Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-07 / 186. szám, szerda

MiT

Pivissziiano Expo — 67 — Montreal Huszonkét hónap múlva a kanadai Montrealban megnyílik az EXPO-67 — a világkiállítás. Természetes, hogy a brüsszeli világkiállításon elért nagy siker után hazánk Montrealban ls méltóképpen képviselteti magát. Ez ugyan elég költséges dolog, viszont az ilyen befektetés politikai, gazdasági és népszerűsítő viszonylatban busásan megtérül. Az előkészületekről Miroslav GaluSka, a csehszlovák kiállítási részleg főmegbízottja számolt be részletesen a KULTÚRNI TVORBÁ-n&k adott interjúban. A szocialista országok közül egyelőre a Szovjetunió és Jugoszlávia nevezett be rajtunk kívül, de Magyarország és Lengyelország ls fontolgat-i ja a részvételt. Annyi már biztos, hogy eltekintve a vendéglátó Kanadától, a szovjet pavilon lesz a legnagyobb. Ml ez év őszén kezdjük meg csarnokunk építését. Nyilvános pályázat keretében választották ki a legmegfelelőbbnek tűnő építészeti megoldást 88 pályamű közül. Galuska elvtárs szavai szerint a rajzokból már ismert külföldi megoldások zömének szélsőséges extravaganciájával szemben nyugodt, tiszta vonalaival és egyszerű eleganciájával fog hatni. Felépítését kanadai cégre bíztuk, a belső munkálatokat azonban saját szakembereink végzik el. Ehhez annál is inkább ragaszkodunk, mivel e téren világviszonylatban az élen állunk. Miroslav GaluSka megjegyzi, hogy sajnos — bár lehetőség akadna bőven — ezt a körülményt nem tudjuk a külföldi piacokon anyagilag megfelelően gyümölcsöztetni. Az interjú további részéből megtudjuk, úgy látszik a jövőben az eddiginél sokkal gyakrabban rendeznek világkiállításokat. A japánok 1970-ra Osaka számára kérték a megrendezés jogának odaítélését. Ekkor ünneplik ugyanis az európai kultúra Japánban való elterjedésének századik évfordulóját. További érdeklődő az ausztráliai Melbourne, amely 1972-re jelentette be Igényét. Az amerikaiak is Jelezték, hogy hivatalos világkiállítást szeretnének rendezni 1976-ban, a függetlenség kikiáltásának kétszázadik jubileumi évében. Számunkra azonban most Montreal a fontos. Szakembereink megtesznek mindent annak érdekében, hogy ezen a világkiállításon szocialista hazánk méltóképpen szerepeljen. Meggyőződésünk, hogy tarsolyunkban az eddigi tapasztalatokkal, ez a törekvésünk sikerrel jár. A szabad nap elfoglaltsága A BEKÉ ES SZOCIALIZMUS 6. számának mellékleteként érdekes szociólógial tanulmány jelent meg A szocializmus és a szabad tdő címmel Szántó Miklós tollából. Az ez irányú magyarországi kutató munka előzetes adatait és tapasztalatait összegezi és néhány valóban érdekes, általánosítható megállapításra jut. Tekintettel arra, hogy nemrégen lapunk hasábjain is foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy falvainkon hogyan töltik az emberek a szombat estét, a tanulmánynak arra a részére összpontosítjuk figyelmünket, amely a hétvége elfoglaltságalt elemzi. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy az emberek különféle csoportjai — főleg a több műszak fokozott bevezetésétől függően — más-más mennyiségű hétvégi szabad idővel rendelkezi nek. A szabad Idő eltöltésének módját továbbá Jelentősen befolyásolja az emberek lakóhelye, illetve lakáskörülményei. így például, akinek kis kertje van a város környékén, az vasárnap rendszerint abban szorgoskodik. Meghatározó tényező az is, hogy vajon a család rendelkezik-e tv-készülékkel, gépkocsival, hány tagú és milyen a kor szerinti összetétele. Az aktív keresők, a nyugdíjasok és az eltartottak kategóriájában egyaránt a szabad napon elfoglaltságként vezet a pihenés és a könyvolvasás. Az aktív keresőknél a barkácsolás, tvnézés, sport, sportesemény látogatása, vendégség, rádióhallgatás, mozllátogatás stb. következik. A nyugdíjasoknál viszont a harmadik helyen a rádióhallgatás áll, majd _a vendégség, a barkácsolás és a tv-nézés a sorrend. Az eltartottaknál a harmadik leggyakoribb elfoglaltság a vendégség és csak utána következik a kézimunka, tv-nézés, rádióhallgatás. Érdekes adat, hogy vasárnap újságot aránylag a nyugdíjasok olvasnak a legtöbbet, míg az aktív keresőknél ez az elfoglaltság sorrendben csak a tizenkettedik helyen áll. A szociológiai felmérés kimutatta, hogy jelentős eltérés mutatkozik a nők és a férfiak aktivitásában a szabadnapokon. A szombat a nő legnehezebb napja, és a vasárnap délelőtt sem könnyebb. Viszont vasárnap délután és este a szabad tdő felhasználásának szerkezete a férfiaknál és a nőknél lényegében azonos. Az elfoglaltság családi természetű — állapítja meg a tanulmányíró. Pihenés, mozilátogatás, kirándulás, vendégeskedés, olvasás terén ekkor a férfiak és a nők között alig van különbség. Csak a sportesemények látogatása terén vezetnek magasan a férfiak. A problémával kapcsolatban néhány elvi Jelentőségű következtetést ls olvashattunk a tanulmányban. Ezek szerint a városi lakosságnak Jelentős része még nem tud élni az új kulturális és szórakozást lehetőségekkel, amelyeket a hét vége kínál. Lényegében két féle családtípus van. Az egyik, amely korszerűbben él, aktív pihenéssel, sporttal, kirándulással tölti el szabad idejét, s gondosan megválogatja a rádió, illetve a tv műsorszámalt. A másik család-típus hagyományos Időbeosztással él. Itt a vasárnap az étkezés köré csoportosul, majd esetleg kártyajáték, pihenés meccsre járás, vagy a tv sportközvetítésének megtekintése, illetve házimunka következik. Zsebkiadványok és tömegkultúra A nemrég hatvanadik életévét be^ töltő Jean Paul Sartre francia filozófus és író egyik legutóbbi, a Les Temps Modernes-ben megjelent cikkében részletesen foglalkozik a ^cöny-; vek úgynevezett zsebkladványaival és ennek kapcsán az irodalom tömeges elterjesztésének kérdéseivel. Ezt a cikket ismertetjük a LITERÁRNI NOVINY 25. száma alapján. Sartre leszögezi, hogy a jó könyv, bármilyen formában is jelenik meg — érték. A hatalmas példányszámokban (Sagan Jó napot, búbánat) című regénye 700 ezres, Camus egy-egy műve 500 ezres példányszámot ért meg Franciaországban) megjelenő zsebkiadványok elolvasás után nem kerülnek szemétdombra, mégha nincs is kemény fedőlapjuk. Vékonyabb pénzű emberek vásárolják ezeket a kiadványokat, akik becsülik és tisztelik a leírt szót. Különben is Franciaországban, a nagy olvasótábor esztétikai követelményeinek nyomására még ezek az olcsó kiadványok is grafikailag és technikailag nagyon vonzó kivitelben jelennek meg. A zsebkiadványoknak a kritika nem szentel figyelmet, vagyis nem tölti be közvetítő szerepét. Erre a feladatra csak a tanárok és a tanítók, továbbá a szakszervezeti napi- és hetilapok vállalkoznak. A legfontosabb, hogy e könyveket olvasóik a saját körükben, véleményük kölcsönös közvetlen tolmácsolásával népszerűsítik. A tömegkultúra egyik Jelensége ez. Viszont Sartre megállapítja, hogy ezeket a könyveket is elsősorban a középrétegek veszik a kezükbe. Oj csupán az, hogy e rétegeken belül a zsebkiadványok eljutottak az ifjúsághoz és a nőkhöz. Az alapvető célkitűzés azonban csak az lehet, hogy e zsebkiadványok a gyárak és a falvak dolgozóihoz ls eljussanak. „Idáig még nem értünk el — mondja Sartre — viszont a zsebkiadványok e cél el-, érésének legjárhatóbb útját képezik". örvendetes, hogy a szocialista országokban a hagyományos könyvkiadással is nagyon megközelítettük ezt a célt. A Szovjetunióban a könyvek elterjedtségét rendkívül elősegíti alacsony áruk. Magyarországon pedig közkedvelt lett a nagy példányszámokban megjelenő Olcsó könyvtár, amelynek nálunk is sok olvasója akad. Rövidfilm fesztiválunkról A Karlovy Vary-ban megrendezett VI. csehszlcvák rövidfilm fesztiválról olvastunk meleg hangú méltatást a magyarországi FILMVILÁG 13. számában Szemes Marianne tollából. Többek között megállapítja, hogy a két ország filmművészei azonos módszerekkel kísérleteznek, csak a modern^ ség felfogása más. Részletesen foglalkozik a Rómeó és Júlia 1963 című díjnyertes film erényeivel, majd a forma kérdéseiről szólva hangsúlyozza, hogy a cinéma verlté helyett mind jobban elétőrbe kerül az úgynevezett ankét-film és feltámadt a rekonstruált dokumentumfilm ls. A szélsőséges témaválasztás kérdését feszegetve arra az álláspontra helyezkedik, hogy extrém példán keresztül is bizonyítani lehet az Igazságot. Az optimizmus és a pesszimizmus vitatémáját pedig így sumázza: „A film lehet negatív, a fontos csak az, hogy a hatása legyen pozitív ...A jó mű kritériuma: társadalmi haszna". G. I. • Az idén Henry Ramey elnökletével rendezik meg Párizsban a Modern Művészetek Múzeumában a Sálon Papullste 23. kiállítását. Az évente megrendezésre kerülő tárlatnak az a különlegessége, hogy a tagok egy meghatározott témával foglalkozó műveiket állítják ki. Idén a téma: Zene a nép életében. A munkakörnyezet hatása a dolgozókra Megfiatalodnak Bratislava öreg épületei. Oj köntösben, eredeti szépségükben fogadják a műemlékeket kedvelő turistákat. (Erdőst felvétele) A munkakörnyezet megjavítására való igyekezetnek nagy múltja van a szakszervezeti mozgalom történetében. Hiszen amióta a dolgozók szervezetten léptek fel, elsősorban azért harcoltak, hogy emberibb, egészségesebb és biztonságosabb körülmények között dolgozhassanak. Sok mindent sikerült kiharcolniuk és végül maguk a gyárosok is rájöttek arra, hogy a munkaviszonyok megjavítása nekik is kifizetődik. A szocialista társadalomban viszont a dolgozók nemcsak a munkafeltételek megjavítását igyekeznek elérni, hanem a környezet kellemesebbé tételét is. Bizonyos szakmában tudományosan is foglalkoznak e kérdésekkel és figyelemmel kísérik az iparban a környezet kulturáltabbá tételét, ahol a szakszervezetek keretében eredményesen működnek a különféle munkabiztonsági, egészségvédelmi, szociális és egyéb bizottságok, valamint a TMT (Tudományos Műszaki Társaság) helyi csoportjai. Ezenkívül magában az üzemben alkalmazott biztonsági szakfelelős, a technikai fejlesztési osztály, sőt a pszichológus hatáskörébe is tartozhatnak ezek a kérdések. A MUNKAKÖRNYEZET KULTURÁLTSÁGA Ez a fogalom felöleli a munka haladó szervezé.sét, a gépesítéstől kezdve az elektronikus, távvezérlési irányításig, a' biztonságot, az egészséges viszonyokat, a kölcsönös emberi kapcsolatokat és a környezet esztétikai vonásait. Ugyanis ebbe a témakörbe, a falak, a bútorok, a gépek színei, a meleg és tisztaság, a szellőzés, mind mind beletartozik. Mert ez a tárgyi környezet vagy létrehoz bizonyos harmóniát és szolgálja a dolgozót, vagy pedig bizonyos nehézségek elé állítja és így a munka ellenszenvessé válik számára. Néha apróságok — melyeknek eltávolítása nem ütközne akadályokba — keserítik meg a dolgozók életét. A nagy zaj, a szem túlságos megterhelése, túl meleg vagy hideg, nehéz testtartás, sok felesleges járás vagy mozgás kifárasztja a munkást, elkedvetleníti. Ez mind olyan tényező, amely megnehezítheti munkáját, esetleg felborítja lelki egyensúlyát. Külön kell kiemelni az emberek közötti kapcsolatot, a vezetők és alárendeltek közötti viszonyt, amely közvetlenül hat a dolgozóra. Ilyen tényező a munka díjazása, megbecsülése is, amelyeket nem lehet egymástól elválasztani. Az üzem vezetőségének érdeke, hogy mindenki, aki dolgozik, kedvezően viszonyuljon a munkahelyhez és ezáltal a munkához is. Mert ha az embernek munkakörnyezetében öröme telik, nagyobb érdeklődést tanúsít iránta, pontosabb munkát végez és örül a jó munkaeredményeknek. Az ember azáltal, hogy munkakörnyezete is elősegíti jó munkáját, bizonyos kapcsolatba kerül vele, leküzdi az idegenkedés érzését. A tárgyi környezet a dolgozókat céltudatosságra tanltja. A mozgás, a forma és a színek harmóniája bizonyos érzékszervi élményt is nyújt. Az emberek életüknek egyharmadát munkahelyükön töltik, tehát okvetlen érdekük, hogy kedvező feltételek között legyenek. A munka jelentsen számukra örömet. NEVELÉS ÉS AKTlV RÉSZVÉTEL Maga a környezet egyedül azonba nem teljesítheti feladatát. Szükségün van még erkölcsi, értelmi és érze! mi nevelésre is, emellett fontos sze repe van a dolgozók részvéteiénei az elrendezésben és karbantartásban A vállalat segítsége sem mellőzhető ezt kollektív szerződéssel kell bebiz tosítani. Sokszor azonban konzervativizmussal, bizalmatlansággal találkozunk, mert még sajnos akadnak olyan vezetők is, akik nemcsak az újdonságok ellen vannak, de nem szívesen változtatnak meg bizonyos bevett szokásokat sem. Ma már nagyobb üzemben nem ritkaság, hogy szovjet és lengyel minta szerint, komplex és különleges munkacsoportok, melyeknek tagjai orvosok, higiénikusok, közgazdászok, technológusok, pszichológusok és a dolgozók képviselői, vizsgálják a munkahelyek kulturáltságét. Ojabb tudományos ágazatok és módszerek mint a: munkalélektan, pszichofiziológia, antropotechnika, szomatografia keletkeztek. MI AZ ERGONÓMIA? Ezt az új tudományágat a szocialista tábor országai közül először Lengyelországban alkalmazták. A fogalom a görög szavak: ergon — munka, és nomos — törvény összetételéből keletkezett. Célja az, hogy a technikát az emberi szervezethez alkalmazza, úgy, hogy egyrészt biztosítsa a munka legmagasabb fokú hasznosságát, másrészt pedig óvja a dolgozók egészségét. Foglalkozik azzal is, hogý' a munkafolyamat közben milyen pszichofizikai változások állhatnak be a munkás szervezetében, s mely tényezők siettetik vagy lassítják a fáradságot? Vajon a gép vagy szerszám formája nincs-e hatással a munkateljesítményre? Ezekre és sok hasonló kérdésekre keresnek választ a lengyel tudományos dolgozók, akik az ergonómiai vizsgálatokat végzik. A vizsgálatok eredménye nemcsak a felismerést, hanem a munkafeltételek megjavítását is'jelenti. Már sok üzemben átszervezték ezek után a munkahelyeket. Az ülő foglalkozású dolgozók részére pl. olyan székeket terveztek, melyeknek formája antoprometrikus mérések alapján készült, megváltoztatták a világítási rendszert, a szellőztetést, a munkaeszközök elhelyezését, az anyagmozgatást, szabályozták a munkaütemet. Rövid szüneteket és munka-gimnasztikát vezettek be stb. MILYENEK LEGYENEK A SZÍNEK? A szín mindig az anyaghoz van kötve, amelynek bizonyos jelleget ad. A zöld és kék szín megnyugtat, míg a sárga vagy a rózsaszín élénkíti és melegebbé teszi a környezetet. A kék színt állítólag a legyek nem szeretik. Viszont a fém vagy üveg hidegsége, ha „meleg" festékkel is kenjük be, más benyomást kelt, mintha téglából vagy fából készült falat mázoltunk volna be vele. Szemünk már megszokta az ún. biztonsági színeket: a vörös, narancsszínű, sárga, zöld, kék színeket. A világítás is lehet hideg és meleg. Áz éjszakai műszakoknál a világítás és a sötétség kontrasztja nagy, és a megvilágított nagy területek nyomasztóan hatnak, az elégtelenül megvilágított részek árnyékokat vetnek, amelyek veszélyeztetik az ember biztonságos mozgását és hatnak hangulatára. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy a fény Intenzitása és elhelyezése serkentl-e vagy ellenszenvet kelt-e a dolgozóban. MUNKAÖLTÖNYÖK, KELLÉKEK, GÉPEK Minden munkahely megkívánja a megfelelő munkaöltönyt. A nevelőmunka ezen a területen is sokat tehetne. Az apró kellékek kiválasztásánál is első a higiénia és a biztonság. Ne legyenek útban, ne vessenek árnyékot, ne zárják el a kilátást, ne veszélyeztessék a dolgozókat! Ügyeljünk arra, megfelelnek-e a dolgozók igényeinek, feltételeinek, szükségleteinek. Sok helyen arra is rájönnek, hogy a gépek szerelése és más segédeszközök, szerszámok, fogantyúk, kapcsolók, amit a munkás a kezébe vesz, nem felelnek meg teljesen az emberi test fiziológiájának. Sokszor a gépek az idegeket feleslegesen megerőltetik, amikor túl zajosan működnek. Az alkalmatlan szerszámok különféle hólyagokat okozhatnak. A nem megfelelő ülőhely, alacsony vagy magas munkaasztal, rosszul elhelyezett világítótest gyorsabban kifárasztja az embert. Végeredményben, ha nem teremtenek a dolgozók számára olyan munkafeltételeket, hogy jól érezzék magukat, ezek a körülmények növelhetik a munkaerőhullámzást. Ott, ahol pontos rend van, minden tárgynak és gyártmánynak megvan a helye és feladata, az üzembe lépő új dolgozó is megtanulja a rendet. A nemrégiben elfogadott munkatörvénykönyv figyelme sok mindenre kiterjed. Többek között arra is, hogy a munkaközösségek nevelése mellett a munkahelyeken és üzemekben a munkakörnyezet rendezését ls úgy végezzék, hogy az segítsen a dolgozók nevelésében s ezáltal kedvezően befolyásolja a termelést. GREK IMRE Az idei jubileumi — immár tizedik — libereci árumintavásár „kirakatait" különleges acélszerkezetekből építik. (B. KreJCI — CTK — felvétele] 1965. július 7. * ÜJ SZŐ 5