Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-05 / 154. szám, szombat

'AMIflTÍ CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1 magyarság mint nemzetiség létezik, szinte állandóan felbukkan az az írói igény is, hogy átfogó, nagy epikus műben, regényben kellene ábrázolni ennek a népnek az életét, speciális helyzetét és problémáit. Ezzel az igénnyel íródott már a legelső itteni regénykísérletek egyike, Falu Tamás Kicsinyesek című alkotása is 1925ben; majd Darkó István írt kisebbségi magyar regényeket: Korbács, Lángoló csipkebokor, Deszkaváros, de ezek és más íróink hasonló kísérletei többé-kevésbé mind kudarcba fúltak, nem hoztak létre kimagasló Jelentőségű művészi alkotást. Pedig lehet Jó kisebbségi magyar regényt írni, erre a romániai Tamási Áron ís példát mutatott Ábel-trilógiájában. Egri Viktor már a két világháború között is a legjobb szlovákiai magyar epikusok közé tartozott. Két regényét: Fölkél a nap, Égő föld (a felszabadulás után mindkettő megjelent átdolgozott formában) már akkor is számon tartották az irodalomtörténészek Magyarországon is, de a „Kisebbségi Regény" alkotásáért folyó vetélkedésbe akkor nem kapcsolódott be. Egrinek most megjelent Megmondom mindenkinek című alkotása szlovákiai magyar történelmi regény, s e meghatározásban a hangsúly főként a történelmin van. Ilyen történelmi regény a felszabadulás előtti kísérletekből nem is Jöhetett volna létre, s Darkó nem is ezzel a műfajjal, hanem inkább a lélektani jellegű kisebbségi regénnyel kísérletezett, például a Lángoló csipkebokorban nem mondja el a történelmi eseményeket, hanem főhőse, egy kisebbségi magyar gazda romantikus pózában, idealizált alakjában próbálta ábrázolni a nemzetfenntartó erőt. A jó történelmi regény alkotásához bizonyos távolság szükséges; elsősorban Időbeli, hogy a korlátozó szubjektív tényezőktől megszabadulva tekinthessünk az eseményekre. Egri Viktor kétségkívül a szükséges epikai tárgyilagossággal tekint a témára, elbeszélő tehetsége, fejlett szépprózai stílusa is vitathatatlan. Az is tény, hogy Egri rendkívül jó érzékkel tud választani aktuális, a közérdeklődés középpontjában álló témát, mint ezt például a Közös út című drámája esetében ls láttuk, s számos műve úttörő jelentőségű abból a szempontból, hogy először ábrázol szépirodalmi műben bizonyos „levegőben lógó", vagyis nyilvánvaló, de még meg nem írt igazságokat. Persze az is tény, hogy Egri erényei és fogyatékosságai a felszabadulás óta írt müveiben azonos gyökérből fakadnak; éppen az aktualitás, az új problémákról bámulatosan rövid idő alatt megszülető könyvek láttán önkénytelenül is felvetődik a kérdés: eléggé elmélyülten, művészi erővel tudja-e ábrázolni ezeket a problémákat? FÁBRY ZOLTÁN Egrinek Tűrj üllő című regényét elemezve és a Márton elindul címűről írt korábbi megállapításait korrigálva részletesen és érdekesen elemzi a „lett" regény és a „csinált" regény közti különbséget. Egri műveinek értékét azonban csak úgy tudjuk helyesen meghatározni, ha előzőleg tisztázzuk, mihez mérjük: a szlovákiai magyar irodalomhoz vagy a világirodalomhoz. Az utóbbi szempont felvetése már magában is nagyképűségnek látszik, hisz például Pavol Števček az új szlovák irodalom legsikeresebb müveinek ismertetésekor az írószövetségben elhangzó ilyen kérdésre csak azt válaszolta, hogy eddig még senki sem próbálta meg világirodalmi mértékkel mérni a szlovák irodalmat. A hazai irodalomról pedig köztudomású, hogy harmadvirágzásnak megindulásakor, az ötvenes évek elején, az áttelepítések és áttelepülések után, egy-két kivételtől eltekintve csupa kezdő és fiatal képviselője volt. Vagyis az olyan írói rutin, amely világirodalmi rangú írónál hiba lehetne, nálunk hiányzott, hiszen prózaíróink többsége még ma sem képes a „mesterségbeli", azaz nyelvi, kompozíciós stb. ismereteket magáévá tenni. A bevezető megjegyzésekkel rá akartunk mutatni néhány szempontra, melyeket figyelembe veszünk Egri regényének elemzésekor. A Megmondom mindenkinek műfaját, szerkezetét, esztétikai sajátosságait aránylag könnyű meghatározni. Az olyan történelmi regények közé tartozik, melyet a „gyermek is megért". Hagyományos realista eszközökkel, marxista világnézeti szempontból ábrázol olyan eseményeket, melyeket többé-kevésbé valamennyi szlovákiai magyar ismer. A közelebbi műforma: keretes napló. Takács Ferenc, a bélafalvai szövetkezet elnöke megismerkedik a faluba újonnan érkezett tanítónővel. Kölcsönös vonzalom ébred bennük egymás iránt, s hősünk elhatározza, hogy elmondja neki eddigi életét. Tizenhárom füzetben írja le rendkívül fordulatos, eseménygazdag élettörténetét. A regény tulajdonképpeni anyaga ennek a tizenhárom füzetnek a tartalma, amihez az Író a zárófejezetA szlovákiai magyar regény ben még annyit fűz hozzá, hogy a tanítónő egyetlen éjszaka elolvasta valamennyit. Megjelenik hősünk lakásán, mindkettőjük szíve megtelik szerelemmel. „Ahogy a kert elképzelhetetlen virág nélkül, és fűnek, virágnak kell a harmat, érő búzának a meleg nyári eső, úgy szomjazom én kiégett szívemmel a szerelem életadó forrásait. T-érdig jártam vérben és szennyben, szemembe csapott az égő falvak füstje, temettem és sirattam, de nincs halál és nincs gyász, amely elolthatná bennem ezt az érzést, mert élek és az élet legfőbb kincse ez a szerelem." A keret egy kissé szentimentális, az idézett befejezés happy endszerű, de a mű lényege a hősnek 1934—1964. közti élettörténetét tartalmazó füzetekben-fejezetekben van. Takács Ferenc 1934-ben egy becsületes zsidó család, Wagnerék ruhakereskedésébe kerül inasként. A városban haladó, humanista eszmékkel ls megismerkedik, a fasizmus uralomra jutása után megrázó tragédiát él át a zsidók elhurcolásakor. Tisóék szlovák államának katonájaként kapcsolatba kerül a partizánokkal, részt vesz a Szlovák Nemzeti Felkelésben, súlyosan megsebesül, egy szovjet katonai kórházban egyik kezét és lábát amputálják. A felszabadulás után mint a partizánszövetség és a kommunista párt funkcionáriusa küzd a reakciós elemekkel, átéli a szlovákiai magyarokat érintő diszkriminációs intézkedéseket, majd az egyenjogúsítást. Közben megházasodik, de házassága súlyos válságba kerül; hosszú, idegőrlő pereskedés után elválik. Hazamegy szülőfalujába, segít a termelőszövetkezet megszervezésében; ennek elnökeként a szocialista építőmunka számos akadályán és problémáján k,üzdi át magát. Szó van naplójában szinte minden többé-kevésbé jelentős, a szlovákiai magyarokat érintő eseményről, mint például az Oj Szó megjeleneséről, a CSEMADOK megalakulásáról, az iskolák, a kulturális élet és az ifjúság számos problémájáról. A MEGMONDOM MINDENKINEK a történelmi-társadalmi regénynek azt a változatát képviseli, amely bizonyos műfajkönnyltést s egyúttal megkötöttséget ls jelent. A könnyítés abból áll, hogy az írónak nem kell kitalálnia a történeti eseményeket, az adott társadalmi és történelmi körülmények közt szerepelteti hősét. A megkötöttség ugyanebből a tényből származik: a jelen társadalom szemlélete sosem mentes szubjektív nézetektől, (hasonlóképpen az egyén sem értékeli tárgyilagosan egyidejű cselekedeteit), az író pedig nem tud vagy nem is akar bizonyos köztudattól, társadalmi szemlélettől eltérni. így a szubjektív tévedések lehetősége annál nagyobb, minél közelebb állnak az események a mához. Egri történelmi regényében is a két világháború közti időszakban és a második világháborúban lejátszódó események tekinthetők hitelesebbeknek. Ezzel szemben azt is megállapíthatjuk, hogy a mű mégis a felszabadulást követő évekről mondja a legtöbb újat, mert a szlovákiai magyarokat 1945— 1948 között sújtó intézkedések részletes elbeszélését könyvkiadásunk 1963 előtt nem tette lehetővé, de valószínű, hogy az író ez irányú szándéka is csak a lehetőségek megteremtése után ébredt fel. Ha Egrinek ezt a könyvét az 50-es években megjelent hasonló témájú társadalmi regényekhez hasonlítjuk, azt is észre kell vennünk, hogy a szerző társadalomszemlélete is fejlődik, bizonyos történelmi események megvilágításában egyre közelebb kerül az objektív igazsághoz. A KŐVETKEZŐKBEN azt szeretnők megvizsgálni, mennyiben történelem, mennyiben regény ez az alkotás, S mennyire sikerült kiküszöbölnie az írónak a felszabadulás óta írt egyes műveiben megnyilvánuló sematizmust. Az események leírása, amint a borítólapon ls megállapítják, lényegében megegyezik a történetírók „legújabb eszmecseréi során kialakult állásponttal". Viszont eléggé köztudomású, hogy egyes kérdésekben a felszabadulás óta különböző álláspontok és magyarázatok hangzottak el, s mivel a fejlődés előrehaladó folyamat, az is valószínű, hogy a teljes történelmi igazság csak később fog tisztázódni. Ezért dialektikusan kell megfogalmazni a könyv történelmi értékét ís: a néhány évvel ezelőtt írt történelmi értekezéseknél és regényeknél tárgyilagosabban ír, ugyanakkor a történészek álláspontjához való ragaszkodás magában rejt számos sematikus buktatót ls, s mivel az író nem törekedett egyéni történelemszemléletre, műve nem is lehet mentes bizonyos sablonoktól. Művészi szempontból a történelem maga is séma, mert a regényírónak nem azt kell leírnia, amit a tudomány már megállapított, hanem úgy kell ábrázolnia hőse sorsában, cselekedeteiben az eseményeket, hogy az olvasó azokat átérezze, beleélje magát a műbe, amit főképp a jellemábrázolás eredményezhet. Tévedés volna azt állítani, hogy Egri nem tud jellemezni, egyéni sorsokat ábrázolni, de a regényírás szempontjából a könyvnek mégis vannak nagyobb hibái. A jelenségek mögött ritkán keresi a lényeget, keveset analizál, nem fedez fel új Igazságokat. Igaz, mindez megokolható a naplóformával; egy munkáskáder naplójában túlzás volna filozófiai gondolatokat keresni, de így a napló bizonyos művészi sémát, krónikát eredményez. Számtalan kisebb-nagyobb eseményt foglal magában, s éppen ezért legtöbbjét csak felszínesen tudja ábrázolni, csupán egyszerűen feljegyzi, esetleg röviden megmagyarázza. A naplóforma csupán egyetlen szereplő alaposabb jellemábrázolását teszi szükségessé: a főhősét, a többi szereplő szükségszerűen háttérbe szorul. A főhős kissé idealizált, a szocialista romantika szellemében megformált pozitív jellem. A mű számos részlete azonban így is rendkívül hatásos, épp az egyszerű közlés, megdöbbentő események és fordulatok szépítgetés nélküli lejegyzése teszi azzá. EGRI TUDATOSAN TÖREKSZIK az egyszerű leíró realizmusra, mellyel a tények, a tragikus események hitelességét, igazságát támasztja alá. „Én csak életem krónikáját írom, nem kutatom a történelmi események okát, csak a hatásukat tudom leírni, hogyan forgattak ki engem, és dúltak szét körülöttem mindent, hogyan törték és rombolták össze apránként mindazt, ami szép volt, emberi és arra hivatott, hogy megmaradjon." (62. o.) „Én csak a tényeket, saját tapasztalataimat mondom el, csak arra térek ki, amiről évek múltán kiderült, hogy ártott életünknek, vlszszavetett munkánkban." (244. o.) Az olvasót tehát csaknem minden fejezetben figyelmezteti arra, hogy tulajdonképpen egy autodidakta munkáshős, falusi funkcionárius naplóját olvassa, de ez a mindent megmagyarázás, valamennyi probléma megoldása válik néha sematizmussá, mert kiküszöböli a nagyobb eredetiséget, ott ls lezárja a gondolatot, ahol a fejlődés és az olvasó fantáziájának működtetése érdekében nyitva hagyhatná. (Ez a lekerekítő, bezáró módszer egyébként Egrinek valamennyi felszabadulás után írt müvében megfigyelhető, s alighanem összefügg a vulgárisan értelmezett szocialista realizmussal.) A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA nem egy helyen a mű kárára van. Igazi regényes ötlet, jó lélektani motívum például a hős tépelődése azon, vajon ő lehet-e az apja első gyermeküknek. Házasságuk előtt ugyanis egyik jóbarátja figyelmezteti arra, hogy menyasszonyának viszonya van a gyár nős főkönyvelőjével. A gyerek váratlanul előbb születik meg két hónappal, egyáltalán nem látszik koraszülöttnek, az Is gyanús, hogy a vele mindig szemben álló anyósa túlságosan ls bizonyítgatja a koraszülöttséget; Takács a csecsemő arcvonásaiból mégis megbizonyosodik, hogy ő az apa. A későbbi házastársi bonyodalmak és a válás bekövetkezése előtt jobb lett volna ezt a kérdést nem firtatni, habár ez nem lényegbevágó hiba. A történelmi séma átvétele jobban árt a műnek ott, ahol lényeges társadalmi és emberi konfliktusokat mond el, s valóban csak krónikás leírást találunk művészi ábrázolás helyett. Ilyen kérdés például a földművesszövetkezetek megalakítása, a magyarok jogfosztottságának vagy a felkelésben részt vevő különféle erőknek az ábrázolása. Olyan problémákról van itt szó, melyeket Egri egyértelműen ír le, pedig a művészi módszer lehetővé tenné, hogy a jelenséget dialektikusan, összetetten ábrázolja, mert a művészet eszközeivel gyakran Jobban lehet kifejezni a bonyolultat, mintha logikai eszközökkel akarunk igent ís és nemet is mondani. De lássuk a konkrét példákat! A tizenegyedik „füzetben" leírja Egri, hogyan alakulnak meg a földművesszövetkezetek a szlovákiai magyar falvakban. A kezdeményezés a járási hivatalból indult ki, s nem kétséges, hogy az Író éppoly híven írja le az irányelveket, ahogy azt akkor egy járási funkcionárius bürokratikusán előadta: „A járás 44 falujából legalább a negyedében Szilveszterig hivatalosan meg kell alakítanunk a szövetkezetet. További tíz faluban pedig megteremtjük a lehetőséget, hogy még a tavaszi munkálatok előtt megalakuljanak." Azután megindul az agiJÓZSEF ATTILA:* Th omas Mann üdvözlése Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig, még megkérlel, hogy »Ne menj el, mesélj» (így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyot szorongva dobban, tán 6 se tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e, vagy art, hogy ott legyél; így kérünk: ölj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj — mesélj arról, mi a szép, ml a baj, emelvén szívünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi. lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely közénk hatol meddig lesz hely, hol fölolvashatol? ... Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek s mind ember, mert ez egyre kevesebb... Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait. (1937) * 90 évvel ezelőtt, 1875. június B-án született Thomas Mann, a világhírű német Iró, a Buddenbrook-ház, a Tónin Kroger, a Varázshegy, a )ákőb — József tetralógia és más művek — köztük élete utolsó évtizedének legnagyobb alkotása, a Doktor Faustus — szerzője. Az évforduló alkalmából közöljük )ózsef Attila hozzá frott versét. fáció, a marad! parasztok nyakaskodnak, ingadoznak, egy nagygazda később kártevő tevékenységet fejt ki, de végül minden megoldódik, a szövetkezet fokozatosan felvirágzik. Nemcsak Egri, hanem szinte valamennyi szlovákiai magyar epikusunk hasonló módon ábrázolja ezt a kérdést. Nagy vonalakban vázolva így is történt, de épp a „nagy vonalak" jelentik a művészi séinát, a jelenség felszínének és nem a mélyének megragadását. A módszer és a cél közti ellentmondást kellene Itt képszerűen ábrázolni. A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS kétségkívül fejlettebb a kisparasztinál, de a földműves ragaszkodott a régi életformához, ezért felülről kellett a szövetkezetek megszervezését Irányítani. Mivel azonban a szövetkezés nem volt mindig önkéntes, meglátszott ez azután a rossz munkafegyelmen, gyönge termelési eredményeken stb., vagyis a cél nem szentesíti egészen az eszközt, mert a célban benne van az eszköz hatása Is. A szövetkezetesítés elbeszélése Itt azért sematikus, mert az író lényegében csak a járási funkcionárius álláspontját teszi magáévá. Az ingadozó parasztét is magáévá kellene tennie, hogy összetettebben ábrázolhassa a jelenséget, hogy az művészi igazsággá változhassék. Ez nem azt jelenti, hogy a művésznek is ingadoznia kell különböző álláspontok között, hanem csak annyit, hogy a képszerű ábrázolásban az Igazság mélyebben és összetettebben ls kifejezhető, s az írónak nem kötelessége minden rendelkezést vagy eseményt megmagyarázni, elég, ha bemutatja. Egy-egy Jelenség a valóságban ls gyakran bonyolult, ellentmondásos, de eltérnénk a tárgytól, ha itt részletesebben elemezgetnénk a valóság és a műalkotás öszszefüggéseit. Talán így is sikerült megvilágítanunk, mik a sematikus buktatók történelmi tematikájú epikánkban. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSNEK s a szlovákiai magyar nemzetiség jogfosztottságának ábrázolásában található sematikus motívumokat még könnyebb kimutatni, mert ezekről a történelmi eseményekről az elmúlt húsz évben eléggé különböző, sőt részben ellentmondó értékelések láttak napvilágot, s egyes íróink ís különféleképp ábrázolták. Egy 10 évvel ezelőtt megjelent szlovákiai magyar regényben például azt olvassuk, hogy a magyarok kitelepítésének követelése igazságos volt, mert az egész szlovák nemzet határozta el. Ma már felesleges volna az ilyen megállapításokkal vitába szállni, hisz mind az író, mind az olvasó túlhaladottaknak tartja. De hasonló okokból az is valószínű, hogy Egri könyvének néhány értelmezése ls idővel meghaladottá válik. Ma is nyilvánvaló logikai ellentmondás van például abban, ahogy a németek és magyarok kitelepítését összehasonlítja a 232. lapon. Amenynyire igaz az, hogy nem lehet a németeket a magyarokkal azonosítani, s hogy a szlovákiai magyarságot nem lehet egységesen ellenségnek tekinteni, éppoly kevéssé valószínű, hogy a németeket egységesen el lehet ítélni. A fogyatékosságok elemzésének folytatásával hamis elképzelést támaszthatnánk az olvasóban Egri művéről, amelyet pedig így is a legsikerültebbnek tartunk a szlovákiai magyar történelmi regényalkotások között. Külön hangsúlyoznunk kell azt a tényt, hogy több mint tízezer példányban vette át terjesztésre a magyarországi Kossuth Könyvkiadó, s így olyan olvasóközönség ís megismerkedhetik egy nemzeti kisebbség életével és problémáival, amelynek hasonló élményben nem volt része. A szlovákiai magyar könyvek közül a Megmondom mindenkinek méltán jelenti az eddigi legnagyobb magyarországi könyvsikert, mert az említett sematikus motívumok ellenére nem tekinthető csak „csinált" regénynek. A főhős házasságának története, őszinte közvetlenséggel előadott viszontagságai, kalandjai valóban érdekesek. Bizonyára azt sem kell részletesebben magyaráznunk, hogy a történelmi-társadalmi regénynek nem egyedüli célja a gyönyörködtetés, hanem fontos ismeretközlő jelentősége is van, s Egri könyve ebből a szempontból hitelesebb olvasmány történelemkönyveinknél, melyeket m8g régebbi szempontok alapján írtak. A MÜ SZERKEZETE alaposan átgondolt és egységes, stílusa ls jobb a szlovákiai magyar regények átlagáénál; nyelvi szempontból csak Rácz Olivérnek Megtudtam, hogy élsz című regénye, állítható Egri mellé. Néhány kritikus megjegyzésünkkel nem a regény elmarasztalása volt a célunk, hanem aktuális tematikájú történelmi és társadalmi epikánk általában (számos írónknál még fokozottabb mértékben tapasztalható) hibáira akartunk rámutatni. CSANDA SÁNDOR 1985. június 5, * ÚJ SZÖ 9