt már senki sem tudja ... Biztosítva volt, kapok érte valamit, • de úgy sajnáljuk... A feleségem egészen a szomszéd faluig kísérte ... ÚJ ÉLET A ROMOKON Csak a korosabbak és a betegek vannak a faluban. Hétfőtől a munkaképesek már dolgoznak. A szövetkezet jószágállományát is gondozni kell. Akiknek egyelőre nem jut a szövetkezetben, azok ideiglenesen üzemekben kaptak munkát. Azért néhányan otthon vannak. A jövő héten fertőtlenítik a közös istállóit. Először a sertéseket, majd a tehénállományt szállítják vissza. Vízvári Károly az elhullott állatokat szedi össze, hogy elégesse őket. önként vállalta ezt a nehéz munkát. — Valakinek ezt is meg kell csinálnia — mondja. Egészséges gyomor kell hozzá. Tudja, a három hete elhullott állatok nem árasztanak kellemes szagot. Az otthonmaradottak is lassan munkához látnak. Akad elég tennivaló. A romok alól klszedegetik az értékesebb holmikat. Juhász Irénke is hazatért. Ojra a helyi nemzeti bizottságon dolgozik. Sokat segít az elnöknek. Az elöntött falurészt ő mutatja meg az újságírónak ... Legutolsó ház a község szélén. Kihaltnak látszik itt minden. A kert végén még ott csillog a sár, iszapos viz. Erre mostanában csak a szellő jár; a libák még hazajárnak. Ebben a házban lakott Juhász Irénke. Kinyitja a vaskaput. Bokáig süppedünk az iszapba, miközben keressük a bejáratot. — Az ágyakat már nem tudtuk kihozni, mutat az összeroppant bútordarabokra. A televíziót azonban megmentettük. Meg az új bútort is — s közben felcsillan a szeme. Éppen azon a héten készültünk, hogy megvesszük. Nem találtunk kedvemre valót. így megmaradt a pénz ... A kis udvart szép szőlőlugas ékesíti. — Ezt sajnáljuk a legjobban — mondja Irénke. Mennyit gondozta apukám. Aztán az is pénzt hozott, amit évente termett, öt hektó borunk szokott lenni... Hogy mi lesz a szőlővel? Nem tudom. Az új házunk nera Itt lesx. A falu magasabb részén... A munka, a tervezgetés. Ez már a visszazökkenés, az új életbe... Ifj. Mészáros Józsefék ís visszajöttek már. A családfő testvéréné! laknak. Napközben a „régi" hajlékuk körül foglalatoskodnak. Nekik is a romok alá került sok értékes holmijuk. — Ez a mi portánk — mutat rá lemondóan Mészáros Józbefné. — Siralmas állapot, ugye...? Azt hittem, hogy nem élem túl, ha mindezt meglátom ... De látja, az ember sok mindent kibír... Csak az fáj, hogy huszonöt évi munka után most újra kell kezdenünk ... Szerettünk volna már megpihenni... ötvenéves fejjel már nehéz lesz. De megpróbáljuk. Már csak a gyerekekért is... Majd csak segít az állam is. AKIK EL SEM MENTEK Tizenöten maradtak a faluban. Mód József HNB elnök irányításával a legnehezebb napokban is helytálltak. Mindenkinek,, de az elnöknek különösen nehéz dolga volt. Tizenhatodlkán bízták meg az elnöki tisztséggel. Másnap elszabadultak az elemek. Tizennyolcadikán leégett a háza. Csaknem mindene a padláson volt és tétlenül kellett néznie, hogyan válik minden a tűz martalékává. Pedig, ha nem jön a tűz, sok értéke megmaradt volna. Az ár nem bírta összeroppantani a hajlékot... Aztán még közbejött valami. Huszonegyedikén meghalt az édesanyja. Temetésére nem mehetett. Még ha itt lett volna a közelben. De hogyan jutott volna el akkor Magyarországra? A sok álmatlan éjszaka, a gond és a sok csapás megviselte ezt az embert. Az arccsontjai is hegyesebbek lettek ... Úgy mondják, vasból vannak az idegei, de ami sok, az sok. Az ujjai viaszsárgák a napi ötven cigarettától. S hogy ráncosabb az arcán a bőr? Nem csoda. Az első három napon egy betevő falat (kávén és egy kis boron kívül) nem csúszott le a torkán. De kinek lett volna akkor kedve az evésre, ha lett ls volna mit? Ülünk a HNB irodájában. Végigsimít dús haján, és idéz a küzdelmes napokból. — A kinevezés utáni napok emlékezetesek maradnak — mondja. — A második napon a hullámáradat elöntötte a falu nagy részét. Tisztségemnél fogva engem állítottak a mentési munkák élére. Nehéz ügy volt. De nem ám a munkák irányítása, hanem egyéb dolgok ... Sokkal több értéket megmenthettünk volna a vízből... De ami a legfontosabb lett volna, a ladik, abból egyetlen egy sem volt. Mit csináljunk a derékig, helyenként mellig érő vízben? A magyar katonák itthagytak egy katonai pontont, de ez kevés volt. Ferencei párttitkár engedélyével a közeli kavicsbányából elhozhattunk még egyet. Megszakad a beszélgetés fonala ... GOND GONDRA Két orvos jött be és egy egészségügyi nővér. Velük van megbeszélni valója, ök megvizsgálják a kutakat, ellenőrzik, fertőtlenítik a házakat. Néhány perc és máris végeznek. Vizsgálatuk eredményétől függ, visszatérhet-e a többi evakuált. Folytatnánk a beszélgetést, de megint csak közbejött valaki. De így van ez most. Egyik jön, a másik megy. A járásról, a kerületről. Meg is jegyzi az elnök. — Túl sok ma a látogató. Mindenki érdeklődik. Mire van szükségetek, ml kellene, miben segíthetünk. Már én ls Idegesebb vagyok ... Talán jobb is volna, ha kevesebben érdeklődnének, és gyorsabban adnának. Érthető ez a türelmetlenség. Az emberek mennének haza minél előbb. Érzékenyen reagálnak mindenre, minden hangosabb szóra, nem kielégítő válaszra. Az elnök, a vasidegzetű Józsi ís olykor emeltebb hangon szól a „látogatókhoz". Plachy elvtárs jött Dunaszerdahelyről. Az étkeztetés ügyében. Tlz ebédet kér az elnök. Plachy elvtárs kis gondolkodás után válaszol. — Nem rentábilis Szerdahelyről ide lötyögtetnl as ételt. — Ne törődjön most ezzel — kapja a választ. Rasztgyörgy elvtárs a járási kereskedelmi vállalattól szintén azon a véleményen van, hogy más megoldást keli találni. Hisz azoknak is, akiknek még nincs otthonuk, meleg étel kell. Végül megoldották a dolgot. Katona elvtárs és Nagy elvtárs, a vendéglátóipari vállalat képviselői intézkednek. Konyhát rendeznek be a helyi vendéglőben. Holnaptól kezdve lesz főtt étel. Ez igenl Kétszer ad az, aki gyorsan ad. Hát ilyesmik is bosszantják az elnököt. Ö azt tartja, kevesebb bizottságot és több segítséget. — Hatan voltak ma a tíz adag étel miatt — mondja Ingerülten. Hát ne bosszankodjék az ember? Nekem ezer gondom van most, nincs időm mindenkit fogadni. — Jól van, fiam — mondja Szabó László, aki egyébként apósa, — ne heveskedj. Türtőztesd magad... Ma olvastam az újságban, hogy kormányunk törődni fog velünk. Ezért jönnek olyan sokan a járásról... És ki kell várni mindennek az Idejét... Különben én nem akarok beleszólni a dolgodba. A korosabb ember megfontolt szavai ezek. Meg lehet érteni azonban Mód elvtársat is. Nehéz napokat élt át, és — szerinte — most még nehezebbek következnek. MILYEN LESZ AZ ÚJ FALU — Elbeszélgettünk már az emberekkel a minap, — mondja az elnök. Nem lesz könnyű az új házak felépítése. A központi épületek a Balony és Radvány közti térségben lennének. Néhány épülettömböt is tervezünk. Négyet, mindegyikben négynégy család kap hajlékot, kettőt, amelyben 12—12 család lel otthonra. Több baj lesz a magánépítkezésekkel. Sokan a régi helyen szeretnék felépíteni az új házat. A terv szerint jobb volna dombosabb helyre. Többen tiltakoztak ez ellen, egyesek azonban beleegyeztek. Mit tehetek? Egyelőre nem tudom megígérni, hogy teljesül amit kérnek, de minden erőmmel azon leszek, hogy az elpusztult helyen mielőbb község, élet legyen. Ez most a legfontosabb. Újabb látogató érkezett. Albert Edvard vállalati igazgató Bratislaváből. Megfelelő raktárhelyiséget kér különféle áru elhelyezésére. — Az iskola jó lenne — veti közbe a szövetkezet könyvelője. — Megnézem — válaszolja az igazgató. — Új rádiók, ruhanemű, lábbeli, a hadseregtől kapott ruhák és csizmák, iparcikkek, mosógépek, porcelánáru, bútor és még sok minden. Rendes helyre szeretnénk elraktározni, nehogy tönkremenjen. Ezt az árut a kormányrendelet értelmében jutányos áron — 50—70 százalékos kedvezménnyel — kapják az árvízkárosultak. • Szabó bácsinak igaza van. Az ország nem feledkezik meg az árvízkárosultakról, a radványiakról sem. A többi már tőlük függ, az emberektől, a szorgos kezű szövetkezeti tagoktól. Csak minél előbb meg kell találniuk az új élethez fűző kapcsclatot, mert ami mindent, a sok fájdalmat, a keserűséget is legyőzi, az a munka, az építés. Lesz sok tennivaló. A szövetkezet több mtnt ezer hektárjából egy tenyérnyit sem hagyott ki a víz. Az idén még szalma sem lesz a termésből. S ha ősszel vetnek is, a kilúgozott föld nem adhat még jövőre sem teljes termést. De azért megpróbálják. így mondta a szövetkezet könyvelője, az elnök is, amikor elbúcsúztunk ... Az elnök derűlátóan beszél, mit tesz majd e falu szorgos népe, ha megkezdődik az építkezés. S úgy tűnik mindez, már látja is, ahogy a most sokat szenvedett falut szebbé varázsoljak az új épületek. Majd csak megnő az új szőlő, lesz lugas és jó bor, lesz hozzá lágykenyér is. MERY FERENC A locaT^iôI nemzetközi filmfesztiválon — melyen az utóbbi években több figyelemre méltó sikert értünk el (Transzport a paradicsomból, Fekete Péter) —, ez Idén két csehszlovák filmet mutatnék be. Az egyik Š. Uher ,.Orgorna" c. filmje, a második pétiig a D. Hrabal forgatókönyve alapján készült „Gyöngyszemek" c. film, melyet öt fiatal rendező (J. Menzel, V. Chytilová, J. JlreS, E. Schorm, J. Némec) forgatott. A rövidfilmek fesztiválján J. Jtrásek « „K1s sors" c. filmje vess részt. A napokban volt a bemutatója a londoni Acadetny moziban az Oxford Street-en Kádár ts Kios „Üzlat a főtits4&" fi- íilmlé'iejt. ©I SZÓ 4 * 1965- Í

üliu

s Ä