Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-17 / 166. szám, csütörtök

Uj köntösbe öltözik Bártfa-fürdő Sötétzöld fenyvesekkel borított hegykoszorú lábánál, gyors vizű hegyi­patak mentén, szerényen húzódik meg Kelet-Szlovákia egyik gyöngysze­me, Bártfa-fürdő. A festői környezet méltó háttere a 902 méter magas Ma­gura, amely hideg büszkeséggel emel­kedik ki a hegyláncolatból. A vidék szépsége és a bővizű gyógyforrások már néhány évszázad óta ide vonz­zák a pihenni vágyókat és gyógyulást keresőket. A felszabadulás ú] fejezetet nyitott a fürdő életében. Közel 15 millió ko­ronás befektetéssel sor került a há­ború által okozott károk helyrehozá­sára, hogy a források vize végre azo­kat gyógyíthassa, akik pénz hiányá­ban a drága gyógykezelést eddig nem vehették igénybe. Bártfa új köntösbe öltözött, új kül­detést kapott. Nem nyitotta ki többé kapuit a kaszinó, ahol esténként a játékasztalokon halomba tornyosult a pénz, amiért a fürdőt kis Monte­Carlónak is nevezték. Nem jöttek többé ide a lányos mamák sem eladó lányaikkal üdülés címen gazdag vőt keresni. Bártfa a dolgozók gyógy­fürdője lett, további fejlesztésére újabb 15 millió koronát ütemeztek be. Az uszoda közelében, melyre reg­geltől estig bőkezűen szórja sugarait a nap, felépült az új Valentina-szálló. Az Aspremont ház helyén korszerű étterem áll. A volt Deák-szálló, amely ma Zborov néven ismeretes, szintén újjáépült. Egy- és kétágyas szobái modernül vannak berendezve s a leg­igényesebb vendég kényelmét is biz­tosítják. A szálló érdekessége, hogy személyzete, a vezető orvost is bele­értve, csupa nő. A Zborovban helye­zik el a fürdőben gyógykezelést igénylő idegen állampolgárokat ls. Tavaly amerikai és francia vendégek győződtek meg a víz gyógyító erejé­ről. Az idén további külföldieket vár­nak. A fürdő fejlődésének további bizo­nyítéka a modern iskolaépület és az új lakótömbök. Tetemes összegeket fordítottak orvosi műszerekre, gépek­re és a központi laboratórium beren­?' I s 1 i 111 Hü' 1 -VÄ& dezéseire, melyben a víz gyógyhatá­sát vizsgálják. Ezzel lerakták a rend­szeres kutatómunka alapjait. Az el­múlt évben a brnói mintavásáron szovjet gyártmányú elektrogastrogra­fot vettek, mellyel — nálunk elsőként — a gyomorbántalmak diagnosztikai vizsgálatait végzik. Előnye, hogy a beteget nem kell kitenni feleslege­sen a röntgensugaraknak. Hasonlóan működik, mint az elektrokardiogram, de az elektródokat itt az alsó vég­tagokra és gyomorra kapcsolják. A működő gép grafikont rajzol, amely jelzi: egészséges-e a gyomor, vagy pedig beteg, s ha igen, milyen mér­tékben. Néhány hónapja a források száma is bővült: feltárták a Herkules-for­rást. Vize egyike a leghatékonyabb gyógyvizeknek. Nem marad el mö­götte azonban az Erzsébet-, Fő-, Or­vosi*, és az Anna-forrás sem. Nagyon értékes szénsavas vizük van. Évente közel 8000 beteget kezelnek a fürdőben. Gyomor-, bél-, légcső-, és torokbetegségekben szenvedők tá­voznak innen azzal a kellemes ér­zéssel, hogy háromhetes ivókúra, fürdés, gyúrás, skótzuhanyok, kvarc és a kiadós pihenés után egészségük visszatért, illetve állapotuk javult. A beutaltak gyógyulásáról és ké­nyelméről a fürdő udvarias, segítő­kész dolgozó; gondoskodnak. Közöt­tük két kollektíva birtokosa a büszke szocialista munkabrigád címnek. Rö­videsen újabb hat kollektíva kap­csolódik be a versenybe. A következő években tovább gyor­sul az építkezés üteme. Tervezik a 200 ágyas gyógyintézet felépítését, központi kazánház, kulturális köz­pont, új fürdő, 127 ágyas szálloda — tágas ebédlővel, kávéházzal és ban­ket-teremmel — a körút megépítését, a vízvezeték — és csatornahálózat, valamint az utcai világítás átépítését. Portalan környezetben és a gyan­taillatú fenyvesek között kiépül az új, modern gyógyfürdő, ahol a hazai és külföldi vendégeknek a múltat már csak a fából épült XVIII. századbeli pravoszláv templom és a múzeum ál­tal épített faházak idézik. MORVAY IMRE AZ ERDŐ CSENDŐREI A hangyák egyformán fogyasztanak állati és növényi eredetű táplálé­kot; előnyben részesitik a zsiradékot, fehérjét és az édességet. Különben eléggé válogatósak. A sa­charint nem fogadják el akkor sem, ha cukrot ke­vernek bele. Dextrint, insulint, glicerint és ma. nitot pedig egyáltalán nem fogyasztanak, de an­nál inkább szeretik az éterikus olajakat és az illatos anyagokat. Egyet­len hangyaboly naponta 9000 kártevő rovart ké­pes ártalmatlanná tenni és felfalni. Hat hangya­boly „dolgozói" megtisz­títanak egy hektár tölgy­erdfit a káros rovaroktól. Ezért egyes országokban a rovarok megszállta er­dőket hangyákkal tele­pitik be. Mit tehetünk a fekélybetegség ellen ? Az emésztő­szervek beteg­ségei közt igen fontos helyet tölt be a fe­kélybetegség, 111. a gyomor­és nyombélfe­kély. Nem egyik napról a másikra jelentkezik ez a kellemetlen, fáj­dalmakkal és emésztési zavarokkal járó megbetegedés. A szervezetre gyakorolt kedvezőtlen és ártalmas hatások eredményezik. Maguk a betegek tudják a leg­jobban, mily nehezen gyógyítható bajról van szó. A kezelés folyamán enyhülnek, csillapodnak a fájdal­mak és a nehézségek, hogy eset­leg néhány hónap vagy év múlva újra jelentkezzenek. A tünetek, a betegség lefolyása és a beteg pa­naszai szinte egyénenként változók. Egyes esetekben a fekélybetegség egész életre szól, de van sok eset, amikor például a nyomfekély tel­jesen kigyógyul. A fekély gyógyítá­sát korai kezelés esetén, különösen fiatalabb korban gyógyszerekkel, diétás étrenddel és szigorított élet­móddal végzik, ámde az elhanya­golt, idült, komplikált eseteket mű­téttel kell megoldani. Helytelenül tesz az a beteg, aki nem törődik életmódjával, diétájával és a gyógy­szeres kezeléssel, mondván, ha kell, majd operáltatja magát. A műtéttel eltávolítják ugyan a fekélyt, de nem oldják meg a beteg helyzetét, nem kezelik ki fekélybetegségét s az okokat, amelyek előidézték. Mi okozhat fekélybetegséget? A gyomorbélrendszer különösen ér­zékeny az izgalmakra. Tény, hogy a fekélybetegség főleg oly emberek­nél fordul elő, akik állandó izga­lomban és feszültségben élnek. A rendszertelen életmód, a helyte­len táplálkozás, a szertelen élve­zethajhászás, különösen a nikotin, a koffein és az alkohol tartós ne­gatív hatása, a zilált családi élet, a rendezetlen munkafeltételek és más ártalmas körülmények vitatha­tatlanul hozzájárulnak az idegálla­pot romlásához, az állandó idegfe­szültséghez, a riadalmakhoz, ame­lyek következményei a fekélybeteg­ség tüneteiben is megnyilvánulnak. A fekélybetegség szoros össze­függésben van az agykéreg és az idegrendszer, valamint a belsőelvá­lasztású mirigyek állapotával és működésével. Annak alapján, amit a modern orvostudomány eddig tud a gyomor- és nyom­bélfekélyt elő­idéző körülmé­nyekről és okok­ról, még nehe­zen mondhat­nánk ki, hogy a fekélybetegség megelőzhető; min­denesetre azonban egyénileg és tár­sadalmilag is sokat tehetünk ellene. Tudományos megfigyelések szerint bizonyos körülmények gyakoribbá teszik a megbetegedést. Vannak csa­ládok, amelyek tagjai hajlamosak a gyomor- és nyombélfekélyre; az idegrendszer megterhelése, valamint az emésztőszervek működési zava­rai váltják ki náluk. Érdekes az a megfigyelés, amelyet statisztikai adatok támasztanak alá: 100 fe­kélybetegségben szenvedő közül 10—20 százalék nemdohányzó, 31— 32 százalék közepes dohányzó (na­pi 12 cigaretta) és a túlnyomó többség erős dohányzó (napi 12 ci­garettánál több). Közölhetnénk itt más meggyőző adatokat is. A gyomor- és nyombél fekélymeg­betegedése ellen már a családban s a gyermekkcrban kell fel­venni a megelőző harcot. Az ésszerű életmódot a testedzésnek, testnevelésnek, sportnak és turisz­tikának kell kiegészítenie. A csa­ládi „fekélymegelőzés" alapelveiből kiindulva az iskolában, a munkahe­lyen, a baráti körben és társadalmi szervezeteinkben i« meghatározhat­juk a feszültség- és a félelemmen­tes élet- és munka feltételek rend­jét, miközben a család és a társa­dalom kölcsönhatása miatt az egyénre ható valamennyi tényezőt tekintetbe kell vennünk. Ápoljuk s óvjuk az otthon kultu­ráltságát, a családi élet tisztaságát, a szomszédokkal s a munkatársak­kal való jóviszonyt. Igyekezzünk kellemes, nyugodt légkört teremteni magunk körül. Töltsük a megszabott munkaidőt becsületes, alapos mun­kával, hogy dolgunk végeztével, nyugodt lelkiismerettel s a rendes időben térhessünk vissza ottho­nunkba vagy szentelhessük magun­kat aktív pihenést jelentő kedvtelé­sünknek. Szánjunk elegendő időt és kellő figyelmet az étkezésnek, az alvásnak és más fiziológiai szükség­leteknek is. Ez nemcsak a testi, ha­nem a lelki higiénia alapja és a fekélybetegség elleni harc egyik leghatékonyabb fegyvere is. Dr. SZÁNTÖ GYÖRGY ÉLIÁS BÉLA ACCRÁI LEVELE g HANA északi vidéke sok meglepetést tartogat a kíváncsi természetű utazó szá­mára. Ezek egyike-másika úgy éri az embert, mint derült ég­ből a villámcsapás. Hatvan mérföldes sebességgel szágul­dott kocsink az északi ország­úton, amikor mozgó, tekergőző fényes testre lettem figyelmes. Megálltunk, és egy pillanatig valósággal elbűvölve bámultuk a csaknem két méter hosszú fekete kígyót, amely feltűnő nyugalommal kecmergett az út­testen. Azután egyet gondoltunk diplomata barátommal, Budai Gyulával. Beugrottunk a kocsi­ba, és áthajtottunk a kígyón. Pontosan a nyakán ment át a kerék. Azt hittük, vége van. De nem. Két perc elteltével újra mozgatni kezdte a fejét. • A köpködő kobra Közben körénk gyűllek a kö­zeli kis falu lakói. Felnőttek és gyerekek tömege figyelte tisz­teletteljes távolból, mit csiná­lunk a fekete fenevaddal. Majd a falu egy tapasztalt örege ránk kiáltott: — Ne menjenek közel hoz­zá! Veszélyes! Köpködő kobra. Ennek pedig az a tulajdonsága, hogy mérgét az áldozat szemé­be fecskendezi. Az idevágó irodalom szerint három méternyire is el tud köpni. Köpése nem halálos, de nagy fájdalmakat okoz. A kö­pést követi a villámgyors ma­rás, ami már életveszélyes, sőt halálos kimenetelű is lehet, ha nincs a közelben ellenszérum. Ghanában, de Afrika más or­szágaiban is évente sok ember válik kígyómarás áldozatává. Hozzáértők azt állítják, hogy a kígyó valójában békés termé­szetű csúszómászó. Csak akkor támad, ha úgy érzi, hogy ve­szélyben van, ha sarokba szo­rítják. Azt viszont sohasem le­het biztosan tudni, mikor érzi magát a kobra, vagy a mamba veszélyeztetettnek. Beszélgettem ghanai parasz­tokkal, akik azt mondták, kí­gyómarás ellen a legbiztosabb ellenszer a kígyó hájából öm­lesztett zsiradék. Mutattak ís ilyet. Vagyis kutyaharapást sző­rível. Azért mindig megborzon­gok, ha valamelyik afrikai új­ságban arról olvasok hírt, hogy megint belehalt egy ember a kígyómarásba. De térjünk vissza a köpködő kobrához. A tömeg oszolni kez­dett, amikor a kígyó teljesen magához tért. Mi azonban nem akartunk félmunkát végezni. Íratlan szabály Afrikában, hogy ha mérges kígyót látsz, el kell pusztítanod. Lehet, hogy ezzel emberek életét mented meg. Visszahátráltunk tehát a kocsi­val, és újra áthajtottunk a fe­kete bestián. Ezúttal szétlapí­totta a gumi a fejét. A ghanai falu lakói harsány üdvrivalgás­sal nyugtázták szerény hőstet­tünket. A szerénységet hangsú­lyoznom kell, mert útközben még legalább öt, a mienkhez hasonló, autók által szétlapított kígyót láttunk. • „Vadász-láz" A köpködő kobra annyira fel­csigázta érdeklődésünket, hogy kapva kaptunk az alkalmon, amikor Navrongóban valaki megemlítette, hogy a néhány mérföldnyire levő Paga falu mellett egy tó van, amely va­lósággal hemzseg a krokodilok­tól. — Ez kell nekünk1 — csil­lant fel a szemünk. Szép, szép egy kígyókaland. Különösen, ha kocsiból intézi az ember. De a krokodil, az mégiscsak több. Az már vadászkőrökben is nagy vadnak számít. Egy órával később már újra az országúton voltunk. Irány Paga, a krokodilok, a halálos, az Igazi veszélyek falva. Fel­szereltük magunkat fényképe­zőgépekkel, teleobjektívval, hogy lencsevégre kaphassuk az óriás ragadozókat. Hadd lássa meg a világ, hogy van még ma­gyar virtus. Az útközben kocsinkra ké­redzkedett falusi tanító gyanús mosollyal halgatta lelkendezé­sünket. Kérdések özönével árasztottuk el: Tényleg olyan sok a krokodil? Veszélyesek? Hogyan védik tőlük a lakossá­got? A háztállatokat? Mert min­den bizonnyal kirándulásokat tesznek a krokodilok a tóhoz közel levő házakhoz Különö­sen, ha megéheznek. Ember nem esett még áldozatul? Elő­ször meghökkent kérdéseinket hallva. Majd meglepő flegmával azt mondta, mindent megtu­dunk a maga idejében. Különö­sebb veszélynek nem leszünk kitéve Pagában. Válasza persze nem elégített kl bennünket. — Hidegvérű ember lehet — gon­doltam magamban. Vagy talán már unja a turisták kotnyeles­kedéseit, s azért ilyen szűksza­vú. Azért meleg kéfogással bú­csúztunk tőle a falu határában. • Krokodil-kaland Odaérve a hírhedt tóhoz, a falusi srácok egész serege fo­gadott bennünket. Kitűnő szi­mattal megérezték, hogy kül­földi vadászok (ha a fényképe­zést annak lehet nevezni) ér­keznek szerény körükbe. Nagy vadászok hajmeresztő útleírá­saiból tudtuk, hogy mindenütt akad afféle hivatásos, vagyis pénzzel kibérelhető vadászkísé­rő. Nem kellett sokat kérdezős­ködni utána. Elénk állt egy vé­konypénzű fiú, és ünnepélyesen bejelentette: — Én vagyok itt a tófelelős. Beleértve a krokodilokat isi Tessenek leguberálni tizenhá­rom shillinget, és akkor lesz krokodil. Jól Ismerjük mindketten az afrikai viszonyokat. Alkudni kezdtünk. A fiú azonban csö­könyösnek bizonyult. Tizenhá­romért van krokodil, ötért nincs. — De miért pont tizenháro­mért? — kíváncsiskodtunk. — Az azért van — mondja —, mert tíz shilling az enyém a krokodil kicsalásáért a tóból, három shilling pedig a szom­szédé, aki a csirkét adja. Ugyanis — tette hozzá magya­rázóiag — cstrke nélkül az is­tennek se jönnek elő ezek a dögök. Azért csak kiegyeztünk hat shillingben. Három a kicsalá­sért, három a csirkéért. A fiú elkezdett fütyörészni. A tömeg néma csendben fi­gyelt. Egyszer csak hullámza­nl kezdett a tó sima víztükre. Megjelent egy közepes nagysá­gú krokodilfej. A másfélméte­res állat lomha mozgással ki­mászott a partra. Ügyes moz­dulattal elkapta a spárgára kö­tött csirkét. Lenyelte, majd mint aki jól végezte idegenforgalmi dolgát, újra lemerült a vízbe. Egy perc múlva immár hívatla­nul jött egy másik krokodil. Az még a farkát is meg hagyta húzogatni a csirke reményében. Harmadik már nem jött, mert a rossz nyelvek szerint nincs is több krokodil a pagai tóban. Sokáig emlékezetes marad számunkra a ghanai krokodil­kaland. Ha Afrika-közeibe ke­rül az ember, így megszelídül­nek a dolgok. Hanem annyi tény, hogy ha északi utunkról kérdezősködik valaki, lelken­dezve meséljük el hajmeresztő kalandunkat a köpködő kobrá­val. A krokodilokról viszont mélyen hallgatunk. Nehogy di­csekvőnek tartsanak bennüu* ket... i ^^w-Ssi^wS.— : ľ r A KÉT GYEREK MEGFOGTA A BESTlANAK A FARKAT A szerző felvételei ÜJ SZÖ 6 * 1965. június 17.

Next

/
Thumbnails
Contents