Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)
1965-07-03 / 182. szám, szombat
Az ifjúság védelmében N apilapok és folyóiratok hasábjain, különféle értekezleteken sok szó esett mér az Ifjúságról, az új nemzedékről. Az elhangzott szavak nagyrészt bírálóak voltak. A bírálat arra a megállapításra jutott, hogy a mai Ifjúság nem felel meg a követelményeknek, egy részükből huligán válik, a többiek nem eléggé méltányolják az új társadalmi értékeket, nem lelkesednek az új eszmékért, vagyis szkeptikusak, kételkedők. Elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a kételkedés napjaink érdekeinek szempontjából káros-e, és el kell-e vetni. Ismeretes, hogy a vallás elutasít minden, a vallás tanítására vonatkozó kételkedést. De megteheti-e ezt a szocializmus is, mely tudományos megismeréseken alapszik? Tudnunk kell, hogy az a kételkedés, mely ifjúságunknál megmutatkozik, nem hitetlenséget jelent, nem is a cselekvés hiábavalóságát hirdető nihilizmust, hanem azt az igyekezetet mutatja, hogy megismerjék a valóságot, napjaink valóságát, hogy a marxista társadalom-tudomány tanítását egybevessék a való élettel, s ily módon meggyőződjenek helyességéről. A marxizmus nem hit, hanem meggyőződés dolga, éppen ezért az ifjúságot sem foszthatjuk meg attól, hogy bizonyos szkepszissel, a megismerésre irányuló szkepszissel fogadjon mindent, mert hiszen ez is elvezeti a valóság helyes megismeréséhez. A szkepszis, a kételkedés ilyen értelemben a tudás atyja, és nem ok nélkül volt a fiatal Marx jelszava: De omnibus dobltandum — mindenben kételkednünk kell. Ha az Ifjúság az új társadalmi rendszer tanának megismerése után olyan jelenségekkel találkozik, amelyek ellentmondanak az új társadalmi rendszerről, vagyis a szocializmusról szóló tannak, vagy ellentmondást tapasztal az elvek és a gyakorlat között , Jogosan kéri ennek megmagyarázását, nem ok nélkül fejezi ki kételkedését ilyen esetben, és joggal bírál. Ha felfedezi az elv és a gyakorlat ellentmondását, érthetően számon kéri azt az eszményi szocializmust, melyre tanították. Ha tehát az új nemzedék a fentiek alapján a marxizmusnak, és a marxizmus alapítóinak tantételeit a mai világviszonyok szempontjából a bírálat szemüvegén keresztül nézi, ezt nem kell eleve elutasítani, sem a marxizmus megtagadásának tekinteni. Számba kell venni azt is, hogy a fiatal nemzedéket erre az a körülmény ls feljogosítja, hogy okult a már leleplezett dogmatizmus hibáiból, és nem akar hasonló hibákba esni. Ilyen kételkedés, illetve bírálat csak hasznos, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy a marxizmus megszabaduljon felesleges terhétől, és a megváltozott körülményeknek megfelelően alkotó módon tovább fejlődjék. I fjúságunkat gyakran éri bírálat azért, mert magatartása napjaink problémáival, a szocializmust építő társadalom problémáival szemben nem mindig olyan, amilyet a tudományos világnézet megkövetel. De ki hibás mindezért? Általában megállapítást nyert, hogy az ifjúság világnézeti nevelése az alapfokú és a középiskolákban egyáltalán nem kielégítő. A középiskolák végzett növendékei a főiskolákra való beiratkozás előtt felvételi vizsgát tesznek. Megállapították, hogy a legtöbb jelentkező — a kitűnő eredménnyel érettségizetteket is beleértve —, nem sajátította el a tudományos világnézet alapvető ismereteit. A Pravda (1965 V. 18-i száma) szerint „úgyszólván természetes, hogy nem tudják megmagyarázni a materializmus és az idealizmus, valamint a kapitalizmus és a szocializmus közötti különbséget.. Mi ennek az oka? Részben az a már elavult nézet, hogy az alapfokú írta: Dr. Balogh-Dénes Árpád és középiskolában nem taníthatók a tudományos világnézet alapjai, mert a tanulók nem értik meg. Az az ellentmondó helyzet következett be, hogy a szocialista Iskola a hittan tanítását, mint nem kötelező tantárgyat engedélyezte, de a marxizmus, illetve a tudományos világnézet ugyanakkor nem volt sem választható, sem kötelező tantárgy. Néhány éve folyik már ugyan a polgári nevelés tanítása heti egy órán, de a tapasztalat bizonyítja, hogy sem terjedelme, sem tartalma tekintetében nem felel meg a követelményeknek. A kapitalizmus alatt Szlovákiában a vallásoktatás kötelező tantárgy volt az elemi iskola és a középiskola öszszes osztályában, és emellett a legfelsőbb osztályban külön tantárgy volt a filozófia. A filozófiai tankönyv foglalkozott többi között a filozófia történetével, a logikával, etikával, szociológiával stb. A tanulók megismerkedtek a polgári filozófia, etika stb. kérdéseivel, ami természetesen befolyásolta az iskolák növendékeinek világnézetét a kapitalista társadalom elképzelése szerint. Most azonban az a helyzet, hogy nem létezik olyan tankönyv, amelyből a középiskolás megismerkedhetne a marxizmussal. Pedig az új társadalom feltétlen követelménye, hogy az ifjúság megismerje és magáévá tegye a marxizmus tanítását, mert 10—20 év múlva már a mai ifjúság fogja a szocialista társadalmat építeni. De hogyan teheti ezt majd meg, ha nincs meg annak a lehetősége, hogy megismerkedjen a marxizmus, a szocializmus lényegével? A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az alapfokú iskolát vagy középiskolát végzett fiataloknak — az ifjúság túlnyomó többbsége csak ezeket az iskolákat látogatja —• nincs alkalma arra, hogy elsajátítsák, magukévá tegyék a marxizmus alapvető tantételeit. Ugyanakkor azonban elvárják az ifjúságtól, hogy mindenben és mindenkor marxista, szocialista magatartást tanúsítson. De elvárható ez bárkitől ls, ha nem ismeri ezeket az elveket? Tehát az a helyzet, hogy amfg a kapitalista társadalom az iskolák nö-~ vendékeít a kapitalista társadalom érdekeinek megfelelő gondolkodásra és magatartásra nevelte, addig a szocialista társadalom iskoláiban nem hatnak rendszeresen a növendékekre oly irányban, hogy ők a szocialista társadalom érdekeit vallják magukénak és eszerint is éljenek. Pedig a szocializmus hirdeti a szocialista ideológia és a szocialista magatartás fontosságát. Itt mulasztás történt (most munkálkodnak azon, hogy ezt a mulasztást jóvátegyék), melynek következményei az ifjúság életének különféle megnyilvánulásaiban meg is mutatkoznak. E tekintetben más a helyzet az egyetemeken, a főiskolákon, mert itt kötelező tantárgy a marxizmus. Csak Itt folyik rendszeres szocialista nevelés, és így legalább a legmagasabb képesítést elnyerő értelmiség elsajátíthatja a marxizmus tanait, és hatása alá kerülhet. Azonban e tekintetben is vannak hibák. Nem elegendő, ha a marxizmust csak tanítják, hanem döntő fontosságú, miként teszik ezt. Ugyanis a marxizmus nemcsak elméleti tudomány, hanem a propagandának, a befolyásolásnak olyan eszköze, mely csak akkor hat igazán, ha kellően adják elő. Nem titok, hogy a marxizmust a személyi kultusz idején dogmatikusan adták elő, mint megváltoztathaHogy mielőbb megkapják A megduzzadt szerkesztőségi postával bíbelődöm, amtkor csendesen nyílik szobám ajtaja. Hatvan körüli bácsika lép be. Kicsit tétován néz körül. Amikor hellyel kínálom, szabódik. — Nem akarok zavarni — csak ... Tmavárói jöttem. Illendőségből mégis leül. Viseltes pénztárcát húz elő a zsebéből. Sietség nélkül két százast és három tízest számol le az asztalra. — En nem érzem meg... Azoknak:, me& jó lesz ... Juttassák el a hajlék nélkül maradottaknak. Megadtam neki a pontos címet, ahol köszönettel fogadják a segítséget. És, hogy még mondjak valamit, hozzáteszem: — Otthon, Trnaván ls postára adhatta volna. A bácsi kicsit elgondolkozik, majd szinte bocsánatkérő hangon mondja. — Azt hittem, ha felhozom Bratislavába, korábban meqjcaniák... Nem sok ez a pénzecs-, ke, de úgy gondolom, aki gyorsan ad, kétszer ad... No isten áldja. Hirtelen feltámadbennem a riporter. A nevét szeretném megtudni. Erre ő csodálkozóan néz rám., Kicsit sértődötten mondja. — Nem várok én ezért köszönetet... Nem akarnám, hogy újságban kerüljön a nevem... Tálán neki van igaza. SZARKA ISTVÁN tatlan tantételek összességét, pedig ezek sok esetben ellentmondtak a való életnek. Ezt az ellentmondást a hallgatók csakhamar felismerték, és mivel a dogmatikus tanítási mód nem adta meg ezeknek az ellentmondásoknak magyarázatát, érdektelenség, közöny nyilvánult meg a marxizmust iránt, sőt negatív, elutasító álláspont is. A marxizmusnak ilyen tanítása — a Rudé právo 1965. III. 20. számában közölt cikk megállapítása szerint —, „nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a szocializmus politikai gazdaságtanának elméleti megállapításai miért nincsenek átmenetileg összhangban az élet valóságával". Ezért jutott a Pravda — a žilinai Közlekedéstechnikai Főiskolán végzett vizsgálata alapján — arra a megállapításra, hogy „a marxizmusleninizmus tanítása elveszíti vonzerejét és a marxizmus—leninizmus csupán száraz, unalmas tantárggyá válik, ha a hallgatók nem kapnak őszinte, igaz választ kérdéseikre." Az ifjúság kérdésével kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy az idősebb nemzedék gyakran egyoldalúan, csak a saját szempontjából ítéli meg az ifjúságot. Elfelejti, hogy az ifjúság inkább türelmetlen, mint bölcs, sok benne az indulat és érzelem. Ez azonban minden ember fejlődésének természetes velejárója, és ezért az idősebbek legyenek megértőbbek és türelmesebbek a fiatalok türelmetlensége iránt. Í gy például ismeretes, hogy a fiatalok a formára, a külsőre, vagyis az öltözködésre nagyobb gondot fordítanak, mint az idős emberek. És emiatt az idősebbek gyakran bírálják a fiatalokat. Ogy véljük, hogy az idősebbek ebben a tekintetben eltúlozzák a dolgot, mert nem az fontos, hogy kinek milyen a hajviselete, hanem az, milyen érzelmek és gondolatok fűtik az ifjúságot. Ez nem jelenti még azt, hogy az ifjúság nevelése során ne vegyük figyelembe ízlését, viselkedését. Gyakorta vetik szemére az ifjúságnak, hogy anyagias, hogy koronában méri a világot. De kifogásolható-e az, ha az ifjúság munkáját nemcsak hivatásnak, alkotó tevékenységnek, hanem egyúttal anyagi javak forrásának ls tekinti, és az új társadalom építésének nemcsak aktív részese, hanem aktív élvezője is akar lenni? A szocializmusban mindenki munkája szerint részesül az anyagi javakban, de tudjuk,„hogy ez a szocialista elv még nem mindig érvényesül teljesen a bérpolitika hibái miatt. A Predvoj ez idei 19. számában írja: „Egy mérnök új diplomájával nagyrészt valamivel 1000 koronán felüli fizetéssel lép munkába. Az eddigi tapasztalatok szerint csak a termelésben eltöltött 15 év után éri el annak az ipariskolát végzett növendéknek fizetését, aki négy évvel előtte lépett állásba." Tehát érthető, hogy a mai Ifjúság koronában is méri a világot. Manapság sok szó esik a középiskolát végzett fiatalok hiányos ismereteiről. A végzett növendékek tudásának színvonalát gyakorta hasonlítjuk össze a kapitalizmusban végzett növendékek tudásának színvonalával. Nem egy esetben sajnos kedvezőtlen megállapításra jutnak a most végzett növendékekkel kapcsolatban. így például a Predvoj említett számában „Mérnök, de milyen?" címmel közölt cikkében a mai mérnökökre vonatkozóan azt írja, hogy a most végzett növendékek nem rendelkeznek olyan általános műveltséggel, mint amilyennel a kapitalista Csehszlovákia prágai műegyetemének végzett növendékei rendelkeztek." Ennek okát elsősorban abban kell látni, hogy a középiskolai érettségizettek tudásának színvonala süllyedt a középiskolák hiányos oktatása következtében. Pedig a középiskolák igen fontosak, mert ezek készítik elő a fiatalokat a főiskolákra. Tehát a hiányos ismeretek miatt megint csak nem az ifjúságot illeti a bírálat, mert hiszen ő a maga részéről eleget tett a vele szemben támasztott követelményeknek, különben nem fejezhette volna be középiskolai tanulmányait. Az ok nyilvánvalóan az oktatás hibáiban és hiányosságaiban rejlik. M indebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a mai ifjúság valóban még nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, melyeket az új társadalom építésével kapcsolatos feladatai megkövetelnek. Ez azonban orvosolható, ha megváltozik az Ifjúság világnézeti nevelése, az általános oktatás módszere. Ebben az esetben az ifjúság kellő hatékonysággal részt vehet az új társadalom építésében, sőt kijavíthatja azokat a hibákat, melyeket az új társadalom alapítói és első építői a bonyolult körülmények következtében elkövettek. mentők Helikopteren a hömpölygő ár felett A komáromi második lakótelep mögötti kis térségről minden reggel négy óra után felszáll az első helikopter. A másik kettő készültséget tart, s ha jön a parancs, néhány perc múlva ők is indulnak a kijelölt cél felé. Egy gép hajnaltól késő alkonyatig szinte állandóan a víztenger felett köröz. Ma az első felderítést Flóra tiszt végezte. 0 küldte néhány perccel fél öt előtt a jelentést: a gútai határban életveszélyben van három híradós katona. Felbúg a motor, indulunk. Ekkor még csak Gadóc mögött kezdődött a víztenger. A Bálvány— Gúta-i országúton félméteres vízben gázoltak a tehergépkocsik. Ahol tegnap délután még százak dolgoztak a gútai külső védelmi gát építésén, ma már hömpölygő szennyes vizet látunk. Hajnalban szakadt a gát. Az árhullám közepén 8—10 méteres gátszakasz dacol az árral. Erről a kis szigetről integet a három katona, körülöttük legkevesebb másfél méter mély a víz. A helikopteren az egyik katona karosszékhez hasonló ülőkét erősít a drótkötél végére. Vagy 80 méter magasban körözünk. Egyszercsak megrázkódik a gép s néhány métert zuhanunk, majd újból leírunk egy kört. Ez nem a pilóta akaratából történt... Kinyílik az ajtó. Az egyik katona az ajtó melletti szerkezethez lép. A hengerről lassan letekeredik a drótkötél. Csakhogy az ülőke még vagy három emeletnyi magasságban leng a három katona fölött. Integetnek. A gép egy helyben lebeg, a motor teljes erővel dolgozik. A szerkezetet kezelő katona ideges, kapkod. Visszaparancsolja a hengerre a kötelet s becsukja az ajtót. Egyre gyakrabban megremeg a gép. Baj van. A pici ablakon keresztül látom, hogy a katonák már alig 4—5 méternyi gátszakaszon topognak. Zuhanunk, majd újból föl! Ez többször megismétlődik. A kis vaslépcsőn felkúszom a parancsnoki fülkébe, de a kapitány egyetlen kézmozdulattal visszaparancsol. Ahogy leérek, a katonák valami mentőöv-felét csatolnak a hátamra. Szavukat a szörnyű zúgásban nem értem de látom, amint tanácstalanul tekintgetnek egymásra. Várják a kapitány parancsát. R ohan az idő. A' gáton az egyik katona már vízben áll. Néhány kör, egy-két rövid zuhanás, majd újból nyílik az ajtó. Leengedik az ülőkét. Negyven méterre lebegünk a hullámok felett. Lent az egyik katona elkapja a kötelet, de nem kapaszkodik bele. Társát emeli, tolja s szinte erőszakkal kapcsolja derekára a szíjat. Besegítjük a gépbe. Sápadtan leül. A második, akinek a kis adó-vevő készülék a hátán, amint belép a gépbe — elájul. Közben a harmadik lába elől elszökik a szárazföld, térdig érő vízben csatolja derekára az ülőke szíját. Az ajtó bezárul. Időnként nagyokat rándul a gép és olyan alacsolyan szállunk, hogy szinte súroljuk a házakon ágaskodó tv-antennákat. Megérkeztünk. Alattunk a leszállást irányító tiszt szaporán integet a zászlócskákkal, de a gép továbbra is egy helyben lebeg. Múlnak a percek. Látom a házak közül előbukkan a vöröskeresztes mentőkocsi. Ez csak értünk jöhet... Időnként megrándul a gép, majd előre lendül s elhagyjuk a kijelölt leszálló helyet. Alattunk most már eléggé átázott, nedves talaj. A három megmentett katona holtfáradtan szundikál, biztonságban érzik magukat... Zuhanunk. Ezt az érzést nem lehet leírni. Hatalmas ütődés, ketten lefordulnak helyükről s hirtelen úgy érzem, hogy valaki alaposan gyomorba vágott... Földet értünk. Nincs közöttünk halott, sem sebesült. Az ijedtséget leszámítva semmi bajunk sem történt. Végre megáll a légcsavar, a helikopter ajtajában megjelenik Kozár kapitány. Inge izzadt, testéhez ragad, nincs egy száraz hajszála. Szerelők kezdik vizsgálni a gépet. Egy jó negyedóra s a szerelést irányító tiszt egy 5 fillér nagyságú ólompecsétet hoz a kapitánynak. — Tedd el emlékbe. Te vagy a századik ... A bajtársak körbefogják s a hangzavarból alig bírom kihámozni a lényeget. Ilyen géphibával száz eset közül csak egyszer sikerül a leszállás. A géphiba még ott a három katona fölött keletkezett, s ezért nem tudott süllyedni a gép. A kapitány megkísérelte a lehetetlent. Apró zuhanásokkal vitte le gépét negyven méter magasságba, hogy megmentse a három katonát. Mindegyik zuhanás veszélyt rejtett, s nem is szólva a leszállásról, amikor valóban csak a kapitány 19 éves vezetői tapasztalata mentette meg a gépben ülők életét. S zótlanul ülünk egy gerendán. Nézem a kapitányt, akinek eddig hat ember — egy sebesült katona, két csicsói erdész s ez a három híradós katona — köszönheti életét. Bajtársai cigarettával, cukorkával kínálják. Az utóbbiból vesz egy szemet. Látom, reszket a keze... Ott fenn az örvény felett biztosan fogta a kormányt... Különben aligha írhattam volna le e történetet... CSETÖ JÄNOS KOZÁR ÉS ŠOT KAPITÁNY 1965. Július 3, * 0| SZÖ S