Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-24 / 203. szám, szombat

és kövek v alparalso kikötőjének egyik mólójában horgonyzott az Antofagasta Diesel-motoros hajó, melynek orrán krétalrás hirdette: Irány a Húsvét-sziget. A Húsvét-sziget ugyan elvesző pont a végtelen Csendesóceánban, de már régóta magára vonja a figyelmet. Thor lleyerdahl, a neves utazó Akuaku című könyvében érdekes adatokat közölt e titokzatos földrészről. A szigetlakók rövid, de drámai eseményekben gazdag története felcsigázta az érdeklődést. A Húsvét-sziget 1953-ban a Chilei Köztársaság haditengerészetének igazgatása alá került. A katonai parancsnok teljhatalmat gyakorol, s egy állami juhtenyésztő gazdaságot igazgat. A gyapjú eladásából származó jövedelem bőven fedezi a közigazgatási költségeket. Évente egyszer chilei hajó vetődik a sziget partjaira, s a lakosságnak szükséges árucikkeket rak ki. Leáldozik a középkor Tavaly a chilei sajtóban nagy port vert fel a szigetlakók levele, amelyben kérték Fret köztársasági elnököt, szüntesse meg a szigeten uralkodó középkori rendszert. Az elnök azonnal javaslatot terjesztett a kongresszus elé, hogy a Húsvét-szigetet helyezzék polgári igazgatás alá. A parlament jóvá is hagyta a törvényt, amelynek értelmében a Húsvét-sziget Valparaiso tartomány kommúnájává válik, s igazgatását választott tanács veszi át tanácselnökkel, alcaldóval az élén. A hadügyminisztérium által leszerződtetett Antofagasta fedélzetén szakemberek társaságában utazom kollégámmal, Raul Gonzalesszel, a chilei rádió munkatársával. Második fedélzeti kajiitünk valóságos szerkesztőségi szoba. A szakemberek azért szállnak ki a Húsvét-szigetre, hogy megvizsgálják egy interkontinentális repülőtér, halkonzervgyár, szövőgyár építésének, a trópusi ültetvények kibővítésének lehetőségét. Arnt Arentsen korvettkapitányt megbízták, hogy adja át a hatalmat a polgári szerveknek. Egyheti hajózás után szirénabúgás jelezte, hogy szárazföldhöz közeledünk. Az Antofagasta fedélzetéről két füstbe burkolt dombot pillantottunk liieg, aztán egy keskeny zöld sávot, majd hajónk megkerülte a Rano Cao tűzhányót. Itt vagyunk a Húsvét-szigeten, melyet a szigetlakók egykor a Föld közepének neveztek. A mai nemzedék inkább „Nagy Szigetnek", azaz Rapanuinak hívja a Húsvét-szigetet. A 165 négyzetkilométer kiterjedésű szárazföldet kétezer mérföld vízi út választja el Valparaiso chilei kikötővárostól. Természetes múzeum Rapanui legjobb földjein — mintegy 16 ezer hektáron — a Fundo állami gazdaság legelői terülnek el. A lakosságnak csak kétezer hektár föld jut. Az állatállomány szabadon vándorolhat az egész szigeten, bárhol legelhet, s ezért sok kárt tesz a növényzetben. A fekete tücskök serege (40 darab jut minden négyzetméterre) a barmok elől felfalja a zsenge főhajtásokat. A tűzhányók kráterei fölött, a legelők és kőrengetegek fölött rohamosan elszaporodott tiuke ragadozó madarak köröznek prédára lesve. E sok kártevő ellen jóformán nem is védekeznek. Az a legnagyobb baj, hogy a szigeten nincsenek folyók, tavak, csak a kialudt vulkánok fenekén képződtek lagúnák és mocsarak. Az aszályos hónapokban a szigetlakók idejárnak vízért. A házak cseréptetejéről csatornákon lecsurgó esővizet kőből épített víztárolóban fogják fel. Az agronómusok, mérnökök, hidrológusok, geológusok törhetik a fejüket, hogyan változtassák trópusi kertté ezt a csodálatos szigetet. A Húsvét-sziget napjainkban a kőkorszak sajátos természetes múzeuma. Igaz, a kőkorszak csak mintegy kétszáz évvel ezelőtt áldozott le itt. Bejártam a szigetnek ezt a háromszög alakú részét, voltam az emberevők épségben maradt barlangjában, gyűjtöttem kőbaltákat, obszidián nyílhegyeket és dárdákat, gyönyörködtem a sziklarajzokban, elbűvölve szemléltem a Rano Rapacu tűzhányó lejtőjén működött „szobrászműhely" maradványait, ahol kőbaltával egyenesen a sziklába faragták a „moai"-knak nevezett óriási sírbálványokat. Az új élet térhódítása Útitársaimmal siettem felkeresni Sebastian Englert tudós papot, a sziget patriárcháját, akit Thor Heyerdahl számtalan leírásából jól ismertünk. A padre már 76. évében jár. Megmutatta magánmúzeumát:' obszidián nyílheggyel átütött koponyákat, kőből és csontból készült halászhorgokat, petroglifeket, faragásokat. — Most Rapanui lakólnak tyelvéről írok tanulmányt. Sietnem kell, mert nemsokára kihal ez a nyelv, pedig a világnak nem szabad elfelednie. Sebastian atya panaszkodik. Vége a megszokott életmódnak. A szigetlakók elfeledik öst nyelvüket. Fáj neki az új, szokatlan élet betörése. Nem titkolja, hogy közelebb áll hozzá az évszázados primitivizmus, mert ő nemcsak" tudós, hanem pap is. Mindent megtett, hogy megőrizze az „öst pilléreket", ám az új élet áradata erősebbnek bizonyult: nem véletlen, hogy az utóbbi időben az emberek többet néznek az iskola, mint a templom felé. Tizennégy napot töltöttünk a sziget leglakottabb pontján egy orvos házában. Korán keltünk, későn feküdtünk le. Gyorsan teltek a napok. Búcsúzáskor a sziget egész lakossága kikísért a partra. Az Antofagasta már második napja szelte a hullámokat, s azt hittük, soha többé nem találkozunk húsvét-szigeti bennszülöttekkel, amikor egymás után 12 barna bőrű legényke mászott fel a fedélzetre. Potyautasok, vagy ahogy itt nevezik „pavo"-k, azaz „pulykák" voltak. Indulás előtt préselt szénakötegek közé bújtak. Kérdésünkre azt válaszolták: „Látni akarjuk a korftit" ... Mit tehettünk. A kapitány elhelyeztette és élelmiszerrel látta el a gyerekeket. Amikor a nyolcadik napon a látóhatáron feltűnt a verőfényben úszó Valparaiso, a fiúk megbabonázva álldogáltak a fedélzeten. — Ez aztán igazán Rapanui — tnagy sziget] — kiáltott fel egyikük. Végeredményben igaza volt. Dél-Amerika valóban nagy sziget. A Húsvét-szigettől főként abban különbözik, hogy több problémája és nagyobb problémái vannak. V. BOROVSZKIJ ÚTIJEGYZETEI A HÚSVÉT-SZIGETRÖL A

frika nagy változásainak korszakában különösnek tűnhet, hogy a Kongó északkeleti sxegletének nedvei trópusi erdeiben lakó negyvenezernyi plgmeus sorsa annyira izgatja a kutatókat. Afrikában a plgmeus sxfi lebecsülést, megvetést jelent. A régi és modern antropológusok szerint a pigmeusoknak aincs saját kultúrájuk, nincs saját nyelvűk. Azt állítják, hogy a plgmeusok átvették az erdőkből őket kiszorító bantu törxsek szokásait és vallási elképzeléseit. A köxép-afrikal nagy erdőségek meghódítása a pigmeusokat pusztulással fenyegeti. Űk a sxó legsxorosabb értelmében ax erdfi gyermekei. Ax erdő látja el fiket minden sxiikségessel, élelemmel, ruhával, ax erdő kényszeríti őket mindennapi közös munkára. Bár évsxáxadok óta kapcsolatban állnak a fejlettebb falusi lakossággal, nem vfltoxtattfik meg életmódjukat, és nem alkalmaxkodtak az űj életkörülményekhez T Q R PÉK :EIEFÁNTÔ1* El ÍM N? = Ituri erdőinek plgmeusait, a bambiitokat szomszédaik ax atlanti partvidék és Közép-Afrika fislakóiként tartják számon. A plgmeusok és más negroid népek eredete még a történelem előtti korba nyúlik vissza. Többlégiik alacsony termetéről (átlagos magasságuk alig 150 cm) és egyéb vonásokról ismerhető fel Általában izmosak, erős hátúak, lábuk törxsükhűx viszonyítva rövid. Tágra nyílt egymástól messxe álló sxemflk, hatalmas lapos orruk riadt és bizalmatlan kifejezést kölcsönöz arcuknak. Nem irigylik szomszédaikat akik apró termetükért és gyenge testalkatukért lenézik őket. Ax őserdők mélyen, ahol a boldogulás sokszor a gyors és könnyed moxgástól függ, a magas emberek éppen olyan ügyetlenek, mint ax elefánt. A plgmeus vadászok pedig elefántokat ölnek. Ext nagyon ügyesen csinálják: a hatalmas állat hasa alá fárkőxnek és éles hegyű rövid lándzsával egymás utáni gyors moxdulatokkai többsxör átdöfik a testét. A vadászcsapat több Mint sxáx férfiból, nőből és gyermekből áll. Egyik településtől a másikig énekléssel, nevetéssel, rlkoltoxással felverik az erdőt. Ettől nemcak bátorságot nyernek hanem a leopárdokat és a bivalyokat is ax erdfi mélyére űxik. Dél felé a plgmenusok elegendő élelmlsxert visxnek a táborba. Néha még fölöslegük is van, Igy másnap nem kell kiruccanniuk. Ilyenkor javítják a hálókat, új íjakat és nyílhegyeket, kosarakat és egyéb szerszámokat késxltenek. Szabad idejükben a gyerekekkel játsxanak, vadászni, táncolni, énekelni tanítják őket, A plgmeusok muxslkája tökéletes harmóniáról és virtuoxitásról tanúskodik. Dalaiknak rendszerint tartalmuk is van, de állhatnak szófoszlányokból vagy csak mássalhangzókból, mert legfontosabb a hang, a ritmus. A molimo ünnepen a törzs tagjai é||elente, hajnaltól hajnalig énekelnek, hogy felébresszék ax erdőt: hallja meg, hogyan énekelnek fiai, hogyan örülnek az életnek. A bambiitoknak nincs törzsfőnükük, a hatalom és felelősség egyformán oszlik meg a törzs tagjai köxött. A törzs minden tagja számíthat a többiek segítségére, s ugyanúgy köteles segíteni testvérein. Minden felnőtt férfit és tevékenységük teljesen átalabárinelyik gyermek apjának, nőt kul. Eletük akkor is megváltopedig anyjának tekintenek. xik, ha csak egy idegen látogat el táborukba. Ilyenkor úgy viselkednek, mintha a faluban laknánák. Ex már nem egy független, egységes vadásxtörzs, melynek tagjai szorosan együttműködnek egymással, hanem különálló családok csoportja. Ha a plgmeusok bantu falu Egyes forrásművek sxerint a közelében telepednek le, életük pigmeusok élelmezés és fémA LÁTSZAT CSAL beszerzés tekintetében a falusiaktól függnek. Saját tapasztalatból tudom, hogy a bambuti vadászcsapatok el tudják magukat látni élelemmel. Minél távolabb kerülnek a falutól, annál jobban megy a vadászat, annál több erdei gyümölcsöt gyűjtenek. Ha valaki függő viszonyban van, akkor azok a falusiak, akiknek proteinszegény étrendjét a pigmeusok gazdagítják hússal. Nehéx megállapítani, hogy a bambutok a fém tekintetében mennyire függnek a falusiaktól. Az öregek xiime tűzrakásnál körülégeti a dárdák hegyét, ugyanext csinálják a gyerekek is. Kivéve az elefántvadászatot a dárdát határozottan védőfegyverként használják, s így a fém hiányát nem is érzik A pigmeusok semmiben sincsenek rászorulva a falusiakra, ellenkezőleg, a magas termetű afrikaiak sok mindenben tőlük függnek. A bambutok árucserét folytatnak velük, dolgozni is fognak rájuk, de csak addig, amíg kedvük tartja. PIGMEUS HÁZASPÁR ELTÖRPÜL EGY GYERMEK MELLETT A falusiak mégis megkísérlik politikai és vallási hatalmuk megőrzését a pigmeusoik fölött. A látsxatra ls adnak. Kinevelik a pigmeusok vezetőit, akik a falufőnöknek felelnek a maguk csoportjáért. Mivel a pigmeusok csoportjai állandóan helyet váltoxtatnak, sőt belső társadalmi struktúrájuk is változik, a falufőnök sohasem tudhatja, hol vannak ax „ő" plgmeusai. A falusiak az előítéleteket, a ráolvasást, a titokzatos szertartások fegyvertárát felhasználják, hogy alávessék maguknak a pigmeusokat. A helyzet megváltozott, amikor a belgák követelték, hogy a falusi gyapotültetvényeken a termelés érjen el magas szinvonalat. Hirtelen pótmunkaerőként szükség lett a pigmeusokra. Mivel utak szelték át az erdőket, korlátozódtak a pigmeusok vadászati lehetőségei. Ha ez a folyamat fgy folytatódik, a pigmeusok nehezen folytatják előző hagyományos életmódjukat, s valójában gazdaságilag függővé válnak a falusiaktól. Egyes vidékeken a belgák mégis elhatározták, hogy felszabadítják és maguk használják fel a kihasználatlan pigmeus munkaerőt. Kijelentették, hogy „felszabadítják" a pigmeusokat a magas növésű afrikaiak misztikus igája alól, s munkába állították őket saját ültetvényeiken. Szörnyű következmény: az állandó erdei homályhoa hozzászokott, legyeket és mosxkitőkat nem ismerő pigmeusok áldozatul estek a gyilkos napsugaraknak és különféle kóroknak, melyekkel szemben a magas termetű afrikalak már védettek. E kérdések Kongó függetlenné válása előtt és után is ixgatták a pigmeusokat. Mindenkor arra a követkextetésre jutottak, hogy amíg erdő létezik, úgy próbálnak élni, ahogy évszázadokon át éltek. HánySZOT hallottam tőlük: „Ha meghal az erdő, mi is meghalunk." Bármelyik kongói kormány erkölcsi és gyakorlati kérdés előtt áll. Igazságns-e, hogy az erdfivldék 40 ezer plgmeus sajátos védett területe legyen? Ha pedig az erdőt felhasxnálják, mit tegyenek lakóival, akik fixikai és társadalmi szempontból képtelenek más életmódot folytatni? 4 sziget titka A végtelen besxámolők fis hivatalos jelentések után ax filét vlssxatért a rendes kerékvágásba. Ax expedíció tagjai, akiknek fel kellett volna kutatniuk a Guam-sxlget erdőiben elrejtőzött japán katonákat, ismét bekapcsolódtak mindennapi munkájukba. Minakava nyomkereső és idegenvexető elfoglalta firhelyét egy tokiói filmtársaságban. Hlroisxi, a kutatóosztag vexetője vissxatért a társadalombiztosítási minisztériumba, ahol őt, a nyugalmazott alezredest osxtályvexetővé nevelték ki... „JAPAN ROBINSONOK" ...Guamon ax ágyúk már régen elhallgattak, de a háború előtti csend még mindig nem költözött vissza a szigetre. Ax amerikaiak legnagyobb csendesóceáni támaszpontjukká változ tatták Guamot Sugárhajtású motorok zaja reszketteti meg a levegőt. i Vannak a szigetnek sűrű bozóttal benőtt megközelíthetetlen vidékei Exek tilos övezetek — itt tartózkodnak ax amerikai ka tonák. A lakosság azonban úgy véli. hogy a mai napig ..japán Robinsonok" bujkálnak ott. Mi ért nem fogták el őket? Minakava sxerint ex nem könnyű. Tizenhat évig élt a guami őserdőben, és szaglása rendkívül kifinomult. A dohánysxagot meg ax embert messxiről is megérxi. Minden xixegést, nesxt meghall, így axtán idejében elkerülhette ax emberekkel valfi találkozást. Nemcsak a tilos övezetek szolgálnak jő rejtekhelyül a Robinsonoknak. A dzsungel „fala" szinte rátapadt a lent kígyózó autóutakra, mintha ax őserdő vissxa akarná szerelni a tőle elvett földet. Emberi szem legfeljebb két méterre láthat el a sűrű Uoxótoo keresxtül. Ragadozók és hüllők nincsenek. Az expedíció a sziget északkeleti résxén ütött tábort. Pogygyásza egy havi élelmlsxerkéixlet. röplapok és több hangosanbesxélő volt. A kutatás tervét Tokióban dolgoxták kl. Nehéz hétköznapok kezdődtek. Hatkor keltek, fél nyolckor elhagyták a tábort A hőmérő 35 fok meleget mutatott Az expedíció két csoportra oszlott Minakava a helybeli rendőrükkel és dzsungelharcra kiképzett amerikai katonákkal az óceán part ja mentén indult kutatóútra. A természet felvértezte ugyan a szigetet az elemekkel, elsősorban az ármányos óceáni árral szemben, ennek ellenére a hullámok és a síelek elvégezték bomlasztó tevékenységüket: megközelíthetetlen barlangokat vájtak a sziklákba, ahol az expedíció véleménye szerint japán katonák rejtőzködhetnek. Az expedíció másik csoportja röplapokat szórt szét. Műanyagcsomagban ceruza és a császár régi nyomtatott parancsa, melyben a kapitulációról értesíti a katonákat. Hátlapján relhlvái: „Katonák, jöjjetek ki a dzsungelből! Vége a háborúnak. Ha nem hintek nekünk, jegyexxétek fel neveteket ás rokonaitok elmét. Idehoxzuk őket lapánböl, hogy megerősítsék, igaxat mondtunk." Nappal helikopterről röplapokat dobálnak,le, esetenként Hirolsxi hangja hallatszik egy hajó mikrofonjából: „Katonák, ne féljetek! Hagyjátok el búvóhelyete ketl Családotok vár." VÁRATLAN FELFEDEZÉS Napok múlnak, semmi eredmény. — A röplapoktól nem is vártunk különösebb eredményt — mondja Minakava. — A háború idején hánysxor jutottak kelünkbe, s nem hittünk nekik. Nagyon is belénk oltották, fiatal katonákba: Akt megad|a magát, agyonlövik. Végre ax első, utána a második és harmadik lelet. Két hátizsák, ing. nadrág, takarékbetétkönyv, s ami a legtöbb, napló. Hiroszl Kavaszima katona naplója. Az Irás sok helyen kifakult: „Tudni akarom, milyen a helyzet |apánbau .. Folyó hó tizedikén hadműveletekre számítunk ... Ha ml elpusztulunk ..." A naplóról azonnal jelentést tettek Tokiónak. Az újságírók megrohanták Kavasxima lányának, Hacuénak ódon háxát. A látottak után szomorú benyomással távoztak. A Sunday Mainichi így ír az esetről: A család 1944. február 8-án kapta az utolsó levelezőlapot. Tartalma ex volt: „Tlxedikén N irányában távoxom. jő egészséget. Vigyázxatok magatokra." Öt hónap múlva egy iires urnával hivatalos értesftés jött, hogy Hiroszi Kavaszima Guam-szigeten elpusztult. Amikor a kislány ax első osztályba került, anyja fekete kimonóból — az apja után megmaradt egyetlen emléktárgyból — űj ruhát varrt neki. Egyszer iskolából hazajövet Hacuét ax a hír fogadia, hogy anyja öngyilkos lett. Husxonhat éves volt. Hacue tovább szeretett volna tanulni, de nagyanyja, az elesett katona 70 éves anyja már nem tudja eltartani unokáját. Hacue munkát keres, de mindenütt elutasítják. Most Hamacauhan egy gyárban helyezkedett el. Havi 9 exer jent keres. Nlnci rádiója, nem olvas újságot, csak egy ruhája van, amit négy évvel ezelőtt vett. Sohasem volt kávéházban vagy étteremben. „Gyakran azon tűnődöm, hogy ha nem lett volna háború, apám és anyám életben marad" — mondotta Hacue a tudósítóknak. REJTÉLY?I Elpusxtultak-e a talált tárgyak gazdái? Vagy talán az irdatlan dzsungelben bolyonganak? A vélemények megoszlanak. Minakava váltig hangoztatja: élő emberek rendben tartott holmijaira akadtak: — Akarja látni? Magának is megmutatom — mondta nekem Hlroiszi, és egy hátizsákot vett ki a szekrényből. Ojnak látszott, ki hitte volna, hogy több mint húsz évig kövek alatt hevert... — Eleinte én Is kételkedtem, de azután a tudományos expedíció bebizonyította: a talált tárgyak valóban éveken át hevertek a földben. Miért nem rothadtak el? Hisz a zsákban talált kenyeret a helybeli rendőr jó étvággyal elfogyasztotta, mintha friss lett volna. Pedig a nedves éghajlatú |apánban kéthárom nap alatt minden megpenészedik. A tudósok azxal magyarázzák, hogy Guam szigetén nincsenek káros hatású baktériumok ... Egy hónapi kutatás után ax expedíció hazatért. Ax újságírók bossxankodtak ax elmaradt szenzáció miatt. Minakava nem ért egyet Hirolszival. Közölte velem, hogy ax őserdőben friss nyomokat látott. A tapasztalt szem rögtön felfedezi, hogy a nyomok nem helybeliektől származnak. Sok más jel is arra mutat, hogy Guamon élnek még régi fegyvertársaim — fejezte be beszélgetésünket Minakava. B. Csehonyin riportja Guam-szigetról