Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-16 / 195. szám, péntek

Statárium Ecuadorban Guayaquil (ČTK) — Az ecuadori uralkodó katonai junta szerdán a had­sereg és a rendőrség segítségével ke­gyetlenül elfojtotta a néhány napig tartó demonstrációkat, amelyek július 13—14-én érték el tetőfokukat Guaya. quilban. A főiskolások és a szakszer­vezetek által szervezett megmozdulás a katonai junta politikája ellen irá­nyult, amely nem hajlandó visszalépni és átadni a hatalmat egy polgári de­mokratikus kormány alkotmányos rendszerének. A néhány napig tartó tüntetések fo­lyamán a rendőrség Guayaquilben és Quitóban, ahol a tüntetés a legheve­sebb volt, két diákot és egy lányt agyonlőtt és körülbelül 30 személyt megsebesített. Nagyon sok tüntetőt le­tartóztattak. Szerdán este a junta Gua­yaquilben renkívüli állapotét hirde­tett és elrendelte az esti kijárási tilal­mat. Gonzáles ezredes, a város kato­nai parancsnoka kijelentette, hogy a különleges intézkedéseket kegyetlen szigorral hajtja végre. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta Averell Harriman neves amerikai köz­életi személyiséget, aki magánlátoga­táson a Szovjetunióban tartózkodik. A találkozón jelen volt Kohler, az USA moszkvai nagykövete. (ČTK) A MOSZKVAI csehszlovák nagykö­vetségen csehszlovák orvosi irodal­mat szemléltető kiállítást rendeztek. A kiállított könyveket a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának aján­dékozták. (CTK) WASHINGTONBAN befejeződött az amerikai-japán kereskedelmi és gaz­dasági kormánybizottság háromnapos ülése. A két ország 17-tagú küldött­ségeit Dean Rusk és Ecusaburo Siina külügyminiszterek vezették. A tár­gyalásról kiadott közlemény nem tar­talmaz konkrét határozatokat. (CTK) ROMÁBAN 1966—1969-es évekre szóló csehszlovák—olasz kereskedel­mi szerződést írtak alá. Olaszország részéről Giovanni Luciolli meghatal­mazott miniszter, csehszlovák rész­ről Vladimír Babacek, a külkereske­delmi minisztérium osztályvezetője írta alá. (CTK) BIHAR indiai államban az erős eső­zések következtében keletkezett árvíz 300 000 embert űzött ki otthonából. Több száz község és hatalmas föld­terület van víz alatt. Asam államban és Nyugat-Bengáliában is nagy káro­kat okozott az árvíz. (CTK) TEGNAP délelőtt különrepülőgép érkezett Londonba, mely az Egyesült Államokba szállítja Adlai Stevenson­nak, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének holttestét. A re­pülőgéppel Londonba érkezett Steven­son három fia, Humprey amerikai al­elnök és 20-tagú hivatalos küldöttség. (CTK) SUBANDRIO külügyminiszter veze­tésével indonéz küldöttség érkezett Accrába, Ghana fővárosába. A kül­döttség néhány napos accrai tartózko­dás után folytatja körútját az afrikai országokban. (CTK) A SZUDÄNI szervek szigorú biz­tonsági intézkedéseket hoztak Khar­túmban és Omdurmanban, félve a dél-szudánl szeparatisták szabotálásá­tól. (CTK) A PATET LAO rádióállomás jelen­tése szerint július 6-án és 9-én ame­rikai repülőgépek bombázták a Sam­neua tartomány legfontosabb közle­kedési vonalát. (CTK) BONNBAN megállapodást írtak alá, melynek értelmében az NSZK jelen­tősen kibővíti Tunisznak nyújtott se­gítségét. Egyúttal egyezményt írtak alá a műszaki segítségről is. (CTK) AZ AMERIKAI külügyminisztérium bejelentette, hogy az elhunyt Adlai Stevenson helyett ideiglenesen T. P. Pllmpton vezeti az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségét. (CTK) A ROMÁN Népköztársaság és Ruan­da kormánya úgy döntött, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kap­csolatokat teremt. (CTK) 35 AFRIKAI ország ENSZ küldöttei­nek csoportja úgy döntött, hogy a Biztonsági Tanács összehívását kéri a dél-afrikai kormány fajüldöző po­litikájának és az afrikai portugál gyarmatok kérdésének megtárgyalá­sára. (CTK) BAMAKÖBAN bejelentették, hogy Nasszer, az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke augusztus végén Maliba látogat. (CTK) AZ OKINAVAI Naha kikötőben új­ból amerikai tengeralattjáró horgo­nyoz. Az atom-tengeralattjáró ugyan­olyan típusú, mint a Snook tenger­alattjáró, mely májusban Sasebóban kötött ki. (CTK) ULÁNBÁTORBAN csehszlovák—mon­gol közös nyilatkozatot írtak alá a csehszlovák szakszervezeti küldöttség látogatásáról. A nyilatkozatot Josef Hlavička, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, a csehszlovák kül­döttség vezetője és Badamzsav, a Mongol Központi Szakszervezeti Ta­nács alelnöke írta alá. (CTK). A Szovjetunióban, a Perm melletti Kercsevben nagy kikötő épült. Itt osz­tályozzák a fatönköket és lemérik az éjjel-nappal érkező tutajokat. (CTK — TASZSZ felvétele) Plenáris üléssel zárult tegnap a béke-világkongresszus (Folytatás ax 1. oldalról) lentyina Nyikolajevova-Tyereskova és Ilja Ehrenburg. Hazánkat Béke-világtanácsban dr. Josef Macek, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Történelmi Intézetének igazgatója, dr. Viliam Thurzo, a bra­tislavai Onkológiai Intézet igazgatója, Ladislava Klefíhová-Besserová nemzet­gyűlési képviselő és Josef Beneš više­hradi kanonok képviselik. A Keresz­tény Békekonferencia képviseletében j. L. Hromádka tanárt választották a tagok közé. A Béke-világtanács 104 ország kép­viselőiből áll. Chandra indiai küldött beszámolt a kongresszusnak a Béke-világtanács szervezeti kérdéseivel foglalkozó albi­zottság tárgyalásairól és javasolta, vonják be azokat az országokat is, amelyek eddig nem vettek részt vagy csak hiányosan képviseltették magu­kat a Béke-világtanácsban. Továbbá ja­vasolta, az elnökség létesítsen egy olyan bizottságot, amely kapcsolatot teremt más békemozgalmakkal is. A kongresszus elnöksége nevében javasolta olyan új, külön bizottság megalakítását, amely hat hónapon be­lül kidolgozza a Béke-világtanács új szervezeti felépítésének tervét. Az egyes nemzeti bizottságoknak el­küldik a tisztségétől megváló Bernal tanár memorandumát a mozgalom jö­vő feladatairól. Ugyanakkor javasol­ták, hogy a küldöttek mandátumát a szerkezeti változások letárgyalásáig, tehát további hat hónappal hosszabbít­sák meg. A Béke-világtanács újonnan választott tagjai a javaslatokat elfo­gadták. Jean Paul Sartre francia filozófus és író szerdán este Helsinkibe érkezett, s részt vett a béke-világkongresszus utolsó plenáris ülésén és részt vesz az írók bizottságának munkájában. Ebben a bizottságban további neves írók is képviselve vannak, így Ilja Ehrenburg, Pablo Neruda és Artúr Lundquist. Sartre Leningrádból érkezett Helsin­kibe. A Szovjetunióban néhány napos magánlátogatást tett. Kompromisszumos javaslatok a Közös Piac válságának megoldására Brüsszel (CTK) — A Közös Piac végrehajtó bizottsága újabb ülést tar­tott, melyen kompromisszumos ja­s vaslatokat dolgoztak ki a mezőgazda­sági politika anyagi fedezésére. Egyes hírügynökségek szerint a javaslatokat még e héten a tagállamok elé ter­jesztik. A bizottság eredeti javaslatát, mely az európai parlament tekintélyéneik növelését célozta, .Franciaország visszautasította, sőt a további tárgya­lásokon sem hajlandó részt venni és így megbénítja a Közös Piac szer­veinek munkáját. Luns holland külügyminiszter, aki Párizsban részt vett a NATO minisz­teri tanácsának ülésén, kijelentette, hogy Fraciaország a jelenlegi nehéz­ségek megoldására törekszik. Ezzel szemben Manholt, a bizottság alelnö­ke azzal vádolta Franciaországot, hogy szándékosan provokálta ki a Közös Piac válságát. Francia hivatalos körök érdeklő­déssel várják, milyen eredménnyel végződik a Közös Piac végrehajtó bi­zottságának brüsszeli ülése. Görögországban tovább tart a politikai válság Athén (CTK) — Hírek szerint nem sikerült megoldani a viszályt Konstan­tin király és Papandreu miniszterelnök között. A király nem akar beleegyezni Garufaliasz hadügyminiszter leváltá­sába és maga a hadügyminiszter sem hajlandó lemondani. Ma az esti órákban Papandreu újból találkozik a királlyal. Jól tájékozott körök a kormány esetleges lemondásá­ról és új választásokról beszélnek. A görög közvéleményt aggasztja a hosszú válság. A bal- és középpártok tegnap több tüntetést szerveztek. A moszkvai Pravda a laoszi választásokról Moszkva (CTK) — Az Egyesült Ál­lamok laoszi ügynökei és a neutralis­ták fel akarják oszlatni a koalíciós kormányt. Népeilenes tettüket válasz­tásokkal akarják álcázni. A választá­sok megtartása ellentétben áll a züri­chi, a kőedény-síksági és genfi egyez­ményekkel — írja a moszkvai Pravda. A világ békeszerető erői támogatják a laoszi nép harcát az amerikai ag­resszió ellen. A Szovjetunió az Egye­sült Államok laoszi agressziójának megszüntetésére törekszik és követeli a genfi egyezmények betartását, vala­mint a béke felújítását Laosz területén. A Combot abban reménykedik, hogy á végrehajtó bizottság olyan javasla­tot dolgoz ki, mely figyelembe veszi Franciaország nézetét ls. Politikai megfigyelők meggyőződése szerint a francia kormány nem lehet elégedett a Közös Piac válságáról folytatott előzetes tárgyalásokkal. A francia külügyminiszter valamennyi partnere azt a nézetet vallotta, hogy a végre­hajtó bizottság kompromisszumos ja­vaslatot terjesszen be. A francia kor­mány viszont a bizottság jogköréneik megnyirbálására törekszik. Az év végéig 179 000-re akarják emelni az amerikai csapatok létszámát Dél-Vietnamban Új-zélandi csapatok Bien Hoában Washington (CTK) — Az amerikai hadsereg vezérkara azt javasolja, hogy az év végéig 179 000-re emeljék a Dél-Vietnamban állomásozó ameri­kai csapatok létszámát. Az amerikai sajtó jelentése szerint McNamara hadügyminiszter visszatérése után amerikai vezető képviselők elé ter­jesztik ezt a javaslatot. Ezzel kapcsolatban Washingtonban beismerték, hogy jelenleg 75 000 ame­rikai katona van Dél-Vietnamban. A saigoni amerikai parancsnokság Intézkedéseket tett arra, hogy eltit­kolják az amerikai csapatok veszte­ségeit. Az amerikai csapatok szóvi­vője felhívta az újságírókat, ne írja­nak olyan eseményekről, melyek a Viet-Cong vagy Hanoi javát szolgál­nák. Hangsúlyozta, hogy nem katonai cenzúráról van szó, csupán a katonai biztonság elvének betartásáról. Az amerikai szóvivő szerint a had­mozdulatokról és veszteségekről kö zölt hírek nagy jelentőségűek az el­lenség számára. Ezért július 15-től a naponta megtartott sajtóértekezlete­ken csak „kis, közepes, vagy súlyos veszteségekről" fognak beszélni. A Bien Hoa-i támaszpontra megér­keztek az amerikai csapatokat támo­gató új-zélandi tüzérségi alakulat ka­tonái. Egyidőben partra szállt az el­ső amerikai hadtest 1400 katonája, akiket szintén Bien Hoába vezényel­nek. A VDK EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK NYILATKOZATA Hanoi (CTK) — A VDK egészségügyi minisztériuma nyilatkozatot adott ki, mely szerint februártól július 11-ig az amerikai repülőgépek 30 egészségügyi létesítményt bombáztak a VDK terüle­tén. Egyes kórházakat és szanatóriu­mokat ötször, hétszer, sőt tizennégy­szer bombáztak. Különösen nagy káro­kat okoztak a Quynh Lap­i bélpoklo­sok elkülönített telepén, ahol 139 be­teg vesztette életét és 80-an megsebe­sültek. A Thanh Hoa tartományi tüdő­szanatóriumban 30-an vesztették életü­ket. A szanatórium 50 épülete romok­ban hever, 600 beteg orvost kezelés nél­JOHNSON A RÉGI NÓTÁT FÚJJA Washington (CTK) — Johnson elnök a vidék villamosítását intéző bizottság­gal folytatott beszélgetése során teg­nap kejelentette, hogy a vietnami ese mények még több „gyászos napot" hoznak az amerikai nemzetnek. Ez al­kalomból hangsúlyozta, hogy Vietnam­ban az Egyesült Államok nemzeti be­csülete forog kockán és folytatni fogfa eddigi politikáját a világközvélemény tiltakozása ellenére is. Henry Cabot Lodge, az Egyesült Ál­lamok új saigoni nagykövete tegnap reggel az Egyesült Államokból Viet­namba utazott, hogy átvegye hivatalát. A nagykövettel együtt Saigonba uta­zott McNamara hadügyminiszter is. kül maradt, mivel a támadásnál öt or­vos is életét vesztette. Az amerikai repülőgépek fokozzák támadásaikat az egészségügyi intéz­mények ellen. A VDK egészségügyi mi­nisztériuma elítéli az ilyen barbár ak­ciókat és felhívja a nemzetközi orvosi szervezeteket, a világ valamennyi or­vosát és tudósát, köztük az amerikai tudósokat és dolgozókat ls, hogy tilta­kozzanak az ilyen gaztettek ellen. WILSON DAVIES VIETNAMI ÚTJÁRÓL London (CTK) — Wilson angol mi­niszterelnök tegnap az alsóházban ki­jelentette, hogy Davies hanoi útjának eredményei nem a legkecsegtetőbbek. Daviest a múlt héten azzal a céllal küldték Hanoiba, hogy ismertesse meg a VDK vezetőivel a Brit Nemzetközös­ség béke-missziójának küldetését. A VDK kormánya kijelentette, nem haj­landó fogadni ezt a missziót. Rámuta­tott arra. hogy élén Wilson miniszter­elnök áll, akinek kormánya támogatja az Egyesült Államok vietnami agresz­szióját. Davies nem találkozott a hanoi kor­mány képviselőivel, ötnapos látogatá­sa alatt csupán a hazafias front és a külügyminisztérium képviselőivel ta­nácskozott. Ezek a képviselők is kitar­tottak amellett, hogy a tárgyalásokat az amerikai csapatok kivonásának kell megelőznie. AZ AFROÁZSIAI SZOLIDARITÁSI TANÁCS FELHÍVÁSA Kairó (CTK) — Az Afroázsiai Szoli­daritási Tanács állandó titkársága nyi­latkozatot adott ki az Indokínára vo­natkozó genfi egyezmények aláírása 11. évfordulója alkalmából. A nyilatko­zat elítéli az Egyesült Államok akció­it, melyek veszélyeztetik a békét Dél kelet-Ázsiában és az egész világon. A tanács állandó titkársága felhívja a világ népeit, hogy az afroázsiai or­szágok negyedik értekezletének hatá­rozata értelmében a július 14 és 20 kö­zött megrendezett vietnami szolidari­tási hét keretében szervezzenek akció­kat a vietnami nép igazságos harcá­nak támogatására. MONTY METH LONDONI LEVELE Anglia löbbé nem korlátlan úr a Brit Nemzetközösségben Anglia konzervatív politikusai visz­szasírják a „régi jó időket", amikor a Brit Nemzetközösségben Anglia és a fehér bőrű lakosságú, kapitalista domíniumok: Ausztrália, 0j-Zéland és Kanada csak „egymás között" vol­tak. Felháborította őket a volt gyar­mati országok képviselőinek erélyes fellépése a legutóbbi londoni nem­zetközösségi értekezleten. „Szüksé­günk van-e még egyáltalán a nem­zetközösségre?" — kérdezik ezek az konzervatív politikusok, és „Adják ki a bajkeverők útját"! — követeli Max Aitken, néhai lord Beaverbrook fia, az Express újságkonszern tulaj­donosa. A „bajkeverők" alatt Nkrumahot, Kaundát, Nyererét, Murumbi kenyai külügyminisztert, Ayub Khant és Sasztrit érti. Ök ugyanis azt „mer­ték" követelni a brit kormánytól, hogy kötelezze magát a Rhodesia-ér­tekezlet belátható i,dőn belüli össze­hívására. Ez az értekezlet kidolgozná az általános szavazati jogos biztosí­tó alkotmányt és Így lehetővé tenné egy afrikai többségi kormány hata­lomra-jutását Rhodesiában. Wilson erre nem volt hajlandó. Az afroázsiai képviselők továbbá kifogásolták, hogy a brit miniszterelnök, a vietna­mi békemisszió tervét előzőleg csak a „fehér bőrűekkel": a régi domí­niumok miniszterelnökeivel tárgyalta meg és az afroázsiai képviselőket úgyszólván kész tény elé állította. Nyerere tanzániai elnök elejétől kezd­ve távol tartotta magát ettől az ak­ciótól, Leslie Williams trinidadi mi­niszterelnök pedig később elárulta, hogy erőszakkal verbuválták a misz­szióba. Nkrumah ghanai elnök hang­súlyozta: azért akar részt venni a misszióban, hogy latba vesse befolyá­sát Észak Vietnam bombázásának megszüntetése és az ausztráliai csa­patok Dél-Vietnamból való kivonása érdekében. Az a tény, hogy Anglia ma már nem mindenható a nemzetközösség­ben és az, hogy miniszterelnöke az értekezleten a követelések és bírá­latok pergőtüzébe kerülhetett, a kö­vetkező kérdésre késztette a Finan­cial Times-t: „Vajon van-e értelme további nemzetközösségi értekezletek összehívásának?" Nigel Lawson a lapban a többi között kifejti, hogy a történtek után már senki sem bízik abban, hogy egy nemzetközösségi mi­niszterelnöki értekezlet konkrét ered­ményeket érhetne el. De nemcsak az ilyen összejöveteleknek az értelmét vonja kétségbe, hanem a nemzetkö­zösség további létjogosultságát is. Nem kis meglepetést keltett, hogy éppen a pénzügyi köröket képviselő Financial Times kételkedik a brit nagytőke által teljes mértékben ki­zsákmányolt nemzetközösség további létjogosultságában. Sokan ráeszmél­tek a nagy ellentmondásra: Nagy-Bri­tannia, csakhogy gyarmatosító mód­szereivel továbbra is óriás jövedelme­ket húzhasson a volt gyarmati or­szágokból, nehéz milliókat öl a gaz­dasági és politikai függetlenségükért harcoló volt gyarmati népek elleni katonai akciókba. Lawson a Finan­cial Times-ben ezzel kapcsolatosan a malaysiai hadműveletekre utal, amelyek 18 000 főnyi angol csapato­kat kötnek le ebben a térségben, nem is beszélve a singapoore-i támaszpon­tot védő 12 000 főnyi alakulatokról. Ezért állandóan emelkedik a kato­nai költségvetés és az évi 275 mil­lió font sterling értékű külföldi va­lutában fizetett katonai kiadások. Ezt a luxust egyszerűen nem enged­hetjük meg magunknak — írja. To­vábbi soraiból kiderül, mit fájlal tu­lajdonképpen a Financial Times: „Az­előtt az ilyesminek még volt értelme. Meg lehetett bízni abban, hogy a nemzetközösségi országok háború ese­tén Nagy-Britannia oldalára állnak.­Ha azonban Anglia ma háborúba ke­veredne, vajon a 21 tagállamból hány sorakozna fel mellettünk?" „Ha azt akarjuk, hogy a nemzet­közösség megmaradjon, alapos gyom­lalást kell benne végeznünk" — han­goskodik Max Aitken. Szerinte csak azok az államok lehetnek a nemzet­közösségben, amelyek feltétel nél­kül hajlandók a Nyugatot a kommu­nizmustól megvédeni. „Vajon elkép­zelhető-e" — kérdezte — „hogy Nkrumah tanzaniai elnök komoly válság esetén lojális lenne Angliá­hoz? Marx nemegyszer megmondta, hogy Nagy-Britanniát csakis a gyarmati népek leigázása és kifosztása ér­dekli. Arról, hogy szabad életet él­hessenek, vagy szociális helyzetük megjavuljon, sohasem fog gondoskod­ni. És igaza lett. Anglia az újonnan felszabadult or­szágokat továbbra is kizsákmányolja. Közvetlen nyeresége van abból, hogy nyersanyagjaikat alacsony áron vásá­rolja és saját gyártmányait drágán adja el nekik. Ily módon igyekszik az afroázsiai államok gazdasági fej­lődését a lehető legtovább fékezni. Amint ezek az országok önálló poli­tikára törekszenek, Anglia azonnal gazdasági nyomást gyakorol rájuk, a reakció vészkiáltásokat hallat és eltávolításukat követeli a nemzetkö­zösségből. Pedig valamennyi tagál­lamnak jogában áll szabad és füg­getlen országokként önálló politikát folytatni, véleményt nyilvánítani és bírálni is. 1985. Július 18. * Oj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents