Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-02 / 181. szám, péntek

í HARA M IÁK 23. TÖRTÉNELEMFERDÍTÉS Dr. Wilhelm Höttl A titkos front elmű könyvében szenzációhajhászásból részben megjelölte az összeharácsolt náci kincsek valódi rejtekhelyeit, másrészt azonban ravaszul tévútra vezette olvasóit. így például szándékosan azt állította arról a szállítmányról, amely az ebenseei koncentrációs tábor hamispénzgyártó felszerelését Tirolba akarta átmenteni, hogy az országutak eltorlaszoltsága folytán nem érte el célját, és a Traunseenél megrekedt. Tehát úgymond az egész felszerelést az említett tó vizébe süllyesztették. A nagyszabású hamispénzgyártást Höttl különben is csak úgy mellékesen említi meg könyvében, pedig elsősorban ő volt benne ludas. Az ebenseei szállítmány azonban, nem nyugszik a Traunsee fenekén, hanem részben az Enns folyóban, részben a Toplitzi-tóbu Höttl nemcsak pénzt, hanem történelmet ts hamisított, amidőn „hiteles feljegyzéséivel" szándékosan elködösítette a tényeket, és megnehezítette a nyomozást. Egyúttal kellő propagandáról is gondoskodott, hogy könyvét Nyugat-Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban, Svájcban, Angliában és az Egyesült Államokban minél többen olvassák. Höttlnek A titkos front című „történelemferdítése" csak efféle előjátéka, bevezetése volt az „író" tulajdonképpeni förmedvényének. Amikor 1955-ben elévült a pénzhamisítás ueliktuma, Höttl úr máris piacra dobta A Bernhard-vállalkozás című, rágalmaktól és hazuságoktól hemzsegő könyvét. A Welsermühl kiadóvállalat gondozásában megjelent könyvében a szerző új „mottót" talált ki, amely végigvonul egész eszmefuttatásán: „A meggyilkoltak maguk az okai.. * Höttl szerint tehát a koncentrációs táboroknak pénzhamisításra kényszeritett zsidó foglyait terheli elsősorban a „felelősség" a pénzhamisításérti!? (...mert az őreik által megkínzott és félholtra éheztetett zsidó foglyok „hálából" bizonyára vetélkedtek a pénzhamisításban. A szerk. megf.l Höttl azután eképpen forgatja ki a valóságot: „A koncentrációs táborok foglyait csak a „Bernhard-vállalkozás" megindítása után használták fel pénzhamisításra, és ezáltal rossz hírbe hozták a táborokat. Krüger büntetett előéletű pénzhamisítókat emelt ki a koncentrációs táborokból, akiket ott a háború kezdete óta úgynevezett védőőrlzetben tartottak, akárcsak a többi hivatásos bűnözőt, amíg bedolgozták magukat, hogy a pénzhamisítók törzskarát azután kivonhassák a táborokból. Így a pénzhamisítás gyakorlati kivitele mindinkább hivatásos hamisítók kezébe ment át..." (Megjegyzésünk: lehetett-e a koncentrációs táborokat még rosszabb hírbe hozni, mint amilyen hírben voltak? Miért és ki elől kellett védőőrizetbe venni a pénzhamisítókat, akiket a világ valamenynyi állama bebörtönöz?) De ez még semmi! Höttl azt a bődületes képtelenséget is megemlíti könyvében, hogy Krűgerrel együtt a koncentrációs tábor tizenkét foglyát, köztük három zsidót, hadi érdemrenddel tüntetett ki pénzhamisításért, amelyet a háború végéig meg is tarthattak. Talán még kenetteljesebben hangzana, ha Höttl érdemrend helyett elsőosztályú vaskeresztet adományozott volna a zsidó foglyoknak és lovaggá ütötte volna őket!? A képtelenség olvasásakor a hiszékeny embernek szinte kedve szottyan a koncentrációs táborokban uralkodó gyöngyéletet megízlelni. Hazugságait Höttl azzal tetézi, Dr. Jaroslav Kaufnian, horioei (Csehszlovákia) orvos az ellenállási mozgalom tagja volt. Néhány fogoly életét mentette meg és az Ebenseebe irányított „haláltranszport" sztrájkját szervezte. hogy a Bernhard-vállalkozásba kényszerített 160 fogoly közül — úgymond — egyet sem öltek meg! HÖTTL ÚR ELSZÁMÍTOTTA MAGÁT Arra is gondja volt az igazsággal állandóan hadilábon álló „történésznek", hogy azoknak az országoknak kiadóvállalatait árassza el szennyirodalmával, amelyet legkeményebben sújtott a pénzhamisítás: Olaszországot, Franciaországot, Angliát és Svájcot. A Wiener Wochenausgabe, a Bild-Telegraf, az Arbeiter zeitung, a Kronenzeitung stb. osztrák újságok fenntartás és ellenőrzés nélkül átvették Höttl szemenszedett hazugságait, és kivonatosan közölték a szenzációéhes olvasóközönséggel. De azután mégis hiba csúszott Höttl agyafúrt számításába: Hans Kurzweil egykori koncentrációs táborbeli fogoly 1956-ban, majd 1960ban becsületsértésért perelte a Welsermühl kiadóvállalatot. Mivel pedig Höttl ezeken a tárgyalásokon semmiMinden jogot fenntart a Deutscher Militärverlag, Berlin vei sem tudta bizonyítani állításainak igazát, az antifasiszta Hans Kurz weil megnyerte Ausztriában az öszszes pereket. Ezzel Höttlt nemcsak a tények elferdítőjeként leplezte le, hanem akaratlanul rávilágított a „tör ténelemo'ktató" szakmai képesítésére. Csakhamar megvonták Höttl Bad Ausee-i iskoláitól a nyilvánossági jo got, pedagógus társait pedig eltiltották a vizsgáztatástól. Ennél is kínosabban érintették a történelem hamisítót azok a perek, amelyeket a könyvében említett, s Nyugat-Németországban ma vezető állásokban levő szereplők indítottak el lene. Alig száradt fel a náci hatal másságok által ontott vér, jön egy ilyen ostoba Höttl, és felkavarja az egész múltat. A müncheni kerületi bíróság előtt 1956. május 7-én 5 Q 10/56 szám alatt lefolytatott perben Höttl kénytelen volt beismerni, hogy könyvében koholmányokat terjesz tett. A haramiák újra hajba kaptak egymás közöttI A Welsermühl kiadóvállalatnak pedig köteleznie kellett magát, hogy a szerző könyvéből egyes valótlanságokat tartalmazó részeket kihagy. A Nyugat-Németországban bújkáló háborús bűnösök 10 000 márka kártérítést fizettek egykori cim bórájuknak elmaradt haszon címén. A róluk szóló „terhelő" kitételeit tehát Hötti „bűnbánóan" visszavonta, noha éppen ezek voltak bizonyíthatók. HÖTTL ÚRNAK ÚJABB ÉTVÁGYA TÁMADT Amikor Jeruzsálemben pert indítottak a közben lefülelt Adolf Eichmann ellen, Höttlnek újból tanúvallomást kellett volna tennie. Csakhogy Höttl úr kezéhez éppúgy vér tapadt, mint hasonszőrű cimboráinak kezéhez. Nem is akaródzott neki Izraelba utaznia — még esetleg ott marasztalják! Ezért szűkebb hazájában jegyzőköny vileg tette meg tanúvallomását, amelyet elküldtek Izraelbe. A vállalkozó szellemű háborús bűnös 1963 októberében újabb „vadá szatra" indult. A háború utolsó napjaiban az alpesi erődbe szállított értékes festmények százaira fájdult meg a foga. A ravasz Höttl pontosan tudta, milyen értékek rejlenek ott, hiszen megszerzésükben neki is vol tak némi „érdemei". A Magyarországról elhurcolt zsidók tulajdonából származó képeket „kapuzárás" előtt he venyében az ausseei bányák melléktárnáiban raktározták el, amelyeket elsősorban a „bennfentesek" ismertek. Jóllehet „irodalmi" tevékenységéért még folydogáltak a tantiémek „gyűjtőszenvedélyét" elemi erővel csigázták fel a szinte orra előtt he verő festmények. Mit tesz ilyenkor az ügyes üzletember? Hihetetlenül magas vételárat kínált fel az ún. Steinberghaus nevű épületért, amelynek pincéjéből megközelíthette volna a tárnalabirintust. Csupán az osztrák antifasiszták gyors közbelépésének köszönhető, hogy aljas tervét a hatóságok meghiúsították, a vételárajánla tot viszautasították. Az ügyesen ki agyalt terv dugába dőlt. De Höttl nemcsak a képeket nem tudta megkaparintani, nemcsak a mesébe illő értékeket vesztette el, hanem mást is: az átlátszó ajánlattal egyidejűleg kilépett sötét múltjának ismeretlensé géből. Ezt pedig még pénzen sem lehet „visszavásárolni". KÖVETKEZIK: 24. EBÜL SZERZETT JŰSZÁGNAK ... Közgazdasag 5, Szakágazati vállalat Az új irányítási rendszer sikeres életbeléptetése bizonyos változásokat követel meg a termelési-műszaki szervezeti felépítésben. A fő cél az, hogy nagy gazdasági egységeket hozzunk létre, amelyek pontosabban elemezhetik és határozhatják meg termelésük legkedvezőbb irányzatát, s amelyek rendelkezni fognak a szükséges eszközökkel és hatáskörrel, hogy maximálisan kihasználják a tudomány és a technika eredményeit a termelés hatékonyságának fokozása és a fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében. Népgazdaságunkban már jól bevált a termelés szakágazati elvének érvényesítése, amely elősegíti a termelésben az ésszerű összpontosítást és a szakosítást; e két követelményt pedig az új irányítási rendszerben még jobban érvényre kell juttatnunk. Az ipari termelés szakágazati szervezetének alapeleme az erős és a lehető legkomplexebb módon felszerelt szakágazati egység. Az egész termelési műszak! bázis műszaki és gazdasági szempontból zárt egységekre tazódnak, amelyek rendszerint országos hatáskörrel fognak rendelkezni. A szakágazat példájául megemlíthetjük a szerszámgép- és a közúti járművek gyártását. Az új szakágazati vállalatok a lehetőség szerint teljesen magukba foglalnak majd egy, rendszerint azonban több műszaki, technológiai, termelési, értékesítési vagy egyéb szempontból összefüggő termelési ágat. Elgondolások szerint mintegy száz ilyen válalat létesül. A szakágazati szervezet vezető szerepe az úgynevezett szakágazati igazgatóság. Ez az önálló elszámolás (hozraszcsot) elve alapján működik és közvetlenül valamelyik központi szervnek van alárendelve. A szakágazati igazgatóságot rendszerint a termelési bázis központjában létesítik. Elsősorban az illető szakágazat műszaki és gazdasági fejlődéséért lesz felelős. Biztosítania kell, hogy a vállalatok műszaki szempontból világszínvonalú paramétereket érje nek el, termékeik a lehető legjobb minőségűek legyenek hatékonyságú munkaráfordítás és világviszonylat ban is elfogadható önköltség mel lett. Az eddiginél is nagyobb mértékben előtérbe került a jövedelmezőség kérdése. A szakágazati igazgatóságok felelősek azért is, hogy rendesen ellássák a népgazdaságot szakágazatuk termékeivel. A szakágazati igazgatóság hatáskörébe nemcsak a termelővállalatok tartoznak, hanem kutató, tervező és értékesítő tevékenységet végző szervezetek is. Az üzemek és vállalatok szakágazati vállalatokba tömörülnek mindenütt, ahol ez célszerű lesz. Az egyes Iparágak és szakágazatok sajátos feltételein kívül figyelembe kell venni a területi szempontokat is. Egyes esetekben külön területi Igazgatóságokat létesítünk Szlovákiában. Más esetekben esetleg két (vagy három) szakágazati vállalat fog működni. (önálló szakágazati igazgatóságokat javasolnak pl. a lakás- és kommunális építkezés biztosítására Csehország, külön Morvaország és külön Szlovákia számára.) A szakágazati igazgatóság irányítani fogja vállalatalt a termelési program kidolgozására, a tudomány és a technika eredményeinek hasznosítása, az építési beruházások és a káderképzés terén egyaránt. A szakágazati igazgatóság főleg a tervjavaslatok feldolgozásában és a végrehajtás ellenőrzésében kell megnyilvánulnia. Tevékenységének semmi esetre sem szabad gyámkodássá vagy ad minisztratív parancsosztogatássá fajulnia. A válalatok önálló gazdálkodását, kezdeményezését és felelősségvállalását semmiképp sem szabad korlátozni bürokratikus beavatkozásokkal. A dolgozók filmfesztiválja idején sok felújítást tűztek műsorukra a filmszínházak. Az új filmek közül feltétlenül a bolgár Láncok viszi el a pálmát. Angel Vagenstejn forgatókönyvíró és Ljubomir Sarlandzsijev rendező poétikus ízű hőstörténetet alkotott. A film meséje egyszerű: egy halálra ítélt kommunista a fegyházba szállítás közben megszökik a vonatból, s hatalmas béklyóval a lábán menekül üldözői, menekül az emberek elől. A Láncok azért érdekes és lebilincselő történet, mert a film alkotói nem annyira a külső cselekményekre, mint Inkább a belső emberábrázolásra helyezték a fő súlyt. Érdekes típus a film fő hőse, akit Vaszil Iliev formál meg élethűen. Háromszor ítélték halálra, mindannyiszor megszökött. Egy nagy célnak áldozta életét, nem retten vissza semmitől, ám megingott bizalma az emberekben. Mindenütt ellenséget vél, mint az űzött vad, de tudja, csak baráti segítség mentheti őt meg béklyójától. Az üldözött lelkében nagy harc zajlik le, amíg végre visszanyeri az emberek iránti bizalmát, s rájön, jó emberek is vannak, s csak ezekkel együtt képes cselekedni. Belső érést, átalakulást ábrázol a film, ez benne az értékes, nem pedig a cselekmények izgalma. A forgatókönyvíró és a rendező éppen azzal teszi hatásossá a filmet, hogy sohasem tér el attól, amit örök emberi tulajdonságnak nevezhetünk, emberközelségben mutatja be a hőst, s Így reálissá teszi a történetet. Monumentális történelmi korkép ként indult a román filmgyártás alkotása, a Cselszövők gyűrűjében, mely Tudor Vladimirescunak, a múl századbeli híres parasztvezérnek áll! emléket. A történet a román nemze felszabadító harc dicső korszakát ek venítl fel, amikor a síkraszállt nép nek nemcsak a török elnyomók, ht nem álnok bojárok ellen is küzdeni kellett. Tudor Vladimlrescu hadnt gyot, a vitéz hazafit a bojárok félrt állítják, mert attól tartanak, hogy [ törökverő hős egy szélesebben kibor takozó, a bojárok osztályuralma elle küzdő népi mozgalom élére állhat. A film Vladimirescu parasztvezérr érését meséli el. Illusztráló stílus miatt hatása elég csekély, mint koj rajz nagyon hézagos. A tömegjelente sem sikerültek, mert a film aikotí lebecsülték a belső lélektani ábrázc lást, inkább a külsőségek konflilí tusmentes felületes leírására törekec' tek. Ezen bukik meg a film, illetvi laposul el a nagy lehetőségeket k. náló korrajz. Golgyin rendezésében Jégkorongozók címmel új sportfilmet láthattunk, ör vendetes jelenség, hogy a rendelt igyekszik eltérni a régebbi sportfii mek fekete-fehér ábrázolási módjától s inkább lélektani rajzra törekszik ezzel bizonyos reális elemeket visz íf sportfilmbe. A Jégkorongozók nem Je lent sikert, de határozott fejlődés mutat sporttárgyú filmek alkotásá ban. (Ij Kapunyitás előtt a IV. moszkvai nemzetközi filmfesztivál MOSZKVA AZ IDÉN negyedszer lesz a filmélet nemzetközi központja. Július elején a Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepélyes keretek között megnyitják a nemzetközi filmfesztivált, amelyre több mint negyven ország fllmszakemberei jelentették be részvételüket. Az eddig megrendezett három moszkvai nemzetközi filmseregszemle arról tanúskodik, hogy a moszkvai filmfesztivál jelszava: „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért" megértésre talált a világ haladó filmművészei körében. A moszkvai filmfesztivál célja, amint az az alapelvekből kitűnik: „ösztönzést adni minél jobb filmek alkotására, elmélyíteni a különböző nemzetiségű filmművészek együttműködését, szilárdítani a népek barátságát." Minden ország, amely részt vesz a fesztiválon, egyenlő jogokat élvez. Meghívjuk rá a világ valamennyi országát. A benevezettek egy hosszabb játékfilmmel és egy rövid filmmel (játék-, dokumentum, tudományos-ismeretterjesztő stb.) vehetnek részt a versenyben és háromtagú hivatalos küldöttséggel képviseltethetik magukat a fesztiválon. A Háború és béke a fesztivál műsorán. A Szovjetunió L. N. Tolsztoj Háború és béke című világhírű regényéből készített kétrészes filmmel vesz részt a fesztiválon. A film alkotója Szergej Bondarcsuk, Lenin-díjas filmrendező. A filmek értékelését két önálló bíráló bizottság fogja végezni. A zsűrit több ország

1 játék- és dokumentumfilm-szakembereiből állítják össze; elnöke a hagyományoknak megfelelően a rendező ország filmszakembere. A Szovjetunióban a játékfilmeket bíráló bizottság elnöke Szergej Geraszimov rendező, a Szovjetunió nemzeti művésze, a rövidfilmek zsüriéjé pedig Roman Karínén, a dokumentumfilmek ismert rendezője lesz. A zsűri külföldi tagjai: L. Fioravanti (olasz), Kijasito Usuchara (japán), M. Dregana (román), Maryna Vlady, az ismert francia színésznő és további jeles filmművészek. A fejlődő országok is beleszólnak A bíráló bizottságra nehéz feladat vár. Hiszen ebben az évben a kitüntetésre méltó filmek meghatározásán, az arany- és ezüstérmek odaítélésén kívül még sok más — különleges •— díjról kell dönteni. A rendező bizottság nem feledkezett meg egy fontos dologról: a függetlenségüket nemrégen kivívott fejlődő országok filmművészetének serkentéséről sem. Külön arany- és ezüstérmet szándékszik kiosztani „azok között a függetlenné vált országok között, amelyeknek nemzeti filmművészete most kezd kibontakoződni." Az idén először adjáj át a Szovietszkij Ekran filmművészet folyóirat oklevelét is. Mint a múltban, az idei fesztiválof is külön jutalmazzák a legjobb ren dezől, színészi és operatőri teljesít ményeket. Irányzatok, iskolák vitája A moszkvai fesztiválon rendszerit? sokkal több ország vesz részt, minŕ bármely más nemzetközi filmfórumon. Ebből adódik, hogy itt sok művészeti irányzat, iskola és egyéniség találkozik össze. Ebből a szempontból tehát a moszkvai filmfesztivált joggal nevezhetjük — vitaklubnak. Az írók, kritikusok, rendezők és színészek nemcsak azért jönnek Moszkvába, hogy megnézzék és eldöntsék, melyek a világ legjobb filmalkotásai, hanem azért is, hogy kicseréljék nézeteiket a filmművészet legfontosabb kérdé seiröl, hogy elbeszélgessenek, vitatkozzanak a mai művészet küldetéséről, a filmművészet céljairól, kifejezőeszközeiről és esetleg szerződése^ ket kössenek a filmek kölcsönös ki/cseréléséről. A fesztivál - filmvásár is A Szovjetunió nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a fesztiválon megfelelő üzleti kapcsolatok jöjjenek létre az egyes országok között. Természetesnek veszi, hogy egy ilyen tekintélyes filmseregszemlén, mint a moszkvai, széles körben megismerkedjenek a különböző országokban készített új filmekkel. A. Dávidov, a Szovexportfilm igazgatója ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — Áz üzletkötéseknek erről a módjáról a nemzetközi filmgyártó társaság kedvezően nyilatkozott és annak a reményének adott kifejezést, hogy Moszkva a fesztivál Ideje alatt nemcsak művészi, hanem kereskedelmi központja is lesz a filmgyártásnak. A Szovexportfilm ennek nem áll útjába, sőt meghívja a fesztiválra a külföldi filmproducereket és ügynököket is. Részünkről mindent megteszünk, hogy a munka megfelelő feltételek között folyhasson: filmszínházakat biztosítunk a megvételre szánt filmek vetítéséhez. A filmcégeknek lehetőségük nyílik arra is, hogy produkciójukat kellőképpen reklámozhassák. A filmművészet nemzetközi seregszemléjének előkészítése teljes ütemben folyik. A fesztivál szervező bizottságát A. Romanov, a Minisztertanács állami filmművészeti bizottságának elnöke irányítja. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy most is, akárcsak az előző fesztiválon, 1963ban, szívélyes és baráti légkör fogadja majd a vendégeket. A szovjet filmművészek ennek érdekében mindent megtesznek. VITALIJ KRAVCSENKO (Novosztyl) Ül SZÖ 4 * 1965. július 3.