Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-28 / 207. szám, szerda

IL-62 — A LEGÚJABB SZOVJET REPQLŰÚRlAS A REPÜLŐGÉP TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ LETT • 186 EMBER EGY GÉPBEN • SUGÁRHAJTÁSÚ MOTOROKKAL KÖZEL EZER KILOMÉTER ÓRÁNKÉNT • A CSEHSZLOVÁK LÉGIFORGALMI VÁLLALAT IS ÉRDEKLŐDIK AZ ÚJ „ILJUSIN" IRÁNT A legutóbbi párizsi repülőgép ki** állítás ismét a szovjet repülő konstruktőrök alkotásaira irányítottá a szakértők és a közönség figyelmét. Az aerosalon nagy szenzációja kétségtelenül a világ legnagyobb repülőgépe, az Antonov tervezte turbólégcsavaros AN-22 volt, amely 720 személyt, vagy 80 tonna terhet szállíthat. 7—800 kilométeres óránkénti sebességgel 11 ezer kilométer távolságra. Az AN-22 legfőbb előnye mindenekelőtt nagy teherbírása. Ugyanakkor azonban megjelent a kiállításon egy kisebb, de sokkal nagyobb sebességet elérő szovjet gép is, az IL-62. Nem célunk, hogy latolgassuk, a gyorsaságé, vagy a teherbíró képességé-e a jövő, de ügy véljük, a repülésben a progreszsziv irányt a sugárhajtású motorok jelentik. E hajtóművek előnyét kiválóan használja kl Iljusin Lenin-díjas konstruktőr új alkotása, az IL-62, amelyről mindeddig csupán gyér adatok álltak rendelkezésre. • A TU-114 UTÓDJA A világ eddigi legnagyobb sorozatban gyártott személyszállító repülőgépe a TU-114, amelyet négy, egyenként 16 000 lóerős turbólégcsavaros motor hajt. Ezt a gépet a Szovjetunióban a leghosszabb légi vonalakon használják [Moszkva—Habarovszk, Moszkva—Vlagyivosztok stb.), s még mindig a legkorszerűbbek közé tarés megfelelő poggyász — elérné a népszerű „száznégyes" sebességét, s alkalmas lenne leszállás nélkül nagy távolságok megtételére. Így született meg az IL-62-es gondolata, amely ma már valóság. Az lL-62-őn befejezték a berepülő próbákat (a berepülést a híres Vlagyimir Kokkinaki végezte), a típus fejlesztése végéhez érkezett, s még ez idén a szovjet Aeroflot légi vonalain próbaüzembe, majd menetrendszerű járatokra helyezik. • MŰSZAKI ADATOK A repülőóriás fesztávja 42,5 méter, hossza 53,2 méter, magassága 12,2 méter. A poggyásztartó 56 köbméteres, a hasznos megterhelés (fizető utas és tehersúly) 23 tonna, ami azt jelenti, hogy a gép üzemeltetése Igen rentábilis lehet. A turista, vagy luxus berendezéstől függően 168, Illetve 186 személy szállítására alkalmas. A gép összsúlya (repülés közben) maximálisan 155 tonna. Utazósebessége (a megterheléstől függően) 850—950 kilométer óránként, maximális sebessége kb. 1000 km/ óránként. Meglepően nagy üzemanyag-mennyiséget vihet magával, ami lehetővé teszi, hogy leszállás nélkül 92Ü0 kilométert tegyen meg. Az IL-62 1350—1800 méter hosszú pályán startol és 240—250 kilométeres órasebességgel száll le. Az IL-62 oldal-, felül- és elölnézetben. A középső ábrán jól látható a motorok különös elhelyezése. (LO rajz) tozik világviszonylatban. Nagy teherbíró képessége mellett azonban — ma, a sugárhajtású motorok térhódítása Idején —, 600—700 kilométeres sebessége csekélynek számit. Ugyanakkor a TU-104 típusú gép megfelelő sebességgel — közel ezer kilométer óránként — száguld, de teherbíró képessége jóval a TU-114 alatt marad (kb. a fele, 100 személy). Iljusin konkstruktőr azt a célt állította maga elé, hogy egyesíti a két kiváló Tupoliev-gép előnyeit és olyan repülőóriást alkot, amely nagy teherbírás piellett — körülbelül kétszáz személy Az IL-62 hajtóműve négy sugárhajtású motor, Kuznyecov tervező alkotása. Érdekessége beépítésének módja (ez egyben a gép legmarkánsabb ismertetőjele): a négy motort a szárny ás a magasság-kormány között a törzsre erősítették. (Hasonló megoldású a francia Caravelle, de ez csak kétmotoros, valamint a négymotoros angol Vickers Armstrong VC-10). A törzshöz erősített motorok előnye, hogy így jelentősen csökken a zaj az utasfülkében, mert a kipufogó gázok — s ezzel együtt a robaj zöme — az utastérség mögött hagyja ÚJ ÁRPAFAJTA A diószegi növénynemesítők sikere el a repülőgépet. Azért is előnyös megoldás ez a szárnyba épített motorokkal szemben, mert így a szárny sima maradhat, aerodinamikai felépítését nem zavarják a motorok. A szárny nyílformájú, 35 fokos. Az IL-62 egy motor kihagyásánál 3 métert emelkedhet még másodpercenként, csupán startja hosszabbodik meg 3300 méterre. Két motor kihagyásánál még mindig 8000 méter magasra emelkedhet. A gépet ellátták fedélzeti radarral, vakrepüléshez szükséges berendezésekkel, sőtt rossz időjárási viszonyok esetére félautomatikus leszállási biztonsági rendszerrel is. Minden antenna rejtett, úgyhogy a gép felülete aerodinamikai szempontból sima. • KONSTRUKCIÓS ÉRDEKESSÉGEK rAz új szovjet gépen mindenekelőtt az NK-8 típusú motorok figyelemre méltóak. A légcsavaros gépeken a fékezést úgy oldották meg, hogy a légcsavarok beállítási szögét megváltoztatták s Így az „előre" járó motor visszafelé hajtotta a levegőt. Ez jelentős fékező momentum és csökkenti a kifutást és a leszállási sebességet. Sugárhajtású motoroknál ez bonyolultabb probléma volt. Kuznyecov konstruktőr azonban ezt is megoldotta — sugárhajtású motorok a menetiránnyal ellenkező nyomást is fejleszthetnek, mégpedig a motorok ereje 35 százalékának megfelelő arányban. E berendezés segítségével leszálláskor a kifutás 1000 méterre csökken. A gép súlyának megfelelően nagyok a kerekek — másfél méter átmérőjűek, kettőzöttek, 10 atmoszféra nyomás van tömlőjükben. A kerekek közelében a törzsben vannak elhelyezve a mentőcsónakok, amelyek vízen történő kényszerleszállás esetén automatikusan felfúvódnak. A szárny felépítésében egy további érdekességre bukkanunk. A szárny élén, kb. a közepén úgynevezett „kutyafogat" szereltek fel (szaknyelven dog-tooth). Ez a kutyafog aerodinamikai szerepet tölt be. A meredek szögű nyílszárnyakon — ezek elsősorban a nagy sebességeknél előnyösek — alacsony sebességnél zavaró légörvények keletkeznek, amelyek csökkentik a felhajtó erőt. A légörvények semlegesítését, illetve negatív hatásuk csökkentését szolgálja a „kutyafog", amely a légörvényt „kettészeli", elvezeti, s így megszabadítja a szárnyat hatásától. Legújabb értesülések szerint hazai légiforgalmi vállalatunk érdeklődik az új „Iljusin" Iránt. A távlati tervek szerint a CSLT 1968-ban iktatja távolsági vonalaira az IL-62-t, hogy ezzel helyettesítse az eddigi IL-18 és TU-104 típusú gépeket. A hírnek csak örülhetünk, hiszen már a próbaüzemeltetés idején beütemezett repülőpark korszerűsítés légi közlekedésünk rugalmasságáról tanúskodik. Remény van rá, hogy a CSLT hű marad hagyományaihoz és gépeinek korszerűsége terén továbbra is az élvonalban marad. (v.) Eredményekben gazdag Szlovákia legrégibb növánynemesítő állomásának, a diószeginek múltja. A napokban az eddigi eredményekhez újabb sikert jegyezhettek be az állomás krónikájába; az Állami Fajelienőrző Bizottság elfogadta az általuk kitenyésztett tavaszi árpafajtát. Sorrendben ez az ötvenedik új növényfajta — a felszabadulás óta tizenhetedik — melyet mezőgazdasági termelésünk a nagy múltú növénynemesítők szorgalmának köszönhet. A hagyományokhoz híven most is a tavaszi árpával foglalkoztak. Az őszi búza mellett éppen a tavaszi árpa nemesítésében érték el a múltban ls a legszebb eredményt. Igen jó árpafajta a „Slovenský dunajský trh", amely szintén a diószegi nemesitők munkáját dicséri, Dél-Szlovákiában nagyon jól bevált és rendkívül elterjedt. Az új fajta értelmi szerzője Cyril HaraJ mérnök, az állomás fő növénynemesltője. Legnagyobb előnye a gazdag terméshozam. Az állami fajkisérletek során «2 1962—64-es években, több mint 30 üzemben, eltérő termelési viszonyok között próbálták ki, s átlagban 7,8 százalékkal több termést adott, mint a vele összehasonlított valticei. Különösen jól fizet a répa- és burgonyatermesztő körzetekben. Ezekben a körzetekben az utóbbi három évben 49,7, illetve 57,5 mázsás hektárhozamokat értek el az ,új árpából. Nem lebecsülendő azonban a kukoricatermesztő körzetben elért 43,6 mázsás hektárhozam sem. E körzetben legjobban érvényesül a tápanyagban és vízben bővelkedő talajban. Az új fajta nehezebben dől meg. A szemek középnagyságúak és a sörgyártás céljaira ugyanolyan alkalmasak, inint az eddigi fajták. Mint minden új növényfajta, az árpa kitenyésztése is hosszú ideig tartott. 1950-ben kezdtek vele foglalkozni, és mai formájában az 1955. évi választékból ered. Természetesen a vetőmag sem került egyik napról a másikra a termesztőkhöz. Am Diószegen előrelátóan gondolkoztak. Még a fajta beiktatása előtt a csehszlovák fajjegyzékbe nagy mennyiségű vetőmagot készítettek elő. Ennek köszönhető, hogy mezőgazdasági üzemeink már jövőre kapnak belőle. Amíg azonban nem szaporítanak belőle elegendő vetőmagot, elsősorban a közép szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemel kapják, ahol legjobban fizet. A diószegi növénynemesítők azonban még más meglepetést Is tartogatnak. Jelenleg hat őszi búzafajtával, zabbal, kölessel és mákkal kísérleteznek, amelyek már egytől egyig állami fajellenőrzés alá kerültek. Ezek közül egy búzafajta — Szarnák István okleveles agronómus, Ismert növénynemesitő nevéhez fűződik — valószínűleg még az Idén a beiktatás sorsára Jut, mégpedig rendkívüli előnyei miatt, mint a nagy ho zam és a faggyal szembeni fokozott ellenállóképesség. Hasonló reménye ket fűznek a Vojtech Bachratý neme sítette zabhoz is. Amint az elmondottakból kitűnik, a diószegi növénynemesítő állomás nak nemcsak a múltja, hanem a jele ne is bővelkedik sikerekben. Több mint egy hónappal ezelőtt helyezték üzembe a Kelet-szlovákiai Vasmű eiső nagyolvasztóját. Az első hónapban terven felül 2250 tonna nyersvasat olvasztottak. Képünkön: az egyik lecsapoiást látjuk. (Bodnár felvétele — CTK) FALUSI KÉPEK HORGÁSZOK Egy Garam menti kis faluban Jártam 1936 nyarán a nővéremnél. A falu egyetlen utcáfát akkoriban többnyíre zsupfedelű vályogházak, és imitt-amott akácfák szegélyezték. A fák tövében mezítlábas gyerekek kergetőztek, a poros úton pedig kévékkel megrakott ökrös szekér vánszorgott. A dologidőben mindenki kint volt a földeken. Véletlenül mégis találkoztam ismerőssel, Boros Ilonkával, a nővéremék szomszédjával. Pár hold földecskén tengődött az egész család. — Hogy vannak, Ilonka? — Ne is kérdezze, nénémasszony, olyan sok a munkánk, hogy még enni se érek rá. Csak így a kötényemből ebédelek, amíg kiérek a földre. Annyi a gondunk, mint a pelyva, az adó meg a nagy drágaság tönkre tesz bennünket — mondta, azzal elköszönt, és sietett tovább. Safnos, a növéreméknél ts ugyanez a kép fogadott. Korán megözvegyült szegény, s három gyerekkel maradt magára. Volt ugyan egy darabka földlük; az Inkább rét volt, mint kapás, s ezen tartottak egy tehénkét, az pedig őket tartotta el, amint a mesében mondják. Hús ritkán került az asztalra, s csak a gyerekek szemfülességének meg a Garamnak köszönhető, hogy ünnepnapon saját fogású halat evett a szegény ember. Még jóformán le sem ültem, a gyerekek összesúgtak, mondtak valamit a mamájuknak, azzal fogták a horgászfelszerelésüket, ami egy maguk metszette hosszú botból, spárgából és egy meggörbített gombostűből állott, és usgyl, elszaladtak a Garamparti füzesek közé. Alig telt el egy óra, egy nagy sza, kajtó hallal tértek vissza. A BABLEVES-MAJOR Már egész kicsi korában, lehetett vagy három-négy éves, agyafúrtságban túltett sok felnőttön. Ez a kis történet ís ezt bízonyítfa. Kegyetlen hideg tél volt, s a gyerek csak nyúzta az anyját, hogy ki akar menni. — Dehogy mehetsz kl Ilyen időben, kis bogárkám, hogy menten megfagyj — mondta a mamáfa. De a gyerek csak nem tágított, könyörgött, sírt, s amikor látta, hogy mindezzel az anyjánál nem ér célt, akkor a nagybátyfához fordult, aki az ablaknál pipázott, és faragta a fefsze nyelét. — Pali bácsi, engedj ki egy kicstt a hóba. — Dehogy engedlek — mondta —, lefagy a füled meg az orrod, ha kiteszed a lábad. Aztán meg, nem hallottad, mit mondott a mamád? A gyerek ezen egy darabig elgondolkodott, majd újból rákezdte a nyafogást. — Maradhass, Lacika, mert ha nem hagyod rögtön abba, úgy kidoblak, mint a pinty — mondta félig tréfálva a nagybátyja. A gyerekben erre egy szikrányi remény ébred, ezért könyörögve így folytatta: — Pali bácsi, dobjál hát kl, mint a pintyet! Erre már elnevette magát ö is, meg az anyja is. — Na jól van, akkor gyere. A mamád bebugyolál Jól a nagykendőjébe, és elmegyünk Jóska bátyádékhoz, megnézzük, hogyan pörzsöllk a disznót. A tűz mellett csak nem fagysz meg, s lehet, hogy még kolduskását vagy hurkát is kapunk. Mondanom sem kell, mennyire örült a Bableves-major kis lakója, hogy megnézheti az egy ranggal feljebb álló faluban a disznópörzsölést. A három düledező, földhözragadt házból álló úgynevezett major onnan kapta a nevét, hogy szegény zsellér lakóinak nem tellett egyébre, mint bablevesre. A CSILLAG L. FIALA nak. Szerelők munka közben, akik gai Rímslcá utca 10 számú ház sénél egy új emelőgépezetet a práépíté szerel (J. Bárta felv. — CTK) Huszonnyolc év telt el azóta, s ma újból ebben a Garam menti kis faluban járok. Megint találkoztam Ilonkával, aki annak idején csak futtában, a kötényéből ért rá ebédelni. Eldicsekedett a falu közepén levő szép új, piros cserepes házukkal. Behívott. megmutatta a szépen berendezett lakást, ahonnan nem hiányzik se rádió, se mosógép, se a televízió, és mindennap terített asztal mellett ülve eszik az egész család. Ma már hiába keresné valaki a Bableves-majort Sokat fejlődött a Garam menti kts falu, meg a lakói is. A volt major helyén a szövetkezet épületet sorakoznak. A Bableves-major lakóinak csak füstös petróleumlámpa világított, ha futotta egyáltalán rá, ma még a szövetkezet Istállóiban is villany világít, és a jószág önitató vízvezetékből issza a vizet. Ilonka fejőnő a szövetkezetben, nagyon szereti a munkáját, és szépen ls keres. A férje szintén ott dolqozik mint állatgondozó, és ezt a kis történetet 6 mondta el nekem: A szövetkezet állatállománya a minap egy kts csikóval gyarapodott. Nagyon szép, okos jószág, mtndenkl szereti, akár egy gyereket. Csillagnak keresztelték, mert a homlokán eqy kts fehér folt van. A napokban így szólt az agronómus ... — Pista bácsi, miért nem oltja el a villanyt az istállóban, amikor ellátta a jószágot? — Eloltom én azt, Károly bátyám. Tudom én, mi a rend, nem kell engem arra figyelmeztetni. — Dehogyis oltotta el. Este, amikor végigmentem az udvaron, láttam, hogy ég az istállóban a villany. Azt hittem, van bent valaki. Benéztem, de nem találtam ott senkit. Dühös is voltam, hogy valaki mindig égve feleftt. — De biz én mtndig eloltom magam után. Lehet, hogy valaki meggyújtotta az éffel. — Ugyan kt gyúfthatta meg? No majd én meglesem a tettest, gondoltam magamban, de akkor jaj nekt. Aznap este villanyoltás után bennmaradtam az istállóban, és meghúzódtam a szénarakás mögött. Nem is kellett sokáig várnom, és megjelent a tettes, mégpedig a Csillag. Végigkocogott az Istállón, odament az ajtóhoz, és az orrával felpöccintette a kapcsolót. — Na most tetten értelek, betyár — mondtam nevetve. A cstkó, mint aki jól végezte a dolgát, fogta magát, s visszament az anyfához. D. KOPEK MÁRIA Ül SZLŰ 4 * 1965. július 21-