Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-09 / 158. szám, szerda

Közlemény a nyugat-európai kommunista és munkáspártok értekezletéről (Folytatás az 1. oldalról) vei ellen, az atomfegyvermentes öve­zetek kialakításáért, a leszerelésért és az európai kollektív biztonsági rendszer kialakításáért folytatott harc. A pártok képviselői ezenkívül megjegyezték, hogy fokozott figyel­met fordítanak a Földközi-tenger ke­leti részén kialakult helyzetre, azaz a ciprusi kérdésre. 3. Szolidaritási akciók fejlesztése a fasiszta terror alatt élő népekkel (Spanyolország, Portugália) és más elnyomott népekkel (NSZK, Görög­ország). A közlemény megállapítja, hogy a vita nyílt légkörben, baráti szellem­ben folyt le. __ Az értekezlet elítélte az Egyesült Államok vietnami agresszióját és fel­hívást adott ki ebben a kérdésben. Üzenetet intézett a dominikai néphez és aggállyal nyilatkozott az ame­rikai és nyugatnémet imperializmus, valamint további NATO-tagállamok azon erőiről, melyek kl akarják har­colni a sokoldalú atomütőerő tervét, így lehetővé válnék, hogy Nyugat­Németország is döntsön a nukleáris fegyverekről. Az értekezlet résztvevői 20 évvel a háború befejezése után szükséges­nek tartják, hogy a helyzet rendezé­sével kiküszöböljék a konfliktusok veszélyét — áll a közleményben. Né­metországnak nem szabad atomfegy­ver birtokába jutnia. El kell ismerni a Német Demokratikus Köztársaságot, demilitarizált, szabad várossá kell nyilvánítani Nyugat-Berlint, és kl kell hirdetni az európai határok sérthe­tetlenségét. Az értekezlet állást foglalt a kül­földi katonai támaszpontok és a kül­földi intervenció ellen, valamint a ciprusi nép önrendelkezési jogáért folytatott harc mellett. A kommunista és munkáspártok képviselői megállapították, hogy a mély válság, az imperialista katonai tömbökön belül, a NATO-beli viszályok kiéleződése azt bizonyltja, ki lehet har­colni az európai kollektív biztonsági rendszert. A vita során megmutatkozott, hogy az egyes országokon belüli különle­ges feltételek lehetőséget biztosíta­nak bizonyos akciók megvalósítására. Az értekezlet nagyon fontosnak tar­totta a spanyol nép harcának támo­gatását az amnesztiáért és demokra­tikus szabadságokért. Meg kell is­mertetni a közvéleményt azzal, mi­lyen körülmények között harcol a portugál nép Jogaiért. Az értekezlet szolidaritását fejezte ki a portugál néppel és a portugál gyarmatok fel­szabadító mozgalmával, és támogat­ta Görögország Kommunista Pártja legalizálásának követelését. A közlemény nagy figyelmet szen­tel a nyugat-németországi helyzet­nek és követeli Németország Kom­munista Pártja legalitásának felújí­tását. A közlemény befejezésül leszögezi, hogy számos küldöttség újabb talál­kozók lehetőségéről beszél, melyeken megvitatnák a további közös problé­mákat. A résztvevők megelégedéssel nyilatkoztak az értekezletről és arról a tényről, hogy az egyes pontokban megegyeztek. Kiemelték azt a kíván­ságukat, hogy az egyes országok né­pe, valamint a kommunista és mun­kásmozgalom érdekében meg kell szi­lárdítani az akcióegységet. Az értekezleten Németország Kom­munista Pártja, az Egységes Szocia­lista Párt (Nyugat-Berlin), az Osztrák Kommunista Párt, a Belga Kommunisi ta Párt, a Ciprusi Dolgozó Nép Ha­ladó Pártja (AKEL), a Dán Kommu­nista Párt, a Spanyol Kommunista Párt, a Finn Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt, Nagy-Bri­tannia Kommunista Pártja, Görögor­szág Kommunista Pártja, Írország Kommunista Pártja (Észak-Írország), az Ir Munkásliga, (Dél-Irország) az Olasz Kommunista Párt, Norvégia Kommunista Pártja, Luxemburgi Kom­munista Párt, Holland Kommunista Párt, Portugál Kommunista Párt és a Svájci Munkapárt vett részt. A Holland Kommunista Párt kül­döttsége a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának az értekezlet programjáról elfogadott határozatá­val összhangban nem írta alá az ér­tekezlet dokumentumait. Felhívás a vietnami háború beszüntetésére Az európai tőkésországokban tevé­kenykedő kommunista pártoknak a brüsszeli konferencián részt vevő kül­döttei szeretettel üdvözlik a szabad­ságáért hősiesen küzdő vietnami né­pet, s egyben kijelentik, hogy az ál­taluk képviselt pártok szolidárisak a Vietnami Demokratikus Köztársaság­gal, a Vietnami Dolgozók Pártjával s a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Fronttal. Felháborodással elíté­lik az Amerikai Egyesült Államokat, amely agresszív támadásokat intéz egy szuverén, független szocialista ország — a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Elítélik továbbá, hogy egyre nagyobb létszámú ameri­kai katonai egységek állomásoznak Dél-Vietnamban, részt vesznek a Nem­zeti Felszabadítási Front egységei el­leni hadműveletekben. Ugyanakkor az említett amerikai katonai egységek távozását követelik. Az európai tőkésországok kommu­nista pártjai a dolgozókhoz, a kultú­ra képviselőihez, a nőkhöz, a fiatalok­hoz, a szocialisták és a keresztények tömegeihez, minden haladó szellemű és békeszerető emberhez, különösen pedig a nyugati országok dolgozóihoz és szocialistáihoz, valamint a gyak­ran kormányszinten rendkívül nagy politikai felelősséget viselő nyugat­európai szocialista pártokhoz fordul­nak azzal a felhívással, hogy össze­fogva és ellenállhatatlan tömeges mozgalmat kibontakoztatva kénysze­rítsék a nyugat-európai országok kor­mányait, • tartsák magukat távol az Egyesült Államok vietnami politikáidtól s tá­mogassák a genfi egyezmények tiszteletben tartását célzó kezde­ményezést; 33 amerikai repülőgép támadása Vinh ellen A dél-vietnami felszabadító erők újabb sikere • Menzies támogatja az amerikai agressziót Saigon (CTK) «=• Tegnap 33 ameri­kai repülőgép támadt a Hanoitól 240 km-re délre fekvő Vinh város térsé­gére. Az amerikai repülőgépek a dél­vietnami repül 3terekről, valamint a 7. flotta repülőgép-anyahajóiról száll­tak fel. Saigoni amerikai katonai képviselők szavai szerint a VDK lég­védelmi csapatai erős tűzzel fogadták az amerikai repülőgépeket. Az ameri­kai légi kalózok a 107. szélességi fok feletti területet is bombázták. — A Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front csapatai felrobbantot­tak egy hidat a Da Nang-i és huei amerikai katonai központokat össze­kötő útvonalon. Hue városával így teljesen megszakadt az összekötte­tés. Plieka után ez már a második dél­vietnami stratégiai központ, melyet az utóbbi napokban elvágtak a kül­világtól. — Gordon Menzies ausztráliai mi­niszterelnök, aki az Egyesült Álla­mokban tartózkodik, az újságírókkai folytatott beszélgetése során kijelen­tette, hogy kormánya teljes mérték­ben támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Menzies szerint, ha az Egyesült Államok kivonulna Vietnamból, ez azt jelentené, hogy azonnal a kom­munisták jutnának hatalomra. Az ausztráliai miniszterelnök elismerte, hogy a győzelem nem lesz könnyű és a helyzet tovább romolhat, majd hozzátette, nem látja annak lehető­ségét, hogy a konfliktust békés úton oldják meg. Menzies a dél-koreai miniszterel­nök után a második kormányfő, aki aktívan támogatja az Egyesült Álla­mok vietnami politikáját. A Sydney ausztráliai hadihajó ked­den a kora reggeli órákban a dél­vietnami tengerparthoz érkezett. Fe­délzetén 400 katona tartózkodik. Az ausztráliai kormány 1000 katonát ígért az amerikai agresszorok meg­segítésére. A többi katona repülő­gépeken érkezik Dél-Vietnamba. jobbratolódás a Francia Szocialista Pártban A Francia Szocialista Párt (SFIO) 55. kongresszusa négynapos heves vita után — csaknem teljesen egyhanugúan — szabad kezet biztosított Gaston Deffer­re-nek a párt elnökjelöltjének a „több­ségi szövetség" megszervezéséhez. Mint Ismeretes, Defferre a szocialista pártból, a radikálisokból, a különböző politikai klubokból és az MRP-ből (kle­rikális párt) akar létrehozni egy válasz­tási szövetséget, amit azután egy egy­séges többségi párttá szeretne átalakí­tani. E többségi párttal tervezi elhódí­tani az elnöki széket a decembert vá­lasztásokon vagy később, és a parlamen­ti többséget megszerezni az 1967-es nem­zetgyűlési választásokon. A kongresszus felhatalmazása alapján megkezdődnek a tárgyalások a szövet­ség megalakításában érdekelt politikai erőkkel. A megbeszélések eredményének megvitatására július 18—19-re országos tanácskozást hívnak össze. A kongresszus négynapos tanácskozá­sa után a csaknem egyhangú állásfog­lalás meglepetést keltett, hiszen Def­ferre terveinek hívei és ellenzői között olyan heves viták zajlottak le, hogy nemegyszer a kongresszus napi program­ja is leiborult miattuk. Bár a felszólaló küldöttek jelentékeny része bírálta vagy kifejezetten támadta Defferre „demokra­tikus, szocialista szövetségi" tervét, amely a kommunisták kizárására, a re­akcióval való összefogásra épül, és ve­szélyezteti az SFIO önálló létét is, vé­gül kompromisszum nélkül biztosítottak szabad kezet Defferre-nek. Ez az ered­mény. amely lényegében a kulisszák mö­gött alakult ki, világosan jelzi az SFIO vezetőinek Jobbracsúszását. • eszközöljék ki a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság embertelen bombázásának és az ellene irányu­ló agressziónak beszüntetését; • hassanak oda, hogy az amerikaiak vessenek véget dél-vietnami kato­nai beavatkozásuknak és kénysze­rítsék Őket katonai egységeiknek Dél-Vietnamból való kivonására; • tegyék lehetővé Dél-Vietnam né­pének, hogy szabadon érvényesít­hesse jogát függetlenségére, ami­nek alapvető feltétele a dél-viet­nami népet egyedül érvényesen képviselő Nemzeti Felszabadítási Front elismerése; • hozzák létre minden délkelet­ázsiai probléma békés megoldásá­nak feltételeit. A nyilatkozatot aláírt kommunista pártok felhívják a figyelmet arra, hogy veszélyben forog a világbéke. Hangsúlyozzák, hogy nem lehet már elodázni a békéért, a népek függet­lenségéért és szabadságáért síkraszál­lók egységes harcát e magasztos cél­kitűzésekért. BANYASZERENCSÉTLENSÉG Belgrád (CTK) — Hétfőn délben nagyerejű sújtólégrobbanás történt a Sarajevótól mintegy 50 km-nyire fek­vő Kakanyi Oraszi aknában. A robba­nás pillanatában mintegy 200 bányász tartózkodott a veszélyeztett helyen. A mentési munkálatokat rendkívül megnehezíti a bánya belsejében be­következett földcsuszamlás. Az áldozatok száma 114, félő azon­ban, hogy ez a szám még növekedni fog. A robbanás okát eddig még nem állapították meg. A katasztrófát átélt bányászok közölték, hogy a légnyo­más több mint 20 m-es magasságba dobta fel őket. Eddig 8 súlyosan se­besült bányászt sikerült élve kimen­teni. Petar Sztambolics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke a szeren­csétlenség színhelyére érkezett. Holdrakétát bocsátottak fel a Szovjetunióban Moszkva (CTKJ — Kedden a Szov­jetunióban a kozmikus térség, vala­mint a naprendszer égitestei tanul­mányozásával kapcsolatos program szerint űrrakétát indítottak a Holdra. Az űrrakéta önműködő űrállomást visz magával. Az 1442 kilogramm sú­lyú űrállomás a tudományos kutatások elvégzéséhez szükséges mérőkészülé­kekkel van ellátva. Több lépcsős rakéta szállította Föld körüli pályájára a Luna 6. elnevezésű űrállomást, amelyet a rakéta utolsó lépcsője a megadott program szerint a Föld körüli pályáról a Hold felé vezető pályára vitt. Az űrállomás a Hold felé vezető pályán kb. három és fél napig fog repülni. Az űrállomás készülékeinek bekap­csolása a repülési programnak meg­felelően automatikusan, illetve a Föld­ről adott rádióparancsra történik. A Luna 6. önműködő űrállomás fi­gyelését, a pályaelemek meghatározá­sát és az adatok vételét a Szovjet­unió területéről különleges bemérőál­lomások rendszere végzi. Az űrállo­más megközelítőleg az előre kiszámí­tott pályán halad. Kedden, 11 órakor a Luna 8. űr­állomás 21 ezer kilométer távolságra volt a Földtől. A fedélzeti berendezé­sek normálisan működnek. A földi ko­ordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Az amerikai űrhajósok egészségi állapota kielégítő Houston (CTK) — McDivitt és White amerikai űrhajósokat, miután egy helikopter a Wasp repülőgép­anyahajóra szállította őket, tüzetes orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az orvosok megállapították, hogy az űr­hajósok vérnyomása „kissé alacso­nyabb" és szívverése „valamivel gyor­sabb". A hírügynökségek jelentése szerint az orvosok meg vannak elé­gedve az űrhajósok egészségi állapo­tával. Hétfőn Johnson elnök személyesen fejezte ki Jókívánságait az űrhajósok­nak, s a hét végére meghívta őket texasi birtokára. Az elnökkel való beszélgetésük előtt az űrhajósok te­lefonon beszéltek feleségükkel. Az első orvosi vizsgálat, kiadós va­csora, borotválkozás és fürdés után az űrhajósok aludni tértek. Senki sem zavarhatja őket, és addig alsza­nak, amíg maguktól fel nem ébred­nek. George Müller, az Amerikai Űrha­józási Hivatal (NASA) űrhajós osztá­lyának igazgatója a Gemini 4. sike­res leszállása után kijelentette, hogy az Egyesült Államok 1969 végéig em­bert küld a Holdra. Arra a kérdésre azonban nem volt hajlandó választ adni, hogy szovjet, vagy amerikai ember érkezik-e először a Holdra. Ki­jelentette, nem tudja, milyen terveik vannak ezen a területen a szovjet tudósoknak. Az amerikai tudósok a Gemini-terv keretében 10 kísérletet terveznek, me­lyek közül a leghosszabb repülés két hétig fog tartani. Ez évben két kí­sérletet hajtanak végre. Az AÁSZ-bizottság folytatja meddő kormányalakítási kísérleteit A Biztonsági Tanács vitájában valamennyi felszólaló elítélte az amerikai beavatkozást Santo Domingo (CTK) — Az Amerikai Államok Szervezetének háromtagú bi­zottsága Elisworth Bui>ker amerikai képviselő vezetésével folytatta domini­kai tevékenységét, melynek célja egy olyan dominikai kormány megalakítása, mely megfelelne az 1 Egyesült Államok politikai, katonai és gazdasági érdekei­nek. Az Associated Press amerikai hírügy­nökség közlése szerint az AÄSZ bizott­sága most olyan dominikai kormányt akar kiharcolni, melyben az ún. „sem­legesek" ls képviselve lennének. Ezek állítólag nem képviselnék sem Imbert juntájának, sem Caamano alkotmányos kormányának érdekelt. A Prensa Latina közlése szerint Im­bert 30 rendőre átállt az alkotmányos erők oldalára. Egyúttal bejelentették, hogy Imbert tábornok fia parancsot adott több mint 70 személy letartózta­tására, akik Caamano kormányának tá­mogatására menetet rendeztek Santo Do­mlngóba. A Biztonsági Tanács hétfő esti ülésén valamennyi szónok elítélte a szuverén államok elleni egyoldalú vagy kollektív intervenciót, ami az ENSZ alapokmányá­nak megsértését jelenti. Rivai jordániai küldött kijelentette, hogy az ENSZ alap­okmánya nem engedélyezi a dominikai akciókhoz hasonló beavatkozásokat. Seydoux francia küldött kijelentette, hogy a francia kormány nem hagyhatja jóvá az amerikai csapatok dominikai akcióit. A kormány nemcsak a katonai intervenciókat, hanem a más ország bel­ügyeibe való beavatkozást is elítéli. Velasquez uruguayi küldött hangsú­lyozta, hogy az Amerika-közi fegyveres erők felállítása a gyakorlatban azt je­lenti, hogy az amerikai csapatokat az AÁSZ egységeivé változtatják. Uruguay ezek ellen a csapatok ellen szavazott, mivel az intervenció az AÁSZ alapok­mánya értelmében törvényellenes. Jordánia és Franciaország küldötte ez ENSZ dominikai tevékenységének kibő­vítése mellett foglalt állást. Alfonso kubai küldött élesen bírálta az amerikai intervenciót és azt köve­telte, hogy az ENSZ hozzon határozott intézkedéseket az Egyesült Államok el­len. A Biztonsági Tanács ma délelőtt ül Ismét össze. (KOMMENTÁRUNK: Csehszlovákia-ellenes provokáció Stuttgartban Stuttgartban szombaton kezdődött az ún. szudétanémet értekezlet, a Csehszlovákiából származó áttelepül­tek összejövetele, melyet a szudéta­német Landsmannschaft minden év­ben megrendez. Három napon keresz­tül Csehszlovákia-ellenes uszító be­szédek hangzottak el, filmbemutató­kat tartottak és kiállítást rendeztek, mely a legdurvább módon sérti a csehszlovák népet és a revansisták követelményeit támogatja. Ez a kiál­lítás olyan benyomást akar kelteni, hogy nem a nácik követtek el gaz­tettet a csehszlovák nép ellen, ha­nem ellenkezőleg, a csehek és szlo­vákok vétettek a németek ellen. Ha­sonló célt szolgálnak a találkozó ke­retében bemutatott filmek, a három nap alatt tartott előadások és be­szédek és a résztvevők között szét­osztott nyomtatványok. Az előző évekhez hasonlóan a ta­lálkozón ez évben is részt vettek a bonni kormány képviselői, a baden­würtembergi tartományi kormány tag­jai, a bajor kormány elnöke és az állami szervek további hivatalos kép­viselői. Ez azt bizonyítja, hogy a szu­détanémet értekezlet nem csupán az áttelepültek és a revansista szerveze­tek ügye, hanem ez a provokáció fél­hivatalos Jellegű. A politikai pártok vezetői, különösen most a parlamenti választások előtt, beszédeikben rokon­szenvvel nyilatkoznak az áttelepültek követeléseiről. A revansisták arra használják fel a választások előtti kampány légkörét, hogy a politikai pártok vezetőit megnyerjék területi követeléseik támogatására. Jellemző, hogy nemcsak a két keresztény párt és a Szabad Demokrata Párt, hanem a Szociáldemokrata Párt vezetői is tá­mogatják a revansisták követeléseit. A szudétanémet értekezlet célja az áttelepültek követelményeinek propa­gálása. A revansisták már évek óta védelmezik a müncheni szerződés ér­vényességét. Ez Böhm és Seebohm mi­niszterek Stuttgartban tartott beszé­deiben is megnyilvánult. Űjból revan­sista követeiésekkel léptek fel Cseh­szlovákiával szemben. Beszédeik sok szempontból támadóbbak és uszítób­bak voltak, mint az elmúlt években. Három évvel ezelőtt, tekintettel a nemzetközi helyzetre, mérsékeltséget hirdettek, ez azonban nem jelentette azt, hogy lemondtak revansista cél­jaikról, és taktikát változtattak. Új­ból hatalmas támadásba lendültek a szocialista országok és vezetőik ellen. Bízunk abban, hogy „nyílt beszédük" kinyitja a világközvélemény szemét. A szudétanémet értekezlethez hasonló akciók már régóta nemcsak Csehszlo­vákiára vonatkoznak — a revansista propaganda valamennyi nép biztonsá­gát veszélyezteti, mivel Nyugat-Né­metország esetleges szocialista orszá­gok elleni katonai kalandja a NATO által az egész nyugati világot hábo­rúba sodorná. A találkozón nyilatkozatot fogadtak el, mely hangsúlyozza, hogy a szudé­tanémetek soha sem mondanak le „hazájukra való jogukról" és mindig arra törekszenek, hogy visszatérjenek oda. A revansisták nemcsak vissza­térésüket követelik, hanem Csehszlo­vákia határ menti területeinek Német­országhoz való csatolását. Az önren­delkezésre való jogra és az érvény­telen müncheni szerződésre hivatkoz­nak. A szudétanémet Landsmannschaft vezetői tudják, hogy az áttelepültek túlnyomó többsége már nem akar visszatérni volt hazájába. Az egy év­vel ezelőtt végzett közvéleménykuta­tás megmutatta, hogy csupán az átte­lepültek 10 százaléka akarna bizo­nyos körülmények között visszatérni. A stuttgarti értekezlethez hasonló akciókkal meg akarják győzni őket, hogy a visszatérés követelése nemzeti követelés, melyről nem szabad le­mondani. A stuttgarti szudétanémet értekez­lettel kapcsolatban meg kell említe­nünk a bonni kormány képviselőinek számos kijelentését, hogy az NSZK meg akarja javítani kapcsolatait a szocialista országokkal. Hogyan ve­hetnénk komolyan az ilyen kijelen­téseket, amikor a nyugatnémet kor­mány képviselője hivatalosan részt vesz az olyan provokációkban, mint amilyen a stuttgarti értekezlet volt. A revansista uszítás és a szocialista országokkal való kapcsolatok megja­vítására kifejtett igyekezet két tel­jesen összeegyezhetetlen tény. JAN BLANSKf 1965. június 9. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents