Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-16 / 195. szám, péntek

Zsellzen nemrág helyezték üzembe a „Hron" nevű új szállodát. (Gulis Vilmos felvétele) ajtót is döngetni kell JOGI ÍANACSADÓ Válaszolunk olvasóinknak MEGÉRDEMELT KITÜNTETÉS Vladimír Kuinier mérnöknek, a Žilina! Váhostav dolgozójának, nemrég az energetikai kapacitások építése terén elért eredményeiért a Munkaérdemrendet adományozták. Kušnier mérnök a főiskolai tanulmányok befejezése után a Váhostav vállalatban kezdett működni, mint a dobšlnai vízi-erőmű technikusa. Később a krpelanyi vízi-erőmű építésvezetője, majd 1956-ban a fiókvállalat igazgatója lett. Ebben a beosztásban került az ostravai Klement Gottwald ŰJ Kohó építkezésére. 1963-tól a Hričov—•Žilina építkezési igazgatóság vezetőjeként működik. Munkacsoportjának tagjai a krpelanyi vízi-erőműnél jelentékenyen túlteljesítették a tervet, Kunčicén behozták a lemaradást, a Hričov—Považská Bystrica! vízi erőmű harmadik aggregátját kétszáz nappal, a ružomberoki VII. papírgyártógépet két hónappal előbb helyezték üzembe. Az építkezési Igazgatóság kollektívája V. Kušnler mérnök vezetésével az idei terveket is rendszeresen teljesíti. —mts— A nyitott JAVÍTANI ÉS BŐVÍTENI KELL A SZOLGÁLTATÁSOKAT — ez a gondolat vezércikkek, nyilatkozatok, választási programok, sőt élclapok karikatúrái, szellemes és kevésbé szellemes kabarétréfák témája volt évek hosszú során — majd két évtizeden — át. A probléma távolról sem maradhatott volna „örök téma, ha a komoly és szatirikus, határozatokba foglalt és intézkedési tervekre felbontott, dörgedelmes, s néha már elfásult követelésnek némi foganatja íett volna. Ha elhatározzuk, hogy minden áldott napon egy teljes millió koronát ruházunk be a Kelet-szlovákiai Vasműbe, ha elhatározzuk, hogy Most városét elköltöztetjük onnan, ahol évszázadok óta áll és másutt építjük fel, ha elhatározzuk, hogy a szegény és elmaradott Árvát modern ipari központtá alakltjuk át — akkor mindezt előbb vagy utóbb, de maradéktalanul megvalósítjuk, mint ahogy meg is valósítottuk. Ha egyszer elhatározzuk, hogy megjavítjuk és bővítjük a szolgáltatásokat — kevesebb Ideig várunk a tisztítóba tett ruhákra, a cipészhez talpalásra adott cipőre, munkaidő után, s nem alatt megyünk borbélyhoz, úgy javítják meg televíziós készülékünket, hogy az másnap ne romoljon el, s nem várunk a vízvezeték szerelőre addig, amíg a vlz elönti a lakást — akkor... „megáll a tudományunk". Efelettí lehetetlenségünkben még egyszer — ki tudja hányadszor — az asztalra csapunk és elkeseredetten megismételjük: javítani és bővíteni kell a szolgáltatásokat! ...Vannak tizennyolc éves fiatalasszonyok, akik szintén ezt követelik s közben fogalmuk sincsen róia, hogy az ő csecsemőkorukban mi már ugyanezt tettük és ugyanígy ... BÍRÁLAT, MINT LÁTHATTUK, ÉPPEN ELÉG ELHANGZOTT MÁR a kommunális üzemek címére, kár lenne vizet hordani a Dunába. Vessünk ma egy pillantást azokra a jelenségekre, amelyek reményt csillantanak meg: végre kitörünk a bűvös körből, közel két évtized múltán megtaláltuk a szolgáltatások végleges megjavításának útját. (Ne sajnáljuk a humoristákat, hogy nem lesz miről írniuk, számukra ez úgyis elcsépelt téma már.) Mint az Iparirányításban, a közszolgáltatások terén ls új szellem hódít az utóbbi Időben — ésszerűbb szervezésnek, tervezésnek vagyunk tanúi sok helyütt. A koncepció lényegesen megváltozott: nagyobbak lettek az egyéni kezdeményezés lehetőségei, hatásosabb az anyagi ösztönzés rendszere. Alapvető változások álltak be a kommunális üzemek irányításában, ínég ott ls, ahol az új Irányítási rendszert még nem érvényesítik. Az „eszi, nem eszi — nem kap mást" gyakorlata fokozatosan kiszorul a közüzemek munkájából. Az összevont kommunális üzemek igazgatóságain ma olyan mutatókat figyelnek, s olyan jelenségek szerint Irányítják a munkát, amelyek a közönség szükségleteit tükrözik. Míg a ráfizetéses gazdálkodás eddig alig okozott gondot — be volt tervezve —, addig most gondolkodni kell ezen is. Nem lehet egyszerűen betervezni a veszteséget, hanem ki kell valami módon egyenlíteni, mégpedig azzal, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtanak a közönségnek, amelyeket az szívesen megfizet, inert szüksége van rájuk. VEGYÜNK EGY PÉLDÁT. A NŰI FODRÁSZAT volt rendszerint a kommunális vállalatnak az a részlege, amely kihúzta a pénzügyi csftvtttföK például a bOrbélyműhélyek, váffip' mosodák ráfizetéses volta miatt bajba jutott közüzemet. Igen ám, csakhogy divatba Jött a „tupír". Ezt minden nő megtanulta és egyszerre rohamosan zuhant a kereslet a „tartós" iránt. A női fodrászat ma már többnyire vízhullámból, hajmosásból „tengeti" üzemmenetét. Nem is olyan régen ezt egyszerűen a veszteséglistára írták volna, mitsem törődve a következményekkel (a forgalom csökkenése okozta kisebb beruházási lehetőségekkel, s így például a mosodák, vagy TV-javítók korszerűsítésének elodázásával). A kommunális üzem ma ellenakcióra kényszerül: nagy reklámot csap egy újfajta frizurának, az olyan tartósnak, amely „nem árt a hajnak, megőrzi selymes csillogását", új divatot kreál, csalogatja a „kuncsaftot"... A mai helyzet ezen is érzékelhető: az egyszerű és kényelmes „veszteséglistára írást" felváltotta az „ellenakció", az aktív cselekvés, magának a kommunális üzemnek a törekvése a szolgáltatások megjavítására. Figyeljük csak: azelőtt elsősorban a „fogyasztó" törekedett a szolgáltatások megjavítására, ma maga a kommunális üzem. A fodrászokhoz hasonlóan nem oldhatják meg a problémákat például a temetkezési intézményekben. Ugyanis itt szintén csökken a kereslet. Ezen aztán igazán ne búsuljunk. Nem búsul a kommunális vállalat sem, hanem növeli a forgalmat más szakaszokon, például a könyvkötészetekben, takarító szolgálatban, tisztítókban stb. Határozat, követelés — mint évekig láthattuk — a forgalom növekedését nem oldja meg. Mit tesz ilyenkor a vállalatvezetőség? Például holt szezon van a könyvkötészetben. (Ki tudja, miért van pont nyáron a könyvkötészetben holt szezon?) Ezen is lehet segíteni. Teljes 25 százalékkal csökkenthetők ilyen esetben az árak. De hasonló módon csökkenthetik- a szolgáltatások árát a mosodákban, tisztítókban, takarító szolgáltatásokban, majdnem minden területen. Erre ma már lehetőség van. Vagy módosítják a nyitvatartás idejét. A beatles frizura nem lett akkora divat, hogy befolyásolná a borbély üzletek forgalmát, de befolyásolhatja a nyitás és zárás idejének megszabása. Mert hiába tart egy borbély nyitva dologidőben, ha jó forgalmat csak a késő délutáni órákban bonyolíthat le. Erre ls lehetőség van, az

1 üzemek a szükségletek szerint módosíthatnak árat, nyitva tartást időt. Ezzel növelhetik a forgalmat, a nagyobb bevételek beruházási eszközöket teremtenek meg, ezzel bővíthetők a mosodák, és így az egyik legfontosabb szolgáltatási szakaszon alapvető problémák oldódnak meg. HA EZ IGY VAN, AKKOR A „KOMMUNÁLIS PROBLÉMA" UTÁN végérvényesen pontot is tehetünk, minek beszélünk róla? Hiszen az egészséges fejlődés számára tárva nyitva állnak az ajtók. Megszabadultunk a minisztériumi előírásokhoz mereven ragaszkodó, a helyi szükségletek felett elsikló szűklátőkörűségtől — mindattól, ami miatt majd húsz évig sokszor és esetenként vicctéma maradhatott a közszolgáltatás. Csakhogy mindezek a felsorolt — és számos, e helyen nem említett újdonságok a kommunális vállalatok üzemmenetében elsősorban ma még csak lehetőség. Kitártuk a kaput az egyéni kezdeményezésnek — például a províziós munkavállalás, magánszolgáltatások nyújtására kiadott engedélyek stb. formájában is —, lehetőséget nyitottunk a rugalmas munkaszervezés és árszabályozás száméra. De a lehetőséget ki is kell használni! Ma még nem hatnak minden kommunális vállalatban teljes mértékben azok az anyagi ösztönző erők, amelyek érdekeltté tennék a dolgozókat mindannak kielégítésében, amit a szükségletek megszabnak. Még Jócskán találunk közüzemet, amely a holt szezonban is ragaszkodik a foidényre megszabott árakhoz, olyan boltot, amely akkor tart nyitva, amikor a vevők zöme munkában van, olyan mosodát, amely nem használja ki kapacitását (a nagykürtöst fehérnemű mosoda begyűjtőhelyén csak a boltvezető holmiját találtuk egyik látogatásunkkor], s mégsem törődik a reklámmal... A kitárt kapuk még nem Jelentik, hogy a nagyon kényelmesek is besétálnak rajtuk. Ezért sajnos még nem tehetünk végérvó* nyesen pontot a „kommunális prob* léma" után. Látjuk, még a nyitott ajtókat is meg kell döngetni. Ösztönzéssel, bírsággal. Mert erre is van lehetőség. Lám, már ez is van, nemcsak pusztába kiáltott követelés: „javítani és bővíteni kell a szolgáltatásokat." VILCSEK GÉZA Mikor költözhet be a tulajdonos családi házába? Kecskés Julianna komáromi olvasonk levelében írja, hogy mint lakó egy régebbi, alapos átalakításra és javításra szoruló családi házban lakik. Ennek új tulajdonosa „felmondott" nekik, mert szeretné a házát rendbehozatni és a házba beköltözni. Közben olvasónk nagynehezen vásárolt egy családi házat, de annak lakója csak akkor hajlandó abból kiköltözködni, ha megfelelő pótlakást kap. Kérelemmel fordultak a HNB-hez, de ez mind ez ideig nem segített. Kérdi, mi a jogi helyzet? Az új polgári törvénykönyv 391. § a a 41/64 Zb. számú, a lakásgazdálkodásról szóló törvény 40. jS-a értelmében a HNB a tulajdonos, nős vagy férjezett gyermeke lakásigényének kielégítésére köteles a családi házban lakó idegen bérlő lakáshasználati jogát megszüntetni. Ez az intézkedés azonban csak akkor válik hatályossá, ha a HNB az ilyen bérlőnek végzéssel más, megfelelő pótlakást utal ki. Az ilyen jellegű lakásügyek intézése 1964. április 1-től kezdődően kizárólag a HNBre tartozik. Olvasónknak tehát a törvény értelmében igénye van arra, hogy a HNB lakója lakáshasználati jogát megszüntesse. Ugyancsak ilyen jogigénye van azon családi ház tulajdonosának is, melyben olvasónk eddig mint bérlő lakik. Mindkét esetben a lakó csak akkor köteles kiköltözködni, ha végzéssel megfelelő pótlakást kap. Ebben az esetben két családi ház tulajdonosának problémáit lehetne megoldani egy megfelelő pótlakás kiutalásával. Hogy ez mikor és hogyan oldható meg, természetesen azon múlik, hogy a HNB rendelkezik-e pótlakással. Általában nem ajánlatos olyan családi házat vásárolni, amelybe a vevő nem tud beköltözni, 111. amely a vétellel egyidejűleg nem ürül ki. Mikor jár adókedvezmény? Tóth Barnabás kassai olvasónk levelében kérdi, eltartottnak tekinthető-e özvegy édesanyja és huga, akikről nagyrészt ő gondoskodik, vajon az eltartott huga saját jövedelmének számít-e a családi pótlék? A' béradó törvény végrehajtásáról szóló rendelkezések szerint az adózó által eltartottnak kell tekinteni azokat a személyeket is, akik az adózóval közös háztartásban élnek, és akiknek nincs havi 200 koronát meghaladó saját jövedelmük. Ez a kedvezmény megilleti az adózót abban az esetben is, ha olyan személyekről van sző, akik ugyan nem élnek az adózóval közös háztartásban, de eltartásukhoz hozzájárul, ha ezen személyeknek mint eltartottaknak figyelembe nem vétele méltánytalan lenne (a 218/1957 0. v. sz. hirdetmény értelmében). Olvasónk édesanyjának összbevétele a havi 190 koronát kitevő szociális segélyből, a 70 koronát kitevő családi pótlékból és az EFSZ-ben végzett munkáért járó jövedelemből, a HNB megállapítása alapján összesen évi 4680 koronából áll. Ezen összegből tartja el olvasónk húgát is. Olvasónk kérdi, hogy helyes-e a rimaszombati JNB pénzügyi osztályának álláspontja, hogy a családi pótlékot is édesanyja Jövedelmének tekinti, továbbá kérdi, ha a családi pótlék évi 840 korona összegét leszámltjuk a fenti összegből, helyes-e 3840 korona évi összjövedelem esetén megtagadni tőle, mint részbeni eltartótól az adókedvezményt? Ha a családi pótlékot olvasónk munkaadója folyósítja húgára, nem lehet ezt édesanyja jövedelmének tekinteni. Ebben az esetben a családi pótlék olvasónk társadalombiztosításából származó Juttatás. Ha az említett havi 70 koronát olvasónk édesanyja mint nevelési pótlékot kapja, akkor azt figyelembe lehet venni mint édesanyja jövedelmét, Ul. annak egy részét. Sem az egyik, sem a másik esetben édesanyja és huga közös havi saját jövedelme együttesen nem haladja meg a havi 400 koronát. Olvasónk édesanyjának havi jövedelme formálisan meghaladja ugyan a havi 200 koronát, de méltánytalan lenne olvasónk édesanyjának és húgának jövedelmét külön egyénenként elbírálni, ebben az esetben ugyanis csak olvasónk húgát lehetne általa eltartottnak tekinteni, mivel annak havi jövedelme semmiképpen sem haladná meg a havi 200 koronát. Egyébként a már említtet 218/1957 0. v. sz. hirdetmény szerint az adókedvezményt az olvasónk esetéhez hasonló helyzetben csak akkor lehet engedélyezni, ha a legközelebbi családi hozzátartozó támogatásáról van sző, ha ez a támogatás jelentősen terheli az adózót és ha a HNB igazolása alapján bizonyítást nyert, hogy az eltartottaknak nincs 200 koronát meghaladó saját jövedelmük. A saját jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni a nyugdíjat, az ösztöndíjat, a szociális segélyt, az ingatlanból származó jövedelmet, esetleges munkabért, vagy az EFSZ-ből származó jutalmazást stb. Nem számítható be a saját házban levő lakás lakbérértéke. Végezetül az adókedvezményt a nem közvetlen családi hozzátartozó esetében — Ilyen olvasónk esete ls — csak a JNB-lgazolás beterjesztése után kezdődő adózási időszakban veheti figyelembe a munkaadó. Utólagos kivételt a JNB pénzügyi osztálya engedélyezhet. Ilyen utólagos kérelemről van szó olvasónk esetében is. Az elévülési határidő kezdetéről özv. Szulcsányi Jenőné (Érsekújvár) levelében előadta, hogy leányét 1952-ben többen megtámadták és súlyos testi sérüléseket okoztak neki. A támadókat a büntetőbíróság ugyan bűnösnek ismerte el, de büntetésüket nem kellett kitölteniük az 1955. évi elnöki amnesztia rendelet következtében. Leánya magánjogi kárát a polgári bíróság útján csak 1960-ban kezdte érvényesíteni, mivel addig tartott a kezelése és kárát nem volt módjában addig megállapítani. Ä per azóta is folyamatban van. Az üggyel közbe na Legfelsőbb Bíróság Is foglalkozott és jelenleg leánya fellebbezése folytán a bratislavai kerületi bíróság foglalkozik az üggyel. Olvasónk kérdi, hogy vonatkozik-e leánya említett ügyére az új polgári törvénykönyvnek az elévülésről szóló azon rendelkezése, hogy az egészségben okozott kárból származó igényeket egyéves szubjektív határidőn beiül kell érvényesíteni, amely határidő attól az időponttól kezd számítani, amikor a károsult tényleges káráról tudomást szerzett (pl. ha a megvakulás i sérülés után és annak következményeként 10 év múlva következett be, az egyéves szubjektív határidő a megvakulás Időpontjától számltandój. Olvasónk leányának kárigénye kétségtelenül 1964. április 1. előtt, tehát az új polgári törvénykönyv hatályba lépése előtt keletkezett. A polgári törvénykönyv 498. §-a értelmében minden igényt, annak keletkezését és fennállását azon jogszabályok szerint kell megítélni, amely azok keletkezésének idejében voltak érvényben, és a törvénykönyv 504. §-a értelmében a törvénykönyv életbe lépésének napján már folyó határidőket, így az elévülési határidőket is a régebbi eljárások szerint kell számítani. Ezek szerint olvasónk leányának Igényelt, beleértve az elévülési határidők folyását is, az előző polgári törvénykönyv, a 141/1950 Zb. sz. törvény szerint kell elbírálni. Ezen törvénykönyv 90.. §-a értelmében az elévülési határidő 3-éves volt — az egészségben okozott károk esetében is — amely határidő a 89. § értelmében akkor vette kezdetét, amikor az igényt először lehetett érvényesíteni. Olvasónk leányának esetében főként ez a vitás pont. Olvasónk, 111. leánya azt állítja, hogy eZ az időpont csak 1960-ban következett be, míg az alperesek ezen körülményt tagadják. Az adott esetben — ahogy ez olvasónk leveléből kitűnik — a kérdés nagyon bonyolult, lényegében ténykérdés, amelynek helyes elbírálása főként objektív orvosszakértői véleményektől is függ. E kérdésben a bizonyítás még folyik és a bíróság még nem mondotta kl az utolsó szót. Dr. F. J. 16. * (JJ SZÖ Új iparág Bratislavában X csehszlovák gépkocsigyártás szűkebb hazája a felszabadulásig Mladá Boleslav és Kopŕivnice volt. Az autóipar Szlovákiában <— Cadcán és Bánovcén «— a felszabadulás után Indult virágzásnak. Alig öt évvel ezelőtt megkezdték a tehergépkocsi alkatrész gyártást Bratislavában is. — Az üzem életritmusa — mondta Fekete János, az üzemi bizottság elnöke — egészséges, zavartalan. Feladatainkat kezdettől fogva teljesítjük. Ez év elejétől csak a választék tervének teljesítésével voltak problémáink. Lemaradásunk e téren mintegy fél százalék. «—• Az üzem terméklistája hogy alakul? — Gyártási programunkban pillanatnyilag az autógyártás még nem szerepel. Munkánk a gépjárművek kutatására, valamit fejlesztésére Irányul. Érdeklődésünk középpontjában az autógyártás technológiája, gépesítése és automatizálása áll. — Ezek szerint gépeket gyártalak .. • — Igen. Gépeink közül a szakemberek szerint a fúró aggregátorok tűnnek ki, melyek egyidejűleg több műveletet végeznek el. Sikert aratott a nemrég kifejlesztett speciális marógépünk is... — Milyen újdonságot készítenek? — Az autógyártás technikája minden országban féltve őrzött titok. Csak egy példa erre: A világhírű amerikai General Motors autógyár • hogy megőrizze gyártási titkait, kutató- és fejlesztőrészlege épületének tetején radart helyezett el, s ha a készülék bármilyen magasságban is repülőgépet észlel, az említett részleg ablakait azonnal lefüggönyzik, nehogy a gép személyzete lefényképezze a tervrajzok. Az autógyártás technikája tehát titok. Ennek ellenére elárulhatom: nem sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy a jelenlegi gyártási program mellett — megkezdjük az autógyártást. Autóink mintapéldányát már elkészítettük ... KEZES JÚZSEF