Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-05 / 154. szám, szombat

JORG£ AMATJQ ennyire a tenger fölött kúsző, ezöstös fátylát mindenre kiterítő teliholdra? Ruflno meg sem mozdult. A régi erődből zene hangja szűrődött feléjük Harmonikán játszott valaki, messzire aangzott a dal. „Ez a szerelem éjszakája ... Mély négerhang. Rufino a holdba bámult. Talán ő is Juditra gondol arra, hogy Juditnak ez az éjszaka már nem lesz a szerelem éjszakája. Sem ez, sem a többi... Az ő embere tengerbe fait. „Gyere, szeress a holdvilágos ten ger hullámain..." Ez a dal nem fogja Juditot meg vigasztalni. — Hét... megyek és megmondom neki — mozdul meg Rufino. ;— Nemsokára ott leszek én is. Rufino néhány lépés után vissza fordult. — Nagyon szomorú ez... Nehéz megmondani.. azt, hogy halott, hogy I

dő előtt ereszkedett le az éjsza- cseppek a könnycseppekkel, visszaemka Váratlanul felhőkkel terhesen lékezései a szülőfalu kis lámpáira pesúlyosodott a városra. Még a dig összefolytak a viharvert város kikötő égői sem gyúltak ki, a sok ködös fényével. „Farol das Estrélas"-hoz címzett kocs- Manuel, a tapasztalt hajós, aki a ma kis lámpáinak fényében sem ját- legjobban ismerte a hazai vizeket, szottak még világosabb színben a pá- úgy határozott, hogy ezen az éjjelen llnkáspoharak. És még sok csónak nem fut kl a vitorlásával. Viharos éjszelte a tenger vizét, amikor a szél szakákon szeretkezni jó, és Maria elhozta a fekete felhőkkel borított éj- Clara bőréből árad a tenger illata, szakát. A régi erőd lámpái nem égtek, a Az emberek riadtan néztek össze, csónakok lámpásai sem, és egyszerre Merően figyelték a kék óceánt, mint- sötétségbe merült az egész város. Még ha azon töprengenének, honnan érke- az emelődaruk is leálltak: a munkások zett az éjszaka ilyen váratlanul és barakkokban és raktárakban kerestek vízbe fúlt... — és megvakarta a fejét, ilyen korán. És mégis, itt volt, fel- menedéket. hőkkel terhesen: az alkonyi hideg Guma megijedt, amikor hajójáról, szél előzte meg, mint rémületbe ejtő a „Valente"-ről észrevette ezt a sötétcsoda, és elhomályosult tőle a nap. séget. Megragadta a kormányt és a Ezúttal úgy érkezett az éjszaka, hajó veszélyesen oldalra billent, hogy sem dallal, sem muzsikaszóval A móló teljesen kihalt Egyedül Línem köszöntötték. Egy néger sem je- via állt ott — soványan, arcához talent meg a kikötőben gitárjával. Egy padó nedves hajjal figyelte a fékeveharmonika sem üdvözölte az éjszakát szett hullámokat. A zúgó szélben resz- jobban tudod, hogyan kell ezt meg valamelyik kis hajó orráról. Még a ketett, mint a nádszál, az eső meg a mondani... candomblé és macumba egyhangú üte- kezét, lábát, arcát csapkodta. De ott me sem hallatszik az utcákon. Hát maradt, konokul égő szemmel, kissé miért állt be az éjszaka, anélkül, előregörnyedve bámult a sötétségbe hogy szokása szerint bevárná, míg és azt remélte, hogy végül ls megpil- a pillanat, amikor szerelemben fonó muzsikával és harangszóval, gitárok lantja a viharon keresztülvergődő dik össze a testük. Most nem mehet és harmonikák hangjával rituális „Valente" vörös lámpáját, amely meg- el. Az ilyen nap után, amikor rémiá szertartások titokzatos ütemével kö- világítja a csillagtalan éjszakát és tomások gyötörték, amikor képzelet Lívia elszomorodott. Judit .. Soha többé nem tud majd szeretni. Soha többé nem éli meg a szerelmet holdvilágos tengeren. Éjszakái nem szerelem, hanem a könnyek éjszakái lesznek... Rufino feléje nyújtotta a karját. — Miért nem jössz velem, Lívia? Te De Líviára a szerelem vár. Rövidé sen befut a „Valente", rajta meg Gu ma, felragyog a vörös fény és eljön szöntsék? Miért állt be így, korén, jelzi Guma érkezését, idő előtt? ... . , . . Szokatlanul hátborzongató volt ez Amilyen hirte en jött, az éjszaka. Kínos érzés lett úrrá az úgy száguldott tovább a embereken, és a matróz, aki magában vihar mas tengerek felé, ivott a „Farol das Estrélas"-ban, ki- h°gy má

s hajókat sulyrohant a vitorláshoz, mintha valami lyesszen el. megfoghatatlan veszély elől kellene És a városban, a kikömegvédenie. A vásárcsarnok melletti tőben, a tengeren elterrakodóparton álló asszony pedig, aki jedt az igazi éjszaka, a a hajót várta, a szeretett férfit, resz- dal és a szerelem, a hold ketni kezdett — nem a jeges széltől, és a csillagok éjszakája, vagy a hirtelen lecsapó záportól, ha- Lívia egy pillanatra élném szerelmes szívébe az aggodalom- fordította a tekintetét a mai és bajsejtelmekkel beköltözött hí- tenger sima tükrétől, degtől. Nemsokára befut az öA néger és a mulatt nő jól ismerték bölbe a „Valente" és vea tenger szokásait. Tudták, hogyha j

e Guma; ő meg köréje az éjszaka idő előtt jön, akkor sok fonja barna karjait és ember fullad a tengerbe, hajók nem mind a ketten fel fognak érik el kikötőjüket és sok, síró gyer- jajdulni a szerelemtől. A mekeket ölelő asszony válik özveggyé, vihar megszűnt, és ő már És azt is tudták, hogy ez nem igazi, n

em rettegett. Hamaroholdvilágos és csillagfényes, zenével sa

n felcsillan a hajó halés szerelemmel teli éjszaka, mert az ványvörös lámpája és ilyen éjszaka idejében érkezik, ami- enyhén színezi majd a kor harangok szólnak és egy néger gi- tenger sötét vizét, tározlk a kikötőben. De a most érke- A 6 hullára

0k paskolzettet a szél kergette ide, felhőkkel és sz

e_ terhesen — ez a vihar volt, amely ° „ , hajókat borít fel és úgy sodorja el az líden^h mbálóztak a esőembereket, mint a szalmaszálat. Ez nakok. Messzi lámpák féaz álnok éjszaka valójában ítéletidő nye tükröződött a város volt. nedves aszfaltján. Kis Az eső úgy ömlött, mintha dézsából embercsoportok most öntenék. Végigsöpört a rakodóparton, már si

et

ség és félelem feláztatta a homokot, rángatta a kikö- nélkül lndultak a n

a„ tőben horgonyzó hajókat felkavarta emelődarukh0Za tenger mélységeit és elkergette az embereket, akik a nagy óceánjáró ha- Lívia újra a tenger felé ben látta már, mint fuldoklik Guma. jót várták. fordult. Nyolc napja nem Bálákkal megrakva, furcsa szörny- «tta Gumát. Ottmaradt a ként lebegett az esőben és szélben kí

koto melletti kis kunyegy emelődaru. A zápor könyörtelenül h6ba

n. mer

t ™ alkalomverte a hajó rakodónyílásánál össze- jnal is elmulasztotta a gyűlt négereket. Fütyülve, hevesen tá- kalandot: hogy kihajózmadott a szél, felborított mindént, zon a

z öbölbe, majd a ami útjába akadt és megrémítette az tengerre. Pedig mennyiassznnvnkat Az embereket vakította ve

l )

obb !et

t volna, ha a az

esľľekeieárnyéka Csak a fekete hajón együtt éri őket a vihar. Akkor Lívia csak szerelem, csak örömök daruk mozogtak. Egy hajó olyan hir- Guma reszketett volna az ő életéért -ľ—i- — telen fordult oldalra, hogy két ember ö viszont egyáltalán nem félne, mert Kosik József rajza után epekedik. Nem mehet el, hogy együtt sírjon Judittal, akit soha többé — Gumát várom, Rufino. — Vajon rosszat fog róla gondolni a néger? De Gumának hamarosan meg kell ér a tengerbe esett. Egyikük fiatal volt eSy

üt

t volnának, és Guma jól ismer nem fognak szeretni és izmos. Talán éppen egy nevet mon- minden tengeri utat nincs az a lámpa, - • dott utolsó pillanatában. Egészen biz- a^ly élesebb az 6 szeménél keze tos, hogy nem káromkodás volt, mert P«|"? K

b'

z

t°

sa

n J°Sl

a a kormányke- K, , . ^ ... még a viharban is gyengéden hang- rfket. Most rövidesen megjön, és me- keznie. - Menj csak, nemsokára jöjj sélni fog, és mosolyogni, és táncoltat- uíllí 6

n ' ,, . , <

t„

tt

a „ fái^ohiiiont ni az izmait, ő, Guma, aki Lívia nevét A szél leszakította a félrebillent • L

továl

t' tot

t . kflr1Är

f, hajó vitorláját és úgy vonszolta, mint 6s egy ny'

la

t tetováltatott a karjára, holmi tragikus üzenet jelképét. Duz- Egy hajó ment arra és a parancsruš tssr äe Ap. -»« » A kenuk recsegve ugrándoztak a fa- csónak vitorláját. Az igen fehér és «« hul

l<^

a'

n ••• móló mellett és a halászok elhatá- igen szakadozott vitorla egészen kö- uJ

r

d vibszaiurauu. rozták hogy ezen az éjjelen nem men- zel sodródott a parthoz. Néhányan kinek haza az öböl körüli kis falvaikba, eveztek, hogy .megkeressék a vízbe A hajóvitorla nekiütődött a hullámvé- fultakat. De Lívia csak Gumára gondőnek. A csónakokon kialudtak a dolt, akinek meg kell érkeznie. Várta. - Tudod, ki fúlt be? vök én is. — Hát akkor... jő éjszakát — legyintett Rufino. — Jó éjszakát. Néhány lépés után ismét megállt, a holdra bámult és hallgatta a dalt, lámpák. Az asszonyok halotti imába fogtak, a férfiak merőn figyelték a tengert. Rufino egy pohárka cachaca mellett ült a kocsmában és elszomorodott: ebben az ítéletidőben Esmeralda biztosan nem Jön el. Később ismét kigyulladtak a lámpák, de fényük halvány volt és pisloLívia összerezzent. De a vitorla nem a „Valente" vitorlája — az sokkal nagyobb, és nem is szakadhat el ennyire. — Kl? — kérdezte, Rufinóhoz for dúlva. — Ralmundo és a fia. A város köTudod, hogy gyermeket vár? — Judit? — Igen, Judit. Aztán folytatta útját, egyre a holdat nézve. A régi erődből ismét felcsendült a dal. „Ez a szerelem éjszakája ..." Lívia szinte akaratlanul ls futni kezdett és Rufino után kiáltozott, akinek már csak homályos körvonalai rajzolódtak ki a messzeségben. — Veled megyek én ls ... Elindultak együtt. Lívia igyekezett lépést tartani a hatalmas négerrel. Sietett, E gó. Az óceánjárót váró emberek ne- zelében borultak fel. Borzalmas volt é

s közben a tengert nézte. Hosszan hezen igazodtak el a sötétben. A ba- ez a vihar. nézte. Ki tudja, netn a „Valente" lámrakkokban húzódtak meg és az eső Tehát Jacques is, aRimundo fia. Víz- pája világít-e ott a távolban? függönye mögött csak homályosan be fúlt. Később, ha már Guma hazalátták az emelődaruk és a tócsákban tért, elmegy hozzájuk, cuppogó, hajlott hátú rakodómunká- _ Elmentek, hogy kihalásszák a sok körvonalát. De nem láttak a ha- vIzb

e f^tak — mondta Rufino és rájót, amelyet annyira vártak, amelyen mer

edt a feljövő holdra, barátaiknak, szülőiknek, testvéreiknek, kedveseiknek kellene megérkez- ~ "

dit má

r ^J

8

7 niük. És azt az embert sem láthatták, — Most megyek szólni, aki lent sírt annak a hajónak a fe- Lívia a négerre nézett. Hatalma délközén, amely nagy tengeri utat járt termetű, és csak úgy áradt belőle a meg és vagy húsz kikötőben horgonyt pálinka bűze. Nyilván a „Farol das vetett: arcán összekeveredtek az eső- Estrélas"-b.an ült és ivott. Miér.t bámul s-Igy, le nem véve szemét arról a messzi fénylő kis szentjánosbogárról, az olajmécses lángjaként alig látható, halványan rezgő világosságról Lívia hirtelen megérezte, hogy ez valóban a várva várt fény, a „Valente" lámpájának fénye. És ekkor már könnyű szívvel lépdelt a néger oldalán. Bácski György fordítása Vlada n Desnlca: Vetélytársak A sziréna felüvöltött, a fékek megcsikordultak. A sofőr kiadós károm/

\ kodását elnyomta a motor zúgása, amint úfra működni kezdett. /—1 A sánta lány gyors, bűntudatos léptekkel sietett a lárda felé. Es lihegve ért partot, akárcsak a vízből kitolyogó kacsa. Egy középkorú törpe főtt feléje: csöppnyi termetén jókora férfifej ült, ajka fölött óriási, fölfelé kunkorodó, prlaposzl bajuszt viselt, fején pedig egy gyüszűnyi, jelhajtott szélű kalap díszelgett. A nevetséges figurában volt valami lendületes, bátorító Bizakodó együttérzéssel mosolygott a lányra. Az meg — mtnt valami menedék felé — egyenesen a bejáratnak futott, amely fölött nagy betűkkel állt: KIFŐZDE, és himbálózva megindult lefelé a nyirkos betonlépcsőkön, az alvilágba. Kevés vendég ült a piszkos, kockás terítővel letakart asztaloknál. Előttük kenyereskosarak álltak, teli kenyérszeletekkel, mert a kifőzdében „korlátozás nélkül" adták a kenyeret, és a vendégek — az ételre várva — étvágytalanul, érdektelen arccal rágcsáltak. A lány leült a sarokban álló asztalhoz, és maga elé tette kottáit meg fekete táskáfát. A mennyezet alatt nyíló ablakon át férfilábak, női lábak látszottak, amint sztnte tulajdonosuktól függetlenül járnak-kelnek. Fehér zubbonyos, idős pincér szolgálta ki bizalmaskodva a vendégeket. A hajdani hajószakács egy kopaszodó, gondosan lenyalt hajú vendéggel beszélgetett, akt a különálló asztalnál, a kályha és a söntés között üldögélt. Idősebb tisztviselő volt a vendég, agglegény Nyugodtan járhatott volna jobb vendéglőbe ls, de hát itt szeretett, mert kétségtelenül 6 volt a legtekintélyesebb vendég, akinek mindenki igyekezett a kedvében járni. Ahhoz az emberjajtához tartozott, amelyik inkább első a maga falujában, mint második Rómában. Az asztalát takaró abrosz valamicskével tisztább volt, mint a többi, és ez a vendég sohasem rendelt kész ételeket. A pincér az sz meg a z betűt valahogy furcsán, pöszén ejtette, lágy s-nek és zs-nek mondotta, és ez a kiejtés jóságos és ártatlan zöngét kölcsönzött szavainak, mintha sohase tudna kimondani semmit, ami valóban súlyos és tragikus, ilyen embereket kellene alkalmazni a nagy katasztrófák hírének továbbítására. Szavainak azzal adott nyomatékot, hogy az ujjait számlálta, mintha pontos mennyiséget akarna meghatározni. — Voltam én ám Ausztráliában is, vótam én Nevjorkba meg Bonoszajreszba, aztán Sanpaulóba ts.. Á, hun nem jártam ént Btzonyt Bejártam én az egész világot ... Azok vőtak csak a szép tdőkl A, más világ vót azt... Es hogy szíttuk azt az Ausztriát... Szeretném én azt most látniI... A szakácsnő szakította félbe. Kiszólt a konyha falába vágott ablakon. A pincér bement, majd hamarosan visszatért, bal karján egy egész sor mélytányért egyensúlyozva. Zsíros, sűrű leves volt a tányérokban az abonensek számára, olyan étel, afntt kanállal kell enni és csak a végén van szükség a villára, kés meg egyáltalán nem kell hozzá. Mtközben a kislány elé tette a tányért, így bátorította: — Ugyan má, kisasszonykám, ne legyünk má olyan szomorúak! Addig legyen jókedvű, amíg fiatal. Hej, mindennél többet ér a fiatalság! Visszament a söntéshez és folytatta a beszélgetést a kopasszal. Ha azután valamelyik asztal mellől szólították „Frane!" vagy „Frane bál" — kényelmesen, sietség nélkül fordult arra, de a megkezdett beszélgetést nem hagyta abba. Amikor azután kifogytak a mondanivalóból, Frane egy tengernagyhoz méltó léptekkel sétált végig a helyiségen és a „korlátozás nélküli" kenyereket az üres asztalokról a többi asztalra tette, ahol még ültek vendégek. A kenyérszeletek összpontosítása különös Illúziókkal színesítette egyszerű, szívből fakadó, adakozó jóságát. Valahogy az öt kenyér csodája jutott az emberek eszébe. A lány félig már kikanalazta a levest, fészkelődni kezdett, indulni készült. Frane bá visszatartotta, bizalmasan sugdosott a fülébe, úgy beszélt, mint aki egy hivatalosan még meg nem erősített, de biztosan bekövetkező esemény hírét közli, amelynek mindenki megörül: — Várjon, kisasszonykám! Máma csütörtök van, tésztanap. Kiment a konyhába, s ezúttal egy sor kistányérral tért vissza. Mindegyikben egy kocka alakú sütemény volt. A kislány elé azt a tányért tette, amelyen a minden vendégnek kijáró kocka mellett még egy félkockányi tészta is volt. Ennek a kedvezésnek hangsúlyt is adott: — Ezt magának hoztam, sinyorina! A lány hálás, alázatos pillantást vetett rá. — Köszönöm szépen, Frane bá'. Legyen szíves, adjon egy szalvétát ls. — Tüstént és azonnal, szép kisasszonykám, megkapja, amtt kíván, csak szójjon Frane bácsinak! S miközben gondosan becsomagolta a két süteménydarabot, így kérdezősködött: — No, vót magáná az a kislány zongorázni? — ő, persze hogy volt! Köszönöm szépen, Frane bácsi! — Ugyan má, mi köszönni való van azon! Örülök, hogy megtehettem, mert. hát nagyon jó kislány. A mi házmesterünk gyereke, csuda okos kis teremtés ... Megmondtam én magának, fizetnek azok, ahogy pénzük lesz. Mit csinálhat az ember? Segíteni kő egymáson. Hát nem igaz? — De igaz, Frane bá'. A kifőzde már csaknem kiürült. Egy toprongyos, borostás arcú férfi ült a sarokban. Csak levest rendelt, és most bizonytalanul kanalazza, mintha attól tartana, hogy minden pillanatban vállára teszi a kezét a hatóság. Egy másik asztalnál egy vidám, hülyécske öreg ült keménykalappal a fején, kopott köpenyben. Fehér volt a szakálla, piros az arca, élénk pillantású a szeme — pontosan olyan volt, mtnt maga a törpekirály. Csak ült a feleségével, egy gonosz tekintetű asszonnyal, akinek rá volt írva az arcára, hogy minden pillanatban kész zsörtölődni. Az öreg meg-megveregette az asszony kezét, és így, csendben iszogattak. A békés, idillikus hangulat ékesszólón beszélt arról, hogy nemrég még veszekedtek, és percekkel előbb békültek ki. A leány fölállt, Indulni készült. — A viszontlátásra, Frane bácsi! — Viszlát, kisasszony! Es legyen jókedvű! Frane le-föl járkált a vendéglőben. Asztalkendőjének rövid, csattanó ütés. seivel veregette le az asztalokról a morzsákat, mintha legyekre vadászott volna. Azután ismét odament a kopasz vendég asztalához, fölvette a söntés bádoggal bevont lapjáról kialudt cigarettáját, és rágyújtott. Bánatos, hunyorgó pillantást vetett a leány után, akt hóna alatt a kottacsomaggal fölbleegett a lépcsőn. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, elmélkedni kezdett. — Szegény sinyorina! Kínlódik, vergődik, egész álló nap leckéket ad. Ráférne egy kis szerencse!... A kopasz törzsvendég néhány nap óta vizsgálgatta már lapos pillantásokkal a lányt. „Hiáiba, csak múlnak az évek, a betegség meg a magány marad" — ilyesmi járt az eszében. Megpróbálta szóra bírni Franet. — Elég csinos! — Á, persze hogy csinqs! Csuda szép feje van! A kopasznak hízelgett ez a vélemény, ajkán vékonyka, önelégült mosoly jelent meg. Hogy próbára tegye a jólelkű pincért, így folytatta: Látom én már, hogy szerelmes maga ebbe a lányba! Frane egy gyors pillantást vetett rá, azután egy aggszűz szemérmetes' ségével védekezett: — Már minthogy én? Ugyan má! Ilyet mondani!... Azután hogy nyomatékot adjon szavainak, ktbökte: — Hát nem látja, hogy sánta! A kopasz ajkáról eltűnt a mosoly. Meghökkent. Olyanok voltak mind a ketten, mintha egy pocsolya mellől szaladtak volna el, amelybe egyikük egy kődarabot dobott. — Hát nem látja, hogy csak tréfálok? £

lhallgattak. Frane a söntés lapjára támaszikodva fújta a füstöt és félrehajtott fejjel, elgondolkozva, bandzsalítva nézett az ajtó felé, amely mögött az előbb tűnt el a leány. Egy csöppnyi bűntudat bántotta. Emberséges akart lenni, elismételte hát: — Szegény kisasszony!... Fordította; BODRUK ISTVÁN Ül SZÖ 8 * 1965. június S.