Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-03 / 182. szám, szombat

• AZ „ÉLET GYÖKERE" TABLETTÁBAN 'A leningrádi gyógyszergyárban a vi­lágon elsőként tabletták előállítását kezdték meg a Távol-Kelet legendás­hírű gyógynövénye — a zseny-seny gyökeréből készült kivonatból. A zseny-seny preparátumot eddig csakis o'dat formájában hozták forgalomba. Most szódával 1 és cukorral vegyítve tablettává préselik. • NEM KORAI MÉG?' Ember eddig még nem tette lábát Föidünk sápadt fényű kísérőjének, a Holdnak felszínére, de Amerikában már elkészültek a holdbeli lakóhá­zak. Baltimore-ban nemrég kiállítá­son mutatták be a holdlakók számára készített házakat, amelyekből számos típus van raktáron, beleszámítva a lu­xus kivitelű villákat is. A házakhoz garázsok is tartoznak. A kiállításon az érdeklődők midjárt meg is ren­delhetik a holdlakásokat. • VEGYSZERES KASZÁLÁS Ä labdarúgópályák, repülőterek, parkok stb. karbantartóinak sok gon­dot okoz a kelleténél nagyabbra nőtt fű lekaszálása. A Német Szövetségi Köztársaságban most új vegyszert gyártanak, mely több hónapra meg­állítja a fű növekedését. A pázsit emellett üde és egészségi szempont­ból kifogástalan marad. A hagyományos 500 kg helyett csu­pán 65 kg-ot nyom a Sysolac nevű műanyagból készített gépkocsi-karosz­széria. Az új műanyagot a Borg War­ner Ltd. cég vegyiműve készítette. (CTK felvétele) • KÜLÖNÖS VÁGY Edward Farleyt, egy New York-i szálloda 27 éves alkalmazottját az önkéntes tűzoltótestület legbátrabb, legáldozatkészebb tagjának tartották hosszú időn át. A tűzvészek színhe­lyére mindig az elsők között érkezett, az oltásnál és a mentésnél valóságos hőstetteket vitt véghez. Merészségével bámulatba ejtette tűzoltótársait és parancsnokait. Az újságok hosszú cik­kekben írták meg, hogyan mentette ki az embereket az égő házakból a bátor tűzoltó, s közben milyen súlyos égési sérüléseket szenvedett. Dicsősé­ge tetőpontján azonban kiderült, hogy Farley maga gyújtotta fel azokat az épületeket, amelyek oltása közben annyira kitüntette magát. A gyújto­gató mintegy száz tüzet okozott, s jó néhány hatalmas épületet semmisített meg. A bíróság előtt tett beismerő vallomásában elmondta, hogy hős akart lenni, és a dicső hadvezéreknél is bátrabb tetteket akart véghez vin­ni. Húsz évvel a háború után még mindig előfordul, hogy a magyar pi­rotechnikusok fel nem robbant löve­dékre bukkantnak. Nemrég Budapest XIII. kerületében egy 500 kilós ame­rikai bombát találtak. (CTK—MTI felvétele) Rég múlt idők néma tanúja Nyáresti séta a pozsonyi várban „Ez itt a Bence, látod-e?: Szelíd, széles domb s méla lanka Tán klástrom állt itt egykoron Bence-nap éjén köd-torony. Fehérlik s kong süllyedt harangja .. (Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül)' Elült a vihar és a félénk csillag­nyáj már kimerészkedett az égi le­gelőre, az újhold ezüst sarlója pedig bújócskát Játszik a koronatorony sö­tét árnyával. Belépek a Korvin-kapun és odalopózom a csorbafogú lőréses falhoz. Felettem megtépett akácok vonnak lomb-sátrat, lenn a mélyben korallfüzérként csillog a sétány lám­pa-girlandja, s medréből kilépve taj­tékozva rohan délnek gyilkos kedvé­ben a vén Duna. Bősz árjának tükre ezer darabra tört, s e színes vízcsep­pek mint valami óriás laterna magica bűvös mozaik-kockái villantották fel előttem a múltat, a jelent s a jöven­dőt. „Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők..." idézgettem magamban éppen József Attila híres strófáit, amikor szelíd árnyalak lépett elém s duruzsoló han­gon így szólított meg: „Ne félj te tő­lem, hiszen régi ismerősök vagyunk! Engemet kerestél a lőcsei kerekbás­tyán, a kassai Orbán-toronyban, Telč­árkádjai alatt, Tamerlán sírjánál Sza­markandban csakúgy, mint az avignö­nl hídon. Most pedig itt találkozunk, s hidd el, még jó néhányszor keresz­tezem majd utadat, mert én mindig és mindenütt jelen vagyok. Rég múlt és jelen beszédes tanúja vallomást teszek, világítok és tanítok, oktatokl Mert a történelem... de te latinul is tanultál..." Majd latinra fordítva a szót, bemutatkozásként ezeket mon­dotta: „História est testis temporum, lux varitatis et magistra vitae! De sajnos szavam gyakran pusztába ve­sző hang marad .. — Vagy kétezer év óta figyelem e tájat, a dombot, a folyót... Lát­tam őrjöngeni már jónéliányszor a vén Isztert, láttam lenn a népek or­szágútján elhaladni törzsek, nemzetek és fajok kavalkádját. Láttam keltákat és rómaiakat, germán kvádokat, hu­nokat és gepidákat, longobardokat meg avarokat, akiket elnyelt az idő, láttam, lágy és mégis szilárd szláv földművelőket valamint bölcsen meg­szelídült harcos magyarokat és kal­már szászokat... — Ott lenn, azoknál a fáknál kelt át a nagy folyón a XV. légió, majd gyors lábú hírnök száguldott Rómába s jelentette, hogy a légió az Iszter partján leverte a nadrágos keltákat, s a folyó feletti sziklán a parancsnok Fabius laugaritiumot épített, őrto­ronnyal! Blatec herceg álnok fiát, Bu­sut pedig további harminc kelta ne­messel egyetemben keresztrefeszítve eleven fáklyaként hamvasztották el. Bosszúból, Juvenalis centúrió és két társának felkoncolásáért! — Jó néhány száz év múlva a győ­zők már védekezni voltak kénysze­rülve, s a hullámok felett a magas­ban az impérium előretolt őrhelyén védték Marcus Aurelius légionáriusai a limes Romanumot, no meg a Bo­rostyánkő úton nyüzsgő gazdag ka­ravánokat — a gyűlölettől eltorzult arcú, kék szemű és szőke hajú teuton hordák ellen. Majd a római birodalom széthullása után szláv agyagerőd épült tel a dombon, s aztán Árpád unokái emeltek faerődöt, amely a szlávoktól átvett vármegye-rendszer és az Ár­pád-házi királyok uralmának egyik támaszpontja lett. — S helyét bizony meg is állta. Az első tűzpróbán a XI. században esett át, amikor a rossz szomszéd, a német császár betört az országba. A vár alatt fekvő várost ugyan elpusztít­ják a németek, de a vár ellenáll és végül is a császár, miután hajóhadát Kund, a hős búvár elpusztítja, dics­telenül vonul el. Az ellenség mindig véres fejjel távozik a falak alól, a barátot azonban mindig szívesen fo­gadják. Megszáll itt Barbarossa Fri­gyes is, Türingiai Lajos és Árpád-házi Szent Erzsébet itt tartják meg eljegy­zésüket és falai közt tartózkodik IV. Béla király is, aki kősáncokat és falakat építtet az eddigi cölöpvár he­lyébe. — A csehek és magyarok által egy­aránt gyűlölt Zsigmond király kezdi nemcsak szépíteni, de egyben erősí­teni is a várat. Uralkodása alatt az alaktalan erőd a kései gótika szép gúnyáját ölti magára, de ugyanakkor a pozsonyi vár a pápahű Zsigmond legerősebb fellegvárává válik. Zsig­mond halála után a Hunyadiak kora következik. A vár vendégül látja a törökverő ősz Hunyadi Jánost, vérta­nú fiát, Hunyadi Lászlót és Korvin Mátyást, az olasz reneszánsz nagy tisztelőjét, aki megkezdi a vár továb­bi átalakítását, amelyet végül is 1. Ferdinánd fejez be. — Nehéz századok jönnek. Az or­szág népét két pogány is — a német és a török — győtri, sanyargatja és a pozsonyi vár majd kétszáz éven át a magyar koronaékszerek rejtekhelye lesz. Vendégeinek sora úgyszintén színes. A nemzetáruló főpapok és oli­garchák • mellett, feltűnnek itt .B,öcsr kai hajdúi, Bethlen Gábor talpasai, a huszita hejtmanok, rf-'HabsbWg fő­hercegek és vagy három császár is..; Az ijlusztris vendégek mellett' azonban neves foglyok is sínylődnék a várban, köztük Frigyes weimari herceg és Dobó István, Eger hős vé­dője... — A XVII. század első felében Pálffy őrgróf megkezdte a vár barokk átépítését, amely 1 a XVIII. században teljesen barbár módra folytatódott. A régi gótikus és reneszánsz díszeket, ívboltokat, ablakokat, freskókat ér­zéktelenül elpusztították és a XVIII. század másik felében az egykori gó­tikus-reneszánsz vár tipikus barokk Habsburg-palotává változik. A déli, délnyugati oldalon diadalkapuk épül­nek, keletre pedig új kis palota ke­letkezik, a Tereziánum. Ugyanakkor létesül a lovarda és a labdaterem is! — És ez a pozsonyi vár hattyúdalai II. József idejében a hivatalokat Pest­re, a kincseket pedig Bécsbe vitték és a kihalt várban szemináriumot he­lyeznek el, majd a papokat katonák váltják fel. Ezernyolcszáztlzenegyben pedig, egy májusi éjjelen vörös kakas száll fel a vár négy tornyára, és a királyi palota a lángok martalékává válik. A monda szerint leigázott, ha­zájukból messzi földre elhurcolt olasz katonák gyújtották fel a Habsburgok palotáját, sok hazafi átkos börtönét. — A régi vár pedig közel másfél­száz esztendőn át nézi közömbösen üres ablakszemével az örökifjú kék Duna távolba rohanó piszkoszöld hul­lámainak titánkodását, elfásultan né­zi a piros sapkások negyvennyolcas hőstetteit és vaksi szemmel bámulta azt a csodálatos tavaszt is, amikor a szívekből a gyárak és üzemek kémé­nyeire felszökkent az ember vörös­színű, ötágú csillaga... De én már búcsúzom tőled. Későre jár az idő és idegesít a pneumatikus kalapácsok szüntelen, éjjelt, nappalt nem ismerő zúgása. Erről én már néked nem me­sélek, erről többet mondhatnak neked kortársaid ... Valahol lenn a városban tizenegyet ütött egy toronyóra, fentről — lehet, hogy éppen a Mária Terézia korabeli istállók helyén nyílt borozóból — za­jos énekszó hallik, majd lépések ko­pogása riaszt meg két egymásba fe­ledkező szerelmest és bőbeszédű tár­sam a poe-i árnyalakok hangtalan­ságával tűnik el az éj homályában. így azután valóban nem marad más hátra, mint másnap ismét felkapasz­kodni a Duna feletti dombra, hogy a kortársakkal beszéljek a máról, a pneumatikus kalapácsok zúgásáról, a bulldózerek sikongásáről, kőművesek és ácsok füttyszaváról, archeológusok és történészek sokatmondó hallgatá­sáról, a bratislavai vár restaurálási munkálatainak hajrájáról... Ügy vélem, hogy a legmegfelelőbb kortársra, Dušan Martinček építőmű­vész személyében találtam rá, aki ugyan nem tartozik éppen a legkelle­mesebb emberek közé, de minden bi­zonnyal a leghivatottabb, mivel ő a fő tervezője és irányítója a restaurá­ciós munkálatoknak. Tegnap esti bő­beszédű társam minden bizonnyal ve­zérkari főnöknek nevezné! Martinček építészt nem lelkesíti lá­togatásom, de végül ls sok mindent megtudok tőle. Megtudom, hogy már 1909-ben majd 1924-ben, valamint 1941—42-ben próbálkoztak a vár res­taurálásának napirendre tűzésével — igaz, eredménytelenül. A feladat túl kemény diónak bizonyult, és csupán 1953-ban történtek meg ezen a téren az első komolyabb lépések. Ötvenöt­ben aztán a Megbízottak Testülete jó­váhagyta a Szlovák Műegyetem épí­tészeti karának tanulmányi javaslatát, úgyhogy 1956-ban végre meg ls in­dultak a restaurálási munkálatok. Mind magasabbra emelkedtek az állványok, nőttek a vasbeton-szerkeze­tek és ezzel egyidejűleg jelentkeztek a_ régmúlt idők eddig fel nem tárt 1 valóságai is. A régi idők elnémult tanúja beszélni kezdett, bár akkor még csak akadozva. Ami viszont ter­mészetes is volt, mivel a restaurálási munkálatok kissé partizánmódra foly­tak. Igaz, a cseh és szlovák műtör­ténészek, magyar és szlovák mérnö­kök, építészek és kőművesek, régi pozsonyi és délmorva pallérok, akik Bécset és Berlint is építették, sok-sok huszárbravúrt hajtottak végre. Szelle­müket és kézügyességüket nemcsak az újonnan felhúzott boltívek, fel tárt freskók, meglelt gótikus és re­neszánsz díszek dicsérték, hanem a külföldi szakértők is, franciák, len gyelek és nyugatnémetek, akik a cso­dálat és az irigység vegyes érzésével nézték páratlan kézügyességgel és művészi érzéssel rendelkező iparo­saink munkáját. Alapvető fordulat 1958-ban következett be, amikor is Martinček építészt nevezték ki a res­taurálási munkák vezérkari főnökévé, azaz főépítészévé, s amikor is meg­felelő számú és kvalitású építészeti és tudományos dolgozókból álló kol­lektíva alakult ki. Véget ért a par­tizánkodás kora. Megkezdődött a sok­oldalú és minden téren eredményesen megnyilvánuló, tudományos módsze reken alapuló rendszeres munka! Azóta a restaurációs munkálatok, ahogyan ezt a ma már a nagy nyilvá­nosság számára hozzáférhető restau­rált lovagterem is bizonyítja, számos gótikus és reneszánsz műemléket mentettek meg, legalábbis részben. A Lugisland bástya egyik hűvös, nagyszerű panorámával rendelkező szobájában Martinček elvtárs, ez a ki­váló szakember és humanista kultú­rával rendelkező építész, fanyar mo­sollyal mutat ki az ablakon, az am­fiteátrumban zajongó gyerekekre. Az idei DFF volt az utolsó ilyen fesz­tivál, amelyet itt a várban rendeztek. Jövő ilyenkor az amfiteátrum helyén stílusos park lesz, medencével és szö­kőkúttal Különben is a jövő esz­tendő a hajrázás éve lesz. Ezer kilenc­százhatvanhétben a vár termeiben el­foglalja már helyét a Szlovák Törté­nelmi Múzeum. Ezenkívül kiállítási és hangversenytermek nyílnak meg, s addigra elkészül a Szlovák Nemzeti Tanács első emeleti ülésterme. — A bratislavai vár kulturális és társadalmi életünk lüktető központja lesz, mondja búcsúzáskor Martinček építőművész és nékem önkéntelenül is a tegnapi árnyalak szava ijutnak eszembe, hogy a „történelem az idők tanúja, az igazság fénye és az élet tai)ítóia ..." BARSI IMRE I HOGYAN ÉLNEK A SZÁZÉVESEK? Az Abház ASZSZK gudanti járásá­ban fekvő Durips község messze föl­dön Ismert lakóinak magas életkorá­ról. A faluban mintegy kétszáz 80— 1 100 éves, sőt ennél is idősebb ember él itt. Az öregek karcsú, szinte véz­na emberek. Nem hajlamosak a hízás­ra. Látásuk kitűnő. Teljes mértékben megőrzik szellemi frisseségüket. Ren­geteg népi történetet ismernek, s könnyedén táncolják a kaukázusi tán­cokat. Általában nem dohányoznak, rendszerint erősen borsozott ételek­kel táplálkoznak, sok zöldséget, ba­bot, sajtot, kukoricakását, tejet és húst fogyasztanak, s főként házi bort isznak. Szabad levegőn dolgoznak, és sokat gyalogolnak. • „KÉZZEL FOGHATÓ" BIZONYÍTÉK A kaliforniai Sante Ana városában és környékén garázdálkodott hosz­szabb időn át egy D. Pearson nevű kaszafúró. Nemrégen önként jelent­kezett a rendőrségen és feljelentette saját magát. Beismerte, hogy „mes­terségében" közönséges fuser. Leg­utóbbi akciójánál ugyanis nemcsak ujjlenyomatát hagyta a helyszínen, hanem az egész mutatóujját, amelyet a páncélszekrény becsapódó ajtaja tőből lemetszett. FILATELIA • Két évvel ezelőtt fedezték fel a prágai vár képtárának egyik legér­tékesebb darabját — Tizian: Fiatal asszony a tükör előtt néven ismert alkotását. A mű reprodukciója még az idén ötszínű nyomásban jelenik meg (acélmetszet). Az új csehszlovák bélyeg grafikusa és vésnöke J i f í Švengsbír ez alkalomból nyilat­kozott lapui, iák. -— Ez lesz az első festmény-repro­dukció csehszlovák bélyegen. Más or­szágokban (pl, Franciaországban) ez már régi gyakorlat. Hazánkban so­káig az a nézet uralkodott, hogy a műalkotás nem való bélyegre. Ezen­kívül természtesen felmerültek mű­szaki problémák is. — A Tizian-kép számunkra bizo­nyos erőpróba volt. Az úf vésési tech­nika szokatlan és a a metszet rend­kívüli gondosságot, szakértelmet igé­nyelt. • A WIPA 1965 kiállításon bemuta­tott gyűjteményeket 1 milliárd oszt­rák schillingre biztosították és éjjel­nappal 40 egyenruhás és civil rend­őr őrizte. • Sir Rowland Hill-nek, Nagy-Bri­tannia főpostamesterének képe szere­pei az 1965 márciusában kibocsátott ötven centimes belga bélyegen. R. Hill indítványára bocsátották ki 1840­ben a világon az első bélyeget. • A szakemberek szerint a több­ször utánnyomott csehszlovák bélye­gek (például a 30 filléres címlet) színében árnyalati különbségek mu­tatkoznak, miután a bélyegnyomáshoz szállított festékek pigmentanyagának minősége nem állandó. • Az angol postaügyi szervek ter­vei szerint Angliában bevezetik a postabélyegek hetét, amelyet már­ciusban a „Stampex" kiállítással együtt rendeznének. • Egy ausztráliai jelentés szerint Alice Springs várostól nyugatra körül­belül 75 éves korában meghalt Gwoi« ! n" 8° ra i- Pontos életkorát senki nem tudja, ő maga sem, mert sem írni, sem olvasni nem tudott. Hogy mégis köz­kertté valt, azt az ausztrál postának köszönhette. Ugyanis néhány évvel ez­előtt az ausztrál posta elhatározta, hogy kiad egy bélyeget egy valódi, ham tatlan ausztráliai iHIBlMITTa"" bennszülött képével. ÍS^mt^^^^mi: Hosszú kutatás után bukkantak rá Auszt­rália szívében a ván dorló Wailbri törzs­nél Gwoja Jungarai­ra. A bennszülött egy ausztrál font jutalmat (kb. 27 ko- »,.„„. rónát) kapott a közreműködésért és nem­sokára a világ minden tájáról özönlöttek az adatkérő levelek: ki az Illető, hogy hívják, liány éves és — legyen szíves a felbélyegzett borítékokat aláírni. Gwo­ja aláírás helyett ujjlenyomatával hite­lesítette a borítékokat... ÜJ SZÖ 6 * "B®- Július 3..

Next

/
Thumbnails
Contents