Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-07 / 125. szám, péntek

E rdők koszorújában, kerek völgy teknőjében fekszik Borzova község a Szilicei fennsíkon. A felvég házacskái felkapaszkod­nak a követ virágzó dombokra, megbújnak az erdő aiatt. Tulajdon­képpen egy széles utcába torkollik a falu, s az utca rányílik a tavaszi szántókra, rétekre. A levegőben ér-, sődik a kikelet friss illata, a virág­baborult fák könnyű lehelete. Ünnep előtti csend van, csak a libák gágo­gása hallatszik néha-néha, vagy a tá-­voli földeken dolgozó traktorok pöfö­gése. Borzova. Szép, vadregényes tájon csücsül a falu, talán kívánni sem le­hetne szebbet. Állítólag a huszita időkben ütötték itt fel sátorfájukat az első telepesek a Csodo- és a HIsz­ko-család. Szecsányi Károly nyugdíjas tanító szerint a János-szögben épült az első ház. Meséli még, hogy az 1700-as években nagy tűzvész pusztí-. tott a faluban és sok-sok ház leégett. E gyér adatokból nehéz kihámozni a falu történetét. Sajnos a falu kró-. nikája elkallódott, elveszett. A közel­múltra azonban emlékeznek az élők, a robotban megfáradt öregek, akik­nek testében ott sajog 6—7 évtized törődése. Néhány évtizeddel ezelőtt még a nagyvilágot járták a borzovaiak. Mun­kát keresve koptatták a drága csiz­matalpat, barangoltak az országban, hogy kenyérrevalóra tegyenek szert. A férfiak jó része heteket, hónapokat töltött az erdőkben. Faszenet égettek, így tengették életüket. A hajadonok pedig cselédsorba álltak, a vidéki vá-. rosokban szolgálták a gazdagokat. Télen is az erdőben háltak — Nehéz volt a szénégetők élete — meséli Kovács Lajos bácsi, aki valaha régen kivette részét ebből a munkából. — Már 4—5 éves koromban kijártam édesapámmal az erdőbe, a szénégető tanyára és segítettem, amit tudtam. Mert nemcsak a felnőtt férfiak, ha­nem sokszor az asszonyok, gyerekek is kint dolgoztak. Az egész család. — Kalyibát építettünk magunknak — folytatta Kovács Lajos bácsi. —. Ebben főztünk, aludtunk télen-nyáron, amíg tartott a munka. Télen sem fáz­tunk benne, mert volt fa az erdőben, égett hát a tűz éjjel-nappal. Csak a füst kellemetlenkedett, az marta a sze­münket állandóan, de hát a szegény, ember megszokta. — Volt úgy, hogy kötözködésig ért a hó, és csak úgy juthattunk ki a kalyibából, ha elhánytuk magunk előtt a havat. A munka látástól va­kulásig tartott. Boglyába raktunk 70— 80 kaska fát, leföldeltük, aztán alá­gyújtottunk. így égettük a szenet. De vigyázni kellett ám, hogy el ne ég­jen véletlenül a boglya, mert az nagy, baj lett volna. — A fél falu kijárt az erdőbe sze­net égetni. Elmentünk Szőllősardóra, az uradalmi erdőbe, Forróencsre és másfelé, oda, ahol dolog adódott. Úgy volt, hogy egy bizonyos erdőterületen a bérlő felvásárolta a fát, mi meg kitermeltük. Dolgoztunk aztán szaka­dásig, a kereset mégis csak annyi volt, éppen hogy meg tudtunk élni belőle. — Mit ettek? — kérdezem Lajos bácsitól. — Mikor elindultunk az erdőbe fe­íenként vagy negyedkilónyi szalon­nát vittünk magunkkal, aztán száraz rántást, meg laskát, babot, lencsét, hagymát. A leves volt a legfőbb ele­delünk, vízben felengedtük a száraz rántást és belevetettük a laskát. He­tenként, kéthetenként élelmst hožíak az asszonyok, ugyanazt, amit említet­tem. — Nehéz sora volt akkor a sze­gény embernek, különösen nekünk, borzovaiaknak, hiszen sokat fagyos­kodtunk az erdőn, a lábbeli meg vé­kony volt... Villany, autóbusz, vízvezeték Járom a falut, a házak sorát és kedvtelve legeltetem a szemem a kis­kastélyoknak is beillő épületeken. A régi házak már csak a hónuk alá érnek az újaknak, amelyek büsz­kén emelik magasba homlokzatukat. Mindenki építkezik, szinte versenyez­nek egymással az emberek, ki épít szebbet, jobbat. Farkas Lajos szövetkezeti könyvelő­től tudtam meg, hogy az utóbbi idő­ben a falu lakóházainak a fele újjá­épült, adaptálták a régieket, vagy teljesen újat építettek, számszerint 26-ot. Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogv a burzsoá köztár­saság idején egyetlenegy ház sem épült Borzován, 1938-tól 45-ig pedig talán 5 házat építettek. A kis hegyi falucskát tulajdonkép­pen a felszabadulás utáni évek kap­csolták be az ország vérkeringésébe. A változás legalapvetőbb ténye a szö­vetkezet megalakítása volt 1949-ben. Mondanom sem kell, hogy a közös gazdálkodáshoz tapad itt minden élet-. mozzanat, a szövetkezet biztosltja a falu megélhetését, a mindennapi ke­nyeret, s a további fejlődés lehető­ségét, A faluban 1951 őszén gyúlt ki a villany, s három esztendő alatt épült a közvilágítás. A borzovaiak ma sem felejtik el azt a pillanatot, ami­kor először sugárzott fel a villany­égők fénye. Sok embernek a könnye ls kicsordult. De ezt csak azok tud­ják megérteni, akik évtizedekig petróleumlámpával vagy gyertyával világítottak. Természetesen a falu a szövetkezet egyik legjobb dolgozója ma is. A szorgalom, iparkodás, a föld szeretete egyébként Jellemzője a bor­zovai embernek. Van a szövetkezetnek többek között egy márványbányája, amely az 1961­es esztendőben 801 000 korona jövedel­met biztosított. Az utóbbi években bi­zonyos akadályok merültek fel a már­vány kitermelésében, ám ebben az évben újból megindul a termelés. A borzovaiak büszkén mesélik, hogy a zólyomi pályaudvar csarnokát is bor­zovai vörös márvány díszíti. Fal u a hegyek között népe is hozzájárult mintegv 18 ezer korona értékű munkát végezve a vil­lanyvilágítás bevezetésének munká­lataihoz. A falu fejlődésének harmadik stá­ciója a faluba vezető erdei út autó­úttá való kiépítése volt. Nagy gond­ja-vágya volt ez a falunak már év­tizedek óta, hiszen csak szekéren vagy gyalogosan közlekedhettek a borzovaiak. Már az első köztársaság idején is szorgalmazták az útépítés'., kaptak is ígéretet, de abból soha sem lett semmi. Az útépítést is a felszaba­dulás utáni években realizálták. 1957­től 1958-ig épült meg az út, s az első autóbusz 1958 decemberében futott át először azon a díszkapun, amelyet a falu lakói a nagy esemény tiszte­letére emeltek. Az útépítésbe ls be-, lekapcsolódott a falu, még az asszo­nyok is segítettek a nagy munkában. A borzovaiak ma ls emlegetik azt a napot, amikor a falu lakóit egész nap ingyen kocsikáztatta az autóbusz. A vízvezeték 1960-ban, tehát öt év-: vei ezelőtt épült. A vízvezeték építé­sével nemcsak a környék falvait, ha­nem a nagyközségeket is megelőzte Borzova. A víztároló a hegyoldalban épült, ami azt jelenti, hogy a leg­magasabban fekvő lakások is hozzá­jutnak a vízhez. A falu lakói ki is használják a vízvezeték nagy előnyét és már sok-sok lakásba bevezették a vizet, nem is beszélve az új laká­sokról, amelyek már fürdőszobával épültek. A faluban a lakosság a higiéniát, mondanunk, azelőtt sok a vízhálózat zásával ezt bőlték. most mér több közkút áll rendelkezésére, szolgálva egészségvédelmet. El kell hogy a borzovai víztői asszony kapott golyvát, kiépítésével, a víz jódo­a betegséget is kiküszö­A szövetkezet Előre kell bocsátanom, hogy a bor­zovai föld, mint általában a hegyi földek, köves, agyagos, egyszóval szűkmarkú. Itt csak az emberek szor­galma, kitartása tudja kicsikarni azt, amit a természet nem akar megadni önmagától. A borzovaiak ennek elle­nére a rozsnyói járás jobb szövetkeze­teinek a sorába tartoznak. Annyi azonban bizonyos, hogy nem húzzák el magukat a munkától, és még a hetvenéves emberek is szorgalmasan dolgoznak. Ä szövetkezet megalakulása itt sem ment simán, bajjai-gonddal járt, és évek kellettek hozzá, amíg megér­tették a kollektív munkában rejlő le­hetőségeket. A közös gazdaság mégis csak felcseperedett, s a gyermekkori betegséget kiheverve növekedett, te­rebélyesedett. Ma már minden család a szöveti kezetben dolgozik, és nyugodt lélek­kel állíthatjuk, meg is találják a szá­mításukat. Nem volt még olyan év, hogy a zárszámadáskor ne fizettek volna osztalékot. Ez pedig azt bizo-. nyitja, hogy jó kezekben van a szö-. vetkezet, a vezetőség és a tagok meg­értik egymást. A tavalyi zárszámadás adatait bön-. gészem Plichta Béla szövetkezeti el-: nőkkel. Görög József és felesége, Jú-. lia, az elmúlt évben 1321 munkaegy­séget hozott össze. Ennek a pénzbeli értéke több mint 21000 korona, és ezen felül a természetbeni Járandó­ság. Egy munkaegységre 2 kiló szé­nát, 0,80 kg gabonaneműt, 2 kg má­kot utalt ki még a szövetkezet. Ha ehhez hozzászámítjuk még a háztáji gazdálkodás jövedelmét, akkor el-, mondhatjuk, hogy nem dolgoztak hiá­ba. De sorolhatnánk a többleket is, Alvégi Farkas Istvánt 986 munkaegy­ségével, Ferencz Bélát és leányát 1058 munkaegységével, Danyi Farkas Ambrust , 875 munkaegységével, Sza­káll Sándort és feleségét 1219 egysé­gével, Juhász Józsefnét vagy Alsó Far­kas Istvánt, Bodnár Istvánt stb. (Kü­lön érdekessége a íalunak, hogy minden második embert Farkasnak hívnak.) Még a 70 esztendős Kovács István bácsi is 352 munkaegységet kerasett tavaly, Idős ember létére, A borzovaiak egyébként a tavaszi vetés munkálatait hiánytalanul elvé­gezték és 103 százalékra teljesítették az első negyedév húseladási tervét. Kulturális élet Van a falunak egy 1300 kötetes könyvtára, amelyet Szecsányi Károly nyugdíjas tanító vezet, ö meséli, hogy a borzovai nép nagyon szeret olvasni. Különösen a téli hónapokban forgat­ják szorgalmasan a könyvek lapjait. Hetente kétszer tartanak könyvtári napot, ilyenkor 15—20 könyvet köl­csönöznek az olvasók. A járás 500— 600 koronával támogatja negyedéven­ként a könyvtárat, hogy felfrissíthess se a könyvállományt. A CSEMADOK erejéből 2—3 szín­elődás futja évente, ezenfelül mulatt ságokat, ünnepélyeket rendeznek. Ki­elégítően működik még a nőszervezet és a Hadsereggel Együttműködők Szervezete. Van a falunak szövetke­zeti klubja is, ahol magnetofon, tele­víziós készülék, különböző folyóira­tok állnak a szórakozni vágyó láto­gatók rendelkezésére. Annyi bizonyos, hogy a televízió-kultusz itt is nehezí­ti a közös kulturális munkát, de hát ezen nehéz segíteni, hiszen ma már több, mint 30 televíziós készülék van a faluban. A fiatalok dolga egyéb-, ként itt is nagy probléma, sokan ta­nulnak, ez természetesen nem baj, de az már baj, hogy egyre többen hagyják el a falut és idegenben ke­resnek megélhetést: Valahogy vissza kellene édesgetni őket, hogy idehaza találják meg jövőjüket, életük ér­telmét, hogy továbbvigyék azt a munkát amelyet apáik oly hősiesen kezdtek el. Végül még annyit: A kis hegyi fa­lucska, Borzova ma nyugodt, derűs életet él. A felszabadulás óta eltelt 20 év olyan eredményeket hozott, ame­lyekre büszkék lehetnek a falu la­kói. A szövetkezet erőforrása lett a falunak, s ma már nem fáj senkinek a feje Borzován, hogy miből fog megélni. Mindenkinek megadatott a mindennapi kenyér s a holnapban va­ló bizakodás. DÉNES GYÜRGY Mi a házastársak osztatlan közös tulajdona Az új polgári törvénykönyv 1964. április 1-től kezdődő hatállyal a házassági vagyonjogot „A házas­társak osztatlan közös tulajdona" cím alatt szabályozza. A házasságokban minden eddigi más vagyonjogi rendszer érvényét veszíti, és a megszerzés időpontjá­ra való tekintet nélkül az új elő­írásokat kell alkalmazni. Ez lénye­ges újítás és egyszerűsítés. A házastársak osztatlan közös tulajdona kötelező törvényes va­gyonjogi rendezés minden polgár házasságára. Terjedelmét szerző­déssel sem szűkíteni, sem korlá­tozni nem lehet (az előző jog­szabályok értelmében ez bizonyos esetekben lehetséges volt). Mi tartozik a házastársak osztat­lan közös tulajdonába? Lényegé­ben ugyanaz a terjedelme, mint az előző rendezésben, a törvényes vagyonközösségnek: tárgya lehet mindaz, amit a házastársak a há­zasság tartama alatt személyi tu­lajdonba szereztek, tehát családi ház, víkendház, garázs, lakberen­dezés, képek, könyvtár, személy­autó stb.; a törvény külön rendel­kezése értelmében azonban ezeket a szabályokat megfelelően kell alkalmazni a házasság tartama alatt szerzett magánvagyonra is, pl. kertre, családi háznál nagyobb bérházra. Nem képezik a házastársak osz­tatlan közös tulajdonát az olyan dolgok, melyeket valamelyik há­zastárs a házasságba magával ho­zott, amit ajándékba kapott vagy örökölt, valamint azok a dolgok, amelyek csak az egyik házastárs személyi használatára szolgálnak, illetve foglalkozásához szüksége­sek. Ezek a tárgyak az illető há­zastárs különvagyonát képezik, amellyel szabadon rendelkezhet. Ezt a jellegét megőrzi akkor is, ha elcserélik vagy értékesítik a különvagyont képező tárgyakat. Természetesen módja van a házas­társnak különvagyonát egészben vagy részben másnak, vagy akár házastársának ís ajándékozni. Lé­nyeges azonban a különvagyonnal kapcsolatban tudni, hogy annak hozama — pl. a kert termése, a háziállatok kicsinyei, — a házas­ság tartama alatt a házastársak osztatlan közös tulajdonába tar­tozik! A fizetés és a nyugdíj megtaka­rított része (ami a házastárs saját és családja fenntartása, ellátása után megmarad) szintén a házas­társak osztatlan közös tulajdonát képezi, tekintet nélkül arra, hogy ezzel a házastársak esetleg külön gazdálkodnak. A házastársak osztatlan közös tulajdonához tartozik a sorsjegy, a Sportk_ és betétkönyv nyereménya is! Továbbá a különböző prémiu­mok, rendkívüli jutalmak, kifize­tett szerzői tiszteletdíjak és az újítási díjak is a házastársak osz­tatlan közös tulajdonát képezik. Ugyancsak ide tartozik az építési lakásszövetkezet szövetkezeti tag­részének felszámolási értéke ls. A házasság tartama alatt szer­zett dolgokra vonatkozóan — amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják be — érvényes az, hogy azok a házastársak osztatlan közös tulaj­donába tartoznak. A különvagyon­ból való esetleges ráfordítás meg­térítését az osztatlan tulajdon megszűnte esetében lehet kérni. A házastársak osztatlan közös tulajdonának számít a házasság alatt szerzett ingatlan, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdonjog a telekkönyvben csak az egyik vagy mindkét házastárs nevére van bejegyezve! Az ingatlanok nyil­vántartásában a házastársak osz­tatlan közös tulajdonába tartozó ingatlanoknak ezt a jellegét külön fel is tüntetik. A házastársak osztatlan közös tulajdonát képező dolgokat a há­zastársak közösen használják és közösen fedezik a használatukkal és karbantartásukkal kapcsolatos költségeket. Vita esetén a bíróság­hoz lehet fordulni döntésért. A házastársak közös tulajdonát képező dolgok szokásos kezelését bármelyik házastárs intézheti, de minden rendelkezéshez, amely meghaladja a szokásos kezelés mértékét, mindkét házastárs (elv­ben előzetes) beleegyezésére van szükség, máskülönben az ilyen jogügylet érvénytelen. Ez egy­aránt vonatkozik mind az eladás­ra, mind a vételre, vagy más jog­ügyeletre. Ez az alapelv lényegé­ben már a törvényes vagyonközös­ségbe tartozó dolgokra is vonat­kozott, így pl. nemrég mondotta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy érvénytelen az az ingatlaneladási szerződés, amellyel a házastárs a másik beleegyezése nélkül adott el ingatlant, még ha az a telek­könyvben csak az ő nevére is volt bejegyezve. (Csak az egyik házas­társ nevére szóló telekkönyvi be­jegyzés tehát nem zárja ki azt, hogy az ingatlannak házastársi osztatlan közös tulajdonjellege van. J A polgári törvénykönyv további rendelkezése értelmében a közös dolgokat illetően kötött jogügyle­tek tekintetében . mindkét házas­társ egyetemleges* jogot, íII. köte­lezettséget nyer. A családi tör­vénykönyv lehetőséget nyújt ugyan arra, hogy az egyik házas­társ kijelentse: nem vállal köte­leteiért (pl. kölcsöneiért, az ilyen nyilatkozatnak harmadik személy­lyel szemben azonban csak akkor van joghatálya, ha arról tudomást szerzett). A házastársak osztatlan közös tulajdonába tartozó dolgokra vég­rehajtást lehet vezetni bármelyik házastárs megítélt tartozása miatt, ha az a házasság tartama alatt keletkezett. Dr. FÖLDES JÖZSEF A dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzem 16 tagú karbantartó csoportját Bíró Ernő mester (jobbról a harma­dik) vezeti. A csoport tagjaival együtt eddig 163 újítást nyújtott be, ami az üzemnek 700 000 korona meg­takarítást eredményezett. (il. Dubovsky f elv. — CTK J 1985. május 7. • Q] SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents