Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-10 / 128. szám, hétfő

Ho o kommunizmus o legbefolyásosabb erő Brezsnyev elvtárs beszéde A fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulóját ünnepelve — mint már tegnapi számunkban jelentettük — a Kreml kongresszusi palotájában megrendezett ünnepségen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Beszédét az alábbiakban kivonatosan Ismertetjük. — A hitleri Németország felett aratott győzelem ünnepe a legragyo­góbb és a legfelejthetetlenebb nap­ként vonult be szocialista államunk történetébe — hangsúlyozta Brezs­nyev. — Nagyra értékeljük más né­pek hozzájárulását a hitleri Német­ország ellen vívott felszabadító harc­hoz, valamint az antifasiszta koalí­ció részvevőinek érdemeit. A hábo­rú fő súlya azonban a Szovjetunió népeinek vállára nehezedett. Brezsnyev megjegyezte, hogy a hit­leri politika szovjetellenes irányzata tevékeny támogatásra talált a Nyu­gat reakciós köreiben. — A rendkívüli körülmények kö­zött a párt és a szovjet nép hatalmas, valóban hősi erőfeszítéseket tett, hogy megerősítse hadseregünket, ka­tonai szükségletekre szervezze át a népgazdaságot, egységes katonai tá­borrá változtassa az országot. Meg­alakult az állami honvédelmi bízott­ság, amelynek élén ]. V. Sztálin, az SZK(b)P Központi Bizottságának fő­titkára állott. A bizottságnak kellett irányítani az ellenség leküzdésére irányuló összes akciókat. A kommu­nista párt, annak központi bizottsá­ga, az állami honvédelmi bizottság hatalmas munkát végzett országunk összes erőinek mozgósításáért. A szovjet—német front hadműve­letei során már az első napokban vi­lágossá vált — mutatott rá a szónok —, hogy itt dől el a második világ­háború kimenetele. A Hitler- ellenes koalíció nem csupán a nagyhatalmak diplomáciai egyezményeiből született meg. Gyökerei abban az antifasiszta harcban találhatók, amelyet még a háború előtt megkezdtek a kommu­nisták, az élenjáró munkások, az ér­telmiség képviselői, minden nép leg­jobb fiai. A szovjet nép győzelme meggyő­zően bizonyította a szocialista rend­szer hatalmas életerejét — folytatta Brezsnyev. ;Ti m, .„,, A kommunista párt a nagyszerű hadvezérek" egész gárdáját nevelte ki. E hadvezérek közül Brezsnyev megemlítette Vaszllevszkijt, Govoro­vot, Zsukovot, Konyevet, Malinovsz­ktjt, Rokosszovszkljt és másokat. A szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a csehszlovák és lengyel Erhard Berlinben Berlin (CTK) — Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár szombaton este amerikai katonai repülőgépen Nyugat-Berlinbe érkezett. Tegnap be­szédet mondott az Európai Egyesült Államok akció bizottságának ülésén. A Német Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztériumának képvi­selője Erhard további provokációs látogatásával kapcsolatban kijelen­tette: „Erhard berlini látogatása a nyugatnémetországi revansista erők­nek arra szolgál, hogy előkészítsék a talajt Európa hitleri típusú „újra rendezésére." alakulatok. Segítséget nyújtott a szocialista Mongólia ís. Brezsnyev a szovjet és a francia nép harci szo­lidaritásának példájaként említette a Normandia—Nyeman francia légiez­red küzdelmét. Méltatta a szlovák és a prágai, a varsói, a bolgár és a román Hitler­ellenes felkelések jelentőségét Meg­emlékezett a jugoszláv népi felsza­badító hadsereg hősi harcáról, az al­bán és a görög partizánhadseregek küzdelméről, majd kijelentette: a fa­sizmus szétzúzásához a bolgár, a ro­mán, a magyar, a finn csapatok is hozzájárultak. Nagy jelentőségű volt az olasz, a francia, a norvég ellenál­lási mozgalom. Németországban is a kommunisták vezetésével harcoltak a nép legjobb fiai a hitleristák ellen. Az agresszorok tömbjének veresé­ge — amely a japán fegyverletétellel fejeződött be — kedvező feltétele­ket teremtett az ázsiai népek forra­dalmi fellendülése számára. Kínában igazi népi háború alakult ki a meg­szállók ellen a kommunista párt, Mao Ce-tung vezetésévei Tevékenyen harcoltak a japán agresszorok ellen a mongol harcosok, Vietnam és Ko­rea népei. Hosszú éveken át szívósan harcoltak az imperialisták a gyar­matosítók ellen Indonézia és a Fü­löp-szigetek, Malájföld és Burma népei. Meleg érzésekkel emlékezünk meg az Egyesült Államok, Franciaország és a többi szövetségesünk népének harcáról — folytatta Brezsnyev. — A Szovjetunió lerója háláját Roose­velt, Churchill, De Gaulle előtt. Brezsnyev megalapította, hogy a fasizmus fölött aratott győzelem mély­reható változásokat hozott a világ­politikában, a gazdaságban, az ideo­lógiában, milliók tudatában. Ma a kommunizmus a legbefolyásosabb po­litikai erő, amely valódi szabadságot, egyenlőséget, testvériséget és békét hoz az embereknek. Kijelentette, hogy a szovjet kül­politika célje: békés körülményeket biztosítani a szocialista országokban a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez, megvédeni a békét és a haladást. A Szovjetunió eddig is, a jövőben is mindent megtesz a szo­cialista országok egységének meg­erősítésére, ..társRgatja a felszabadí­tó és forradalmi mozgalmakat, sok­oldalú együttműködésit alakít ki a szabaddá vált ázsiai, afrikai és latin­amerikai államokkal. A Szovjetunió következetesen védelmezi a békés együttélés elveit, és mindent megtesz hogy meghiúsítsa az imperialista Honvédelmi miniszterünk napiparancsa New York lakossáp tiltakozik New York (CTK) — A New York-i Washington-téren nagy népgyűlést rendeztek, amelynek résztvevői tilta­koztak az Egyesült Államok vietnami és dominikai beavatkozása ellen. A transzparensekre a következő jelsza­vakat írták: „A békére szavaztunk és háborút kaptunk!" „El a kezeket Viet­namtól és a Dominikai Köztársaság­tól!" „Követeljük az amerikai haderők kivonását Vietnamból és a Dominikai Köztársaságból!" agresszorok terveit, megszabadítsa az emberiséget az új világháborútól. Az utóbbi idők nemzetközi esemé­nyeinek egész menete igazolja a vi­lág kommunista pártjainak azt a kö­vetkeztetését, hogy napjainkban a legfőbb háborús és agressziós erő az amerikai imperializmus — folytatta a szónok, s a vietnami eseményeket az amerikai imperializmus csendőrpo­litikája legfrappánsabb bizonyítéka­ként jellemezte. A Szovjetunió segít­séget nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, hogy kivédje az agressziót. Ez a segítség a szük­séghez képest fokozódni fog. A Szov jetunió és a VDK között telies a né zetek azonossága az imperialista be­avatkozók visszaveréséhez szükséges intézkedéseket illetően. Brezsnyev megemlítette, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel a Kuba ellen intézett provokációival. A Dominikai Köztársaságban ameri­kai katonák a fegyverek erejével fojtják el az ország népének szabad­ság- és függetlenségtörekvéseit. Az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei a jelek szerint — ki tudja, mi lyen alapon — valamiféle legfőbb döntőbíróvá akarják magukat feltolni más népek fölé. Ez nem más, mint az erőszak, az önkény politikája, az agresszió politikája. Az utóbbi időben az Egyesült Álla­mokban egyre gyakrabban emlegetik „fölényüket" a rakétanukleáris fegy­verzet területén.. Senkinek sem sike­rült azonban megfélemlítenie a szovjet embereket,' a többi szocialista ország népeit. Mi tisztában vagyunk saját erőnkkel, és magabiztosan haladunk a magunk választotta úton. A Szovjetunió senkit sem akart és nem is akar megtámadni. Ám senki se tévessze össze szenvedélyes béke­vágyunkat holmi foghíjas pacifizmus­sal. Nem titkoljuk, hogy nemzeti költségvetésünk jelentős részét a fegyveres erők megerősítésére fordít­juk. Meggyőződésünk, hogy a béke­szerető népek nyomása előbb-utóbb áttöri azt a gátat, amelyet az impe rialista, militarista körök emelnek a leszerelés, a nukleáris fegyverek megsemmisítésének útjában. Brezsnyev hangoztatta, hogy az új világháború elhárításáért folyó küzde-' lemben különleges szerep hárul a szocialista államokra. A Varsói Szer­ződés jó példa arra, hogy a szocialis­ta államok testvériesen együttműköd­nek saját biztonságuk szavatolásában, az általános béke megerősítésében. — A kommunistáknak nem szabad tétlenül várniuk azt az időt, amikor fellángol az új világháború tűzvésze. A világ kommunistáinak kötelessége elhárítani az események ilyen fejlő­dését, meg kell akadályozniuk az im­perialistákat egy új háború kirobban­tásában, meg kell tenniük mindazt, ami szükséges a kommunista világ­mozgalom egységének megszilárdítá­sához. Az SZKP szent kötelességé­nek tartja, hogy fáradhatatlanul erő­sítse a szocialista államok egységét, a világ kommunistái sorainak össze­forrottságát, törekedjék az imperia­lizmus és a háború ellen síkraszálló összes erők szilárd szövetségére — mondotta Brezsnyev. (ČTK) — Bohumír Lomský hadse­regtábornok, honvédelmi miniszter tegnap napiparancsot adott kl, amely­ben értékeli a Csehszlovákia felsza­badítása 20. évfordulója alkalmával rendezett katonai díszszemlék lefo­lyását. A miniszter napiparancsában tolmá­csolja Antonín Novotnýnak, köztársa­ságunk elnökének és a fegyveres erők főparancsnokának a hadsereg, a Belügyminisztérium és a határőr­ség, a polgári védelem ós a népi mi­lícia valamennyi egységéhez intézett dicséretét a díszszemle mintaszerű lefolyásáért. Egyidejűleg jutalmak­kal tüntette ki á prágai katonai szemle legjobb egységeit. Békeünnepségek országszerte BRNO (ČTK) — A dél-morvaországi kerü­let székhelyének és környékének sok ezer dolgozója méltóképpen ünne­pelte meg hazánk felszabadításának 20. évfordulóját. A brnói árumiuta­vásár területén a béke és a barátság ünnepségén jöttek össze, amely ün­nepséget a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség kerületi és városi bi­zottsága rendezett. Az ünnepség a délután folyamán rendezett nagy béketüntetésen érte el csúcspontját, amelyen Vilem Benda, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövet­ség Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. A számos vendég között helyet foglalt a szov­jet küldöttség, amelynek tagjai Bo­risz jefremovics Szalitanov, a Szov­jet—Csehszlovák Baráti Társaság moszkvai szervezetének alelnöke, Va­szil Vaszilijevics Sziljava és Tamara Voszkovojnyikova. ČESKÉ BUDÉJOVICE České Budéjovice tegnap tanúja volt az első májusi katonai szemlének 1945 óta. A hadsereg alakulatainak felvonulá­sát végignézték František Krajčír minisz­terelnök-helyettes, a kerület képviselői és a dél-csehországi kerület székhelyé­nek lakói. Jelen volt Makszim Petrovics Sevcsen­ko, a város első katonai parancsnoka a felszabadítás után, Mihail Andrejevics Bogdanov volt gárdatábornok, Gennya­gyij Fjodorovicsszizov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Ausztria Kommunista Pártjának képviselői, a bolgár katonai küldöttség és más vendégek. A katonai szemlén az élen a zászlótar­tók haladtak annak a kilenc katonai ala­kulatnak a lobogóival, amelyeknek a köztársasági elnök a Vöröscsillag Érdem­rendet és a felszabadítás huszadik évfor­dulójának emlékérmét adományozta. A hetventagú zenekar indulóinak hang­jai, mellett felvonultak a katonák, a ha­rarBt-ök, a belső őrség és a népi milícia tagjai, s őket követték a különféle ka­tonai alakulatok. A díszszemlét a légel­hárító egységek menete fejezte be. (CTK) PLZEŇ (ČTK) — Plzeň kerületi székváros­ban tíz év múltán tegnap ismét nagy katonai díszszemle volt a Slovanl la­kótelep széles főútvonalán, ahol 6500 család korszerű otthonra talált. Plzeň sok ezer lakosa nézte végig a felvonuló katonákat a párt- és a kormányküldöttséggel együtt, melyet Jan Pilier, a CSKP KB tagja, minisz­terelnök-helyettes vezetett. Jelen volt a leningrádi gárdahadosztály szovjet katonai küldöttsége Sisliakin gárda­ezredes vezetésével, továbbá Volko­vics és Vasziljenko vezérőrnagyok, Gyerkacsenko és Vanyíkov gárdaez­redesek. Megjelentek a Német Demok­ratikus Köztársaság-beli Karl-Marx­Francia Kommunista Párt lillei kül­döttsége, és az uralmasi Kohászati Kombinát delegációja. A díszmenet magvát a határőrség alakulatai képezték, amelyek május 14-én ünneplik megalakulásuk 20. év­fordulóját. A díszmenetet a légelhá­rító tüzérség rakétaegységei fejezték be. Hősökre emlékeztek Á felszabadulás 20. évfordulója ünnepségei keretében kegyeletteljes megemlékezésre került sor tegnap Štúrovon. A város temetőjében 5 ezer szovjet katona holtteste fekszik, akik a hazánk felszabadításáért vívott har­cokban áldozták életüket. Az ünnep­ség keretében leleplezték az elesett szovjet hősök Impozáns emlékművét. Az ünnepségen részt vett M. N. Kuz­nyecov, a Szovjetunió bratislavai al­konzula, az SZLKP KB részéről pedig Dénes Ferenc elvtárs. Az ünnepi be­szédet Šuha elvtárs, a járási pártbi­zottság vezető titkára tartotta. Smeral-emléktáblát lepleztek le (ČTK) — Bohumír Šmeralnak, a CSKP egyik megalapítójának és ve­zető funkcionáriusának tiszteletére halála 24. évfordulóján' tegnap Prá­gában a Smeral utca 28. számú há­zon emléktáblát lepleztek le. Az emléktáblát, Rudolf Svoboda szobrászművész alkotását, Ludvlk Černý főpolgármester leplezte le. Ülésezik a Csemadok Központi Bizottsága Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulója jegyében tegnap dél­után Bratislavában a Csemadok ülés­termében megkezdődött a Csemadok Központi Bizottságának kétnapos ülése. A Központi Bizottság tagjai délelőtt részt vettek a győzelem év­fordulója alkalmából rendezett bra­tislavai katonai díszszemlén. Az ülést Lűrincz Gyula, Szlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a Csemadok országos elnöke nyitotta meg. Megemlékezett Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulójáról és meleg szavakkal ecsetelte azt a nagy utat, amelyet népeink máig, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság virágzó életének megteremtéséig megtettek. Gondolat­gazdag beszéde után Varga János, a Csemadok titkára mondott beszámo­lót a Csemadoknak az utóbbi hónapok­ban végzett munkájáról, valamint az elkövetkező időszak teendőiről. A Csemadok Központi Bizottsága ma vitával folytatja munkáját. tb) Hír érkezett a messze üzbegisztánból SZAIDA EMLEKE EL... Lapunk cikke nyomán sikerült feltárni a bra tislavai Slavínon örök álmát alvó egyik szov­jet hős kilétét MA EGY ÉVE, május 9-i szá­munk első oldalán a vezércikk „je­lentéstétel" volt Szaída Szultanova, hazánk felszabadítása során hősi halált halt üzbég leány bratislavai sírja fölött. A cikk Ahmed N i­jazmuradov buharai üzbég újságíró ötlete nyomán szUletett: Élt Üzbegisztánban egy Szultanova nevfi leány, aki Csehszlovákiában elesett. Ha hazamegyek, nézzek utána ki volt, hol temették el. Tavalyi május 9-1 lapszámunkat el­juttattuk a Buhoro Hikkikatti című üzbég laphoz, s elküldtük Szultanova virágborította sírjának fényképét is. Nijazmuradov és társa, Abdumadzsit Fazilov tájékoztatta olvasóit a cikk­ről. A bratislavai Slavín fényképe ls megjelent szovjet Közép-Ázsiában. Fel­figyeltek rá Taskentben is, az Üzbég SZSZK fővárosában, ahol Hamid Tad­zsibájev újságíró kutatni kezdett Szaí­da hozzátartozói után. „Szaida él" címmel nagy írás jelent meg a „Szov­jet Üzbegiszton" című köztársasági pártlapban. A cikkeket hónapokon ke­resztül Üzbegisztán minden tájáról ér­kező levelek százai követték. írt Szaí­da osztálytársa, jelentkezett a bátyja, majd a mostohabátyja és egy ember, aki utoljára a varsói harcok során találkozott vele. Megszólaltak volt har­costársai és azok, akik gyermekkorá­ban ismerték. És sok-sok üzbég em­ber, akik hálás szavakkal mondtak kö­szönetet népünknek azért, hogy ke­gyelettel őrzi e napsugaras ország hős fiainak és leányainak emlékét. Mozaikszerűen, apró emlékeket egy más mellé rakosgatva lassan kialakult Szaida (igen, Szaída, s nem Szalida, ahogyan tévesen a sírkőre vésték a nálunk szokatlan nevet), az eddig csak nevéről ismert hős katona arcké pe. Végül a taskenti televízió két adás ban összesítette a kutatások eredmé nyeit, amelyeket három testvéri párt­lap — a Szovjet Üzbegiszton (Szovjet Üzbegisztán), a Buharo Hikkikatti (Vö­rös Buhara) és az Űj Szó gyűjtött ösz­sze. Íme a rövid beszámoló arról, amit Ahmed Nijazmuradov, Hamid Tadzsi­bájev és Abdumadzsit Fazilov tudatott e sorok írójával: Elsőnek Nabindzsan Mirzájev jelent­kezett Kokanda városából. Elmondta, Szaída Szultanova Kokandában, a Mlszkin utcában született 1923-ban egy szegény család leányaként. 1935-ben Mirzájevvel együtt gyermekotthonba került. Alacsony növésű, fekete szemű leány volt, kerek napbarnította arca kedvusséget sugárzott, mindenki na­gyon udvarias növendéknek Ismerte. Mjrzájev sok év után a háború zajá­ban, Varsóban találkozott ismét Szaí­dával, ahol megtudta tőle, hogy 1939­ben Moszkvába, az orvosi egyetemre, s 1942-ben innen önként jelentkezett a frontra. Szülei még éltek. Többet Mirzájev nem tudott, mert Szaídát kö­telességei elszólították. Abdullah Ergasey Jangijul városából tudatta, hogy édesapjának második fe­lesége Aihan volt, Szaida édesanyja. Szaída mostohaapja fiának lelkére kö­tötte: „Szaída a húgod, akit én mindig úgy szerettem, mint édeslányomat. Ke­resd fel és viseld gondját helyettem". Szaída sorsa sok ezer kilométerrel távolabb, a Himalája előhegyei tövében is foglalkoztatta az embereket. Az an­dizsani kerület egyik falucskájából kö­zölték, hogy Szaída egy ideig Ferga­nában élt. A szurhandrini kerület Sza­raszijo falujából Esmudar Norbojev volt gárdahadnagy is levelet Irt: 1945. januárjában került századunkhoz Szaí­da. Velünk együtt részt vett a harcok­ban és kiváló mesterlövésznek bizo­nyult. Sebesülésemkor ismét találkoz­tam vele. Emlékszem, számos kitünte­tés és érem viselője volt. — Szaída bátyja vagyok — írja Rahman Szultanov a Buhara környéki Titkunda faluból, vagy ahogy ott ne­vezik „kislakból". Édes bátyja 1917­ben született és tudatja: él még nővé­re is, akt most ötvenéves. Az ősszel szeretne ellátogatni Bratislavába húga sírjához ... A sírfeliratot egy ferganai tanító helyesbítette, aki látta az újságban a fényképet. Közli, hogy Szalida egyál­talán nem név, ellenben Szaída gya­kori üzbég leánynév ... ... És áramlanak a levelek tovább garmadával. Taskentből, Ferganából, Szamarkandból, Buharából, Karsiból és Kattakurgánból, Üzbegisztán, Tád­zsikisztán és Kirglzía városaiból, fal­vaiből. Minden levél a Szaídáról szóló hősköltemény egy-egy versszaka. Nem véletlen ez a nagy áradat. A Szaídák százai, ezrei harcoltak hősiesen a Nagy Honvédő Háborúban. A közép-ázsiai levélírók Szaída­Szultanovára emlékezve büszkén szá­molnak be az elmúlt húsz év alatt elért szép eredményeikről. Felsorol­ják a Szovjetunió ezernvi, építésben elért sikerét. Hadd sort/íjunk fel leg­alább néhány adatot Szaída szülőföld­jének gyarapodásáról: Felépült a ha­talmas Buhara-Ural gáztávvezeték, a navoji vegyipari kombinát, a nagy kurganai víztároló — e sivatagi vidék jelentős műve —, az Amu-Buhara csa­tornarendszer a sztyeppétői elhódított sok ezernyi hektár termőföldet... S ahol Szaida vérét ontotta, ahol szive utolsót dobbant? Mint üzbég ba­rátaink, mi is nagyszabású sikerekről számolhatunk be ezen az évfordulón: e lapszám minden oldala erről be­szél ... Az üzbég leány ragyogó fekete sze­me nem láthatja mindezt. S talán ép­pen ezérl tárjuk fel emléke előtt oly sok szeretettel sikereinket. Talán ép­pen ezért árad a közép-ázsiai embe­rektől a szeretetteljes levelek özöne. És talán a tavasz is ezért borítja üde virágtengerrel azt a fekete kőtáblás sírt, amely még mozdulatlanságában is mozgósít, bizakodással és hálával tölti el szivünket. VILCSEK GÉZA SZÖ 4 * 18B S- m ái us 1 0-

Next

/
Thumbnails
Contents