Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-19 / 168. szám, szombat

'A oárosí ember számára a szombat este pihenést és kulturális élménye ket Jelent. Szombaton rövidebb a műszak, és a dolgozó ember azzal a tu­dattal vett le munkaruháját, hogy újra véget ért egy hét, másnap vasár­nap, nem kell korán felkelnie. ünneplőt, fehér Inget ölt, színházba, mo­ziba vagy hangversenyre megy. Igy van ez a városokban, ahol mozik, színházak, hangversenytermek vannak. De azokban a vidéki városokban, ahol mindez hiányzik, ahol a kultúrát, a művészetet csak a Magyar Területi Színház évente kétszeri előadása, esetleg a mozi vagy a TV terjeszti — vagy azokban a falvakban, tanyákon, családokban, ahol még ez stncs — vajon hogyan töltik a szom­bat estét az emberek? Nagymegyer Amikor végigrobogtunk a nagyme­gyeri utcákon, már az alkony szürke cseppjeit permetezte a múló idő. Az utca képe színesebb lett, a munkaru­hák eltűntek, a fiatal legények vál­lán tranzisztoros rádió szólt, és a kö­ves úton a lányok tűsarkú cipője ko­pogott. Az üres és elhagyatott nép­művelési otthon mellett megszólítot­tunk egy csinos fiatal asszonykát Rövid beszélgetés közben megtudtuk, hogy tanítónő. — Mondja kérem, mit csinálnak ma este? — Ma este? Nem megyünk sehová, a tévét nézzük. — És hol szórakozott a múlt szom­baton? — Csak itt voltunk férjemmel a „Hármasban"... — És két hete szombaton? — Azt hiszem, szintén a Hármas­ban voltunk... de nem, nem, a tévét néztükl A párbeszéd kissé elgondolkozta­tott bennünket. Egy tanítónő részére nem akadna itt más szórakozás, mint a XV s a vendéglő? A VNB épületében egy ablak még világos volt. Felmentünk a titkár elvtárshoz. Vajon hogyan vélekedik ő erről? — Van nálunk, kérem, elég más szórakozási lehetőség is. Naponta — péntek kivételével — filmet vetítünk. Van szép üzemi klubunk Is, amely szórakozást nyújthatna .., Mondom nyújthatna, mert nincs hiány felsze­relésben. A város üzemei anyagiak­kal támogatják a klubot. Csak az ér­deklődők, a látogatók hiányoznak! Pedig ml mindent tettünk már a fia­talság megnyerése érdekébenl... Minden hiába, s lemondóan legyint. Hirtelen arra gondolunk, de nagy kár, hogy ez a kedves, csinos taní­tónő a „Hármas" helyett nem válasz­totta inkább a klubot. Mert ki vonzza oda a nagymegyerieket, ha a falu értelmisége — a tanítók ls mellőzik? tunk az egyik orgonalombok mögOtt meglapuló házikónál, hogy egy po­hár vizet kérjünk a háziaktól. A kiskapu nyitva volt, de az udva­ron senkit sem találtunk. Nézelőd­tünk, majd hangosabban kiabáltunk, de sehol senki. Végre megláttuk a kutat. Pumpálni kezdtük a vizet, s ekkor valahonnan a kertből előke­rült a háziasszony. Vidám poharaz­gatás közben tőle is megkérdeztük: a nagyközösségben a kert az embe­rek öröme és életcélja. Szombaton este a kertben dolgoznak, és ezt a munkát még akkor ls nehéz szívvel hagyják abba, amikor Komáromból megérkeznek a MATESZ színészei. Józan emberek laknak a faluban. Ha nincs sör, üres a kocsma, de bár­milyen örömmel Irtuk le ezt a tényt, kissé megdöbbenve hallottuk, hogy a 40 éven felüli lakosoknak csupán öt százaléka olvas könyveket. Mar­cellházán a fiatalok a szellemi élet fáklyahordozói, a fiatalok rendeznek esztrádműsort, mutatnak be színda­rabokat és válogatnak a népkönyvtár köteteiből. Az Idősebbek legfeljebb a TV közvetítésével kapják a kultú­rát, amikor már olyan sötét van, hogy nem látják, hova vág a kapa. Szombat este Marcellházán: Tóth Ödön, az Iskola Igazgatója a TV-t nézi, mert ml mást tehetne? Atlasz SZOMBAT Ekecs Alig néhány percig tartott az út Nagymegyerről a 2200 lakosú Ekecs­re. Az alkony bekönyökölt az abla­kon, a kocsma kongott az üresség­től, de a népművelési otthon ablak­szemei hívogató fénnyel ragyogtak. Fekete László, a HNB elnöke és Beke Teréz, a CSISZ titkára mosolyogva tájékoztat az eredményekről és a ter­vekről. Több mlnt 200 televíziós készülék van a faluban, de ez nem jelenti, hogy az ekecsiek csak a papucskultú­rát ismerik. Szórakozásuk a mozi, a fiataloknak az asztalitenisz és más sport. Örömmel vettük tudomásul, hogy kulturális szempontból sem csu­pán fogyasztók. Ebben az évben a he­lyi műkedvelő csoport két színművel lépett a közönség elé, s ünneppé va­rázsolta a szombat estét a dunaszer­dahelyi vagy az őcsai műkedvelők vendégszereplése a korszerűen fel­szerelt színpadon. Még ezen a nyáron elkészül a sza­badban a tánchely a fiatalok és a tekepálya az idősebbek számára. Mi az ekecsi sikerek titka? Valamikor itt is a kocsma volt a társadalmi érintkezés és a szórako­zás központja. Aztán a tömegszerve­zetek vezetőiből megalakult a nép­művelési tanács. Azóta már nem azon vitatkoznak, melyik egyesület érdeme egy-egy rendezvény, hanem azon, hogyan lehetne még többet, még jobbat nyújtani az ekecsi dolgo­zóknak. A népművelési otthon nemsokára anyagilag is önálló lesz, és úgy vél­jük, ez mindennél jobban bizonyítja az eddigi út helyességét. Televíziós készülék, mozi, egy-egy Jó könyv, asztalitenisz vagy előadás a népművelési otthonban, tánc és Nemsokára már tekepálya... ez vár­ja az ekecsi embert szombat este. Gazdag, szocialista társadalmunkat megillető választék. Viharospuszta Tikkasztó volt a meleg, autónk nyomán porzott az országút, s alapo­san megszomjaztunk. Szinte meg­könnyebbültünk, mikor az országút mellett néhány ház tűnt fel. Megáll-| hogyan élnek, hogyan töltik szombat estéjüket az itt élő emberek. Van TV, rádió, járnak-e moziba, színházba? Kérdéseinkre Takácsné — a házi­asszony — elmosolyodott. — Rádió, TV? Hiszen még csak vil­lanyunk sincs! Mozi? Tizenhárom éve nem voltam, kérem, moziban. Ide a pusztára nem Jár mozi, s mi nem érünk rá bemenni a városba. — Posta, újság? — A postahivatal Ekelen van, tő­lünk négy kilométerre. Onnét hozzák az emberek a leveleket, az újságokat, ha arra visz el az útjuk. A gyerekek három kilométert gyalogolnak napon­ta az iskolába. Nyáron még hagyján, de télen, ha nagy a hó, ez bezzeg nem tréfa. — És az orvos? — Az is Okánlkovón lakik. — Hol dolgozik? — Itt, az aranyosi szövetkezetben, öt kilométert járok naponta munká­ba. — A férje? — Komáromban a hajógyárban. In­nen Viharospusztáről sokan dolgoz­nak Komáromban. Idehaza pedig a szőlőben, kertben munkálkodnak, mert mindenkinek van egy kis háztá­jija. Tizenöt házból áll Viharospuszta. Tizenöt ház, szétszórva az országút mentén, ötven ember — villany nél­kül, újság nélkül, kultúra nélkül. Va­jon hogyan vélekednek erről a já­rási funkcionáriusok, a népművelési szervek? Mert az itt élő emberek még csak hírből sem ismerik őket. Anna, 22 éves tanítónő ls a TV-t nézi, és utána a Francia költők anto­lógiáját olvasgatja. Közben álmodo­zik. Szeretne megszervezni egy iro­dalmi színpadot. Szeretné a szombat estéket a szellem ünnepévé varázsol­ni. Szeretné, ha szombat este kiürül­nének a kertek, és megtelnék a szö­vetkezeti klub nézőtere... Virt Marcell háza Háromezernyolcszáz ember él Mar­cellházán, közülük 618 a községen kí­vül dolgozik. Háromszáz televíziós készülék és 823 rádió mellett figye­lik a műsort a faluban. A jól felsze­relt szövetkezeti klubot inkább csak a fiatalok látogatják. A CSISZ-szer­vezet aktivitása dicséretet érdemel, de a hagyományt ők sem tudják meg­változtatni: Marcellházán szombaton is hétfő van. Ügy láttuk, hogy ebben 1799-ben egy öreg szerzetes-tanár érkezett a virti Pyber-családhoz, Ba­róti Szabó Dávid, Kazinczy és Ba­csányi kortársa, a magyar költészet egyik képviselője. 1819 óta alussza örök álmát a virti temetőben, és a porai fölé simuló rögöket szeretet tel ápolja, gondozza az ütőkor. De ha az „Egy vén diófa" költője, az első magyar irodalmi lap, a -,;Magyar Museum" társszerkesztője feltámadna, nem ismerne rá Virt tanyára. Mert nevében még ma is őrzi a múltat, amikor tanya volt, a jobbágy nyomo­rúság szomorú színhelye. — De a múlt már csak ebbe az egy rövid főnévbe zsugorodott. 400 ember la­kik Vlrten, a fiatalok közül 14 érett­ségizett, és öten főiskolán tanulnak. A televíziós készülékek itt is bevo­nultak az új házakba, de Jórészt VoJ­tek tanító értékes munkája nyomán — Itt gyakori az irodalmi est és „ter­mészetes", hogy havonta kétszer kü­lön busszal látogatnak el a komáro­mi MATESZ-ba. A környék legszorgalmasabb szín házlátogató közönsége Virten él. A könyv az elsődleges életszükségletek között szerepel, a lakosság — fiata­lok, öregek egyaránt — kielégíthetet­len szomjúsággal szívják magukba a szellemi táplálékot és egyforma lel­kesedéssel állnak színpadra, hogy Petőfi verselt szavalják, vagy indul­nak társadalmi munkába, hogy nyár­fákat ültessenek, szépítsék a szülőfa­lujukat. A szombat este szórakozást, szellemi élvezetet, tiszta örömet Je­lent a többségnek, de akadnak ki­vételek is... ROSANA erős és kellemes kölnivíz •••••Hü MINDEN ALKALOMRA CÉLSZERŰ CSOMAGOLÁSBAN le&ctnjc* KOZMETIKA nemzeti vdllalai BRATISLAVA OF-132 Vörös Gyuláné és Vlzdák Imréné, anya és lánya Vlrten nem pihennek. Tisztítják a csibéket a vasárnapi ebédhez. Vörös Gyula ős Vizdák Imre, após és veje sem pihennek. Mindig akad a ház körül egy kis tennivaló, amit Igy szombat esténként végeznek el. A két asszony és a vő szövetke­zeti dolgozók, és amit ez a négytagú család teremtett, az minden elisme­rést megérdemel. 1960-ban készült el az új ház, amely a mesekönyvek Illusztrátorainak ls modellként szol­gálhatna a tündérek kastélyához. Készpénzben 60 000 korona van ben­ne, a munkát nem jegyezték. TV a szobában, mosógép a konyhában és — személyautó! Könyv? Arra nincs Idői Színház? Arra sincs. Egy kis tánc, kedves fiatalos szórakozás? Ar­ra sincs Idő. Talán majd ha minden meglesz... Ha majd felépül a patl fürdő ... Talán... De a 23 éves fiatalasszony, akinek kéthónapos kislánya a kocsiban gő­gicsél, fáradt. Láttuk a fáradtságot a szemén, a mozdulatain, halljuk a hangjából. Láttuk a fáradtságot Vö­rös Gyula szemei alatt a szarkalábak közé bújva... Fáradt család, amely minden pihenésről, minden szellemi életről, minden szórakozásról lemon­dott, hogy legyen ház, TV, mosógép, autó! Vlrten ez kivétel. De falvainkban és városainkban ez még nem kivétel. Dunamocs Dr. Vozár Miklós állatorvos csak nemrégen fejezte be egyetemi tanul­mányait. Kassai születésű — szeret­te szülővárosát. Ott tanított fiatal fe­lesége ls. Bizony, szinte csapásként érte, hogy tanulmányai elvégeztével a komáromi járásba helyezték. Nyugtalanul járta a járás falvait keresztül-kasul. A város forgalmához szokott fiatalember számára kétség­beejtően sivárnak tűnt a falusi köz­napok egyformasága. Távol a barátoktól, se színház, se hangversenyterem, nem tudta, mihez is kezdjen egy sáros faluban. Mivel üsse agyon szabad Idejét a hosszú téli estéken? A faluban barátságosan fogadták a fiatal szakembert. A HNB és az EFSZ mindent megtett, hogy jól érezze magát náluk. Megbecsülték szaktudá­sát, s tudták, ha nem biztosítanak számára megfelelő körülményeket, előbb-ntóbb el' fog menni tőlük. Igy hát egy kétszobás lakást utaltak kl a számára s még fürdőszobát ls épí­tettek hozzá. És Vozár Miklós Jól érzi magát Du­namocson. Esténként, ha szabad ideje van, horgászni jár — a Duna ott folyik szobája ablaka alatt. Szombat esténként — a komáro­mi MATESZ előadásait látogatja fe­leségével. Néha felutaznak Bratisla­vába a szülőkhöz. — Nemrég nézték meg a My fair Ladyt. TV-jük is van! Felesége is Dunamocson tanít, de jelenleg szülési szabadságon van. Dr. Vozár megtalálta a helyét az életben, megkedvelte a falutl Nem kívánkozik el innen. Az égbolt csillagos palástja alá búj­tak a házak, amikor gépkocsink Is­mét a város felé rohant. Szombat este volt — pihentető, ringató szom­bat este. Sok ezer ember ült a te­levíziós készüléknél, sok ezer ember gyönyörködött és tanult a művelődé­si otthonokban, sok ezer kéz tartot­ta a könyvet, sok ezer jlatál test rin­gott a zene ütemére, de .., Sok ezer ember üldögélt a lámpa alatt, és arra gondolt, hogy autó kell, hűtőszekrény kell, magnó kell, és na­gyobb ház kell. Es sok ezer ember dülöngélt részegen otthona felé, ahol könnyes szemű asszony és gyermekek lesték rémülten a bizonytalan léptek koppanásait... Ml tudjuk, és értjük, hogy a múlt­ból a jelenbe nőtt ember számára nagy elégtétel, ha megszerezheti ko­runk, társadalmunk egyre gyarapodó javait, de úgy véljük, a szocialista ember, a kommunizmus felé haladó ember nemcsak anyagi javakat gyűjt, hanem szellemi kincseket is. A szombat estét mi sem úgy kép­zeljük el, mlnt valaha a pénzes, nagyhangú mulatozók, akik tükröket törtek és százasokat ragasztottak a prímás homlokára/ De úgy se, hogy a kultúrát, a szórakozást még szom­bat este is másod- vagy harmadren­dű szükségletnek tartsukl Legyen a szombat este a szellem ünnepe. Ezt kívánjuk! Ezt akarjuk! ROMAN ILONA PÉTERFI GYULA C SALLÓKÖZBEN barangol-, tunk. Süly közelében, a töltés mellett egy halom kuko­ricakóróra bukkantunk. Alig tudtuk megközelíteni a „sziqe­tet", köröskörül mindenütt víz­tenger. Nagynehezen mégiscsak hozzáfértünk. Széttúrtuk. Csak­úgy hemzsegett benne a drót­féreg sok ezernyi lárváfa.., Sercen a gyufa, meggyullad a nedves kóró. Nagy füstgomo­lyag felzl a tüzet. Ez tűnhetett fel kis történetünk főszereplői-, nek is. Megáll egy zöld Sedan a töl­tésen. Mérges tekintetű egyen­ruhás férfi ugrik ki a volán mellől. A mellette ülő szintén egyenruhás és a két „civil" sem valami barátságos. —Kl gyújtott tüzet? Nem tudják, hogy május 15 óta ttlos a határban tüzet raknt? Szótlanul hallgattuk végig a korholást. — Azonnal oltsák el — mond­ja durván az egyik egyenruhás. — Tudják, milyen káros a drótjéreg? — Nem érdekel — mondja —, de ha tovább terjed a tűz, — a következményekért vállal­ják a felelősséget! Majd megpukkadtunk a neve­téstől, de türtőztettük magun­kat. Ki tudja, lehet, hogy a víz ts lángra lobbanhat. Nekik van igazuk. Ok a tűzoltók. Köteles­ségüket teljesítették. Drótféreg Ide, drótféreg oda. Csak egy dolog érdekli őket: Füstöl-e vagy sem. MÉRY FERENC / ITCÄNK közelében nagy U építkezés folyik. A te­hergépkocsik, a szél meg az eső sok homokot, sarat hord az utca aszfáltf'ra. A lakók jogos panasszal fordultak a nemzeti bizottsághoz, mire egy szép napon nyolc munkás jelent meg lapáttal a kezében és az útról összekaparta, majd apró hal­mokba rakta a sarat. Dolguk vé­geztével távoztak. Eltelt egy nap. Eltelt kettő. Majd e~y hét. föti egy szép eső és a halmok­ba rakott sarat, szemetet elmos­ta. Most újra egyenletesen te­rül el az utca aszfaltfán. Ss még mondja valaki, hogy a nemzeti bizottság nem törő­dik a város tisztaságával-.— ZSILKA LASZLÖ ĽGY TALPONÁLLÓBAN nyá­L- ron kimérnek legalább hatszáz korsó sört. Tízórás nyit­vatartás mellett ez percenként egy sert felent. Aki azonban már járt ilyen helyen, tudja, hogy a fogyasztás sokkal Inten­zivebb. No már most, ha a csap­láros egy sört csak fél cm-rel mér kisebbre, záróráig harminc Ingyen sört nyer ... Ez így Igaz, csak az ellenőrök meg ne tud­ták, mert azok ám büntetik az ilyesmit. Megesett már. jött az ellenőr és kért egy korsó sört, maid még egy pohárral. Meg­várta míg megszáll, s ezután a pohárból a sört a kor­sóba öntötte. Mérget vehet rá mindenki, hogy belefért. De nem ts erről van most szó, ha­nem a százalékokról. Egy ko­rona és negyven fillérbe kerül egy korsó csapolt tízes sör, plusz öt százalék, ami hét fil­lér lenne, de mivel a kocsmáros három ftllért nem tud kiadnt, a vendég tíz fillért fizet. A napi hatszáz sörből így tizenkét sör ára megint összegyűl, de ezen már még a lopás bélyege sincs rafta, ez a kilenc sör szeplő-, telen. Az ellenőrök sem érdek­lődnek iránta, hanem a fél cm-t hajszolják már ősidők óta ... KOBAK KORNÉL A Z OSZTÁLYZÁSSAL már " diákkoromban sem vol­tam elégedett. Természetesen, a rossz osztályzást mindig ta­náraim rovására írtam. Ez a szokásom valahogy felnőtt ko­romban is megmaradt. A minap például az egyik zöldségárus­nál plnponglabdányl fonnyadt kalarábét vettem első osztályú áruként. Kétszáz méterrel odébb ugyancsak a zöldség­árusnál Iszintén állami volt) háromszor akkora friss kalará­bét ugyanolyan áron, tehát szintén első osztályú áruként vásároltam... Ekkor jöttem rá, hogy diák­kort kételyeim az osztályzást Illetően telfesen jogosak voltak. Hisz az életben sohasem az osztályzáson múlik, hanem ki­zárólag az osztályozón ... KALÁSZ LÁSZLÓ 1965. június 19. * £jj SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents