Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)
1965-06-19 / 168. szám, szombat
Húsz hónap alatt a nyolcadik katonai klikk A legutóbbi húsz hónapban Sai- azért, mert azt akartam, amit most gonban a torzsalkodó politikai, csinálunk1° Ez a néhány szó pontokatonai csoportok közül immár a hú- san jelzi, hová jutott az Egyesült szadik kaparintotta magához az ame- Államok politikája, rikai szuronyokra támaszkodó kétes Johnson elnök a megválasztásától értékű hatalmat. Mindegyik csoport eltelt nyolc hónap alatt éppen az igyekezett valami új elnevezést kita- ellenkezőjét teszi annak, amit a válálni kormányának és valamiféle új lasztási hadjárat idején ígért. Akkor szervezeti formát összetákolni. Ezút- azt mondta, hogy elnöksége alatt az tal is ugyanez történt, az új kato- amerikai népre a béke korszaka könai junta „fő tanácsot" és „végrehaj- szönt. Ehelyett egyre mélyebbre ránttó tanácsot" alakított. A most hata- ja az Egyesült Államokat a vietnalomra került klikknek is csak a neve mi háborúba, s ráadásul megtetézi az új, politikája, célkitűzései mit sem változtak és a szereplők között is sok a régi név. Az egymást követő klikkek arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államoknak nem sikerül egy stabil, legalább a legfőbb politikai csoportokat összefogó kormányt létrehozni. Saigonban napról napra nagyobb a zűrzavar, a káosz és az egymást váltogató kormányoknak jóformán nincs semmi hatálmuk. • SZÉTZULL1K A DÉL-VIETNAMI HADSEREG Miközben Saigonban civakodnak a tábornokok, a dél-vietnami hadsereg egymásután szenvedi a nagyobbnál nagyobb vereségeket és a teljes szétzüllés fenyegeti. Egyes amerikai la«!••! tU egészet a dominikai intervencióval. S hiába igyekszik szinte naponta bizonygatni a televízióban, sajtóértekezleteken és más beszédekben, hogy békét akar és hogy az amerikai közvélemény egyöntetűen támogatja őt. A tények egészen másról tanúskodnak: Az értelmiségi tüntetések egyre nagyobb méreteket öltenek Amerikaszerte és a lakosság más rétegei is csatlakoznak a vietnami háború mielőbbi befejezését követelő tömegmozgalomhoz. Az amerikai sajtó az elnök szemére veti, hogy egyszer s mindenkorra eljátszotta rokonszenvét az amerikai intelligencia előtt, 1. 2 Az amerikai vezetők igyekeznek elbagatellizálni a közvélemény követelésének jelentőségét, a közvépok megírták, hogy a legutóbbi su- i emé nykutatás azonban rácáfol a hilyos veszteségek annyira megfélemlí- degháborús politika bajnokaira. A tettek a saigoni zsoldosokat, hogy combat című francia lap szerint a nemegyszer nyíltan visszautasítják a megkérdezetteknek csúpán 23 szápartizánok elleni harcot, s ha pedig z ai éka h ei ye su a vietnami háború kla hazafiak megtámadják őket, fejvesztetten menekülnek és sokan átszélesítését, 25 százalék a leghatározottabban ellenzi azt, és az amerikai állnak az oldalukra. A legbiztosabb katoná k hazarendelését követeli. A jele a saigoni klikk katonai gyenge- t(5bb mint 50 s zá z aiékot kitevő köségének az újabb- és újabb amerikai zö mbösek táborából is egyre többen csapaterősítések. Taylor tábornok legutóbbi washingtoni tárgyalásai után kijelentette, hogy egyelőre szükségtelen újabb amerikai csapatok Dél-Vietnamba szállítása. Azonban, alighogy viszcsatlakoznak a szennyes háború ellenzői közé. ^ Az amerikai vezető politikusok között is megfigyelhető bizonyos fokú erjedés, amelyet legjobszaérkezett Saigonba, bejelentették, ba n Fulbright szenátor legutóbbi tehogy újabb 6 zászlóalj amerikai ka- levíziós beszéde jellemez. Fulbright, tona érkezik Dél-Vietnamba és ezzel aki a szenátus külügyi bizottságának 70—75 ezerre növekszik az amerikai elnöke, ha nem is túl határozottan, katonák száma. Ugyancsak a dél-vietnami hadsereg csökkenő harcképességének a jele az is, hogy Washington utasítást adott a dél-vietnami amerikai főparancsnoknak, hogy a saigoni kormány kérésére mindenütt be kell vetni az amerikai tengerészgyalogosokat a de elég egyértelműén bírálta a Johnson—McNamara—Rusk háborús irányvonalat és azt-javasolta, hogy-tanácskozásokat kell kezdeni a vietnami béke megteremtéséről a Hazafias Fronttal is és a megegyezés kiindulópontjául szolgálhatna a Washington által eddig elutasított 1954. évi genfi partizánok elleni harcokba. Mindez egyezmény. Fulbright javaslatát, ha azt bizonyítja, hogy a harci tevékenység, a hazafiak elleni küzdelem súlya egyre inkább az amerikai hadnem is szabad túlbecsülni, mindenesetre új momentum az amerikai politikában, hiszen tudjuk, hogy az vezetés vállára nehezedik és termé- amerikai szenátus már két ízben is szetesen egyre súlyosabb áldozatokat egyhangú szavazattal támogatta Johnson vietnami politikáját. « Az Egyesült Államoknak ha nem akar teljesen elszigetelődni, fikövetel az amerikaiaktól. Egyes hírmagyarázók azzal számolnak, hogy az elkövetkező hetekben 150 000— 200 000-re növekedhet az amerikai hadsereg létszáma. Az esős évszak gyelembe kell vennie a vllágközvébeálltával ugyanis az amerikai csa- lemény fokozódó nyomását is. Johnpatok nem sok hasznát veszik tech- sonnak látnia kell, hogy az angol nikai fölényüknek: Megbénul a légi- kormány támogatása igen bizonytalan erők tevékenysége és a haditengeré- alapokon nyugszik, hiszen Wilson miszet sem nyújthat hatékony támoga- niszterelnököt ezért a támogatásért tást. Egyetlen lehetőség marad: naponta bírálják pártjának hívei. S újabb és újabb katonai egységeket ha figyelembe vesszük, hogy a Brit küldeni Vietnamba. Ebbe azonban Nemzetközösség jelenlegi értekezlemár beleszól az amerikai közvélemény is. • NEM SEGÍT A FURKÓSBOTPOLITIKA tén is öttagú bizottságot létesítettek békeközvetítésre, Johnsonnak nagyon meg kell gondolnia, meddig haladhat jelenlegi politikájában. Az immár négy hónapja tartó VDK elleni bomD„. ít„m„,„,„, „ „„„,„•»„!, m„„ batámadások nem hozták meg a reBarry Goldwater, a veszettek meg- OTBdm 6„ u, = bukott elnökjelöltje nemrég Johnson elnök politikájáról büszkén kijelentette: „Ha a választási kampány idején valami hasonlóért agitáltam volna, felkoncolnak. Hiszen engem veszett háborús uszítónak neveztek mélt eredményt, Dél-Vietnamban a katonai helyzet egyre rosszabb, minden a háború mielőbbi befejezésének szükségességére mutat. Kérdés azonban, mikor döbben rá erre Johnson? SZŰCS BELA Bratislavai üzem fölvesz: Fizetés havonta a munka jellege •:í%rint 1500-2000 korona btto. kőműveseket, lakatosokat, kazánkovácsokat, forrasztókat, villanyszerelőket és esztergályosokat Továbbá felvesz: több tolató! (a szakképzettség nélkülieket kiképezzük) segédmunkásokat építőmunkára, vegyi- és segédüze„ mekbe. átlagfizetés 1500-2000 korona btto - havonta. Lakás a munkásszállón biztosítva. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást közvetlenül az üzemben kaphatnak. Chemické závody Juraja Dimitrova, národný podnik, BRATISLAVA, ul. Februárového vifazstva (3-as és 5-ös villamos) OF - 081 A lónyabányai magnezitgyár tűzálló krómmagnezit és magnezittéglákat, továbbá porhanyós, ún. zsugorított anyagokat készít, elsősorban kohóipari használatra. A gyár 20 országba szállítja termékeinek több mint egyharmadát. Képünkön Šulan, Babják.Aláč és Urbanec a gyár aknakemencéjénél. (J. Valko - ČTK felvétele) O tt álltunk meg a dűlő szélén, ahol két motorkerékpár a gazdájára várt. Egyelőre hiába, mert mindkettőnek a gazdája szinte belefeledkezett a nagy munkába. Nem éppen azért, mintha olyan különlegesen nagy munka lenne a cukorrépa sarabolása, hiszen Sándor Károly és társa évek óta közmegelégedésre végzi, ám most másról van szó. A mélyen felázott talajon erősen süpped a traktor. A kapák sem úgy dolgoznak, mint amikor porhanyós a talaj. Várni kellene, hogy szikkadjon a föld. De a gyomok nem várnak. A hajlatokban, barázdákban víz, az elnök és a csoportvezető homlokán veríték csillog. Lovakkal még könynyebben menne a sarabolás. De ló is kevés van, a lovas ekekapák pedig a hulladékba kerültek. Meg aztán a tervezésnél a gazdaságosságot is figyelembe kellett venni, így a lovas^ fogat kiesett a számításból. Egyébként ez még együttvéve sem annyi bosszúság, mint az, hogy a hegy felől újból sűrű, sötét felhő kapaszkodik a táj fölé. Nem is csodálkoztam, amikor Boda bácsi, a szövetkezet mindenese egy kacskaringós ördögimádságba sűrítette keservét. A sötét felhő feltartóztathatatlanul közeledett. Nem sokat adott a feléje villámokat szóró tekintetekre. Ha igaz az, hogy kivétel erősíti a szabályt, akkor az sem lehet vitás, hogy ez a májusi eső egyáltalán nem ért aranyat. Különösen Itt, a vízvisszatartó hajlatokkal gazdag vidéken nem, ahol már sok helyen megsárgultak az őszi kalászosok, s néhány helyen, a csaknem ingovánnyá vált területen a burgonya sem hajtott csirát. Az esőt ígérő felhő irányában fúrótorony emelkedik a magasba. — Mit keresnek ott a föld gyomrában? — Vizet... És a csoportvezető negyvennégyes gumicsizmájával belelépett a barázda tócsájába. A csizmafejen átcsapott a víz. Az első esőcseppek az arcunkba szöktek. Otthon folytattuk. Ilyképpen magyarázták a falu meg a környék vízproblémáját: Néhány éven át olyan szárazság sújtotta a környéket, hogy már-már elment a kedvük a gazdálkodástól. Hiába dolgoztak körömszakadtáig, alig termett valamit a föld. A legmélyebbre nyúló gyökerű növények sem jutottak egy szikrányi nedvességhez sem. Még harmat sem volt, mert a belvizek elvezetése következtében valamennyi mocsár kiszáradt. A talajvíz szintje emiatt csaknem két méterrel a sok évi átlag alá süllyedt. És most itt építik ezt a kut»t 60 méter mélyre fúrnak le, hogy a terv szerint kb. 50 hektárnyi területre egy harmatnak megfelelő mennyiségű csapadékot adjon. De ez most nem probléma, mert ha a mélyebb csatornák a nagyobb vizeket el is vezették, ilyen időjárás idején az egyenetlen föld hajlataiban azért nyugodtan kifejtheti „hatékony" tevékenységét az esővíz. Hogy ezzel a vízzel mindig ennyi baj van! A falu minden lakosa tudta ugyan, hogy Szabó bácsi a borjú- és a csikónevelés mestere, azt is, hogy kevesen tudnak nála jobban szántani-vetni, egyszóval gazdálkodni, Dehát az egykori béreslegény, aki közben Amerikát is megjárta, hiába lépett idejekorán a szövetkezetbe a korábbi bizalmat és tiszteletet nem vihette magával, mert népes és éjt nappallá tevő szorgalmas családjával annyi földet szerzett, hogy a lista másik lapjára került. Több mint 6x-szel és sok, becsületes munkával a háta mögött. A falu és a szövetkezet vezetőinek A Harmadik győzött Vékén mindig baj van a vízzel ® Apósa nyomdokában - kitűnő eredménnyel O' öröm és bosszúság a dinnye körül ® Ha az alap nem betonból lenne ... becsületére legyen mondva, később mégis az egyik legfontosabb munkaszakaszt, a borjak gondozását bízták rá. Ezt nem tőle, hanem az illetékes funkcionáriusoktól tudom. Az idős ember továbbra is a becsületes munka és a szorgalom példaképe maradt. Kiváló eredményeit évről évre növelte. Pedig közben tragédia is érte a családját: fia, a négygyermekes család feje meghalt. Az akkor hetven év körüli ember és az özvegyasszony vállára egy héttagú család eltartásának gondja nehezült. S ha már kitalálták egykoron, hogy a baj sose jár egyedül, akkor az ő esetükben igaz ez a mondás. A kemény és veszélyes munkától sohasem félő idős embert mészoltás közben baleset érte. Hosszú hónapokig tartó kemény küzdelemmel is csak az egyik szemét tudták az orvosok megmenteni. Talán mondanom sem kell, hogy abban az időben a szövetkezet a legjobb akarattal sem támogathatta olyan mértékben a családot, hogy a kiváló munkáért korábban kijáró keresetet pótolhassa. Pedig akkor a legidősebb félárva már a mezőgazdasági technikumba kúszült, az utána következőknek ls kellett a kenyér és a ruha. A négygyermekes özvegy Szabó Istvánná korábban ls mindig ott volt a szövetkezeti munkában, a tragédia után pedig apósa örökébe lépett. Színezhetném ezt a munkavállalást úgy is, hogy az egykori nincstelen család (amelyet 6 leánygyermekkel áldott meg a sors) első szülötte tudta hol a helye, hiszen az élet idejekorán hozzászoktata a munkához. Akár osztályöntudatnak is nevezhetném, s talán minden túlzás nékül, hogy az özvegyasszony a rábízott és egyáltalán nem könnyű munkát minden várakozást felülmúlóan végzi, már több mint öt éve. Elmondhatnám, hogy a oem éppen ideális gondozási és takarmányozási körülmények között is olyan kiváló eredményeket ér el, hogy nemcsak az apósa és az egész család, hanem a szövetkezet is büszke rá. De adós maradnék az igazsággal, ha nem mondanám el: — Ezt a dolgot meg ne írd, vagy ha megírod: akkor ne kerülj a Regina szeme elé — mondották Vékén. Az özvegyasszony nem szereti, ha a munkájáról, a legnagyobb elismerést is megérdemlő kiváló eredményeiről beszélnek. De felcsillan a szeme, ha szóba kerül, hogy a férje nevét viselő, legidősebb fiú most fejezi be a mezőgazdasági technikumot, hogy a második jól tanul a kassai gépiparban, s hogy a további kettőre (akik még az alapfokú iskolába járnak) sem lehet még rossz akarattal sem rosszat mondani. Ha erről beszélnek vele, akkor még nagyobb Igyekezettel dolgozik. Nem merném tagadni, hogy ebben ls öntudata vezérli. Az anya öntudata. Azt beszélik a környéken, hogy a vékei dinnyének aligha van párja a Bodrogközben. Büszkék is erre a falu lakói. A tavalyi termésre is. Persze az efölött érzett örömükbe üröm ls vegyül. Legalábbis ezt észlelhettük, amikor dinnyetermés kilátásai iránt érdeklődtünk. — Talán hasznosabb dolgot művelnénk, ha a dinnyepalántákat zöldtrágyának használnánk fel. Legalább nem lenne belőle bosszúságunk fakadt ki az egyik illetékes. — Az időjárás miatt? — Dehogy. A felvásárló üzem miatt. Tavaly az első osztályú dinnye kilójáért !csak ilyet adnak elf egy koronát ígértek. Kifizettek bennünket 60 fillérjével, ök még háromszoros áron adták el a fogyasztóknak. Ezek még így is kapva kaptak rajta, mert kevesebb volt belőle, mint valamikor. Mi, a termelők a termelési költséget is alig kaptuk meg a hiánycikknek számító dinnyéért. Es akkor a felvásárló üzem egyik-másik alkalmazottja eljön bennünket kioktatni arról, hogy gazdaságosabban kell termelni, ha nagyobb jövedelmet akarunk. — Akkor az idén nem is termesztenek dinnyét? — Már miért ne? Legalább annyit, mint tavaly. Még hogy a vékei diny• nye hiányozna a piacról? A falu egyik előkelő helyén feléggé terjedelmes épület alapjait lassan már egészen benövi a gyom. — Csak nem érte valami baleset a gazdáját, hogy az alaplerakásnál megrekedt az építkezés? •— A falu lenne a gazdája — mentegetőztek —, és kultúrháznak készült. A falu lakói társadalmi munkahozzájárulással már öt éve lerakták az alapokat, de a további munkákhoz már szakemberek kellenének. Azaz a járási építkezési vállalatra tartozna a kultúrház tető alá hozása. Az építkezés irányítását és szükséges anyag biztosítását vállalná, de szakembereket nem tud ddní. Az jutott az eszembe, milyen szerencse, hogy az alap betonból van, s az Idő minden viszontagságát képes kiállni. Olyan erős, mint a falu vezetőinek idegzete. S miközben erre •gondoltam, elfelejtettem megkérdezni, hogy ha az anyag és az anyagiak többé-kevésbé biztosítva vannak, és a falu lakói sem húzódoznak a társadalmi munkától, az illetékes vezetőség Vékén és környékén nem találhatna-e annyi szakembert, hogy mondjuk a jövő évben már az új kultúrházban tarthatnák meg a búcsúi mulatságot? A szövetkezetesek olyan lelkesedéssel beszéltek a termelési eredményekről, hogy szinte sértés lenne elhallgatni a leglényegesebbet: az egész évi sertéshús-eladási tervet már az első negyedévben 50 %-ra teljesítették, az alig félezer lakosú község már húsvétig másfélszer annyi tojást adott el, mint amennyit vállaltak. A két szomszéd (két Pista) azonban nem tartotta eléggé elviselhetőnek, hogy az Ilyen nehéz dolgokat csak úgy szárazon eméssze meg az idevetődött idegen. Folytattuk hát a megkezdett beszélgetést előbb az egyik, majd a másik Pista verandájának nem üres asztalánál. S miközben a két szomszéd azon fogadkozott, hogy egy versenyen melyikük bora vinné el a pálmát, a kiapadhatatlan kancsó hallgatagon állt az asztalon. De ha jól láttam, a csillogó nedű egy icipicit hamiskásan mosolygott. S mikor felcsendült az első nóta, hirtelenében az volt az érzésem, hogy a vetélkedő eredménye csak döntetlen lehet. Vesztes és győztes azért mégiscsak akadt. Az a ravaszkás mosolyú kiütéssel győzött. HARASZTI GYULA ÜJ SZÖ 4 * 1985. június 19,