Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-01 / 180. szám, csütörtök

22. HA HITLERNEK ESZE LETT VOLNA ... Az Amerika által a háború után védelembe vett nácik fasiszta hadviselési módszerei közben „gyökeret vertek" a NATO berkeiben. Felette őszinte cikket trt erről J. Coughlan hadnagy a Canadlan Army Journal hasábjain Egy elhanyagolt fegyvernem elmen, amelynek azonban tartalma alapján ezt a címet Is adhatnánk: Okuljunk abból, amit Hitler elmulasztott: „Ha Hitler 1940 nyarán hatalmas feszítő erejű bombák helyett hamist-, tott font sterling bankjegyekkel árasztotta volna el Angliát, talán több esélye lett volna a győzelemre. Egy ötfontos bankó kb 3 grammot nyom. Ebből 400 tonnányi rakomány — ennyi bombát dobtak a németek Coventry városára — mintegy 667 millió font sterlinggel terhelte volna meg a Bank of Englandot, amely összeg máris meghaladta volna az akkoriban forgalomban levő bankjegyállományt. Ezt a pénzmennyiséget egy-két héten belül könnyűszerrel megtetőzhette volna a német légierő. Es a hatás? Minden képzeletet felülmúlt volna! Az 1920—1924. évi németországi infláció kismiska ehhez képest. Akkoriban a német munkásoknak gürcölniük kellett o betevő faiatért, de az égből pottyanó „bankóeső" láttán az angliai dolgozók bizonyára feléje se néztek volna munkahelyüknek, ha-, nem — fittyet hányva a termelésnek — taligaszámra gyűjtötték volna be a „mennyel mannát". — Coughlan azután így folytatta eszmefuttatását: „A Bank of England" ural hajukat tépték volna tehetetlenségükben. Leállt volna az ipar, a kereskedelem, a forgalom, a fegyverkezés, mialatt Németország vígan tollasodott volna. A leértékelt font sterlingért még meleg vtzet sem szállított volna a küU föld. Arra az ellenvetésre, hogy háború idején a lakosságnak nemcsak pénzre, hanem élelmiszerjegyre is van szüksége, azt válaszolhatjuk, hogyha megtévesztésig sikerült hamisítani a bankjegyeket, az élelmiszerjegyek utánzása sem okozott volna különösebb nehézséget. Mit tehetett volna Anglia? Legjobb esetben kivonhatta volna a forgalomból egész bankjegykészletét, és aprópénzt veretett volna kellő mennyiségben. Azonban hónapokra megbénult volna egész gazdasági élete." 1951-ben, amikor a fenti cikk egy kanadai katonai újságban napvilágot látott, „kiselejtezték" a nürnbergi Wilhelmstrasse-per hivatalos irattárából az említett Peter Edel-féle szemtanúvallomást a Schellanberg irányította pénzhamisítási akció egész lefolyásáról. Az amerikai hadbíróság által hatévi börtönre ítélt Schellenberg pedig — idő előtt szabadulva — 1950ben pléhpofával Olaszországba költöd zött. Abba az országba, amely körözőlevelet adott ki ellene gyilkosság miatt! A NATO-val cimboráló Olaszország hatóságainak eszük ágában sem volt az általuk körözött Jövevényt elfogni, hanem átszellemülten csodálták fényűző életmódját. Miután a Német Szövetségi Köztársaságot felvették a NATO-ba, egy nyugatnémetországi kiadóvállalat újból megpendítette Hitler „papírfegyverének bevetési lehetőségeit a Szovjetunió ellen. A nürnbergi perből ép bőrrel szabadult dr. Wilhelm Höttl a következő arcátlan megjegyzést tette: „ÉS mi lenne, ha a nevetségesen kevés zsoldból sínylődő szovjet katonák kezére játszanánk a rubelek ezreit? KALTENBRUNNER „HAGYATÉKA" Ha a Sicherheltsdienst teljhatalmú főnöke bitófán fejezte is be dicstelen életét, hagyatéka tovább él hű csatló. sa, dr. Wilhelm Höttl személyében. HÍM POUNI ROUND m WD A ,,Daily Mail" angol napilap írta 1950. június 5-i számában hogy: „Himmler fontjai (értsd hamis fontjai) elözönlötték az egész világot. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a Magyarország által halálra ítélt élősdi szerényen megbújik valamilyen isten háta mögötti' vidéken, vagy álnéven bújdosik a világban! Nem, sokkal nagyravágyóbb a „doktor úr". Sátorfáját csupa dacból éppen a Toplitzltó környékén, az emlékezetes Altausi seeben ütötte' fel, amely közben forgalmas fürdővárossá terebélyesedett. Mintha csak fitogtatni akarná „rettenthetetlenségét"! A kalmárszellemtől áthatott Höttl, a magyarországi üldözöttek hóhérja most felcsapott — ne tessék nevetnll — erényes ifjúsági nevelőnek és iskolaigazgatónakI Címe: Altaussee, Puchen Nr. 36, Bartlhof, Ausztria. Az évek során hét Ingatlant vásárolt magának: telket, házakat, Iskolaépületeket és egy egész internátust. Dr. Hermann Oberascher nevű üzlettársával együtt vezeti magániskoláit „korlátozott felelősség alapján. Ez az Oberascher nevű egyén a háború után a távoli Teheránból került elő. Kilétének kutatása során kitudódott, hogy mint bűnös SS-Hauptsturmführer hamis okiratokkal elhagyta hazáját, és a Közel-Keleten pihente ki a háború fáradalmait. Ottani tartózkodását egyúttal arra is felhasználta, hogy előkotorja elrejtett értékelt HÖTTL, A FEDDHETETLEN MAGANEMBER A hitvesi gondoskodás megkapó ta nújelét adta Höttl, amikor szeretett nejét behozta a wien-linzi Niebelungen kiadóvállalathoz társnak. A derék amazon pedig azzal viszonozta férje pártfogását, hogy hozzásegítette első könyve kiadásához. Biztonság kedvé ért ez a könyv még Höttl álnevén Je lent meg, Waltér Hagen: A titkos front címen. A Magyarország által körözött háborús bűnös üzérkedései csakhamar felkeltették a nyugati sajtó figyelmét. Még a nyugat-berlini Telegraf sem tudta megállni, hogy ne vesse fel lap jában a kikívánkozó kérdést: „Nem tudódott ki, honnan vette Höttl az internátus és iskolaépítéshez szüksé ges tetemes költségeket." A Der Spie gel pedig gúnyosan hozzáfűzte „Höttl vagyonszerzését illetően az amerikaiak két nyomot követtek. Egyes hírek szerint a háború befeje zése előtt tekintélyes összegeket he lyezett letétbe svájci pénzintézetek nél, mások szerint jelenlegi lakhelyé nek közvetlen közelében (értsd: Top litzi-tó) van az a kiapadhatatlan kincseskamrája, amelyből bármikor meríthet". Kétségtelen, hogy Höttl azon hadi milliomosok egyike, aki az előnyomu ló szovjet hadsereg elől hanyat-homlok menekülve Budapesten kirabolta a zsidó származású Schulhoff Lajos Dísztér 7. szám alatti házát, ahová törzskarával befészkelte magát. Cso magolás közben „beleesúszett" pogy gyászába két Dürer-metszet, két Zichy tollrajz, metszetek egész gyűjteménye, neves mesterek olajfestményei, finom porcelánok, értékes gobelinek és ezüst evőkészletek. A rablott holmi elszállításához külön tehergépkocsira volt szüksége, amit szemtanúk igazoltak. Életrajzában Höttl szemérmetlenül megemlítette, hogy vesszőparipája a „műkincsgyűjtés", és ho'gy a háborús években egy német kutatóintézetben tevékenykedett. Határozottan élénk fantáziára vall, ha valaki a náci biztonsági szolgálatot kutatóintézetnek nevezi! Közvetlenül a háború befejezése után Höttl, az élenjáró fasiszta vezér feltűnés nélkül átevezett az amerikai titkosszolgálat vizeire. Közben felfedezte írói „tehetségét" és megírta „A titkos front" című müvét" de nem feledkezett meg arról sem, hogy ösz' szeköttetéseit a nyugati hatalmak reakciós köreivel még Jobban kiépítse és biztosítsa. Egy nyugat-németországi Dr. Wilhelm Höttl DS egyik főkolom posa, akiről soV terhelő okmány) találtak a Fekete tóban. Minden jogot fenntart a Deutscher Militärverlap. Berlin képesújság meg is írta róla, hogy: „Nyugat-Európában jelenleg nem létezik olyan titkos hírszerző szervezet, amellyel ez a Höttl közvetlen vagy közvetett úton ne tartana fenn kapcsolatokat, és amelytől közvetve vagy közvetlenül ne húzna tiszteletdíjat Írásai közben arról sem feledkezett meg, hogy saját személyét minél tisz tábbra mossa, és szándékosan tévútra vezesse a későbbi kincskeresőket." KÖVETKEZIK: 23. TÜRTÉNELEMFERDlTÉS Vá/aszqlunk olvasóinknak A nyugdíj újra megállapítása SIMON LÁSZLÓ, NOVA VIESKA: A lapok közölték, hogy azok, akik 65. életévüket betöltötték, megállapított nyugdíjukhoz évi 4%-os emelést kapnak, ha továbbra is dolgoznak. Olvasónk öt évet dolgozott 65. életéve betöltése után — ma 71 éves —, kérdi, kaphat-e valamilyen emelést vagy pótlékot? Az 1964. július l-e előtt érvényben volt 55/1956. Zb. számú társadalombiztosításról szóló törvény értelmében a 65 éven felüli, öregségi nyugdíjat élvező — alkalmazotti viszonyban álló — dolgozónak Joga volt teljes nyugdíjára és teljes keresetére (a 60—65. év közötti öregségi nyűg díjat élvezőknek, ha tovább dolgoz tak, nyugdíjuk egyharmadára voľ igényük). Az idézett törvény 11. §-» érteleiében a 3. munkakategóriáb. sorolt munkát végző, teljes öregség nyugdíjat élvező. 65 évnél idősebb dolgozó esetében az elért évi összkeresetének 1%-ával emelkedett az öregségi nyugdíja (a 60—65. év kö zötti tovább dolgozó, az ún. egyharmados nyugdíjas esetében ez az emelkedés az évi átlagkereset 4%-a volt). A 65 évnél idősebb nyugdíjas dolgozónak ezt az emelést két évenként hajtották végre — amíg az alkalmazotti viszony fennállott —, egyébként az alkalmazotti viszony megszűnése után. Az idézett törvény 18. §-a alapján az említett 65 évnél Idősebb dol goző nyugdíjasok, ha 65. életévük után legalább 2 éven át dolgoztak, férhették öregségi nyugdíjuk újabb kiszabását, ha az újra kiszabásra va :ó igény keletkezésének időpontjához számítva az újra kiszámított nyugdíj nagasabb lenne, mint az eredeti nyugdíj és az említett évi emelések összege. Fontos azonban tudni, hogy ezt az újra kiszabást a társadalombiztosításról szóló 101/1964 Zb. számú törvény 119. sz. §-a értelmében legkésőbb 1965. december 31-ig lehet az állami társadalombiztosító hivataltól kérni. A fentiek értelmében olvasónk ellenőrizze, hogy 65. életéve betöltése után munkaviszonya alatt nyugdíját kétévenként emelték-e, 111 emelték-e nyugdíját a munkaviszony megszűnése után. Ha ez nem történt volna meg, reklamálja a társadalombiztosító hivátalnál, és ha kedvezőbb nyugdíja lenne a már nyugdíjas korában elért fizetések alapján, legkésőbb 1965. december 31-ig kérelmezze az említett hivatalnál nyugdíja újra kiszabását. Ezt az újra kiszabást az említett hivatal csak kérelem alapján intézi el. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az új, 101/1964 Zb. számú társadalombiztosításról szóló törvény az említett harmados nyugdíjakat 1964. július 1-gyal megszüntette, ezután a tartósan tovább dolgozó nyugdíjasoknak — férfiak esetéhen 60—85. év között már nincs igényük a nyugdíj egyharmadára, hanem csak a nyugdíjalap évi 4'/o-os emelésére. A 65 éven felüli tartósan tovább dolgozó férfi 600— Küs-ig megtarthatja nyugdiját (a 106/1964. Zb., 111. a 28/ 1965 Zb. számú rendelet értelmében), de emelésre igénye nincs. Dr. F. J. EPIZÓDOK Paton történt... Sötétben még az arasznyi víz Is veszélyt jelent, mert nem tudni, hol rejtőzik egy mélyedés. Ezért mennek oly lassan a pati utcán a sertéseket, Juhokat szállító tehergépkocsik. Az istálló előtt már csak egy gépkocsi fényszórói világítanak, öt katona és két civil szorítja sarokba a juhokat, de mire az utolsót is felrakják, már térdig gázolnak a vízben. A motor teljes erővel dolgozik. Két katona halad a gépkocsi előtt, karókkal méregetik a víz mélységét. Ha sikerül az országútra jutniuk, mielőtt a víz eléri a gépkocsi motorját, akkor megmentették az állatokat. Ellenkező esetben valamelyik háztetőn kell bevárniuk, míg rájuk találnak a kétéltű gépkocsikkal cirkáló őrszemek. Az állatok is érzik a veszélyt, bégetésüktől nem értik egymás szavát a katonák. Szörnyű lassan halad a kocsi. Az előttünk bukdácsoló egyénekre senki sem mondaná, hogy katonák. Rövid alsónadrágjuk, ingük csurom vfz, arcuk maszatos, hangjuk rekedt a sok kiáltozástól. Negyedórás küzködés után elérjük az országutat. A gépkocsi a félméteres vízben hatalmas hullámot hajt maga előtt. A víz rohamosan emelkedik. Utánunk több kocsi már nem közelítheti meg a falut. Az egyik katona szomorúan simogatja a juhok vizes bundáját s magának motyogja: veszett fejszének nyele... Csető János Kovács őrnagy és Kosár százados Verejtékező homlokáról hátrább tolja a tányérsapkát és lehuppan mellém a töltés bágyadtan kókadó füvére. A megtermett alakján feszülő csehszlovák tiszti egyenruhán négy csillag Jelzi: százados.

1 — Kosár Ernő vagyok. Tegnapelőtt kísértem el Lakatos vezérőrnagyot a gátszakadás után már nagy veszélyben levő Gútára. A mentési munkálatokban részt vevő magyar egységeket kerestük fel. Egy dolgot meg kell írnia. Akad olyan ember, aki ilyen bevezetés után magáról kezd beszélni — hol és mit csinált. Néha gátlástalanul kiszínezve, máskor átlátszó álszerénységgel. De Kosár százados nyílt arcából ennek még csak a szándékát sem olvashattam ki. S nem is csalódtam... =—• Meg kell írnia, mert kevés szó esik ezekről az emberekről. Ott volt egy magyar őrnagy, Kovács nevezetű, a kétéltűek parancsoka. Napok óta súlyos betegen vállalta az emberfeletti munkát. Hiába próbálták rábeszélni a távozásra. Egységét elhagyni nem akarta. Alig lehetett már Jártányi ereje, mert úgy hallottam, hogy tegnap helikopteren szállították kórházba. Ennyi az egész, nincs tovább. Magáról nem mond semmit. Pedig biztos, hogy ezekben a napokban ő is, mint sokan mások — valóságnak megfelelő regényeket mondhatnának el a helytállásról és az emberségről. Sziget a tengerben Nagymegyeren éjjel-nappal ülésezik az árvízvédelmi bizottság. Ebben nem is volna semmi különös, hiszen így van ez most már lassan két hete az egész árvíz sújtotta területen. A különbség csupán annyi, hogy Gútán kívül, ahol azonban a legnagyobb igyekezet sem járt sikerrel, talán itt volt a legszervezettebb az elemi csapás elleni harc. És sikerrel. A község tulajdonképpen sziget a tengerben. Dunaszerdahely felől az állami úton ugyan elérhető, de ez csak annak köszönhető, hogy Nagymegyert mintegy tizenhárom kilométernyi hosszúságban rövid Idő alatt emelt, mintegy tizenhárom kilométernyi védőgát veszi körül. A közvetlen veszély most már talán elmúlt. De a nagy asztal térképe fölé, amely a körbe kanyargó gátak vonulatát jelzi, most is négyenöten hajolnak. Hrebíček, Gono, Luknár, Rojka mérnökök, arcukon sötétlő borostával, fáradtan, de már kicsit felszabadultabban és büszkén mondják el, hogyan sikerült ez a mű. Nem kerek, nagy szavakból sugárzik ki ez a büszkeség, hanem konkrét, pontosan fogalmazott adatokból, műszaki kifejezésekből, amelyek mögött ott áll több ezer ember áldozatos, mindent vállaló törekvése. S bár Lakos János, a HNB elnöke még nyugtalan — hiszen a harcnak távolról sintís vége, egyes szakaszokon a gátra két méteres víz nyomása nehezedik és lassan emelkedik a talajvíz is, arcáról leolvashatjuk: mind erősebb bennne az összefogás erejétől táplált remény... Nemcsak a gátakon Nemcsak a gátakon, az elárasztott falvakban, a kétéltűekben és a tehergépkocsik volánjai mellett találhattunk ezekben a napokban a veszélyben alcéllá edzett embereket. Ezernyi más poszton is, kisebb, kevésbé veszélyes, mondhatnánk köznapibb feladatokkal megbízott emberek teljesítenek zokszó nélkül nehéz szolgálatot. A mentési munkálatok elképzelhetetlenek nélkülük, ők azok a kis csavarok, amelyek nélkül a bonyolult gépezet megbénulna. Orvos és ápolónő, vizet és élelmet szállító dolgozók, rendőrök és termést mentő brigádosok, és 'sokan mások. Ilyen Bencsis Rozália Is, a huszonkétéves fiatalasszony, aki a medvci híd falatozójában teljesít szolgálatot Végh Máriával és Hölgye Erzsébettel. A cslcsói gátszakadás óta itt nincs szinte pillanatnyi megállás sem. A nyolcórás munkaidő duplája a természetes. Ezek az asszonyok egyszerűen elvesztették az Idő fogalmát, azt sem tudják, hogy hétfő van-e avagy kedd. Az emberek szomjasak, éhesek, motollaként kell forogni, de azért a mosolynak sem szabad lehervadnia az arcról, mert a sok száz férfi között egy asszonymosoly különb a frissítő koffeinnél. Nyolcszorosára megnőtt a kis vendéglő forgalma, pedig most általános szesztilalom van, főleg a sör, meg a limonádé a cikk. Hányszorta nagyobb lelki és fizikai erőre van szükség, hogy ezek a fáradt asszonyok állják a sarat? A merítőkanál P. alezredes a cslcsó! szakaszon elsősorban a szigorú rend fenntartásán őrködik. Ruhája bizony már magán hordja a hosszú napok fáradalmainak nyomait, az osztogatott parancsok ezreitől hangja rekedt, de az arca simára borotválva és a sötét napszemüveg mögött erélyes szemének villanása. Pillanatnyi megállás nélkül ellenőriz, jelentést hallgat, intézkedik. Így van ez már egy álló hete. Órák óta figyelem, állandó tettrekészség, higanymozgás ez az ember. Talán most megpihen — gondolom, —amikor feltűnik az egységének ebédet szállító kis gépkocsi. Az emberek felsorakoznak, mindenkinek kezében csajka és kanál. Előkerülnek a nagy ételhordók, bennük párolog a húsleves, a gulyás, és kis gúlába rakva várakoznak a konzervek. De szakácsokban úgy látszik hiányt szenved az egység, csak egy árva szál legény áll a kondérok mellett. Nem sokáig. Az alezredes odalép, kezébe vesz egy merőkanalat és a csajkát nyújtogató emberek lépése meggyorsul... Napjaink kérdése Nagv Imrének sem könnyű Itt a gátszakadásnál szolgálatot teljesítenie. Talán nem volna olyan nehéz, ha nem tudná majdnem biztosan, hogy szüleinek háza mér régen a víz martaléka lett. — Haza kellett ugornom, legalább körülnézni, mi van velük. Parancsnokom természetesen megengedte. Valami ruhaneműt sikerült még megmentenünk. De a legfontosabb az, hogy anyámat és apámat is már eléggé szorongatott helyzetben elhozhattam onnét. Arcáról leolvashatom, hogy a gellel vályogház sorsát sem tudja egyszerűen leírni, bár ő maga már családostul Dunaszerdahelyen lakik. A szolgálatban azonban szerencsére nincs idő sok morfondlrozásra. De azért aggasztja a kérdés — hogyan is lesz a szüleivel. A kérdés, amelyhez hasonló ma sok embert foglalkoztat s amelyre közös erővel választ kell majd adnunk... Gály Iván A 11-es trolibuszon — Ne állják el az ajtót, ott elől még van hely — hallom pénteken, mint annyiszor máskor a 11-es trolibusz kalauznőjétől. Két vidéki asszony száll fel. Magyarul beszélgetnek, panaszkodnak egymásnak, még jegyvétel közben ls. Az egyik — szavai szerint — Komárom környéki faluból való, ahonnan az árvíz elől menekült. — Ez az egy szál ruhám maradt, olyan gyorsan jött. Még váltó fehérneműt sem volt időm magammal vinni. Szennyes ez már, de miből váltsak ... A két asszony ott telepszik le a kalauznő ülőkéje mellett. A kalauznő is hallgatja a beszélgetést — most nincs felszálló. Odaszól a csallóközi nénihez: — Jönni el hozzám, most lesz vége munkának. Adom bielizeň, izé fehérnemű, ruha is lenni még. Itt van cím: Štúrova ulica... — a többit nem hallani, mert egy papírdarabra jegyzi fel, a cédulát odaadja a néninek. A néni hálásan és mondani sem kell, meglepetten tekint a kalauznőre, aki mást is tud mondani, nemcsak a „tessék beljebb, elöl még van hely" mondatot. (vlL) ŰJ SZÖ 4 * 1985. július t,