Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-19 / 168. szám, szombat

Húsz hónap alatt a nyolcadik katonai klikk A legutóbbi húsz hónapban Sai- azért, mert azt akartam, amit most gonban a torzsalkodó politikai, csinálunk1° Ez a néhány szó ponto­katonai csoportok közül immár a hú- san jelzi, hová jutott az Egyesült szadik kaparintotta magához az ame- Államok politikája, rikai szuronyokra támaszkodó kétes Johnson elnök a megválasztásától értékű hatalmat. Mindegyik csoport eltelt nyolc hónap alatt éppen az igyekezett valami új elnevezést kita- ellenkezőjét teszi annak, amit a vá­lálni kormányának és valamiféle új lasztási hadjárat idején ígért. Akkor szervezeti formát összetákolni. Ezút- azt mondta, hogy elnöksége alatt az tal is ugyanez történt, az új kato- amerikai népre a béke korszaka kö­nai junta „fő tanácsot" és „végrehaj- szönt. Ehelyett egyre mélyebbre ránt­tó tanácsot" alakított. A most hata- ja az Egyesült Államokat a vietna­lomra került klikknek is csak a neve mi háborúba, s ráadásul megtetézi az új, politikája, célkitű­zései mit sem változ­tak és a szereplők között is sok a régi név. Az egymást követő klikkek arról tanús­kodnak, hogy az Egyesült Államoknak nem sikerül egy sta­bil, legalább a leg­főbb politikai csopor­tokat összefogó kor­mányt létrehozni. Saigonban napról nap­ra nagyobb a zűrza­var, a káosz és az egymást váltogató kormányoknak jóformán nincs semmi hatálmuk. • SZÉTZULL1K A DÉL-VIETNAMI HADSEREG Miközben Saigonban civakodnak a tábornokok, a dél-vietnami hadsereg egymásután szenvedi a nagyobbnál nagyobb vereségeket és a teljes szét­züllés fenyegeti. Egyes amerikai la­«!••! tU egészet a dominikai intervencióval. S hiá­ba igyekszik szinte naponta bizonygatni a televízióban, sajtó­értekezleteken és más beszédekben, hogy békét akar és hogy az amerikai közvélemény egyön­tetűen támogatja őt. A tények egészen másról tanúskodnak: Az értelmiségi tüntetések egy­re nagyobb mérete­ket öltenek Amerika­szerte és a lakosság más rétegei is csatlakoznak a vietnami háború mielőbbi befejezését követelő tömeg­mozgalomhoz. Az amerikai sajtó az elnök szemére veti, hogy egyszer s mindenkorra eljátszotta rokonszenvét az amerikai intelligencia előtt, 1. 2 Az amerikai vezetők igyekeznek elbagatellizálni a közvélemény követelésének jelentőségét, a közvé­pok megírták, hogy a legutóbbi su- i emé nykutatás azonban rácáfol a hi­lyos veszteségek annyira megfélemlí- degháborús politika bajnokaira. A tettek a saigoni zsoldosokat, hogy combat című francia lap szerint a nemegyszer nyíltan visszautasítják a megkérdezetteknek csúpán 23 szá­partizánok elleni harcot, s ha pedig z ai éka h ei ye su a vietnami háború kl­a hazafiak megtámadják őket, fej­vesztetten menekülnek és sokan át­szélesítését, 25 százalék a leghatáro­zottabban ellenzi azt, és az amerikai állnak az oldalukra. A legbiztosabb katoná k hazarendelését követeli. A jele a saigoni klikk katonai gyenge- t(5bb mint 50 s zá z aiékot kitevő kö­ségének az újabb- és újabb amerikai zö mbösek táborából is egyre többen csapaterősítések. Taylor tábornok legutóbbi washing­toni tárgyalásai után kijelentette, hogy egyelőre szükségtelen újabb amerikai csapatok Dél-Vietnamba szállítása. Azonban, alighogy visz­csatlakoznak a szennyes háború el­lenzői közé. ^ Az amerikai vezető politikusok között is megfigyelhető bizo­nyos fokú erjedés, amelyet legjob­szaérkezett Saigonba, bejelentették, ba n Fulbright szenátor legutóbbi te­hogy újabb 6 zászlóalj amerikai ka- levíziós beszéde jellemez. Fulbright, tona érkezik Dél-Vietnamba és ezzel aki a szenátus külügyi bizottságának 70—75 ezerre növekszik az amerikai elnöke, ha nem is túl határozottan, katonák száma. Ugyancsak a dél-vietnami hadsereg csökkenő harcképességének a jele az is, hogy Washington utasítást adott a dél-vietnami amerikai főparancs­noknak, hogy a saigoni kormány ké­résére mindenütt be kell vetni az amerikai tengerészgyalogosokat a de elég egyértelműén bírálta a John­son—McNamara—Rusk háborús irány­vonalat és azt-javasolta, hogy-tanács­kozásokat kell kezdeni a vietnami bé­ke megteremtéséről a Hazafias Front­tal is és a megegyezés kiindulópont­jául szolgálhatna a Washington által eddig elutasított 1954. évi genfi partizánok elleni harcokba. Mindez egyezmény. Fulbright javaslatát, ha azt bizonyítja, hogy a harci tevé­kenység, a hazafiak elleni küzdelem súlya egyre inkább az amerikai had­nem is szabad túlbecsülni, minden­esetre új momentum az amerikai po­litikában, hiszen tudjuk, hogy az vezetés vállára nehezedik és termé- amerikai szenátus már két ízben is szetesen egyre súlyosabb áldozatokat egyhangú szavazattal támogatta John­son vietnami politikáját. « Az Egyesült Államoknak ha nem akar teljesen elszigetelődni, fi­követel az amerikaiaktól. Egyes hír­magyarázók azzal számolnak, hogy az elkövetkező hetekben 150 000— 200 000-re növekedhet az amerikai hadsereg létszáma. Az esős évszak gyelembe kell vennie a vllágközvé­beálltával ugyanis az amerikai csa- lemény fokozódó nyomását is. John­patok nem sok hasznát veszik tech- sonnak látnia kell, hogy az angol nikai fölényüknek: Megbénul a légi- kormány támogatása igen bizonytalan erők tevékenysége és a haditengeré- alapokon nyugszik, hiszen Wilson mi­szet sem nyújthat hatékony támoga- niszterelnököt ezért a támogatásért tást. Egyetlen lehetőség marad: naponta bírálják pártjának hívei. S újabb és újabb katonai egységeket ha figyelembe vesszük, hogy a Brit küldeni Vietnamba. Ebbe azonban Nemzetközösség jelenlegi értekezle­már beleszól az amerikai közvéle­mény is. • NEM SEGÍT A FURKÓSBOT­POLITIKA tén is öttagú bizottságot létesítettek békeközvetítésre, Johnsonnak nagyon meg kell gondolnia, meddig haladhat jelenlegi politikájában. Az immár négy hónapja tartó VDK elleni bom­D„. ít„m„,„,„, „ „„„,„•»„!, m„„ batámadások nem hozták meg a re­Barry Goldwater, a veszettek meg- OTBdm 6„ u, = bukott elnökjelöltje nemrég Johnson elnök politikájáról büszkén kijelen­tette: „Ha a választási kampány ide­jén valami hasonlóért agitáltam vol­na, felkoncolnak. Hiszen engem ve­szett háborús uszítónak neveztek mélt eredményt, Dél-Vietnamban a katonai helyzet egyre rosszabb, min­den a háború mielőbbi befejezésének szükségességére mutat. Kérdés azon­ban, mikor döbben rá erre Johnson? SZŰCS BELA Bratislavai üzem fölvesz: Fizetés havonta a munka jellege •:í%rint 1500-2000 korona btto. kőműveseket, lakatosokat, kazánkovácsokat, forrasztókat, villanyszerelőket és esztergályosokat Továbbá felvesz: több tolató! (a szakképzettség nélkülieket kiképezzük) segédmunkásokat építőmunkára, vegyi- és segédüze­„ mekbe. átlagfizetés 1500-2000 korona btto - havonta. Lakás a munkás­szállón biztosítva. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást közvetlenül az üzemben kaphatnak. Chemické závody Juraja Dimitrova, národný podnik, BRATISLAVA, ul. Februárového vifazstva (3-as és 5-ös villamos) OF - 081 A lónyabányai magnezitgyár tűzálló krómmagnezit és magnezittéglákat, továbbá porhanyós, ún. zsu­gorított anyagokat készít, elsősorban kohóipari használatra. A gyár 20 országba szállítja termékeinek több mint egyharmadát. Képünkön Šulan, Babják.Aláč és Urbanec a gyár aknakemencéjénél. (J. Valko - ČTK felvétele) O tt álltunk meg a dűlő szélén, ahol két motorkerékpár a gaz­dájára várt. Egyelőre hiába, mert mindkettőnek a gazdája szinte belefeledkezett a nagy munkába. Nem éppen azért, mintha olyan különlege­sen nagy munka lenne a cukorrépa sarabolása, hiszen Sándor Károly és társa évek óta közmegelégedésre vég­zi, ám most másról van szó. A mé­lyen felázott talajon erősen süpped a traktor. A kapák sem úgy dolgoznak, mint amikor porhanyós a talaj. Várni kellene, hogy szikkadjon a föld. De a gyomok nem várnak. A hajlatokban, barázdákban víz, az elnök és a csoportvezető homlokán veríték csillog. Lovakkal még köny­nyebben menne a sarabolás. De ló is kevés van, a lovas ekekapák pedig a hulladékba kerültek. Meg aztán a tervezésnél a gazdaságosságot is fi­gyelembe kellett venni, így a lovas^ fogat kiesett a számításból. Egyéb­ként ez még együttvéve sem annyi bosszúság, mint az, hogy a hegy felől újból sűrű, sötét felhő kapaszkodik a táj fölé. Nem is csodálkoztam, ami­kor Boda bácsi, a szövetkezet minde­nese egy kacskaringós ördögimád­ságba sűrítette keservét. A sötét felhő feltartóztathatatlanul közeledett. Nem sokat adott a feléje villámokat szóró tekintetekre. Ha igaz az, hogy kivétel erősíti a sza­bályt, akkor az sem lehet vitás, hogy ez a májusi eső egyáltalán nem ért aranyat. Különösen Itt, a vízvissza­tartó hajlatokkal gazdag vidéken nem, ahol már sok helyen megsárgul­tak az őszi kalászosok, s néhány he­lyen, a csaknem ingovánnyá vált területen a burgonya sem hajtott csi­rát. Az esőt ígérő felhő irányában fúró­torony emelkedik a magasba. — Mit keresnek ott a föld gyomrá­ban? — Vizet... És a csoportvezető negyvennégyes gumicsizmájával belelépett a barázda tócsájába. A csizmafejen átcsapott a víz. Az első esőcseppek az arcunkba szöktek. Otthon folytattuk. Ilyképpen magyarázták a falu meg a környék vízproblémáját: Néhány éven át olyan szárazság sújtotta a környéket, hogy már-már elment a kedvük a gazdálkodástól. Hiába dolgoztak körömszakadtáig, alig termett valamit a föld. A legmé­lyebbre nyúló gyökerű növények sem jutottak egy szikrányi nedvességhez sem. Még harmat sem volt, mert a belvizek elvezetése következtében va­lamennyi mocsár kiszáradt. A talaj­víz szintje emiatt csaknem két méter­rel a sok évi átlag alá süllyedt. És most itt építik ezt a kut»t 60 méter mélyre fúrnak le, hogy a terv sze­rint kb. 50 hektárnyi területre egy harmatnak megfelelő mennyiségű csa­padékot adjon. De ez most nem prob­léma, mert ha a mélyebb csatornák a nagyobb vizeket el is vezették, ilyen időjárás idején az egyenetlen föld hajlataiban azért nyugodtan ki­fejtheti „hatékony" tevékenységét az esővíz. Hogy ezzel a vízzel mindig ennyi baj van! A falu minden lakosa tudta ugyan, hogy Szabó bácsi a borjú- és a csikó­nevelés mestere, azt is, hogy kevesen tudnak nála jobban szántani-vetni, egyszóval gazdálkodni, Dehát az egy­kori béreslegény, aki közben Ameri­kát is megjárta, hiába lépett idejeko­rán a szövetkezetbe a korábbi bizal­mat és tiszteletet nem vihette magá­val, mert népes és éjt nappallá tevő szorgalmas családjával annyi földet szerzett, hogy a lista másik lapjára került. Több mint 6x-szel és sok, be­csületes munkával a háta mögött. A falu és a szövetkezet vezetőinek A Harmadik győzött Vékén mindig baj van a vízzel ® Apósa nyomdokában - kitűnő eredménnyel O' öröm és bosszúság a dinnye körül ® Ha az alap nem betonból lenne ... becsületére legyen mondva, később mégis az egyik legfontosabb munka­szakaszt, a borjak gondozását bízták rá. Ezt nem tőle, hanem az illetékes funkcionáriusoktól tudom. Az idős ember továbbra is a becsületes munka és a szorgalom példaképe maradt. Kiváló eredményeit évről évre növel­te. Pedig közben tragédia is érte a családját: fia, a négygyermekes csa­lád feje meghalt. Az akkor hetven év körüli ember és az özvegyasszony vállára egy héttagú család eltartásá­nak gondja nehezült. S ha már kitalálták egykoron, hogy a baj sose jár egyedül, akkor az ő esetükben igaz ez a mondás. A ke­mény és veszélyes munkától sohasem félő idős embert mészoltás közben baleset érte. Hosszú hónapokig tartó kemény küzdelemmel is csak az egyik szemét tudták az orvosok meg­menteni. Talán mondanom sem kell, hogy abban az időben a szövetkezet a leg­jobb akarattal sem támogathatta olyan mértékben a családot, hogy a kiváló munkáért korábban kijáró ke­resetet pótolhassa. Pedig akkor a legidősebb félárva már a mezőgaz­dasági technikumba kúszült, az utána következőknek ls kellett a kenyér és a ruha. A négygyermekes özvegy Szabó Ist­vánná korábban ls mindig ott volt a szövetkezeti munkában, a tragédia után pedig apósa örökébe lépett. Színezhetném ezt a munkavállalást úgy is, hogy az egykori nincstelen család (amelyet 6 leánygyermekkel áldott meg a sors) első szülötte tud­ta hol a helye, hiszen az élet ideje­korán hozzászoktata a munkához. Akár osztályöntudatnak is nevezhet­ném, s talán minden túlzás nékül, hogy az özvegyasszony a rábízott és egyálta­lán nem könnyű munkát minden vá­rakozást felülmúlóan végzi, már több mint öt éve. Elmondhatnám, hogy a oem éppen ideális gondozási és ta­karmányozási körülmények között is olyan kiváló eredményeket ér el, hogy nemcsak az apósa és az egész család, hanem a szövetkezet is büszke rá. De adós maradnék az igazsággal, ha nem mondanám el: — Ezt a dolgot meg ne írd, vagy ha megírod: akkor ne kerülj a Regina szeme elé — mondották Vékén. Az özvegyasszony nem szereti, ha a munkájáról, a legnagyobb elisme­rést is megérdemlő kiváló eredmé­nyeiről beszélnek. De felcsillan a szeme, ha szóba ke­rül, hogy a férje nevét viselő, leg­idősebb fiú most fejezi be a mező­gazdasági technikumot, hogy a má­sodik jól tanul a kassai gépiparban, s hogy a további kettőre (akik még az alapfokú iskolába járnak) sem lehet még rossz akarattal sem rosszat mondani. Ha erről beszélnek vele, akkor még nagyobb Igyekezettel dol­gozik. Nem merném tagadni, hogy ebben ls öntudata vezérli. Az anya öntu­data. Azt beszélik a környéken, hogy a vékei dinnyének aligha van párja a Bodrogközben. Büszkék is erre a falu lakói. A tavalyi termésre is. Persze az efölött érzett örömükbe üröm ls ve­gyül. Legalábbis ezt észlelhettük, ami­kor dinnyetermés kilátásai iránt ér­deklődtünk. — Talán hasznosabb dolgot művel­nénk, ha a dinnyepalántákat zöldtrá­gyának használnánk fel. Legalább nem lenne belőle bosszúságunk fakadt ki az egyik illetékes. — Az időjárás miatt? — Dehogy. A felvásárló üzem miatt. Tavaly az első osztályú dinnye kiló­jáért !csak ilyet adnak elf egy koro­nát ígértek. Kifizettek bennünket 60 fillérjével, ök még háromszoros áron adták el a fogyasztóknak. Ezek még így is kapva kaptak rajta, mert ke­vesebb volt belőle, mint valamikor. Mi, a termelők a termelési költséget is alig kaptuk meg a hiánycikknek számító dinnyéért. Es akkor a felvá­sárló üzem egyik-másik alkalmazottja eljön bennünket kioktatni arról, hogy gazdaságosabban kell termelni, ha na­gyobb jövedelmet akarunk. — Akkor az idén nem is termesz­tenek dinnyét? — Már miért ne? Legalább annyit, mint tavaly. Még hogy a vékei diny• nye hiányozna a piacról? A falu egyik előkelő helyén feléggé terjedelmes épület alapjait lassan már egészen benövi a gyom. — Csak nem érte valami baleset a gazdáját, hogy az alaplerakásnál meg­rekedt az építkezés? •— A falu lenne a gazdája — men­tegetőztek —, és kultúrháznak ké­szült. A falu lakói társadalmi munkahoz­zájárulással már öt éve lerakták az alapokat, de a további munkákhoz már szakemberek kellenének. Azaz a járási építkezési vállalatra tartozna a kultúrház tető alá hozása. Az épít­kezés irányítását és szükséges anyag biztosítását vállalná, de szakembere­ket nem tud ddní. Az jutott az eszembe, milyen sze­rencse, hogy az alap betonból van, s az Idő minden viszontagságát képes kiállni. Olyan erős, mint a falu vezetőinek idegzete. S miközben erre •gondoltam, elfelejtettem megkérdez­ni, hogy ha az anyag és az anyagiak többé-kevésbé biztosítva vannak, és a falu lakói sem húzódoznak a tár­sadalmi munkától, az illetékes veze­tőség Vékén és környékén nem talál­hatna-e annyi szakembert, hogy mondjuk a jövő évben már az új kul­túrházban tarthatnák meg a búcsúi mulatságot? A szövetkezetesek olyan lelkesedés­sel beszéltek a termelési eredmények­ről, hogy szinte sértés lenne elhall­gatni a leglényegesebbet: az egész évi sertéshús-eladási tervet már az első negyedévben 50 %-ra teljesí­tették, az alig félezer lakosú község már húsvétig másfélszer annyi tojást adott el, mint amennyit vállaltak. A két szomszéd (két Pista) azonban nem tartotta eléggé elviselhetőnek, hogy az Ilyen nehéz dolgokat csak úgy szárazon eméssze meg az ide­vetődött idegen. Folytattuk hát a megkezdett beszélgetést előbb az egyik, majd a másik Pista verandájá­nak nem üres asztalánál. S miközben a két szomszéd azon fogadkozott, hogy egy versenyen melyikük bora vinné el a pálmát, a kiapadhatatlan kancsó hallgatagon állt az asztalon. De ha jól láttam, a csillogó nedű egy icipicit hamiskásan mosolygott. S mi­kor felcsendült az első nóta, hirtele­nében az volt az érzésem, hogy a ve­télkedő eredménye csak döntetlen le­het. Vesztes és győztes azért mégis­csak akadt. Az a ravaszkás mosolyú kiütéssel győzött. HARASZTI GYULA ÜJ SZÖ 4 * 1985. június 19,

Next

/
Thumbnails
Contents