Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-22 / 201. szám, csütörtök

Hatékonyabban a bűnözés ellen A Nemzetgyűlés a közelmúltban jóváhagyott néhány büntetőjogi törvényt. Különös figyelmet érdemel a büntetőtörvény novelizációja. Mindjárt kezdetben hangsúlyozni kell, hogy tekintettel bizonyos új büntettek meghonusodására, szükségessé vált a büntetőtörvény egyes hiányosságainak kiegészítése. Itt elsősorban a polgárok veszélyeztetéséről, a gyermektartási kötelezettségek elhanyagolásáról stb. van szó, valamint arról is, hogy maguk polgárok kívánták az ilyen esetek megbüntetését. Sok érv szélt a büntetőtörvény megváltoztatása mellett. Megemlítünk legalább néhány bűncselekményt, amelyek napjainkig nem szerepeltek a büntetőtörvényben. Az elmúlt két évben megindult nálunk a turista forgalom. Előnyei mellett észlelhettük árny-oldalait is, olvashattuk az újságokban, hallhattuk a rádióban és láthattuk a televízióban. Az árnyoldalhoz tartozott nem utolsósorban az államtitkok — akár szándékos, akár véletlen — elárulása. Ebben az eddigi büntetőtörvény is hibás, mert nem adott elegendő biztosítékot arra, hogy ne kerüljön sor bizalmas adatok elárulására. Hogy a jövőben ez ne következzék be, a kiegészített büntetőtörvény üldözni fogja és bíróság elé állítja azt a polgárt vagy turistát, aki engedély nélkül bármely honvédelmi berendezésről leírást, tervet, rajzmásolatot vagy fényképet készít. És nem utolsósorban megbünteti azt is, aki ilyen anyagot lapokban, rádióban, televízióban vagy más propagációs eszközökkel közread. Sokan jogosan mutattak rá az elvált szülők kiskorú gyermekei nevelésének hiányosságaira. Az esetek nagy részében ezek a gyermekek ideál nélküli emberekké váltak. A gyermekek ilyen neveléséért elsősorban a szülőket terheli a felelősség. Ellenük csak a polgári perrendtartás rendelkezéseit használhatták fel, melyeknek célja a kiskorú gyermekek nevelése érdekében hozott bírósági határozatok betartása volt. A gyakorlat azonban bebizonyította az említett rendelkezések elégtelenségét, mivel nem nyújtott lehetőséget a hatékony beavatkozásra. És itt is segítséget jelent a büntetőtörvény módosítása, amely szerint felelősségre vonják azokat a személyeket, akik semmibe veszik a bíróság határozatait. Vagyis, ha az elvált házastársak egyike nem teljesíti a bíróság által kirótt kötelezettségét, akkor ez bűntettnek, a hivatalos határozat megszegésének minősül. Az ilyen bűntett elkövetése elválaszthatatlan a megfelelő büntető eljárástól. Említettünk olyan személyeket, akik polgártársaik rémeivé válnak. Itt azokra gondolunk, akik azzal fenyegetőznek, hogy valakit megölnek, megvernek stb. Ha elyan fenyegetésről van szó, amely indokolt félelemre jogosít, ez bíróságilag üldözendő. A bíróság mérlegeli majd egyrészt a személyt, másrészt a fenyegetést kiváltó körülményeket. Mostanáig a bíróságok az ilyen személyekkel csak akkor foglalkoztak, amikor már véghez vitték tettüket. Azonban az esetek nagyobb részében akkor mér késő volt. A múlt évtől kezdődően bizonyos személyek a nemzeti bizottság engedélye alapján kisebb szolgáltatásokat és javításokat végezhetnek. Magánszemélyekről van szó, akik ezeket a szolgáltatásokat a saját számlájukra végzik. Szükségessé vált tehát a megrendelők védelmének biztosítása, főleg ami az elvégzett munka mennyiségét és minőségét illeti. Vagyis ezekkel a személyekkel szemben ugyanolyan módszerrel biztosit védelmet az új büntetőtörvény, mint az állami, szövetkezeti vagy egyéb szocialista szervezet dolgozóival szemben. Ha tehát azok a személyek, akik kisebb szolgáltatásokra és javításokra engedélyt kaptak, minőségileg, mennyiségileg vagy anyagilag a megrendelőt megkárosítják, a büntetőtörvény szerint meghatározott büntetést kapják. Néhány szóval megemlítjük még a járásbíróságok vétségekkel és kihágásokkal szembeni visszkeresetét. Ez ideig minden vétség és kihágás a helyi népbíróságok vagy nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozott. Ezek a szervek ítélkeztek azok felett a személyek felett, akik garázdálkodtak, erőszakot követtek el, élősködtek stb. Az eredmény sok esetben az volt, hogy a vádlottak meg sem Jelentek a tárgyaláson, vagy a fenti szervek által kirótt javító büntetés hatástalan maradt. És ezért mindenki üdvözli az űj törvényt, amely ezeket a személyeket törvényes keretek között a járásbíróságok elé állítja, amely az említett bűntettekért egy évig terjedő szabadságvesztésre ítélheti őket. A törvény pontosan megnevezi a kihágásokat és a vétségeket, amelyekért a járásbíróságok büntető eljárást indítanak. Ahhoz, hogy ezeket a személyeket a járásbíróság büntető tanácsa elé állítsák, két egyidejű törvényes feltétel szükséges. Elsősorban az, hogy a tettes az új kihágás elkövetése előtti évben már büntetőjogilag körözött, vagy pedig az utolsó három évben hasonló jellegű bűntett elkövetése miatt elítélt legyen. További feltétel, — amely szorosan összefügg az előzővel, — a tettes életmódja (a munkához és munkatársaihoz való viszonya, csaiádi élete stb.j. Az említett törvény — többek között — a társadalmi rend és a polgárok szocialista együttélése ellen elkövetett sorozatos támadások elleni harc hatását akarja fokozni. I. BÁTOVSKY Az állatállomány fertőzéses megbetegedését gátlő oltó-anyagokat a nyitra) Bioveta üzemben gyártják. Képünkön a kész ampullák forrasztása. (K. Bachan felv.) KÉTFAJTA „ SZÉK" A nagykövesdi ósi várrom tövében, pontosabban a plébánia közvetlen közelében áll egy ósdi, vasrácsos ablakú épUlet. Évtizedes „szolgálat" után, néhány évvel ezelőtt a Jednota vette pártfogásba, vagy inkább csak használatba a javításra szoruló szóban forgó épületet. Azóta hirdeti a falára akasztott cégtábla: Mészárszék. Az itt-ott „vakolatmentes", megfelelőnek semmi esetre sem minősíthető, enyhén pókhálós Üzletben a hústermékeken kfviil kenyeret, vajat, tejet is árusít Nemes János, az említett hiányosságok felett mélységesen elkeseredett Üzletvezető. logosan felháborodhatnak a vásárlók is, hiszen távozóban akarva, nem akarva csaknem beleütköznek a mészárszék bejáratával szemben álló plébániai árnyékszékbe, melynek higiéniáját vaskos lakat védi. Viszont a jelek szerint az üzlet sorsával annál kevesebbet törődik a sečovcei Jednota vezetősége.... -ik. A Nové Mesto n/V-i VUMA alkalmazottai 6000 darab cement-idomot gyártottak az árvíz sújtotta Izsa szá mára. (Milan Šmátrala felv.) arcuk és majd elolvadnak a szívélyességtől. Kissé félénkek és halkan beszélnek, mintha attól tartanának, hogy a franciák esetleg felébrednek és eszükbe jut, mi történt velük húsz esztendővel ezelőtt. De a franciákat nem kell félteni, nagyon jól emlékeznek és amint azt számtalanszor tapasztaltam, nem szívesen beszélnek németül. Németekkel egyébként mindenütt találkoztam. A Louvre-ban, Versallles-ban, és az Eiffel-toronynál is. A Notre-Dame-ban láttam, hogy a németek voltak az elsők, akik kedveskedtek az apácáknak, nem elégedtek meg azzal, hogy a vezető aprópénzt hajított a perselybe, de ők maguk is előkotorták erszényükből a csengő centimeket és kipirulva, kicsit szemérmesen a perselybe hajították. Az apácák finoman és nagyon fegyelmezetten bólogattak feléjük. A Louvre-ban viszont tanúja voltam annak a jelenetnek, amikor az őr a bejáratnál figyelmeztette az egyik német asszonyt, hogy fölösleges volt belépőjegyet váltania a gyermekeknek, mert az Iskolásoknak ma szabad bejárásuk van. A német asszony kissé bosszankodva felhúzta szemöldökét, de hallgatott, Idősebb lánykája azonban németül adott kifejezést elégedetlenségének: — Látod, anyu, ugye mondtam! — szólt lehangoltan. — Ugyan hagyd, — intette le az anyja — ne sopánkodj, ezt nem szeretem. Mit fognak mondani az emberek? — Utána bevonultak... Vezetőjük azonnal magyarázni kezdte a szobrokat és a Milói Vénusz felé irányította csoportját. E

lhagytam őket, abba a terembe siettem, ahol Mona Lisa mosolyog. A Louvreban, abban a hatalmas palotában, amely egykor királyi székhely volt, el lehet tévedni, akár Párizsban. De itt is, ott is, bárhová is téved az ember, érdekes és figyelemreméltó élményekben részesül. Párizsban akármerre megy az ember, a Notre Dame-ot és az Eiffeltornyot biztos, hogy megtalálja, úgy itt a Louvre-ban is rátalál arra a hosszú, tégla alakú teremre, amelyben Mona Lisát üveg alatt őrzik. Rengeteg ember, turista áramlik ide a világ minden tájáról, angolok, németek, amerikaiak, persze franciák is, de az utóbblak többnyire iskolások, akik tanítóikkal érkeznek, hogy megmagyarázza nekik Leonardo da Vinci csodálatos alkotásának jelentőségét. Mona Lisát sokan és a világ minden nyelvén magyarázzák, de ez nem zavarja sem Mona Lisát, sem a látogatókat. Megfigyeltem, hogy az Idegenek — fiatalok és idősek egyaránt —, akik csodálattal nézik Mona Lisát egy kicsit megkönnyebbülten mosolyognak, mintha csak felsőhajtanának és azt mondanák: lám, végre megérkeztünk, és szemtől szembe állhatunk az eredeti Mona Lisával. Van ebben a mosolyban tisztelet és hódolat, ugyanakkor csendes megértés és meghittség. Vanak pillanatok, amikor a látogatók mosolya egy kicsit Mona Lisa finom és bölcs mosolyára hasonlít. E

bben a teremben különben is mindenki derűs és kissé izgatott, az őrökön kívül, akik szigorúan őrzik a megfizethetetlen értékeket és inkább a látogatókat figyelik, mint a műalkotásokat. Érdekes az is, noha Leonardo da Vin cinek ebben a teremben több műve van, és művein a szentek és a kisdedek nagyon szépen mosolyognak, az igazi érdeklődés mégis Mona Lisa felé fordul, a többi képet amolyan kötelező pillantásra méltatják csupán. Pedig szemben Mona Lisával egy teljes Tizian-sorozat látható, utána Tintoretto, Raffaello és Grecco követke zik, majd Murillo és Veronese káprázatos alkotásai. A szem alig tud velük betelni, és alig lehet egy képnél sokáig Időzni, mert a nagymesterek újabb és újabb képsorozata következik. Itt a spanyol Velasquez, amott Franz Hals, Granach, Holbein, Dürer majd Bruegel és végül a holland Rembrandt csodálatos alkotásai adnak egymásnak találkozót. A

Louvre-ba magas sarkú és tűsarkú cipőben — amely itt annyira divatos — nem lehet bemenni. Ezt a tilalmat egy magas sarkú cipőábra jelzi, amelynek a sarka x-el van áthúzva. Az ábra oly primitív, hogy egy rendes cipész sem tenné a kirakatába, de Itt megfelel. A franciák egyébként igen udvariasak. Ha megértik, hogy miről van szó, akkor nem ismernek fáradtságot és útbaigazítják az idegent. Ezt később a metróban többször is tapasztaltam. Megfelelő bánásmóddal... TÁRSADALMUNK AZ UTÖBBI ÉVTIZEDEK ALATT HATALMAS FEJLŐDÉSEN MENT ÁT. Az emberek öszszefogva, együttes erővel ledöntötték a maradiság magasba meredő gátját, s helyet adtak az újnak, a jobbnak. Minden megváltozott körülöttünk: a fejlődés törvénye ez. Másképp kell élni — a megváltozott körülmények kényszerítenek erre bennünket. Ami társadalmunk embere másképpen néz a Jövőbe: bizakodva, derülátón, tervekkel telvel Az új kor hozott-e valami újat a nevelésbe? Nevelhetjük-e úgy a gyermeket, mint néhány évtizeddel ezelőtt? Aligha! Az új kor, az új eszmék, az új életformák — új nevelési módszereket, eszközöket kívánnak. Társadalmunk kétségtelenül mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyermeknevelés megfeleljen a kor szellemének. Am ez kevés! A nevelés nemcsak az állam, az iskolák dolga, — a szülők sem nézhetik közömbösen gyermekük fejlődését. Ezért a szülői nevelésnek, a szülői bánásmódnak is alkalmazkodnia kell az új követelményekhez. Nagymértékben tőlük függ, mivé lesz gyermekük. JÓL NEVELNI NEHÉZ FELADAT! ROPPANT NEHÉZ! ALAPOS FELKÉSZÜLTSÉGET IGÉNYEL, s megfelelő kritikai érzéket. Az okos szülő ugyais nemcsak gyermekét, hanem önmagát is ellenőrzi: megfelelő bánásmódban részesltl-e gyermekét vagy sem?! A gyermek fejlődése során a szülő megláthatja, mit tett jól, mit nem! Az új, korszerű nevelésnek igen sok követelménye van. Igaz, egyre kevesebb azoknak a száma, akik csak veréssel nevelnek. Ma már nem kötözzük asztallábhoz a gyermeket, de azért nem lesz fölösleges, ha vázlatosan áttekintjük azokat a problémákat, amelyék a nevelés következtében jönnek létre. A kisebb gyermekekre jellemző, hogy erős érzelmi kötelékek fűzik őket a felnőttekhez — elsősorban természetesen a szüleikhez. A pozitív érzelmi kapcsolat elengedhetetlen a gyermek személyiségének pizitív irányú fejlődése szempontjából. A gyermeknek szüksége van a biztonság érzésére, tudnia kell, hogy van valaki, akihez bizalommal fordulhat, akitől segítséget várhat, aki szereti őt! A szeretetnélküliség tragikus lehet a gyermek számára: érzelmileg sivárrá válhat, eltompul — ez pedig jellemében okozhat elferdülést. Ellentétekre adhatnak okot a gyermek érzeli megnyilvánulásai a szülő és a gyermek között. A három-négyéves gyermek nagy hevességgel éli át a különféle érzelmeket, s így is nyilvánítja ki őket, hiszen az agykéreg irányító funkciója még nem tökéletes. A szülő rendszerint el akarja fojtani ezeket a kitöréseket — legtöbbször erőszakkal, a tekintély szavával — s éppen az ellenkező hatást éri el. Ilyenkor csak a nyugalom, a szeretet segít! Külön figyelemre -tarthat számot három-négyéves korban a dacosság! A megfelelő bánásmód ezúttal különösen fontos. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a dacreakció veszélye csak akkor forog fenn, ha a felnőtt akarata a gyermek akaratát keresztezi. Dacosságot tapasztalhatunk a gyermeknél: 1. ha meghatározott, már kialakult kívánságának teljesülését akadályozzák, vagy ha várakozásában csalódik; 2. ha önállóságában akadályozzák; 3. ha bár a gyermeknek semmiféle előre meghatározott terve nincs, de egy előtte értelmetlennek tűnő és kellemetlen tevékenységre akarjuk rákényszeríteni. A GYERMEK DACOSSÁGÁT, „FELNŐTT DACCAL" NEM TUDJUK FELOLDANI. Végtelenül türelmesnek, nyugodtnak és következetesnek kell lennünk a dacos gyermekkel szemben. A három-hat éves gyermekek társas kapcsolatai jelentősen fejlődnek. Ez különösen a játékban figyelhető meg. A három-négy éves gyermekek rendszerint még egyedül játszanak, tehát inkább egymás mellett, mintsem egymással. Éppen ezért helytelen, ha a szülők mindenáron azt akarják, hogy gyermekük más gyermekek társaságában legyen. A rendszerint megoldatlan ellentétek fárasztják a gyér meket, kimerítik idegrendszerét, — nyűgös, durcás lesz. Az öt-hat éves gyermekek társas kapcsolataiban már gyakoribb a játék, és az igen sok pozitív vonást alakít ki a gyermekekben. AZ ISKOLÁBA JÁRÁSSAL Oj PROBLÉMÁK KERÜLNEK NAPVILÁGRA. A gyermek fő tevékenysége a tanulás. A szülő természetesen segíti, támogatja a gyermek tanulási igyekezetét, segíti őt a tanulásban. De helyette nem tanulhat. A gyermek viszonya a tanuláshoz nagymértékben attól függ: érdekli-e szüleit, hogy ő tanul, milyen eredményeket ér el stb. Ha a szülő közömbös, gyermeke is azzá válhat. Sokan helytelenül értelmezik az iskolában folyó játéktevékenységet ls. Azt tartják, ha a gyermek iskolába jár, egy kötelessége van: a tanulási Igaz, ebben a korban ez a fő tevékenység, de játszani az iskolásnak is kell. Szüksége van a játékra, mert így pihen is, tanul is, mozgásvágya is kielégül. Helyes napirend mellett tanulásra, játékra és pihenésre is jut elég Idő. A neveléshez tartozik a szigorúság és az engedékenység kérdése is. Ez különösen a kisiskolásokkal szemben nyilvánul meg, mert a gyermek ebben a korban már „szégyent" hozhat a családra, hiszen az iskolában nyilvánosan értékelik a gyermek viselkedését, magatartását, teljesítményét. A szülői szigorúság legyen megfontolt, a gyermekhez is alkalmazkodó. A semmit meg nem engedő vasfegyelem zavarokat okozhat. A gyermek úgy érzi, nem szeretik, elveszti biztonságát, amelyre oly nagy szüksége van. Az ilyen körülmények között nevelkedett gyermek a maga módján védekezik a szigorúság ellen: dacos, durcás lesz, kerüli a felnőtteket, ahol csak lehet, boszszút áll a szigorúságot alkalmazó egyénen. Ügy érzi, nem szabad őszintének lennie: hazudnia kell. Ezek a fejlődési elferdülések később is éreztetik hatásukat. Nem csodálkozhatunk azon, ha az ilyen túlzott szigorral nevelt gyermek máshol — rossz társaságban, huligánok között — keres érzelmi kapcsolatokat, önállósági érvényesülést. AZ ELKÉNYEZTETETT GYERMEK ÖNKÉNYESKEDŐ LESZ. Nem ismeri a nehézségeket, nem ls tud azokkal megbirkózni, mindent másoktól szeretne megkapni, önzővé válik, nem tud beleilleszkedni az iskolai közösségbe — tanulótársainak, tanítójának egyaránt meggyűlik vele a baja. Nem egy szülő hangoztatja: a gyermek engedelmeskedjék a szüleinek. Ez kötelessége! Az engedelmesség valóban pozitív vonási De ennek az engedelmességnek erkölcsi szokásokból, s később meggyőződésbői kell fakadnia. A mér említett, túl szigorú nevelés is létrehozhat engedelmességet. Az így nevelt gyermek valóban engedelmesnek tűnik, pedig csak alkalmazkodik. S ez lényeges különbség! Az alkalmazkodó gyermek nem emel kifogást az utasítások ellen, még az értelmetlen utasítások ellen sem. Ez a magatartás mély belső bižonytaiariság"ból fakad. A SZÜLÖK ÁLTALÁBAN A SERDÜLŐKET TARTJÁK A LEGNEHEZEBBEN NEVELHETÖKNEK. Ez csak részben igaz! Sok új, jelentős változás áll be ebben az időszakban, de mindig a bánásmódtői függ, milyen viszony alakul ki a szülő és a lassan felnőtté váló gyermeke között. Az összeütközésekre, ellentétekre vezető lehetőségek megnövekednek abban az esetben, ha a szülő nem érti meg e kor fejlődési sajátosságait. A szülők bánásmódja, problémákhoz való hozzáállása már nem lehet olyan, mint a kisgyermekkel szemben volt. A fiúk, lányok már észreveszik, hogy többé már nem kisgyermekek. Következésképpen nem veszik szívesen, ha gyermekként bánnak velük. A SZÜLŐNEK TUDOMÁSUL KELI VENNIE, HOGY EBBEN AZ IDŐSZAKBAN GYERMEKE MÁR ÉRTELMILEG, GONDOLKODÁSMÓDJÁBAN IS SOKKAL FEJLETTEBB, mint amilyen néhány évvel azelőtt volt. Éppen ezért sok mindent meg lehet vele értetni, be lehet avatni gondjainkba, örömeinkbe. A serdülő fokozott önállóságra törekszik. A szülők viszont rendszerint nem eléggé veszik figyelembe a serdülő önállóság-vágyát. Nem könnyű a szülőknek a megfelelő időpontban visszavonulni. Megszokták, hogy utasításaikat ellenkezés nélkül teljesítik s az önálló döntéseket, tevékenységet túl korainak tartják még. A serdülő pedig éppen erre vágyik. így például a serdülők szívesen végeznek házimunkát, dolgoznak az udvarban és a kertben, ha azt önállóan szabad akaratukból, de mindenképpen a szülők állandó felügyelete és irányítása nélkül csinálhatják. Azt viszont „halálosan nem bírják", ha mindig csak olyan munkát végezhetnek, és részletekbe menően csak azt csinálhatják, amit mások írnak elő számukra. Erőteljesen fejlődik a serdülő kritikai érzéke is. Van önálló véleménye és meg is mondja ezt. E kritikai megjegyzésekkel szemben is türelmeseknek kell a szülőknek lenniük, megértéssel kell kezelniük őket. Ugyanis a serdülők többnyire nem tudják megtalálni a helyes formát véleményük megmondásához, A SZÜLŐI MAGATARTÁS, BÁNÁSMÓD TEHÁT NAGYMÉRTÉKBEN MEGHATÁROZZA, hogy a gyermek hogyan viselkedik a nevelői ráhatásokkal szemben s éppen ezért szükséges, hogy a szülő a gyermek egyéniségéhez, illetve a fejlődés adta sajátosságokhoz alkalmazkodva neveljen. —kz— 1985. Júliu. 22. * S

ZQ 5