Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-29 / 147. szám, szombat

o Q. aKa^ďŕŕiaŤMŕi fŕ ^firjg^aaegä mmmammmmmm < < (O Z < $$ ''r.*. ' ? s ť ~ ' * ' * * í "-'i?', * ' í- 'n--' 1 .'ftc' , ô' ŕňfi. - ' - ľ í? < i / 1 .>•» r i i" - ­^ * -í i * 'á m ' y^ wmMÍMM ilSfeš#lÉtÉ& t . , č-x.' x \ í Ä • Ä kí nem járt még Kairó­ban, az afrikai konti­nens legnagyobb városiban, nehezen érti meg ax Ezeregy éjszaka mesél ismeretlen szer­zőiének lelkesedését: ..Ha Kairfiban a Nílusi bámulod, mit fényruhába öltöztet a le­nyugvó nap, körüllengedez az árnyas partok friss zeflrje". Valóban nincs kellemesebb az egász napi forróság után, mint a tenger felfii lengedező kedves szellő, mely felfrissíti az Izzadt arcokat és elbágyadt testeket és kidnzzasztja a ní­lnsl vitorlások hatalmas vász­nait. Talán nincs szebb fény­játék sem, mint a nyugati fel­hók palettájának színjátéka, melyre rávetfidnRk a Nílus­part kecses pálmáinak sötét sziluettjei. Ennek az egyipto­mi nagyvárosnak mesés jelle­gét, egzotikumát és tarkasá­gát nem tudta megfakítani az atom és a kibernetika száza­da sem, sőt hódol is szépsé­gének. Miben rejlik varázsa és ere­detisége? Bizonyára a meglepő benyo­mások sokasága, a váratlan helyzetek, a múltnak és a má­nak remek összeszövődése te­szi oly sajátossá. Ä repülőgép utasa kíván­csi szemmel keresi a mélyben pihenő nagyvárost, mely úgy egybeolvad a fájlal, hogy alig lehet észrevenni. Már az első érzések is külö­nösek valami hiányzik, de hogy mi, azt nem tudjak ki­fejezni . .. Minden lapos, a tetőket belepte a sivatag po­ra, igen, a tetők piros silne hiánvzik . . . Madártávlatból a táj mintha élettelen lenne. De ez csak csaló látszat. Már az első afrikai földön tett lépésnél kiszárad az em­ber torka, száz lépés után el­önti az izzadság, mintha zu­hany alatt állna, és kellemet­lenül rátapad a ruha. Lenyűgöző a repülőtér fágas csarnokú épületének architek­tórája, a csomaghordók élő „futószalagjai" ügyes manőve­rezése .kkel, az éneklő taxiso­főrök, akik százkilométeres se­bességgel. egy kézzel vezetve, csaknem egymást súrolva haj­tanak. Nincs idő szemügyre venni < reklámtáblák sokasá­gát. a díszes fasorokat, vagy elgondolkozni azon, hogy a csíkos pizsama — a híres „gála" szebb-e, vagy pedig a lengő fehér Ingek, vagy a nők feketefátylas tüllruhája, me­lyet arcuk előtt csillogó fém­fonallal szőttek át. A jövő hipermodern villái mintha esetlenül büszkélked­nének a szemközti szúk ut­cácskák agyagházikői mellett. E két ellentétes házsort gyö­nyört autósztráda választja el, melyet karcsútörzsű pál­mafák sora oszt ketté. Alighogy kiszáll az ember az autóból, megrohanják a vendég kegyéért versengő Ci­pőtisztítók. A turbános árusí­tók ned'r tőrt h6l»e"et z«f A MÜLT NÉMA TANÜI... (A szerző felvétele) lettet, fülbevalót, képeslapot, fésfit, zoknit, sálat, szőnyeget, cigarettát, újságot kínálnak . . . Egyszóval elárasztanak kész­ségükkel, amit az ember so­sem tud eléggé megköszöni. K airó a századok találko­zója. korok harca, a vasbeton és a nílusi agyag szintézise, a világrészek ke­verék*, a kereskedők paradi­csoma. a népművészek köz­pontja, a turisták kánaánja, az azúrkék égbolt, a kristály­csillagok, az ezer díszek váro­sa. ahol mindig pompás az időjárás. Egész Egyiptomot és vele együtt fővárosát is meselátyol vonja be. Ennek a különös or­szágnak s majd minden váro­sának történelmét át meg át­szövi a mítoszok és regék bövköro ás titokzatossága. A Mokatán-hegylincolat alatt iitii 'asssaiMBags VÁROSA a Nílus partján az első tele­pülés — Babilon. (Nem a me­zopotámiai). E hely ellen in­dultak háborúba Szíriából 638­ban a mohamedán vallás hí­vei. A császári hadsereg le­győzése után hadvezérük, Amr Ibn el Ásom Alexandria ellen ment harcba, melyet szintén leigázott. Amr a gyönyörű Alexandriát akarla székhe­lyéül választani, de a kalifa megparancsolta, hogy térjen vissza Bab'.lonhoz, ahol Amr sátrát (arabul: fostát) hagy­ta. Később itt város keletkezett Foslát néven, melyet 750-ben megsemmisítettek az omaidek. Ezek utódai, az abbaszidek, Fostától északra új székhelyet kezdtek építeni. A tulunidok idején keletke­zett az El-Katayeh negyed, ahol még most Is áll a híres Ahmed Ibn Tuluna mecset. Kairó mostani nevét csak a fatimidek uralkodása idején kapta Már jóval azelőtt kezd ték az arabok Egyiptom arab nevét a ,,Misr"-t a fővárosra Is használni. Időszámításunk után 969-ben Egyiptomot Ga­har El Muiza kalifa hadvezére leigázta és parancsot adott új város építésére. A véletlen folytán az építést akkor kezdték meg. amikor a Mars — arabul El Kahir — bolygó a város délkörén ha­ladt át. így Gohar új székhe­lyét elnevezte ..Misr El Kahi­ra" nak. azaz győzelmes egyiptomi városnak. A város fénykorát Salah El Dlna uralkodása alatt érte el, aki 117!) ben a Mokkatán hegység lábánál falépíttette a híres Citadella erődöt. A 14. században a inamelu­kok uralkodása Idején 230 fi­gyelemre méltó mecsetet, mi­narettet, mauzóleumot és pa­lotát építőitek. Aztán a két­évszázados török elnyomás alatt visszaesett a város fejlő­dése, mely csak később, Mo­hamed Ali uralkodása idején lendült fel újra Az 1952-es júl usi forrada­lom óta az EAK kormánya kü­lönös figyelmet szentel a vá­ros kiépítésének. Ezért nem csoda, ha az ide­gent tengernyi meglepetés éri a fiatal arab köztársaság fej­lődése láttán. A magasból úgy látszik, mintha a város csipkés szélű óriási kagylóhéjban foglalna helyet. A fővárost palánkként hegyek veszik körül, s a napsütésben vakítóan csil­lognak az Andok havas csú­csai. A nagy kagyló fene­kén (3500 m magasságban) egy folyó mentén magas há­zak húzódnak, a város egyetlen nyílegyenes útvo­nalát alkotva, amelyen va­sárnaponkínt a polgárok korzóznak és táncolnak. A főutcától minden irányban görbe, keskeny utcák ágaz­nak el, s egészen a hegyek­hez tapadnak. A „kagyló" oldalait apró agyagházak tarkítják. — La Paz gyorsan fejlő­dik — mondotta Mlranda professzor, aki másnap meg­ismertetett minket a város­sal. — Az elszegényedett falvakból évről évre idetele­pednek az indián parasztok ezret. A városban nincs elég lakóhely, ezért a jövevények saját kezűleg emelnek vá­lyogházakat. Rendszerint egy darabka földet vásárol­nak, vagy bérelnek — mi­nél magasabban fekszik, an­nál olcsóbb —, aztán régi indián hagyományok szerint közösen építik fel a csalá­dok hajlékait. — De hisz a hegyek iszo­nyúan meredekek, egy ki­adós záporeső bizonyára el­mossa ezeket az agyagvis­kókat. A professzor elnevette magát. — La Paz még egy neve­zetessége: világméretben nálunk esik a legkevesebb csapadék. Egy agyagviskó kétszáz évig is megmarad­hat. Csak az indiánok isme­rik építésük titkát. Se eső, se a gyakori szél nem tesz bennük kárt. OSI FÖVAR előtt vagy tlz szem burgo­nya, a másik előtt egy kö­teg hagyma; a harmadik előtt kókalevelek hevertek. Az egész „piaci felhozatal" nem ért többet két dollár­nál, de az árusok a tűző napsugarak hevében is áll­hatatosan várták a vevőket, akik elmaradtak. A tér ki­ürült, mindenki menekült a tűző napsugarak elől. Csak a zöld egyenruhás rendőr támasztotta a falat valahol a tér szegletében. Vele szemben árnyékban egy bőr­zekés legényke gubbasztott. A „CIVILIZÁCIÓ j,5* rmrrhi" mMuKiui Amikor az autónk a tér sarkára ért, a rendőr paran­csolón felemelte a kezét. Alig álltunk meg, a legény előkecmergett az árnyékból, bedugta fejét az ablakon, D. KRAMINOV B O LÍVIÁI RIPORT „norteamericanos'-okat, azaz az észak-amerikaiakat. Hát hogyisne, amikor a fő­város legjobb gyermekorvo­sát csak azért nem enged- , ték kinevezni az amerikai segítséggel befejezett gyer­mekklinika igazgatójává, mert Moszkvában is megfor­dult... • ' A társaságban csak egy ember nem idegeskedett és nem szitkozódott — Enrique Mariaca mérnök, az állami kőolajmonopólium, röviden JPF igazgatója. A fiatal, mozgékony, de szófukar mérnök Irodájában függő térképen az argentin határ­tól a paraguayi és a brazil határ mentén egészen Peru határáig kékkel kijelölt szé­les övezet húzódik. — Bolívia olajvidékei. Még nem tudjuk, mennyi olajunk van, de hogy van, az biztos — állítja Mariaca. Valamennyi Indián várost és települést, melyet utazá­som során láttam, a mai na­pig agyagfalak vesznek kö­rül. Utcáik hosszú fal men­tén vonuló két keskeny fo­lyóként hatnak. A falakba vájt négyzetes nyílások egy­idejűleg ajtóul és ablakul szolgálnak, Laja településen, mely a spanyol uralom idején Bolí­via fővárosa volt, és ame­lyet szintén La Paznak hív­tak, mert két hódító horda itt kötött egymással békét, bementünk a templomba, melyet még a spanyolok építettek. Égtek a gyertyák, tömjénszag terjengett, hűvös volt, s örültünk, amikor végre kijutottunk a napfény­ben úszó térre. Az ország­út peremén vagy húsz in­dián nő üldögélt. Fekete fér­fikalapban (a Statson-céq gyártmányai, tarka szoknyá­ban, váilukon általvetett élénk színű ponchóban ap­róságokat árultak. Az egyik végignézett rajtunk, aztán a falnál heverő cókmókjára mutatott: — Az indiánoknak vi­szem. Vigyenek magukkal! — jól van. forduljanak fel! A doktor gázt adott, s a kocsi nagy porfeileget hagy­va maga után végigrobogott a folyosószerű keskeny ut­cán. Kérdő tekintettel néz­tünk egymásra. A doktor el­értette. Ahogy kijutottunk a fővárosból, elbeszélte, hogy ez a bőrzekés csirkefogó szeszt akart szállítani az in­diánoknak. — Talán árulnak, nem osztogatnak? — Tévedés, osztogatnak. Megtanítják őket az ivás­ra... egyelőre ingyen adják. Ha majd az indiánok rá­szoknak, úgy felsrófolják a Szesz árát, hogy a szeren­csétlenek utolsó tngét is el­viszik ... Ugyanezt csinálják most a bolíviai indiánokkal, akik a falusi lakosság zömét alkot­ják. A hivatalok nem mer­nek fellépni, mert az ország kiadásainak harmadrészét a Szövetség a Haladásért gaz­dag alapítói viselik. A ki­adásoknak ez a harmadrésze foglalja magában a közal­kalmazottak, köztük a mi­niszterek fizetését. GALF ÉS SHELL Á doktor sokáig nem tu­dott megnyugodni. Szidta a A kék övezetben pirossal megjelölt négyzetek tűnnek fel. — Magántulajdon. Ez itt az amerikai Galf Oil társa ságé, amaz meg az angol Shell társaságé. — Ilyen sok? — Mariaca bólint. — Igen, túl sok. Ezek a társaságok még szegényebbé tették az országot Evek óla nem kutattak olajat, egysze rűen kijelentették, hogy olaj nincs, de olajtelepeiket azért nem akarják vissza adni Bolíviának. 1937-ig, a JPF megalakulásáig Rocke­fellerék Standard Öli-ja ba sáskodott itt hétmillió hek tár területen. Bolíviát azon ban nem volt hajlandó el­látni olajjal, így az ország kénytelen volt perui olajai vásárolni a Standard Oil-tól melynek Peruban is vóltak olajtelepet. Bolívia ezért kénytelen volt elkobozni a Standard Oil oldjtelepeit, kétmillió dollárért megvásá­rolta az elavult berendezé­seket. Így jött létre a nem­zeti olajipar. Az amerikai kormány se^ gíti a társaságokat régi po­zícíóik visszaszerzésében. Határozottan elutasította Bolívia kérését, hogy folyó­sítson hitelt modern olaj­ipari berendezések vásárlá­sára. A Szövetség a Haladá­sért programból a latin­amerikai olajipar támogatá­sának még a lehetőségét is kizárták. Svéd ismerősöm, a bájos Karín nemrégen így számolt be új élményéiről: „Apa lőtt egy szarvast. Piának (a kutyájuknak) meg kicsinyei lesznek. Ha az idén ismét eljössz, hozz megint egy üveg szilvóriumot, mert a múltkorit már megittuk. Scol (kb. jó egészsé­get)." Űz. kutya, szilvórium — úgy látszik, más gondjaik nincsenek. Ezek a svédek gondjai. A határon a vámőrnek is csak egy kérdése volt: ..Mennyi snapszuk ás cigarettájuk van?" A többi őt nem ér­dekelte. Svédországban hosszúak az árnyékok és az éjszakák. A svédek olyan tökéletesen rendezett életet élnek, hogy már unalmas ls. Az unalmat szesszel próbálják elűzni. A svédek magas, karcsú, szép szál emberek. Persze, ha nagyon a pohár fenekére néznek, ők is olyan mulatságos figurákká vál­nak, mint amilyenekkel a világ minden részén találkozhatunk. Talán ez az egyetlen csúnya jelenség ebben az északi országban, amin sem a részleges szesztilalom, sem a szigorú vámőr nem segíthet. A szesz az egyedüli gyógyír a végtelenül hosszú sarki éjszaka, az országra ráboruló döbbenetes csend elűzésére. Sokat isznak! Lehet, hogy egyszer valaki majd valami jobbat talál ki... • AHOL A KIF ÍNEK VAN in szerző jeivtiieiei Amerre jártam, Svédországban mindenütt ..mézeskalácskunyhókat" láttam. Az európai viharzónán kívül eső szerencsés földrajzi hely­zet tetle ezt lehetővé. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy ország, amolyen sem tankok, sem huszárok nem száguldottak végig. Most már tudom. Kellemes érzés — mondjuk — olyan kőkerítést látni, amelynek talapzatát az ükapa rakta le. felső részét a mostani gaz­da építi, s a kerítést idegenek sohasem döntötték le. A svédeknek hadseregük is van. de ennek éppen úgy nincs gya­korlati jelentősége, ahogy a király személyének sincs. Nem tudom, milyen gazdag a svéd királyi kincstár, de a hadsereggel szemben eléggé szűkmarkúak. A páncélkocsik az első világháború rajzait cíézték fel előttem. Stockholmban egy ismerősömet egy laktanyában kerestem. Meg­értem a kapuban álló katonát, hívja ki. Válasza furcsa volt. >zt mondta, ninrs ideje, keressem meg magam. Hová tegyem a •nyképezőgépem? Hagyjam az- órszobán? Csodálkozva nézett rám. legórtetlem. sőt ma már meggyőződésem, hogy ha szépen mog ériem volna őket, még az ágyút is elsüthettem volna . Gtközben szembf jutotl. mi lenne, ha nem volnának jó harckocsijaink, re üiőgépeink. puskáink?! Nyugat felől komor fellegek tornyosulná «ak a fejünk fölött. • BOLDOG ORSZÁG Svédországban a kenyeret iselitzarskóban árulják. A tej három­szögű papírpiramisokban kapható, és valóban teljes tej . .. Az el­árusítónő szinte ellesi az ember kívánságát. A svéd falu tulajdonképpen nem Is falu. Itt éppen olyan szép tiszta házak vannak, mint a városban, olyan tökéletesek az utak, hogy élvezet az autózás. A gyalogos járókelőnek U fnresa megszokni a svédországi köz­lekedési szabályokat. Lelép a járdáról, szokás szerint balra néz, nem jön-e valamilyen jármű, közben jobbról fékez egy autó. Bár a svédek kiváló országutakkal büszkélkednek, júliusban és au­gusztusban a megengedett legnagyobb sebesség 80 kilométer. Stockholmot korszerűsítik. A város közepe óriási építkezési terep. Hipermodern magas házakat építenek, amelyek közelében nem közlekedhetnek autók. A város központja a gyalogjárók birodalma lesz. Emeletes garázsok pótolják az állandó parkolóhely-hiányt. Az áruházak ablaktalanok, de nagyszerű szellőző berendezéssel é* világítással ékeskednek. A házakból lakatra zárt kát cső nyúlik kt az utcára. Az olaj­fűtéssel függ össze. Az egyik cső a szellőző berendezés nyílása. Az olajszállítók erről állapítják raeg ; mennyire van tele a tar­tály. A háziúr szépen lemegy a kazánházba, meggyújtja az olajat, a szobában pedig kellő hőfokra állítja be a fűtésszabályozót. Csak tavasszal megy le ismét • kazánházba, hogy eloltsa a lángot... Boldog észak! A legmagasabb életszínvonal Európában. • ROMLANAK AZ ERKÖLCSÖK (ivekkel ezelőtt az a hir járta Svédországról, hogy Itt az «mh«­rek nem lopnak. Pedig már lopnak. Azt híresztelték. Itt nem bánt­ják egymást az emberek. Sok vér folyt azóta. Az öngyllknsok számát tekintve Stockholm európai méretben vezet. A fenegyerekek, a huligánok itt is a város rémei. Ejszakánkint elgörbítik az autók rádióantennáit, vagy más „hőstetteket" követ­nek el. Svédországban potom pénzért kapható használt autó. A svédek­nek az okoz leginkább problémát, hogyan szabaduljanak meg megúnt autójuktól. Ujabban a tengerbe hajigálják. Állítólag olcsóbb, mintha továbbra Is adót fizetnének az ócska tragacsért. Be kell vallanom. Svédország lenyűgözött. Északon nincs por. Csend ran mindenütt mint a Tátrában és a Duna kanyarjaiban. Türelmetlenül várom, hogy újra indulhassak Svédországba. Termé­szetesen sziivóriummal! Scoll U O co o; * 0 OD a c ul < > UJ NI > O

Next

/
Thumbnails
Contents