Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-02 / 181. szám, péntek

Nevek, politikusok, államférfiak KÁLLAI GYULA Kállai Gyula, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának új elnöke 1910. június 10-én született Berettyóúj­falun, apja falusi csizmadia volt. Fia­talon kapcsolatba lépett a munkásmoz­galom leghaladóbb elemeivel, s már 1931-ben tagja volt az illegális kommu nista pártnak. A harmincas években Bu­dapesten mint egyetemi hallgató, ma|d Debrecenben részt vett az egyetemi bal­oldali mozgalmak szervezésében, emiatt 1939-ben bebürtünözték. Miután kiszaba­dult, Budapesten belépett a Népszava szerkesztőségébe. 1939-től 1944-ig a párt megbízásából ott dolgozott. Részt vett a Népszava 1941. karácsonyi számának szerkesztésében. Egyik szervezője volt az 1342 elején alakított Magyar Történelmi Emlékbizottságnak és az 1942. március 15-i antifasiszta és háborúellenes tünte­tésnek. 1942-ben újból letartóztatták. A német fasiszta megszállás idején a kommunista párt képviselőjeként a Ma­gyar Front intéző bizottságának tagja volt. A felszabadulás után a Magyar Kom­munista Párt Központi Vezetőségének tagja és miniszterelnökségi államtitkár lett,' szerkesztője a haladó politikai és szellemi erők összefogásának jegyében megindult Szabadság címfi napilapnak, majd a Szabad Földnek. Hosszabb ideig vezette a párt kulturális osztályát. 1949­ben külügyminiszter lett. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, bebörtönöz­ték. Rehabilitálása után 1954—55-ben a kiadói főigazgatóság vezetője, majd nép­művelési miniszterhelyettes. 1956. júliusa után a párt kulturális osztályának ve­zetője lett. Az ellenforradalom Kádár János olda­lán érte és Kádár munkatársa volt a párt újjászervezésében, s abban az em­berfölötti nehéz munkában, amit 1956— 57-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak és a forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak vállalnia és végeznie kellett. Kállai Gyula kezdettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságának és Poli­tikai Bizottságának. 1957-től 1959-ig — a Minisztertanács elnökének első helyet­tesévé történt megválasztásáig — a Köz­ponti Bizottság titkára volt. 1956. no­vemberétől 1958 január 28-ig művelődés­ügyi miniszter, ezt követően 1960. ja­nuárjáig államminiszter. 1961. szeptem­bere óta a kormány elnökhelyettese. 1958-ban megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökévé, ezt a funkciót azóta is betölti. Hajdú-Bihar megye országgyűlési képviselője. 1960 júniusában kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. A Magyar Népköztársaság űj minisz­terelnöke egész közéleti, politikai pá­lyafutását a munkásmozgalom, a hala­dás, a szocializmus, a népi hatalom és n haza, a szocialista nemzeti egység megvalósításának szolgálata töltötte be. Eddigi munkásságával és eredményeivel nyerte el a párt, a tömegek, a közvéle­mény bizalmát, amelyre megnagyobbo­dott új feladatkörében és felelősségében támaszkodnia kell. Az új algériai vezetők politikai célkitűzései Algéria külpolitikája változatlan marad • Hamarosan megalakul az új kormány Algír (ČTK) — Az algériai vezető körök képviselői újságírók előtt újból kijelentették, hogy Algéria külpoliti­kája változatlan marad. Hangsúlyoz­ták, hogy a külpolitika nem egy em­ber ügye volt, irányvonalát az FLN kongresszusa dolgozta ki. Szerintük Algéria folytatni akarja az el nem kötelezettség politikáját. Továbbra is kapcsolatokat akar fenntartani vala­mennyi baráti országgal, de egyút­tal kijelenti, nem kívánja, hogy más ország beavatkozzon belügyeibe. Algéria továbbra is támogatni fogja a felszabadító mozgalmakat, valamint az imperializmus, gyarmati rendszer és űjgyarmatosítás elleni harcot. Al­géria az Afrikai Egység Szervezetét is támogatni fogja. Algírban az új kormány megalaku­lását várják. Ami a kormány gazda­ságpolitikáját illeti, hangsúlyozzák, hogy a volt elnököt az Irányítás mód­jáért bírálták és nem a célokért. Ami az államosítást illeti, a hivatalos kö­rök véleménye szerint tovább kell erő­síteni a szocialista szektort. Buteflika algériai külügyminiszter nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint állítólag kijelentette, Algéria úgy döntött, megakadályozza, hogy Dél­Vietnam és Dél-Korea részt vegyen az afroázsiai értekezleten. Algériá­nak, mint vendéglátó országnak jogá­ban áll, hogy megakadályozza a két ország képviselőinek jelenlétét. Diplo­máciai körök szerint Buteflika azzal indokolta ezt az elhatározást, hogy az értekezlet legfontosabb feladata, harcot folytatni Ázsiában és Afriká­ban az Imperializmus ellen. Dél-Korea részvételét azért ellen­zik, mert csapatokat küldött Dél­Vietnamba. Az AFP hírügynökség szerint ez burkolt figyelmeztetés a Fülöp-szigetek címére, hogy ne ve­gyen részt a vietnami háborúban. Az algériai forradalmi tanács első­rendű céljának tartja a mezőgazdaság tervszerű fejlesztését — írja az AFP hírügynökség jól tájékozott katonai körökre hivatkozva. A forradalmi tanács meg akarja kétszerezni a szövetkezetek számát. Továbbra is érvényben marad az ön­kormányzati rendszer. A forradalmi tanács azonban tisztogatást akar vég­rehajtani az önkormányzati bizottsá­gokban. A forradalmi tanács tanulmá­nyozza az ország tervszerű iparosítá­sának kérdéseit, valamint a könnyű­és nehézipar továbbfejlesztését. Bumedien ezredes kijelentette, hogy Algériában nincs militarizmus, sem fa­sizmus, sem reakciós kormány. Bume­dien kijelentését válasznak tartják a külföldi bírálatokra. Algériának nincs szüksége arra, hogy más ország ta­nácsokat adjon neki a szocializmus építését illetően. A forradalom az egész nép forradalma és nem egy személyé. A forradalom nem tér le eddigi útjáról azzal, hogy leváltották Ben Bellát. Az AP hírügynökség jelentése sze­rint Buteflika fogadta az Algírban akkreditált nagyköveteket és óva in­tette a szocialista országok nagykö­veteit az Algéria belügyeibe való be­avatkozástól. Hasonló figyelmeztetés nem hangzott el a ríyugati nagykövet­ségek címére, sőt a nyugati nagykö­vetek megállapították, hogy jelenleg sokkal jobbak a kapcsolataik az al­gériai hivatalokkal, mint Ben Bella idejében. Az algériai hivatalok bezáratták a Prensa Latina kubai hírügynökség al­gériai szerkesztőségét, mivel közzétet­te Fidel Castronak az algériai állam­csínyt elítélő beszédét. Az Al Mudzsa­hid-ban közzétett közlemény szerint a szerkesztőség bújtogató röpiratokat terjesztett. Beavatkozott Algéria bel­ügyeibe és veszélyeztette az ország biztonságát. A közlemény megjegyzi, hogy az algériai és a kubai nép kapcsolatai változatlanok maradnak. Az Unita az algériai helyzetről Rómn (ČTK) — Az Unita algériai tudósítója azt írja, hogy az algériai lakosság 90 százaléka nem ért egvet Bumedien államcsínyével. Az ellen­zék még nem elég egységes ahhoz, Közös közlemény a kairói tanácskozásról Kairó (CTK) — Kairóban közle­ményt adtak ki Nasszer egyiptomi, Sukarno indonéz, Ajub Khan pakisz­táni elnök és Csou En-laJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnöké­nek tárgyalásairól. A közlemény hangsúlyozza, hogy az afroázsiai ér­tekezlet elhalasztása nem jelenti az afroázsiai szolidaritási mozgalom ve­reségét. A közlemény felhívja az ázsiai és afrikai országokat, tegyenek meg mindent a november 5-én Algír­ban öszeülő értekezlet sikeres lefo­lyásának biztosításáért. A négy or­szág szükségesnek tartja az értekez­let megrendezését, melyen kidolgoz­nák és felújítanák a bandungi érte­kezlet határozatait, hogy megerősít­hessék az imperializmus, a gyarmati rendszer és az űjgyarmatosítás ellen folytatott harcot. Az értekezlet hoz­zájárul a nemzetközi béke megszilár­dításához is, áll a közleményben. Bonn „törvényekkel" militarizálja az országot A nyugatnémet szövetségi ország­gyűlés szerdán további két szükség­állapot-törvényt fogadott el az önvé­delemről és az óvóhelyek építéséről. A múlt héten ennek ellenére sem si­került a bonni parlamentben megsze­rezni az alkotmány megváltoztatásá­hoz és a szükségállapotról szóló tör­vények elfogadtatásához szükséges kétharmados többséget. A nyugatné­met kormány ún. egyszerű törvények formájában akarja militarizálni a nyu­gatnémet törvényhozást. Az önvédelemről szóló töryény alap­ján minden nyugatnémet állampolgár köteles bekapcsolódni a nagy költsé­geket igénylő légvédelmi kiképzésbe. Minden lakos köteles ellátni magát oltókészülékekkel, gázálarccal, 14 napra való élelmiszer- és vízkészlet­tel, elsötétítés! és más költséges be­rendezéssel. Az óvóhelyek építéséről szóló tör­vény értelmében a lakók minden ma­gánlakásban és középületben kötele­sek légvédelmi óvóhelyeket építeni, ami szintén tetemes költségeket igé­nyel. Ezeket a költségeket egyrészt közjáradékokból, másrészt különféle adókból szándékoznak fedezni. A Német Békeszövetség (DFU|, mint egyetlen olyan politikai szerve tal kapcsolatos intézkedés ellen fog­lalt állást, felhívásában figyelmeztet arra, hogy ezek a törvények egyálta­lán nem képesek eredményesen védel­mezni a lakosságot, csupán arra jók, hogy a kormány már békeidőben is az ország állampolgárainak minél na­gyobb tömegeit vonhassa be milita­rista terveibe. zet, mely mindennemű szükségállapot- tatkoznak. Újabb incidensek a pakisztáni—indiai határon A nyugati hírügynökségek jelenté­se szerint június 30-án az indiai­pakisztáni határon újabb inciden­sekre került sor, mégpedig a kelet­pakisztáni Belonia közelében. A lö­völdözések két óra hosszat tartottak. Eddig az áldozatokról nem adtak je­lentést. Ez már további olyan Incidens, amelyre a Kács térségi fegyverszünet megkötése után került sor. A hírek szerint ebben a térségben bizonytalan­ság uralkodik a fegyverszünet köve­telménveinek betartásával kapcsolat­ban. Ez azért lehetséges, mivel Pa­kisztán és India nézetei között állí­tólag sok tekintetben eltérések mu­hogy sikereket érhessen el. A" mun­kások, az állami alkalmazottak több­sége, a diákság, az ifjúság, a haladó szellemű értelmiség Ben Bellát támo­gatta. A szegény földművesek is vele rokonszenveztek. Ben Bellft, seUen a vállalkozók, a földbirtokosok és a kereskedők lép­tek fel. A hadsereg tisztjei is Ben Bella ellen voltak, abban bíztak, ha Buinedient követik, hatalomra jut­nak. Algériában a hadsereg az egyet­len szervezett erő. Az FLN politikai­lag erős volt, de szervezete nem volt elég szilárd. A diákság és a szak­szervezetek sem elég szervezettek. A tudósító szerint a forradalmi ta­nácsban Is nézeteltérések és viszá­lyok vannak. Megfigyelők ezért való­színűnek tartják, hogy a jelenlegi rendszer hatalmon maradásának ese­tén további államfordulatok következ­nének, s a kormány nagy nehézsé­gekbe ütközne. Tokióban csaknem 20 UOÜ ember tüntetett a koreai—japán szerződés alá­írásának napján. A miniszterelnök hivatala előtt a rendőrség megtámadta a tüntető diákokat. Mindkét oldalon több mint száz sebesült volt. (CTK felv.) Az AÁSZ-bizottság jelentése is megerősíti az Imbert-junta kegyetlenkedéseit Santo Domingo (CTK) — Az Ame­rikai Államok Szervezetének domini­kai missziója látogatást tett Caama­no ezredesnél, az alkotmányos kor­mány elnökénél. A találkozóról nem adtak ki közleményt. Az alkotmányos erők övezetében szerdán temették el Imbert katonai önkényének öt áldozatát. Az áldoza­tokat az AÁSZ vizsgáló bizottsága exhumálta Villa Mella község köze­lében. A meggyilkoltak között volt Yolan­da Guzmán, a Forradalmi Dominikai Párt női tagozatának főtitkára, és Luís Reyes Acosta dominikai újság­író. Az amerikai katonák az Ozam folyó partján két további holttestet talál­tak. Állítólag a folyó torkolatánál to­vábbi áldozatok tetemeire bukkantak. Az ENSZ bizottság San Francisco de Macorísból Santiago de Los Ca­ballerosba utazott Imbert juntája gaz­tetteinek kivizsgálására. Az Amerikai Államok Szervezetének sajtószolgálata jelentést tett közzé az AÁSZ emberi jogok bizottságának vizsgálatáról a Dominikai Köztársa­ságban. A jelentés megállapítja, hogy mindkét oldalon megsértik az emberi jogokat. A továbbiakban azonban ezt az állítást nem erősíti meg. A jelentés szerint Imbert juntájá­nak börtönei zsúfoltak, míg az al­kotmányos erők fogházaiban a felté­telek kielégítők. A bizottság három börtönbe látogatott el az alkotmá­nyos erők szektorában és hatot te­kintett meg Imbert tábornok juntá­jának területén. Eredménytelenül végződött a Közös Piac miniszteri tanácsának ülése Brüsszel (CTK) — Brüsszelben teg­nap befejeződött a Közös Piac minisz­teri tanácsának ülése. A nyugati la­pok a Közös Piac fekete napja, a Közös Piac súlyos válsága címmel számolnak be a sikertelen tanácsko­zásról. A külügyminiszterek a több órás vita folyamán eredménytelenül töre­kedtek a nézeteltérések kiküszöbölé­sére. Az ülés anélkül ért véget, hogy megegyeztek volna a mezőgazdasági problémákra vonatkozó továbbbi tár­gyalás időpontjában. A mezőgazdasá­gi miniszterek július 12-ére tervezett találkozóját lemondták. Jellemző Couve de Murville francia külügyminiszter kijelentése. Szerinte a francia kormány leszögezi, hogy a Közös Piac nem tartotta be köte­lezettségeit. Franciaország levonja ebből a következtetéseket. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának ülése Genf (CTK) — Szerdán megkezdő­dött Genfben a Nemzetek Palotájá­ban az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 39. ülésszaka. A július végéig tartó tanácskozáson részt vesznek a tanácsban képviselt 18 or­szág küldöttségei. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság küldöttségét dr. JirI Hájek, Csehszlovákia állandó ENSZ képviselője vezeti, akit a szo­ciális bizottság elnökévé választottak. KOMMENTÁRUNK: Kik szervezik a berlini provokációkat? A nyugat-berlini határon, a Tel­tow-csatorna térségében június 15-én validenstrassei átjárónál az NDK el­lenőrző szerveit, sőt az egyik közü­ismét komoly incidens történt. Egy lük behatolt az ország területére. Ja­D ö b 1 e r nevű nyugat-berlini polgár és útitársnője — az NDK határőrsé­gének figyelmeztetését mellőzve nuárban három esetben nyitottak tü­zet Nyugat-Berlin területéről az NDK katonáira. Egyre több visszaélést kö­motorcsőnakkal behatolt a Német vetnek el a demokratikus övezetbe Demokratikus Köztársaság területére. Amikor a határsértők a figyelmeztető lövések ellenére sem változtattak kiadott határátlépési engedélyekkel is. Húsvétkor a nyugat-berlini Wor­déi nevű szabotázsszervezet két ügy­irányt, a határőrség tüzet nyitott, és nöke, Landeck és Hofmann paran­ennek következtében Döblert halá­los találat érte, s útitársnője súlyo­csot kaptak, hogy utazzanak hamis okmányokkal a Német Demokratikus vek a nyugat-berlini provokációkért az NDK-ra szeretnék kenni a felelős­séget. Június 22-én a bonni kormány is foglalkozott az üggyel, de néni azért, hogy véget vessen a provoká­ciónak, hanem azért, hogy az NDK elleni megtorló intézkedésekről tár­gyaljon; A kormány azt is bejelentet­te, hogy a tárgyalásokba bevonták a nyugati nagyhatalmakat is, és ha a helyzet tovább éleződik, „megtorló Intézkedéseket" foganatosítanak. A bonni bajkeverők elgondolása vi­lágos. Először a nyugat-berlini ha­tóságokkal karöltve provokációt szer­veznek, hogy ezáltal az NDK-t véde­kezésre kényszerítsék, és ha ez meg­történik, Bonn riadót fúj, és mint a megbántott „ártatlanság" kéri az NDK megbüntetését. Közben a bonni kór­sán megsebesült. Két nap múlva Köztársaságba, és valódi okmányaikat újabb provokációra került sor Nyu- adják át az előre megjelölt szemé­gat-Berlinben. A déli órákban körül- lyeknek, akik ezáltal illegálisan el- _ _ __ belül 20 nyugat-berlini huligán érke- hagyhatták volna az országot. Hason- rnáüy — a közelgő választásokra vä­zett a Heinrich Heine úti határátjá- ló akciókat szerveznek a Gehrmann- ló tekintettel — így akarja blzony­róhoz, és több mint egy órán keresz- — .... j-i-v^. - - . . ­tül sértegették, gyalázták az NDK néphadseregének tagjait. A provokációk célja a berlini hely­zet elmérgesítése és az NDK ellen irányuló gyűlölet szitása. Figyelem­reméltó, hogy mindez akkor történik, Steinborn földalatti és egyéb szerve- gatni, hogy Németországban a sza­zetek, többek között a hivatalos nyu- badságot nem a nyugatnémet kény­gatnémet Alkotmányvédő Hivatal Is, szertörvénykezés, hanem az NDK po­amely tulajdonképpen kémközpont, litikája veszélyezteti. A Német Demokratikus Köztársaság vezetői több ízben rámutattak arra, hogy a szövetségi gyűlés berlini ülé­A nyugatnémet és nyugat-berlini provokációkat az egész világ közvé­leménye elítéli. Egyetlen európai nép amikor olyan újabb szerződés meg- s éhez, Heinrich Lübkének, az NSZK sem helyeselheti ezt, mivel nemcsak kötésére készülnek, amely lehetővé teszi, hogy a nyugat-berlini lakosok meglátogassák Berlin demokratikus övezetében lakó rokonaikat. A meg­szervezett incidensek célja a feszült­ség enyhülésének és a fenti szerző­dés megkötésének megakadályozása. elnökének nyugat-berlini uszításai­hoz hasonló provokációk komolyan elmérgesítik a főváros légkörét, és veszélyeztetik a határátlépésről kö­tött egyezményt. A nyugat-berlini és nyugatnémet szervek nemcsak nem igyekeztek tet­Ezt bizonyltja, hogy az utóbbi hő- tekkel bizonyítani jószándékukat, ha­napokban egyre több hasonló akciót szerveznek Nyugat-Berlinben. A múlt nem új rágalomhadjáratot szerveztek a Német Demokratikus Köztársaság a berlini helyzet elmérgesedését okozzák, hanem fokozzák a feszült­séget egész Európában. Természetes, hogy ezek után az NDK kormánya mérlegeli, hogy meg­kösse-e a határátlépési engedélyek kiadásáról szóló újabb szerződést. Ha figyelembe vesszük, hogy az NDK jóakaratával már számtalanszor visz­szaéltek a nyugat-berlini vezetők és bonni keűyéradóik — akkor ez a mér­évben, karácsonykor három nyugat- ellen. A helyzet már erősen kiélező- legelés nagyon is érthető. berlini rendőr megfenyegette az In- dött, s a nyugatnémet hivatalos szer­JAN BLANSKY E9 1965. július 2. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents