Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-01 / 180. szám, csütörtök

MEGERTESRE TALÁLTAK Ä zétényi szövetkezet védnökségi viszonyba lépett a királyhelmeci gépállomással. Sok esetben ezt csak formalizmusnak tartják, ebben az esetben azonban bebizonyult, hogy nagy a jelentősége. A sok eső után már reménytelen helyzetbe került a szövetkezet, és ekkor a gépállomás vezetőségéhez fordult, hogy a takarmánybegyűjtésben és a kapások megművelésében segítsen. Karakó elvtárs, a gépállomás igazgatója készséggel segített a szövetkezetnek. A fiatal tanulókat beavatta a kapások megmunkálásába, a felnőtteket pedig a takarmány begyűjtésébe, amelyet aztán gépkocsikkal kazlakba hordtak. Még sok feladat vár a szövetkezetre, mert a takarmány nagy része még begyűjtésre vár és a többi munkálatok is elmaradtak. De ha a helyzet úgy hozza, akkor ismét bizalommal fordul a védnökségi üzemhez segítségért, ahol megértő szavakra, munkás kezekre talál a szövetkezet. Szaxon Gyula Zétény Segítség Csehországból A szokatlanul esős tavas* a Bratislavavidéke járásban is meghlú»ította a takarmánynövények betakarítását, sfit a járás egy részét a Morava, illteve a Duna mentén árvíz sújtotta. Ennek következtében sok értékes takarmány ment tönkre. Az érezhető hiány pótlására a mezőgazdasági termelési igazgatóság és a járási irányító szervek a bruntáli járásban — amellyel barátságot tartanak fenn — biztosítottak szénát. A napokban már el is indultak az első kaszások az említett járásba. Az ipari dolgozók sem hagyják magukra parasztságunkat nehéz helyzetében. A dévényújfalusl téglagyér a közeljövőben B kaszást és egy javítót küld 14 napra a bruntáli járásba. (pl) Erdőgazdaságunk legfontosabb feladatai Pótolnunk kell a katasztrófa okozta károkat • Sokat segíthet az ifjúság • Akad még tartalék • Az idei tervben megfelelő helyet kapott a nemesítés Mint a felszabadulás óta minden év áprilisában, az idén is megrendez* tük az erdők hónapját. Az elmúlt évek során ugyanis bebizonyosodott, hogy az erdőigazgatóságok sok esetben csak akkor tudják feladatukat maradéktalanul teljesíteni, ha társadalmunk segítségét is élvezik. Hiszen az erdőigazgatóságok számos feladata — mint például a fakitermelés, közelítés, szállítás, erdősítés stb. — kifejezetten idényjellegű, s így saját erejükkel idejében el nem végezhetik. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az erdőgazdaság népgazdaságunknak szerves része és az erdők termékeit, s ami talán még fontosabb, vízszabályozó, talajvédő, egészségügyi, idegenforgalmi stb. jelentőségét egész társadalmunk, népgazdaságunknak szinte valamennyi ága, élvezi. Akik figyelemmel kísérik a sajtót, rádiót, televíziót, bizonyára tudnak arról a nagy természeti katasztrófáról, amely 1964. november 24—26-án Szlovákia egyes vidékein erdeinket sújtotta, s amelyet az elmúlt évtizedek legnagyobb ilyen jellegű természeti csapásként tartanak nyilván. A szélvihar ereje elérte a 130 km-es óránkénti sebességet, sőt egyes esetekben 150—190 km-re fokozódott. A vihar hatását még fokozta az a körülmény, hogy a vihar előtti napokban kiadós esők voltak, az erdők talaja erősen felázott. A szélvihar következtében főleg a sekély gyökérzetű erdőállományokban óriási kiterjedésű széldöntvények és széltörések keletkeztek. A széldöntvények 97 százaléka tűlevelű, elsősorban lucfenyő. A kidöntött vagy letört faanyag mennyisége mintegy 3,5 millió köbméter. Legnagyobb károk a Szepességben, a Felső-Garam, Liptő, Árva és a Magas-Tátra vidékén keletkeztek. A kidöntött és letört fák kitűnő búvóhelyül szolgálnak egyes rovaroknak, amelyek elszaporodásuk esetén — s ez nagyon valószínű — súlyosan veszélyeztetik az egészséges erdőállo,5- - * ^ Korszerű takarmánybetakarítás a bussai szövetkezetben. (Agócs f elv.) mányt is. Ez újabb katasztrófát jelenthetne. Itt meg kell említenünk, hogy a károkhoz nagyban hozzájárultak nagy kiterjedésű fenyveseink, melyeknek sekély gyökérzete és koronaalkata nem nyújt elegendő védelmet a szél ereje ellen. Ezeket az egyetlen fafajtából álló fenyveseket a múlt század végén és a század elején telepítették, a legnagyob tiszta hasznot célzó, a további következményekkel azonban nem számoló kapitalista közgazdasági elméletek alapján. A szerzett szomorú tapasztalatok megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy számunkra legelőnyösebb az elegyes — több fajból álló — erdőállomány, mely — egyéb előnyei mellett — sokkal nagyobb védelmet biztosít a károkozók ellen. Az említett feladatok csak akkor teljesíthetők, ha társadalmunk megértésére találnak. Legfelsőbb politikai és gazdasági szerveifiknek köszönhetjük, hogy a károk felszámolásának anyagi, műszaki és gazdasági feltételeit sikerült idejében megteremteni. A motorfűrészek, traktorok, tehergépkocsik, hordozható munkásszállók, munkásöltönyök és lábbelik idejében és sokszor külföldről történő beszerzése és kiutalásuk az érintett erdőgazdaságok részére a legrövidebb időn belül megtörtént. Az anyagi érdekeltség növelése érdekében az illetékes minisztérium mintegy 100 000 köbméter haszonfát szabadított fel prémium címén a döntvények feldolgozásánál és szállít'ásánál dolgozók számára. Ez év március végéig sikerült is a kidöntött fa egyharmadát feldolgozni. Az elért eredmény azonban nem kielégítő. Ezen csak úgy segíthetünk, ha mezőgazdasági üzemeink a tavaszi munkák elvégzése után fokozottabb mértékben bekapcsolódnak a széldöntvények felszámolásának munkálataiba. Eddig távolról sem használtuk ki a lehetőségeket, hiszen a mezőgazdasági üzemek fogatainak és traktorainak csupán 1 százaléka kapcsolódott be a közelítési és szállítási munkákba. A nyári hónapokban sokat segíthet — főleg döntvények maradványainak felszámolásánál — az ifjúság, esetleg a háztartásbeli asszonyok is. Itt különösen az ültetésre gondolunk. Ha ugyanis ezt a munkát nem végezzük el idejében, a vágások annyira elgyomosodnak, hogy eredményesen már csak különleges eljárás és tetemes költségtöbblet árán erdősíthetők. Az idei erdősítési munkálatok eddig jól haladnak. A keletszlovákiai kerületben odaadóan segítenek pl. a jászói, poprádi, mecenzéfi, szepsi, továbbá a Spišská Nová Ves-i iskolák növendékei. Az elmondottakon kívül erdőgazdálkodásunk legfontosabb feladata továbbra is erdeink termőképességének fokozása marad. A fatermelés növelésének egyik legfontosabb módja a modern erdőművelési eljárások széles körű alkalmazása, melyek közül elsősorban a tisztítások és gyérítések, valamint a felújító vágások a legcélravezetőbbek. Főleg optimális ter-i mőtalajú erdeinkben van e téren jelentős tartalék. Gyakori eset ugyanis, hogy az ilyen erdőkben éppen az említett eljárások elhanyagolása következtében az egy hektárra eső növedék csupán 2—3 köbméter, holott belterjes gazdálkodás esetén a 10 köbmétert is elérhetné. Éppen ezért az idén jóval nagyobb területen végzünk felújító vágásokat, mint az elmúlt években. Továbbra is folytatjuk a gyorsan növő fafajták telepítését, melyek rövid időn belül hozzájárulhatnak erdeink faanyagkészletének növeléséhez. Az elültetendő nyárfaés fűzfacsemeték száma mintegy egymillió. Erdei fáink termőképességét nemesítéssel is jelentősen növelhetjük. Meg kell azonban állapítanunk, hogy e téren eddig nagyon keveset tettünk, s távolról sem használtuk ki a lehetőségeket. Márpedig, amint ezt egyes fejlett erdőgazdálkodással rendelkező országok (pl. Svédország, Svájc, az NSZK, az NDK, Olaszország stb.) példája mutatja, az ilyen irányú befektetések többszörösen megtérülnek. Éppen ezért az Erdészeti Kutatóintézet idei munkatervében jelentős helyet foglal el a nemesítés. KOHAN ISTVÄN mérnök, az Erdészeti Kutatóintézet dolgozója. Gömöri emberek 2. NÉGYEN A TRAKTORON FELEDTŐL a „világ közepe" (Péterfala) felé keskeny a dombok között kanyargó kövesút. Egyébként sem első osztályú arrafelé a közlekedés. Esős időben még a négykerekű is csak lassan haladhat a rázós-csúszós úton. Van tehát idő a szemlélődésre. A Feledi Állami Gazdaság petresi részlegének határában a lóheretábla kellős közepén sem valami nagy sebességgel halad a két traktor. Pedig innen az útról úgy látjuk, hogy a szépen álló lóherében akár hármassal is húzhatná a kaszát a 35 lóerős gép. De nem húzza. Még a lassú menet közben is gyakran meg-megáll. Ketten-ketten ülnek a traktorok kabinjában. Azaz nem mindig ülnek, mert ahányszor csak megáll a trak^ tor, egyikük kilép a fülkéből, s valamit babrál a kasza körül. Majd lassan továbbindulnak. Közelebb csal bennünket a kíváncsiság. Átgázolunk a heretáblán a gépekhez. Illetve csak az egyikhez, mert a másik most távolabb van, elakadt. A közelünkben levő is csupán néhány métert tesz még, aztán az is megáll. Talán miattunk, — gondoljuk —, de mindjárt kiderül, hogy tévedtünk. A pótülésről frissen ugrik le egy 17 éves forma, igazán szemrevaló lányka. Köszöntésünkre éppen csak biccent s két kézzel azonnal nekiáll a kaszára tapadt-tekeredett növényzet eltávolításának. Még a vezérlődeszkát is ki kell szababadítani a sűrű, már rothadó aljú lóheréből. MOST MÁR NEM SOK magyarázatra van szükség, hogy megértsük a lassú hajtás és a sok megállás okát. Hiszen a méteresnél is hosszabbra nőtt herének a felső fele valóban szép, de a másik fele ott hasal a földön, méghozzá nem is egyirányú fekvéssel, hanem ahogyan a zivatar öszszekavarta és térdre kényszerttette a dús növényzetet. A lányka elkészül a munkájával, s közben a másik traktor is ideér. Fiatal lány ül a pótülésen. Kissé furcsának tartjuk, hogy ezt az aránylag veszélyes és könnyűnek semmiképpen nem mondható munkát ilyen törékeny, fiatal lányokra bízzák. Hiszen ehhez a munkához erő és hozzáértés kell. Kollégám vállán fényképezőgép. Bizonyára megvan rólunk a vélemé^ nyük. Nem kizárt, hogy az is megfordul a lejükben: — ezek is hátramozdítják a munkánkat. Azért, ha akadozva is, de elindul a beszélgetés. A bemutatkozással. Az egyik gépen Bálint Lajos és Illés Sárika alkotják a megértő kettőst, a másikon a domafalai Gesztet Jenő és Susela Gabika. 0 sem több 17 évesnél, csak kissé szégyenlősebbnek látszik Sárikánál. — Nehéz munka ez ilyen fiatal lányoknak — jegyezzük meg, hogy mihamarabb a tárgyra térjünk. A lánykák csak mosolyognak. Itt nem az ő dolguk a válaszadás, ezt már egy 17 éves lány ösztöne is megsúgja. Félre is vonulnak, hogy szabadabbá tegyék a férfiak társalgását. Bálint Lajos — aki 8 éve nyergeli a vasparipát — válaszol. — Hát az bizonyos, hogy semmiképpen sem könnyű ez a munka és ráadásul nemcsak erőt, hanem figyelmet is követel. De mit gondolnak, milyen a választék a segédmunkásokból ? Erre nem mi, hanem traktoros tár-, sa válaszol. — Higgyék el, hogy a környéken hasonló korú fiatal fiú talán tíz sem dolgozik a mezőgazdasági üzemekben. Esetleg csak a nyugdíjas öregeket agitálhatná meg a vezetőség erre a munkára. Igaz, hogy azok jobban értik a munkát, de ... ELHARAPJA A SZÖT. A két traktoros egymásra néz. De nem szólnak semmit. ŰJabb kérdéssel próbáljuk kifürkészni a még ki nem mondott gondolatokat. — A nyugdíjasok, a hozzáértő emberek talán nem szívesen vállalják ezt a munkát? — Nem nekik való munka, ez — hangzik a kurta válasz. Ami a nehéz a munkát illeti, a véleménnyel könnyű egyetérteni. Azért mégis kikívánkozik a kérdés. — Maguk anyagilag ráfizetnek, ha a lánykák nem értenek annyira a munkához, amennyire azt a normaés a tervteljesítés megkívánná?I összenéznek, majd arra fordítják tekintetüket, ahol a lánykák pipacsot meg búzavirágot szednek az árok partján. Pajkos mosolyukból nem várt választ sejtünk. — Az úgy van, tudják, hogy a nyugdíjasoknak már csak pótléknak kell a kereset. Ezek a lánykák meg lassan már férjhezmenetel előtt állnak, kell a kereset a stafírungra. Meg aztán nálunk is elkel a pénz. Hiszen sose lehet tudni, mikor szaporodik a család. A társ még megtoldja azzal, hogy: — Ha az idősebb embereknek segíteni, vagy már a szakma szempontjából tanácsot adni akarunk, rendszerint sértődött választ kapunk. Olyat, hogy ne oktass te engem, öcsém, mert te még a világon se voltál, amikor én már ott feküdtem a doberdói lövészárkokban. Így hát az ember még csak nem ts segíthet, pedig érdeke lenne, a kereset miatt is. Ha a lánykák elakadnak a munkában, szívesen kiszállunk a nyeregből, mert legalább egy hálás mosoly a fizetség, a számunkra is előnyös segítségért. — Meg aztán ki is kaparná az anyjuk a szemünket, ha a nehéz munkát vállaló lányuk sovány borítékot vinne haza a hónap végén — mondja az előbbi és mint aki már is sokat mondott, azzal fejezi be a társalgást, hogy odakiállt a lányoknak: — Sárika, gyertek. Gesztei Jenő bocsánatkérőn néz ránk. — Ezen a felázott talajon nem sokáig vesztegelhet az ember, mert úgy elülhet a traktor, hogy aztán a DT sem képes innen kivonszolni bennünket. A KÉT LÁNY könnyed mozdulattal fent terem a pőtülésen, a két traktor elindul. Péterfala felé menet az motoszkál az agyamban, hogy ezeknek a gömöri embereknek az észjárásában van valami sajátos. Még abban is, ahogyan egy összetartozó munkacsoportban az anyagi érdekeltséget célszerűen és hasznosan megoldják, HARASZTI GYULA 1 FALU-10 HÍR TAKSONY • A FALUSZÉPÍTÉSI AKCIÖ KERETÉBEN a falu az első helyet szerezte meg a galántai járásban. Kultúrházat, a temetősoron pedig járdát épített a lakosság. Ugyancsak a temetősoron és a főutcán 1600 méter hosszan virágágyakkal tették szebbé az utcákat. A többi utca lakosa is követeli a járdát, mert virágokat akar, mindezt maga készíti el a szükséges pénzbeli támogatással. Erre a célra további 22 ezer koronát fordít a helyi nemzeti bizottság a pótköltségvetésből. • AZ 568 HÁZ KÖZÜL 172 Cj, a többinek a 90 százalékát pedig átépítették vagy megjavították. A faluban 38-cal több a rádió mint a házszám. 276 családnak van televíziókészüléke, és 14 családnak autója. • 933 HEKTÁRON GAZDÁLKODIK a falu szövetkezete, amelynek 140 tagja van. A tavalyi termelés nem volt a legjobb. Minden 100 koronára 15 koronát ráfizetett, tehát ennyivel kevesebbet keresett a tagság. Oka: a tej- és marhahústermelés magas termelési ára. Az egy hektárra eső hús menynyisége 213 kiló és a tejtermelés is elég szép; egy-egy tehéntől 2442 liter tejet fejtek tavaly. B NAPONTA 5—17 SZEMÉLY SEGÍT a galántai szénlerakat védnökségi üzemből az évelők betakarításában. Az első kaszálás az évi szükséglet 35 százalékát biztosítja a szövetkezetnek. Az esőzések miatt 18 hektárról lesilőzták a takarmányt. A 147 hektár évelőből 25 hektárnyit tönkretett az eső, úgyhogy ez a takarmány már csak alomnak lesz jó. • AZ IDÉN A LEGSZEBB TERMÉST a tavaszi árpából várja a szövetkezet, 30 mázsára számít hektáronként, összes gabonatermése azonban 27—28 vagonnal kevesebb lesz a vártnál. Ennek oka hogy az ősziek rosszul teleltek, azonkívül sok kárt okozott a talajvíz. • 20 TAGJÁNAK A SZÖVETKEZET kénytelen volt később más helyen kimérni a háztáji kukoricaföldet, mert az előző helyen a drótféreg, majd a talajvíz tönkretette a növényt. 6,5 Jiektárnyi területet cserélt ki a szövetkezet, és ezt a területet takarmánnyal veti be, ha a talaj kiszárad. D JÜNIUS ELSEJÉRE a szövetkezetben befejezték az első kapálást. A cukorrépát másodszor már nem kapálhatják, mert ellepi a földet. A 330 mázsás hektárhozam, — amit terveztek — Mézes István elnök szerint azonban így is meglesz. A kukoricát az aratás előtt még másodszor is bekapáiják. • 129 NÖVENDÉKÁLLAT GONDOZÁSÁT vállalta a szövetkezet. A növendékállomány a zsemlékesi szövetkezeté. Ezt az állományt az árvíz miatt telepítették Taksonyba. A zootechnikus és a gondozók úgy kezelik az állományt, mintha a sajátjuk lenne. • A DOHÁNYTERMELÉSÉRT MÁR TÖBBSZÖR kitüntették a szövetkezetet. 1952-ben, 1957-ben és 1961-ben a dohánygyár oklevelet adott át a szövetkezetnek. Tavaly a tervezett 37 ezer korona bevétel helyett 50 400 korona bevétele volt a szövetkezetnek egy-egy hektárról. Évről évre növeli a dohánnyal beültetett terület nagyságát; az idén 15 hektáron termeszt dohányt. A kedvezőtlen időjárás ellenére a növény szép, s a szövetkezetesek bíznak benne, hogy az idén is jó dohány termést takarítanak be. • A KÖRNYÉKEN ISMERT tánccsoportja volt a CSEMADOK helyi szervezetének. A tánccsoport több tagja a galántai bútorgyárba ment át dolgozni, de a tömegszervezetek közül még így is a legaktívabb a CSEMADOK-csoport. A télen színdarabot mutatott be, és két irodalmi estet rendezett. Ezenkívül az állami ünnepekre rendszeresen kultúrműsorral lép föl. (bj) Legnagyobb Európában Európa egyik legnagyobb vetőmagtisztító üzemét építik Liptovský Hrádokon. A hatalmas üzemet még az idén befejezik, s az ugyanott működő régi üzem kapacitásának ötszörösét fogja termelni. Hogy az év minden szakában hatékonyan kihasználják az üzem kapacitását, nyáron a konzerv gyári hulladékot fogják takarmány nak feldolgozni. 1385. Július 1. * Ü] SZÖ 5