Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-07 / 186. szám, szerda

27. ANNYI A PÉNZ, MINT A PELYVA Nyugat-Németország és Ausztria hivatalos sajtója mély hallgatásba burkolóztak a Toplitzi-tóban talált értékeket és aktákat illetően. A Stern hetilap azonban tény és való — nagyon is terjedelmes beszámolót közölt „Annyi a pénz, mint a pelyva" elmen tizenöt folytatásban, ilyen alcímekkel: Michael Horbach helyszíni tudósítása, A kutatásokat Wolfgang Löhde irányította stb. Sőt, a hirdetőoszlopok százait ragasztotta fel a nagy garral beharangozott folytatásos történet propagálására. Akit hatalmába kerített ennek a vásári hírverésnek megtévesztésre szánt dagályossága, és aki nem ellenőrizte a tetszetősen tálalt cikkekben közölt ,,tényeket", nyilván dicséretreméltónak találta a Stern-szerkesztőinek „rettenthetetlen" szókimondását. — Mégsem hazudtak — mondogatták egymásnak a be nem avatott olvasók, amikor a tavon úszkáló tutajokra messze látható reklámtáblákat szereltettek a következő felirattal: „A Stern riporterei vakmerőek!" Mégis csak bátor legények ezek a hamburgi újságírók, hogy a fenyegető levelek özöne ellenére is tántoríthatatlanul közlik az igazságot! Csak aki tüzetesebben vizsgálgatta a cikksorozat egyes folytatásait, ébredt az igazság tudatára: A Stern csekély kivétellel lényegesen meghamisította tudósításait. Csak kevesen vettek maguknak annyi fáradságot, hogy utánalapozzanak, vajon egyáltalán léteztek-e a cikkekben említett személyek? SZÁNDÉKOS ELFERDÍTÉS ÉS NÉVHAMISÍTÁS Csak néhányat említünk azok köpül, akiket áll- illetve fedőnéven szerepeltetett a Stern tudósításaiban: Dr. Wilhelm Höttlből Dr. Willi Holtén, Hedda Schwendből Hela Neubach, Oskar Blaschkéből Ottó Rasch, Georg Spencer Spitzből Gregor Stephan Spatz lett stb. A Münchener lllustrierte Revue pedig még az 1963. évi 43. számában is a következő képtelenséget közölte: ,,A kettős fenekű tóban ausztriai búvárok leírása szerint 70 méteres mélységben szálfaréteg úszkál, fenekén 120 m mélységben pihen az SS-zsákmány." Helmut Hunger kiéli mérnök ezzel szemben már 1959-ben megállapította, hogy: „Nem messze a tó nyugati kitorkollása előtt afféle szálfa- vagy fatörzsréteg képződött 4—8 méter mélységben. A parti lejtőkről lehullott fatörzsek ebben a mélységben vagy a tó fenekén felgyülemlettek és egymásba gabolyodtak. Ez a csekély mélységben keletkezett szálfaréteg azonban látható a tó vizének H

ffE——

i mm i ii jauiiiiiijni—un— felületéről is; ez nem képződhet nagyobb mélységben." A nyugat-németországi olvasót tehát szándékosan meg akarták téveszteni. Ugyanakkor a hamburgi Freiherr von Klimburgnak jól megalapozott és bizonyítékokkal alátámasztott hasonló cikkét elutasította a Stern hamburgi szerkesztősége, mert következetesen le akarta leplezni az SDbanditákat. De a felzaklatott náci nagyságok annak ellenére is aggódtak, hogy csak a féligazságot közölték, s hogy a kutatómünkálatokat beszüntették. Azt követelték, hogy a Stern szerkesztősége áldozza fel egyik munkatársát. Michael Horbachot, a cikksorozat íróját el is bocsátották, a revolverhős Löhde pedig, akinek neve alatt a cikksorozat megjelent, különhonoráriumokat zsebelt be a sajtótól, a rádiótól és filmtől, mert befolyásos ismeretsége volt. Miután száját kellőképpen betömték, pazar fekvésű telkeket vásárolt a Grundl-tó mentén, alig két kilométernyire a Toplitzi-tótól, közel a hírhedt dr. Höttl lakhelyéhez. Buceriusnak, a Stern kiadójának - különben alaposan megfeküdte a gyomrát az „annyi a pénz, mint pelyva" című cikksorozat, mert kegyvesztett lett Adenauer CDUpártjában. Egy olyan államban, amelyben „a pénz beszél, s a kutya, ugat", zavartalanul folytathatta kisded játékait a náci bűnszövetkezet. SCHWEND ÚR CSODÁLATOS SZÍNEVÁLTOZÁSA A nyugat-németországi nácik a Stern-sorozatban eszközölt „kisebb" íüllentésekkel nem elégedtek meg, célirányos volt az egész „helyszíni tudósítás" közlése. Világosan kitűnt ez Fritz Schwend esetében, aki egyike volt annak a kevés szereplőnek, akit a Stern valódi nevén említett meg cikkeiben. Schwendet a háború után egy olaszországi esküdtbíróság rábizonyított gyilkosság miatt távollétében 20 évi börtönre ítélte. Az amerikai titkosszolgálatot és a bajorországi rendőrséget azonban annyira „meghatotta" temedett, hogy nácik által halálra keresett zsidónak adta ki magát. Valódi nevét csak jóval később vette fel újra. Közben a hamburgi Stern szerkesztősége mindent elkövetett, hogy Schwend feje felől elhárítsa Damoklész kardját, amely az olaszországi jogerős ítélet alakjában lebegett fölötte. Ezzel a Stern talán meg akarta hálálni azt a szívességet, amelyben Schwend részesítette az összetákolt „tudósítás" beküldésével. Fölösleges hangsúlyozni, hogy ezzel a tudósítással Schwend elsősorban magát, valamint cimboráit igyekezett tisztára mosni. A Stern azután csakugyan Scjiwend egykori szárnysegédjére, a valahol meglapuló Glavanra igyekezett rákenni cikkeiben a gyilkosságot. A Stern „kezdeményezését" magáévá tette a bonni kormány milánói főkonzulátusa is, és jogi képviselője segítségével kierőszakolta a bolzanói esküdtbíróságon a Schwend ellen hozott ítélet felülvizsgálását. A bonni állam tehát újból kiállt egy SS-Sturmbannführerért, Federico Schwend pedig Limában markába röhögött, mert most már zavartalanul képviselhette Peruban a németországi nagyvállalatokat. NYUGATNÉMET-PERUI „ÖSSZETARTÁS" Az olasz közvélemény nem tűrte, hogy a gyilkos Schwend büntetlenül kerüljön ki a csávából, bárhogy is igyekezett őt a Stern mentegetni, bárhogy szállt érte síkra Bonn. Ügyének újabb felülvizsgálása után a bolzanói esküdtbíróság 1964. május 16-án 21 évi börtönnel sújtotta a gyilkost. Milyen hatást váltott ki a nevezettnél ez a súlyosbított ítélet, arról a nyugat-németországi Abendpost számolt be jellemzően: „Fritz Schwend egykori SSSturmbannfűhrer Peru fővárosától, Limától 16 kilométernyire él. Santa Clara nevű birtokát magas kőfal övezi, kapuján „Harapós kutya" felirattal. Schwend... jót nevetett, amikor ottani újságírók hírül hozták neki a a megváltoztatott ítélet szövegét. De vajon csakugyan olyan feltétlen bizExpedíció a Toplitz-tavon (1952). Szondákkal és víz alatti kamerákkal keresték a kincset. a szegény üldözött náci sorsa, hogy 1946-ban lehetővé tették szökését. így került Schwend Spanyolországon keresztül Peruba, amelyet azért választott ki jövendő lakhelyéül, mivel ez a dél-amerikai állam nem tagja az Interpolnak (a nyugati országok nemzetközi rendőrszervezetének), és menedéket biztosít a bűnözőknek. Biztonság kedvéért Schwend még első álnevét is levetette, és a „Bernhardvállalkozás" boszorkánykonyhájából származó hamisítványok alapján, a Venceszlav Turi névvel cserélte fel. Példátlan orcátlanságában odáig veMinden fogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin tanságban érzi-e magát a gyilkos?" Schwend úgy véli, hogy nincs mitől tartania: Bonn nem hagyja cserben egykori „harcosait", és különben sem feltételezi, hogy az azonos klerikális-katonai diktatúrával rendelkező ikét állam között kiadatási eljárásra kerülne sor. Schwend különben is „előretolt posztot" foglal el Peruban: gépkocsikeresksdésen kívül ellenforradalmi elemeknek szállít fegyvert, aláássa a dél-amerikai szakszerveztek egységét, és esküdt ellensége a munkásosztálynak. Kell-e még ennél több?! KÖVETKEZIK: 28. VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ „KUTATOK" KISKOVESD PÉLDÁS KÖZSÉG Szorgalom, lelkiismeretesség - maradéktalan tervteljesítés ©' Kevesen is sokat tesznek © Több mint félmillió korona értékű társadalmi munka Kiskövesd, — amint a neve is elárulja — kis község, lakosainak száma alig haladja meg a hatszázat. Egyéb jelző is fűződik a nevéhez: példás község. Mivel érdemelte kl a tőketerebesl járás néhány tovŔbbi községével együtt ezt a megtiszteltetést? Lakosai a közös gazdaságban tömörült kisparasztok, szerte a vidéken rendkívüli szorgalmukkal tették magukat ismertté. Becsülettel vállalnak részt az ország kenyerének biztosításában, hiánytalanul, mondhatnám példásan teljesítik szövetkezetük termelési feladatait. Ezenkívül a falu kultúréletének fejlesztésére is kiterjed figyelmük. Népes esztrád- és színjátszó csoportjuk van, amely gyakori, szívesen látott vendége a környező községeknek. Ebben az irányban kifejtett munkásságuk értékét csak növeli az a tény, hogy évek hosszú során át megfelelő kultúrház, vagy hasonló helyiség hiányában sem vesztették kedvüket. Bebizonyították: az összefogás, az önzetlen közös fáradozás nem maradhat eredménytelen. Ezt a gyakorlati élet bizonyltja Kiskövesden. Csak látogassunk el például a községben teljesen saját forrásokból, külső segítség nélkül épülő kultúrházhoz. A HNB irányítása mellett szorgos társadalmi munka folyik ezen az építkezésen. Nincs a falunak olyan lakosa, aki nem venne részt benne. Kassai bácsi már túl van életének 74. évén, őt is ott találtuk. Az immár tető alá került épület belső munkálatait végző kőművesek társaságában segít, amit tud. „Én már nem igen sok hasznát veszem majd ennek a szép épületnek", jegyzi meg munka közben — „de már az is örömet jelent számomra, hogy a községünk fiatalabbjai részére épülő kultúrintézmény létrehozásában nekem is részem lehet... Az én kezem munkája is benne lesz .. ." A szövetkezet elnökével, Lénárt elvtárssal, a HNB elnöki tisztségét viselő Kassai Ferenc elvtárssal szemléljük a formálódó helyiségeket. Már kibontakoztak a színpad körvonalai, az öltözők bejáratán ott áll az ajtófélfa. Néhányan már a tágas nézőtér padlózatát egyengetik. A község vezetői büszkén újságolják: a társadalmi munkával kivitelezett építkezés eddigi értéke meghaladja a félmillió koronát. A járás is felfigyelt a kiskövesdiek nemes kezdeményezésére és anyagi támogatást ígért a berendezések beszerzéséhez. Ez a példás kis község meg is érdemli a segítséget... -Ik. i < í <<-%, § Wm i m II ft ^ • w Az állami fajnemesító intézet Nové Mesto nad Váhom-i laboratóriumában tavaly 12 000 juh gyapjának minőségét elemezték, ezenkívül rendszeresen állapítják meg a sajtgyártásra alkalmas juhtej zsiradéktartalmát. Képűn-, kön: Emília Žiaková mérnök munkaközben. (J. Bakala — ČTK felv.J Jól fontold meg, mielőtt... A GÉP CSAK AKKOR HASZNOS, HA KIHASZNÁLJUK • KISEBB BERUHÁZÁS - NAGYOBB JÖVEDELEM • AZ A MÓDSZER JOBB, AMELYIK KIFIZETŐDŐBB „Minek nekünk a gép? Elveszi a kenyerünket..." Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a parasztok így vélekedtek a gépekről. Igen, annak idején Angliában a munkások is összetörték az első gépeket. Mezőgazdasági üzemeinkben a gépgyűlölet nem öltött ilyen méreteket, de bizonyos fokú bizalmatlanság kétségkívül volt. Csak később, amikor a földművesek meggyőződtek arról, hogy a gépek nem veszik el a kenyerUket, sőt még nagyobb karéjt biztosítanak, kezdték értékelni a. korszerű berendezéseket. Mezőgazdasági munkát el sem tudunk képzelni gépek nélkül. Manapság az aratás — hajdanában a legnehezebb mezőgazdasági munka — kevés munkaerőt és erőfeszítést igényel, s kedvező időben csupán napok kérdése a termés betakarítása. A rendvágó rendre rakja a gabonát, aztán jön a kombájn és a szalmaprés. Az ember még jóformán hozzá sem nyúlt, máris magtárban a termés . Időközben az ember megtanulta a legbonyolultabb megtakarító gépek helyett még tökéletesebbet szerkesztett. Ám nézzük csakl Vajon megtanultunk-e gazdaságosan bánni a drága berendezésekkel? Hasonlítsunk talán össze két szövetkezetet. Az érsekújvárit és a húlit. Míg a lánctalpas traktorokat Érsekújváron igazán gazdaságosan kihasználják — egy traktor teljesítménye 517 hektár —, Húlon csak 33 hektár esik egy nehéz traktorra. A gabonakombájnokkal a húliak dolgoznak gazdaságosabban, a rendvágókat, kukoricakombájnokat, cukorrépaásókat, szalmapréseket, kapálógépeket és vetőgépeket viszont az érsekújváriak használják ki jobban. Ezzel szemben meglepő, hogy a húli szövetkezet gépi felszerelése jobb, tökéletesebb. Csak hát az érsekújvári szövetezetben a kevesebb gépet jobban beosztják és több munkát végeznek vele. Húlon — s ezen alapszik a meggondolatlan gazdálkodás — nem elemzik az adott helyzetet, alaptalanul, sőt hitelre vásárolnak gépet, bár nincs is rá nagy szükség. Ezzel szemben az érsekújvári szövetkezetben jó előre meghányták vetették, mire van szükségük, és mit nélkülözhetnek anélkül, hogy a termelés vallaná kárát. Lássunk csak egy konkrét példát. Húlon tavaly 1 millió 300 ezer koronát fektettek gépi berendezésekbe. Érsekújvárott pedig egy lyukas garast sem. Húlon számtalan gépet, feleslegesen, indokolatlanul várásoltak. Tavaly például csak 80 százalékban üzemeltették a nagyteljesítményű szalmaprést. Ez évre mégis még egy szalmaprés megvételét tervezték be. Nehezen érthető, hogy míg az egyiket sem tudják kihasználni teljes mértékben, máris másik után néznek. Ugyanígy az SK-26-os silókombájnt sem használhatják ki, ám újat kérnek belőle. Nincs szükségük traktorra, szénagereblyére, trégyaszőróra, de erre is benyújtották kérvényüket, ahelyett, hogy a meglevő géppark gazdaságosabb üzemeltetésére töre^ kednének. Igaz, Érsekújvárott is találnánk felelseges gépet. Többek között gabonavetőgépeket és kapálógépeket. Sőt a szövetkezetben tavaly további probléma merült fel, mégpedig a kukoricakombájnokat illetően, mivel ezeket szintén csak részben használják ki. Ezt a helyzetet az érsekújváriak a következőképpen indokolják: Egy kukoricakombájnhoz 16—32 hektáros teljesítmény mellett általában négy traktor és 8 munkaerő szükséges. Eszerint négy kukoricakombájn 16 kerekes traktort és 18 pótkocsit köt le. Ez pedig a géppark kétharmad része. Persze, ha az említett gépeket a kukoricakombájn után osztanánk be, nehézségekbe ütköznénk a cukorrépa betakarítása, a silózás és a többi időszerű munkák határidejének betartása. Ezért inkább kézzel törték le a kukoricát, nem beszélve arról, hogy esős időben a kombájnokat úgy sem használhatták volna. Az érsekújvári szövetkezetben tehát a legjövedelmezőbb módszert alkalmazták. Gépekkel vagy azok nélkül? E kérdés ma már nem vitás. A gépekkel könnyebb, gyorsabb és olcsóbb a munka. Persze, csak úgy, ha szakszerűen gazdálkodunk velük. I. BRAT YlUGSZiNYOHALÖ LÉTESÍTMÉNY A PEZINOKI SZÖVETKEZET — osztrák és svájci üzemek mintájára — trágyaleves gazdálkodást létesített a volt gyakorló repülőtéren. A pezinoki létesítmény azonban nagyság tekintetében és a maga neiméhen páratlan hazánkban. A trágyagazdálkodás nálunk nem újkeletű. Főleg a hegyaljai körzetekben rendkívül elterjedt. Miben különbözik tehát a pezinoki gazdaság a régebbiektől? A legalapvetőbb különbség az. hogy ezek egytől-egyik növendékéilatok tarfására készüllek, ellenben Pezinokon fiatal fejősteheneket tartanak a kerítéssel körülvett területen szabadistállóztatással. A nyolcvan hektáros legelőn a szabadistállón kívül egy 85 000 köbméter vizet felfogó tároló áll, továbbá nyári kifutó, szociális épületek, gépház, szivattyúállomás és mozgő fe|őberendezés tartozik a minden tekintetben korszerű létesítményhez. lelenleg 200 fejőstehenet tartanak itt. A kosaras legeltetés alkalmazása lehetővé teszi, hogy az egyes parcellákat rendszeresen tápoldattal öntözzék. Ezzel lényegesen meggyorsul a fű növekedése. EGY KÉZZELFOGHATÓ bizonyíték a korszerű gazdaság előnyeiről. A fiatal fejőstehenek tejhozama a Iriss levegő és egészséges környezet hatására már az első hónapokban 2 literrel növekedett. Snnél pedig nem kell jobb ajánlólevél. (Pl) Traktorok vagy gépkocsik kerekeinek nyolc anyacsavarát 10—12 másodperc alatt lehet meghúzni azzal a kulccsal, amelyet a Szovjetunióban a Traktorszelhozmas kísérleti intézetben fejlesztettek. A hasznos szerszámot hidraulikus motor hajtja. IAPN—

ČTK felvételej BOHUS SIVÁK 13 éves csehszlovák diák is képviseli hazánkat a Berlin mellett fekvő Bogenseeben rendezett 7. nemzetközi középiskolai matematikai olimpiászon. Az eddigi hat olimpiászon a magyarországi tanulók szerepeltek a legjobban, a különböző fokozatokban 10 első, 15 második és 9 harmadik díjat nyertek. Ül SZÖ 4 * 1965. július 3.