Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-09 / 127. szám, vasárnap

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA ÉLJEN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGUNK! H úsz évvel ezalőtt elnémultak a fegyverek Európában. A tá­tongó bonibakráterek, az üsz­kös romok, millió és millió sírhalom felett ismét a béke honolt. Ebben a hirtelen támadt, méltóságos csendben megkondultak a harangok. Hang­juk hegyeken-völgyeken át szállt, és vitte a béke üzenetét. Soiia művész szebb zenét nem varázsolt elő hangszerén, mint ez a májusi harangzúgás volt. Harangok ... Milyen furcsa is a sorsuk! Hangjukban emberek, népek öröme csen­dül, bánata búg. A háborús pusztítás őrü­lete őket sem kímélte. Barbár kezek ieszag. gatták őket a tornyok magasságából, és százezernél több testvérük olvasztókba ván­dorolt, ahonnan tüzet, halált okádó ágyú­ként került ki. Érces hangjuk a vér áztat­ta csatatereken őrjítő bömböléssé fajult. Húsz évvel ezelőtt az árván maradt ha­rangok kongatták a béke szívmelengető, felejthetetlen ritmusát. S ha a történelmi időszak kezdete és vége percekben, pilla­natokban meghatározható, ez a májusi ha­rangzúgás népünk és a népek életében két korszak határa. Európa népeinek történelmében Hitler új fejezet megírására készült. Népek, nem­zetek felett mondta ki halálos Ítéletét. Beteges képzeletében országokat törölt el a térképről, és mind messzebbre tolta a német élettér határait. Óriási hadigépeze­tében látta világuralmi vágyainak betelje­sülését. Villámháborúban országokat söpört el, és dölyfösen kijelentette: A győztest utólag senki sem vonja felelősségre... A kudarcok fokozták kegyetlen dühét. Minden való és vélt ellenállást eltiport, vérbe fojtott. Azért születtek gázkamrák, haláltáborok és halálgyárak, hogy ne ma­radjanak felelősségre vonók... Az emberi élet árfolyama alacsonyra csökkent. Egészen addig, amíg kizárólag mások életéről volt szó ... Az őrjöngő vezér még láthatta Berlin romjait. Itt az utolsó pillanatban rádöb­benhetett arra, hogy a történelem nem al­kuszik, következik a könyörtelen felelős­ségre vonás. Csakhogy ezt ö nem várta be. Es a rommá bombázott Németország csonka tornyaiban szakadatlanul búgtak a harangok... Az emberi élet értéke egyszeriben ma­gasra szökött. Akik ezreket szemrebbenés nélkül küldtek a halálba, hirtelen megré­müllek. Talán őket is elérheti a sors? Ál- | név mögé bújva kolostorokban, őserdők 5 mélyén, a világ különféle tájain kerestek ^ menedéket az igazságszolgáltatás alől. Í.A.: • A bűnösöknek, az emberiség ellent gaztet­tek elkövetőinek húsz év után is akadnak szószólói — Európában is, Amerikában is — mert ezek még nem értették meg, hogy a bűnösök védelme a múltban, ma és a jövőben egyaránt bűncselekmény, millió és millió áldozat emlékének cinikus meggya­lázása. Az ünnepi alkalomhoz illőbb lenne a bé­ke húsz évének nagyszerű eredményeiről adni számot. Ezalatt az egész világon nagy-nagy változások mentek végbe. Oj történelmi korszakba, léptünk. A szocializ- i mus világrendszerré terebélyesedett. Né­pek, nemzetek vívták ki szabadságukat, az emberi méltóságot megalázó gyarmati rend- f szer széthullott, és a tőkésországokban is javult a dolgozók helyzete. Az ember beha­tolt a csillagok világába, szovjet jelvény ékesíti a Holdat, atomjégtörő vág csatornát a Déli-sark jegén, mesterséges holdak ke­ringenek Földünk körül. Ám nem szabad elfelednünk, hogy mialatt Európában, a vágyva vágyott béké­nek csak gyümölcsét ízlelgettük, Hirosimá­ban atombomba robbant... A világ külön­féle tájain ma is idegen zsoldosok garáz­dálkodnak, imperialista érdekcsoportok, fel­bőszült hadvezérek irtózatos erejű pusztító fegyverekkel fenyegetőznek, kis népeket zsarolnak, és szabadságukra törnek. Hitler egykori tisztjei korszerű hadsereg felfegy­verzésén fáradoznak. Ázsiában, Dél-Afriká­ban, Afrikában ismét fegyverek ropognak. Ma — a háború befejezésének huszadik évfordulóján ... Kongjatok hát harangok, eszméljenek a közömbösök! Döbbenjenek a feledékenyek, akik a fegyverek erejében bízva húsz év múlva bárgyún remélik, hogy pillanatnyi hatalmuk biztonságos pajzs a történelmi felelősségrevonás elől. A lecke mégsem lett volna elég? Nürnberg, Dien-bien-Phu, Korea, Szuez, Algéria, a kubai Playa Giron, Vietnam nem elég tanulság? A történelem legkiválóbb tanárának is akadhatnak gyenge diákjai. Ha ezeknek pálcával nem lehet fejükbe verni az emberi haladás törvényszerűségét — kegyelem nél­kül elbuknak. Politikusok, hadvezérek egy­aránt. Kongjatok, harangoki firces hangotok vigye a béke üzenetét falvakba, városokba, gyárakba, építkezésekre. Harsogja túl a csatazajt, fegyvernsörtetést. hogy az egész világon' az év minden napja a béke örök, soha el nem múló ünnepe legyen. BRATISLAVA 1965. MÁJUS 9. A boltivek, ó-szobrok, bankok ódon városában, a téren, naponta látom, tank álldogál magában. Az életem, hazámat, művemet, ó tank, te védted meg, jobb volna holtan, s inkább holtan, mintsem élni nélküled, e városoknak városában máf ki sem élne, ó, tank, érc homlokod felett ötágú csillag fénye. BABI TIBOR fordítása Frontokon át, sárban, vérben gázolva tört idáig, csillagos hadak élén a városok városáig, mely harcban a túlerővel már negyed napja vérzett, s virrasztott az nap hajnalig, úgy várta érkezésed. Micsoda nap volt I És Prága szíve csupa tűz és láng, visszahozhatatlan, feledhetetlen nap virradt ránk. Fiaid vagyunk, ó tank, s te tanítsz a bátorságra, a szemét, gyász vér ellenére nagyszerű volt Prága, ma már nyíltan kimondhatom mindannyiunk helyett, hogy nélküled a sírban leltünk volna fekhelyet. És évre múlt, esztendő s esztendő egymásba folyt, és minden év egy gyászoló, szomorú fűzfa volt. Világ proletárjai, egyesüljelek! A boltívek, ó-Mobrok, bankok ódon városában, Petimről jövet naponta látom, ott áll magában szobor, sírkő gyanánt egy tank, a hősi kor emléke, Smíchov kelfős közepén, Prága koronája, éke. LŐRINCZ GYULA RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents